Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-29 / 124. szám, szerda
PÉLDAKÉP MA IS Az ifjúság részvétele a fasizmus elleni harcban Város az őrház helyén Újkori történelmünk legnehezebb és legdicsöbb fejezetei közé tartozik a fasizmus elleni harc időszaka. A legkövetkezetesebben a kommunisták és az általuk vezetett haladó szellemű fiatalok küzdöttek a fasiszta veszély ellen. A fiatalok fontos szerepet töltöttek be az illegalitásban, a szlovák nemzeti felkelésben és az első csehszlovák hadtestben. A forradalmi harcok keretében ment végbe az ifjúság egységének kialakulása 1938 és 1945 között. A szlovák állam kihirdetése után rövidesen megszűnt annak lehetősége, hogy a haladó fiatalok legálisan dolgozzanak. Miután Szlovákiában betiltották a CSKP-t, 1938. október 15-én a Szlovák Ijfúsági Szövetség, a proletár test- nevelési egyesület, a Szovjetunió barátainak egyesülete és más haladó szervezet is megszűnt. A kommunista párt koncepciójával összhangban megkezdték az illegális ifjúsági sejtek szervezését. Már 1939 januárjában megalakult a Szlovákiai Forradalmi Ifjúság nevű illegális szervezet. Vezetője Jozef Opavský volt, majd miután a külföldi ellenálláshoz csatlakozott, Miloš Gosiorovský lépett a helyébe. A szervezetnek négy területi részlege volt - Bratislavá- ban, Žilinában, Prešovban és a Garam mentén. A fiatalok folyóiratot adtak ki a Szlovák ifjúság igaza címmel. Szlovákia egész területén röp- iratokat terjesztettek, különböző feliratokat mázoltak a falakra, vörös zászlókat, ötágú csillagokat helyeztek el, és készülődtek a fegyveres harcra. A Szlovákiai Forradalmi Ifjúság tevékenysége aggasztotta a rendőrséget. Keresték a röpiratok, feliratok terjesztőit. A martini csendőröknek 1939. június 17-én egy áruló segítségével sikerült megtalálniuk Turanyban az illegális nyomdájukat. Házkutatásokat végeztek, és kihallgatták a gyanúsított fiatalokat. A szervezet tagjainak egy részét bebörtönözték, Štefan Hromekot, a szervezet cseh nemzetiségű nyomdászát, 1939 októberében kiutasították Szlovákiából, Csehországban pedig a Gestapo foglyul ejtette. 1945 tavaszán belehalt a kihallgatást kísérő kegyetlen kínzásokba. A Szlovákiai Forradalmi Ifjúság szervezet a legjelentősebb ellenálló csoportok közé tartozott. A kommunista párt vezetésével alakult meg és dolgozott, s fontos része volt a haladó ifjúsági mozgalomnak. A szervezet feloszlatása után a fiatalok illegális sejtekben dolgoztak, amelyek szoros kapcsolatban álltak a pártsejtekkel, és bekapcsolódtak a nemzeti fegyveres felkelés előkészítésébe. A fiatalok Szlovákia-szerte különböző módon küzdöttek a fasizmus ellen. Uhorská Vesben azért büntettek meg fiatal munkásokat, mert vörös csillagot és Aki kenyeret és békét akar, annak együtt kell működnie a Szovjetunióval jelmondatot festettek egy falra. Kláštor pod Znievomban, Piešťanyban, Trnavában, Banská Štiavnicában röpiratok miatt büntettek meg fiatalokat, másokat azért, mert betiltott kommunista jelvényeket tűztek ruhájukra. Bratislava területén több illegális ifjúsági szervezet dolgozott. A legjelentősebb A szabadság- szerető ifjúság szervezete volt, amely több üzemben is működött, saját folyóiratot adott ki és fegyvert gyűjtött. A fasisztaellenes tevékenységben szlovák, magyar és részben német fiatalok is részt vettek. A szervezet lelke Eugen Guderna volt. 1942 februárjában a tagok többségét letartóztatták. Eugen Gudernát további szlovákiai politikai foglyokkal együtt 1945 február 19-én Mauthausenba hurcolták, ahonnan már nem tért visz- sza. A prievidzai fiataloknak már 1942-ben saját sokszorosítógépük volt. Különféle röpiratokat és illegális nyomtatványokat készítettek. Ezek egy részét František Mišeje, a prievidzai gimnázium diákja szállította Banská Bystricába Jozef Hagarának. 1943. február 17-én a csoport több tagját letartóztatták, de a kihallgatások során nem sokat tudtak meg a csendőrök, nem sikerült leleplezniük, kapcsolatukat a kommunista párttal. A fiatalok nem riadtak vissza a fasiszta börtönöktől, folytatták illegális tevékenységüket. így például František Mišeje partizáncsoportot szervezett, majd később a felsö-nyitrai partizánbrigád komisszárja lett. A főiskolások is bekapcsolódtak a fasisztaellenes harcokba. Brati- slavában a Lafranconi diákszállóban már 1939 márciusában több mint 20 tagú illegális fasisztaellenes csoport alakult. Illegális sejtek működtek más diákotthonokban és főiskolákon is. Erős csoportot alakítottak a Bratislavában tanuló bolgár diákok. Az illegális kommunista párt összekötőjeként dolgozott Alžbeta Rossová, J. Friedler, E. Palašthy és mások, akik kapcsolatban álltak a budapesti, genfi és stockholmi kommunistákkal. Rossovát az állambiztonsági szervek letartóztatták, és 1945 tavaszán a Gestapo kivégezte. Annak ellenére, hogy a rendőrség a fiatalok több ellenálló csoportját leleplezte, a fiatalok lelkesedését nem sikerült letörni. Folytatták az illegális küzdelmet. A legtöbben a kommunista párt illegális sejtjeihez csatlakoztak, segítettek a felkelés előkészítésében. Szlovákiában az öntudatos magyar fiatalok is bekapcsolódtak a fasisztaellenes harcba. A szabadságszerető ifjúság önálló sejtjét képezték, de közülük sokan más illegális szervezetekben, csoportokban és partizánosztagokban is dolgoztak. Többségük azelőtt a Magyar Fiatalok Szövetsége fasisztaellenes ifjúsági szervezetben is dolgozott. Az ifjúság ösztönösen csatlakozott a partizáncsoportokhoz. A kommunista párt vezetésével a szlovák, cseh, szovjet, magyar, bolgár és más nemzetiségű fiatalok internacionalista egysége fontos szerepet töltött be a szlovák nemzeti felkelés előkészítésében, majd harcaiban. A partizáncsoportok többségét fiatalok alkották. Hősiességük ugyanúgy, mint a fronton, az illegális munkában, a szlovákiai hegyekben és az első csehszlovák hadtestben is megmutatkozott. Népünk sohasem feledkezik meg Mirko Nešporról, Margita és Katka Chuťkováról, Viola Valachováról, Schönherz Zoltánról, Milka Zubrikováról és több száz társukról. Dr. JAROSLAV STRAKA kandidátus, docens KÖRNYEZETÜNK VÉDELMÉÉRT ÚJ szú 1985. V. 29. Szocialista társadalmunk egyik legtöbbet vitatott kérdése a környezetvédelem, s azon belül is a vízzel való gazdálkodás. Alapvető gond azonban, hogy a műszaki és gazdasági fejlődés nemcsak megsokszorozza a vízfogyasztást, hanem negatív hatása is lemérhető a vízforrásokon. Ami a napi vízfogyasztást illeti: Bratislava minden lakosára 509 liter jut, a Kelet-szlovákiai kerületben 328 liter, Közép-Szlovákiában 319, a Nyugat-szlovákiai kerületben 292 liter. Természetesen ez a mennyiség jelzi a gyárak, vállalatok, nagyüzemek és különböző szervezetek fogyasztását is. Ha tovább vizsgáljuk a számokat, megállapíthatjuk, hogy országos viszonylatban minden családtagra 165 liter viz jut, bár Szlovákia területén ez a mutató 12,7 százalékkal magasabb. Még pontosabban: Bratislavában 241 liter, a Nyugat-szlovákiai kerület családtagjainál 171 liter, Közép-Szlovákiában 177, Kelet-Szlovákiában pedig 190 liter. A vízvezetékhálózatban a szennyvízen kívül jelentős csapadék is bekerül, ebből eredően Szlovákiában minden lakos 442 liter vizet fogyaszt átlagosan, ami 32 százalékkal több, mint a napi szükséglet. Amíg nem működött az új Bratislavai Víztisztító Állomás, addig a város egy lakosára átszámítva naponta 80 liter szeny- nyezett vizet kellett megtisztítani, s ez a szükséglet egyhatodát tette ki. A csatornahálózatba természetesen azok a vállalatok is szennyvizet engednek, amelyek saját viz- forrással rendelkeznek. A háztartások vízfogyasztását több tényező is befolyásolja. Az első s egyben a legfontosabb a lakás vízellátási szintje, a másik: a kertek mennyisége. A Nyugatszlovákiai kerületben a legnagyobb vízfogyasztást a Bratislava- vidéki (260 liter) és a Komáromi (Komárno) járás (213 liter)mutatja ki, a legkevesebbet - 138 liter egy családtagra - a galántai (Galanta) és a Senicai járás. Környezetvédelmünk és vízgazdálkodásunk kérdéseivel hazánk párt- és állami szervei is gyakran foglalkoznak. A CSKP XVI. pártkongresszusának határozata többek között azt is leszögezi, hogy új szennyvíztisztító állomások létesítésével kell változtatni a helyzeten. Vízforrásaink védelmére és tisztán tartására évek óta nagy gondot fordítanak az illetékesek. Az elért eredmények azonban korántsem megnyugtatók. A városok, lakótelepek, ipari és mezőgazdasági vállalatok szennyezett vizei nagy károkat okoznak a folyókban, a víztárolókban és a felszín alatti forrásokban. A nyugat-szlovákiai kerületben eddig 118 szennyvíztisztítót adtak át és helyeztek üzembe, amelynek több mint egyharmada városi. Ezeket a Nyugat-szlovákiai Víz- és Csatornázási Müvek tartja karban. Hatvanhárom az ipari és mezőgazdasági tisztítóállomások száma, s tizenegy a kórházi és más tisztítóké. Nem hallgathatjuk el, hogy a tisztítóállomások egyötöde nem működik megfelelően, pontosabban a Nyugat-szlovákiai Víz- és Csatornázási Müvek által karbantartott állomások 14 százaléka; s még tovább bontva a mutatókat: az ipari és mezőgazdasági vállalatok víztisztító állomásainak egyötöde, az egészségügyi hálózatban felszerelteknek pedig az egynegyede. A legtöbb tisztítóállomás, pontosan 17 a Trnavai járásban található, a Nitraiban eggyel kevesebb, a Bratislava-vidékiben 15, a Lévai (Levice) járásban pedig 14. A legtöbb rossz állagú viszont a Galántai, a Nitrai, a Trnavai és a Komáromi járásban. Más a helyzet a kerület déli részén. Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda) három, Komáromban négy, Ga- lántán pedig hét tisztítóállomás működik. Kihasználásuk mértéke eltérő. A Dunaszerdahelyi járásban 82 százalékban, a Bratislava- vidékiben pedig 51,4 százalékban használják ki. Vízgazdálkodásunk egyik legégetőbb gondja tehát az új tisztítóállomások kiépítése s a régiek korszerűsítése. Környezetvédelmünk másik fontos kérdése a szemétlerakóhelyek kiépítése. Ezekből a Nyugatszlovákiai kerületben 515 van összesen 380 hektárnyi területen. A legutóbbi felmérések alapján megállapították, hogy a kerület egy lakosára negyedtonna szemét jut. Ezért minél rugalmasabban és gyorsabban kell megoldani az új szemétégetők kiépítését, hiszen minden, amit ez ügyben teszünk, környezetünk védelmét szolgálja. ŠTEFAN KOCIAN Ágcsernyő (čierna nad Tisou) ma már városi rangra emelt határmenti település, melynek lakosai - amint mondogatják - hazánkban elsőként köszöntik a felkelő napot. Nemcsak azért, mert a város az ország legkeletibb csücskében, a csehszlovák-szovjet határ mentén fekszik, hanem azért is, mert a esernyői átrakóállomás dolgozói koránkelők, szorgalmas emberek. Egy ilyen hatalmas állomáson, mint hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjében, munka van bőven. Az állomás a Szovjetunió és hazánk gazdasági szerződéseinek megvalósítását szolgálja, erősíti a csehszlovák és szovjet népnek a közös ellenség ellen vívott véres harcokban megpecsételődött őszinte barátságát. Még dúltak a harcok, amikor a szovjet nép 1943 decemberében szerződésben kötelezte magát a mi népünk egyébként mindkét fél részére előnyös árucsereforgalmunk a mi számunkra, népgazdaságunk továbbfejlesztése szempontjából létkérdés volt és ma is az. Az átrakóállomás létrejöttével, fejlesztésével párhuzamosan merültek fel az ott dolgozó emberekről való gondoskodással összefüggő problémák is. Gondoskodni kellett a családos és nőtlen dolgozók elszállásolásáról, étkeztetéséről s egyéb igényeinek kielégítéséről. Ezzel kapcsolatban született meg a lakóházak, üzletek építésének, a jelenlegi, már csaknem 4900 lakosú városka kialakításának gondolata. A hajdani őrház helyén felépült város létrehozásáról, fejlesztéséről és távlatairól a közelmúltban, a nemzeti bizottságok megalakulása, illetve hazánk felszabadítása 40. évfordulójának alkalmából megrendezett ünnepi gyűlésen Balta János iránti barátságra, kölcsönös segítségnyújtásra és a háború utáni együttműködésre. Ennek a számunkra különösen fontos döntésnek egyik későbbi szülöttje a esernyői átrakóállomás és a város is. Annakidején Csop felől csupán egyetlen sínpár vezetett Bodrogköz felé, a visszavonuló német fasiszták 1944 őszén ezt is tönkretették, csak egy kis őrház maradt épen. A szovjet segítséggel helyreállított sínpáron Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) felől csak Bély (Biel) községig közlekedett egy rövid szerelvény, egyetlen személyszállító kocsival. 1946 őszén ezzel érkezett Bélybe Ivan Timofejics Nyesztyerov mérnök és kis csoportja. Innen gyalog folytatták az utat, majd a meghatározott helyen napokig szorgalmasan mértek és rajzoltak. Miután befejeződtek az előkészületek, 1947 tavaszán megkezdődött a esernyői állomás építése. A lefektetett sínpárok mentén földszinti barakkban létesült az első állomásépület. Ekkor került be első Ízben a menetrendbe és a vasúti térképbe a esernyői állomás. Folyamatosan nőtt az állomás, sokasodtak a sínpárok, megnövekedett azoknak a száma, akik itt találtak munkára és úgy döntöttek itt is maradnak dolgozni. Nehéz lenne pontosan számot adni arról, hány millió tonna gabona, gyapjú, gyapot, hús, vaj, vasérc és egyéb fém, hány ezer lánctalpas traktor, kombájn és sok-sok más áru lépte át itt a határt. Egy bizonyos, a Szovjetunióval fenntartott, A šumperki Pra- met vállalat porkohászati eljárásokra szakosította magát. Az elektrotechnikai ipar fejlődésével kapcsolatban most ferritmemóriákat is készít számítástechnikai eszközökbe. A dolgozók nagy súlyt helyeznek az innovációra. A képen: Jaroslava Rýchliková munka közben. (Vladislav Galgo- nek felvétele - ČTK) (Katócs Gyula felvétele) emlékezett meg Balla János, az Ágcsernyői Városi Nemzeti Bizottság elnöke. Ebből idézzük fel a legfontosabb adatokat.- Egyáltalán nem volt irigylésre méltó azoknak a helyzete, akiknek gondoskodniuk kellett az állomáson tartósan munkába állni szándékozó dolgozók családjairól - hangsúlyozta Balla János mert csak a környező községekben, ideiglenesen telepedhettek le. Az ingázók egy része barakokk- ban kapott szállást és az üzemi konyhában étkezett. A problémákat folyamatosan megoldották, 1948-ban elkezdődött a lakások építése, 1952-ig felépült 84 családi ház. 1952-ben adták át az egészségügyi intézet épületeit, az áruházat és a 130 férőhelyes munkásszállót. Balla János arról is beszámolt, hogy a legfiatalabbakról sem feledkeztek meg, 1951 szeptember elsején megnyitották az első iskolát egy családi házban. A legszükségesebb berendezési tárgyakat a battyányi (Botany) iskolától kapták kölcsön. De gyarapodott a gyerekek száma, ez az iskola kicsinek bizonyult. Az átrakóállomás vezetői ezt nem nézték tétlenül, az eddiginél megfelelőbb helyiségeket, majd épületet biztosítottak a iskolás és óvodás gyerekek oktatásának céljaira. Az első helyi nemzeti bizottság az 1957 évi általános választásokat követően jött létre és Ágcsernyő önkormányzati joggal felruházott településsé vált. Első elnökévé Dubik Ferencet, az átrakóállomás későbbi főnökét választották. Ágcsernyő 1969-ben város lett. De közben, s azóta is, igen sok minden történt ebben a városban. Már 1961-ben 367 lakást biztak a városban megalakított lakásgazdálkodási vállalat gondjaira. Egy évvel később már csaknem négyszáz állami lakást tartottak nyilván. További lakások, szálláshelyek, iskolák, óvodák, üzletek, parkok és járdák épültek. Annyi minden létesült, hogy képtelenség lenne felsorolni. Jelenleg igen nagyszabású, a továbbfejlesztés szempontjából nagyon jelentős rekonstrukciós munkálatok folynak a városban. A város lakosságának segítségével az Ágcsernyői Vnb az utóbbi négy év alatt 250 százalékra teljesítette a választási program feladatait. KULIK GELLÉRT
