Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-23 / 119. szám, csütörtök

Emlékmű immár szívünkben dicsér... A fenti sor egy feledhetetlenül szépséges költemény egyik szív­be markolóan szépséges sorának parafrázisa. ,,Emlékmű eddig még sehol sem dicsér“ írta Egy pa­rasztasszonyhoz címzett költemé­nyében (Tőzsér Árpád fordítása) Vilém Závada, a népéhez és osz­tályához áldozatosan hűséges, munkás-paraszti származású, tu­dós és míves költő. A verset az édesanyja emlékének szentelte, s így lett a címzett mindnyájunk édesanyja, akiről Vilém Závadával együtt valljuk az eres, öreg kezek fölé hajló, megkésett vallomást, a múltba szálló, áhitatos üzenetet- igen, anyánk:- nálunk otthon, falun a föld körötted forog. A föld és a dolgos élet örök történéseit énekelte meg, az élet jogaiért és új törvényeiért harcolt. Elmélkedve, igazságokat keresve és igazságokat megszövegezve- tanítva. Úgy, mint azon a régi tavaszi estén. A csehszlovák kultúra napjait ünnepelték a Magyar Népköztár­saságban, s mi a Magyar írószö­vetség ülésére igyekeztünk. Ó gondtalanul szemlélte a pesti utcák színes forgatagát; én töp­rengtem. Beszámolót kellett tarta­nom az ülésen.- Vilém bácsi - kérdeztem milyen nyelven beszéljek? Szlová­kul vagy magyarul? - Ez volt a gondom, - hivatalos minőség­ben kellett felszólalnom. Megütközve pillantott rám.- Magyarul - mondta kurtán.- De mégis... Nem engedte végig mon­danom.- Az író mindig az anyanyelvén szól - mondta nyomatékosan, és elmosolyodott. - Furcsa módon éppen ezáltal válik nemzetközivé. Az internacionalizmus a nemzetek összhangjában szólal meg. Ez csak világos? El kellett hinnem neki: Petőfi, Ady, József Attila költeményeiből fordított cseh nyelvre, s a harmin­cas években tagja volt a legendás Anton Straka baráti körének, amely a művészek, mindenekelőtt az írók, költők baráti kapcsolatai­nak, együttműködésének a segít­ségével akarta megvalósítani a cseh-szlovák-magyar közele­dés és egymásra találás eszméjét. Híven ahhoz a konokszép hithez, amelyet a kezdeményező cseh Anton Straka vallott, s vele együtt nem kisebb egyéniségek hirdet­tek, mint a cseh Zdenék Nejedlý, Josef Hora, Marie Majerová, Karel Čapek, Vladislav Vančura, a szlo­vák J. R Poničan, E. B. Lukáč, Milan Pišút, a magyar József Atti­la, Szabó Lőrinc, Vozári Dezső, Német László - az a Német Lász­ló, aki ezekben az években cse­hül, románul, szerbül, oroszul ta­nult, s a fenekedö nemzeti gyűlöl­ködések éveiben az elsők között ismerte fel, hogy a nacionalizmus és a patriotizmus nem azonos, NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT VILÉM ZÁVADA Az új oktatási program eredményessége a szlovák nyelv tanításában hanem gyülolködően ellentétes fo­galmak, és hogy a patriotizmus meg az internacionalizmus nem ellentétes, hanem egymást szer­vesen kiegészítő és meghatározó kategóriák -, az a Németh László, aki pontosan ezekben az években fogalmazta meg emberien egy­szerű és emberien világos, tisztán látó írói-politikai hitvallását: ,,A nemzet nem föld, hanem egy történelmi rendeltetés, s a tör­ténelem igényei összeparancsol­nak kicsiny haragosokat. Cseh, szerb, román, német: ellenség, ta­nítja a régi patriotizmus, én azon­ban a Rajnától az orosz határig az etnográfiai és nemzeti sérelmek fölött egy új vállalkozás körvonala­it látom, mely testvérré teszi az ellenséges népeket.“ A tétel és a küldetés nem volt könnyű és egyszerű. De Vilém Závada vállalta a tételt és a külde­tést: ezekben az években írta meg Sziréna című, sorrendben máso­dik verses kötetét. Első kötete (Gyászünnepély - Panychída) hu­szonkét éves korában jelent meg. Már ebben a kötetében megfogal­mazta költői programját: ,,két ke­zem s mellem harcmezövé vált“ (Ahasvér ébredése - Tőzsér Ár­pád fordítása), de míg a Gyászün­nepélyben az akkor még alig né­hány éve véget ért első világhábo­rú nyomasztó árnyai kísértenek- a költő ebben a háborúban ve­szítette el édesapját ­százezer férfi pusztult el a világháborúban s a föld bele sem remegett (Gyászünnepély, Cselényi László ford.) az öt esztendővel később kiadott Sziréna című kötetében már hatá­rozott és meghatározó, demonst­ratív sors- és feladatvállalással dobban költő és verse a társadal­mi tudatért folyó harcok küzdőte­rére: Én zsellérviskókban vagyok elégedett sáros gönceikből izzadságszag árad férgei a rögök meddő ugarának amely általuk lesz egyre termékenyebb Földbe fúrják maguk mint a halott gránát amely nem robbant fel a háború alatt s fejük felett a nap gőzhengerként halad rájuk sugározva millió karátját (Városi képek) Első köteteire F. X. Šalda figyelt fel, aki Jaroslav Seifert és Vítéz- slav Nezval neve mellé rangsorol­ta. így lett Závada Šalda, Bezruč, Hora és Nezval fegyvertársa- Nezval, Apollinaire és Danton!- megidézésével ébresztgetve a tudatot. Döbbenetes erejű ké­pekkel: Mint öngyilkos ha nyakába mélyed a jaj hurka s a zsinegbe ragad Lelked rúgja ki alólad a széket (A Gyalogosan című kötet, 1937, Kétségbeesés című verse; Tőzsér Árpád fordítása) A fasizmus éveiben jelent meg a Vártorony (Hradní véž, 1940) című kötete, amelyben, amikor a szó nem szólhatott, a hallgatás kiáltott;- A mindenség titkai előtt a vers hogy visszadöbben a hallgatást is hallani (Versolvasás, Székely Magda ford.) A felszabadulás után a címük­kel is mindent kifejező Feltámadás (Povstání z mrtvých, 1946), A fény városa (Mésto svétla, 1950), majd a szülőföld áhitatos szeretetéhez visszatérő Vadvirágok (Polní kvítí, 1955) és az Egy élet (Jeden život, 1962) címűk köteteivel áldozott az új életnek, a szabadság és a kitel­jesedő jövő tudatának és szépsé­geinek: Kezemben karéj kenyérrel, zsebemben marék hullott gyümölccsel néztem újból és újból megigézetten szülőfalum tündöklő képét. (Vadlibák húztak, Tőzsér Árpád ford.) Utolsó két kötetében, az emlí­tett Egy élet és a Küszöbön (Na prahu, 1962) című kötetekben mintegy számadást készít életút- járól. Ezért érdemes újra fellapoz­ni a hajdani huszonkét éves fiatal­ember már idézett költeményé­nek, a Gyászéneknek megdöb­bentően tömör üzenetét: bármi elől elmenekülhetsz csak magad és a halál elől nem ­s szembesíteni az Egy élet című kötet A tenger című versének (Ga- rai Gábor fordítása) ugyanezt a té­telt összegező soraival: Egyetlen életem van, az is kurta. Csak egy járókelő nyomai mérik. Az év egy napját sem ugróm át én itt, s egy hibás lépést sem léphetek újra. Vilém Závada életművében ez volt a lényeg; Vilém Závada élete és költészete ezt példázza. Egyet­len lépést sem kellett megismétel­nie, visszavonnia. Szelíd és szerény ember volt. - Bocsáss meg, eldobhatom ezt a gombádat? - kérdezte, amikor a tátrai erdőkben, a Jiri Wolker alkotóház mögött szedegettük a gombát. - Ugyanis - mérges. Elnézést... - Elnézést kért mindenért, ami hibás volt, fonák, rossz és mérgező. És biztos kéz­zel, hangos szóval irtott mindent, ami embert és társadalmat veszé­lyeztetett. És közben - az ostravai hajdani nyomasztó, kormos bá­nyavidék szülötte - önfeledten fi: gyelte a tarka pillangók szépséges táncát a réten s a nap mosolyát az égen. Nagy költő és nagy ember volt. Mert tudta: bármi elől elmenekülhetsz csak magad és a halál elől nem. RÁCZ OLIVÉR „MINEK NEVEZZELEK?“ Profinak vagy amatőrnek? Az utóbbi időben egyre többször hallottam a szót amatőr előadások egy-egy színészi teljesítményét látva: ,,profiszintű“. Jómagam bizony megsértőd­nék minden, ezzel a jelzővel illetett tehetséges amatőr színész nevében. Ennek egyetlen oka van. Annak idején, a hatvanas évek második és a hetve­nes évek első felében többnyire az invenciózus, a hagyományos színház kereteit feszegető cseh, magyar, lengyel és szlovák amatőr előadásokat látva erősödött meg bennem a színház szeretete. Csak később - szellemi kamaszkoromból kinőve győződtem meg arról, hogy végül is nem az amatőröket szeretem, hanem azt a nyitott, a kísér­letezésben a kockázattól, a tévedésektől sem visz- szariadó, a szokványok ellen minden szavával, gesztusával, gondolatával lázadó színházi gyakor­latot, amely hivatásos kőszínházak társulatainak is jellemzője lehet. így lehet az, hogy a ,,profiszintü“ kifejezést már- már pejoratív értelműnek érzem. Mert abban a szín­házban, ahol hivatásos színészek, hivatásos rende­ző irányításával, hivatásos díszlet- és jelmezterve­ző alkotta térben, illetve ruhákban játszanak, hiva­tásos zenészek muzsikájára, hivatásos igazgató védőszárnyai alatt - a legtöbbször csak a külső, a felszín, a forma „profiszintű". A gondolat, a tarta­lom bizony néha a szomszéd faluban látott zenés limonádé eljátszására verbuválódott műkedvelők előadásának szintjén vergődik. Itt tehát megjelent egy másik jelző is: a műkedve­lő. Saját szerkesztésű színházi szakszótáramban ezt állítanám szembe á profiszintűvel. Ha rajtam múlna, az amatőrt kiemelném a két ellentétes fogalompár közül, s mintegy minőségi osztályt je­lölő címkét használnám a jó színházra. Legjobb lenne azonban elfelejteni, hiszen színházművészet csak egy fajta van, azért színház, azért művészet. Jelzőket nem tűr meg. Ez a kissé idealista szemlélet néhány művészeti ág egyezményes fogalomrendszeréből fakad. Egyetlen példaként az irodalom világa tolakszik elém. Ott nincs hivatásos, profi vagy amatőr. Iroda­lom van, jó, és rossz, reménytelenebb esetekben pedig dilettáns. Ez utóbbi jelző néha az irodalommal profiként, hivatásosként foglalkozóknak is kijár. Innen szemlélődve minden jelzősdi játék nevet­séges hivalkodásnak tűnik fel. A színházat se profizmusa, hivatásossága emeli magasba, s az amatőröket sem az ingyen végzett munka taszítja a mélybe. Mindkettő minőségét a színház és a mű­vészet fogalmak találkozása, vagy nem találkozása minősíti. (d-n) Az 1980/81-es tanévvel kezdő­dően négy éven át nyomon követ­tük az alapiskola felső tagozatá­ban a szlovák nyelv és irodalom ideiglenes tantervét, tankönyveit és módszertani kézikönyveit. Mint ismeretes, a csehszlovák oktatási­nevelési rendszer továbbfejleszté­séről szóló dokumentum a magyar tanítási nyelvű alapiskolák fő fel­adatául tűzte ki a szlovák nyelv aktív elsajátítását. Az igényes tár­sadalmi-politikai feladat teljesítése érdekében pontositottuk az alap­iskola felső tagozatában a szlovák nyelv cél-, feladat- és követel­ményrendszerét, korszerűsítettük tananyagát és oktatási módszere­it. A tantárgy leglényegesebb új jegye, hogy a kommunikatív ké­pességek fejlesztését helyezi elő­térbe, ez a fő oktatási-nevelési feladata. A négy évig tartó haté­konysági vizsgálódásaink arra irá­nyultak, hogy megállapítsuk: a korszerűsített tanterv, tanköny­vek, módszertani kézikönyvek és a pedagógusok oktató-nevelő munkája segítségével teljesíthe- tök-e a tantárgyban kitűzött okta­tási-nevelési célok és feladatok, eredményesebb-e a szlovák nyelv- oktatás, mint a korábbi években volt. Ennek megállapítása érdeké­ben az ország hét iskolájában vé­geztünk folyamatos pedagógiai megfigyelést; kérdőíveket állítot­tunk össze a pedagógusok, írás­beli ellenőrző feladatokat a tanu­lók számára. Tapasztalataink, a tanulók eredményei és a pedagógusok többségének a véleménye egyér­telműen a kommunikatív nyelvok­tatás helyességét igazolják. A tan­tervi követelményekkel összhang­ban fejlődtek a tanulók kommuni­katív képességei, logikus gondol­kodása, alkotó képessége, formá­lódott világnézetük, politikai és er­kölcsi meggyőződésük, magatar­tásuk. Lényegesen javult társalgá­si készségük, valamint szóbeli és írásbeli nyilatkozataik nyelvhe­lyessége. (Meg kell azonban je­gyeznünk, hogy a nyelvhelyesség terén nem értük el a kívánt ered­ményeket a magyar nyelvi köze­gekben.) Bár a szlovák társalgási nyelvre jellemző sajátos nyelvi for­dulatok elsajátítása nehézségeket okoz tanulóinknak, a fejlődés sike­resnek mondható ezen a téren is. (Megjegyezzük, hogy sok tanuló­nak meglehetősen fejletlen az anyanyelvi beszédkultúrája, s ez természetesen befolyásolja a szlovák beszédkultúra fejlettségi fokát is. Az értékeléskor azonban semmiképpen sem hagyható fi­gyelmen kívül az a tény, hogy tanulóink zöme - 92,95 százaléka - munkás- vagy parasztszárma­zású és vidéki iskolába jár.) Tanulóinknak több mint 70 szá­zaléka tud önállóan társalogni szlovákul a tantervi témákról ki- sebb-nagyobb nyelvhelyességi hi­bákkal, s ez nagy előrelépést je­lent a szlovák nyelvoktatás szín­vonalában. Ugyanez mondható el a szóbeli összefüggő szövegalko­tásról is. Kevésbé lehetünk viszont elégedettek az írásbeli összefüg­gő szövegalkotással. Az Írásbeli munkák során nem a lényegre összpontosítanak a tanulók, szö­vegeik nem összefüggóek, a mon­datfűzésük és a szövegtagolásuk nem logikus. Az írásbeli szöve­gekben meglehetősen sok helyes­írási hiba fordul elő, ellentétben a tollbamondásokkal, amelyek eredményessége évről évre javult, s a 8. osztályban elérte a 86,49 százalékot. (Ez érdemjegyben ki­fejezve kb. 1,3.) Jók voltak az eredmények a szlovák nyelv és irodalom többi részterületén is: a nyelvtani isme­retek gyakorlati alkalmazásában 71,44 százalék, az irodalomórákon szerzett jártasságok és készségek alkalmazása terén (terjedelme­sebb szlovák irodalmi művek olva­sása és megértése, az irodalmi hősök jellemzése stb.) 67,69 szá­zalék. Ezek az eredmények azonban nem tükrözik minden esetben azt a többlettudást, amelyre a tanulók a kommunikatív nyelvoktatás ré­vén tettek szert. A számok mögött ugyanis most jobb konverzációs készség, reagálóképesség, logi- kusabb gondolkodás, gazdagabb szókincs, sokoldalúbb tudás, olva­sottság és a szlovák nyelv iránti fokozottabb érdeklődés áll. Az új módszerek és szervezési formák (páros konverzáció, cso­portmunka, problémamegoldó el­járások) alkalmazásának eredmé­nyeként fokozódott a tanulók akti­vitása, önállósága és alkotó ké­pessége is. A kommunikatív ké­pességek fejlődésével párhuza­mosan fejlődött a tanulók nyelvi gondolkodása, jó készségekre tet­tek szert a logikai műveletek (összehasonlítás, kiemelés, osz­tályozás, megfigyelés, következ­tetés stb.) alkalmazása terén is. Ugyanakkor fogyatékosságok mu­tatkoznak a sikeres nyelvtanulás­hoz nélkülözhetetlenül szükséges emlékezóképesség, kitartás, önfe­gyelem, figyelem, munkatempó stb. fejlesztésében. A tanulók zö­me ügyesen használja a különféle szótárakat (képes szótár, szlovák -magyar, magyar-szlovák szótár, helyesírási szótár stb.) és egyéb segédanyagokat. Eredményesen motiválják a ta­nulókat a szlovák nyelvtanulásban az új tananyag és munkamódsze­rek, érdeklődéssel és kedvvel ta­nulják a szlovák nyelvet, fokozot­tabb érdeklődést mutatnak a szlo­vák irodalom iránt. Az irodalom besorolása a tantervbe igy nem­csak a beszédkészség fejlesztése és a művelődés szempontjából mondható sikeresnek, hanem ne­velési szempontból is. A többi részterület tananyagával együtt nagymértékben hozzájárult a szo­cialista hazafiság, a csehszlovák államiság és a proletár nemzetkö­ziség megszilárdításához, a tanu­lók világnézetének, erkölcsi és po­litikai nézeteinek, meggyőződésé­nek és magatartásának a formálá­sához, s nem utolsósorban eszté­tikai ízlésük csiszolásához. Az eredmények a pedagógusok áldozatos munkáját is tükrözik. A kezdeti nehézségek után ma már általában elmondhatjuk, hogy a többségük megértette a kommu­nikatív nyelvoktatás lényegét, nagy gondot fordít az oktatás és nevelés egysége elvének a meg­valósítására, a tantárgyközi kap­csolatok kiaknázására. Az új okta­tási szemlélet maradéktalan meg­valósítása, természetesen, nem zökkenőmentes. Hiányosságo­kat tapasztaltunk a szókincs és az eltérő nyelvi fordulatok automati­zálásában, a csoportmunka meg­szervezése, s főként értékelése és általában a tanulók teljesítményé­nek az értékelése terén. Sajnála­tos tényként állapítottuk meg, hogy nem él minden iskola a szlo­vák nyelv iskolán kívüli gyakorlati elsajátíttatásának a lehetőségei­vel: a rádió, a televízió, a szlovák iskolákkal kötött baráti kapcsola­tok jobb kihasználásával. Nem ki­elégítő a szlovák nyelv oktatásá­hoz készült segédeszközök hasz­nálata sem, tapasztalataink sze­rint a pedagógusok a saját kezű­leg készített segédeszközöket ré­szesítik előnyben. összegezve észrevételeinket tehát elmondhatjuk, hogy újabb lépést tettünk a szlovák nyelvokta­tásban, s habár kisebb-nagyobb fogyatékosságok még előfordul­nak mind a tantervben és tanköny­vekben, mind a munkamódsze­rekben, a korábbi évek eredmé­nyeihez képest fejlettebbek a ta­nulók kommunikatív, megismerő és cselekvő képességei; sokolda­lúbban fejlettebb személyiségük, több ismerettel rendelkeznek. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az eredményes szlovák nyelvoktatás egyik alapfeltétele a színvonalas anyanyelvoktatás, az anyanyelvi beszédkultúra tudatos fejlesztése. Az elemzéskor felmerült fogya­tékosságokat a közeljövőben igyekszünk felszámolni a tan­anyag csökkentésével és átcso­portosításával, a tankönyvek mó­dosításával, á pedagógusok továbbképzésével, s mindenek­előtt a kommunikatív nyelvoktatás elméletének és metodikájának á továbbfejlesztésével. BERNÁTH ERZSÉBET, a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa DJ SZÓ 1985. V. 23. Jelentős előrehaladás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom