Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-01 / 102. szám, szerda
éldát mutatnak Állami kitüntetés - harmadszor Köztársasági Érdemrendet kapott a bratislavai Slovnaft Drogram szerint, )lják a talaj szerit. A 3600 hektá- n négyévenként i terület negyed- “ a szomszédos ) Efsztől átvett ületen elért bő rvestrágyával és látták az említett íton zerűen elvégezni munkákat is. ina búzát takarí- iként arról a föld- még a felét sem d módjára meg- het termelni, ha Iva van. yűlnek az irodá- jazatok vezetői, jék az indulás meg véleményt ójukról. Arról az élt közel hárorrr és mindig csak t tartotta szem zony néha talán velük szemben, rt, mint bírált. Az nbán azt bizo- tlen úton haladt ' és nem sajnálta a fáradságot, ha közös érdekekről van szó. Ondrej Kupeček mérnök, üzemgazdász, Grécz Tibor segédüzemgazdász számadatokkal a termelés magas szintjét bizonyítja. A bruttó mezőgazdasági termelés értéke a múlt évben hektáronként 29 366 korona volt. Ügyeltek a gazdaságos termelésre. Ennek eredménye, hogy 13 millió 626 ezer korona nyereséget értek el. Jutott belőle a bérekre és a prémiumokra is bőven. A fizikai dolgozók például az év közi és az év végi prémiumokkal együtt az alapbérekre összesen 41,29 százalékot kaptak fizetésükhöz. A két gazdász azt is bizonyítja, hogy a galántai (Galanta) járásban a 7. ötéves tervidőszak négy évében több mutatót figyelembe véve a legjobban gazdálkodtak, s ha az idén csak a tervet teljesítik, már akkor sem lesznek a 7. ötéves terv adósai. Erre pedig megvan minden feltétel a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt. Tóth László mérnök, a növénytermesztési ágazat vezetője is azt hangoztatja, hogy ilyen vezetővel és ilyen körülmények között eredményesen lehet dolgozni. Hisz közös erőfeszítéssel ezen a szakaszon is kiváló eredményeket értek MÉNYT ADVA , gyarapodván m a téren is. átszőtt szerepet lek a nem lebe- íyeknek a szülessek százaival, hivatalos hang- 35, Nagymegyer < Dél-Szlovákia- ödési házakban ?kben, kulturális szabad ég alatt, tatva a közös 3it, érzékeltetve máshoz közelítő ó erejét többek Iménnyel együtt Az eredmények alább ennyit je- z, hogy a kórus része olyan kö- nűhelyre talált amelyből haza- itriájukba, szakismeretek birto- érezték a cse- 5 annak, hogy ss Lajos, Erkel- : Prandl Sándor) t kezdeményez- stését, karnagy- izgalmunk szép t az ő munkájuk íely legszembe- ály-napokon és isági énekkarok engő Énekszón ió'lehet szorgal- üknek a haszna létköznapokban ai Magyar Tahí- <karának a léte- 5 azonban ,,nem csupán“ ennyit jelent. Egyike azon kevés művészeti együttesünknek, amelyek a szlovák és cseh közvélemény előtt, valamint külföldön nemzetiségi kultúránkat képviselik. A hazai és külhoni- finnországi, írországi, bulgáriai, lengyelországi, ausztriai, angliai és több alkalommal magyarországi - sikereik, versenyeken elért előkelő helyezéseik alapján elmondhatjuk - méltóan reprezentálják ezt a kultúrát, és azt hiszem, nem tévedek, amikor leírom: egyúttal az egész csehszlovákiai magyar pedagógustársadalmat, és mindnyájunkat. A zene, az ének nyelvén szólva rólunk, életünkről, érzéseinkről. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának minden fellépése, mint általában a kórusoké, ünnepi esemény. Amelyet azonban hétköznapok előznek meg, énekkarunk esetében nem is akármilyenek, minthogy tagjai- akik önként vállalták e tevékenységet, és anélkül, hogy anyagi juttatást várnának vagy kapnának érte - egymástól távol eső vidékekről gyűlnek egybe a többnapos próbákra, és a fellépésekre. Hogy mennyi erőfeszítés, mennyi áldozat van az eredmények mögött, azt igazán csak ők tudják. Mi gyakran háromszáz métert nem vagyunk képesek megtenni, hogy pusztán részvevői legyünk egy kulturális eseménynek, amely érdekelne is bennünket, ők kilométerben számítva utaznak többet egy-egy próbára, szereplésre. Persze, ezt csak én jegyzem meg, egy példaként a sok közül: vállalásuk nagyságának, lelkes odaadásuknak, énekszeretetüknek, a valamiért és valakiért énekelni akarásuknak az érzékeltetésére, amelyek a közös élmélyekkel együtt átsegítik őket a nehézségeken. És ez még akkor is igaz, ha megtörténik, hogy bizonyos idő múlván egyesek megválnak, illetve kénytelenek megválni az énekkartól, családi, munkahelyi vagy egyéb okok miatt. De azért arra is van példa, mint egyik kórustag mondta, amikor néhány éve riportot készítettem a CSMTKÉ-ról, hogy „a szülés után visszatértek anyukák“. „Minden összejövetel feltölti az embert, és feloldja“- mondta egy másik, kifejezve egyben újabb feltételét annak a folytonosságnak, folytonos teremtésnek, melynek gyümölcsei mindnyájunkéi. BODNÁR GYULA el a múlt évben. Tavaszi árpából például 7,5 tonnát, őszi búzából pedig 6,9 tonnát termeltek hektáronként. A cukorrépa-termesztésben is az elsők közé tartoznak. Szó esik az irányítási módszerekről is. Hogyan bírta ennyi ideig, milyen módon sikerült összefognia a tagságot. Elsősorban példamutatással. Általában reggel hét óra előtt már munkahelyén van. Többször a reggeli vagy a késő esti órákban ellenőrzéseket végez. Persze akadnak problémák is. Mert ilyen nagy mezőgazdasági (Stanislav Barčák felvétele) vállalatnál a termelés nem zökkenőmentes. Azt is felrótták az elnöknek, hogy türelmetlen. Kezdeni akarta a tavaszi munkákat a még eléggé kedvezőtlen időjárásban is. Tanácsát még is megfogadták és előbb indultak, mint ahogy a gépesített brigádban eltervezték. Jól jártak, mert a tavasziakat idejében elvetették, szépen fejlőnek. Ilyesmivel is szembe kell nézni olykor-olykor a vezetőnek. Az a legnagyobb elismerés a számára, hogy ennyi év után is bízik benne a tagság. A társadalom is elismeri érdemeit: most kapta meg a Munka Érdemrendet. BALLA JÓZSEF Lapozgatok a gyár krónikájában. Ahány oldal, annyi érdekes bejegyzés. Mérföldkövek a brati- -slavai Slovnaft eddigi történetében. Ezek közül is sok lenne az említésre méltó esemény, hisz nem egy szinte új szakaszt nyitott a hazai kőolajfeldolgozás fejlődésében. Most mégis a piros betűkkel teleírt oldalak fölött időzök el tovább. Időszerűségét az adja, hogy május 1 -e előestéjén a gyáróriás kollektívája magas állami kitüntetésben részesült: megkapta a Köztársasági Érdemrendet. Korábban már kétszer értékelték munkájukat magas elismeréssel. Először 1958-ban Munka Érdemrendet, majd 1973-ban a Februári Győzelem Érdemrendet adományozták a bratislavai gyárnak. S most újabb állami kitüntetés következett. Közel nyolcezren dolgoznak a Slov- naftban. Mérnökök, operátorok, karbantartók, művezetők... Fővárosiak és beutazók, akiknek életük szinte már egybefonódott a gyár hétköznapjaival. Nehéz lenne valakit is kiragadni a több ezer fős létszámból, mert az elismerés mindnyájukat illeti. Eredményes munkájukkal sikeresen teljesítik azokat a feladatokat, amelyek vegyiparunkra a szlovákiai köolajfeldolgo- zás terén hárulnak. Állandóan arra törekednek, hogy termelésükkel kielégítsék népgazdaságunk növekvő szükségleteit. Vagyis hogy elég üzemanyagot, fűtő- és kenőolajat, aszfaltot, petrolkémiai anyagokat és más kőolajszármazékokat szállítsanak megrendelőiknek, s így közvetve elősegítsék népgazdaságunk egyes ágazatainak - a vegyiparnak, a közlekedésnek, az energetikának, az építőiparnak és a gépiparnak - zavartalan termelését és fejlődését. Ugyanakkor termékeikkel alapanyagot szolgáltatnak a mezőgazdaság és az ipar korszerű ágazatainak fejlesztéséhez. A Slovnaft itthoni rangja szerteágazó nemzetközi együttműködéssel párosul. Éltető forrása, a kőolaj a Barátság vezetéken a Szovjetunióból érkezik. A vállalat külső kapcsolatai azonban ennél jóval sokrétűbbek, magukba foglalják a kutatás, a fejlesztés és a termelés számos részterületét. Tudományos-műszaki tevékenységével a Slovnaft hozzájárul a szocialista közösség gazdaságának további fejlődéséhez. Műszaki segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak is. Csak két példa a legutóbbiakból: Irakban a Salahuddin I. és II. kőolajfinomítók építése és üzembe helyezése közben műszaki tanácsadó-szolgálatot tartottak fenn, Líbiában pedig a Foxboro számítógépek üzembe helyezésekor működtek közre. éppen az irányításban. Többnyire névtelenek maradnak, munkájukkal azonban hozzájárulnak a vállalat állandóan növekvő feladatainak teljesítéséhez. „ Annak idején /van Kopernický, a jelenlegi vállalati igazgató is a termelésben kezdte. Fokozatosan került feljebb és feljebb. Műszaki igazgatóhelyettes volt, amikor a nyolcvanas évek elején megbízták a gyár irányításával. Éppen annak a területnek volt a gazdája, amely az utóbbi két- három évben döntő szerephez jutott a Slovnaft fejlődésében. Gyökeret eresztett a gyárban a köny- nyűvegyipar, egyre több eredményt hoz a kőolaj mélyebb feldolgozása. Újabb beruházások valósulnak meg, fokozódik a környezetvédelem, s így a jövő is biztatónak ígérkezik. De tovább lépni a Slovnaftban is már csak A Slovnaft karbantartói a legbonyolultabb javításokat is elvégzik. Képünkön a vállalati hőerőmű turbógenerátorának szerelése közben láthatók. (Dušan Karlík felvétele) És mindezt tovább sorolhatnánk. Területenként külön-külön, míg össze nem állna a teljes kép a vállalatról, és általa belelátnánk abba a hatalmas munkába, amelynek eredményeit csak a vonatszerelvények számában, több millió tonna áruban és milliárdos nagyságrendű termelési értékben lehet kifejezni. S emögött mind, mind emberek vannak. A termelésben, a karbantartásban, az energetikában vagy A Kelet-szlovákiai Vasmű első Szocialista Munka Hőse AZ ACÉL NEM TŰR MEGALKUVÁST Csaknem két évtizede dolgozik a huzonnégyezer embert foglalkoztató Kelet-szlovákiai Vasműben Jozef Choma. A kohászati szakközépiskola elvégzése után, 1965-ben került ide. Kezdetben segédolvasztárként dolgozott. 1973-ban került jelenlegi munkahelyére, a 2. számú acélöntődébe, ahol első olvasztár. S ez nem akármilyen beosztás, teljes embert igényel. Szakmaszeretetét bizonyítja, hogy neve az évek folyamán egyre inkább ismertté vált. Nem csoda, hiszen eredményes munkájáért számos elismerésben részesült. Megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést és két évvel később a Munka Érdemrendet. Utóbbit a prágai várban vette át. Akkor találkozott életében másodszor Gustáv Husák elvtárssal, a CSKP KB főtitkárával, köztársasági elnökünkkel. Az első találkozásukra tizenegy évvel ezelőtt került sor, méghozzá annál az irányítópultnál, ahol Jozef Choma a konverterek üzemelését irányítja. Akkor kezdett el működni a Vasmű 2. számú acélműve. Amint a Vasmű vezetőitől értesültünk - az ő kollektívájának érdeme elsősorban, hogy az új létesítmény már 1977- ben elérte a tervezett kapacitását, 1,5 millió tonna acélt gyártott. Azt is másoktól tudtuk meg, hogy mint a munkáját becsülő embert, Jozef Chomát mennyire bosszantják az egy kis odafigyeléssel elkerülhető problémák. De ilyenkor igyekszik palástolni felháborodását, s megfontoltan rendet teremteni a mindenkori cél a sikeres csapolás érdekében. O jól ismeri az acélgyártás fortélyait. Erről a Vasmű vezetői és munkatársai is meg vannak győződve. Hallgassuk meg például Michal Hrom- jáknak, egyik legközelebbi munkatársának, a vele egy műszakban dolgozó mesterének véleményét.- Elég régen dolgozunk együtt, így alkalmam volt meggyőződni arról, hogy Jozef Choma szaktudásával, munkasikereivel, igényességével kiváló szervezőkészségével rászolgált az iránta megnyilvánuló bizalomra. A tervtejesí- tésről csak annyit mondok, a mi kollektívánk előtt ismeretlen fogalom a lemaradás, a sikertelenség. Jozef Choma elvtársról nagyon jól tudják munkatársai, mennyire következetes magával és a vele együtt dolgozókkal szemben is. Kezdetben ez nem mindenkinek tetszett, de ma már természetesnek tartják. Megértették, hogy ahol folyékony acéllal dolgoznak, ott szigorú fegyelemre van szükség.- Az acél nem tűr megalkuvást- hangsúlyozta Choma elvtárs- a vele folytatott munka nem engedi, hogy saját magunk és mások egészségét, életét kockáztassuk. Ez íratlan törvény a mi szakmánkban. Az acélgyártásban is van,,tartozik“ és,,követel“oldal. Mi tudjuk, mit várnak tőlünk, de számunkra is biztosítani kell a jó a tudományos-műszaki ismeretek gyors ütemű alkalmazásával lehet. Ehhez pedig ezentúl is támaszkodnak majd az emberek kezdeményezőkészégére az újítók és feltalálók alkotó hozzáállására. És mindenki szorgalmára, megbízható munkájára. Vagyis annak folytatására, amivel az idei május 1-e alkalmából kiérdemelték a Köztársasági Érdemrendet. J. MÉSZÁROS KÁROLY munkafeltételeket. Eltikkad az ember ebben a hőségben, de ennek ellenére rugalmasan és szakszerűen kell cselekednünk. Ezt vezetőink is nagyon jól tudják, s ehhez tartják magukat.- Eddig csak a munkáról beszéltünk, önmagáról vajmi keveset szólt.- Számomra a munka a legfontosabb, annak örülök a legjobban, ha kollektívánk munkáját siker koronázza. Mit is tudnék magamról mondani? Olvasztár vagyok. Ezt a szakmát választottam, tanultam, ezt csinálom. Ha érdekli, nős vagyok, feleségem, Anna, a Kassai (Košice) Kohóépítő Vállalat raktárában dolgozik. Két gyermekünk közül Ivanka 11 éves, a fiúnk, Jožko 14 éves, elektrotechnikus akar lenni. Segíteni fogom, hogy teljesüljön a vágya. Elfoglalt ember Jozef Choma, politikai és társadalmi tisztségeket is betölt. Póttagja a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottságnak, tagja a Vasmű vállalati pártbizottságának, néhány tömegszervezetben is tevékenykedik.- Talán nem mindenkinek adatik meg, nekem, úgy érzem igen: gyermekkoromtól megszoktam, hogy teljes emberként tegyem, amit csinálok. Megtanultam, másoktól csak akkor várhatok bármit is joggal, ha magam helytállók a munkában és az sem lehet közömbös számomra, ami körülöttem történik. A legalapvetőbb követelmény a becsületes munka. Ezenkívül az embernek ott kell segítenie, ahol tud és ahol a legnagyobb szükség van rá. Szerintem csakis így van értelme és tartalma az életnek. KULIK GELLÉRT
