Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-12 / 86. szám, péntek

A bratislavai metrológiai intézet munkatársai re­kordidő, három hónap alatt elkészítették az első négy Agrolaser típusú lé­zerberendezést a mező- gazdaság számára alma atai szakemberek isme­reteinek felhasználásá­val. A vetőmagok lézeres besugárzása lehetővé te­szi a vegyi növényvédő szerek használatának korlátozását és a hozam 5-15 százalékos növelé­sét. A képen: Július Sýkora, a nitrai Agro­komplex dolgozója a Ru­bin tavasziárpa-vetőma- got sugároz be. (Amand Absolon felvétele - ČSTK) Példát mutató kooperációs körzet Egyre szorosabbra fűződnek a több termelésre irányuló kapcsolatok Hat egységes földművesszö­vetkezet és egy állami gazdaság a komáromi (Komárno) járásban még 1978-ban elhatározta, hogy fokozatosan elmélyíti együttműkö­dését a legfontosabb szakaszo­kon. A kapcsolatok szorosabbra fűzésére 1980-ban került sor. Kantha János, a nemesócsai (Ze­mianska Olča) Csehszlovák Nép­hadsereg Efsz tervezési részlegé­nek vezetője a járás 2-es számú kooperációs körzetének titkára, visszatekintve a megtett útra, jó­nak tartja a kezdeményezést. Fo­kozatosan kialakultak a jószom­szédi baráti kapcsolatok. A válla­latok kölcsönösen segítik egy­mást. Ennek is köszönhető, hogy ebben a kooperációs körzetben minden mezőgazdasági vállalat jól gazdálkodik. A múlt évben a jöve­delmezőség aránya 16-27 száza­lék között mozgott. Az együttműködés fejlesztésére és tökéletesítésére létrehozták a kooperációs tanácsot, amely rendszeresen ülésezik, értékeli az eredményeket és intézkedése­ket hoz. A vállalatok gazdálkodási eredményeiből kiindulva méri fel a lehetőségeket a közös célok kitűzésére. A kooperációba a csi- csói (Čičov) Wilhelm Pieck Efsz, a keszegfalusi (Kameničná) Stei­ner Gábor Efsz, a kolárovói Szo­cialista Ifjúsági Szövetség Efsz, a lakszakállasi (Sokolce) Cseh­szlovák Magyar Barátság Efsz, a nemesócsai Csehszlovák Nép­hadsereg Efsz, a csallóköz- aranyosi (Zlatná na Ostrove) Szovjet Hadsereg Efsz és a Ko­máromi Állami Gazdaság lépett be. A kooperációs tanács irányítá­sával a vállalatoknál fokozatosan a helyi viszonyoknak és a hagyo­mányoknak megfelelően alakult a termelés. Átgondolt, tervszerű szakosítás kezdődött. A keszegfa­lusi szövetkezetben a szójaterme- lésben elért tapasztalataik alapján felelősséget vállaltak a termelési rendszer kialakításáért egész Szlovákiában. A kolárovói szövet­kezetben az állattenyésztésben szintén a pár évvel ezelőtt elért eredményekre alapozva a tojás­termelés kapott nagy teret. A Ko­máromi Állami Gazdaságban a korszerű keltető segítségével igazán mintaszerű nagyüzemi ba­romfitenyésztést alakítottak ki. Fi­gyelemre méltó, hogy ebben a gazdaságban a szakosítás kere­tében nem foglalkoznak sertés­tenyésztéssel. A szakosítás megvalósításával egyidejűleg a kooperációban kö­zös termelés is kialakult. A felara­nyosi (Horná Zlatná) telepen- ahol pár évvel ezelőtt még serté­seket hizlaltak - öt mezőgazdasá­gi vállalat meghatározott százalékarányban 12 millió koro­na értékű csirkét hizlal évente. A termelésből a részvállalás ön­kéntes és különböző. A nemes­ócsai szövetkezet például 42,11 százalékarányban vesz részt a termelésben. Ez a példa nem egyedülálló. A csicsói, lakszakál­lasi, nemesócsai szövetkezet- mint közeli szomszédok - mun­kacsoportjaikkal alkatrészek táro­lására korszerűsítettek egy épü­letet. A kooperáció tehát egyre na­gyobb méreteket ölt és lényege­sen hozzájárul a mezőgazdasági termelés növeléséhez. Ennek el­lenére még sok a tennivaló. Elég sok problémájuk van a feldolgozó üzemekkel. Eddig csak a Milex nyújtott 20-25 ezer koronát a tej­szállító berendezések tisztán tar­tására és a higiéniai előírások megtartására. A kooperációs ta­nács a lehetőségeket felmérve igyekszik elérni, hogy a feldolgozó vállalatok egyrészt segítsék a me­zőgazdasági termelést, másrészt követeljék meg a megfelelő minő­ségű terményt. Kidolgozta a 8. ötéves tervidőszakra szóló hosszú lejáratú tervet. Ennek ér­telmében az említett vállalatok fe­lelősséget vállalnak a termelési eredményekért. Szintén a jobb együttműködést segíti elő az a ha­tározat, amelynek értelmében az idénymunkák időszakában a szomszédos vállalatok gépekkel és gépesített csoportokkal segítik egymást. Kedvező lehetőségeket teremtenek az alkatrészellátás megjavítására. A járási mezőgaz­dasági igazgatóság programterve szerint Lakszakállason korszerű műhelyt rendeznek be az újítók számára, ahol a legszükségesebb alkatrészeket elkészítik és a régie­ket felújítják. Arra számítanak, hogy a gépek üzemeltetéséhez szükséges alkatrészeket aránylag olcsón állíthatják elő. A 2-es számú kooperációs kör­zet tehát a komáromi járásban jó úton halad. Olyan együttműködés jött létre, amely lényegesen hoz­zájárul a mezőgazdasági termelés szüntelen növeléséhez. Az embe­rek viszonya egyre jobb a munká­hoz és alapos felmérések után teszik meg kötelezettségvállalása­ikat az évfordulók tiszteletére. A múlt évben például a Szlovák Nemzeti Felkelés 40., a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság meg­alapozásának 35. és az efsz-ek X. kongresszusának tiszteletére 11 millió 105 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak, amit 48 millió 889 ezer koronára teljesítet­tek. Terven felül 1503 tonna gabo­nát, 107 tonna húst és 337 ezer liter tejet adtak el. Erre a kötele­zettségvállalásra alapozva indult meg a kooperáció vállalatainál ha­zánk felszabadulása 40. évfordu­lójának tiszteletére az újabb kö­telezettségvállalási mozgalom. A hét vállalatnál 104 kollektíva, 437 egyén tett vállalást 9 millió 671 ezer korona értékben. Az együttműködés új formája, hogy külön tartják nyilván a vállalati és a közös kötelezettségvállalást. Az említett összegből például a közös szocialista kötelezettségvállalás értéke 2 millió 158 ezer korona. Nem tűnik nagy összegnek, de mégis nagy jelentőségű. A haté­kony kölcsönös kisegítés értelmé­ben a vállalatok arra törekednek, hogy a kooperációban minél gyor­sabban végezhessék az időszerű munkákat és enyhítsék a termény­tárolási gondokat is. Ahol nagyobb a tárolási és szárító kapacitás, az a vállalat vállalja a más vállalatok által termelt termény egy részének tárolását és szárítását is. Újabban kialakul a tömegtakarmányok kö­zös keverése és ízesítése is. Meg­említhetjük még a szociális téren kibontakozó együttműködést is. Az ételek készítéséhez szükséges nyersanyagot a lehető legjobb mi­nőségben szállítják a közös étkez­dékbe. Az idei évben a kooperációs körzetben a tervek szerint még jobban kibontakozik az együttmű­ködés, amely lényegesen hozzá­járul a sokat emlegetett termelési tartalékok kihasználásához és a 7. ötéves tervidőszak feladatai­nak teljesítéséhez. BALLA JÓZSEF ORVOSI TANÁCSADÓ Szervezetünk szellemi túlterhe­lése, az elégtelen fizikai erőnlét és teljesítőképesség sokszor okoz gondot. Ebből a hátrányos hely­zetből sokféle kivezető út van. Az emberek ezért igyekeznek megis­merni az egészséges életvitel leg­jobb, legkorszerűbb formáit. En­nek egyik tudatosan kialakított módja az egészség megőrzését szolgáló, az erőnlétet optimalizá­ló rendszeres testmozgás. Orvostudományi kutatások eredményei alapján köztudott, hogy az állóképességnek az egészség fenntartásában nagy a jelentősége. Az edzett ember­nek ugyanis nemcsak az izomere­je növekszik, hanem az ezzel együttműködő belső szervei is erősödnek. Az edzett szervezet jobban tud ellenállni a különféle kórokozók támadásainak. Ajánla­tos tehát, hogy a testmozgás leg­hatékonyabb formáit válasszuk ki. Ezek egyike a ma már tömegmoz­galommá vált futás (terepfutás vagy erőnléti futás). A futás tulajdonképpen - a járá­son kívül - az ember ősi alapmoz­gása. Mozgássorozattal jön létre, amit mozgásszerveink felépítése tesz lehetővé. A futás valamennyi sportág alapja, sőt nélküle egyet­len sportágat sem lehet űzni. A fu­tás azon kívül, hogy a vérkeringési rendszer számára ad hasznos tér­Egészségünk és a futás I. helést, nyugtatóan hat az ideg- rendszerre, növeli annak teherbí­róképességét. A modern és müveit emberek többsége tudatosítja is, hogy szellemi frissesége, fizikai ereje, állóképessége létfontossá­gú, tehát igyekszik ennek érdeké­ben tenni is valamit. Nem meglepő tehát az a min­dennapi látvány, amikor egyesek kisebb csoportokba verődve róják napi kilométeradagjukat, mások magányosan futnak. Van akit csak a divat utánzása vezérelt a futópá­lyára. Ami végeredményben nem is baj. Dehát ezek az emberek rendszerint előzetes tájékozódás (szaktanács, szakirányítás), sőt gyakran alaposabb felkészülés nélkül fogtak neki tervük megvaló­sításához. S ez már baj! A hozzá nem értő ember ilyen esetben nincs tudatában annak, hogy lát­szólag hasznos kezdeményezése milyen veszélyeket, esetleg előbb- utóbb jelentkező egészségkárosí­tó hatást eredményezhet. Mielőtt tehát valaki a saját kárán tanulna, tudnia kell, hogy nem tanácsos (pontosabban tilos) futóedzést el­kezdeni előzetes orvosi vizsgálat nélkül. írásunkban a kezdő futóknak szeretnénk adni néhány tanácsot. Hol fussunk? A futáshoz sok oxigénre van szükségünk. Ezért keressük KOMMENTÁLJUK Az idő - érték Senki sem vitatja, hogy a munkafegyelem megszilárdításá­ban, a munkaidő és a gépek jobb kihasználásában még bőséges tartalékaink rejlenek. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan sáfárkodunk a három terület közül az egyiken- a munkaidő kihasználásában bár meg kell jegyeznünk, hogy mindhárom szorosan összefügg. Nem titok, hogy népgazdaságunkban minden percnyi veszteség országos szinten milliókba kerül, s amint a felmé­rések és valamennyiünk személyes tapasztalatai is tanúsít­ják, nem egy-két percről, hanem sok-sok óráról van szó. Szlovákiában az iparban a munkaidőalapot csak 91,4 száza­lékra használjuk ki, az építőiparban még kedvezőtlenebb ez az arány - 91 százalék. Ahhoz, hogy képet alkothassunk a veszteség nagyságáról, még egy adat: ha a munkaidő kihasználtságát csak egy százalékkal sikerülne javítanunk, akkor 2 149,7 millió korona értékű teljesítménytöbblethez jutnánk. Természetesen figyelembe kell vennünk azt is, hogy az elmúlt időszakban kedvezőtlenül alakult a munkaképte­lenség, nőtt az üzemi balesetek miatt mulasztott munkana­pok átlagos száma és nem kívánatosán megszaporodtak az egyéb, munkaképtelenséggel járó balesetek. Tény, hogy a hiányzások, a kiesések okai elég összetettek. Mi inkább azokra hívnánk fel a figyelmet, amelyek mögött nem betegség található, amelyek egy része igazolt, a másik része nem. Az anyagra várást, a dokumentáció hiányát, a hibás alapanyagok okozta többletmunkát, a szállítás késé­sét, a gépjavítás rugalmatlanságát - vagyis a rossz munka- szervezést kell elsősorban megemlítenünk a tényleges mun­kaidőt megkurtító, üzemen belüli okok közül. További sok millió óra vesz kárba a munkafegyelem megsértése miatt- mert a vezetők megtűrik a késéseket, a megtoldott ebédidő­ket, a kapun belüli csellengést. A munkahelyekről való idő előtti távozás azonban sokszor azzal magyarázható, hogy a műszakváltás és a tömegközlekedési eszközök menet­rendje nincs összehangolva. Az építőipari és a mezőgazda­sági tárca keretében végzett felmérés szerint emiatt általában a dolgozók 5-25 perccel a munkaidő letelte előtt távoznak munkahelyeikről. Külön kell szólnunk a magánügyben történt eltávozások­ról. Tudjuk, sok munkahelyről nem gond elkéŕedzkedni, „mert el kell intézni valamit a hivatalban, jönnek a szerelők, meg kell vennem ezt vagy azt“. Ezért azonban nem marasz- talhatók el csupán a munkaidejükben ügyeiket intéző dolgo­zók. Sokat segíthetne ennek a gondnak a megoldásában a kereskedelmi és a szolgáltató vállalatok nagyobb alkalmaz­kodó készsége. Mert például a különféle javítóüzemek 45 százaléka délután négyig bezár, az egyes kerületekben az üzleteknek csak 44-52 százaléka van nyitva 18 óráig. Igaz, hogy a hivatalokban legalább egyszer hetente meghosszab­bították a félfogadási időt. Kevesen élnek azonban ezzel a lehetőséggel. Ennek nagy mértékben az lehet az oka, hogy a félfogadási idő nem egységes, van ahol hétfőn, van ahol szerdán fogadják az ügyfeleket délután is. Az utóbbi időben több egészségügyi létesítményben teszik lehetővé, hogy a dolgozók munkaidő után látogassák meg az orvost. A délutáni órákban azonban olyan kevesen keresik fel a rendelőket, hogy helyenként meg is szüntetik ezt a lehetőséget. Hiányzik az egyes rendelőintézetek és kórhá­zak együttmüködése a munkáltatókkal. Munkaidőnk értéke nagy mértékben a munka szervezettsé­gétől függ. Vonatkozik ez az iparra, a mezőgazdaságra, de ugyanúgy az egészségügyre, kereskedelemre, szolgáltatá­sokra, államigazgatásra és egyéb területekre is. Sokat tehet­nek az egyes vállalatok, üzemek a munkaidő jobb kihasználá­sáért (például a vállalati szociális szolgáltatások bevezetésé­vel), de átütőbb sikereket csak a többi terület hozzájárulásá­val érhetnek el. A munkát kivétel nélkül mindenütt úgy kell megszervezni, hogy a nyolc órát érdemi tevékenységgel lehessen, de kelljen is kitölteni. CSIZMÁR ESZTER a zöld övezetek, az erdők terepeit, melyek a tavaszi-nyári időszakban oxigéndús, füst- és pormentes le­vegőt nyújtanak. Közismerten ki­tűnő zajellenes hatásuk is, mely­nek eredménye a semmivel sem pótolható csodálatos erdei csend, az ember lelkiállapotának, köz­ponti idegrendszerének a „bal­zsama“. De kedvező az erdő tala­jának és növényeinek kipárolgása nyomán keletkező erdei nyirkos mikroklíma is. A fák és bokrok lombjai által nyújtott árnyékos, hűs közeg pedig lehetővé teszi, hogy kánikulában, déli hőségben is fut­hassunk. Az erdő további előnye a szélmentesség (így alig terhelő­dik a szervezet hőszabályozó rendszere) valamint a terep válto­zatossága. Az utcán való futás nélkülözi az előbb említett előnyöket. Hátrá­nya, hogy az ismétlődő, egyforma talajérintés egyhangú, s ennyivel fárasztóbb is. A sporttelepek futó­pályáinak az az előnye, hogy is­mertek pontos méreteik. Ügyel­nünk kell arra, hogy a körpályát mindkét irányban használjuk, így hátgerincünk felváltva terhelődik hol a bal, hol a jobb oldalán. Ezzel elkerülhető az egyirányú futás mi­att keletkező derékfájás. Az ország­utakon való futás egészségünkre gyakorolt hatását csökkenti a fel­kavart por, a gépjárművek kipufo­gó gázainak belélegzése. Lehető­ség szerint tehát kerüljük a forgal­mas utakat, a fenyegető baleset- veszély miatt is. A futáshoz a tere­pet általában úgy válasszuk, hogy az harántirányban vízszintes le­gyen. Ha nem olyan (pl. lejtős), akkor fussunk időközönként irányt változtatva. így nem terhelődnek egyenlőtlenül és huzamosabb ide­ig láb-, térd-, csípó-izületeink, va­lamint hátgerincünk. A helybenfutás akkor jöhet szá­mításba, ha nem tudunk rendsze­resen futni (pl. nincs lakóhelyünk közelében futóterep). Ha szobá­ban futunk, nyissuk ki az ablakot, s húzzunk tornacipőt, a szőnyegre helyezzünk hangtompító tárgyat (pl. összehajtott takarót). Milyen szerelést használjunk? A futás nem igényel különösebb anyagi befektetést. Hasznossága mellett tehát nagyon olcsó kedvte­lés. Kezdetben használhatunk egyszerű sportcipőt, viseltesebb nadrágot, nem múszálas trikót vagy inget, viharkabátot. Később igyekezzünk beszerezni a célnak jobban megfelelő különleges futó­cipőt, melegítőt. A cipő vásárlásá­nál vegyük figyélembe a követke­ző követelményeket: lábunkon ké­nyelmesen üljön, de gondoljunk arra is, hogy futás közben talpunk 1 cm-el megnyúlik, a talpa ne csússzon és középen legyen elég hajlékony, belsejének kiképzése mérsékelje a talajérintés erejét, sarka legyen szilárd, belül puha, s nem túl lapos, a cipőbe helyezett betét legyen támasza a talpbolto­zatnak. A felsőrész anyaga legyen tartós, rugalmas, a nyelv védje a lábat a zsinórozás szorításától. Futócipónket szellós, napos he­lyen szárítsuk, különben könnyen válhat különböző kórokozók me­legágyává. Dr. SZŐKE ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom