Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-28 / 123. szám, kedd
A hírnév visszaszerzése SIKERES NEGYVEN EV UTÁN Sok viz folyt le a Garamon azóta, hogy az oroszkai (Pohronský Ruskov) cukorgyár birtokának romjain négy évtizeddel ezelőtt megalakult a Zselizi (Želiezovce) Állami Gazdaság A lakások nagy része tönkrement a háborúban. A szegénységre jellemző volt, hogy két-három család főzött egy tűzhelyen. A gazdasági épületek is megrongálódtak. Az állatok nagy részét a visszavonuló német csapatok elhajtották. Bizony, ilyen körülmények között dr. Révai János mérnöknek, a gazdaság első igazgatójának nehéz volt megkezdeni a termelést. Mégis száz meg száz dolgozóval együtt hitte, hogy a romokon új élet épül és emlegetni fogják még országszerte is ezt a gazdaságot. így is történt. Hangyaszorgalommal, a legújabb szakismeretek felhasználásával egyre jobb eredményeket értek el. Gazdálkodásukra jellemző volt a magas fokú jövedelmezőség. A szállítási költségeket például lényegesen csökkentették a keskeny vágányú vasút felhasználásával. Többek között ezzel szállították a határból a cukorgyárba a cukorrépát. A szocialista munkaverseny keretében kibontakozó kötelezettségvállalási mozgalom a növénytermesztésben és az állattenyésztésben meghozta az eredményeket. Nagy hozamokat értek el, és az állatok termelékenysége magas volt. A gazdaság vezetői - főleg Gregor Mátyás mérnök, aki több mint 20 évig töltötte be az igazgatói tisztséget - eltökélték, hogy a termelés görbéje. Évről évre nagyobb hozamokat érnek el és az állatok termelékenysége is fokozódik. Az újabb fellendülési időszak akkor kezdődött, amikor Deák György mérnök, a tapasztalt szakember és még több képzett vezető került a gazdaság élére. ben megemlítette, hogy feladataik megvalósithatók, de gyorsabban kell előrehaladni. Jobban ki kell használni a kedvező feltételeket a termelés növelésére. Sok még a tartalék. Jóval nagyobb hektárhozamokat érhetnének el és az állatok termelékenysége is gyorIvan Knotek, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára kitüntetést nyújt át Zlehovec Ferencnek, a nagypusztai (Veľký Dvor) gazdasági egység műhelyvezetőjének Első dolguk az volt, alaposan elemezzék, mi volt a hullámvölgy oka, és a jelenlegi feltételek között hogyan lehetne ismét a csúcsra jutni. A növénytermesztésben mit lehetne kihozni a Garam menti földből. Kidolgozták a távlati termelési programot. Ezt igyekeznek az irányítási, technológiai és termelési fegyelem megszilárdításával megAz elnökségi emelvény az ünnepségen példát mutatnak az akkoriban alakuló egységes földművesszövetkezeteknek. Tanuljanak tőlük nagyüzemi módon gazdálkodni. Szüntelenül újítottak a termelés minden szakaszán. Korszerű ma- lacneveldét építettek. A tejtermelésben - szintén a haladó módszerek felhasználásának eredményeként - a lévai (Levice) járásban, és országos méretben is az elsők voltak. Nagy hírre tettek szert a központi műhely kiváló újítói és feltalálói, ötletes berendezéssel elsőnek alkalmazták a gabona két- és félmenetes módszerrel való aratását. Kis veszteséggel és jó minőségben takarították be a termést. Ezt a módszert az ország minden részéből ide jártak tanulmányozni és a tapasztalatok szerzése után tovább tökéletesítették. Kísérleteztek a gazdaságban a biogáz fűtésre való felhasználásával is. Az átmeneti visszaesés után az utóbbi években újra felfelé ívelt valósítani. Az első eredmények máris megszülettek. A múlt évben a bruttó mezőgazdasági termelés tervét 101,7 százalékra teljesítették, az 1983-as évhez viszonyítva 7,7 millió korona értékkel termeltek többet. Jó eredménynek számit, hogy 7 millió 380 ezer korona volt a nyereség. Kétmillió koronával több, mint 1983-ban. Nyereséggel gazdálkodnak tehát újra, ami azt jelenti, hogy több jut beruházásokra és béralapra is. Nem szorulnak állami támogatásra. Az új igazgató az eredmények ellenére mégsem elégedett. A gazdaság megalakulásának 40. évfordulóján elhangzott beszédésabban fokozódhat. Alaposan meg kell fontoni, mire mennyi koronát fordítanak, és a beruházások mit hoznak. Milyen gazdaságosan termelnek. A termelési költségek még mindig elég nagyok. Egy liter tejet például 3,49 koronáért állítanak elő. Eléggé drága a hús, a szemes kukorica, a cukorrépa termelése is. Felül kell vizsgálni tehát ezeken a szakaszokon a munkamódszereket és megtenni az intézkedéseket a helyzet javulására. Változásokat kell eszközölni a növénytermesztésben. A helyi adottságoknak megfelelően kell meghatározni a termelés összetételét. 1984-ben a sűrűn vetett gabona átlagos hektárhozama 6,30 tonna volt. Jó termést adtak az olajosnövények, ezért a jövőben az őszi repce és a napraforgó termőterületét 650-700 hektárra akarják növelni. Az állattenyésztésben a tejtermelésben elérték az első eredményeket. Egy év alatt 230 literrel emelték a tehenenkénti tejhozamot. De ez még mindig kevés, mert a tehenek átlagos tejhozama még mindig nem olyan magas, mint a régebbi időszakban, amikor példát mutattak a tejtermelésben. A malacnevelésben viszont jó eredményeket értek el, mert a kocánkénti malacszaporulat évente több mint 18 darab volt. A lezajlott ünnepségek után az igazgató és a többi vezető egyre arról beszélt, hogy visszaszerzik a régi hírnevet és a Zselizi Állami Gazdaság fokozatosan újra az élenjárók közé kerül. Erre megvan minden lehetőség, most már azon van a sor, hogy minden dolgozó munkája legjavát adja a nagy feladatok megvalósításáért. BALLA JÓZSEF Május 18-a, szombat délelőtt. Szitáló eső. A Prága-Ústi nad Labem közötti aztóutóbuszjáraton ma kevesebben utaznak. Terezin- ben csak ketten szádunk ki. Egyik útitársamtól kérek útbaigazítást.- Nem tudom, hogy segíthetek-e. Nem nagyon ismerem Terezint. Sajnos csak a Kis Erődöt ismertem meg közelebbről - mutat a közeli műemlékre. - Tudja, én a hajdani foglyok ma délutáni találkozójára érkeztem - teszi hozzá magyarázatképpen. Megjelenése, kedves-szomorú hangja, közlékenysége lefegyverez. Zavaromban a bemutatkozásnál nem közlöm a nevemet. - örülök, hogy találkozunk - mondom -, hogy találkozhattunk - teszem hozzá gondolatban. Elindulunk a hajdani koncentrációs tábor felé. Akiket nem szabad elfelejteni A bejáratnál mintha elbizonytalanodnék. Lassít, meg-megáll, körbenéz. Vajon mire gondol? Kiolvassa szememből a kérdést.- A negyven év előtti májusra. Ilyenkor, tavasszal legelevenebbek az emlékek. Itt a bejárat előtt magas volt a fű. Amikor a lágert feloszlatták egy német katona, közlegény volt, vezetett ki bennünket. Persze akkor még mi nem tudtuk, hogy vége a megpróbáltatásoknak. Kivégeznek bennünket?- kérdeztem a németet. Nem mi magukat, hanem maguk minket- válaszolta. Mi édesanyámmal az első napokban, még a szovjet katonák megérkezése előtt kijutottunk a lágerből. A kötelező egészségügyi ellenőrzés után a közelben lakó nagynénémnél töltöttünk két hetet. Édesapám és öcsém csak később tért haza. Sógorom, közvetlenül a felszabadulás előtt, a táborban kitört tífuszjárvány áldozata lett. Két gyerekük volt, nővéremet a férje halálhíre ölte meg. Sógorom valahol itt fekszik egy tömegsírban - mutat a hajdani láger előtt elterülő temető sírjai felé. Némán lépkedünk a volt cellák felé. Ö töri meg a csendet. - Nem szeretek ide járni. De eljövök. Leróni a kegyeletet azok emléke előtt, akik a háború végét már nem > érhették meg. Utam a pokolba Véra Jechová, született Rychit- niková, húszévesen ismerte meg a lágerek szörnyű világát.- A Cseh-Morva dombvidék erdőkkel borított hegyei-völgyei jól elrejtették a partizánokat. Ott születtem, Humpolec mellett, ahol igen jelentős volt az ellenállás. Felszámolásában a tábori Gestapo főleg a besúgók segítségére számított. Mi Jifice - Trucbábában, egy tanyán éltünk. Nálunk is megfordultak partizánok. A tanya kiváló rejtekhely volt. Egy nap két férfi kereste fel családunkat. Később tudtam meg, hogy az urak, ChaluCsak lassan haladhatnak a kaszálógépek Az esős időjárás késlelteti a takarmánynövényeket- Visszaszerezzük régi hírnevünket - mondotta az ünnepségen Deák György mérnök, a gazdaság igazgatója (Bénák József felvételei) (Tudósítónktól) - A nagykürtösi (Veľký Krtiš) járás földművesei évente több mint 4200 hektáron termesztenek szántóföldi takarmányokat. Az egységes földműves-szövetkezet, valamint a helyi állami gazdaság állatállományának ellátásához ezenkívül a csaknem 12 hektár rét és legelőterület szénatermése is nélkülözhetetlen. Az idén - a tavasznak a megszokottnál későbbi beköszöntése miatt - ugyan mintegy két héttel elmaradtak a növények a fejlődésben, de már így is napokkal ezelőtt elérkezett a lucerna, lóhere és a fűfélék első kaszálásának ideje.- Bár mindenütt alapos felkészülés előzte meg a takarmányok első kaszálásának kezdetét, nem tudtunk megfelelően haladni a gazdag termés betakarításában- mondotta tegnap délután beszélgetésünk során Mikuláš Meli- šik mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főagronómusa.- A viszonylagos lemaradás a legutóbbi napok egyfolytában csapadékos időjárásának tudható be. Mivel mindeddig csak csütörtök volt esőmentes, az évelő takarmánynövényekből csupán ezer hektárt, a rétek és a legjobb legelők füvéből pedig 1450 hektáron tudtunk lekaszálni. A lassú száradás következtében a szántóföldi takarmányokat tegnapig csupán 320, a szénát pedig 1030 hektárról hordhattuk fedél alá. A már begyűjtött mennyiséget elsősorban az állatállomány közvetlen takarmányozására használtuk fel. A mezőgazdasági vállalatok agronómusai és gépesítői a latyakossá ázott talaj kímélése céljából nem siettetik mindenáron az első kaszálást. Amint azonban annyira megszikkadnak a földek, hogy nagyobb károsodás nélkül elbírják a gépek terhét, a rendelkezésre álló összes erőt egyszerre bevetik. A korszerű technikával nem művelhető területek termésének veszteségmentes betakarítását szintén kellő gonddal megszervezték az illetékesek. Az efsz-ek és a Nagykürtösi Állami Gazdaság jó előre megállapodott a legközelebbi ipari vállalatok, üzemek dolgozóival: ahol kell, a kézi kaszák mindegyike gazdára talál, mert közös érdek az ígéretes termés minden tonnájának megmentése.- Számításunk szerint az első kaszálásból mindenütt meglesz a tervezett takarmánymennyiség- mondotta Mikuláš Melišik agrármérnök. - Ehhez azonban szükség van az ipari dolgozóknak és a tömegszervezetek tagjainak az áldozatvállalására is. Főleg azért fontos a takarmánynövények sikeres betakarításáért védnökséget vállaló gyárak, ipari és szolgáltató- üzemek, intézmények és tömegszervezeti tagok aktivitása, mert ezekben a napokban az egyéb mezőgazdasági növényekkel- többek között ide tartozik a cukorrépa - kapcsolatos munkák, a kapálás szintén sürgető feladatot jelentenek.-lypa és Bušta, besúgók voltak. Humpolec környékének népe később elégtétellel vette tudomásul kivégzésüket. Szégyenletes tevékenységükkel számtalan család tragédiáját okozták. A Gestapo január 23-án hurcolt el bennünket. Fölforgatták a lakást, valamilyen papírokat kerestek. Nem tudom, mi volt az iratokban, mindenesetre sikerült őket észrevétlenül átadni a falu elöljárójának. Tábor városába vittek bennünket. Két hetet töF töttünk itt ,,vizsgálati fogságban“. Egy nap vonatokba zsúfoltak bennünket. A pályaudvar szörnyű látvány volt. Az egyik szerelvényen zsidó foglyokat szállítottak. Szomjúságukban a párás ablaküvegeket nyalták... Február 4-én értünk Terezinbe. A lágerélet- A nőket elkülönítették a férfiaktól. Családunk férfitagjaival a táborban nem is találkoztunk. R. U. jelzést kaptunk. ,Rückkehr unge- wünscht“ - a visszatérés nem kívánatos megjelölés magáért beszél.- Be voltak osztva tábori munkára is?- Politikai foglyok voltunk, mi csak a létszám ellenőrzésekor mehettünk ki a cellából. Engem, mint a legfiatalabbak egyikét, pár alkalommal elvittek takarítani a retteget táborparancsnokhoz, Heinrich Jöckelhez, akit mi magunk között Pind'ának neveztünk - Pin- da a cseh nyelven kicsit jelent. A hírhedt tömegyilkost apró termete miatt nevezték igy. Emlékszem, hogy valamilyen cipótalpakat is varrtunk, hosszú tűkkel. A cellánkban a leglényegesebb a lélekjelenlét megőrzése, fenntartása volt. Beszélgettünk, egymást biztattuk. Sírni tilos volt. Ruhát nem kaptunk, a fűtetlen cellákban a jéghideg vízben lehetetlen volt a nélkülözhetetlen higiénia betartása. Újra elhallgat. A hírhedt negyedik udvarra érünk. A 44-es cellában a hazaárulással vádolt politikai foglyok voltak.- Rengetegen voltak itt összezsúfolva. Nem csoda, hogy a tífusz itt különösen elterjedt. Édesapám, aki ugyancsak elkapta a kórt, a járványt túlélte, de sosem heverte ki egészen a betegséget. Hallgat, a sírással küzdve. Könnyeket nem látok, csak az arca veszti el üdeségét. Epilógus- Azért végül is boldog vagyok. Van egy fiam, egy lányom. Nagyon jó gyerekek. Harminc éve élek Prágában. A gyerekeim tanultak. Férjemmel eljutottam külföldre is. Nemrég vonultam nyugdíjba - a háború óta egyfolytában dolgoztam. A délutáni találkozón elvegyül a tömegben. Ismerős arcokat keres, de a negyven év elmosta az egykori vonásokat. Vannak, akik összeölelkeznek, rátaláltak társukra. Az idegenvezető elindul a nem mindennapi látogatókkal, elkezdi előadását. Félbeszakítják - kiegészítik. Mindenki látott, hallott, átélt valamit az elmondottakból. Már ismerősök, egymást megszakítva fakad föl bennük a keserűség, a „háborús nemzedék“ keserves tapasztalata. Az egyik teremben szinte egyszerre szólalnak meg: Itt tartották fogva a szovjetek Jöckelt!- Én láttam a kivégzését - jegyzi meg egyikük. - A férjem, aki cseh katonatiszt volt, cigarettával kínálta halála előtt, hogy lássa, mi mások vagyunk. A per alatt még magabiztos volt, de akkor már reszketett - teszi hozzá az egyik látogató. Most mindenki ugyanarra gondol. A bűnösök megbűnhődtek. Az arcizmok valamelyest fellazulnak. Továbbmegyünk. Megbűnhődtek? Ugyanarra gondolunk - az elvesztett évekre, életekre, melyeket nem lehet visz- szaadni. GÁL JENÓ Terezini találkozó ÚJ SZÚ 5 1985. V. 28.
