Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-26 / 148. szám, szerda
Vita az SZLKP Központi Bizottságának ülésén FRANTIŠEK MIŠEJE elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, az SZSZK pénzügyminiszterének felszólalása ÚJ szú 1985. VI. 26. Ha a jövő igényes feladatai szempontjából Ítéljük meg népgazdaságunk mai helyzetét, több okunk van arra, hogy elégedetlenek legyünk a hatékonyság növeléséhez való eddig tapasztalt hozzáállással. Különösen az aggasztó, hogy nem használjuk ki a termelés rentabilitása növelésének lehetőségeit, pedig ez szintetikusan tükrözi a munka minőségét és a hatékonyság növelését a gazdasági tevékenység valamennyi területén. Azért is tulajdonítunk oly nagy fontosságot az ezzel kapcsolatos problémák jobb megoldásának, mert gazdaságunkban le kell küzdeni a véleményem szerint indokolatlan lemaradást az országos színvonal mögött, valamint ki kell küszöbölnünk az egyes vállalatok gazdasági eredményei közötti nemkívánatos eltéréseket. Következetesen meg kell oldanunk gazdaságunk időszerű problémáját - meg kell szüntetnünk egyes vállalatok és termelések veszteségességét, amely nagymértékben csökkenti Szlovákiában a gazdaságban a munka végeredményét és általában hozzájárulásunkat az ország társadalmi forrásainak kialakításához. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása nemcsak gazdasági, hanem jelentős politikai feladat is. Erre kell összpontosítanunk a gazdasági irányítás, a párt- s szakszervezeti szervek és szervezetek tevékenységét. Nem szabad megtűrnünk, hogy bármelyik vállalat vagy termelési-gazdasági egység csak kívülállóként szemlélje erőfeszítéseinket. A kongresszus előtti időszakban a pártós gazdasági munka alapvető irányvonalát a CSKP KB 15. ülésének, illetve mai tanácskozásunknak a határozatai szabják meg. Ezt fejezi ki konkrétan a 8. ötéves terv jóváhagyott irányelve. Eszerint az SZSZK központi szervei által irányított gazdaságban a rentabilitás az idei 6,8 százalékról 1990-ben 12,3 százalékra nő, a nyereség pedig 13,3 milliárd koronáról 24,1 milliárd koronára. Gazdaságunk reális lehetőségei és tartalékai, valamint az SZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének relatíve gyorsabban növekvő szükségletei megkövetelik, hogy a rentabilitás és a források képzésének az irányelvekben meghatározott üteme tovább növekedjen. Ez lehetővé tenné, hogy gazdaságunk nagyobb mértékben járuljon hozzá a társadalmi források kialakításához. Ezt reálisnak, ugyanakkor szükségszerűnek tartjuk, figyelembe véve Szlovákia gazdaságának helyzetét az országban. Nyilvánvaló, hogy rendkívül igényes feladatokról van szó, amelyek megkövetelik, hogy mindenütt sokkal határozottabban lássanak hozzá megvalósításukhoz. Ez nem egy esetben megköveteli, hogy új módon viszonyuljunk az új feladatokhoz és a társadalom szükségleteihez, kiküszöböljük az elavult munkamódszereket. A következő ötéves tervidőszak tervének előkészítése nem felel meg a korunk által támasztott követelményeknek. Ezt alátámaszthatjuk azzal, ahogyan termelési-gazdasági egységeink teljesítették az említett irányelv feladatait. Tervjavaslataikban a nyereségképzésben az ötéves időszakra 9 milliárd koronával alacsonyabb összeget javasoltak, ugyanakkor csupán az iparban 13 milliárd koronával többet igényeltek beruházásokra. Az egyes tárcák javaslataiban kisebbek az eltérések az irányelvektől, de a nyereségképzés egy része nincs fedezve, és a beruházásokkal szemben támasztott igények a szükségesnél nagyobbak s terveink szerint elfogadhatatlanok. Ezt a problémát nem akarjuk általánosítani, de úgy látszik, hogy az irányítószervek nem tanúsítottak mindenütt kellő érdeklődést azon fogyatékosságok kiküszöbölése iránt, amelyeket már az elmúlt években határozottabban megoldhattak volna, és amelyek megszüntetését most meg kell gyorsítanunk. Gondolunk itt elsősorban az állóalapok hatékonysága csökkenésének megállítására és a tudomá- nyos-műszaki fejlesztés nagyobb hatékonyságára. Meg kell szüntetni a rossz gazdálkodást, a rossz minőség okozta veszteségeket, korlátozni kell a nem produktív kiadásokat, amelyek többnyire a rossz munkaszervezés következményei, meg kell szigorítani a gazdasági fegyelmet és a rendet. Most az a feladatunk, hogy a gazdasági irányítás a következő időszakban sokkal határozottabban és átgondoltabban érvényesítse az olyan megoldásokat és eljárásokat, amelyek lehetővé teszik az irányelvekben meghatározott célok elérését, főleg a minőséget illetően. El kell érni a kívánatos ütemet és eredményeket és a komplex intézkedéseknek megfelelően reálisan kell a feladatokat a tervekben meghatározni. Ez megköveteli, hogy mindenekelőtt a hatékonyság növekedésének tárgyi kérdéseivel foglalkozzunk - nem külön-külön, hanem komplexen, minden szempont figyelembevételével. Ezért megköveteljük, hogy a 8. ötéves térv feladatainak teljesítésére vonatkozó intézkedések kidolgozásában érvényesüljenek a célprogramok. Abból indulunk ki, hogy az átgondolt programszerű megoldások és eljárások nélkül nem teljesíthetjük az összes célt a gazdaság fejlesztésében. Legfontosabb gazdasági minisztériumaink - az iparügyi, az építőipari, a mezőgazdasági és élelmezésügyi és az általuk irányított termelési-gazdasági egységek kidolgozták a teljesítmények és a hatékonyság növelésének programját. Ezeknek a programoknak a megvalósításával az idén a pénzügyi források képzésében a tervezettnél jobb eredményeket érhetnek el. A gazdaság hatékonyságának növelésében döntőnek tartjuk a tudományos-műszaki fejlesztést, ennek eredményeitől függ nagymértékben az egész hatékonyság. Ezen a téren a jelentős társadalmi befektetések egyelőre nem térülnek meg a kívánatos mértékben. Ezt tanúsítja a rentabilitás alacsony szintje, valamint az is, hogy nem kielégítő a műszaki szempontból tökéletesebb technológiák, a jobb minőségű és jobb haszonértékű termékek részaránya. Aktivizálnunk kell kutatási-fejlesztési alapunkat, célszerűbben kell meghatároznunk irányvonalát, s érdekeltté kell tennünk a feladatok megoldásában, fontossági sorrendjüknek megfelelően - ez azt jelenti, hogy előnyben kell részesíteni az olyan műszaki fejlesztést, amely gyorsan megtérül és a legnagyobb haszonnal jár. Nem lehet célunk a műszaki fejlesztés olyan feladatainak tervezése és megvalósítása, amelyek nagy beruházásokat, igényes behozatalokat igényelnek és csak hosszú idő alatt térülnek meg. A gyors megtérülés követelményét a beruházás folyamatában és a termelési állóalapok reprodukciójában is érvényesítjük, ahol még mindig sok a problémánk. A jó beruházás is nagymértékben befolyásolja a gazdálkodás végeredményét. Az eredményeket a beruházás pozitívan és hatékonyan befolyásolhatja, de ugyanakkor negatívan is. Ezen a téren sok tapasztalatunk van, sajnos kedvezőtlen is, például a cellulóz- és papíriparban, vagy egyes más vállalatoknál. A beruházási folyamatban meg kell gyorsítanunk az állóalapok korszerűsítését a műszaki fejlesztés következetes felhasználásával, ki kell cserélnünk, esetleg fel kell számolnunk az elavult berendezéseket, ugyanakkor hosszabb ideig és hatékonyabban kell kihasználnunk a gépeket és berendezéseket. Az értékesítés folyamatában jelentős tartalékaink vannak, ezen a téren megvan minden feltételünk - főleg a szakemberek szempontjából - a sokkal jobb eredmények eléréséhez. Az elmúlt években elért megtakarítások ellenére az értékesítés szintje és a végtermékek részaránya még mindig alacsony. Ebből a szempontból különösen kedvezőtlen a helyzet a fafeldolgozó iparban. A múltban jelentős beruházásokat eszközöltünk ebben az ágazatban, amelynek fejlődése hazai nyersanyagon alapszik. Itt azonban egy korona értékű állóalapra számítva napjainkban csak 60 fillérnyi teljesítményt érünk el, míg az Iparügyi Minisztérium többi ágazatában több mint egy korona értékűt. A jövőben azonban ezzel az utóbbi mutatóval sem elégedhetünk meg. Ebben az ágazatban a legnagyobb a veszteség, a múlt évben elérte a 740 millió koronát. Az értékesítési folyamat eredményeinek javításában a kivezető utat a termelési struktúra hatékony megváltoztatásának meggyorsítása jelenti, ami lehetővé teszi az adott anyagi források jobb hasznosítását. Meg kell akadályoznunk a fölösleges veszteségeket, az alapanyag- és energiapazarlást, javítani kell a fogyasztási normákat. Egyre nő külkereskedelmünk jelentősége. Ezért fontos követelmény annak elérése, hogy kivitelünk eredményei sokkal aktívabban befolyásolják gazdaságunk önálló elszámolási rendszerét és társadalmi hatékonyságát. Ezt figyelembe kell venni a külföldre szállított termékek struktúrájának meghatározásakor, minőségük és műszaki tulajdonságaik javításakor. Számos vállalat és termelési-gazdasági egység még mindig nem tanúsít kellő érdeklődést az export iránt, amely egyre nagyobb igényeket támaszt az innovációval és a minőségi munkával szemben. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy egyelőre az olyan természetes utakat sem használják ki a jobb gazdasági eredmények elérésére, mint a gazdaságosság, a rend és a gazdasági fegyelem. Ezek nem igényelnek különösebb ráfordításokat, hanem sokkal inkább azt, hogy új módon viszonyuljunk a társadalom vagyonához, nagyobb gazdasági és pártfelelősséget érezzünk a munka eredményeiért. Egyelőre nem értik meg mindenütt, hogy a gazdaság intenzív fejlesztéséért folytatott küzdelem döntő fordulatot igényel a meglévő forrásaink kihasználásának intenzitásában. Ezért, az eddiginél sokkal következetesebben utasítjuk vissza a befektetések növelésére, a további beruházásokra, munkaerőre, behozatalra vonatkozó követeléseket minden olyan helyen, ahol a meglévő forrásokat nem használják ki hatékonyan. Fel kell lépni az olyan törekvések ellen, hogy a fogyatékosságokat objektív okokkal próbálják magyarázni, ami sokkal inkább önmegnyugtatáshoz vezet, mint ahhoz, hogy keressék az utat a jobb eredmények eléréséhez és a fogyatékosságok kiküszöböléséhez. Mindaz, amiről ma itt beszélünk, megköveteli, hogy a gazdasági irányítás minden szintjén állandóan javuljon az irányító- és a szervezőmunka, s a hatékonyság problémáinak megoldása váljon a párt- és a szakszervezeti szervek és szervezetek tevékenységének jelentős részévé. Az a követelmény, hogy gazdaságunk intenzi- fikálásában fordulatot kell elérnünk, rendkívül igényes, de nemcsak gazdasági, hanem politikai feladat is. Megköveteli, hogy rendszeresen foglalkozzunk vele, és azonnal új módon kezdjünk dolgozni. JÁN SOLOVIČ elvtársnak, az SZLKP KB póttagjának, a Szlovák írók Szövetsége elnökének felszólalása Az elmúlt napokban, a szovjet és a mi sajtónk hasábjain is megjelent az egyik legnevesebb kortárs szovjet író, Jurij Bondarev cikke, amelyben többek között a következőket olvashatjuk: „A technika századában, gondokkal teli korban élünk. Mi azonban derűlátók vagyunk, bízunk abban, hogy életünkben a bölcsesség, a jó kerekedik felül. Járjuk a földet, dolgozunk, építünk, szeretünk, örülünk, bánkódunk, gyermekeket hozunk a világra, egy lépéssel közelebb kerülünk a jóhoz, máskor meg ugyanennyivel távolabb; vitatkozunk, valami nagyot, szépet szeretnénk elérni, még jobb életről álmodunk. Ez a mi munkánk, ez céljaink, vágyaink értelme.“ Mi Bondarevet olvasva nagyon egyértelmű kérdést tehetünk fel: vajon a kultúra egészben véve, s ezen belül az irodalom miként segítette és segíti e lankadatlan erőfeszítéseket, tetteket, hogyan járult és járul hozzá a céljaink, vágyaink valóra váltásához? Mert az irodalom legfontosabb feladata most és a jövőben is segíteni az embert abban, hogy teljesebb, tartalmasabb és értékesebb életet éljen. 1981-ben az SZLKP kongresszusi beszámolójában nagyra értékelték a szlovák kultúra eredményeit, különösen az irodalom fejlődését. Külön kiemelték prózánk sikereit, elismerően szóltak a történelmi témájú nagyregényekről, és megállapították, hogy e sikerekre alapozva az írók bátrabban ábrázolhatnák napjaink valóságát, nagyobb felfedező kedvvel kereshetnék és találhatnák meg napjaink, korunk igazi hősét. Ma elmondhatjuk, hogy a szlovák irodalom e téren is nagyot lépett előre. Különösen több új prózai mű gazdagította könyvtermésünket. Olyan alkotások ezek, amelyek formai szempontból is sokrétűek. Ezek a művek egy része a távolabbi múltból és a közelmúltból - az elmúlt években a kerek évforduló alkalmából főleg a szlovák nemzeti felkelés eseményeiből - merítette témáját, de mind gyakrabban olvashatunk mai témájú alkotásokat is, amelyben a szlovák irók napjaink dolgos emberét ábrázolják, reális művészi szempontból pedig vonzó képet rajzolnak azokról a harcokról, erőfeszítésekről, amelyek a mai ember jellemét, életét formálják. Az íróknak ezt az erőfeszítéseit szövetségünk sokoldalúan támogatja. Szeretnénk, ha a kortársi téma meghonosodna más műfajokban is. Könyveink hazai és külföldi visszhangja arra kötelez bennünket, hogy mind igényesebbek legyünk önmagunk, művészi alkotómunkánkkal szemben. Kétszeresen érvényes ez a fiatal irók esetében. Elsősorban velük kapcsolatban újra és újra föl kell idéznünk Konsztantyin Csernyenkónak a Szovjet írószövetség megalakulása 50. évfordulóján, egy évvel ezelőtt elhangzott szavait. „Meggyőződésem, hogy ma ugyanolyan figyelmet kell fordítani a felnövő nemzedék eszmei és erkölcsi fejlődésére, a nemes érzelmek kialakítására, mint az egyes tudományágak alapjainak elsajátítására. Semmi sem pótolhatja az irodalom és a művészet szerepét az emberek társadalmi tudatának formálásában, s azt a sajátos képességét, amellyel hatni tud az ember értelmére érzelmeire. Bármilyen témáról, mairól vagy történelmiről és bármilyen zsánerben is ir, művének társadalmi értékét az alkotás eszmei és politikai állásfoglalása szabja meg, az a világnézet, amelyet képvisel s amelynek érdekében harcol. Nem akarjuk az alkotókat kézen fogva vezetni. Az alkotás azért alkotás, mert szabad. Ez régi igazság, amelyet nem kell ismételten bizonyítanunk, hiszen mi nyitott kapukat döngetnénk. A párt nagyra becsüli a tehetséget, a társadalom nagy értékének tartja. A nép azonban abban a világméretű harcban, amely napjainkban folyik, senkinek sem bocsátja meg, ha átáll eszmei ellenfeleinek táborába. A rosszul megírt könyvek és operák, a primitív televíziós programok és filmek, az Ízléstelen szobrok és képek milliók ízlését rontják, ugyanakkor lejáratják azokat a gondolatokat, amelyekkel alkotóik foglalkoznak. Nem törődhetünk bele az eszmeiség hiányába vagy a művek és alkotóik világnézeti ingatagságába.“ Ezeket a szavakat ma is kellő felelősségtudattal kell felidéznünk. Kritikánk egyik legfontosabb feladata, hogy az irók figyelmét fölhívja a társadalom fejlődésnek új összefüggéseire, minőségi szintjére, s az értékelésben, a művek megmérettetésében egyértelmű és magas eszmei, esztétikai mércét használjon. Nem minden művészi ágazatban, s olykor nem is kellő következetességgel érvényesítjük az eszmei kritériumokat. Figyelemre méltó sikereket értünk el például az enciklopédiák kiadásában, s ez a tény a művészettörténészek, valamint az irodalomkritikusok munkájának pozitív oldalait minősíti. Ugyanakkor azonban tőlük még mindig kevés recenziót és kritikát olvashatunk, pedig ezek az értékelések és elemző írások vértezhetnék föl elsősorban a fiatalokat alapos tudományos világnézettel - a marxizmus-leninizmus elméletével. Ez hozzásegítené őket ahhoz, hogy kellőképpen eligazodjanak bonyolult, olykor szövevényes világunkban.Pártunknak a kultúrában betöltött vezető szerepe minden igazi művész számára lehetőséget teremt arra, hogy sokoldalúan fejleszthesse tehetségét. A szocialista realizmus megbízható és széles körű lehetőséget teremt minden műfajban új alkotások létrehozására. Legjobb alkotóink müvei, művészetünk új értékei az elmúlt években is az olvasók és a nézők millióihoz jutottak el, s ez olyan tény, amely jó alapul szolgálhat a következő években is. Azt akarjuk, hogy művészetünk valósághűen ábrázolja szocialista jelenünket, művészeink tudatosítsák a szocialista társadalmunk iránti erkölcsi, politikai és művészi kötelezettségüket. Szeretnénk, ha művészeink még hatásosabban mutatnák be azt a mai embert, aki osztályszempontból megosztott világunkban a szocialista társadalom cselekvő hőse. S ugyanígy szeretnénk, ha ezt az embert valóságunk szerves részeként, a marxista-leninista tudományos világnézetet valló, müveit alkotó szemével láthatnánk. Művészetünk és irodalmunk az élettel, a néppel való szoros kapcsolatban találhatja meg azt a hatékony eszközt, amely hozzásegíti szocialista jellegének további megszilárdításához. Jól tudjuk, hogy az irodalom nem olyan áru, amelyet gyártója elsőrangú külföldi márkás szabadalom alapján készít. Az irodalmunk agyunkban és szívünkben születik. Napjaink valóságát kell kutatnia és ábrázolnia olyan korban is, amikor az ember már a világűrt fedezi föl és hódítja meg. Ám az irodalom ekkor is a földközelben marad, s arra kell törekednie, hogy segítse az embert a modern életünk által felszínre hozott gondok, feladatok megoldásában. Mert ma már a Gorkij által ötven évvel ezelőtt föltett kérdésre - Kivel tartotok ti, a kultúra mesterei? - teljesen egyértelmű a válasz: Azokkal tartunk, akik a haladás oldalán állnak, a béke, az élet megőrzéséért harcolnak. Az irodalom élni segítsen és ne meghalni. A kultúra mesterei ilyen időkben különösen nem állhatnak félre. Az Íróknak meg kell kétszerezniük erőfeszítéseiket az ember nevelése érdekében. Ez nagyon igényes feladat, ám mi jól tudjuk, hogy nagy feladatok nélkül nincs nagy eredmény. E célok jegyében végezzük majd művészi alkotómunkánkat pártunk soron lévő kongresszusa előtti időszakban és majd a következő években is, amikor tevékenységünket a művészi alkotószövetségek kongresszusain értékeljük.
