Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-14 / 138. szám, péntek

VÁROS A VÁROSBAN A múlt Valaha Ligetfalu (Petržalka) 3100 hektárral az ország legna­gyobb községe volt. Lakosainak száma 12-18 ezer között mozgott és területén békésen éltek egy­más mellett a szlovák, a magyar, a cseh és a német ajkúak. —A régi Ligetfalunak több mint 150 utcája volt, 3200 házszám­mal, - jegyezte meg némi nosztal­giával Jaroslav Gustafík, a helyi nemzeti bizottság osztályvezetője.- Idevalósi vagyok - nem messze innen állt a szülői ház, valamivel odébb a sajátom, - mutatott ki az ablakon, miközben alattunk föld­gépek egyengették a talajt. Amer­re a szem ellát, toronyházak ma­gasodnak. - Milyen volt itt az élet?- tettem fel a kérdést és ő emlé­kezni kezdett. - Nyugodt, békés, falusi életet éltünk itt valaha. Innen jutott a városba a híres ligetfalusi- Kulturális igényeink mindig túlszárnyalták Ligetfalu lehetősé­geit - gondolkodott el kissé infor­mátorunk. - A két mozi és a műve­lődési ház kevésnek bizonyult. Igaz, többek között ez ma is gon­dunk. De ne vágjunk a dolgok elébe - mondta mosolyogva. A nagy változások kezdete- Talán így jellemezhetnénk a hetvenes éveket - folytatta visz- szaemlékezését. - Megindult a la­kosok házainak, kertjeinek kisajá­títása, a költözés a megszokottból az újba. Nem lennék őszinte, ha nem beszélnék arról, hogy ez gyakran nehezen ment. Ám az új, a korszerű kiszorította a régit, még ha az jó is volt... És egyre több embernek lakásra volt, van szük­sége... Megtudtuk, hogy az elsőknek ÚJ SZÚ 1985. VI. 14. Petržalka egy részének panorámája (Gyökeres György felvétele) kiflikrumpli, évente 40-50 vagon sárgabarack, de szállítottunk répát és petrezselymet is. A lakosság egy része a Matadorban, a Sfinx- ben és a fafeldolgozó üzemben dolgozott. Megtudtuk, hogy valaha hét nagy játszótér állt a gyerekek ren­delkezésére és több sportpálya, a fiatalok a Duna parti Lidó stran­don s a két kavicsbánya tiszta vizében fürödhettek, s sétálhattak a ligeti erdő vadregényes ösvé­nyein. A családok vasárnaponként Közép-Európa egyik legrégebben telepített (1776) parkjában sétál­hattak, s megcsodálhatták az óriá­si platánokat, fenyőket. A kiadós séta után a 40 kis borozó, talpon­álló valamelyikéban csillapíthat­ták szomjukat. Jaroslav Gustafík a háborúról, annak borzalmairól, az 1944-es júniusi bombázásról beszélt, melynek áldozatául esett Zabos (Ovsište) egy része, a lakosokkal együtt.-A felszabadulást követő na­pon munkába álltam az akkori nemzeti bizottságon. Tennivalónk volt bőven, hiszen el voltunk vág­va a várostól s a két fahíd csupán rövid ideig oldotta meg gondjaink egy részét. A fahidak hagyon gyorsan tönkre mentek, igaz, épült már az új híd, a németek által felrobbantott régi helyén. 1946-ban a városhoz csatolták Ligetfalut s elkezdődött a károk helyrehozatala. A természet azon­ban közbeszólt, 1947 tél végén nagy árvíz zúdult a falura, s rom­bolt, tört, zúzott. Az ár a későbbi­ekben is gondot jelentett, 1954- ben, majd 1965-ben is elárasztot­ta a Duna túlsó oldalát. Ligetfalun 450 hektárnyi terüle­ten megalakult a szövetkezet, az állami gazdaság 630 hektáron ter­melt. Az ötvenes évek végén már nyolc óvodába és bölcsődébe hordhatták a szülők gyermekeiket, s a négy iskola is elegendőnek bizonyult. Miután megalakult a gimnázium, a diákoknak már nem kellett a városba utazniuk. Az akkori üzlethálózat (40). megfelelt a lakosság követelményeinek, az egészségügyi ellátás úgyszintén. Sőt, az Oroszvári úton ideiglene­sen még szülészet is működött. volt a legkedvezőtlenebb a hely­zetük, hiszen ők a Duna túlsó oldalán jutottak lakáshoz, találtak új otthonra. A későbbiekben, ami­kor beindult az építkezés, már Li­getfalun és közvetlen környékén Zabosban, Óligetben (Starý Háj) telepedhettek le. - Felismerhetet- lenségig megváltozott minden - vallotta Jaroslav Gustafík. Mici néni Fehér hajával, egyenes testtar­tásával magára vonta a ház lakói­nak figyelmét. No meg azzal, hogy a bratislavai IV. városkerület dúb- ravkai lakónegyedében levő laká­sának ablakain mindig muskátlik virítottak. A ház lakói szinte vala­mennyien köszöntek neki, érdek­lődtek hogyléte felől. így lett Va- nák Mária a ház közkedvelt Mici nénije.-Óligetből kerültem ide, ahol takaros házunk, kertünk volt. Var­rodában dolgoztam valaha, a fá­rasztó nap után mindig a kertben matattam. Később is, amikor elér­tem a nyugdíjkorhatárt, a kert je­lentette számomra az életet. Ná­lunk minden tele volt virággal, nemcsak a kertben, hanem a ház­ban is. Édesanyám kedvence ez a muskátli volt - mutat az ablak­ban álló cserépre. - Eleinte nem hittük el, hogy Óligetet, házunkat lebontják. Gondoltuk, csak talál­nak más megoldást, s mi a sajá­tunkban maradhatunk. Akkoriban halt meg édesanyám majd a köl­tözködés következett. Keserves volt... A férjemmel ebbe az új lakásba csak néhány megszokott bútordarabot, kedvenc apróságot hoztunk, de a szívünk legjobban a kert után sajgott. A férjem szív­rohamot kapott - azóta egyedül élek. A házban, amelyben Mici néni lakik, azért még sincs egyedül. Gyakorta csenget be hozzá kicsi és felnőtt, tanácsért, jó szóért, kedves mosolyáért. Igaz, néha a csengetésre nem nyílik az ajtó.- Még otthon megszokták a ba­rátnőim, hogy gyakran találkoz­tunk. Ez a jó szokásunk megma­radt, csak a helyszín változott. Ilyenkor mindig a régi időket emle­getjük, amikor Óliget még a régi volt. Még szerencse, hogy barát­nőim révén azért kijut nekem a kerti munkából is. Én vagyok a fókertész, kora reggel kimegyek a kertjükbe és csak este sötétedés után jövök ismét ide. A ház előtti kis térségen is kis virágoskertet létesített Mici néni. A szomszéd házak lakói irigyked­ve nézik a virító tarka virágokat, persze azt nem igen látják, hogy kora reggel Mici néni már ott áll kiskapával, locsolókannával a ke­zében és gondozza őket.- Múltkor az egyik ismerősöm elvitt Óligetbe. Még szerencse, hogy autóval voltunk, mert én nem tudtam volna tájékozódni. Ha ő nem vezet el a valamikori há­zunk helyére, ahol ma 12 emele­tes panelház magasodik, nem is­mertem volna meg az annyira jól ismert utcát. Hiába szépek, jók a korszerű házak, lakások, nekem a régi mégiscsak jobban tet­szett... A jelen Ma már a Duna túlsó partján több mint 100 000 lakos él. Nyu­godt, békés életükhöz nem elég a korszerű lakás. Meg kellett szer­vezni az üzlethálózatot, amely an­nak ellenére, hogy van még javíta­ni való, ma már jónak mondható. A lakosok rendelkezésére áll 39 élelmiszerüzlet, 12 húsbolt, 10 zöldséges, (néhány kisebb piac­tér), 17 presszó, étterem, büfé. A ruházati boltoktól kezdve, bútor, vasáru szaküzleteken keresztül, az autóalkatrészt árusító üzletekig minden megtalálható itt. Majdnem ugyanez mondható el a szolgálta­tó hálózatról, habár ennek kiépíté­se még folyamatban van. S mert ezt a városrészt is többnyire fiata­lok lakják, fontos a bölcsődék, óvodák építése. Több mint 6000 kisgyerek látogatja a 18 bölcsődét és a 41 óvodát és habár lassabb ütemben, mint a lakások, folyama­tosan épülnek a továbbiak is. Az új lakónegyedekben több korszerűen felszerelt egészség- ügyi központ és kisebb rendelő áll a lakosok rendelkezésére.-Míg 1970-ig hét nagy, fel­ügyelővel működő játszótér üze­melt, ma nincs egy sem. A néhány kisebb homokozóval, mászókával, paddal ellátott minijátszótér nem elegendő, hiszen figyelembe kell venni a lakosok számát. Igaz, ez minden új lakónegyed ,,gyermek- betegsége“ - közölte beszélgető­társunk tárgyilagosan. Beszéltünk a lakosok szórako­zási lehetőségeiről. Megtudtuk, hogy kedvenc sétálóhely lett a Du­na holt ága melletti út, telente sífutók birtokolják, tavaszi estéken pedig a kocogók egyre népesebb tábora. Megtudtuk azt is, hogy a polgári ügyek testületének tiszt­ségviselői hetente kb. 30 új állam­polgárnak rendeznek névadó ün­nepséget, egyre gyarapszik a há­zasulandók száma, s míg 1978- ban 180, tavaly már 297 jegyespár mondta ki ebben a városrészben a boldogító igent.- Tizenöt-húsz év elteltével nagyra nőnek majd ezek a szá­mok, hiszen előbb felnőtté kell válniuk az itt született,,őslakosok­nak“ - nevette el magát kísérőnk. - De addig is még nagyon sok dolgunk van - mondta és felsoro­lásba fogott. Megemlítette, hogy sürgősen megoldásra vár a lakosok kulturá­lis igényeinek kielégítése, hiá­nyoznak a mozik, a klubok, a szó­rakozóhelyek. Megoldani a több mint 100 000 lakosú városrész közlekedését nem tartozik a könnyű feladatok közé. Ennek ellenére elmondható, hogy egyre javulnak az utazás feltételei, hogy egyre több járat köti össze a városrész lakosait az „anyavárossal“. Jelenleg három híd ível át a Dunán, s nemrég tették le egy újabb alapkövét. Nagy érdeklődés kíséri a gyorsva­sút építkezését, amely majd jelen­tősen meggyorsítja a közleke­dést. PÉTERFI SZONYA A Vítkovicei Vállalati Egészségügyi Intézet dolgozói nagy gondot fordítanak a kohó- és gépipari kombinát dolgozóinak egészségvédelmére. Az intézet 184 orvosa és 549 további egészségügyi dolgozója csak tavaly majdnem egymillió beteget látott el, és több mint negyvenezer megelőző vizsgálatot végzett. A kórházban 1984-ben több mint 15 ezer személyt kezeltek. A képen: dr. Jindňch Prokop főorvos (jobboldalt), dr. Bedŕich Porzer és Véra Bočková ápolónő vizsgálat közben. (Petr Berger felvétele - CTK) Támogatjuk a nemes ügyet A Poprádi járás kommunistáinak példamutatása sikert hozott az internacionalista versenyben is Az elismerés mindig és min­denkinek jólesik. Arra pedig, ha valaki többet is kap, joggal büszke lehet, mint a Poprádi járás dolgo­zói és vezetői. Elég ritkán fordul elő - mint az idén a Poprádi járás esetében -, hogy több kitüntetésben is része­sül egy járás egyszerre. A munka ünnepének előestéjén a prágai várban a Munka Érdemrendet és az internacionalista munkaver­seny 1984. évi győzteseként az Ukrán Kommunista Párt uzsgorodi területi bizottságának vörös zász­laját vehették át a járás képviselői. A baráti Irsavai és Voloveci járá­sok vándorzászlaját a Poprádi Magasépítő Vállalat, illetve a kež- maroki CSSZB Efsz kollektívái nyerték el. Ezenkívül kormány-, illetve ágazati kitüntetésben ré­szesült a Poprádi Vagongyár, a já­rási lakáskezelő vállalat, az Inšta­latér ipari szövetkezet, a magas­tátrai Műszaki Szolgáltatás és számos példás dolgozó. Az internacionalista munkaver­seny idei győztesének járó vörös zászló átvétele után Andrej DŽU- PIN elvtárs, az SZLKP Poprádi Járási Bozottságának vezető titká­ra válaszolt kérdéseinkre.- Hogyan értékeli az internacio­nalista munkaverseny fejlődését, illetve hatását a járásban?- Mint ismeretes, a Kelet-szlo­vákiai kerület és a Szovjetunió Kárpát-ukrajnai területe közti, illet­ve az Irsavai és Voloveci járások­kal folytatott versenyünknek gaz­dag hagyományai vannak, évről évre bővülnek, szilárdulnak kap­csolataink. Ez a nemzetközi ver­seny a Tátra alatt - a járás kom­munistái példamutatásának kö­szönhetően - már tömeges jelle­get öltött. Járásunk politikai, állami és társadalmi szervei megkülön­böztetett figyelmet fordítanak az internacionalista verseny fejlesz­tésére, s ma már járásunk 160 vállalata, üzeme és más intézmé­nye vesz részt ebben a verseny­ben. A 68 vállalati, 25 üzemi és 3619 kollektív felajánlás teljesíté­se kedvezően befolyásolta a ter­vezett feladatok túlteljesítését. Já­rásunk gazdasági fejlesztésében elért eredményeink is ezt igazol­ják. Tavaly az ipari termelés tervét 102 százalékra, a nyereség tervét 111,2 százalékra teljesítettük. Nagyszerű eredményeket értek el járásunk mezőgazdasági üzemei is, a tervezett feladatokat 11,8 százalékkal túlteljesítették. Ha­sonló jó eredményeket értek el a járás más ágazataiban is. Újból szeretném hangsúlyozni, hogy az Irsavai és Voloveci járásokkal fenntartott kapcsolatunknak, sok­rétű együttműködésünknek igen nagy jelentősége van. Nemcsak a kommunisták, hanem a párton kívüli dolgozók véleménye szerint is. Ezért támogatják ezt a nemes ügyet.- Véleménye szerint főleg mi­ben nyilvánul meg az internacio­nalista verseny előnye?- Mindenekelőtt az őszinte, ba­ráti kapcsolatokon alapuló tapasz­talatcserékben, a jól bevált mun­kamódszerek kölcsönös alkalma­zásában. Hiszen ezek a kapcsola­tok egyáltalán nem formálisak, s eljutottak a testvérvállalatoknál dolgozó kollektívák munkahelyei­re, ahol az egyes munkacsoportok bizonyos időszakonként kölcsönö­sen váltják egymást. A verseny­kollektívákban dolgozó kommu­nisták helytállásának, példamuta­tásának köszönhetjük elsősorban, hogy a legjelentősebb eredmé­nyeket éppen a legalapvetőbb te­rületen, a munka és a termelés minőségének javításában észlel­hetjük. Kétségtelen, hogy a ter­mékminőség javításában jelentős segítséget nyújtott a szovjet part­nereknél is jól bevált és példájuk alapján nálunk szintén elterjedt önellenőrzési rendszer, amit járá­sunkban már több mint 5500 dol­gozó gyakorol. A Poprádi Vagon­gyárban, a Tatrasvitben a dolgo­zók csaknem 40 százaléka alkal­mazza ezt a módszert. Azt is örömmel elmondhatom, hogy vál­lalataink már túljutottak a brigád­rendszerű munkaszervezés és ja­vadalmazás bevezetésének kez­deti nehézségein. Nagyon hasz­nosak számunkra a tömegpolitikai munka, a szakszervezetek tevé­kenysége terén szerzett szovjet tapasztalatok is.- Vannak olyan intézmények a járásban, ahol az átlagosnál eredményesebb az internaciona­lista kapcsolatok fejlesztése?- Általában kedvező a helyzet ezen a téren minden versenyző intézményünkben, de vannak olyanok, ahol az átlagosnál jobb eredményeket érnek el. Ezek közé tartožik a sviti Tatrasvit, a kežma- roki Tatral’an, a Poprádi Vagon­gyár, a Tatramat, a magasépítő vállalat, a mélyépítő vállalat, a sviti Chemosvit, a húsipari üzem, a mlynincai és kežmaroki CSSZB Efsz és más üzemek, ezeken a munkahelyeken és egyáltalán az internacionalista munkaverseny fejlesztésében - amint erre már utaltam - rendkívül példamutató munkát végeznek a kommunisták. Rajtuk kívül járásunk többi dolgo­zója is tudatában van, hogy a sike­rek, a kitüntetések, az elismerések még jobb eredmények elérésére köteleznek bennünket. És az a jó, hogy dolgozóink ezt velünk együtt így értelmezik. KULIK GELLÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom