Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-14 / 138. szám, péntek
Tovább kell lépni Az országos népművészeti fesztivál gyerekfánccsoportjainak versenyéről Egymást gazdagítva A csehszlovák kultúra képviselői Kubában Minden emberben él a teremtés, az alkotás vágya. Különösen abban az emberben, aki képességeit arra használja, hogy szabad idejében valami szépet alkosson tanítványainak vagy embertársainak. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, mielőtt e cikket elkezdtem írni a Csemadok idei zselizi (Želiezovce) országos népművészeti fesztiválja gyerektánccsoportjá- nak versenyéről. Tizenkét csoport jutott be a döntőbe, az elózsürizések idején látott tizenhétből. A versenyfelhívásnak minden együttes eleget tett, s ami nem mellékes: minden vezető megtartotta a versenyblokk 15-20 perces időtartamát. És jöttek az együttesek egymás után, szépen sorjában, ahogy azt a verseny megkezdése előtt kisorsolták. Rögvest a Barkóca Gorlvá- ról, akik szinte a buszból rohantak a színpadra. (Senki sem volt hajlandó velük cserélni...) Érthető, hogy a gyerekek nem tudtak felszabadultan játszani. A műsorukban sok volt a régebbi játékaikból átvett ötlet, de ennek is megvannak az okai. Tudom, hogy ennél Az Apró Palóc, úgy tűnik, megtalálta önmagát a játékokban. Felejthetetlen, örömteli pillanatokat szereztek a fülökpüspöki (Fii. Biskupice) gyerekek, amíg játszottak. Sajnos, Deák Piroska a táncokban hirtelen felnőtteket csinált ezekből a nebulókból. Keretbe zárta őket - sorokba, oszlopokba stb. így is megérdemelten kapták a megosztott harmadik díjat. Feltétlenül rö- videbbre kellett volna szabnia a csárdást, dehát a versenykiírás kötelező időtartama... A štúrovói Kisbojtár az idei év nagydíjasa lett. Gyönyörű viselet, jól megválasztott és jól énekelt dallamok, kidolgozott táncok, igyekvő gyerekzenekar, s természetesen a nagy odaadással dolgozó Hégli-házaspár munkája hozta meg ezt a kiemelkedő eredményt. A somorjai (Šamorín) Csali példáját követendőnek tartom. Biztos talajt ad az, amikor az ember jó koreográfiákat nem szégyell átvenni másoktól. Sőt, ezen akarja felnevelni gyerekeit. Másoknak is ajánlanám. Nem akarok epés lenni, de meg kell jegyeznem: nem sokkal többre képesek a vezetők és gyerekek is. Az Apró Bodrogközi (művészeti vezető Nádasdi János, koreográfus Szivolics Mária) Királyhelmec- ről (Kráľ. Chlmec) érkezett. Ez a gyerekcsoport igen fontos szerepet tölt be Kelet-Szlovákiában. A versenyműsoruk kezdetben, amíg játszottak, nagyon jó, lendületes volt, de a táncoknál már elbizonytalanodott az alkotó keze. A megtorpanás ott jelentkezett, ahol el kellett volna döntenie, melyik tájegység anyagából merítsen, és mi legyen a meghatározó a színpadon. % Sorrendben a harmadik csoport a Jókai Mária által vezetett ghýmesi (Jelenec) Vilió követker zett. Jókai Mária neve az ember tudatában azonosul Nyitra (Nitra) vidékével. Hosszú, kitartó, szinte megszállottan végzett szívós munkája generációkat kapcsol össze. Egy táncaiban feltáratlan vidék anyagát hivatásosak is csak rébuszokban tudnák megoldani. Nem csoda hát, ha a Villő idei versenyműsora halványabb volt a tőle megszokottnál. A zselizi Bokréta nem volt eléggé meggyőző. A felhasznált anyag alaposabb ismerete biztosítana táptalajt Drenkáné Selmeczi Zsuzsának. Hosszú út vezet az eredeti anyag megismeréséig, de megéri végigjárni. A Hodek Mária vezette ekeli (Okoličná na Ostrove) Tátika a nagydíj II. fokozatát kapta, ám ennek ellenére műsoruk most nem volt meggyőző erejű. Egy csoportot, amely díjak halmazával büszkélkedhet, mindig nagy érdeklődés kísér. Most sem volt ez másként. A domaházi palóc anyag még nincs leülepedve a gyerekekben. A zenekar behozatal nem koreográfiái ötlet, csak megoldás arra, hogy összekösse a játékokat az azt követő táncokkal. Az együttes vezetőjének jobban oda kell figyelnie a táncosok technikai felkészítésére, s főleg a helyes testtartásra. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Istiglinc kitűnő játékkal lepte meg a nézőket, kár hogy a Szanyi verbunk vérszegény volt, pedig ez egy igazán duhajkodó férfitánc. Itt is gondot okozott — mint annyi más csoportnál- a játékok összekapcsolása a táncokkal. mindig a díj a fontos, a Csali és Valacsai Franciska enélkül is bizonyítani tud és tudott. A galántai (Galanta) Pitypang (koreográfusai Csillag Lászlónéés Morva Lászlóné) dramaturgiailag jól átgondolt műsorral jelentkeztek. Megérdemelten kapták a megosztott III. fokozatot. Sajnos, nem tudták kiküszöbölni a zenekar hiányát és ez leginkább a táncoknál látszott. A zsigárdiak (Žiharec) a Mátyus- földet képviselték. A farsangi népszokások jó keretnek bizonyultak. Ritkán látunk már komatál hordást és tőkehúzást. Az egyes tételek összekötése és tánctudásuk szabja meg teljesítményük határait. Utolsóként lépett színre a bratislavai Apró Szőttes. Karsay Margit, Gál Éva és Botlik Ágota teljes mértékben palóc anyagra hagyatkoztak. Műsoruk találóan ötletes színfolttal bővült. Ök önmagukat is zsűrizték. A bíráló bizottságtól függetlenül dolgozó gyerekzsüri a gyerekdíjat nekik ítélte. Ma, 1985-ben úgy tűnik föl, hogy a gyerektáncmozgalmunk idáig 1983-ban tetőzött. Az idei verseny szürkébb, vérszegényebb, ötlettelenebb volt, s ennek a szakemberek szemében megvannak a maguk nagyon is komoly okai. A játékok sokrétűsége egyszer véget ér, mert a tájegységi kör lassan bezárul, és kezdődik minden elölről - még az önismételgetés is. Kialakult, sőt sablonná lett, hogy a 15-20 perces versenyműsorban előbb játszanak aztán táncolnak a gyermekek. A táncokban az alkotók igyekeznek ún. végcsattanókat kierőszakolni. Természetesen, ahol zenekar van, ott kisebb a gond. Magyarán szólva, minden csoportvezető beszorult saját tájegysége kereteibe. Nem lehet ugyanazt az anyagot egy életen keresztül oďa és vissza forgatni. A megoldások végtelenül egyszerűek. Egy ideig nem kellene ragaszkodni, a 15-20 perces versenyműsorhoz, mert ilyen időtartamot nem lehet ötlettel győzni. Továbbképző tanfolyamot kellene indítani a gyerektánccsoportok vezetőinek, ahol meg lehet oldani azt is, hogyan jussanak hozzá más tájegységek már felgyüjtött tánc- hagyományaihoz. Minden gyermekcsoport és vezető felbecsülhetetlen értéket képvisel és áldozatkész munkájuk sokunk számára példaként szolgálhat. Intézményeink kötelessége segítséget nyújtani a csoportvezetőknek, mert kialakulhat egy olyan - helytelen - nézet: csináld a magad erejéből - mi majd bírálunk. KATONA ISTVÁN Kuba, az Antillák gyöngyének joggal nevezett karib-tengeri szigetország, az elmúlt hónapban a csehszlovák kultúra jegyében élt. A csehszlovák kultúra napjai gazdag eseménysorozatának keretében cseh és szlovák művészek népes küldöttsége érkezett a baráti országba, hogy énekkel, tánccal, kiállításokkal, filmbemutatókkal és közvetlen találkozások során tolmácsolja népünk üzenetét az amerikai földrész első szocialista országa népének. A kulturális napok műsora összességében bepillantást nyújtott azokba az eredményekbe, amelyeket népünk a kultúra terén a felszabadulás óta eltelt négy évtized alatt elért. A nagyszabású rendezvénysorozat egyben közvetlen formában kifejezte az országaink közti szoros együttműködést, kultúráink egymást gazdagító szerepét. A két ország közti kulturális kapcsolatokat jól szemléltették az együtt rendezett programok, közös fellépések és kiállítások. Kubai barátaink azzal is hozzájárultak a cseh és szlovák zenekultúra értékeinek szélesebb körű népszerűsítéséhez, hogy saját művészeik és zenekaraik mai cseh és szlovák zenemüveket tűztek műsorra. A mintegy hetven művészből - a komoly- és könnyűzene, a zenedrámai műfaj, illetve az amatőr művészet képviselőiből - álló csehszlovák küldöttség több mint harminc hangversenyt adott Havannában, illetve egyes vidéki városokban. A csehszlovák kultúra képviselői közt volt a Prágai Kamara Balett, amely itt tartotta Svätopluk Havelka - a kubai forradalomnak és e forradalom nagy alakjának, Che Guevarának emléket állító - Aki győz a halál fölött című balettjének ősbemutatóját. A mű rendkívüli sikert aratott, méltó csúcspontja volt az ünnepi megnyitó hangversenynek. A balett zenéjének az Internacionálét idéző záródallamai a forradalom jelentőségére, népeink közötti internacionalista együttműködésre utaltak, s így ez a mű a világ valamennyi forradalmárának a köszöntése is volt. De nemcsak a Prágai Kamara Balett, a bratislavai Dimitrov Vegyi Művek népitánccsoportja is naTavasz-visszapillantó Visszatekintve a Prágai Tavasz nyújtotta színes koncertekre, idézzünk a zene ünnepének szép pillanataiból. Bizonyára sokan őrzik emlékezetükben megismételhetetlen élményként a világhírű hegedűvirtuóz és dirigens, Yehudi Menuhin és a Royal Philharmonic Orchest- ra fellépését. Bach a-moll hegedű- versenyét műsoron kívül, feledhetetlen ajándékként nyújtotta át a Kultúrpalota kongresszusi terme közönségének. Az est további részében Edward Elgar enigmáját és Beethoven Pásztorát szimfóniáját vezényelte. Yehudi Menuhin legendás alakja és a Royal Philharmonic Orchestra valóban királyi játéka a Prágai Tavasz egyik legszebb estjévé avatta a hangversenyt. A filharmonikusok második fellépésén Jurij Tyemirkanov, kiváló szovjet dirigens állt a zenekar élén. A karmester széles látókörét tükrözte a pompás műsor. Az első részben kiválóan játszották Pro- kofjev Klasszikus szimfóniáját és Benjamin Britten The Young Person's Guide To The Orchestra című darabját. A hangverseny második felében négytételes zenekari szvit, a Seherezáde hangzott el, melyet a zenekar a szerzői elképzelésekhez maximálisan hűen tolmácsolt. E koncertet joggal sorolr hatjuk a fesztivál nagy élményei közé. Nagy várakozás előzte meg a Prágai Tavaszon első ízben szereplő vendégzenekar, a Szovjet Kulturális Minisztérium Szimfonikus Zenekarának fellépését. A fiatal, 1981-ben alakult zenekar élén a hazánkban is jól ismert, Lenin- cl íjas Gennagyij Rozsgyesztvensz- kij művészi-karmesteri egyénisége a zenekar kiváló kvalitásaival ötvözve az igényes program mintaszerű előadását eredményezte. A Cseh Filharmonikusok élére az első vendégkarmester, Aldo Cec- cato után másodikként a nyugatnémet Christoph von Dohnányi, a clevelandi zenekar vezető dirigense állt. Bartók Divertimentójá- nak a részleteiben is tökéletesen kidolgozott előadása érzékenyen sugározta a mű tragikumát. A hangverseny szólistája, Peter Toperczer, Mozart egyik legismertebb, d-moll zongoraversenyét technikailag magas színvonalon interpretálta. A hangversenyt Beethoven Eroicája zárta. ,,Minden múvészetszeretó ember tisztelettel és csodálattal tekint erre a hangokkból emelt, fenséges arányú katedrálisra“ - írja Tóth Dénes Bach egyik fő művéről, a szólóénekesekre, vegyeskarra és zenekarra komponált h-moll miséről, mely látogatók ezreit vonzotta a Szent Vitus-székesegyház falai közé. Az egyedülálló hangulatú mű, a lelkiismeret, a felelősség, az erkölcs, az élet alapvető kérdéseit boncolgató hatalmas kompozíció mintegy százhuszonöt percig tartotta vonzásában-vará- zsában a közönséget. A Prágai Kamarazenekar és a Prágai Filharmonikusok kórusa Diethard Hell- mann vezényletével, Carola Nos- sek (szoprán), Rosemarie Lang (alt), Albrecht Lepetit (tenor), Her- mann-Christian Polster (basszus) lenyűgöző éneklésével méltóan járult hozzá a Bach-évforduló megünnepléséhez. Hu Sziao-phing, a sanghaji születésű, kínai szopránénekesnő, az 1982. évi Kodály Zoltán és Erkel Ferenc nemzetközi zenei verseny győztese, 1983-ban a Prágai Tavasz vendégeként már járt hazánkban. Az idén ismét kivételes tehetségéről, sokoldalúságáról tanúskodó repertoárral (Donizetti-, Puccini-, Verdi-, Dvorák-, Rachmaninov-, Mozart-, Fauré-, Haung Zi-művek) szerzett örömet a közönségnek. Könnyed, tiszta énekéhez szervesen kapcsolódott Csu Szien-tyie pontos zongorajátéka. Eugen Indjic Dvorák-terembeli fellépése ráadások hosszú sorával sem tudta kielégíteni a lelkes hallgatóságot. A zongoraművész zseniálisan egyszerű, visszafogott játéka az előadó, a zene és a közönség harmonikus egymásra találásának, egymásba olvadásának ritka példája volt. Műsorán Fauré Téma variációkkal című műve, Chopin-balladák, Scarlatti öt rövid szonátája, és Ravel Éjszakai Gáspár című háromtételes zongoraszvitje (Odine, A bitófa, Scarbo) szerepelt. Ugyancsak igazi fesztiválélmény volt Natalia Sehovszká csellóestje. Brahms e-moll szonátája, Schumann Három fantáziája, majd a második részben Szulhan Cincadze kortárs grúz zeneszerző 24., csellóra és zongorára írt pre- lüdje Sehovszká tolmácsolásában elsőrendű esztétikai élményt nyújtott. A zene nagy tavaszi ünnepének záróakkordjaként Beethoven IX. szimfóniája hangzott el Václav Neumann vezényletével, kiváló szólóénekesek, Elizabeth Connell, Uta Priw, Richard Versalle és Sergej Kópiák, valamint a Prágai Filharmonikusok kórusának részvételével. Méltó befejezéseként a Prágai Tavasznak. TARICS ADRIENN gyón kedvező fogadtatásban részesült. A havannai amfiteátrum közönsége a Dimitrovec együttes temperamentumos táncát nagyon közelinek érezte. A kubai televízió az együttes műsorából felvételt készített. A zenedrámai műfajt képviselte Miroslava Pešíková nemzeti művész, a prágai Nemzeti Színház balettegyüttesének szólistája, aki a megnyitó ünnepségen kubai partnerrel, Andrés Wiliams-sze\ a havannai Kubai Nemzeti Balett szólistájával együtt lépett színpadra. Kiváló teljesítményükért a közönség nagy ünneplésben részesítette őket. Nagy érdeklődés kísérte a prágai Nemzeti Színház operatársulata tagjainak - Naďa Šormová és Miroslav Švejda érdemes művészek és Bohuslav Maršík fellépését, s így volt ez a nemzetközi versenyekről is jól ismert Igor Herzog bratislavai gitáros esetében is. A prágai operaénekesek fellépése után vendéglátóink kifejezték óhajukat, hogy kubai énekesek csehszlovákiai felsőfokú művészeti intézetek ének szakjain tökéletesíthessék tudásukat. A csehszlovák kultúra napjainak gazdag programjából a szórakoztató műfaj képviselői is kivették részület. A kubai tartományi székhelyeken és a havannai záróhangversenyen önálló műsorral lépett fel Helena Vondráčková és Josef Laufer a Golem, továbbá Peter Lipa a Combo együttessel. Ugyancsak nagy sikerélményt könyvelhetett el magának Marcela Kráfová, továbbá a Hečko-test- vérpár, Petra Janü, valamint Vladimír Kočandrle és együttese, az OK Band. Nagy érdeklődés kísérte a Havannában rendezett csehszlovák kiállításokat. A mai Csehszlovákia gazdasági és kulturális fejlettségét, iskolarendszerét és egészségügyét, történetét, valamint a csehszlovák-kubai kapcsolatokat bemutató kiállítás mellett a kubai fővárosban a csehszlovák politikai plakát-, iparművészeti-, grafikai-, népművészeti és könyvkiállítás is nyílt. Külön kiállítás szemléltette a prágai metró építészeti megoldásait. A kulturális napok kiemelkedő eseménye volt a csehszlovák filmhét is, amelyet Martin Hollý A holtak tanítják az élőket című filmjével nyitották meg. A csehszlovák kultúra napjai alkalmából Matej Lúóan szövetségi miniszterelnök-helyettes vezetésével hivatalos csehszlovák küldöttség tartózkodott Kubában. Jelenléte egyben jó alkalom volt ahhoz, hogy megtárgyalják a csehszlovák-kubai kulturális együttműködés további elmélyítését. A Kubában rendezett csehszlovák kulturális napok kétségkívül jelentős esemény volt. Armando Hart Davalos, a Kubai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, kulturális miniszter, a napokat méltatva aláhúzta azok nagy művelődéspolitikai jelentőségét Kuba számára. Kubai elvtársaink nagyra becsülik a kulturális kapcsolatainkat jellemző, s a kulturális napok rendezvénysorozatában is kifejezésre jutott elkötelezett tartalmat, formagazdagságot és magas művészi színvolalat. A csehszlovák kultúra napjaira Kubában hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása és a fasizmus fölötti győzelem 40. évfordulójának jegyében került sor, ami méltó keretet nyújtott a közös célok jegyében fogant rendezvénysorozatnak. Az a megértő fogadtatás, amelyben a kubai közönség részesítette kultúránk képviselőit, annak is bizonysága, hogy kapcsolatainkban a kultúrának sajátos és fontos szerepe van. így az idei kubai csehszlovák kulturális napok jelentős módon hozzájárultak kapcsolataink kiszélesítéséhez, a kölcsönös megismerés folyamatának elmélyítéséhez és a két ország kulturális életének gazdagításához. BOŽENA SOMOGYIOVÁ DJ SZÚ 1985. VI. 14. A nagydíjas Kisbojtár műsorából (Gyökeres György felvétele)