Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-26 / 148. szám, szerda
A forradalmi világfolyamat fö tényezője A moszkvai Pravda elméleti írása (ČSTK) - A moszkvai Pravda szombati számában A forradalmi világfolyamat fő tényezője címmel az alábbi elméleti írás jelent meg. ÚJ SZÚ 1985. VI. 26. A XXVI. kongresszus utáni időszakban a kommunista párt jelentős elméleti és gyakorlati tevékenységet végzett. A kongresszus és az azt követő központi bizottsági ülések határozatai új elméleti és politikai következtetésekkel gazdagították a marxizmus-leniniz- must a Szovjetupió társadalmi fejlődése, valamint a szocialista közösség és a nemzetközi kapcsolatok alapvető problémáiról. A nemzetközi élet fő tényezője, a szocialista világrendszer és ennek egybeforrott magja - a szocialista közösség - a forradalmi folyamatban a legjelentősebb osztályerőként fejti ki hatását. Amint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a központi bizottság 1985 áprilisi ülésén megállapította, egyre fontosabb feladat sokoldalúan tökéletesíteni, gazdagítani az együttműködést, fejleszteni a sokoldalú kapcsolatokat a testvéri szocialista országokkal, s biztosítani ezen országok szilárd összhangját a politika, a gazdaság, az ideológia, a honvédelem terén és más szakaszokon is. Ügyelni kell arra, hogy e nagy közösség minden tagjánál szervesen összekapcsolódjanak a nemzeti és a nemzetközi érdekek. Amint az ülésen elhangzott, a Szovjetunió következetesen törekszik arra, hogy a többi szocialista országgal - éspedig a Kínai Népköztársasággal is - szilárdítsa a kölcsönös kapcsolatokat, és fejlessze az együttműködést. □ □ □ Nem egész négy évtized választ el bennünket a szocialista világrendszer megszületésétől, attól az időtől, amikor megkezdődött a szocialista államok közösségének a formálódása. Negyven év nem nagy idő. Annál szembetűnőbbek a baráti országok sikerei, a szocialista rendszer történelmi előnyei, melyeknek alapja e rendszer általános törvényszerűségeinek az érvényesítése. A világszocializmus óriási sikere a szocialista közösség. Tagállamai közösen létrehozott államközi szervezetekbe tömörülnek- a Varsói Szerződésbe és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába; az alapvető nemzetközi kérdésekben összehangolják eljárásukat, két- és sokoldalú alapon fejlesztik együttműködésüket. Ezek a kapcsolatok a marxizmus -leninizmus, a szocialista internacionalizmus, az osztályszolidaritás, a barátság és együttmüködés, a kölcsönös bizalom, a kölcsönös elvtársi segítség, valamint az egyenjogúság és szuverenitás alapelveire épülnek. A szocialista közösség a nemzetek közötti igazi testvéri kötelékekről ad példát. Pártunk nemegyszer hangsúlyozta, a béke és a nemzetközi biztonság szempontjából nagy szerencse a szocialista államok közösségének létezése. Ezek az államok következetesen védelmezik a lenini külpolitikai elveket. A tagországok közösen hiúsítják meg a szocializmus gazdasági kimerítését célzó imperialista terveket. Közösen lépnek fel, nem engedték és nem engedik meg, hogy az USA és szövetségesei a saját javukra borítsák fel a katonai-stra- tégiai egyensúlyt. Az olyan körülmények között, amikor a NATO-tömb növeli a konfrontációt, a testvéri országok teljes mértékben készek továbbra is összehangolt békés külpolitikát folytatni, szilárdítani a nemzeteik békés munkáját garantáló megbízható pajzsukat. Az SZKP szilárdan megtartja ezt az irányvonalat. Az SZKP KB 1985. márciusi ülésén leszögezték: mindenkinek tudnia kell, hogy hazánk és szövetségeseink érdekeit soha nem áruljuk el. A szocialista államok közössége előtt sok fontos feladat áll. így például a szocialista vívmányok és értékek megvédése az imperializmus támadásai ellen, a békéért és a nemzetek biztonságáért vívott harc, valamint a politikai együttmüködés további tökéletesítése és a gazdasági integráció elmélyítését szolgáló újabb ösztönző tényezők létrehozása. A bonyolult nemzetközi helyzetben a szocializmus szemléletesen és meggyőzően bizonyítja erejét, gazdasági és politikai rendszerének, életmódjának, ideológiájának előnyeit. Másik nagyon fontos következtetés, amely a gyakorlatban szintén teljes mértékben beigazolódott, az, hogy az imperializmusnak nem sikerül gyengíteni azokat a kötelékeket, amelyek összekapcsolják a szocialista közösség országait. Ellenkezőleg, az együttmüködés még szorosabbá, szervesebbé vált közöttük. Amikor a szocialista világról, mint egészről beszélünk, természetesen tekintetbe vesszük sokszínűségét, összetettségét. Az egyes kérdések megközelítésében vannak különbségek, eltérések. Ez érthető is: országaink gyakorta olyan kiindulási pontokról kezdték meg útjukat, amelyek sokban különböztek, s egyenlőtlen volt a politikai, szociális és gazdasági fejlettség szintje. Ezen felül a külső feltételek távolról sem voltak kedvezőek: a nemzetközi színtéren a kapcsolatok új formáinak éles osztályharcban kellett kiállniuk a próbát. És itt sok függött és sok függ az uralkodó kommunista pártok politikájától, attól, hogy idejében találjanak konstruktív megoldásokat a keletkező problémák rendezésére. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok kénytelenek voltak az építés széles körű feladatait teljesíteni a veszélyesen kiélezett nemzetközi helyzetben, amikor az imperializmus kemény nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy gazdaságilag kimerítse a világszocializmust, a fegyverkezési verseny újabb spirálját indította el, s meg akarta bontani a szocialista közösség országainak egységét, szembeállítani őket egymással, főleg a Szovjetunióval. Az imperializmus nem mond le a kommunizmus elleni „keresztes hadjáratról“, az ellenforradalom exportálására épít, a szocialista államok ügyeibe való közvetlen beavatkozásra törekszik, s megpendíti a húrokat ezen országok „specifikus helyzetéről“, „különleges feladatairól“. A cél ugyanaz: gyengíteni a testvéri országok szövetségét, eltávolítani és elszakítani őket a Szovjetuniótól, s végül megbontani, sőt megváltoztatni társadalmi rendszerüket. Ezt az irányvonalat differenciáltan, a kellő rafináltsággal valósítják meg, összekapcsolják az ígéreteket és a fenyegetéseket, tekintetbe véve - amint az irányvonal szerzői is beismerik - az egyes szocialista országok „viselkedését“. Az USA és NATO-beli szövetségesei felosztják egymás között a feladatokat. Hasonlóan differenciált módon (saját célokat követve) valósítja meg a közösség országai elleni irányvonalat a nemzetközi opportunizmus, a vallási központok és azok az erők, amelyek hegemóniára törekszenek. Az imperializmus nyomása a világszocializmusra erősebb, mint volt bármikor ezelőtt. Az imperialista körök a szociális reváns utáni vágyukban a szocialista országok egységének a szétverésére helyezik a súlyt, s ezekre a nemzetekre tőlük idegen nézeteket és erkölcsöt szeretnének ráerőszakolni. A minden irányú konfrontáció irányvonala, amelyet a szocialista közösségre kényszerítenek, a testvérpártok szilárdságának és osztályszempontból történő moz- gósíthatóságának, a proletár internacionalizmus elveihez való hűségének, a vívmányaik védelmét célzó felkészültségének próbakövét jelenti. Továbbá annak, hogy mennyire készek szilárdan védelmezni a világszocializmus és a jelenkor minden forradalmi alakulatának érdekeit, valamint a nemzetközi ügyekben a megállapodott irányvonalat. A jelenlegi nemzetközi helyzet bonyolultsága, a szocializmus sorsáért viselt felelősség előtérbe helyezi a szövetségesi szolidaritás szigorúbb kritériumainak és az osztályellenséggel szembeni koordinált fellépésnek a kérdését. Vlagyimir lljics Lenin szüntelenül hangsúlyozta a szocializmus útjára lépett nemzetek legszorosabb együttműködésének szükségességét. Azt mondotta, ha az imperialista hatalmak óriási frontjával állunk szemben, akkor mi, akik az imperializmus ellen harcolunk, olyan szövetséget alkotunk, amely megkívánja az összeforrottságot, s minden olyan kísérletet, amely ennek az összeforrottságnak a megbontására irányul, teljes mértékben megengedhetetlen jelenségnek, a nemzetközi imperializmus ellen folytatott harc érdekei elárulásának tekintünk. Az SZKP és más testvérpártok a szocialista közösség országai egységének, barátságának megszilárdítását szolgáló politikájuk következetes megvalósítása során olyan irányvonalat követnek, amelynek célja nemcsak az együttműködés bővítése, hanem hatékonyságának és minőségének a javítása is. A politikai együttműködés tökéletesítéséről, a gazdasági integráció minőségileg új színvonaláról, a testvéri nemzetek további eszmei közeledéséről van szó. A jelenlegi feltételek között különlegesen fontos olyan összehangolt politikát folytatni, amely tompítaná a nemzetközi feszültség élét. Aktív politikai együttműködésre van szükség. Pártunknak meggyőződése, hogy a két- és sokoldalú tanácskozások és találkozók lehetővé teszik a politika fő alapelveinek a kidolgozását, amelyek szervesen összekapcsolják az elodázhatatlan külpolitikai feladatok megoldására tett intézkedéseket és a távlati feladatokat. Amint Lenin irta, nemzetközi mértékben az akció- egység „... megteremtése a fő eszmei nézetek terén világosságot és pontosan meghatározott, gyakorlati cselekvési módokat követel.“ (Lenin Müvei, 21. kötet, 378. old.) A politikai kapcsolatok szilárdítása sokféle módon történik, mindenekelőtt a testvérpártok és -országok vezetőinek sokoldalú találkozóin és a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testületének ülésein. E tevékenységhez valóban történelmi jelentőségű hozzájárulás volt a Varsói Szerződés tagországai legfelsőbb párt- és állami vezetőinek 1985. április 26-án Varsóban megrendezett találkozója. Az SZKP KB Politikai Bizottsága - amely teljes mértékben jóváhagyta e találkozó eredményeit- leszögezte, e találkozó fölöttéb jelentős a szocialista közösség országai egységének további szilárdítása, gazdasági és védelmi potenciáljuk növelése, békeszerető külpolitikai irányvonaluk következetes megvalósítása szempontjából. A Varsói Szerződés meghosszabbításáról hozott egyöntetű döntés újabb fontos hozzájárulást jelent a testvéri szövetséges államok biztonságának megszilárdításához, Európában s az egész világon a béke megőrzéséhez és erősítéséhez. A testvéri államok szilárdan készen állnak továbbra is tökéletesíteni együttműködésük mechanizmusát, mégpedig a rendszeres és az operatív, a kollektív és a kétoldalú legfelsőbb szintű találkozókon. A testvérpártok központi bizottsági titkárainak találkozói nagy jelentőségűek a barátainkkal folytatott, különböző területeken megvalósuló szoros együttműködés biztosítása szempontjából. A testvérpártok együttműködésének formái sokrétűek. A politikai kapcsolatok szilárdítását segíti elő a sokoldalú tanácskozó testületekben, tanulmányi csoportokban végzett munka. Sokrétű tevékenységet fejtenek ki a szocialista országok testvérpártjai központi bizottságainak állandó munkacsoportjai. A pártközi kapcsolatok rendszerének fontos eleme az SZKP szerint - s ennek nagy politikai és gyakorlati jelentősége van- a helyi pártkapcsolatok rendszere. Gazdasági területen is szilárdul a testvérországok integrációja. Az utóbbi évek eseményei közül rendkívüli fontosságú a KGST- tagországok legfelsőbb szintű moszkvai tanácskozása 1984. júniusában, amely túllépte a tisztán gazdasági problémakör kereteit. A szocialista közösség egységes érdekei megkövetelik e találkozó határozatainak következetes teljesítését. A közös igyekezet minden testvérország számára egyre nagyobb gazdasági hasznot hoz. A szocialista közösség rendelkezik a szükséges termelési, valamint tudományos-műszaki potenciállal ahhoz, hogy tovább szilárdítsák a szocializmus pozícióit a világban, és fokozzák az atomháború elháritása érdekében kifejtett igyekezetet. Amint ismeretes, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a KGST európai országainak többsége olyan nehézségekkel találta magát szemben, amelyek az intenzív gazdaságfejlesztésre való átállással voltak kapcsolatban. Ezt még bonyolította a Nyugattal való kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok alakulása, valamint az imperializmus fokozott gazdasági nyomása. A burzsoázia védelmezői - akik ezekkel a kérdésekkel spekulálnak - azt állítják, hogy a szocialista rendszer nem képes a gazdaság dinamikus fejlesztésére, a tudományos-műsza- ki haladás biztosítására. Olyan elméletek látnak napvilágot, amelyek a „szabadpiac“ és a magán- vállalkozás előnyeit szeretnék bizonyítani. Kísérletek történnek az állami tulajdon diszkreditálására, s arra, hogy ezt szembeállítsák a szocializmusban létező más tulajdonformákkal. Arra is történtek próbálkozások, hogy revizionista szempontból magyarázzák a szocialista tulajdon problémáit és a társadalmi, valamint a magántermelés közötti viszonyt. Egyesek a gazdasági fejlődés állami szabályozóinak a gyengítése mellett szállnak síkra; itt mindenekelőtt a központi tervezés csökkentéséről, a piaci konkurrencia bevezetéséről, a magánszektor részarányának a növeléséről van szó. Az ilyen „kisérletek“-nem veszik figyelembe a legfontosabbat, azt, hogy a magánszektor kibővítése komoly gazdasági, szociális és ideológiai következményekkel járhat. A szocialista gazdaság alapjainak aláásásához, a szociális igazságosság megsértéséhez, s ennek eredményeként a társadalmi feszültség növekedéséhez is vezethet. A szocialista országokban folyó vita, a kísérletek, valamint a sürgető problémák megoldása megköveteli, hogy a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe mind a szocializmus közös érdekeit, mind pedig a szocialista és a kommunista építés specifikus feladatait az egyes országokban. Egyaránt veszélyes mind a nemzeti kizárólagosságra való törekvés és a gépies kopirozás, mind pedig a más országok tapasztalatainak a mellőzése. A fő mérce itt a szocializmus érdekei, valamint a szocialista gazdaság alapelveinek tiszteletben tartása - ezek: a gazdaság tervszerű irányítása, a társadalmi célok elsődlegessége, a szocialista tulajdon szilárdítása és formáinak tökéletesítése. A testvérországoknak a gazdaságban és irányításának módszereiben problémáik vannak. Ennek ellenére tény marad az, hogy a szocialista gazdálkodás rendszere szemléletesen megmutatja a kapitalista rendszerrel szembeni előnyeit, mégpedig azért, mert dinamikusabb. □ □ □ A marxista-leninista pártok egységének és összeforrottságá- nak megszilárdulása szemléletesen megnyilvánul az ideológia terén is. Ezek a pártok arra törekednek, hogy tovább tökéletesedjen a kommunista nevelés és ideológiai együttmüködés terén szerzett tapasztalatok cseréje, s hogy az imperialista propaganda elleni közös harcban még jobban kihasználják a tartalékokat. A szocialista országok többségének társadalmi életében - a népi hatalom évei alatt - a marxista -leninista ideológia vált uralkodóvá. Helytelen lenne azonban szemet hunyni a létező problémák felett. Revizionista és nacionalista megnyilvánulásokra is van példa. Ezek megléte sok szempontból összefügg az imperialista propagandaközpontok akcióival, e központok rádió- és tévéadásai szó szerint tűz alá veszik a szocialista országok területeit. Az osztályellenség kompromittálni igyekszik a marxizmus-lení- nizmust, mint a testvérországok egységének alapját, s hamis képet fest a szocializmus építésének általános törvényszerűségeiről, azt akarván bizonyítani, hogy ezek állítólag összeegyeztethetetlenek a nemzeti érdekekkel. A világnézeti és a politikai pluralizmus propagálásával szeretné elérni a társadalom pártirányitási szférájának a korlátozását, s azt, hogy a párt feladata csupán az ideológiai funkció teljesítésére szorítkozzon. Ugyanezt a célt szolgálják azok a különböző koncepciók, amelyek a szocialistaellenes erőkkel való elvtelen kompromisszumok felé vezetnek. Van, aki a marxizmus-leniniz- mus klasszikusai által megfogalmazott és a testvérpártok dokumentumaiban is rögzített általános törvényszerűségekről úgy véli, hogy azok csak az elmúlt időszakban voltak helyesek, és megkérdőjelezi objektív és univerzális jellegüket. S az ilyen hozzáállást a kollektív tapasztalatok alkotó megindoklásaként próbálják feltüntetni. A szocializmus építésének általános törvényszerűségei egyáltalán nem absztrakt fogalmak. Az általános törvényszerűségek a tudományos szocializmusból, a testvérországokban a szocializmus építésének kollektív tapasztalataiból erednek. Mint ismeretes, elsősorban a következőkben nyilvánulnak meg: a dolgozó nép uralma a munkásosztály vezető szerepe mellett; a társadalom marxista-leninista párt által történő irányítása; az alapvető termelőeszközök társadalmi tulajdona; a gazdaság folyamatos és tervszerű növekedése az egész nép érdekében: a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint“ alapelv érvényesítése; a nemzetek barátsága és testvérisége. Az uralkodó kommunista pártoknak a marxizmus-leninizmus iránti hűsége, szilárd összeforrott- ságuk a dolgozók széles tömegeivel, a párt és állami élet lenini normáinak szigorú megtartása, a reális helyzet józan értékelése, a szocialista építés folyamán felmerülő problémák idejében történő megoldása - ezek a siker fő biztosítékai. Az imperialisták egyre rafináltabb módszerekkel akarják aláásni a testvérországok egységét. A létező szocializmus tapasztalatainak lejáratása érdekében a Nyugat készen áll arra, hogy a „szocializmus nemzeti modelljeinek“ híveként tetszelegjen, s igy szerezzen eszközöket ahhoz, hogy belülről vagy kívülről befolyásolja az egyik vagy másik szocialista állam politikáját. Most a „kis" országok különleges feladatairól alkotott tézis került előtérbe, állítólag ezeknek kell közvetítő szerepet vállalni a nagyhatalmak közötti kompromisszumok előkészítésében. A Szovjetunió és az USA ellentéteinek megoldásában hogyan járhat közre az egyik vagy másik szocialista ország akkor, amikor a fő nemzetközi kérdésekben a Szovjetunió és a világszocializmus marxista-leninista magjának az álláspontja azonos? Az osztályellenség továbbra is főleg a nacionalizmusra épít. A nyugati propagandaközpontok azokkal a problémákkal spekulálnak, amelyeket a szocialista országok a múltból örököltek, álhazafias és nacionalista hangulatot akarnak ráerőszakolni ezekre az országokra, ösztönzik a nyugati civilizáció kritikátlan csodálatát, (Folytatás a 4. oldalon)
