Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-27 / 99. szám, szombat
KIS ____ NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban Április 20-tól 26-ig Szombat: a 80 különböző szervezetet tömörítő Áprilisi Akció nevű koalíció hatalmas méretű tüntetéseket szervezett Washingtonban a kormány közép-amerikai és fegyverkezési politikája ellen Vasárnap: Az el nem kötelezett országok koordinációs irodájának ülése határozatban ítélte el Dél-Afrika Namí- bia-politikáját • Az egyiptomi sajtó közölte: Szudánban ismét működhet a kommunista párt Hétfő: Moszkvában ünnepi gyűlésen emlékeztek meg Lenin születésének 115. évfordulójáról • Budapestre érkezett a román kormányfő • Összeült a Nyugateurópai Unió miniszteri tanácsa Kedd: Az SZKP KB ülésén bejelentették: 1986. február 25re összehívták a XXVII. pártkongresszust • Genfben véget ért a szovjet-amerikai tárgyalások első fordulója • Erich Honecker Rómában megkezdte tárgyalásait Szerda: Nemzetközi értekezlet kezdődött Bandungban az első afroázsiai konferencia 30. évfordulója alkalmából • Reagan súlyos vereséget szenvedett a képviselöházban a nicaraguai ellenforradalmároknak nyújtott támogatás ügyében Csütörtök: Az elbai találkozó 40. évfordulója alkalmából Torgauban emlékünnepségeket tartottak Péntek: a lengyel fővárosban találkoztak a Varsói Szerződés tagországainak legfelsőbb vezetői, s aláírták a szocialista országok védelmi szervezetének meghosszabbításáról szóló dokumentumot Kölcsönösen elfogadható megállapodásokat Három olyan eseményre is sor került kedden, amelyeken fontos állásfoglalások hangzottak el a szovjet-amerikai, s általában a kelet-nyugati viszonyról, valamint a leszerelési kérdésekről. Moszkvában, az SZKP KB ülésén Mihail Gorbacsov beszédében vázolta a szovjet külpolitika legfontosabb feladatait, Genfben befejeződött a szovjet-amerikai tárgyalások első fordulója, Bonnban pedig véget ért a Nyugat-európai Unió miniszteri tanácsának ülése. Az SZKP KB főtitkára megerősítette: a nemzetközi kapcsolatok csak akkor maradhatnak meg a normális együttműködés medrében, ha az imperializmus lemond arról, hogy a két társadalmi rendszer közötti vitát katonai eszközökkel próbálja megoldani. A testvéri szocialista országok fontos történelmi vívmánya, hogy megteremtették a hadászati erőegyensúlyt a NATO agresszív tömbben tömörült országokkal. Ezt az egyensúlyt a béke érdekében mindenáron meg kell védeni. Az imperializmus hibájából a nemzetközi helyzet továbbra is aggasztó. Mindenekelőtt az USA vezető köreit terheli ezért a felelősség, mert tovább fokozzák a fegyverkezési hajszát, szabotálják a leszerelést, s jogot akarnak szerezni ahhoz, hogy mindenhol beavatkozzanak - veszélyes konfliktushelyzeteket teremtve. Már többször hangsúlyozták Moszkvában, hogy a fegyverkezés és a leszerelésről folytatott tárgyalások összeegyeztethetetlenek. A Szovjetunió konkrét, kölcsönösen elfogadható megállapodásokra törekszik. A Genfben folyó szovjet-amerikai tárgyalások első szakasza alapján is megállapítható, hogy Washingtonban nem a Szovjetunióval kötendő megállapodást tartják szem előtt. A Szovjetunió nem kívánja, hogy Genfben megismétlődjön a korábbi tárgyalások szomorú tapasztalata. S bár a most befejezett első fordulóról részleteket nem közöltek, az amerikai kormányzat legutóbbi lépései teljes mértékben alátámasztják a szovjet vezető értékelését. A két külügyminiszter januári találkozóján elfogadott közös nyilatkozatban az USA is beleegyezett abba, hogy a közepes hatótávolságú és a stratégiai atomfegyverek, valamint az úrfegyverek kérdését komplex módon, kölcsönhatásukban vizsgálják meg. Erről azonban Washington szívesen „megfeledkezik“, Reagan és hívei olyan abszurd elméleteket gyártanak, melyek szerint az újabb rakéták gyártásával lehet elérni a rakéták számának csökkentését, s hogy az úr- fegyverek elősegítik a nukleáris eszközök felszámolását. Ezek az érvelések hangzottak el akkor, amikor a közelmúltban az amerikai törvényhozással megszavaztatták az újabb MX-rakéták gyártásához szükséges összeget, vagy amikor felszólították nyugateurópai szövetségeseiket, hogy vegyenek részt a világűr militari- zálását célzó programban. Jevgenyij Korzsev, a TASZSZ szemleírója is rámutatott, hogy az amerikai kormányzat az utóbbi hetekben egyetlen olyan lépést, egyetlen olyan gesztust sem tett, amely szándékainak komolyságát bizonyítaná. Ellenkezőleg. A Szovjetunió egyoldalúan, ez év novemberéig befagyasztotta közepes hatótávolságú rakétáinak telepítését és egyéb válaszintézkedéseinek megvalósítását Európában. Javasolta továbbá, hogy az űrfegyverekkel kapcsolatos programot, valamint a két fél nukleáris arzenálját a tárgyalások idejére fagyasszák be. Mindezt a Fehér Ház „propagandának“ minősítette, ami a tengerentúlon „nem kelt érdeklődést“. A szovjet kezdeményezések - amelyek lehetővé tennék mindkét fél számára a kölcsönösen Felvételünk Erich Honecker és Bettino Craxi római tárgyalásain készült (Foto: ČTK) elfogadható megállapodást - sorozatos elutasítását látva nem véletlenül jutnak a megfigyelők arra a véleményre, hogy az USA nem hajlandó lemondani az erőpolitikáról, az egyensúly felbontását szorgalmazó törekvéseiről, s a tárgyalásokat arra szeretné kihasználni, hogy látszólagos megegyezési hajlandóságot mutatva folytassa a fegyverkezést. Az Angliát, Franciaországot, az NSZK-t, Hollandiát, Belgiumot, Olaszországot és Luxemburgot tömörítő Nyugat-európai Unió ülésén a legfontosabb kérdésekben: az amerikai űrfegyverkezési programra adandó válaszban és a franciák által szorgalmazott önálló űrtechnológiai csoport létrehozásában nem tudtak egységes álláspontot kialakítani. A nyugatnémet kormány feltétlenül a washingtoni „csillagháborús“ program híve, s most is ilyen értelmű választ szorgalmazott. Azonban csak abban állapodtak meg, hogy tárgyalni fognak az egyeztetett válasz kidolgozásáról. Hírmagyarázók szerint ez a brit álláspontra vezethető vissza. A francia külügyminiszter szerint nincs sok esélye egy közös álláspontnak. Washingtonban természetesen-nem ilyen se hideg, se meleg eredményt vártak a tanácskozástól. A Fehér Ház tiltakozását váltotta ki az is, hogy Bonnban megállapodás született egy olyan munkacsoport létrehozásáról, amely kizárólag leszerelési kérdésekkel foglalkozna. Az amerikai vélemény szerint ilyesmire egyedül a NATO illetékes. Az azonban a Reagan-kormányzat tetszését váltotta ki, hogy a Nyugat-európai Unió tagországai növelni kívánják a hagyományos fegyverkezés terén erőfeszítéseiket, s ennek érdekében létrehozták a fegyver- gyártást koordináló csoportot is. Emlékülés Bandungban Az indonéziai Bandung Függetlenségi Palotájában szerdán 78 ország részvételével - 23 küldöttség külügyminiszteri szintű - emlékülés kezdődött az első afroázsiai értekezlet 30. évfordulója alkalmából. 1955. április 18. és 24. között Bandungban másfélmilliárd ember képviseletében 29 állam küldöttsége hitet tett a gyarmati elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért vívott harc mellett. Bandung az el nem kötelezett országok mozgalmának eszmei alapjait fektette le. A gyarmatosítás minden formája, az imperialista beavatkozás, a faji megkülönböztetés elleni harcot nemzetközi normává tette. A mostani ülésen majd háromszor annyi küldöttség vesz részt, mint harminc évvel ezelőtt, ami egyben a mozgalom erősödését is jelzi. Másrészt viszont látni kell a megosztottságot is, hiszen a résztvevők között vannak szocialista és USA-barát országok, gazdag olajexportőrök és rendkívül szegény afrikai államok, s az egymással harcoló Irak és Irán is elküldte képviselőit. Kusumaatmadja indonéz külügyminiszter megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, hogy az afrikai és ázsiai államok képviselői ez alkalommal nemcsak emlékezni ültek össze, hanem hogy állást foglaljanak a békéért, a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért vívott küzdelem folytatása mellett. Suharto indonéz elnök beszédében az egységes fellépést 'sürgette. Kiállt a palesztin nép és Namíbia jogai mellett, aláhúzva, hogy az afroázsiai válsággócokat külső beavatkozás nélkül kell az országoknak egymással rendezni. Ugyancsak hangoztatta az igazságos nemzetközi gazdasági kapcsolatok megteremtésének fontosságát, s olyan felhívás elfogadását javasolta, amely az atomfegyverek betiltását, a fegyverkorlátozási tárgyalásokon a megállapodások elérését szorgalmazza. MALINÁK ISTVÁN A kötőjeles vagy egybeírás modellje Napjaink írásgyakorlatában egyre több a hibás különírás: állomány gyarapítás, kerékpár vásár, magánlakás építés stb. a helyes egybeírás: állománygyarapítás, kerékpárvásár stb., illetőleg a kötőjeles tagolás: magánlakás-építés stb. helyett. Régóta figyelem a kárhoztatott rossz szokás terjedését. Reménykedem azonban abban, hogy a most megjelent 11. kiadású helyesírási szabályzat hatására ez a kellemetlen divat vissza fog szorulni. Az új szabályzat ugyan a 10. kiadásbelinél világosabb rendszerezésben ismerteti a különírás-egybeírás szabályait, s az úgynevezett szótagszámlálásra nézve is a jelenleginél egyértelműbb. Tehát könnyebben követhető tanácsokat tartalmaz, mégpedig a következőket: Az olyan összetételeket, amelyek csak két elemből állnak, akkor sem kell kötőjellel tagolni, ha viszonylag hosszúak: matematikatanítás, nitrogénasszimiláció, paradicsomsaláta, televízió- készülék, teljesítménynövekedés stb. - A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket általában ugyanúgy egybeírjuk, mint a kéttagúakat: cseppkőbarlang, gépkocsi- vezető, ivóvízellátás, készruhaáruház, rádiószaküzlet, úttöróvas- út, nyersolajmotor, mértékegységrendszer stb. - A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket azonban már többnyire kötőjellel tagoljuk a két fő összetételi tag határán: csapatzászlóavatás, dokumentumfilm-bemutató, könyvritkaság-gyűjtemény, munkaerő-nyilvántartás, foszforműtrágya-gyártás stb. A hibás és értelemzavaró, fékfolyadék forráspont ellenőrzés típusú különírásoknak az is oka, hogy a szabályos fékfolyádékfor- rástpont-ellenőrzés írásmód tűrhetetlenül hosszú áttekinthetetlen szóképre vezet, s ezt a szerzők különírással akarják fellazítani. Ám a hiba nem a helyesírási szabályban van, hanem a szóalkotás módjában, az ilyen tengeri kígyókhoz hasonló összetételek gyártásának az erőltetésében. A szerkezetes megoldást ajánljuk: a fékfolyadék forráspontjának ellenőrzése. FÁBIÁN PÁL Felhuppanhat-e a nap az égre? Egy rosszul megválasztott szó, s oda a mondat értelme: zavarossá, sokszor megmosolyogtatóvá válik közlésünk. Nekem bizony ezen a szépen stilizált mondaton is mosolyognom kellett a minap: felhőtlen égre huppan fel a sápadt őszi nap korongja.“ Hiába volt a szerzőnek minden igyekezete, hogy líraian fogalmazza meg a mondanivalóját, szépen írja le a derült őszi reggelt, ha a napot „felhuppantotta“ az égre. Huppanni ugyanis csak lefelé lehet. De nézzük meg A magyar nyelv értelmező szótárát, mit mond a huppan igéről. „Személy, súlyosabb test, tárgy magasról a földre zuhanva tompa hangot hallatt, illetve ilyen hangot adva esik, zuhan valahová.“ Amint látjuk, nemcsak az zavarhatja meg itt az olvasót, hogy az igével a megszokotthoz képest ellentétes irányú cselekvést fejez ki a szerző, hanem az is, hogy hangutánzó igét használ a nap felkeltének leírására, holott az igazán csendben, néma csendben megy végbe. Lehuppanhat a zsák a padlásról, a gyerek játék közben a földre huppanhat, de a nap nemcsak felfelé, még lefelé sem huppanhat napszálltakor, mert maga a jelenség nem jár együtt semmiféle hanghatással. Ha magát a szinte váratlanul végbemenő napkeltét akarta a szerző leírni, talán így jobb lett volna: ,,... felhőtlen égre bukkant fel a sápadt őszi nap korongja.“ A felbukkan igének ugyanis ez az egyik jelentése: valahol váratlanul, hirtelenül megjelenik, feltűnik, láthatóvá válik valami. Ilyen példát is találunk az értelmező szótárban: „A telihold felbukkant a láthatár szélén.“ JAKAB ISTVÁN „Objektíve“ nincs igaza... „Érvei - bár egytől egyig objektíve is helytállók -, tisztán szubjektív jellegűek“ - olvasom egy tanulmánykötetben. Ugyanott ,,szubjektíve leglényegesebb“ dologról, s „túlzottan pozitíve értékelt“ stílusról olvashatunk. A kiemelt szók az objektív, szubjektív, pozítív melléknevek határozói alakjai volnának, s a köznyelvben így hangzanak: objektívan, szubjektívan, pozitiven (vagy pozitívan). Fentebbi példáink a latin eredetű szavakat eredeti latinos határozói formájukban tartalmazzák, noha megvannak a magyar ragozási rendszerhez idomult formáik is. Régen, a latinos műveltségű hivatalnokvilágban általános volt a latinos végű határozói használat: realíter (= reálisan), formaliter (=formálisan), hermetice (=hermetikusan), kategorice (=kategorikusan, fakultatíve (=fakultatívan) stb. A mai nyelvben - bizonyos választékoskodó, gyakran tudálékos használatban - előfordul még a latinos határozói forma: a negatíve, a konkrété és társaik ehelyett: negatíven, konkréten stb. Az Értelmező szótár azonban már nem ismeri az objektív szónak címünkbeli határozói alakját, csak az -n ragos objektíven (ill. a vegyeshangrendűségnek megfelelően az objektívan) alakot, hasonló az álláspontja a szubjektív, a pozitív szó esetében is, noha a pozitíve megvan a szótárban mint önálló határozószó, „kissé választékosának minősítve. Csakugyan választékos, sőt választékoskodó és idejétmúlt a latinos határozói használat. Sőt! A bizalmas, tréfás használatban előforduló levélice (=levélben, levél útján), s a telefoníce (^telefon útján) azt bizonyítja, hogy a nyelv(érzék) a játékosság, nevetségesség körébe utalta máraz elavult latinos alakokat, jelezve, hogy idejüket múlták, s nincs rájuk szükség. SZILÁGYI FERENC ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 27.
