Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám, kedd

üobb eredmények AZ EGYETEMISTÁK, FŐISKOLÁSOK ELHELYEZKEDÉSÉRŐL Napjainkban, amikor rendkívül fontos követelmény a népgazda­ság hatékonyságának javítása, a munkaerő képzése is egyre je­lentősebb szerepet tölt be. Nem­csak a párt- és az irányítószervek, hanem az egész társadalom fi­gyelmének homlokterében a szak­képzés, valamint a munkaerő ész­szerű felhasználásának kérdése áll. Ebben az ötéves tervidőszak­ban a munkaerő újratermelését a különböző fokú iskolák végző­seivel kell fedeznünk. Ezért meg­különböztetett figyelem kíséri beil­leszkedésüket a munkafolyamat­ba, ismereteik és jártasságaik ki­használását. 1984-ben az iskolák végzős diákjait az SZSZK kormányának 221/1983 számú rendelete értel­mében helyeztük el. Ez a rendelet jóváhagyta az 1984. évi szakem­berszükséglet tervezetét, valamint a Munka- és Szociálisügyi Minisz­térium és az Oktatási Minisztérium eljárását a fiatalok elhelyezése során. Annak ellenére, hogy az előző évekhez viszonyítva jobb eredmé­nyeket értünk el - a főiskolák és egyetemek 11,1 ezer végzett hall­gatója kapcsolódott be a munkafo­lyamatba -, nem lehetünk teljesen elégedettek a helyzettel. A felső- oktatási intézmények aktívan be­kapcsolódtak végzett hallgatóik el­helyezésébe, de néhány karon így is problémák merültek fel. Megkü­lönböztetett figyelmet kellett szen­telni mindkét egyetem bölcsészet- és természettudományi kara, va­lamint a kassai (Košice) Šafárik Egyetem jogtudományi kara vég­zett hallgatói elhelyezésének. Az említett felsőoktatási intézmények és az egyes ágazatok képviselői találkoztak, közösen keresték a fontos társadalomtudományi ágazatok érvényesülésének lehe­tőségeit. Valamennyi főiskola és egye­tem még 1983 végén megkapta azoknak a munkahelyeknek a lis­táját, amelyeket a múltban irreális voltuk miatt gyakran bíráltak. A nemzeti bizottságok 1984-ben csaknem 800 munkahelyen ellen­őrizték, hogyan készültek fel a fő­iskolák végzett hallgatóinak foga­dására. Annak ellenére, hogy az előző évekhez viszonyítva a felké­szültség javult (a felkínált munka­helyek 90 százaléka reális volt, ami 10-15 százalékos javulást je­lent), meg kell állapítanunk, hogy egyes munkahelyek nem tudato­sítják megfelelően az újonnan be­vezetett tanulmányi ágazatok fon­tosságát. így a természettudomá­nyi szakok végzős hallgatóinak felajánlott munkahelyek közül több volt az irreális (főleg a matemati­kában, fizikában és biológiában). Nem értékelik kellőképpen a böl­csészettudományi szakok jelentő­ségét sem, így például Szlovákia egész gazdasága 1985-ben csak négy pszichológust igényelt. Egész társadalmunk a tudomá- nyos-műszaki haladásra törek­szik, de ennek ellenére ki kell terjesztenünk figyelmünket arra is, hogyan hat a tudomány és techni­ka a társadalomra. Fel kell tár­nunk, hogyan befolyásolja a ma­gas szintű technika az embert, a munkaszervezést, a szabad idő kihasználását és más társadalmi tényezőket. Ezen a téren több olyan társadalomtudományi szak érvényesülhet, amely iránt jelen­leg nem tanúsítanak érdeklődést. Nemcsak a felsőoktatási intéz­mények és munkahelyek, hanem a végzett hallgatók is hozzájárul­tak az elhelyezkedés folyamatos­ságához. Ez azonban nem mond­ható el valamennyiükről. Az 1984 szeptember 1 -i adatok szerint az elhelyezkedés sokkal kedvezőbb­nek ígérkezett az 1984. év végi helyzetnél. Az egyes munkahe­lyek szeptember 1-én 3000 köte­lező jellegű, munkába lépésre vo­natkozó ígéretet tartottak nyilván, ami arról tanúskodik: abban az időben sok hallgatónak több mun­kahely megígérte, hogy felveszik őket. Hogy ez hogyan befolyásolta a tervmutatók teljesítését, annak érzékeltetésére megemlíthetjük a Szövetségi Elektrotechnikai Mi­nisztériumot, amely szeptember 1-én több mint ezer végzős hall­gató belépésével számolt, míg a valóságban december 31-ig csak 679-en léptek be. A felvételre vonatkozó 405 ígéret közül a vég­zősök csak 71 -et használtak ki, s hasonló volt a helyzet más tár­cákban, valamint a nemzeti bizott­ságok által irányított gazda­ságban. M ég mindig sok az olyan vég­zős, aki szívesebben vállal a szakképzettségének nem meg­felelő munkát, csak azért, mert az adott munkahely nagyobb város­ban van. Megemlíthetnénk a ko­hómérnöki kar végzőseit, akik szí­vesebben dolgoznak munkásként a Kelet-szlovákiai Vasműben, mi­közben a Szlovák Magnezit Mű­vek jelšavai, lubeníki és hačavai üzemei már néhány évemem tud­ják betölteni munkahelyeiket ép­pen ennek a karnak végzős hall­gatóival. Ezért a felsőoktatási in­tézményeknek jobb nevelőmunkát kellene kifejteniük, politikai és szakképzésük során olyan fiatalo­kat kell nevelniük, akik eredmé­nyesen helytállnak a munkafolya­matban ott, ahol arra a társada­lomnak szüksége van. Szlovákiában a szakközépisko­lák 16,8 ezer és a gimnáziumok 4,6 ezer végzett diákja lépett mun­kaviszonyba. A jövőben is számol­ni kell azzal, hogy a középiskolá­kat végzett diákok munkásmunka­körben helyezkednek el. Ez össz­hangban áll oktató-nevelő rend­szerünk továbbfejlesztésének cél­jaival. A közeljövőben el akarjuk érni, hogy az összes rátermett fiatal teljes középiskolai végzett­séget szerezzen. T öbb probléma merült fel a középiskolák végzett di­ákjainak elhelyezkedésével kap­csolatban. A szakközépiskolákból a tervezettnél lényegesen többen tanulnak tovább, és így egyes szakmákban kevés a fiatal szak­ember (pl. a bőriparban, a fafeldol­gozásban stb.) Egyes műszaki tanulmányi ága­zatokban problémát okoz a lányok nagy arányszáma, főleg a terme­lővállalatoknál való elhelyezkedé­sük során. A felajánlott helyeket a végzősök nem fogadják el. A no- vákyi Wilhelm Pieck Vegyipari Mű­vekben 42 felvételi kérelmet visz- sza kellett utasítani az Egészség- ügyi Minisztérium rendelkezése értelmében (nők által nem végez­hető munkákról volt szó). A középiskolák végzett diákjai is gyakran a munkahely nagysá­ga, illetve földrajzi helye szerint választanak. Az iparügyi tárca ke­retében a textil- és ruhaipari szak- középiskolákból kikerült fiatalok­nak csak 68,8 százalékát sikerült felvenni, miközben az említett is­kolák végzősei gépipari üzemek­ben helyezkedtek el, ahol nem is használhatják ki szakképzettsé­güket. Az 1985. évi terv megteremti a feltételeket a népgazdaság szakképzettségi struktúrájának to­vábbi javításához. Szlovákiában előreláthatóan a felsőoktatási in­tézmények 11,8 ezer és a közép­iskolák 21,2 ezer végzett diákja lép munkaviszonyba. Valamennyi munkahely feladatul kapta, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel a fiatalok elhelyezkedését, a fel­szabadult helyekre és a műszaki­gazdasági beosztásokba csak az előírt végzettséggel rendelkezőket vegyék fel és a végzősöket csak ideiglenesen alkalmazzák. Q—lovákia népgazdaságá­OZ, ban aránylag jó lehetősé­gek vannak a felsőoktatási intéz­mények végzett hallgatóinak elhe­lyezkedésére. 1983-ban a főiskolai és egyetemi végzettséghez kötött munkahelyeknek csak 73,9 szá­zalékát töltötték be megfelelő szakképzettségű dolgozók. 1984- ben és 85-ben végzett hallgatók munkába lépésével tovább emel­kedik a szakképzettségi szint. Ezt befolyásolja az is, hogy a műsza­ki-gazdasági munkakörökben megszigorították az előírt szak- képzettség követelménye alóli ki­vételek megadását. Az erre vonat­kozó kormányhatározat is hozzá­járul a végzősök elhelyezkedésé­nek megkönnyítéséhez, a szak­emberszükséglet tervezésének ja­vításához és a szakképzettség kí­vánatos alakulásához. YVONNA STRAKOVÁ, az SZSZK Munka- és Szociális­ügyi Minisztériumának munkatársa Szívügyünk a tanulók érvényesülése Pártunk XVI. kongresszusának határozatai és a csehszlovák közoktatási rendszer továbbfejleszté­sének dokumentuma értelmében a fiatal nemzedék nevelése, az életre és a munkára való felkészítése szocialista társadalmunk egyik legfontosabb feladata. E feladatok között a tanulók pályaválasztásának meghatározó szerepe van. Iskolánkban, a Vajáni (Vojany) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában arra törekszünk, hogy a tanulók felkészítése az életre és a munkára összhangban legyen szocialista társadalmunk igényeivel. Pályavá­lasztási felelősünk Fekete Tibor, aki hozzáértéssel és céltudatosan végzi munkáját. Tevékenységében per­sze segítségére van az iskola többi pedagógusa is. Már az alsóbb osztályoktól kezdve oktató-nevelő munkánk során nagy figyelmet szentelünk a pályavá­lasztásnak. Sokat segítenek tevékenységünkben a termelőüzemek dolgozóival való rendszeres talál­kozások, s nemkülönben a szülőkkel folytatott be­szélgetések, a felvilágosító munka is. Külön figyelem­mel kísérjük a hátrányos helyzetű cigánytanulókat, de a kiemelkedő tehetségeket is. Iskolánkba a következő községekből járnak tanulók: Deregnyô (Drahňov), Bés (Beša), Iske (Ižkovce), Abara (Oborín) Nagyráska (Veľ. Raškovce), Kisráska (Malé Raškovce). A tanulók száma 245. Többségük munkás- vagy paraszt származású. Néhány adat az elmúlt három év végzős tanulóiról: az 1982-83-as tanévben 32-en fejezték be az alapiskolát. Közülük 19-en gimnáziumban és szakközépiskolában folytat­ják tanulmányaikat. A többi szakmunkásképző iskolá­ba jár. Az 1983/84-es tanévben a kerületi oktatási szervek felhívásának eleget téve - mely szerint a nemzetiségi iskolákból a tanulók 50 százaléka kerüljön középiskolába - igyekeztünk a tanulók pá­lyaválasztását irányítani. Tavaly 31-en kerültek ki az alapiskolából, 63 százalékuk középiskolába jelentke­zett. A sikeres felvételi után mindenki a választott iskolában folytatja tanulmányait. Az idén a végzős tanulók száma 37, ebből 18 lány; 33 tanuló nyolcadi­kos és 4 hetedikes. A nyolcadikosokból 11 középis­kolába jelentkezett, közülük minden tanuló a válasz­tott iskolában kezdheti a következő tanévet. A helyes pályairányítás eredménye, hogy az utóbbi három évben nincs olyan cigánytanulónk, aki már az 5. vagy 6. osztályban befejezné tankötelezettségét. Az idei 14 éveseknek csaknem a fele, azaz 15 tanuló cigány, öröm számunkra, hogy a 2-3 éves szakmun­kásképzőben jól megállják a helyüket. Az oktató-nevelő munka hatékonyságának egyik mutatója, hogy az iskola növendékei közül hányán folytatják tanulmányaikat és hogyan állnak helyt. Meggyőződésem, hogy ennek tudatában iskolánk minden pedagógusa továbbra is szívügyének tartja a tanulók érvényesülését, s ezért mindent megtesz. NADÁLY MIKLÓS ÚJ FILMEK Misi mókus kalandjai (magyar) A budapesti televízió esti mese nézőinek bizonyára ismerős a kis torkos mókus története: Ter­sánszky Józsi Jenő kedves mese­alakjának kalandjait televíziós bábfilmsorozatban láthatták már néhány éve. A sorozatfüzérből (azt kiegészítve) később színes moziváltozatot készített Foky Ottó rendező, a magyar bábfilmművé- szet egyik megteremtője. lan kaland vár rá; eljut a tenger­partra, majd onnan Afrikába, ahol barátságot köt Búmba majommal, Kacifánt elefánttal, a tevegelő ős­lénykutató Ottmárral. Barátai se­gítségével eljut a tortapotyogtató fához, de nagyot csalódik... Változatos cselekménnyel, ha­tásos, érthető eszmei mondaniva­lóval, természetes meseszövés­sel, hiteles élethelyzetekkel, mó­Misi mókus - még otthon, a puha ágyban Misi mókus, a mindig derűs, folyton kíváncsiskodó és kotnye- leskedő, szertelen s persze tanulni nem szerető, inkább rosszcsont­ként szülei, tanítói orra alá borsot törő, álmodozni, lustálkodni hajla­mos fekete pamacsos farkú főhős unja a hétköznapokat. Virgonc vi­dámsággal világgá indul hát, hogy megtalálja az örökké termő fát, amelynek árnyékában heverészve az örök boldogság honol, munka, tanulás nélkül pottyan minden az ember, azaz a mókus ölébe. A nagy vándorúton aztán számta­Georgia barátai kás bábokkal köti le a rendező a gyerekek figyelmét. S a tanulság (mely szerencsére mentes a túl­zott tanmese jellegtől): nem elég elzarándokolni a világ végére, nem elég meglelni az örökké ter­mő fát, csak annak van értelme, csak az szerezhet igazi örömöt em- bernek-mókusnak, amiért meg kellett küzdeni, sót dolgozni. Érde­mes beülni hát a moziba, Ter- sánszky meséjének bája, humora egyszerre szórakoztatja, gondol- koztatja a gyerekeket és felnőtt kísérőiket. (amerikai) Négy jó barát keresi egymást és a saját helyét az életben. A törté­net tulajdonképpeni főhőse Dani- lo, jugoszláv bevándorlók fia, ba­rátai jellegzetes átlagamerikai fia­talok. A címben szereplő Georgia excentrikus vidéki lány, aki minden­áron más és több szeretne lenni, mint unalmas környezete. Mind­három fiú szereti a lányt, életük egy-egy szakaszában vele is él­nek s közben fiatalkori barátsá­gukhoz is hűek maradnak. Félté­és a Kis nagy ember világhírű rendezője a retródivat jegyében készítette a Georgia barátait. Sze­relmi bonyodalmakkal és aktuál- politikai utalásokkal telezsúfolt filmvázlatnak jellemezhető e mun­kája, amelynek tizenöt évet átfogó cselekménye, vagyis a négy fiatal sorsfordulatai, vidám, szomorú vagy éppen tragikus élményei egybeesnek azzal az amerikai tár­sadalmi folyamattal a hatvanas évek elején, amikor a felnövekvő Jelenet az amerikai filmből; középen Georgia (Jodi Thelen) kenység helyett baráti jóindulattal figyelik egymás hányódását Geor­gia és más nők között. De a szere­lem, a barátság és a közös ifjúság idillje egyszerre megindító és bosszantóan szentimentális kép­sorokban jelenik meg a vásznon. Pedig a szerelmi sztoriktól füg­getlenül nem érdektelen Danilo sorsának alakulása, a jugoszláv bevándoroltak családjában felcse­peredő fiatalember fényes remé­nyekben, nagy bukásokban és csendes beletörődésekben gaz­dag élettörténete, az amerikai álomban való csalódásának hite­les és érzékletes bemutatása. A fiú apja acélipari munkás, vala­hol Indiana államban s rajta ke­resztül, ha meglehetősen felülete­sen is, de némi képet kaphatunk a nehézipari munkásságról, a tár­sadalomnak arról az osztályáról, amelyről az amerikai filmek oly ritkán, szinte sohasem szólnak. Arthur Penn, a Bonnie és Clyde nemzedék egyszerre és kínosan kénytelen érzékelni: vége az „amerikai álom“-nak. A film tehát a sokat emlegetett amerikai álom­ról, s a belőle kiábránduló ébre­désről, arról a keserű eszmélésről szól, amellyel a hatvanas évek amerikai fiataljai néztek körül a vi­etnami háború és a belső megha- sonlás felé sodródó hazájukban. De a film eklektikusán szinte min­denről szólni próbál, s a főtéma, az amerikai álomban való tragikus csalódás mellett számtalan mel­léktémát is felvázol, hol szatiriku­sán, hol melodramatikus hangvé­telben. A több síkon bonyolódó történet társadalmi-gondolati vázlatossága ellenére is tanulságos és figye­lemre méltó, már csak azért is, mert mindvégig józan, hiteles s az egyik legeredetibb film, amelyet az ifjúság forrongásairól, életérzésé­ről az utóbbi években Amerikában forgattak. -ym­ú j sin 4 1985. VII. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom