Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-05 / 104. szám, vasárnap

További munkánkhoz nemzeti felszabadító harcunk forradalmi örökségéből merítünk erőt VILIAM ŠALGOVIČ ELVTÁRS BESZÉDE ÚJ SZÚ Hazánk a 40 évvel ezelőtti tör­ténelmi események jegyében él, amikor a hős szovjet hadsereg a Berlintől Prágáig való győztes előrenyomulásával befejezte ha­zánk felszabadítását. Népünk nemzeti felszabadító harcának betetőzése örökre egybekapcso­lódik a testvéri Szovjetunió hadse­regének felszabadítói küldetésé­vel és a Cseh Nép Májusi Felkelé­sével. Sohasem feledjük azt az örömteli lelkesedést, amellyel a felszabadítókat a prágai bariká­dok harcosai, a prerovi, a mélniki és a vsetíni felkelők fogadták. Ugyanilyen lelkesedéssel és örömmel köszöntötte és ünnepelte az egész haza felszabadulását Szlovákia népe is. A fasiszta rém­uralom hat hosszú éve után Cseh­szlovákia nemzetei ismét szaba­don lélegezhettek fel. Azokban a történelmi napokban a visszanyert szabadságból faka­dó lelkesedéssel és örömmel telve kifejeztük azt a szilárd eltökéltsé­günket, hogy a drágán megvásá­rolt szabadságot a következő nemzedékek boldog életévé vál­toztatjuk. Az elmúlt negyven esz­tendő és elért eredményeink egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Csehszlovákia népe bevál­totta ezt a fogadalmát. Nemzeti felszabadító harcunk forradalmi örökségéhez hűen felépítettük a szocialista társadalmat. Ebben minden ember számára adottak az emberhez méltó élet, a békés munka feltételei. Ebből az örök­ségből merítünk erőt és tanulságot a további munkához. Amikor megemlékezünk az 1945. évi dicső májusi napokról, kegyelettel és mély tisztelettel adózunk mindazon hősök emléké­nek, akik életüket áldozták sza­badságunkért, valamint a náci ter­ror áldozatainak. Ismét ünnepé­lyesen kijelentjük, hogy örökre hű­ek maradunk népünk nemzeti fel­szabadító harcának forradalmi örökségéhez, s ezt az örökséget védelmezni és fejleszteni fogjuk Csehszlovákia népének szilárd egységében s a Szovjetunióval való szilárd és megbonthatatlan szövetségben. Meggyőződtünk arról, hogy egyedüli megbízható barátunk a Szovjetunió, amelynek harcosai mérhetetlen áldozatok árán meg­hozták a szabadságot nemcsak a mi nemzeteink, hanem számos további, összesen tiz európai és két ázsiai nemzet számára. Csak hazánk területén 140 ezer szovjet katona áldozta életét. Az európai népek felszabadítása során több mint egymillió szovjet katona esett el. Az általuk kiontott vér másokkal együtt örökre összekapcsol ben­nünket a szovjet néppel. Az első szocialista országgal való meg­bonthatatlan barátságban és szö­vetségben látják és találják meg nemzeteink a további jövő szabad fejlődésének zálogát. A nemzeti felszabadító harc győztes befeje­zése országunk helyét egyértel­műen leghűbb barátunk és szö­vetségesünk oldalán jelölte ki. A dicső májusi napok örökéhez hűen ezt a barátságot és szövet­séget állandóan mélyíteni, erősí­teni és fejleszteni fogjuk. Testvéri üdvözletünket küldjük a hős szovjet népnek és lenini kommunista pártjának. Biztosítjuk őket arról, hogy a közös harcban megszületett őszinte barátság és hű szövetség, valamint kölcsönös együttműködésünk olyan érték, amelyet készek vagyunk úgy vé­deni, mint a szemünk fényét. Tar­tósan érvényes számunkra az örök időkre a Szovjetunióval és soha másként jelszó. Ennek szel­lemében mindig támaszkodni fo­gunk leghűbb barátunk segítségé­re, meríteni fogunk gazdag ta­pasztalataiból. A győzelem napjának előesté­jén, amely nap Csehszlovákia né­pe számára hazánk felszabadulá­sának dicső napja, felidézzük em­lékezetünkben a feledhetetlen 1945. évi májusi napokat és a Cseh Nép Májusi Felkelését. E történelmi esemény 40. évfor­dulóján forró üdvözletünket küld­jük a testvéri cseh nemzetnek ün­nepi gyűlésünkről s a Szlovák Szocialista Köztársaság városai­ból és falvaiból. Forrón üdvözöljük az antifasiszta harc közvetlen résztvevőit, a cseh hazafiakat, akik a hitleristák határtalan terrorja ellenére illegalitásban tevékeny­kedtek, fegyveres csoportokat, forradalmi nemzeti bizottságokat és szakszervezeti szervezeteket alakítottak, fenntartották az ellen­állás szellemét, szabotázsakciók­kal gyengítették a „harmadik biro­dalom" gépezetét, és partizán­csapatok tagjaiként fegyverrel hozták közelebb a szabadság napját. Sokan nem érték meg ezt a napot. Kegyelettel adózunk a harcban, a kivégzöhelyeken, a börtönökben és a koncentrációs táborokban elhunyt hősök emlé­kének. Ezekről az áldozatokról tisztelettel és hálával s annak tu- databan emlékezünk, hogy köte­lességünk megőrizni a csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harcának öröksége s nemzeteink szabadságának, a csehszlovák haza szabadságának és függet­lenségének nagy eszméi iránti hű­ségünket. Ahogyan a testvéri cseh nemzet haladó, hazafias erői magukénak vallották és vallják a Szlovák Nem­zeti Felkelés örökségét, a szlovák hazafiak is megőrzik hűségüket a Cseh Nép Májusi Felkelésének nemes eszméi, a csehek és a szlovákok közös nemzeti felsza­badító harcának eszméi és örök­sége iránt, amely harc célja az új, szociális és nemzetiségi szem­pontból igazságos, nemzetközi sí­kon a testvéri Szovjetunióval való barátságra és szövetségre tá­maszkodó Csehszlovák Köztársa­ság volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a Cseh Nép Májusi Felkelése, a cseh és a szlovák hazafiak rész­vétele a Szovjetunióban alakult el­ső csehszlovák hadtest s a parti­záncsapatok által Belorussziában, Ukrajnában és a második világhá­ború más harcterein vívott harcok­ban, a hazai ellenállásban részt vett emberek ezreinek illegális an­tifasiszta tevékenysége - mindez a napnál is világosabban megmu­tatta, hogy a cseh és a szlovák nemzet nem törődött bele a mün­cheni árulásba és az 1939. márci­usi náci leigázásba. A müncheni árulás, a köztársa­ság megcsonkítása és szétzúzá­sa, a csehek és a szlovákok erő­szakos elválasztása, a protektorá­tus és az ún. Szlovák Állam létre­jötte Hitler elmeszüleménye s a nyugati nagyhatalmak hitsze- gésének és az uralkodó burzsoá­zia osztályszempontból korláto­zott, önző politikájának következ­ménye volt. Azé a burzsoáziáé, amely kisajátította magának azt a jogot, hogy nemzeteink nevében szóljon, bár uralma idején nem volt képes kielégíteni a nép leg­szélesebb rétegeinek alapvető lét- szükségleteit, beleértve a nemze­tiségi kérdést. A sorsdöntő per­cekben, amikor a csehszlovák ál­lam léte vagy nemléte volt a tét, eldobta azt a nemzeti és állami zászlót, amellyel nyereséghajhá- szó osztályérdekeit álcázta, és a kapituláció útját választotta. Legkorruptabb része a nemzet el­leni gaztettét úgy tetőzte be, hogy együttműködött a náci megszál­lókkal. Ezért a néptömegeknek, elsősorban a munkásosztálynak a fasizmus ellen folytatott küzdel­me harc volt az új, népi és demok­ratikus Csehszlovák Köztársasá­gért, amelyben a kompromittált burzsoáziának nem lehetnek osz­tálykiváltságai. A csehek és a szlovákok közös államának szétzúzása nem tép­hette el testvéri nemzeteink ter­mészetes kötelékeit. Ezeket a szálakat, amelyek a népben év­századok folyamán alakultak ki, elsősorban nemzeteink haladó erőinek, főleg a munkásosztály­nak és élcsapatának, a kommu­nista pártnak erőfeszítései szilár­dították. A kommunista párt egye­sítette a dolgozókat a tőke, a fa­sizmus és a háború ellen, a társa­dalmi haladásért és a nemzeti szabadságért vívott harcra. A csehellenes gyűlöletet ter­jesztő náci és Tiso-propaganda nem volt képes a szlovák népben, különösen demokratikus és hala­dó erőiben megfojtani a cseh nemzettel való együvétartozás tu­datát és az iránta táplált testvéri érzéseket. Ellenkezőleg, fokozó­dott a rokonszenv a cseh hazafiak harcával, növekedett az ellenállás nemzeteink fő ellenségével, a hit­leri fasizmussal és hazai szekérto­lóival szemben. Emlékezzünk ar­ra, mekkora haraggal és felhábo­rodással fogadta a szlovák közvé­lemény a náci népirtók lidicei és ležákyi példátlan barbár tettéről, cseh hazafiak lemészárlásáról, bebörtönzésükről, s a börtönök­ben és a koncentrációs táborok­ban való kínzásukról s a megszál­lóknak valamennyi cseh, haladó és humánus törekvés elnyomása során tanúsított kegyetlenségéről szóló megrázó híreket. Az üldözés, a terror és a náci uszítás ellenére fennmaradtak és szilárdultak nemzeteink antifasisz­ta erőinek, elsősorban a kommu­nistáknak és a megszállók ellen folytatott küzdelem más aktív har­cosainak kapcsolatai. A szlovák­morva etnikai határ, amelyet ellen­ségeink államhatárnak nyilvánítot­tak, nem osztotta meg nemzetein­ket, hanem olyan hely lett, ame­lyen át olyan harcosok segítségé­vel, mint Maruška Kuderíková és sokan mások, a cseh hazafiak területünkön át az antifasiszta har­ci frontokra mentek. És megfordít­va: később Szlovákiából a cseh országrészekbe partizánegységek mentek át. Rendkívül szembeötlő­en nyilvánult ez meg a Szlovák Nemzeti Felkelés időszakában, amelyet a cseh nemzet nemcsak forrón, örömmel és testvéri módon üdvözölt, hanem - a szlovák és a szovjet partizánokkal, valamint a más nemzetiségű harcosokkal vállvetve - számos fia becsülettel küzdött is benne a szlovákiai he­gyekben a fasizmus leveréséért, a szabad Csehszlovák Köztársa­ságért. És ugyanígy a nemzeti felsza­badító harc betetőzésének idején: amikor a Beszkidekben, a Vizovi- cei-hegységben, a Cseh-Morva- dombvidéken és másutt gyorsan terjedt a partizánháború, a szlová­kiai partizánok a cseh harcosok megsegítésére siettek. Köztudott, mennyire brutális, az erőszakon és a jogtalanságon ala­puló rendszert hoztak létre a hitleri megszállók a cseh országrészek­ben. Ezt a terrort különösen a kommunistákkal, a legaktívabb antifasiszta harcosokkal szemben alkalmazták. A Gestapo csapásai, a CSKP illegális vezetősége tagja­inak letartóztatása és kivégzése súlyosan érintették a pártot, káde­reit, harci struktúráját és kapcsola­tait. Azonban - Antonin Zápotocký szavaival élve - a megöltek és a bebörtönzöttek helyére új harco­sok léptek. Az antifasiszta nemzeti felszabadító harc betetőzésének időszakában is a kommunisták ké­pezték e küzdelem magvát. A CSKP moszkvai vezetőségének irányvonalával összhangban a kí­vülről jövő felszabadítás passzív kivárása helyett aktív harcot indí­tottak a megszállók ellen. Kezde­ményezői voltak a széles antifa­siszta frontnak és az ellenállás csúcsszerve, a Cseh Nemzeti Ta­nács létrehívásának. A kommunisták a forradalmi nemzeti bizottságok voltak a haj­tóerői az illegális ellenállási szer­vezeteknek és a partizáncsopor­toknak, amelyek fokozták tevé­kenységüket a szovjet hadsereg által legyőzött és űzött náci csapa­tok hátában. A háború utolsó hónapjaiban itt nagy számú fasiszta katonai erőt vontak össze, hogy a föld fölége­tése árán is védelmezzék ezt a te­rületet, és kikényszerítsék, hogy angol és amerikai fogságba kerül­jenek. Ezt a számítást húzta ke­resztül a cseh nép harcos, fegyve­res fellépése. A Prerovban, Nymburkban, Csehország észak­keleti és délnyugati részén, Klad- nóban s több tucat más városban és községben kitört felkelés, ame­lyek megdöntötték a megszállók zsarnokságát, és létrehozták a nemzeti bizottságok népi, forra­dalmi hatalmát, a prágai Felkelés­be torkollott. A hazafiak tízezrei - elsősorban a prágai üzemek munkásai - fog­tak fegyvert a megszállók túlereje ellen, s védték Prágát a pusztulás­tól. A szovjet hadsereg, amely nagyszerű prágai hadműveletével befejezte felszabadítói küldetését, Prágát nem találta térdre kénysze­rítve, leigázva és romokban. A prágai barikádharcosok nagyszerű hőstettével tetőzött Csehszlovákia népének nemzeti felszabadító harca. Győzött a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kezdődött nemzeti és demokrati­kus forradalom. Elveit a Kassai (Košice) Kormányprogram rögzí­tette, s fokozatosan megvalósítot­ták őket a szovjet hadsereg által felszabadított területen, végül az egész szabad Csehszlovák Köztár­saságban. Negyven év múltán, amikor ér­tékeljük és méltatjuk a szabad ha­za építése terén végzett szorgal­mas, áldozatos munka eredmé­nyeit, érezzük, hogy kötelessé­günk teljesíteni és fejleszteni a nemzeti felszabadító harc örök­ségét, megőrizni hűségünket azon eszmék iránt, amelyek útján és amelyekből szabadságunk meg­született. Mivel hűek voltunk a nemzeti és demokratikus forradalom prog­ramjához, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának vezetésével elér­tük a szocializmus építésének cél­jait, óriási fejlődést mutathattunk fel, megsokszoroztuk Csehszlová­kia gazdasági potenciálját, sok­oldalúan javítottuk a dolgozó em­berek millióinak életét. A fejlett szocialista társadalom építésére tett erőfeszítések során ma követ­kezetesebben kell követnünk az intenzifikálás útját, a hatékonyság, a minőség és a tudományos-mű­szaki haladás irányvonalát, fel kell használnunk az erőforrásokat, fő­leg az emberek alkotóképességeit és kezdeményezését. Köszönetét mondunk a kollektí­váknak és az egyéneknek, a szo­cialista munkabrigádoknak, a szo­cialista verseny résztvevőinek, a feltalálóknak és az újítóknak, minden lelkiismeretes dolgozónak azokért az alkotó tettekért, ame­lyekkel a felszabadulás 40. évfor­dulóját köszöntötték, s amelyek hozzájárulnak a CSKP XVI. kong­resszusán kitűzött célok eléré­séhez. Szabadságunk acsehek és szlo­vákok közös államban, a szociális és nemzetiségi szempontból igaz­ságos köztársaságban való test­véri együttélésének eszméjével született meg. Az elmúlt negyven évben becsülettel megvalósítottuk ezt az elvet, szorgalmas munkával gyarapítottuk a társadalom anyagi és szellemi gazdagságát, hozzájá­rultunk nemzeteink és nemzetisé­geink fejlődéséhez és közeledésé­hez. A nemzeti felszabadító harc örökségéhez hűen a szövetségi államrendszer feltételei között tovább szilárdítjuk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egységét, védelmezzük és nemesítjük a cse­hek, a szlovákok és a nemzetisé­gek testvériségét és együttműkö­dését. Sohasem feledjük, hogy Cseh­szlovákia népének nemzeti felsza­badító harca csak a hitleri fasiz­mus leverésének köszönhetően végződhetett sikerrel, amihez a legnagyobb mértékben a testvéri Szovjetunió járult hozzá. Soha­sem feledjük azt a felbecsülhetet­len segítséget, amelyet a szovjet­ország nyújtott a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a Cseh Nép Máju­si Felkelésében küzdő csehszlo­vákiai hazafiaknak, azt, hogy negyven éve a dicső Vörös Had­sereg Prága-felszabadításával be­fejezte hazánk felszabadítását. És sohasem feledjük azt a segítsé­get, amelyet a Szovjetunió a há­ború utáni újjáépítésnek és a szo­cializmus építésének időszakában nyújtott. Az elmúlt évtizedekben megszi­lárdult szövetséget és együttműkö­dést annak tudatában mélyítjük to­vább, hogy ez további szocialista fejlődésünk záloga, csehszlovák szocialista hazánk szabadságának és függetlenségének biztosítéka. Ez elkerülhetetlenül és fölöt­tébb sürgető manapság, amikor az imperializmus legreakciósabb körei, amelyek nem akarnak okul­ni a történelemből, ismét a kom­munizmus elpusztítására, a fejlő­dés visszafordítására és olyan vi­láguralomra törekszenek, amelyre a hitleri fasizmus tartott igényt, és amelynek tervei negyven évvel ezelőtt a Reichstag romjai között égtek el. Az emberiség puszta létét és a földi életet veszélyeztető ezen kalandor tervekkel szemben áll a szocialista világrendszer és meghatározó ereje, a Szovjetunió, amely fáradhatatlanul érvényesíti a minden földrészen élő ember­milliók érdekeit és akaratát, a tar­tós béke, biztonság és nemzetközi együttmüködés iránti vágyát. Ezt az erőfeszítést tántorithatatlanul támogatjuk állásfoglalásainkkal, mindennapi munkánkkal abban a meggyőződésben, hogy győze­delmeskedik az ész a kalandor- ság, a béke pedig a háború felett. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója alkalmából Gustáv Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy a nemzeti felszabadító harc esz­méi és hagyományai olyan esz­mei, politikai és erkölcsi alapot képeznek, amelyből a fejlett szo­cialista társadalom építése során is kiindulunk. Mozdítsuk elő, hogy a Cseh Nép Májusi Felkelésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság felvirágzását és dicsőségét szolgáló új alkotó tettekre ösztö­nözzön valamennyiünket, az idő­sebb és a fiatal nemzedéket egy­aránt! 1985. V. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom