Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-01 / 102. szám, szerda

A Szocialista Munka Hőse Becsülettel teljesíteni, amire a szülőföld kér... Ottó Jaroslav Vrtiak akadémi­kus, a Kassai (Košice) Állatorvos­tudományi Főiskola rektora edzett ember, jól bírja a hivatásával járó szellemi és fizikai megterhelést. Bírja, mert kemény fából faragta őt az élet: a paraszti szülői ház, (Svätopluk Písecký - ČSTK felvétele) a nagy világgazdasági válsággal szinte egybeeső gyermekévei, a Szlovák Nemzeti Felkelés parti­zánjaként átélt időszak, a főisko­lás évei, majd a falu szocializálá­sának korszaka. Röviden: annak idején a szegényes szülőföld érté­kes szellemi örökséget - ember­tiszteletet, tudásszomjat, felemel­kedési vágyat és nagy adag mun- kaszeretetet hagyott ránk. Ö a könnyűnek nem mondható élete során ezek közül egytől sem igyekezett megszabadulni, hanem mint jó hazafi, ügyes pedagógus, kommunista és állategészségügyi szakember azon fáradozik, hogy a kapott hagyatékot a szülőföld s a szocialista társadalom szellemi és anyagi javainak további gyara­pítására áldozza. Három évvel hazánk dolgozói népének a burzsoázia fölött aratott győzelme után a mai munkahe­lyén kap tanársegédi állást, s a gyermekkori elképzelése, ter­ve - hogy valamilyen értelmes tevékenységgel jó lenne segíteni a parasztságot - kezd valóra válni. A brnói főiskolán tanultakat igyek­szik egyre jobban felhasználni az oktatásban. Ugyanakkor nagy ér­demei vannak a fertőző állatbe­tegségekkel foglalkozó tanszék létrehozásában, öt évig dékánja, 1972-től pedig napjainkig rektora a most harminchatodik éve műkö­dő kassai főiskolának - annak a maga nemében Szlovákiában egyedülálló felsőoktatási intéz­mények, amelyik eddig közel há­romezer állatorvost nevelt, s ahol jelenleg négy szakon ezerhárom­száz hallgató tanul.- Ma egy kicsit másképp folyik az állatorvosképzés, mint régen. Jelenleg már nem elégszünk meg azzal, hogy a hallgató tudja az elméletet. Többet követelünk tőle, mert többet kiván maga az élet, a hatalmas iramban fejlődő állatte­nyésztés is - vázolta a rektor. - Az állatorvos munkája is egyre sokré­tűbb, egyre összetettebb, ugyanis változnak a külső feltételek, csök­ken a mezőgazdasági földterület és a mezőgazdasági dolgozók száma, ugyanakkor a termelési feladatok nőnek, egyre nagyobb teret kap a műszaki fejlődés, sza­porodik a gépek száma, a terme­lők többféle vegyi anyagot alkal­maznak s nagyobb hozamokra ké­pes növényfajtákkal, valamint na­gyobb haszonértékű állatfajtákkal próbálják a közélelmezés növekvő feladatait teljesíteni. Nos, nekünk, állategészségügyi dolgozóknak és természetesen az oktatási intéz­ményeknek is rugalmasan kell al­kalmazkodnunk a változásokhoz, az új feltételekhez. Vrtiak akadémikusnak a felső­oktatási intézmény irányítása mel­lett jut ideje a tanításra, atankönyv- írásra - közülük néhányat több idegen nyelvre is lefordítottak és több külföldi főis­kolán, illetve egyetemen használnak - s a tudomá­nyos kutatómun­kára is. Tagja a Szlovák Tudo­mányos Akadé­miának és szá­mos nemzetközi tudományos tár­saságnak. Mind­amellett már évek óta elnöke a tudományos munkát folytató kassai állat­egészségügyi szakemberek csoportjának. Részben ennek a kollektívának és Vrtiak akadé­mikusnak is ér­deme, hogy ha­zánkban sikerült felszámolni az állatok tüdővészbetegségét, vala­mint megszüntetni a szarvasmar­hák bőrfertőzését, s hogy a mun­kaközösség egyre biztatóbb ered­ményeket ér el a rákkutatásban, a baromfikórok és más állatbeteg­ségek gyógyításában, illetve a be­tegségek elleni védekezésben, to­vábbá az irányított szarvasmarha- szaporításban, a génsebészet­ben, a fajnemesítésben és más szakterületeken is. A Kassai Állatorvostudományi Főiskola tehát az oktatás mellett részt vállal a tudományos munká­ból, az országos és nemzetközi állategészségügyi programok megvalósításából, az elmélet és a gyakorlat összehangolásából. Igen gyümölcsöző a KGST-orszá- gok állatorvosi főiskoláival - min­denekelőtt a moszkvai és a buda­pesti testvérintézménnyel - folyta­tott sokrétű együttműködés, vala­mint a szakágazat hazai tudomá­nyos intézményeivel és nem utol­sósorban az ország mezőgazda- sági termelőüzemeivel kiépített kapcsolata. Legutóbbi találkozásunkkor Ot­to Jaroslav Vrtiak szokásához hí­ven a munkára terelte a szót. El­mondta, hogy a főiskola Zemplíns­ka Teplica-i tangazdasága egyre jobban kiépül, egyre korszerűbb, sok ott az újságba kívánkozó ér­dekesség, állattenyésztési újdon­ság Megemlítette azt is - lapunk olvasóira gondolva hogy Szlo­vákia magyarok lakta vidékeiről általában kevesebben jelentkez­nek az állatorvostudományi főis­kolára, mint más országrészekből.- Igaz, ezen a téren az utóbbi időben némi javulás tapasztalható- folytatta ám minden bizonnyal az országnak és magának Dél- Szlovákiának is csak hasznára lenne, ha a magyar tanítási nyelvű középiskolák diákjai közül, illetve a magyar anyanyelvűek közül töb­ben választanák ezt a pályát és igy több helyi szakember dolgoz­hatna az ottani mezőgazdasági üzemekben. GAZDAG JÓZSEF A kora reggeli ügyintézés után egy kis szabad ideje van. Igaz, most sem ül tétlenül, mert a napi postát tekintik át. Meg egy kicsit ideges is, mert a vezető gárdával együtt tizenegy órára a járási székhelyre kell mennie. A tanácskozásra pedig jól fel kell készülnie. Amikor lélegzethez jut, ketten idézzük a múltat, honnan indult Tamaskovics Károly, a Sók- szelőcei (Selice) Efsz elnöke hu­szonnyolc évvel ezelőtt, amikor a tagság megválasztotta. A har­minckét éves fiatalember tapasz­talatokat szerzett már a párt és gazdasági szervekben, és elhatá­rozta, hogy minden döntésében az emberekre támaszkodik. Tudják a tagok, mit miért kell tenni, milyen nehézségek fékezik az előrehala­dást és azt is megtanácskozta velük, hogy milyen új módszerek­kel lehet magasabb szintre emelni a termelést, összekötni a szövet­kezet érdekét 3 társadalmi ér­dekkel. Visszaemlékezik azokra az évekre, amikor már döntő fordulat következett be a termelésben és egyre javultak a tagok élet- és munkakörülményei. A Vág menti szövetkezetről egyre többet hallot­tak az országban. Nem véletlenül. Az elnököt a tudományos-műszaki haladás úttörőiéként is emlegetik. Olyan embert becsülnek benne, aki nem sajnálja a pénzt és a fára­dozást a korszerű haladó módsze­rek gyakorlati megvalósításáért és népszerűsítéséért. Éveken át itt tartotta technológiai bemutatóit a magyarországi Bábolnai Mező­gazdasági Kombinát iparszerű tér­„Megbecsülik az embert“ A ház előtti virágágyások, a kertben a megmetszett, virágba borult fák, a 200 rendezett szőlő­tőke a gazda szorgalmát dicsérik. A madárházban kedvesen turbé- kolnak a galambok, az ólban két malac élvezi a tavaszi napsütést. Jöttünket néhány tyúk és pekingi kacsa hangosan nemtetszéssel fogadja. A hangoskodásra a kert végéből elénk jön a házigazda, Szabad Sándor. A naptól, a mun­kától kipirulva némi csodálkozás­sal nyugtázza jöttünket, majd ami­kor az otthonosan berendezett nappaliban hellyel kínál, vallani kezd önmagáról, életéről, munká­járól.- Édesapám a szövetkezetben csoportvezető volt, édesanyám velünk, négyünkkel odahaza volt. A három leány sokat segített a háztartásban, én pedig az apámmal a ház, a kert körül dol­goztam. Nagyon szerettem focizni s itt Eperjesen, (Jahodná) volt is rá bőven lehetőségem. A gyermek­korom eseményei közül élénken emlékszem, habár akkor csak négyéves voltam, a szomszédság­ban levő hid felrobbantására. Az óvóhely felé mentünk az édes­anyámmal, de visszafordultunk a lakásba, tisztába tenni a kishu- gomat. Ekkor robbant a hid, a szo­ba tele lett porral no meg a sírá­sommal. Jó sokáig tartott, míg megtaláltuk a kijáratot. Azután be­szél iskolaéveiről, az elsó munka­adójáról. - A szövetkezetben egy évig dolgoztam, de nem éreztem ott jól magam. A barátommal kita­láltuk, hogy mi a városban kere­sünk munkát. így kerültem az Épí­tőipari Vállalathoz huszonkilenc évvel ezelőtt. S mert kellett a mun­káskéz, a kőműves, felvettek minket. Akkoriban a vállalatnak nem volt szakmunkásképzője, a fiata­lok tanfolyamokon tanulták a mes­terfogásokat, délelőtt dolgoztak, este tanultak, majd vizsgáztak. Szabad Sándor egy évre Malacky- ba került, onnan pedig Bratisla- vába.- A Győzelmes Február utcát építettük, a brigádunk akkor 30-40 tagból állt. Bevonultam ka­tonának, s amikor 1961-ben visz­szatértem, a régiekből már csak tizennégyen maradtak. A kerese­tünk gyenge volt, jó munkához sem jutottunk, ezért bementem az igazgatóhoz és nyíltan megmond­tam, hogy mi azért jöttünk el ott­honról, hogy dolgozzunk és keres­sünk. Ez 1964-ben történt. Szabad Sándor ugyanabban az évben a vakolók csoportvezetője lett s azóta csupán ketten váltak Szabad Sándor meg a csoporttól. Hogy ez mit bizonyít? Azt, hogy társai szíve­sen dolgoznak vezetése alatt, bíz­nak komoly, megfontolt szavában, tudják hogy érti a dolgát. A gépi vakoló csoport a vállalat egyik leg­jobb kollektívája. Részt vesznek a szocialista versenyben, nem ri­adnak vissza a nehezebb munká­tól, új munkamódszerek bevezeté­sétől, a rájuk bízott feladatokat időre, kiváló minőségben végzik. Elsőként váltak önelszámolású brigáddá s bevezették a Zlobin- módszert. A gépvakoló csoport kiváló munkaeredményei lehetővé tették, hogy ismét az elsők között, jótálljanak munkájuk minőségéért. S ez havi 7500 négyzetméter tel­jesítménynél nagy dolog.- Valaha a maltert kézzel kellett rádobálni a falra. A munkaidő vé­geztével a megerőltetéstől cso­mós volt a karunk. Néhány éve már gépek segítik munkánkat, a gép fújja a falra a maltert, ne­künk el kell csupán simítani. Per­sze ez sem könnyű, de mi már annyira összeszoktunk, hogy min­denki szó nélkül is tudja a dolgát. A régebben épült házakba lépve két-három év után is meg tudom mondani, ki csinálta a jobb, vagy a bal oldalt. Igaz, ma már minden­ki mindent csinál, a nehezebb munkát éppúgy, mint a könnyeb­bet. Kell ez a körforgás, mert saj­nos, korosodunk, fáradunk- mondta a 45 éves csoportveze­tő. Szólt arról is, hogy ennyi év után egyre nehezebben bírja a bratislavai munkásszállón való életet, hetente egyszer-kétszer hazamegy megnézni mit csinál a család.- A feleségemet a három gye­rek mellett nem engedtem dolgoz­ni. Sándor fiam 22 éves, ó az itteni szövetkezetben szőlész, a 18 hó­nappal fiatalabb Judit lányom pe­dig néhány hete férjhez ment. A legkisebb, Zoltán fiam, tizenkét éves lesz. Sajnos, anyukát a na­pokban műtötték, ezért is kellett otthon maradnom, hiszen nekem kel ellátnom a háztartást, az álla­tokat, gondoznom a kertet. Csak már ismét idehaza lene, csak min­den sikerülne - sóhajt tehetetle­nül, majd hogy elkeseredését lep­lezze, végigvezet a maga építette házban. - Két év alatt készült el, azelőtt kilenc évig Tešedikovóban éltünk, de én haza vágytam, a Du­na mellé. A hétvégeken is hajnali ötkor kelek, kimegyek a kert végé­ben folyó Kis Dunához, hallgatom a madarak füttyét, mélyeket szip­pantok az illatos, jó levegőből. Szabad Sándor több vállalati ki­tüntetést, 1982-ben pedig A kiváló munkáért állami kitüntetést kapta meg. Az idén Prágában átvette a Munka Érdemrendet.- Nagy dolog az, ha megbecsü­lik az ember munkáját, odafigyel­nek arra amit és ahogy csinál, örömömben csak az szomorít, hogy a feleségem nem lesz mel­lettem. De eljön velem Sanyi fiam- fordul mosolyogva a belépő fia­talemberhez. - Persze, az lenne a jó, ha a „parti" is ott lehetne mellettem, hiszen mi mindig, jóban rosszban kitartunk egymás mel­lett. PÉTERFI SZONYA melési rendszerének vállalata. Szlovákiából, a dél-morvaországi kerületből, onnan ahol szemes ku­koricát termeltek, ide jöttek tanulni a szakemberek. Az elnök mindig szívesen fogadta őket és megosz­totta velük tapasztalatait. A szö­vetkezet ily módon a haladó mód­szerek terjesztőjévé vált. Igaz, megérte, mert amióta a rendszer a meghatározott rendszeresen pót vesanyag tartalmi ros szövetkezetbe istállótrágyázzák részét. Ez a „titkž Farkasdi (Vlčan^ 900 hektáros te termésnek is. Sze műtrágyával jól e Töretlen 1 szakembereinek tanácsai szerint termelték a kukoricát, mindig nagy volt a hozam. A tárolás módszereivel is kísér­leteztek. Negyven százalékos nedvességtartalommal silózták a kukoricacsöveket, zúzott álla­potban. Ennek az volt az előnye, hogy a szemes kukoricát koráb­ban takaríthatták be, mintha a ha­tárban hagyták volna megérni és a kukoricaszár is sok tápanyagot tartalmazott, amikor lesilózták. A kukorica helyére korábban vet­hették el a búzát. Az ilyen tárolási módszer elterjesztéséért is sok elismerést kaptak. Beszélgetés közben az elnök többször hangsúlyozta a termelési módszerek teljességének jelentő­ségét és a feltételek biztosítását. Szövetkezetükben már évek óta területet, és szak: ték a talajművelő A múlt évben 7 te tottak be hektároi ről, amely azelótl adta. Jó szomszi mutatták, hogy l< minden feltétel ai Lassan összec ban az egyes á hogy megbeszé előtti teendőket, mondjanak irányi emberről, aki itt évtizede közöttül a közös érdeké előtt. Arról, aki b túl szigorú is volt Kevesebbet dicse eredmények az< nyitják, hogy töri ez a tisztségvisel NEMCSAK ÉL A Csehszlovákiai Magyar Taní­tók Központi Énekkara nemrégi­ben ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját. A jubileum, ha csupán néhány órára is, ráirá­nyította a közfigyelmet a kórusra, nemzetiségi kultúránk, ezen belül természetesen énekkari mozgal­munk egyik vezető képviselőjére. Most ismét a figyelem középpont­jába kerül, méghozzá ritka alka­lomból: a CSMTKÉ ott szerepel a Kiváló munkáért kitüntetettek sorában. Mondjuk ki: szép és megérde­melt elismerés ez a kórus számá­ra, melynek tevékenysége - telje­sítve folyamatosan az eredeti célt - sok irányban hatott pozitívan zenei-énekkari kultúránk fejlődé­sére az elmúlt két évtizedben. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának is köszön­hető, hogy ma a Csallóköztől a Bodrogközig számos kitűnő kó­rus működik falun és városon, mind igényesebb művekkel nyújt­dalmi kincseine műveltségben ez Hogy miként az énekkar ezek csülendő eredmé tésében? Fellép melyeket az else versenyük óta (15 - Čalovo) tartottí szerte, kis műve és csiliáros terrr seregszemléken mindenkor felm éneklés szépséc az embereket eg varázsát, megtai között. Azaz az példát is adtak, születésében léc lentett továbbá í tagjainak jelentő; zösségre és a CSMTKÉ-ben, térve szűkebb p mai-módszertani kában: szükségé lekvésnek, yag\ Felvétel a kórus egyik hangversenyéről. Vezényel V díjas zeneszerző. (Főt va élményt a közönségnek, és formálva zenei ízlését. Neki is kö­szönhető, hogy megnövekedett szépen éneklő gyermek- és ifjúsá­gi énekkaraink száma, és hogy ilyenképpen - a nemes értékek befogadásának a lehetősége mel­lett - évről évre gyerekek ezrei előtt nyílik alkalom az iskolai zenei nevelésben mutatkozó hiányossá­gok pótlására. Neki is köszönhető, hogy tájainkon tömegek váltak és válnak ismerőjévé, értőjévé, élve­zőjévé a magyar, a szlovák, a cseh és más nemzetek kórusiro­énekkar alakítás zék, vállalják ve ként is. Kórusrr ívű fejlődése teh eredménye is, a tűnőbben a Ko a gyermek és il fesztiválján, a C mutatkozik meg más tevékenysé elsősorban a van. A Csehszlová tók Központi Én zése és működé Élen járnak, jó p

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom