Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-26 / 148. szám, szerda

(Folytatás az 1. oldalról) Az SZKP Központi Bizottságá­nak áprilisi ülésén előterjesztették az ország gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsításának át­fogó programját. Ennek legfonto­sabb eleme a tudományos-mü- szaki fejlesztés. Az ezzel össze­függő kérdéseket alaposan meg­vitatták az SZKP Központi Bizott­ságának közelmúltban megtartott tanácskozásán. Mihail Gorba- csovnak, az SZKP KB főtitkárának beszámolója tartalmazta az or­szág gazdasági és szociális hely­zetének részletes elemzését. A beszámoló kitűzte a dinamikus gazdaságfejlesztés útjait a legkö­zelebbi évekre és hosszabb táv­latban is. Gyors ütemű előrelépésről van szó a stratégiai fontosságú irá­nyokban, ágazati szerkezetváltás­ról, az intenzív gazdaságfejlesz­tésre való áttérésről, hatékony irá­nyítási formákról és a szociális problémák jobb megoldásáról. Éppen ilyen szempontból folyik a Szovjetuniónak az 1986-1990- es évekre, illetve a 2000-ig szóló gazdasági és szociális fejlesztése alapvető irányainak a kidolgozása. E tekintetben a küszöbönálló 12. ötéves tervidőszaknak mér­földkövet kell jelentenie. Meg kell, hogy adja az egész hosszú távú perspektíva hangnemét. Hasonlóképpen sürgetőek ezek a feladatok a szocialista közösség egészét tekintve is. Ezek megol­dását célozza a moszkvai legfel­sőbb szintű gazdasági értekezle­ten kidolgozott és elfogadott stra­tégia is. A társadalmi és gazdasági fej­lesztés meggyorsításának szük­ségességét diktálja az is, hogy az imperializmus hibájából továbbra isNfeszült a nemzetközi helyzet. Az Egyesült Államok agresszív politkája, a fegyverkezési hajsza újabb fordulója, mindenekelőtt az atomfegyverkezésé, amelyet az USA indított el, a világűr militari- zálására irányuló kísérletek - mindez lényegesen kiélezte a nemzetközi feszültséget. Az im­perializmus fokozza a szocialista országok ellen irányuló felforgató akcióit politikai, gazdasági, ideoló­giai és katonai téren egyaránt. Szemléletesen igazolta ezt a hét Nyikolaj Tyihonov beszéde legfejlettebb tőkés ország bonni legfelsőbb szintű tanácskozása. Elsősorban a szocializmus gaz­dasági meggyengítésére, a baráti országok egységének megbontá­sára törekednek. Ez minket arra kötelez - amint azt a Varsói Szer­ződés tagállamainak legfelsőbb képviselői áprilisi értekezletükön leszögezték hogy még szoro­sabbra fűzzük együttműködésün­ket, a meglévő katonai-stratégiai egyensúly megőrzése, a nukleáris katasztrófa elhárítása és a Nyugat részéről ránk nehezedő gazdasági nyomás elhárítása érdekében még határozottabban és koordi- náltabban törekedjünk a szocialis­ta közösség gazdasági erejének a megszilárdítására. A belső és a külső körülmények egyaránt szükségessé teszik, hogy új, fontos lépéseket tegyünk a testvéri országaink népgazdasá­ga és együttműködése fejleszté­sében. A KGST 38. ülésszakán intéz­kedések születtek a gazdasági ér­tekezlet döntéseinek a megvalósí­tásáról. A mostani ülésszak elé terjesztett végrehajtó bizottsági beszámoló már részletesen szól az ez irányú munka első eredmé­nyeiről. Egyetértünk a beszámoló megállapításaival és a benne fog­lalt értékeléssel. A szocialista közösség országai az értekezlet határozatainak telje­sítése során előreléptek a gazda­ságpolitika egyeztetésében. A tagállamok többsége már aláírta a 2000-ig szóló kétoldalú gazda­sági -és tudományos-műszaki együttműködési programokat. A következő ötéves tervidő­szakra szóló népgazdasági tervek egyeztetése a zárószakaszhoz ér­kezett. A KGST-országok tüzelő- és nyersanyagszükségleteinek ész­szerű biztosítása céljából folya­matban van azon hosszú távú együttműködési tervezetek kidol­gozása, amelyek olyan fontos ob­jektumokat foglalnak magukban, mint a Krivoj Rog-i ércfeldolgozó üzem vagy a Szovjetunió nyugati határait a jamburgi földgázlelö- hellyel összekötő gázvezeték. A KGST szervei az új technika és a legújabb technológiák közös kifejlesztését és alkalmazását cél­zó több megállapodás előkészíté­sén dolgoznak. A jelenlegi ülés­szakon két fontos keretmegállapo­dást írunk alá, egyrészt a rugal­mas gyártórendszerekről, más­részt pedig a földgáz kihasználá­sáról a kisebb mennyiségben ren­delkezésre álló kőolajipari termé­kek helyett. Tömören mondva tapasztalhat­juk, hogy a gazdasági értekezlet döntései megvalósulnak a gyakor­latban. Kötelességünk azonban, hogy még gyorsabban haladjunk előre és az eddiginél lényegesen többet tegyünk ez irányban. Ezzel összefüggésben hangsú­lyozni szeretném a testvérpártok gazdasági kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárai tanács­kozásának a nagy jelentőségét. Ez a tanácskozás megmutatta, hogy a pártbefolyás fokozása lé­nyegesen meggyorsíthatja az in­tegrációt és garantálhatja a gaz­dasági fejlődés gyakorlatának mé­lyebb kölcsönös tanulmányozását és a testvéri országoknak a gaz­dasági hatékonyság növelésére, a fejlődés ütemének a meggyorsí­tására irányuló törekvéseivel összefüggő legjobb eredmények hasznosítását. Erőfeszítéseinket mindenek­előtt arra kell összpontosítanunk, hogy alapvető fordulatot érjünk el a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását célzó feladatok teljesítésére irányuló együttműkö­désben. Alapvető fontosságú annak a komplex programnak a közös kidolgozása, amely 2000-ig előirá­nyozza a közös akciókat a tudo- mányos-múszaki fejlesztés kulcs- fontosságú területein. Ennek meg­valósításával kapcsoljuk össze az áttérést az új generációjú techni­kához és a korszerűbb technoló­giai eljárásokhoz, a termelési ala­pok felújítását, valamint további gazdasági és szociális feladatok megoldását. Ezért ennek olyan ak­cióprogramnak kell lennie, amely konkrét feladatokat és határidőket tűz ki, pontosan kell irányulnia A forradalmi világfolyamat fő tényezője (Folytatás a 3. oldalról) felnagyítják a Szovjetunió és több testvérország kapcsolatainak tör­ténetében az „igazságtalanságo­kat“ és a „fehér foltokat“. A szo­cialista országok gyakorlata iga­zolja, hogy a marxista-leninista irányvonaltól való eltérések ilyen vagy olyan módon összefüggés­ben vannak a nacionalista tenden­ciákkal. Belpolitikai szempontból ez a marxista-leninista ideológia hatásának gyengüléséhez, a „nemzeti kommunizmus“ modi­fikált elméleteinek terjedéséhez, a nemzetiségi kérdés kiéleződé­séhez vezethet. A más szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok szempontjából a nacionalista megnyilvánulások kétségtelenül gyengíthetik az internacionalista kötelékeket. A nacionalizmus, amely burkoltan, s esetenként nyíltan is oroszgyúlöletbe és szov- jetellenességbe torkollik, meg­bontja a szocialista nemzetek összeforrottságát, károkat okoz egyrészt az egész szocializmus­nak, másrészt pedig minden egyes országnak is. Pártunk abban látja feladatát, hogy minden ország marxistáival -leninistáival közösen, kellő tapin­tattal, de szilárdan és elvszerúen harcoljon a nacionalista tendenci­ák ellen, amelyek ellentétesek a szocializmus objektív törvényei­vel, és abban, hogy elősegítse a szocializmus iránt odaadó, esz­meileg meggyőződéses internaci­onalisták formálását. Közös érde­künk, hogy a testvérpártokban nö­vekedjen a Dimitrov, Thálmann, Gottwald és más kiváló kommu­nisták hagyományait követők száma. Az antikommunista teoretikusok és az opportunisták rágalmazzák a proletár internacionalizmust, „elavultnak“ nevezik, s valami­lyen „új egység“ úttörőinek sze­retnék magukat beállítani. A kom- munistákat-internacionalistákat hazafiatlansággal vádolják, azt ál­lítva, hogy hazájukkal és nemze­tükkel szemben könnyelműek. Ezeket a rágalmazásokat már a nagy Lenin is felháborodottan elutasította. Rámutatott, hogy ép­pen a proletariátusra jellemző az igazi hazafiság és egyúttal az in­ternacionalizmus. Az élet alátámasztja, hogy a proletár internacionalizmus nem absztrakt doktrína. Azért létezett és létezik ma is, mert a munkás- osztály lényegéből, az egész vi­lág munkássága alapvető érdekei­nek egységéből fakad. Lenin azt mondta, hogy egyál­talán nem könnyű az internaciona­lizmus elveihez tartani magunkat. „De éppen ezért, mert ez nem könnyű dolog, csak azokkal kell azt véghezvinni, akik akarják azt, és nem félnek teljesen szakítani a sovinisztákkal és a szociálsovi- nizmus védőivel.“ (Lenin Művei, 21. kötet, 90. old.) Lenin követelte azoknak a le­leplezését, akik csak szavakban ismerik el az internacionalizmust. Szerinte az igazi nemzetközi szoli­daritásra az jellemző, hogy konk­rét tettekben nyilvánul meg, és a forradalmi világfolyamat elmélyí­tését szolgálja. Minden kommu­nista politikai magatartásának tisztasága, marxista-leninista vi­lágnézetének egyértelműsége kü­lönlegesen fontos ma, amikor az ideológiai élet felszínére kerülnek a különböző revizionista, naciona­lista és klerikális koncepciók. A forradalmi elmélet természe­tesen nem áll egyhelyben. Az igazi marxisták-leninisták feladata al­kotó módon és merészen felvetni azokat a kérdéseket, amelyek bár­mely területen összefüggnek a szocializmus világának fejlődé­sével napjainkban, azonban egyetlen nélkülözhetetlen feltétel­lel - ez pedig a marxizmus-leni- nizmus alapelvei iránti törhetetlen hűség A testvérországok nemze­teinek a szocialista építés útján elért jelentős sikerei világosan bi­zonyítják a marxista-leninista esz­mék helyességét, az új társadalmi rendszer erejét. Az SZKP és a testvérországok marxista-leninista pártjai méltó módon ünnepelték meg az olyan jelentős eseményeket, mint a hit­leri fasizmus felett aratott győze­lem, valamint több szocialista or­szágban a szocialista és a népi demokratikus forradalmak 40. év­fordulóját. Ezek a dicső évfordulók ismét tanúsítják államaink törté­nelmi sorsának azonosságát, for­radalmi kötelékeinek szilárdságát. A történelem hatékony tanulsá­gai elősegítik a dolgozók szocia­lista hazafiságra és internaciona­lizmusra való nevelésének javítá­sát, valamint annak a tudatosítá­sát, hogy a közösség nemzetei közös felelősséget viselnek a vi­lágszocializmus sorsáért, s hogy állandó készenlétben kell állni vív­mányainak megvédésére. Pártunk, amely a XXVII. kong­resszus előtt áll, és annak prog­ramdokumentumait készíti elő meggyőzően valósítja meg az or­szág szociális és gazdasági fej­lesztésének meggyorsítását célzó irányvonalat, mégpedig a tudomá­nyos-műszaki haladás alapján. A testvérpártokkal közösen inter­nacionalista kötelességének tartja a szocialista közösség egységé­nek sokoldalú szilárdítását, erejé­nek és ne'mzetközi befolyásának a növelését. Más testvérországok is hatalmas feladatokat tűznek ki: egyesült igyekezettel meggyorsí­tani a tudományos-műszaki hala­dást, a lehető legrövidebb időn belül elérni az élvonalbeli színvona­lat a tudományban, a technikában és a technológiában, s úgyszintén a nagyon magas világszínvonalat a társadalmi munka termelékeny­ségében. A szocialista közösség szilárdságától, minden országban az épitőmunka sikereitől, a testvér­országok nemzetközi téren köve­tett összehangolt eljárástól döntő mértékben függ a béke és a társa­dalmi haladás sorsa. a végeredmények elérésére. A KGST tudományos-műszaki együttműködési bizottságának a kötelessége, hogy szavatolja e program idejében és megfelelő minőségben történő előkészítését, hogy azt jóváhagyhassuk a KGST következő ülésszakán. Valamennyi népgazdasági ága­zatnak a tudományos eredmények alapján történő korszerűsítésében döntő szerep jut a gépiparnak, mindenekelőtt alapvető ágazatai­nak, a megmunkálógépek és mű­szerek gyártásának, az elektro­technikának, főleg az elektroniká­nak, továbbá, a számítástechnikai berendezések és robotok gyártá­sának. Az említett ágazatok egyeztetett fejlesztését hivatott hatékonyan irányítani a KGST nemrég létrehozott gépipari együttműködési bizottsága. A bizottságnak a legnagyobb figyelmet a szakosítás és a koope­ráció kérdéseinek kell szentelnie olyan gépek és berendezések gyártásában, amelyek képesek forradalmi változásokat előidézni a termelésben, továbbá lehetővé teszik a korszerű technológiák be­vezetését, a munkatermelékeny­ség sokszoros növelését és az anyagigényesség lényeges csök­kentését. Mindennek a széles kö­rű szabványosításból és a KGST- normák kihasználásából kell kiin­dulnia. Enélkül nem érhető el a terme­lés meghatározott volumene, te­hát a munkatermelékenység szük­séges növekménye sem. Figyelmet érdemelnek az Inter- elektro keretében megvalósuló együttműködés során szerzett ta­pasztalatok, ahol már megvalósul az egész ciklus, kezdve a kutatá­soktól a sorozatgyártáson át egé­szen a kölcsönös szállításokig. Rendkívül fontos, hogy más ágazatokban is, mindenekelőtt az elektronikában, a rádiótechniká­ban, a műszerek és megmunkáló­gépek gyártásában kihasználják a termelési és tudományos-mű- szaki együttműködés leghatéko­nyabb formáit. A tudományos-műszaki hala­dás meggyorsítása és a termelés hatékonyságának a növelése el­választhatatlanul összefügg a ter­melés minőségi mutatóinak a fo­kozásával. A minőség problémájá­nak megoldása egyúttal a mennyi­ségi probléma megoldását is je­lenti, tagállamaink szükségletei teljesebb kielégítésének és a hiá­nyok felszámolásának a megbíz­ható útját is jelenti. A közös munka gyakorlatának részévé kell hogy váljon a termé­kek állandó összehasonlítása a megfelelő legjobb színvonalú termékekkel. Itt az ideje, hogy leállítsuk azt a termelést, amely nem felel meg a világszínvo­nalnak. Az együttműködés további fő iránya a nyersanyagforrásokkal való takarékoskodás. Ez a tüzelő­anyag- és nyersanyagprobléma megoldásának leggazdaságosabb útja. A közösség több országa szempontjából a megtakarítások már nemcsak a termelés haté­konysága fokozásának, hanem a szükséges források biztosításá­nak alapvető tényezői is. Orszá­gunkban, például, az utóbbi idő­ben a nemzeti jövedelem képzé­sénél meggyorsult a fém- és ener­giafelhasználás csökkentése. 1985-ben az 1970-es esztendő­höz viszonyítva 117 millió tonna tüzelőanyag-megtakarítást érünk el, a gépiparban és az épitőpar- ban több mint 7 millió tonna hen­gerelt fémet takarítunk meg. Azt tervezzük, hogy az új ötéves terv­időszakban megtakarításokból fe­dezzük a népgazdaság tüzelő­anyag-, energia és egyéb alap- anyag-szükségletek növekmé­nyének csaknem háromnegyedét. E téren még sok a tartalék. Nagy fontosságot tulajdonítunk a 2000-ig szóló nyersanyag-taka­rékossági együttműködési prog­ramnak, amelyet az ülésszak elé terjesztünk. A tagállamok ez irá­nyú törekvéseit lényegesen kiegé­szíti olyan fontos kollektív intézke­désekkel, amelyek anyagtakaré­kos technológiák és berendezé­sek kifejlesztését és széles körű alkalmazását, új anyagok felhasz­nálását irányozzák elő. Szüksé­ges, hogy az egyeztetett intézke­déseket időben és következete­sen valósítsák meg a gyakorlat­ban. A KGST anyagi-műszaki el­látási együttműködési bizottsága e tevékenység szervezője kell, hogy legyen. Úgy véljük, hogy az együttműködés aktívan elősegít­heti a szociális feladatok teljesíté­sét. A következő ötéves tervidő­szakban részben növekednek az élelmiszerek és ipari közszükség­leti cikkek szállításai. A munka- megosztásban rejlő lehetőségeket azonban még távolról sem merí­tettük ki. A tervegyeztetések zárósza­kaszában kiegészítő intézkedése­ket kell foganatosítani az élelmi- szeripari termékekkel és közszük­ségleti iparcikkekkel való jobb el­látás és a megfelelő ágazatok fel­szereltségének a javítása érde­kében. Perspektivikus formának tekint­jük a lakosság szükségleteinek ki­elégítésére szolgáló termékeket előállító vállalatok rekostrukciója és korszerűsítése terén megvaló­suló együttműködést. A testvéri országoknak több javaslatot tet­tünk, beleértve a kulcsra kész lé­tesítmények építésével kapcsola­tos indítványt is. Véleményünk szerint ez jelentős mértékben elő­segítené a kölcsönös árucsere bő­vítését. Ha a közösség internacionalista érdekeiből indulunk ki, szögezte le Nyikolaj Tyihonov, akkor aktivizál­ni kell együttműködésünket Viet­nammal, Kubával, és Mongóliával. Ezek az országok rendkívül nehéz feltételek között építik a szocializ­must, szükségük van a mi segítsé­günkre és támogatásunkra. Magá­tól értetődő, hogy ezt a lehető leggondosabban és leghatéko­nyabban kell kihasználni, s egybe kell kapcsolni a belső források leg­teljesebb kihasználásával. A Szovjetunió az új ötéves terv­időszakban az említett országok­nak a létfontosságú ágazatok - beleértve az exportra termelő ágazatokat is - létrehozásához és fejlesztéséhez nyújtott támogatást bővíteni kívánja. Természetesen a KGST keretében is bővíteni kell az együttműködést az ez irányú feladatok megoldásánál. A szovjet delegáció támogatja a Vietnam­mal, Mongóliával és Kubával való munkamegosztás elmélyítésével összefüggő kérdések külön átte­kintését a KGST ülésszakán. Üdvözöljük azon fejlődő orszá­gok képviselőit, akik részt vesznek a mi tanácskozásunkon. Ismét hangsúlyozni szeretnénk hűsé­günket az azon országokkal fenn­tartott sokoldalú együttműködés politikája iránt, amelyek elnyerték függetlenségüket, hűségünket irányvonaluk iránt, amellyel támo­gatjuk küzdelmüket az imperializ­mus ellen, függetlenségük meg­szilárdításáért és népgazdaságuk fejlesztéséért. A Szovjetunió a többi testvéri országgal közösen a helsinki Zá­róokmány szellemében normális' egyenjogú kapcsolatokra törek­szik a kapitalista országokkal és azok gazdasági tömörüléseivel. A KGST e tekintetben nemrég új javaslatot tett az európai gazdasá­gi közösségnek, hogy létesítsenek kapcsolatokat a kölcsönös elő­nyök alapján. Meggyőződésünk, hogy az ilyen együttműködés megfelelne mindkét fél érdekeinek és hasznos lenne az európai és a nemzetközi helyzet javítása szempontjából is. A mostani ülésszakon megvitat­juk együttműködésünk elmélyíté­sének időszerű feladatait, tapasz­talatcserét folytatunk és a moszk­vai gazdasági értekezleten elfoga­dott megállapodások és határoza­tok szellemében közösen keres­sük a haladás meggyorsításának útjait. A megvitatásra előterjesztett dokumentumok olyan gyakorlati intézkedéseket tartalmaznak, amelyek megvalósítása hozzájá­rul közösségünk országai erőfe­szítéseinek további egyesíté­séhez. Nyikolaj Tyihonov befejezésül kijelentette: testvéri országaink kommunista és munkáspártjainak marxista-leninista politikája, esz­mei egysége, népeink összefor- rottsága és a közös ügyhöz való méltó hozzájárulásra való törek­vés szilárd garancia arra, hogy a szocialista és a kommunista épí­tés történelmi feladatait sikeresen teljesítjük. ÚJ SZÚ 4 1985. VI. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom