Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-12 / 109. szám, vasárnap

Jozef Lenárt elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 1985. V. 12. (Folytatás az 1. oldalról) pai és a világfejlődés eme határ­kövét. Újból és újból elgondolkod­nak a második világháború okai, lefolyása, eredményei és tanulsá­gai fölött annál inkább, mivel létez­nek olyan erők, amelyek új, még szörnyűbb katasztrófát készítenek elő és azt akarnák, hogy feledés­be merüljenek a múlt háború bor­zalmai és szenvedései, s azok a bűnösök, akik mindezt okozták. Éppen ma, amikor ezeknek a kö­röknek az agresszivitása magá­nak az emberiségnek a létét fe­nyegeti, rendkívül tanulságos és figyelmeztető emlékeztetni a má­sodik világháború kirobbanásának történetére. Megcáfolhatatlan igazság, hogy ezt a világégést meg lehetett volna előzni. Éppen erre törekedett ha­tározottan a szovjet kormány, ami­kor fáradhatatlanul és kitartóan igyekezett Európában érvényesí­teni a kollektív biztonság politikáját a fenyegető fasiszta agresszióval szemben abban a meggyőződés­ben, hogy csakis az államok és a nemzetek közös igyekezetével lehet megakadályozni a háborút. A kizsákmányolás érdekeinek a békés együttélés érdekei fölé helyezése és az akkori időkben a békeszerető erők szétforgá- csoltsága volt az egyik ok, amely lehetővé tette a hitlerista Németor­szágnak a háborús tűzvész kirob­bantását. Ez szintén figyelmeztető tanulság, ösztönző felhívás arra, hogy a nép legszélesebb rétegeit aktivizálják a mostani imperialista kormányok háborús előkészületei ellen. A második világháború a kapi­talizmus ölében keletkezett. Álta­lános válságának és a világuralom­ra törő nagyburzsoázia politikájá­nak terméke volt. Közvetlen kirob­bantásáért a felelősséget a német fasizmus - az imperializmus tá­madó ökle - viselte. Közös fele­lősséget viselnek azonban azok az imperialista körök is, amelyek politikai cselszövéseikkel és meg­hátrálásukkal biztatták a fasiszta agresszort. Versenytársaik, a kis államok elleni háborúra, majd va­lamennyien közösen a Szovjet­unió ellen irányították. Ennek a politikának volt a gyümölcse a szégyenletes müncheni diktá­tum, amellyel a nyugati kapitalista országok akkori kormányai Hitler lába elé dobták Csehszlovákiát. Népünk, amelynek át kellett élnie a köztársaság szétverésének és a nemzeti leigázásnak a kálváriá­ját, tudja, kik az igazi háborús bűnösök, ezért nemzeteink előtt hiábavalóak a burzsoá ideológu­sok arra irányuló kísérletei, hogy eltitkolják és elferdítsék az igaz­ságot a háború okairól és felelősei­ről. A fasiszta agresszort az antifa­siszta koalíció államainak és a többi békeszerető nemzetnek közös igyekezetével verték le. Közismert, hogy a Szovjetunió ve­zető képviselői, valamint a marxis- ta-leninista történészek megfele­lően értékelik és becsülik a törté­nelmi győzelem valamennyi rész­vevőjének hozzájárulását. Pozití­van értékelik az egész antifasiszta koalíciót is. Kiváltképpen értékes tanulság van abban, hogy a béke és az emberiség érdekében az együttműködés hatékony kapcso­latai alakíthatók ki eltérő társadal­mi rendszerű államok között. Tel­jesen nyilvánvaló: olyan együtt­működés, amelyet a háború évei­ben nem akadályozott a történelmi sors, a szociális-gazdasági rend­szer és az ideológiai nézetek elté­rősége, rendkívül aktuálissá és létfontosságúvá válik főképpen napjainkban, ha az emberiség el akarja kerülni az atomkatasztrófát. Az antifasiszta koalíció egyes tagjai azonban nem egyformán vettek részt a harcban. Megcáfol­hatatlan tény, hogy a fő szerep a szovjet népé és fegyveres erőié volt. Hiszen a Szovjetunió ellen a fasiszta Németország hitszegő támadása után a Szovjetunió részvétele a háborúban pontosan meghatározott felszabadító-igaz­ságos jellegű volt, fő tartalmává vált a szocialista államnak, vala­mint a többi ország demokratikus és hazafias erőinek az imperializ­mus legreakciósabb osztaga, a német fasizmus és szövetsége­sei elleni harca. A Szovjetunió nagy érdeme és sikere volt, hogy az agresszor elleni kollektív bizton­ság kialakításáért folyó szívós küzdelme a Hitler-ellenes koalíció létrejöttéhez vezetett. Tudjuk, hogy ennek elérése nem volt könnyű dolog, s hogy a szovjet vezetőség mindent elkövetett a harc meggyorsításáért és győ­zelmes befejezéséért. A Szovjetuniónak a háborúba való belépésével a harc fő színte­révé a szovjet-német front vált. A fasiszta Németország és szö­vetségesei ott összpontosították fő erőiket, ott vívták meg a háború kimenetelét döntően befolyásoló csatákat. A Moszkva alatti győzel­mes ütközet után csődött mondott az úgynevezett villámháború, szétfoszlott a német hadsereg le­győzhetetlenségének mítosza. A legendás sztálingrádi csatában kezdődött a második világháború­ban az alapvető fordulat, amely sét. A nemzeteknek soha nem szabad megfeledkezniük arról a húszmillió szovjet emberről, aki életét áldozta hazája és más nem­zetek hazájának szabadságáért. A Szovjetunió részéröl a háború igazságos, felszabadító jellege, hadseregének győzelmei nagy ösztönzést jelentettek a nácista Né­metország által leigázott orszá­gokban a nemzeti felszabadító harc egyre nagyobb méretű kibon­takozásához. így volt ez egész Európában, és így volt a cseh országrészekben, valamint Szlo­vákiában is. Nemzeteink politikai és erkölcsi érettségének bizonyí­téka volt és marad az a tény, hogy soha nem nyugodtak bele a mün­cheni diktátumba, a nácista meg­szállásba és igába, hanem mun­kásosztálya és kommunista pártja vezetésével kezdettől fogva küz­döttek a Csehszlovák Köztársa­ság megújításáért. A szovjet had­sereg minden győzelmével gyara­a Kurszknál és a Dnyepernél ara­tott győzelmekkel tetőzött. Három év folyamán a szovjet hadsereg lényegében egymaga állt szem­ben a német katonai gépezettel. A Szovjetunió döntő szerepéről tanúskodik a szovjet-német front kiterjedése és ezen az arcvonalon a harcok intenzitása. Az Északi- Jeges-tengertől a Kaukázusig szakadatlanul tartott az ádáz harc, gyakorta több száz kilométer mélységben. így a szovjet-német front lényegesen különbözött más frontoktól. Ott és nem másutt sem­misítették meg a nácista Wehr- macht elit, legjobban felfegyver­zett egységeinek döntő részét - katonáinak hetvenhárom száza­lékát és a haditechnikának hetven­öt százalékát. Ez az ellenség hatszázhét hadosztályát jelentet­te, míg a többi frontokon az ellen­ség százkilencvennyolc hadosz­tályt vesztett. A háború idején senki nem ké­telkedett a Szovjetunió és fegyve­res erői döntő szerepében. Meg­említem azokat a szavakat, ame­lyeket 1942 májusában mondott Roosevelt, az USA elnöke: „Nem hagyhatom említés nélkül azt az egyszerű tényt, hogy az oroszok az ellenség több katonáját semmi­sítik meg, mint az Egyesült Nem­zetek többi 25 állama együttvé­ve.“ Eisenhower tábornok, a szö­vetséges hadsereg főparancsno­ka kijelentette: „A hadrakelt Vörös Hadsereg a legfontosabb szerepet játszotta Németország leveré­sében.“ Igen, elvtársak, a nemzetek nem feledhetik el és nem szabad elfelejteniük azt a nagy hősiessé­get, amelyet a szovjet nép a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított. A szovjet katonák a fronton, a szovjet partizánok a megszállt területeken a hősiesség, a bátor­ság és az önfeláldozás fénylő pél­dáját mutatták, a hátországban soha nem látott erőfeszítéssel és áldozatossággal dolgoztak, a szovjet emberek őszinte oda­adást tanúsítottak a szocialista haza szent ügyéért. Ez alapozta meg a nácista hadsereg legyőzé­A ČSTK felvétele podott az antifasiszta harc ereje és fejlődtek formái egészen a nemzeti fegyveres felkelésig. Éppen ebből az alkakornoól emel­jük ki az elnyomott nemzetek anti­fasiszta harcának, mint a német fasizmus fölötti győzelem egyik for­rásának jelentőségét. A fasizmus elleni harcban a Hitler-ellenes ko­alíció és az elnyomott nemzetek részvételét értékelve tudatosítjuk, hogy a Szovjetunió nélkül, hadse­regének feltartóztathatatlan előre­nyomulása nélkül - amely lekötöt­te és megtizedelte a Wehrmacht erejének többségét -, nem lehe­tett volna olyan nagyméretű és sikeres a leigázott nemzetek har­ca. Igen, azokon a helyeken is, ahol a szovjet hadsereg nem volt közvetlenül jelen, ahol szovjet ka­tonák nem alusszák örök álmukat, lényegbevágóan érezték győzel­meinek hatását - akár a Balkánon, Nyugat-Európában, Skandináviá­ban, akár a Távol-Keleten. A New York Herald Tribune amerikai lap 1945-ben hangsúlyozta: ,,A Vörös Hadsereg gyakorlatilag Európa és a fél világ felszabadítójává vált abban az értelemben, hogy e had­sereg nélkül, az orosz nép mérhe­tetlen áldozata nélkül egyszerűen lehetetlen lett volna a nácizmus kegyetlen járma alóli felszaba­dítás.“ Ilyen az emberek millióinak ta­pasztalata, meggyőződése. Indo­koltan emlegetjük, hogy a Szovjet­unió a Nagy Honvédő Háború első órájától kezdve nemcsak magáért, hanem minden nemzetért is har­colt. Joggal mondjuk, hogy Sztá­lingrádnál az emberiség sorsa dőlt el, ott szenvedtek hajótörést a nemzetek nácista leigázásának tervei, ott ment csődbe az úgyne­vezett új nácista rendszer, kon­centrációs táboraival, gázkamrái­val, füstölgő krematóriumaival és kegyetlen rabszolgaságával. A nemzetek ugyanakkor megis­merték a Szovjetunió humanista arculatát és lényegét, amely meg­szabadult a kizsákmányolástól, amely anyagi és szellemi erőforrá­sait az ember szolgálatába, az emberiség szolgálatába állította. Hálával és szeretettel emlékezünk a felszabadítókra hogy a szovjet földön és a szovjet hadsereggel harci szövetségbe jött létre és a közös harcban edző­dött meg a dicső csehszlovák had­test, amely a szovjet hadsereg oldalán Buzuluktól Prágáig ment. Valóban szerencsés és törté­nelmi jelentőségű pillanatok voltak nemzeteink történelmében azok, amikor megkötötték a csehszlo­vák-szovjet szerződést a barát­ságról, a kölcsönös segítségnyúj­tásról és a háború utáni együttmű­ködésről. Ez a szerződés a nem­zeti önállóság biztonságát adta nemzeteinknek. Hatalmas ösztön­zést jelentett ez a nemzeti felsza­badító harc továbbfejlesztésére és kedvező külső feltételt teremtett az új Csehszlovákiáért folyó sike­res, szabad küzdelemnek. Gondolatainkban és szívünk­ben mindig élő valóság lesz, hogy a szovjet hadsereg győzelmes előretörésével kapcsolódtak össze a nemzeti felszabadító küz­delem kimagasló eseményei is. A Szlovák Nemzeti Felkelésben és a Cseh Nép Májusi Felkelésé­ben a fasiszta Németország ellen fegyveres harcban fellépett nem­zeteink a szovjet hadsereget segí­tették a szabadságuk kiharcolásá­hoz való hozzájárulásukkal és igy létrehozták a lehetőséget az új, szociális és nemzetiségi szem­pontból igazságos Csehszlovákia építéséhez. Mi, csehek és szlová­kok soha nem feledjük, hogy ahogy a szovjet hadsereg a dicső kárpáti-duklai hadműveletével a Szlovák Nemzeti Felkelés meg­segítésére sietett, ugyanúgy prá­gai hadműveletével megmentette a pusztulástól és az ellenség vé­rengzésétől harcoló Prágánkat is. Akkor következett el az a bol­dog pillanat, amikor népünk nem­zeti felszabadító harca, amely összefonódott a szovjet hadsereg felszabadító rendeltetésével, drá­ga hazánk felszabadításában te­tőzött. Nemzeteink fellélegeztek a gyötrelmes évek után és a saját kezükbe vették dolgaik intézését. Most, negyven évvel a feledhe­tetlen május kilencedike után mély tisztelettel hajtunk fejet a szovjet hadsereg azon katonáinak emléke előtt, akik a fasiszta agresszorok elleni harcokban estek el a Szov­jetunió szabadságáért, a mi sza­badságunkért. A szeretet és a hála üdvözletét küldjük a honvédő háború vete­ránjainak, a szovjet emberek mil­lióinak, akik a frontokon és a hátor­szágban járultak hozzá a győze­lemhez. Szívből jövően köszöntjük nem­zeti felszabadító küzdelmünk va­lamennyi résztvevőjét - a Szovjet­unióban megalakult csehszlovák hadtest tagjait, a partizánokat, a felkelő katonákat, az antifasiszta küzdelem illegális harcosait! Szívélyesen üdvözöljük a világ minden országának antifasisztáit! A Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű győzelmének fő forrásai Elvtársak! A második világháború történel­mi tapasztalataira emlékezve in­dokoltan tesszük fel a kérdést: miben rejlettek a Szovjetunió világ- történelmi jelentőségű győzelmé­nek fő forrásai? Ez a győzelem, melynek tör­vényszerű jellege volt, meggyőző­en mutatta a szocialista társadalmi és állami rendszer fölényét, a mar- xista-leninista ideológia és a szovjet állam fegyveres erői szervezettségének, a társadalom anyagi és szellemi tényezőinek fö­lényét. Á győzelem a szovjet nép közös műve volt, melynek ő volt a főhő­se. Az igazságos felszabadító küzdelemből, a szocialista haza szeretetéből, a megszállókkal szemben táplált gyűlöletből fakadt a tömeges hősiesség, születtek a szovjet katonák, partizánok és a hátország dolgozóinak elhatáro­zásai és tettei. A kegyetlen próba­tétel még jobban megedzette a Szovjetunió népének erkölcsi­politikai egységét és nemzeteinek szilárd barátságát. A győzelem fontos forrása volt a szocialista gazdaság, amely a front számára biztosította a leg­fontosabb dolgokat, amire szüksé­ge volt. Annak ellenére, hogy a fa­siszta Németországnak kétszerte nagyobb ipari potenciálja volt, s a Szovjetunió legfejlettebb kör­zeteinek megszállásával ezt a po­tenciált három-négyszeresével növelte, a szovjet ipar fokozatosan túlszárnyalta Németországot a fegyvergyártásban. Az emberek mérhetetlen erőfeszítésének és áldozatosságának köszönhetően olyan helyzetben, amikor több mint ezerötszáz üzemet át kellett költöztetni a Volga mentére, az Urálba és Szibériába, sokszor puszta helyekre, a szovjet ipar nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is felülmúlta az ellen­ségét. A szovjet gazdaság biztosí­totta a kenyeret és a felszerelést a hadseregnek és a népnek. A szocialista gazdasági rendszer előnyeinek köszönhetően a Szov­jetunió nemcsak katonai, hanem gazdasági győzelmet is aratott a fasiszta Németország felett. A győzelmet a szovjet hadsereg harcolta ki, amely az egész világ előtt megmutatta fölényét a nácis­ta hadsereg felett mind erkölcsi­harci tulajdonságokban, szerve­zettségben, mind anyagi-műszaki felszerelésben. Meggyőzően be­bizonyosodott a szovjet katonai művészet túlsúlya is, amelyet a mélységesen tudományos és pártos eljárás, a stratégiai, had­műveleti és taktikai célok alkotó szellemű végrehajtása jellemzett. A számtalan ütközetben megmu­tatkoztak a parancsnokok, a had­vezérek és a legfelsőbb parancs­nokság kimagasló képességei. Végül pedig a győzelmet azért érhették el, mert a szovjet népet forradalmi élcsapata, a harcokban tapasztalt és edzett lenini Szovjet­unió Kommunista Pártja vezette. Neki köszönhetően a győzelem eléréséhez kihasználták a szocia­lizmus előnyeiből objektívan kö­vetkező feltételeket. A párt dol­gozta ki a helyes politikai irányvo­nalat, lelkesítette a népet az igaz­ságos harcban, szervezte az or­szág életét a háború szükségletei­nek megfelelően, valamennyi bel­ső és külpolitikai tényezőt a győ­zelem kiharcolására összpontosí­tott és a program megvalósításá­hoz hathatós formákat alkalma­zott. Mindezek tették lehetővé a tör­ténelmi jelentőségű győzelmet, amely eredményeivel és tanulsá­gaival mindig élő és időszerű lesz. Hazánkban a szocializmus a legszélesebb néptömegek sokévi harcának gyümölcse Elvtársak! A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója ünnepségein sokrétű­en megvilágítottuk és értékeltük azt a nagy segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott nemzeteink­nek a szabadságért vívott küzde­lemben. Ma is kiemeljük azt a tényt, hogy a Szovjetunió a mün­cheni tragédia után elsőként is­merte el a Csehszlovák Köztársa­ság szuverenitását és jogi létét, Tisztelt barátaim! A második világháború döntő eredményeihez tartozik a fasiz­mus legyőzésén és Európa nem­zeteinek felszabadításán kívül a népi erők felsorakozása lénye­ges haladó változások végrehajtá­sára. Ezeknek a változásoknak meghatározó tényezője volt a fel­szabadító mozgalom, amely a nemzeti szabadságért folyó küz­delmet összekapcsolta a jobb élet vágyával, hazafias szerepét a szociális igazságosságért vívott harccal. A cseh és a szlovák nép antifasiszta küzdelme - amelynek fő ereje a munkásosztály és kom­munista pártja volt - nálunk is nemzeti és demokratikus forrada­lomba nőtt át, amely mélyenszán- tó társadalmi-politikai változáso­kat valósított meg a demokráciát és a társadalmi haladást fejleszt­ve. Ezek a forradalmak lényege­sen meggyengítették az imperia­lizmus pozícióit. Meghiúsították a reakciós köröknek a szovjetelle­nes úgynevezett „védelmi öve­zet“ létrehívására irányuló tervei megvalósítását. Egyszersmind létrehozták a feltételeket a szocia­lista rendszerek feltartóztathatat­lan születésére, ami jelenleg a vi­lágtörténés lényeges tényezője. Az imperialista körök azonban nem akartak belenyugodni az ese­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom