Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-01 / 102. szám, szerda

Köszönet a kiváló eredményekért ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS BESZÉDE Gyönyörű hagyományunknak köszönhetően, május elsejének, a munka ünnepének előestéjén ismét találkozunk ezen a helyen, hogy köszönettel adózzunk a de- rekas alkotó munkának, kiemeljük a tudományos és a műszaki hoz­záértésnek, a mesteri művészet­nek értékeit és elismeréssel szól­junk azoknak érdemeiről, akik ál­dozatkészen betöltik politikai és közéleti tisztségeiket. Idei találkozónk annál jelentő­sebb, mivel államunk - a csehek, a szlovákok és az itt élő nemzeti­ségek közös otthona - újjászüle­tése 40. évfordulójának előestéjén rendezzük meg. Hazánkban mily sok örömet je­lentett és reményt keltett 1945. május 9-e! Mi, akik emlékezünk azokra a napokra, nemcsak tanúi hanem egyben közvetlen résztve­vői is voltunk a korábban annyi­szor megalázott, de térdre soha­sem kényszeritett országunk megújulásának. Sem ma, sem a jövőben nem szabad azonban megfeledkez­nünk arról, hogy kegyetlenül nagy árat fizettünk népünk élete új fejlő­dési szakaszának kezdetéért. Szabadságunkat és előrevezetö új utunkat nemzeteink legjobb fiai­nak és lányainak vérével, életével és szenvedésével váltottuk ki. A testvéri Szovjetunió népének, dicső Vörös Hadserege katonái­nak vérével, életével szinte elkép­zelhetetlen mérhetetlen szenve­désével. Nagyon jelentősek az azóta elért társadalmi fejlődésnek,a szo­cialista átalakulásnak és népünk gyakorlatban érvényesült képes­ségeinek kútforrásai. Ezeknek az erőforrásoknak egyik legfontosab­bikja a tiszta hazafiság és a szo­cialista öntudat, amely törekvése­ink motorja volt a múltban és ma is az. Ennek köszönhető mindaz, amit az elmúlt négy évtizedben Csehszlovákiában elértünk. Szocialista társadalmunkra ér­vényes, hogy életünk meghatáro­zó értelme a munka, amellyel gya­rapítjuk a közös művet, öröm és megtiszteltetés számunkra talál­kozni önökkel, akik átveszik az érdemrendeket és az állami kitün­tetéseket, üdvözölni a szocialista munka hőseit, és a nemzeti művé­szeket. A legjobbak legjobbjait, akik a dolgozó nép élvonalában faladnak, bírókra kelnek korunk igényes feladataival s akik a nehe­zet örömtelivé, az igényeset ma­gától értetődővé, a haladót forra­dalmivá változtatják. Becsüljük nagyszerű munkájukat az üze­mekben és a földeken, a tervező­irodákban és a tudományos labo­ratóriumokban, a szocialista kultú­rát és művészetet gazdagító alko­tásaikat. Minden igaz tettük felhívás és követelést érdemlő példa a jobb eredmények elérésének törekvé­sében. Ez a legnagyobb hozzájá­rulás minden nagy mű megterem­téséhez. Felrázni, ösztönözni és maguk mögött felsorakoztatni azokat, akik csak nézelődtek, és azokat, akik ügyeskedóen arra várnak, hogy jólétükről majd má­sok gondoskodnak. Ösztönözni önmagukat és másokat is, első­sorban a fiatal nemzedéket, amelynek természetes vonása a lendületesség, az új iránti érzék. Tudjuk, hogy éppen ennek a magatartásuknak köszönhetőek rendkívüli munkaeredményeik. Ezért forró köszönettel tartozunk mindazért, amit tettek. A gondok éveiért, az álmatlan éjszakákért, a vitákért, a leküzdött akadályo­kért, hiszen egyetlen nagy mű sem születik fáradozás és áldoza­tok nélkül. A szocializmusban is merészséget kell tanúsítani, har­colni kell az előrelépésért, a csú­csok eléréséért. S a jövő csak a merész embereket illeti meg s csak a lelkesedés vezet sikerre. Egyidejűleg köszönetét mon­dunk azoknak, akik önök mellett álltak, segítségükre voltak, buzdí­tották önöket, önzetlen támasza­iknak bizonyultak, amikor kifogyó­ban volt az erejük és megtört a merészségük. Az önökhöz közelállókra, munkatársaikra, hoz­zátartozóikra, családjaikra gondo­lunk, hiszen az ó érdemük is, hogy a jó ügy érdekében sikereket értek el. Tisztelt eltvtársak, kedves ven­dégeink. Új elképzeléseink megvalósítá­sának időszakába lépünk. Befe­jezzük a jelenlegi ötéves tervidő­szak utolsó évét, s így megvalósít­juk a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött merész célokat. Ez a kongresszus a fejlett szocialista társadalom felépítése érdekében úgy döntött, hogy meggyorsítja a népgazdság átállását az intenzív fejlődés útjára. Csak így képzelhe­tő el a további előrelépés, az or­szág gazdagságának gyarapítása. A kapitalizmussal a munkater­melékenység viszonylatában to­vábbra is versenyben állunk, s ez a verseny főleg a tudomány és a technika területére, valamint a munka irányításának és szerve­zésének szüntelen tökéletesítésé­re koncentrálódik. Újak munkánk feltételei is. En­nek megfelelően szükséges az új­szerű gondolkodásmód és a me­részség is, hogy a tudományos- műszaki haladás legnagyobb mér­vű érvényesítésével jelentősen ja­vítsuk a munka hatékonyságát és minőségét. Már ma eldől az, hogy milyen lesz a jövőnk tíz vagy húsz év múlva, helyt állunk-e a kor követelményeivel szemben és si­keresen elérjük-e azokat a célo­kat, amelyeket dolgozóink érdeké­ben kommunista pártunk tűz ki elénk. Ebben a küzdelemben nem ál­lunk egyedül, s ez igy lesz a jövő­ben is. A szocialista országok test­véri közössége, szövetségeseink, és köztük az első helyen a Szov­jetunió ugyanilyen irányban mene­telnek. Szilárd támaszaink és kö­zös súlyunk, tekintélyünk, vala­mint erőnk biztonságunknak ren­díthetetlen záloga. Ezt fontos főleg manapság tu­datosítanunk, amikor nyugati ha­táraink felől ismét hallatják szavu­kat a revansizmus és a háború hívei, mintha negyven esztendő­vel ezelőtt nem lett volna elég a sok keserű tapasztalat. Még mindig vannak körülöttünk olyan erők, amelyek nem tanultak a má­sodik világháború történetéből. A világuralom hagymázos törek­véseitől vezérelve további fegyve­reket halmoznak fel a földön, a tengereken, a levegőben, mi több, a világűrben. Fenyegetnek bennünket, fenyegetik szövetsé­geseinket és barátainkat. Nem akarják belátni, hogy korunk glo­bális háborújának nem lehetne és nem is lenne győztese. A szocialista közösség a békés építés világa, amely senkit sem fenyeget. A szocializmus a béke szinonimája. A béke, a népek együttműködése tényleges ellen­ségeinek címére azonban nyíltan kimondjuk, hogy a magunkét meg­bízhatóan megvédjük. Ezért az el­múlt héten Varsóban, a harminc­éves szerződés meghosszabbítá­sa alkalmából megerősítettük. A kölcsönös bizalom elmélyítéséért ÚJ SZÚ 1985. V. 1. (ČSTK) - Michiel von Meyen- feldt, volt holland altábornagy a Csehszlovák Sajtóiroda tudósi­tójának kérdésére, hogy miben látja a Tábornokok békéért moz­galom szerepét, a következőket válaszolta: hozzá akarunk járulni a fegyverkezési verseny beszün­tetéséhez. Ez a legfontosabb fel­adat. Átéltük a második világhábo­rút, s mint szakértők, bárkinél job­ban ismerjük a fegyverkezési ver­seny következményeit. Von Meyenfeldt szerint a tábornokok­nak egyrészt hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az emberek Keleten és Nyugaton kölcsönösen jobban megismerjék egymást a bizalom fokozása érdekében, másrészt az Európát fenyegető fegyverkezés csökkentésére kell törekedniük. A volt holland tábornok, aki a Tábornokok a békéért szervezet elnöke, az úrfegyverkezési tervek­kel összefüggésben rámutatott, ezek rendkívüli destabilizáló kö­vetkezményekkel fognak járni a politikai kapcsolatokban. hogy az európai szocialista orszá­goknak a Varsói Szerződésben rögzített védelmi szövetsége to­vábbra is kész őrködni a forradal­mi vívmányokon, megvédeni vala­mint népeink javára békében gya­rapítani a szocialista közösség e vívmányait. Ebben megegyez­tünk, s ennek szellemében egysé­gesen fogunk cselekedni. Végül engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és főtitká­rának, a CSSZSZK elnökének, Gustáv Husák elvtársnak megbí­zásából, egyidejűleg pedig a CSSZSZK Nemzeti Frontja Köz­ponti Bizottságának, a Szakszer­vezetek Központi Tanácsának, a szövetségi kormánynak, és két köztársaságunk kormányainak nevében is még egyszer őszintén gratuláljak önöknek mai megtisz­telő kitüntetésükhöz. Szívből kö­szönetét mondok mindazért, amit országunk és népe javára tettek. További sikeres munkát kívá­nunk önöknek, további építő tette­ket gyönyörű hazánk, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság felvi­rágzása érdekében. Havanna Befejeződtek a csehszlovák kultúra napjai TASZSZ-ÁLLÁSFOGLALÁS DÉL-AFRIKÁRÓL Pretoria nyíltan provokálja a világ közvéleményét (ČSTK) - A havannai Mella színházban hétfőn gálaműsorral fejeződtek be a csehszlovák kultú­ra napjai. A rendezvényen - amely április 24-től 29-ig tartott - hivatalos csehszlovák küldöttség vett részt Matej Lúčannak, a szövetségi kormány alelnökének vezeté­sével. A csehszlovák kultúra napjai­nak keretében 65 művész mutat­kozott be a kubai közönségnek, összesen 40 előadáson Havanná­ban, valamint Cienfuegos és Ca- magüey tartományokban. A kubai­ak emellett 14 cseh és szlovák filmet, valamint 6 kiállítást is meg­tekinthettek. Hanoi nyilatkozat Thaiföldi provokációk (ČSTK) - A vietnami külügymi­nisztérium nyilatkozatban ítélte el a thaiföldi kormánykörök ellensé­ges akcióit a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság ellen. A doku­mentum hangsúlyozza, hogy a la­oszi határvidék elleni tüzérségi tá­madások és fegyveres behatolá­sok az LNDK szuverenitásának és területi egységének durva meg­sértését jelentik, s egyben élezik a feszültséget, aláássák a békét és stabilitást Délkelet-Ázsiában. Thaiföld fokozta a Kambodzsá­val szembeni katonai provokáció­kat is - közölte az SPK hírügynök­ség. Az április 25-ével kezdődő héten thaiföldi repülőgépek 7-szer sértették meg Kambodzsa légite­rét, thaiföldi hajók 51-szer hatoltak be Kambodzsa felségvizeire. ■ Az Union Carbide hátráltatja a kivizsgálást (ČSTK) - Az indiai sajtó szerint az Union Carbide amerikai kon­szern akadályozza annak a bizott­ságnak a munkáját, "ímely a kon­szern Bhopalban (Közép-lndia) le­vő üzemében tavaly decemberben bekövetkezett, 2500 áldozatot kö­vetelő tragédia körülményeit vizs­gálja. Az Union Carbide képviselői „időhiányra“ hivatkozva utasítot­ták vissza a bizottság követelését, hogy adják ki a bhopali üzem tevé­kenységéről szóló dokumentumo­kat. Arra is fény derült, amerikai szakértők csoportja már 1982-ben egy vizsgálat során rámutatott a gázszivárgás lehetőségének ve­szélyére, de a társaság vezetősé­ge nem volt hajlandó beruházni a biztonsági berendezésekre. (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség tegnap nyilatkozatot tett közzé a dél-afrikai helyzetről. Ebben rámutat, Pieter Botha, a Dél-afrikai Köztársaság elnöke nemrégiben ismertette a fajüldöző pretoriai rezsim azon szándékát, hogy Namíbiában - amelyet tör­vénytelen megszállás alatt tart- „korlátozott jogkörrel felruházott ideiglenes kormányt“ kíván létre­hozni. Ezt úgy állítja be, mint a Na­míbia „függetlenségének“ eléré­se felé történő lépést. A valóság­ban a rasszisták manőveréről van szó, melynek célja kijátszani az ENSZ Namíbiával kapcsolatos ha­tározatait. Nem titok, Pretoria ezt a „kor­mányt“ a vele együttműködő bel­ső erőből akarja összefabrikálni, s ezáltal megakadályozni, hogy az országban a Délnyugat-afrikai Né­pi Szervezet (SWAPO) vegye át a hatalmat. A SWAPO már hosszú évek óta harcot folytat a gyarmati és fajüldöző uralom ellen, s ezt a szervezetet az ENSZ és az AESZ is a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselőjének ismeri el. A világ közvéleménye a múltból is jól ismeri, hogy mi rejlik Pretoria hasonló „kezdeményezései“ mö­gött. Pretoria nem merné nyíltan pro­vokálni a világ közvéleményét, ha nem élvezné nyugati védelmezői­nek és támogatóinak, mindenek­előtt az USA kormányának a se­gítségét. Az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei minden eszközzel igyekeznek megakadá­lyozni, hogy a BT komplex és kötelező szankciókat fogadjon el- az ENSZ Alapokmányának szel­lemében - a Dél-afrikai Köztársa­ság ellen, s tovább bővítik a fajül­döző rendszerrel a kapcsolataikat. Washington és partnerei most ál­szent módon kinyilvánították, hogy „nem értenek egyet“ Pretoria ter­vével az ideiglenes kormány létre­hozására. Semmilyen jele nincs ugyanis annak, hogy hatékony lé­péseket kívánnának tenni ennek a megakadályozására. Shultz kül­ügyminiszter április 16-án tett nyi­latkozatából az derül ki, hogy az amerikai kormány - a múlthoz ha­sonlóan - Namíbia függetlenségé­nek megadását az Angolában ál­lomásozó kubai internacionalisták távozásától teszi függővé. A Szovjetunió határozottan el­ítéli a pretoriai szervek lépéseit, amelyek a namíbiai rendezés sza- botálásával egyenlöek. Szolidáris az el nem kötelezett országok ko­ordinációs irodájának delhi ta­nácskozásán hozott határozattal. Támogatja a BT összehívására tett indítványt, s azt, hogy az ENSZ Alapokmányának szellemé­ben szankciókat fogadjanak el, s így kényszerítsék rá Pretoriát Namíbia igazi függetlenségének megadására. KGST-tanácskozás Prágában (ČSTK) - A Nemzetközi Gazda­sági és Tudományos-Műszaki Együttműködési Tanács tegnap Prágában a KGST végrehajtó bi­zottsága májusban sorra kerülő 114. ülésének előkészületeivel foglalkozott. A tanácskozást Ru­dolf Rohlíček szövetségi minisz- terelnök-helyettes vezette. A tanács jelentést vitatott meg arról, hogy a csehszlovák gazda­ság hogyan kapcsolódott be a szocialista gazdasági integráció­ba és a nemzetközi szocialista munkamegosztásba. Áttekintette továbbá a tavalyi legfelsőbb szintű KGST-találkozó határozataiból eredő feladatok teljesítését. Ortega Moszkvából Belgrádba utazott (ČSTK) - A Daniel Ortega ál­lamfő vezette nicaraguai küldött­ség kedden befejezte munkaláto­gatását a Szovjetunióban és Moszkvából Belgrádba utazott. A Seremetyevói repülőtéren tartott sajtókonferenciáján a többi között hangsúlyozta, a nicaraguai nép támogatja a Szovjetunió békepoli­tikáját és a Mihail Gorbacsov által legutóbb előterjesztett béke­kezdeményezéseket. Megállapí­totta; a két ország kapcsolatai a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásán alapulnak. Ezzel szem­ben Nicaragua és az USA viszo­nyára a konfliktus jellemző, mivel Washington minden eszközzel igyekszik felszámolni a sandinista forradalmat. Ortega azt is elmond­ta, hogy a Szovjetunió támogatja a közép-amerikai válság békés rendezésére irányuló nicaraguai javaslatokat. Belgrádban Ortegát Veszelin Gyuranovics, az államelnökség elnöke és más hivatalos személyi­ségek fogadták. A nicaraguai—ju­goszláv tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és az idő­szerű nemzetközi problémákat te­kintik át. Az amerikai elnök mégis elmegy Bitburgba Reagan elutazása előtt (ČSTK) - Ronald Reagan ame­rikai elnök röviddel a bonni tőkés csúcstalálkozóra való elutazása előtt ismét megerősítette, ellátogat az NSZ-beli Bitburg temetőjébe, ahol egykori SS-katonák sírjai ta­lálhatók. A Nyugat-Európában su­gárzott tv-interjújában szó szerint azt mondta: „Az utolsó szót ki- mondtam. Úgy vélem, az, amit teszek, erkölcsileg helyes, tehát tervemet nem változtatom meg.“. Az amerikai közvélemény és a törvényhozók többsége azonban más véleményen van. Nyolcvan szenátor követelte, hogy Reagan változtassa meg útitervét, 257 képviselő pedig levélben kérte Helmut Kohl nyugatnémet kan­cellárt, módosítsa Reagan prog­ramját. A képviselóház egyébként hétfőn folytatott vitát Reagan bit- burgi látogatásáról, s ebben nem­csak a demokrata párti, hanem a republikánus párti honatyák is bírálták Reagant. Bill Green, New York-i republikánus képviselő pél­dául hangsúlyozta, hogy azok az SS-katonák akik emléke előtt az elnök tisztelegni kíván, a legrosz- szabb háborús bűnösök közé tar­toztak. Számos amerikai zsidószerve­zet is tiltakozik a bitburgi látogatás ellen. Általános véleményük sze­rint Reagan elnöknek egyértelmű­en állást kellene foglalnia azon tézis ellen, miszerint „el kell fe­cinikus nyilatkozatot tett lejteni, ami történt, s meg kell kez­deni a Németországgal való vég­leges megbékélés korszakát“. Brian Mulron kanadai minisz­terelnök Londonban úgy nyilatko­zott, hogy Reagan elhatározása „nem volt bölcs11. Mellesleg ugyan­csak fenntartásait hangoztatta a világűr militarizálására vonatko­zó amerikai tervekkel kapcsolat­ban, bár - vendéglátójához, Mar­garet Thatcher brit kormányfőhöz hasonlóan - állást foglalt az űr­fegyverkezéssel összefüggő kuta­tások folytatása mellett. A TASZSZ szemleírója ugyan­csak Reagan bitburgi látogatásá­val foglalkozik. Jurij Kornyilov ezzel kapcsolatban cinikusnak ne­vezi az amerikai elnök azon állítá­sát, hogy a fasiszta hóhérok szin­tén a nácizmus áldozatai. Felhívja rá a figyelmet, hogy Bitburg mellett amerikai légibázis található, s megállapítja: azok, akik ismét a világban kialakult politikai elren­dezés megváltoztatását követelik, a bázist arra kívánják kihasználni, hogy elsőcsapásmérő rakétákkal fenyegessék a szuverén országo­kat és népeket. Vajon a nácik emléke előtti tisztelgés - akiknek sírjaira rávetődik az amerikai nuk­leáris rakéták árnyéka - nem köz­vetlen dícsérete-e azoknak a nyu­gatnémet erőknek, amelyek a náci múlt feltámasztását óhajtják? - te­szi fel a kérdést Kornyilov.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom