Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-12 / 109. szám, vasárnap
Jozef Lenárt elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 1985. V. 12. (Folytatás az 1. oldalról) pai és a világfejlődés eme határkövét. Újból és újból elgondolkodnak a második világháború okai, lefolyása, eredményei és tanulságai fölött annál inkább, mivel léteznek olyan erők, amelyek új, még szörnyűbb katasztrófát készítenek elő és azt akarnák, hogy feledésbe merüljenek a múlt háború borzalmai és szenvedései, s azok a bűnösök, akik mindezt okozták. Éppen ma, amikor ezeknek a köröknek az agresszivitása magának az emberiségnek a létét fenyegeti, rendkívül tanulságos és figyelmeztető emlékeztetni a második világháború kirobbanásának történetére. Megcáfolhatatlan igazság, hogy ezt a világégést meg lehetett volna előzni. Éppen erre törekedett határozottan a szovjet kormány, amikor fáradhatatlanul és kitartóan igyekezett Európában érvényesíteni a kollektív biztonság politikáját a fenyegető fasiszta agresszióval szemben abban a meggyőződésben, hogy csakis az államok és a nemzetek közös igyekezetével lehet megakadályozni a háborút. A kizsákmányolás érdekeinek a békés együttélés érdekei fölé helyezése és az akkori időkben a békeszerető erők szétforgá- csoltsága volt az egyik ok, amely lehetővé tette a hitlerista Németországnak a háborús tűzvész kirobbantását. Ez szintén figyelmeztető tanulság, ösztönző felhívás arra, hogy a nép legszélesebb rétegeit aktivizálják a mostani imperialista kormányok háborús előkészületei ellen. A második világháború a kapitalizmus ölében keletkezett. Általános válságának és a világuralomra törő nagyburzsoázia politikájának terméke volt. Közvetlen kirobbantásáért a felelősséget a német fasizmus - az imperializmus támadó ökle - viselte. Közös felelősséget viselnek azonban azok az imperialista körök is, amelyek politikai cselszövéseikkel és meghátrálásukkal biztatták a fasiszta agresszort. Versenytársaik, a kis államok elleni háborúra, majd valamennyien közösen a Szovjetunió ellen irányították. Ennek a politikának volt a gyümölcse a szégyenletes müncheni diktátum, amellyel a nyugati kapitalista országok akkori kormányai Hitler lába elé dobták Csehszlovákiát. Népünk, amelynek át kellett élnie a köztársaság szétverésének és a nemzeti leigázásnak a kálváriáját, tudja, kik az igazi háborús bűnösök, ezért nemzeteink előtt hiábavalóak a burzsoá ideológusok arra irányuló kísérletei, hogy eltitkolják és elferdítsék az igazságot a háború okairól és felelőseiről. A fasiszta agresszort az antifasiszta koalíció államainak és a többi békeszerető nemzetnek közös igyekezetével verték le. Közismert, hogy a Szovjetunió vezető képviselői, valamint a marxis- ta-leninista történészek megfelelően értékelik és becsülik a történelmi győzelem valamennyi részvevőjének hozzájárulását. Pozitívan értékelik az egész antifasiszta koalíciót is. Kiváltképpen értékes tanulság van abban, hogy a béke és az emberiség érdekében az együttműködés hatékony kapcsolatai alakíthatók ki eltérő társadalmi rendszerű államok között. Teljesen nyilvánvaló: olyan együttműködés, amelyet a háború éveiben nem akadályozott a történelmi sors, a szociális-gazdasági rendszer és az ideológiai nézetek eltérősége, rendkívül aktuálissá és létfontosságúvá válik főképpen napjainkban, ha az emberiség el akarja kerülni az atomkatasztrófát. Az antifasiszta koalíció egyes tagjai azonban nem egyformán vettek részt a harcban. Megcáfolhatatlan tény, hogy a fő szerep a szovjet népé és fegyveres erőié volt. Hiszen a Szovjetunió ellen a fasiszta Németország hitszegő támadása után a Szovjetunió részvétele a háborúban pontosan meghatározott felszabadító-igazságos jellegű volt, fő tartalmává vált a szocialista államnak, valamint a többi ország demokratikus és hazafias erőinek az imperializmus legreakciósabb osztaga, a német fasizmus és szövetségesei elleni harca. A Szovjetunió nagy érdeme és sikere volt, hogy az agresszor elleni kollektív biztonság kialakításáért folyó szívós küzdelme a Hitler-ellenes koalíció létrejöttéhez vezetett. Tudjuk, hogy ennek elérése nem volt könnyű dolog, s hogy a szovjet vezetőség mindent elkövetett a harc meggyorsításáért és győzelmes befejezéséért. A Szovjetuniónak a háborúba való belépésével a harc fő színterévé a szovjet-német front vált. A fasiszta Németország és szövetségesei ott összpontosították fő erőiket, ott vívták meg a háború kimenetelét döntően befolyásoló csatákat. A Moszkva alatti győzelmes ütközet után csődött mondott az úgynevezett villámháború, szétfoszlott a német hadsereg legyőzhetetlenségének mítosza. A legendás sztálingrádi csatában kezdődött a második világháborúban az alapvető fordulat, amely sét. A nemzeteknek soha nem szabad megfeledkezniük arról a húszmillió szovjet emberről, aki életét áldozta hazája és más nemzetek hazájának szabadságáért. A Szovjetunió részéröl a háború igazságos, felszabadító jellege, hadseregének győzelmei nagy ösztönzést jelentettek a nácista Németország által leigázott országokban a nemzeti felszabadító harc egyre nagyobb méretű kibontakozásához. így volt ez egész Európában, és így volt a cseh országrészekben, valamint Szlovákiában is. Nemzeteink politikai és erkölcsi érettségének bizonyítéka volt és marad az a tény, hogy soha nem nyugodtak bele a müncheni diktátumba, a nácista megszállásba és igába, hanem munkásosztálya és kommunista pártja vezetésével kezdettől fogva küzdöttek a Csehszlovák Köztársaság megújításáért. A szovjet hadsereg minden győzelmével gyaraa Kurszknál és a Dnyepernél aratott győzelmekkel tetőzött. Három év folyamán a szovjet hadsereg lényegében egymaga állt szemben a német katonai gépezettel. A Szovjetunió döntő szerepéről tanúskodik a szovjet-német front kiterjedése és ezen az arcvonalon a harcok intenzitása. Az Északi- Jeges-tengertől a Kaukázusig szakadatlanul tartott az ádáz harc, gyakorta több száz kilométer mélységben. így a szovjet-német front lényegesen különbözött más frontoktól. Ott és nem másutt semmisítették meg a nácista Wehr- macht elit, legjobban felfegyverzett egységeinek döntő részét - katonáinak hetvenhárom százalékát és a haditechnikának hetvenöt százalékát. Ez az ellenség hatszázhét hadosztályát jelentette, míg a többi frontokon az ellenség százkilencvennyolc hadosztályt vesztett. A háború idején senki nem kételkedett a Szovjetunió és fegyveres erői döntő szerepében. Megemlítem azokat a szavakat, amelyeket 1942 májusában mondott Roosevelt, az USA elnöke: „Nem hagyhatom említés nélkül azt az egyszerű tényt, hogy az oroszok az ellenség több katonáját semmisítik meg, mint az Egyesült Nemzetek többi 25 állama együttvéve.“ Eisenhower tábornok, a szövetséges hadsereg főparancsnoka kijelentette: „A hadrakelt Vörös Hadsereg a legfontosabb szerepet játszotta Németország leverésében.“ Igen, elvtársak, a nemzetek nem feledhetik el és nem szabad elfelejteniük azt a nagy hősiességet, amelyet a szovjet nép a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított. A szovjet katonák a fronton, a szovjet partizánok a megszállt területeken a hősiesség, a bátorság és az önfeláldozás fénylő példáját mutatták, a hátországban soha nem látott erőfeszítéssel és áldozatossággal dolgoztak, a szovjet emberek őszinte odaadást tanúsítottak a szocialista haza szent ügyéért. Ez alapozta meg a nácista hadsereg legyőzéA ČSTK felvétele podott az antifasiszta harc ereje és fejlődtek formái egészen a nemzeti fegyveres felkelésig. Éppen ebből az alkakornoól emeljük ki az elnyomott nemzetek antifasiszta harcának, mint a német fasizmus fölötti győzelem egyik forrásának jelentőségét. A fasizmus elleni harcban a Hitler-ellenes koalíció és az elnyomott nemzetek részvételét értékelve tudatosítjuk, hogy a Szovjetunió nélkül, hadseregének feltartóztathatatlan előrenyomulása nélkül - amely lekötötte és megtizedelte a Wehrmacht erejének többségét -, nem lehetett volna olyan nagyméretű és sikeres a leigázott nemzetek harca. Igen, azokon a helyeken is, ahol a szovjet hadsereg nem volt közvetlenül jelen, ahol szovjet katonák nem alusszák örök álmukat, lényegbevágóan érezték győzelmeinek hatását - akár a Balkánon, Nyugat-Európában, Skandináviában, akár a Távol-Keleten. A New York Herald Tribune amerikai lap 1945-ben hangsúlyozta: ,,A Vörös Hadsereg gyakorlatilag Európa és a fél világ felszabadítójává vált abban az értelemben, hogy e hadsereg nélkül, az orosz nép mérhetetlen áldozata nélkül egyszerűen lehetetlen lett volna a nácizmus kegyetlen járma alóli felszabadítás.“ Ilyen az emberek millióinak tapasztalata, meggyőződése. Indokoltan emlegetjük, hogy a Szovjetunió a Nagy Honvédő Háború első órájától kezdve nemcsak magáért, hanem minden nemzetért is harcolt. Joggal mondjuk, hogy Sztálingrádnál az emberiség sorsa dőlt el, ott szenvedtek hajótörést a nemzetek nácista leigázásának tervei, ott ment csődbe az úgynevezett új nácista rendszer, koncentrációs táboraival, gázkamráival, füstölgő krematóriumaival és kegyetlen rabszolgaságával. A nemzetek ugyanakkor megismerték a Szovjetunió humanista arculatát és lényegét, amely megszabadult a kizsákmányolástól, amely anyagi és szellemi erőforrásait az ember szolgálatába, az emberiség szolgálatába állította. Hálával és szeretettel emlékezünk a felszabadítókra hogy a szovjet földön és a szovjet hadsereggel harci szövetségbe jött létre és a közös harcban edződött meg a dicső csehszlovák hadtest, amely a szovjet hadsereg oldalán Buzuluktól Prágáig ment. Valóban szerencsés és történelmi jelentőségű pillanatok voltak nemzeteink történelmében azok, amikor megkötötték a csehszlovák-szovjet szerződést a barátságról, a kölcsönös segítségnyújtásról és a háború utáni együttműködésről. Ez a szerződés a nemzeti önállóság biztonságát adta nemzeteinknek. Hatalmas ösztönzést jelentett ez a nemzeti felszabadító harc továbbfejlesztésére és kedvező külső feltételt teremtett az új Csehszlovákiáért folyó sikeres, szabad küzdelemnek. Gondolatainkban és szívünkben mindig élő valóság lesz, hogy a szovjet hadsereg győzelmes előretörésével kapcsolódtak össze a nemzeti felszabadító küzdelem kimagasló eseményei is. A Szlovák Nemzeti Felkelésben és a Cseh Nép Májusi Felkelésében a fasiszta Németország ellen fegyveres harcban fellépett nemzeteink a szovjet hadsereget segítették a szabadságuk kiharcolásához való hozzájárulásukkal és igy létrehozták a lehetőséget az új, szociális és nemzetiségi szempontból igazságos Csehszlovákia építéséhez. Mi, csehek és szlovákok soha nem feledjük, hogy ahogy a szovjet hadsereg a dicső kárpáti-duklai hadműveletével a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésére sietett, ugyanúgy prágai hadműveletével megmentette a pusztulástól és az ellenség vérengzésétől harcoló Prágánkat is. Akkor következett el az a boldog pillanat, amikor népünk nemzeti felszabadító harca, amely összefonódott a szovjet hadsereg felszabadító rendeltetésével, drága hazánk felszabadításában tetőzött. Nemzeteink fellélegeztek a gyötrelmes évek után és a saját kezükbe vették dolgaik intézését. Most, negyven évvel a feledhetetlen május kilencedike után mély tisztelettel hajtunk fejet a szovjet hadsereg azon katonáinak emléke előtt, akik a fasiszta agresszorok elleni harcokban estek el a Szovjetunió szabadságáért, a mi szabadságunkért. A szeretet és a hála üdvözletét küldjük a honvédő háború veteránjainak, a szovjet emberek millióinak, akik a frontokon és a hátországban járultak hozzá a győzelemhez. Szívből jövően köszöntjük nemzeti felszabadító küzdelmünk valamennyi résztvevőjét - a Szovjetunióban megalakult csehszlovák hadtest tagjait, a partizánokat, a felkelő katonákat, az antifasiszta küzdelem illegális harcosait! Szívélyesen üdvözöljük a világ minden országának antifasisztáit! A Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű győzelmének fő forrásai Elvtársak! A második világháború történelmi tapasztalataira emlékezve indokoltan tesszük fel a kérdést: miben rejlettek a Szovjetunió világ- történelmi jelentőségű győzelmének fő forrásai? Ez a győzelem, melynek törvényszerű jellege volt, meggyőzően mutatta a szocialista társadalmi és állami rendszer fölényét, a mar- xista-leninista ideológia és a szovjet állam fegyveres erői szervezettségének, a társadalom anyagi és szellemi tényezőinek fölényét. Á győzelem a szovjet nép közös műve volt, melynek ő volt a főhőse. Az igazságos felszabadító küzdelemből, a szocialista haza szeretetéből, a megszállókkal szemben táplált gyűlöletből fakadt a tömeges hősiesség, születtek a szovjet katonák, partizánok és a hátország dolgozóinak elhatározásai és tettei. A kegyetlen próbatétel még jobban megedzette a Szovjetunió népének erkölcsipolitikai egységét és nemzeteinek szilárd barátságát. A győzelem fontos forrása volt a szocialista gazdaság, amely a front számára biztosította a legfontosabb dolgokat, amire szüksége volt. Annak ellenére, hogy a fasiszta Németországnak kétszerte nagyobb ipari potenciálja volt, s a Szovjetunió legfejlettebb körzeteinek megszállásával ezt a potenciált három-négyszeresével növelte, a szovjet ipar fokozatosan túlszárnyalta Németországot a fegyvergyártásban. Az emberek mérhetetlen erőfeszítésének és áldozatosságának köszönhetően olyan helyzetben, amikor több mint ezerötszáz üzemet át kellett költöztetni a Volga mentére, az Urálba és Szibériába, sokszor puszta helyekre, a szovjet ipar nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is felülmúlta az ellenségét. A szovjet gazdaság biztosította a kenyeret és a felszerelést a hadseregnek és a népnek. A szocialista gazdasági rendszer előnyeinek köszönhetően a Szovjetunió nemcsak katonai, hanem gazdasági győzelmet is aratott a fasiszta Németország felett. A győzelmet a szovjet hadsereg harcolta ki, amely az egész világ előtt megmutatta fölényét a nácista hadsereg felett mind erkölcsiharci tulajdonságokban, szervezettségben, mind anyagi-műszaki felszerelésben. Meggyőzően bebizonyosodott a szovjet katonai művészet túlsúlya is, amelyet a mélységesen tudományos és pártos eljárás, a stratégiai, hadműveleti és taktikai célok alkotó szellemű végrehajtása jellemzett. A számtalan ütközetben megmutatkoztak a parancsnokok, a hadvezérek és a legfelsőbb parancsnokság kimagasló képességei. Végül pedig a győzelmet azért érhették el, mert a szovjet népet forradalmi élcsapata, a harcokban tapasztalt és edzett lenini Szovjetunió Kommunista Pártja vezette. Neki köszönhetően a győzelem eléréséhez kihasználták a szocializmus előnyeiből objektívan következő feltételeket. A párt dolgozta ki a helyes politikai irányvonalat, lelkesítette a népet az igazságos harcban, szervezte az ország életét a háború szükségleteinek megfelelően, valamennyi belső és külpolitikai tényezőt a győzelem kiharcolására összpontosított és a program megvalósításához hathatós formákat alkalmazott. Mindezek tették lehetővé a történelmi jelentőségű győzelmet, amely eredményeivel és tanulságaival mindig élő és időszerű lesz. Hazánkban a szocializmus a legszélesebb néptömegek sokévi harcának gyümölcse Elvtársak! A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója ünnepségein sokrétűen megvilágítottuk és értékeltük azt a nagy segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott nemzeteinknek a szabadságért vívott küzdelemben. Ma is kiemeljük azt a tényt, hogy a Szovjetunió a müncheni tragédia után elsőként ismerte el a Csehszlovák Köztársaság szuverenitását és jogi létét, Tisztelt barátaim! A második világháború döntő eredményeihez tartozik a fasizmus legyőzésén és Európa nemzeteinek felszabadításán kívül a népi erők felsorakozása lényeges haladó változások végrehajtására. Ezeknek a változásoknak meghatározó tényezője volt a felszabadító mozgalom, amely a nemzeti szabadságért folyó küzdelmet összekapcsolta a jobb élet vágyával, hazafias szerepét a szociális igazságosságért vívott harccal. A cseh és a szlovák nép antifasiszta küzdelme - amelynek fő ereje a munkásosztály és kommunista pártja volt - nálunk is nemzeti és demokratikus forradalomba nőtt át, amely mélyenszán- tó társadalmi-politikai változásokat valósított meg a demokráciát és a társadalmi haladást fejlesztve. Ezek a forradalmak lényegesen meggyengítették az imperializmus pozícióit. Meghiúsították a reakciós köröknek a szovjetellenes úgynevezett „védelmi övezet“ létrehívására irányuló tervei megvalósítását. Egyszersmind létrehozták a feltételeket a szocialista rendszerek feltartóztathatatlan születésére, ami jelenleg a világtörténés lényeges tényezője. Az imperialista körök azonban nem akartak belenyugodni az ese(Folytatás a 4. oldalon)