Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-12 / 109. szám, vasárnap
Jozef Lenárt elvtárs beszéde (Folytatás a 3. oldalról) menyek ilyen alakulásába. Amint azt a csehszlovákiai fejlődés is megmutatta, szabadságunk első napjától kezdve a Nemzeti Frontban levő ellenzéki erőket a kormányprogram szabotálására, végül pedig kormányválság kirobbantására bujtogatták, melynek az volt a célja, hogy kiűzzék a nép képviselőit a kormányból és a fejlődést a régi kerékvágásba tereljék vissza. Népünk ezzel kapcsolatos állásfoglalása jól ismert. 1948 februárjában a CSKP vezetésével határozottan és egyértelműen elvetette a burzsoázia reakciós szándékait és a szocializmus útjára lépett, Az imperialista reakciónak a jaltai konferencia évfordulójával kapcsolatban a Szovjetunió ellen indított gyűlölködő kampánya arról tanúskodik, hogy a közép- és délkelet-európai szocialista országok létezése ma is szálka a szemükben. Ugyanúgy, mint ahogy szándékosan elferdítik a második világháború okait és csökkenteni próbálják a Szovjetunió szerepét a fasizmus leverésében, felszabadító küldetését is kétségbe akarják vonni, s ezt a forradalom kivitelének állítják be. Szándékosan hazug az az elképzelés, hogy például Csehszlovákiába kívülről hozták be a forradalmat. Népünk szabadon és önállóan határozott a népi demokrácia és a szocializmus útjára lépésről. Talán kevéssé kifejező tény, hogy az üzemi tanácsok emlékezetes kongresszusán a forradalom előrehaladásával kapcsolatos szavazáson a nyolcezer küldött között csak tizenegyen szavaztak ellene? A nép útjának kiválasztásakor saját nemzeti és szociális érdekeiből, a drágán megfizetett tapasztalatokból indult ki. Csehszlovákiában a szocializmus tehát a szó szoros értelmében a legszélesebb néptömegek sokéves harcának gyümölcse. A dicső Februárban a dolgozóknak a burzsoázia fölötti győzelme annak is köszönhető, hogy a csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés megakadályozta az imperializmus közvetlen intervencióját. Nemzeteink szabadon döntöttek. Négy évtizede haladunk a szocialista úton. Ez az út teljes mértékben bevált és ezért a párt vezetésével továbbra is szilárdan és még határozottabban követjük! Országunkban elértük azt, amiért egész nemzedékek küzdöttek Kedves elvtársak! Abban a felhívásban, amellyel Csehszlovákia Kommunista Pártja negyvenöt feledhetetlen tavaszán fordult nemzeteinkhez, többek között ez áll: ,,A szovjet hadseregnek, a Szovjetuniónak köszönhetően a hosszú és nehéz nemzeti felszabadító küzdelmet győzelem koronázta. Ismét szabadok vagyunk. Bizonyítsuk be, hogy méltók vagyunk erre a szabadságra. S népünk ezt azzal akarja bebizonyítani, azzal kell bebizonyítania, hogy megtanulja és végezni fogja a közügyek intézését a közösség, nemzeteink és államunk javára.“ Most, négy évtized után megalapozottan kijelentjük: beteljesedett ez a meggyőződés. Országunkban elértük azt, amiről egész nemzedékek álmodtak és amiért küzdöttek: népi, demokratikus és haladó társadalmi rendszert építettünk ki. Megváltoztattuk hazánkat, Csehszlovákiát gazdaságilag és kulturálisan fejlett országgá építettük át, amelyben véglegesen győzedelmeskedett a szocializmus. Népünk nem ismeri az elnyomást, a kizsákmányolást, a munkanélküliséget, a szociális igazságosság feltételei között él, biztos távlata van minden állampolgárnak, nemzeteinknek és nemzetiségeinknek. Mindez meggyőző bizonyítéka annak, hogy Csehszlovákia dolgozó népe kommunista pártjának vezetésével teljes mértékben helyt állt hazája bölcs gazdájaként, megfontolt kormányzójaként. Közös hazánkban a szocializmus történelmi vívmányai közé tartoznak a cseh és a szlovák nemzet és nemzetiségeink testvéri kapcsolatai. Fejlődésük igazolja, hogy csakis a szocializmus feltételei között oldható meg reálisan a nemzeti kérdés és lehet megteremteni a nemzetek közti kölcsönös bizalom és együttmüködés kapcsolatait. Ez az önrendelkezés, az egyenjogúság és a tényleges egyenlőség lenini alapelveinek érvényesítése a gazdasági, a szociális és a kulturális fejlődésben levő különbségek kiegyenlítésével és államunk szövetségi elrendezésével, ami lehetővé tette a csehek, a szlovákok és a nemzetiségek tagjai együttélése olyan minőségének megteremtését, amely méltó az érett szocializmushoz és mintáját nemzeteink legprogresszívabb erői alakították ki. Amikor kommunista pártunk a szocializmus építésének fő irányvonalát dolgozta ki, a feledhetetlen Klement Gottwald kijelentette, hogy a cseh országrészek és Szlovákia közötti különbségek kiegyenlítése hazánkban a szocializmusnak nemcsak egyik célja, .hanem győzelmének egyik közvetlen feltétele. Ezt az eljárást kívánták meg az állam és mindkét nemzetünk létfontosságú érdekei, a gazdasági érdekek, az egységes csehszlovák gazdaság fejlesztésének szükségessége. Csakis így lehetett a lehető legra- cionálisabban és a leghatékonyabban felhasználni a köztársaság valamennyi körzetének természeti, anyagi tartalékait és emberi erőforrásait mindkét nemzetünk fejlesztésének érdekében. És éppen az a tény, hogy ezen a szocialista lenini úton haladtunk, javára vált Szlovákiának és javára vált az egész Csehszlovák Köztársaságnak. Nem volt és nincs szó tehát az állam egységének érdekében hozott valamiféle „áldozatról“, hanem a csehek és a szlovákok, s a nemzetiségek tagjai közös hazájának felemelkedéséről van szó. Ilyen alapvető társadalmi-gaz- dasági összefüggésekben kell látni Szlovákia iparosítása történelmi tervezetének megvalósítását, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja inspirált. Ennek eredménye az a tény, hogy a nyomor, az elmaradottság, a kivándorlás és a szellemi nyomorúság Szlovákiája a visszatér- hetetlen múlté, s Szlovákia történelmileg rövid idő alatt fejlődésének olyan korszakát tette meg, amelyen más feltételek között a nemzetek sok évtizeden, sőt évszázadokon mennek át. Büszkeséggel és megelégedéssel állapítjuk meg: Szlovákiában az ipar öt nap alatt termel annyit, mint az egész 1937-es évben. A mezőgazdasági termelés ebben az időszakban a 2,3-szere- sére növekedett, a gabonafélék hektárhozama megháromszorozódott, az állattenyésztés termelése több mint a kétszeresére gyarapodott. Az ipar modern arculatához tartoznak olyan művek, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű, a bratislavai Slovnaft, a Jaslovské Bohu- nice-i Atomerőmű, a közép-szlo- vákiai nehézgépipari üzemek és mások. Egész államunk számára fontos tény, hogy Szlovákia egyre nagyobb mértékben járul hozzá az egységes csehszlovák gazdaság és az egész társadalom fejlesztéséhez. A mostani tervidőszak négy éve folyamán Szlovákiában jött létre az országos társadalmi termék gyarapodásának 38,4 százaléka, az általános gépiparban az országos növekedés 53,3 százaléka, az elektrotechnikai iparban a 43,4 százaléka, a mezőgazdaságban 36,4 százaléka és az építőiparban 33,7 százaléka. A változásokból és az elért eredményekből kiindulva Husák elvtárs a XV. kongresszuson megállapíthatta, hogy: ,,Döntő előrehaladást értünk el a két nemzeti köztársaság egyes területein a gazdasági színvonal és a lakosság életkörülményeinek kiegyenlítésében, így közelebb jutottunk pártunk e történelmi jelentőségű programfeladatainak végrehajtásához.“ A Szlovákiában és az egész Csehszlovákiában elért figyelemreméltó előrehaladásról beszélve nem egyszer azt halljuk, hogy ez az időben megtett valamiféle normális fejlődés. Mi azonban tudjuk, hogy Szlovákia elmaradottságát nem egyszerűen az idő mosta el, hogy semmiféle ,,új kor“ nem gyógyítja meg a kizsákmányoló rendszer betegségeit. Látjuk ezt sok nemzet mai életén, amely nemzeteknek fiai elődeink sorstársai voltak a munkáért és a kenyérért folytatott vándorlásaikon. Tudjuk, hogy nemzeteink és az ország nagy történelmi átalakulása a szocializmus műve, melynek reprezentánsa a munkásosztály a parasztsággal és az értelmiséggel szövetségben a kommunista párttal az élen. A történelmi változások egyszersmind a proletár internacionalizmus helyes alkalmazásának, mindkét nemzetünk és valamennyi nemzetiség elvtársi együttműködésének eredménye. Ez alkalommal is köszönetünket fejezzük ki a cseh munkásosztálynak, a cseh nemzetnek az új Szlovákia építésében nyújtott testvéri segítségért. Tiszteletünk és hálánk jár minden munkásnak, földművesnek, értelmiséginek, kommunistának és párton kívülinek, aki áldozatos munkával részt vett az úttörő műben és a gyakorlatban valósította meg a nemzeti felszabadító küzdelem örökségét. Határozottabban növeljük a gazdaság hatékonyságát és teljesítőképességét Tisztelt elvtársak! Pártunk, egész társadalmunk fokozza igyekezetét a XVI. kongresszus irányvonalának a gazdasági és a szociális fejlődés programjában, a hetedik ötéves terv céljaiban konkretizált feladatai teljesítéséért. Kiváltképpen az utóbbi évek eredményei lelkesítenek bennünket, amikor is megújítottuk az ipari termelés növekedésének dinamikáját, növeltük a mezőgazdaság teljesítőképességét és a nemzeti jövedelem nagyobb gyarapodását értük el. Új pozitívum az a tény, hogy kiegyenlítődik a társadami termék és a nemzeti jövedelem növekedésének üteme és csökken a termelési fogyasztás részaránya. Az intenzív fejlesztéshez vezető fordulatnak ezek az első lépései igazolják a párt stratégiai irányvonalának helyességét és azt, hogy képesek vagyunk megvalósítására, a nemzeti jövedelem növelésére. Ezt annál inkább tudatosítjuk, mivel az eddigi eredmények nem felelnek meg sem objektív szükségleteinknek, sem pedig tényleges lehetőségeinknek. A nemzeti jövedelem növekedése gyorsabb dinamikájának, mint az újonnan létrehozott használati értékek értékbeli kifejezésének feltétlen szükségességét hangsúlyozva társadalmunk továbbfejlesztésének érdekéből, a dolgozók, valamennyi állampolgár szükségleteiből indulunk ki. Ezzel egyidejűleg létrehozzuk az új technológiák gyorsabb alkalmazásának és a tudományos-mű- szaki fejlesztés nagyobb hozzájárulásának feltételeit. Nem utolsósorban pedig ez a köztársaság védelmi képessége erősítésének is érdeke. A nemzeti jövedelem növekedése dinamikájának ez az országosan érvényes követelménye számunkra Szlovákiában még sürgetőbb, mivel a gazdasági szférában a nemzeti jövedelem képzésének egy dolgozóra jutó képzése még mindig alacsonyabb, mint a CSSZK-ban. Ez a tény azt kívánja meg tőlünk, hogy rövid időn belül határozott előrehaladást érjünk el Szlovákiában a gazdaság hatékonyságának és teljesítőképességének növelésében. Ez feltételezi összes erőforrásunk teljesebb és hathatósabb felhasználását, egyes veszteséges termelés és termékek, a gazdaságtalanság kérdésének megoldását, annak az igénytelenségnek a felszámolását, amely az elértekkel való megnyugvásban, a fogyatékosságok „objektivizálá- sában“ és a társadalmi erőforrásokra való támaszkodásban nyilvánul meg. Legfőképpen pedig feltételezi új, nagyfokúan haté- . kony erőforrások gyorsabb feltárását, létrehozását és felhasználását. Az eddiginél sokkal céltudatosabban és gyorsabb ütemben kell növelnünk a magas műszaki színvonalú és kiváló minőségű termékek részarányát. Ezen a területen ugyan előrehaladunk, de csak részlegesen - nem kevés azoknak a vállalatoknak, sót egész termelési-gazdasági egységeknek a száma, amelyek nem teljesítik az SZLKP kongresszusának irányvonalát, amely az említett termékek részarányának megsokszorozását tűzte ki feladatul. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a termékek minőségének lényeges javítására összpontosítsanak minden erőt, hogy ez a feladat az egész nép, az egész nemzet feladatává váljon, a figyelem középpontjában legyen a CSKP XVII. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának előkészítése folyamán. Ebben a törekvésben döntő fontosságú, hogy következetesen szem előtt tartsuk és megvalósítsuk a gazdaság gyors intenzifiká- lásának irányvonalát, éspedig mind szerkezeti módosításokkal, világszínvonalú új technológiák alkalmazásával, az elektronika, a számítástechnika, az automatizálás, a robotizálás, a biotechnológia, a speciális kémia és egyéb termelés szélesebb körű bevezetésével, mind a progresszív munkaszervezéssel. Csakis így hozhatjuk létre annak feltételeit, hogy a kisebb anyagi, energetikai és egyéb ráfordítások révén jobban kielégítsük a társadalom, a kollektívák és az egyének szükségleteit. Ezzel összefüggésben megemlítem, hogy nemrégen, amikor a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány értékelte a termelési-gazdasági egységeknek a nyolcadik ötéves tervidőszak gazdasági fejlesztésére vonatkozó javaslatait, meg kellett állapítaniuk, hogy nem elégítik ki a gazdaság intenzifikálása gyorsításának és hatékonysága lényeges növelésének céljait. Magukon viselik az extenzív fejlesztés régi jellemvonásait és nem fejezik ki az emberek érdekeit, tapasztalatait és kezdeményezését, megnyilvánul ez olyan beruházási és egyéb követelményekben, amelyet a társadalom nem tud fedezni, továbbá olyan javaslatokban mutatkozik még, amelyek nem biztosítják a nemzeti jövedelem igényelt növekedését. Ha a lakosság életszínvonalát minőségileg javítani akarjuk - és ez a célunk -, akkor a nyolcadik ötéves tervidőszakban határozottan biztosítanunk kell országos méretben a nemzeti jövedelem évi három és fél százalékos, Szlovákiában pedig négy és fél százalékos növelését. Éppen ennek érdekében meg kell változnia az irányító dolgozók hozzáállásának és hathatósan irányt kell venni az intenzifikációs tényezőkre, a mű- szaki-tudományos fejlődés és a szocialista gazdasági integráció előnyeinek alaposabb felhasználására. Ennek érdekében tökéletesítenünk kell a irányítást, a tervezést, tovább kell erősítenünk az önelszámolási szféra kezdeményezését és felelősségét, csakis az érdemek szerint szabad javadalmazni, szilárdítani kell a szervezettséget és a fegyelmet minden egyes munkahelyen. A munka- és a technológiai fegyelem megszegése gyakran okoz üzemzavarokat, és sajnos, néha emberéleteket is követel. Nem ritka a közös vagyon meglo- pása, a korrupció és a megvesztegetés. Mindez ellentétben áll a fejlett szocializmus építése folyamán a szervezettséggel és a fegyelemmel szemben támasztott új követelményekkel. A párt mindannyiunk érdekében energikus harcra szólít fel mindennemű visszásság ellen, a szocialista törvényességért, a szocialista etikáért. Ebben a küzdelemben nagyban számítunk olyan hatásos és pótolhatatlan erőre, mint a dolgozók önkéntes kezdeményezése és szocialista versenye. Erről a helyről is üdvözöljük mindazokat, akik e dicső jubileum tiszteletére kötelezettségvállalásaik teljesítésével hozzájárulnak a minőség, a hatékonyság és a gazdaságosság javításához. Céljaink, a fejlett szocializmus szükségletei azt kívánják, hogy továbbra is minden módon támogassuk a dolgozók aktivitását és kezdeményezését, hogy magasabb fokra emeljük részvételüket a termelés irányításában és az igazgatásban. Ebből a szemszögből nézve a dolgokat,'nem lehetünk elégedettek és nem szabad belenyugodnunk egyes irányító dolgozók lagymatag és formális hozzáállásába, a dolgozóknak a tervek alkotásában, főképpen a kezdeményező tervezésben, a kollektív szerződések előkészítésében és megvalósításában való részvételével és a dolgozóknak a termelési értekezleteken elhangzott javaslataival kapcsolatban. Az ilyen jelenségeket indokoltan bírálták az FSZM nemrégen lezajlott évzáró taggyűlésein és konferenciáin. A bírálatból le kell vonni a következtetéseket. Azoknak az elvtársaknak a címére, akiket illet, ismét és határozottan kijelentjük, hogy az emberekkel való tanácskozás és a döntésekben való részvételük közvetlen igénylése nem tehertétel, hanem a szocialista vezető, minden olyan ember sikeres munkájának elemi feltétele, akit a társadalom kollektíva irányításának felelősségével bízott meg. A dolgozókkal tanácskoznia kell mindenkinek, aki a fejlett szocialista társadalomban jól, korszerűen akar vezetni! Alkotó hozzáállásra van szükség Tisztelt gyűlés! Népünknek a nemzeti szabadságért, a szocializmusért vívott küzdelme alapvető értelme a dolgozók szociális felszabadítása volt, ami nemzeteink jelenkori fejlődésének lényege. E küzdelem sikereiben megnyilvánult és megnyilvánul a munkásosztály történelmi küidetése, a tudományos szocializmus elméletének igazsága és ereje. Mindez, amit a nép az új élet építésében elért, igazolja forradalmi munkásmozgalmunk történelmi tapasztalatait, azt a felismerést, hogy mindenkor sikeresen elértük céljainkat, amikor a marxizmus-leninizmushoz igazodtunk. És ellenkezőleg - ennek a tanításnak a mellőzése a pártnak és a népnek mindig sikertelenségeket, károkat és vereségeket okozott. Utunkon a feladatok újszerűségéből következő sok nehézséget és az osztályellenség által támasztott akadályt kellett leküzde- nünk. Olyan akadályokkal is meg kellett azonban birkóznunk, amelyeket a saját hibáink okoztak, amelyek nem egyszer a valósághoz való megcsontosodott hozzáállásból fakadtak. így volt ez az ötvenes években is, melynek következményeit a hatvanas években a jobboldali és a szocialistaellenes erők felhasználták hisztéria keltésére és a pártban meg a társadalomban mély válság kiváltására. A dogmatikus eljárások kárt okoztak mozgalmunknak. A fő veszély azonban - amint arra ,,A párt- és a társadalom válságának tanulságai“ rámutat - a jobboldali veszély, amely a szocializmus alapelveinek tagadását és felforgatását jelenti. Ez a pártdokumentumokban leszögezett tanulság szüntelenül érvényes és a jelenben is időszerű. Ez a haladás és a reakció erői közötti éleződő küzdelemből, a világimperializmusnak ellentámadásra, szociális revansra irányuló törekvéséből következik, aminek hatása van a szocialista országok forradalmi mozgalmára is. E nyomásnak - amely a munkásmozgalomban főképpen az opportunizÚJSZÚ 4 (Folytatás az 5. oldalon) 1985. V. 12.
