Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-27 / 99. szám, szombat
Miloš Jakeš elvtárs beszéde A forradalmi irányvételért Az OSZDMP III. kongresszusának 80. évfordulójára Nyolcvan évvel ezelőtt robbant ki Oroszországban az első burzsoá demokratikus forradalom, amely az imperializmus időszakában az első népi forradalom volt. Felkeltette a munkások és a parasztok, valamint a lakosság más rétegeinek érdeklődését a politikai élet iránt. 1905. január 9-én a rendőrség a békésen tüntető pétervári proletárok közé lőtt. Az esemény egész Oroszországot megrenditette. Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártnak meg kellett határoznia a forradalom politikai megközelítésének irányvonalát. Ez azért volt fontos, mert a párt kétfelé szakadt, s nem volt egységes vezetősége és közös politikája. A szociáldemokrata párt formálisan még nem forgácsolódon szét, de a valóságban a bolsevikoknak és a mensevikeknek saját központi intézményei, önálló központi sajtószervei voltak, és különbözött a véleményük a forradalomról. (Folytatás az 1. oldalról) feláldozták életüket. A Dél-Morva- ország felszabadításáért folytatott harcokban 15 000 szovjet katona vesztette életét. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Csehszlovákia 360 000 állampolgára, köztük 1441 bmói ellenálló is életét vesztette a szabadságunkért vívott harcban. Népünk sohasem törődött bele a fasiszta megszállásba. A fasiszták kegyetlenségei sem törték meg ellenállását a gyűlölt megszállókkal szemben. Tisztelettel adózunk mindazok emlékének, akik életüket áldozták szabadságunkért. Büszkék vagyunk arra, hogy kijelenthetjük, áldozatvállalásuk nem volt fölösleges. Teljes mértékben kihasználtuk a nemzeti felszabadító küzdelem eredményeit, hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítását, és a CSKP vezetésével megváltoztattuk országunkban a társadalmi és politikai viszonyokat, megkezdtük a nemzeti és demokratikus forradalom programjának megvalósítását. Mindenekelőtt fel kellett újítani a háború által elpusztított népgazdaságot. Óriási feladat volt ez, amint ezt Brno is példázza, ahol az üzemeknek csaknem a fele megrongálódott, illetve teljesen elpusztult. Huszonnyolcezer épülete közül csak a fele maradt sértetlen. Országunk népe áldozatos, önzetlen munkájával a Szovjetunióra támaszkodva nagy akadályokat küzdött le. A CSKP elvhű politikájával megnyerte a nemzet többségének támogatását és a nemzeti demokratikus forradalom fokozatosan szocialista forradalommá változott. Tapasztalatai alapján, a nép egyértelmű támogatásával új külpolitikai irányvonalat érvényesített, amely a Szovjetunióval való megbonthatatlan barátságra és szövetségre irányul. Amikor 1948. februárjában a reakciós erők ellenforradalmi fordulattal meg akarták saját javukra változtatni a helyzetet, a kommunista párt szilárd állásfoglalásának köszönhetően vereséget szenvedtek. Nemzeteink előtt megnyílt a szocialista építés útja. Történelmi szempontból rövid idő alatt a gazdaság minden területén a szocialista termelési viszonyok győztek, kialakult a társadalom új osztály és társadalmi struktúrája. Mélyreható változások menteK végbe a népgazdaság egyes ágazataiban. Mindenekelőtt megváltozott a dolgozó ember társadalmi szerepe. Megszűnt a kizsákmányolás, mindenkinek joga lett a munkára. A nép az ország valódi gazdája lett. A szocialista építés negyven éve alatt erős gazdaságot teremtettünk, végrehajtottuk a szocialista iparosítást, leküzdöttük Szlovákia elmaradottságát, kollektivizál- tuk a mezőgazdaságot, Az ipar és a mezőgazdaság teljesítménye összehasonlíthatatlan a háború előtti szinttel. Eredményeink eléréséhez jelentősein hozzájárult Brno és az egész dél-morvaországi kerület fejlett ipara, mezőgazdasága s jelentős tudományos-műszaki ereje. Népünk kitartó munkája eredményeként a nemzeti jövedelem 1948 óta 6 és félszeresére nőtt. Ez lehetővé tetté, hogy a pártpolitika fő céljának megvalósításával összhangban emeljük a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát. A személyes fogyasztás 1948-hoz viszonyítva 3,4-szer, a társadalmi fogyasztás pedig 8,5-ször lett nagyobb. Az eredmények elérése nem volt könnyű. Sok objektív nehézséget kellett leküzdenünk. Ez megkövetelte, hogy azok, akik megvalósították az előző nemzedékek vágyait és a szocializmus alapjait építették, hősiesen dolgozzanak, forradalmi tetteket hajtsanak végre. Sokan közülük már nem élnek, sokan megérdemelten pihennek, de sokan még ma is aktivan részt vesznek a fejlett szocialista társadalom építésében. Engedjék meg elvtársak, hogy ebből az alkalomból köszönetét mondjak nekik, sok sikert és jó egészséget kívánva. Forradalmi utunk nem volt hibamentes. A jobboldali opportunisták és ellenforradalmár erők 1968- ban kihasználták fogyatékosságainkat és mély társadalmi válságot idéztek elő. A testvéri szocialista országok internacionalista segítségével megvédtük népünk szocialista vívmányait. Az új pártvezetőség, élén Gustáv Husák elvtárssal, az egészséges erők támogatásával felújította a párt marxis- ta-leninista jellegét, vezető szerepét. Pártunk XIV. kongresszusán már megfogalmazhatta a fejlett szocializmus építésének fő irányvonalát, amelyet a XV. és XVI. kongresszus konkretizált. Ennek célja a magas életszínvonal és a létbiztonság szavatolása, a társadalmi termelés hatékonyságának növelése, a gazdaság intenzív fejlesztése, a tudomány és technika gyakorlati alkalmazása, a népgazdaság irányításának tökéletesítése, a szocialista gazdasági integráció elmélyítése, az emberek szakképzettségének növelése és kezdeményezésének fokozása alapján. Az az út, amelyen haladunk, jelentőségét és bonyolultságát illetően az iparosításhoz és kollektivizáláshoz hasonlítható. Megköveteli valamennyiünk jó munkáját. A fiatalokat új forradalmi tettekre ösztönzi a tudomány és a technika területén. Megköveteli az új hozzáállásokat a szervezésben és irányításban. Határozottabban kell javítanunk a termékek minőségét, műszaki színvonalát, hogy azok jobban kielégítsék az állampolgárok szükségleteit. Mindennel jobban kell gazdálkodnunk, s el kell érnünk, hogy minden kollektívát, vállalatot és egyént aszerint fizessenek, milyen mértékben járul hozzá a társadalom érdekeihez. Következetesen érvényesíteni kell a javadalmazás szocialista alapelveit, jobban kell kihasználni az olyan formákat, mint a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás. Javítanunk kell a szervezettséget, a fegyelmet és a rendet. Nem szabad beletörődni azokba a jelenségekbe, amelyek gyengítik törekvésünket, legyen szó a termelés vagy a közélet, a nevelés, vagy az egyes emberek fogyatékosságairól. A gyorsabb haladás megköveteli, hogy mindenki nagyobb felelősséget vállaljon a feladatok teljesítéséért, jobban kihasználjuk az emberek kezdeményezését, növeljük szakképzettségüket, tudásukat. Sikereink szorosan összefonódnak azzal a széles körű gazdasági és tudományos-műszaki együttműködéssel, amelyet a szocialista országokkal, s főleg a Szovjetunióval folytatunk. Ennek az együttműködésnek a révén gazdaságunk előnyös feltételek között létfontosságú nyersanyagokhoz, energiához, korszerű technikához és technológiához jut. Ez az együttműködés lehetővé teszi ai szovjet tudomány eredményeinek kihasználását és stabil piacot biztosít termékeink számára. Kötelességünk, hogy idejében és jó minőségben indítsuk útnak szállítmányiankat. Ebben is megnyilvánul, hogyan viszonyulunk felszabadítóinkhoz. Együttműködésünk fejlesztése biztosítja további eredményes fejlődésünket. Ezért dolgozzuk ki a Szovjetunióval folytatott gazdasági, tudomá- nyos-múszaki együttműködésünk programját 2000-ig, ezért mélyítjük el a szocialista gazdasági integrációt a KGST-országok moszkvai csúcsértekezletének eredményei alapján. Ma a két ellentétes társadalmi rendszer közti harc fő frontja a gazdaság és minden siker, amelyet ebben a harcban érünk el, hozzájárul a szocializmus és a béke megszilárdításához. Elvtársak, ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk országunkat, mindenekelőtt békére van szükségünk. Minden nemzettel barátságban akarunk élni, s fejleszteni akarjuk a kölcsönösen előnyös együttműködést. Mindenekelőtt a Szovjetunió gazdasági, katonai ereje, politikai befolyása szavatolja a világbékét. Elsősorban a Szovjetuniónak és következetes békepolitikájának érdeme, hogy már negyven éve békében élünk. Vannak azonban olyan erők, amelyek nem tanultak a második világháborúból. Az USA és a NATO legreakciósabb imperialista körei meg akarják állítani a társadalmi haladást, döntően befolyásolni akarják a nemzetközi fejlődést azzal a céllal, hogy elnyomják a társadalmi és nemzeti felszabadításért küzdő mozgalmat és katonai erőfölényre tegyenek szert. Aktivizálják a különféle anti- kommunista csoportokat, köztük a revansistákat, akik nem mondtak le arról a reményükről, hogy revideálni tudják az európai határok háború utáni elrendezését. Nem riadnak vissza semmilyen hazugságtól és demagógiától, hogy csökkentsék a Szovjetunió második világháborúban aratott győzelmének világtörténelmi jelentőségét s kétségbe vonják a jaltai és a potsdami konferencia eredményeit. A békéről beszélnek, de közben növelik nukleáris erejüket és háborút készítenek elő a világűrben. A szovjet kormánynyal ellentétben nem voltak hajlandók kötelezettséget vállalni, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvereket és nem foglaltak állást a Varsói Szerződés azon javaslatához, hogy kössenek szerződést a NATO-val a katonai erő alkalmazásáról való lemondásról. Nem válaszolnak a Szovjetunió újabb békekezdeményezésére, amelyet a közelmúltban Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára jelentett be. Mint ismeretes, a Szovjetunió kihirdette a középhatósugarú rakétái telepítésének egyoldalú moratóriumát és felfüggesztette további európai ellenintézkedéseinek megvalósítását. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés és együttműködés politikáját állítja a konfrontáció és a háború politikájával szembe. Népünk határozottan támogatja a Szovjetunió békejavaslatait, mivel azok kifejezik vágyait és érdekeit. Ezért mindent megteszünk, hogy tovább szilárduljon a szocialista országok egysége. Ezek az országok, a Szovjetunióval az élükön a békéért folytatott világküzdelem fő erejét képviselik. Mindent megteszünk azért, hogy tovább növekedjen országunknak, mint a szocialista közösség szilárd részének gazdasági és védelmi ereje. Éppen ma írják alá Varsóban a Varsói Szerződés meghosz- szabbítását. Ez a szerződés már harminc éve védelmezi a szocializmust és a békét és kétségtelen, hogy így lesz ez a továbbiakban is. Elvtársak, amikor ma elgondolkodunk az elmúlt negyven év és a fejlődés további távlatai fölött, tapasztalataink alapján megállapíthatjuk, sikereinket azért érhettük el, mert a dolgozók élén a kommunista párt állt, amely alkotó módon érvényesíti a marxizmus-leninizmust, felhasználja a lenini SZKP és a többi testvérpárt gazdag tapasztalatait, mert az a párt áll a dolgozók élén, amely mindent a népért és a néppel tesz; népünk magáénak tartja a párt politikáját, s hősies alkotó munkával érvényesíti az életben; megalakult a szocialista világ- rendszer, a háború utáni időszak legnagyobb vívmánya és a szocializmus építésében a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival való barátságunkra, szövetségünkre és sokoldalú együttműködésünkre támaszkodhatunk. Ezek örök érvényű alapelvek. Ezért következetesen a továbbiakban is ezek szerint járunk el és senkinek sem engedjük meg, hogy ezeket megbontsa. Mai nagygyűlésünkről köszöntjük mindazokat, akik hozzájárultak a fasizmus legyőzéséhez és ma a békéért és haladásért küzdenek. Mindenekelőtt a Szovjetunió hős népét és fegyveres erőit üdvözöljük. További nagy sikereket kívánunk nekik, s leszögezzük, hogy a csehszlovák nép és Csehszlovákia Kommunista Pártja örök időkre a leghűbb barátjuk és szövetségesük marad, a jövőben is következetesen megvalósítjuk barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünket, amelynek 15. évfordulójáról a májusi napokban emlékezünk meg. A mensevikek a liberális burzsoáziával való közösködés politikáját folytatták. A munkásosztályt arra ösztönözték, hogy alávesse magát azon liberálisok akaratának, akik részleges reformokkal és konstrukciós monarchia megteremtésével akarták a forradalmat helyettesíteni. A bolsevikok ezért 1905. április 27-én Londonban összehívták a párt harmadik kongresszusát, hogy kidolgozzák a forradalom taktikáját és létrehozzák a párt vezető szerveit. A mensevikek nem vettek részt a kongresszuson, s önálló konferenciát hívtak össze Genfben, amely valójában a mensevikek pártkongresszusa volt. Lenin már a kongresszus előtt a Vperjod cimű bolsevik folyóiratban irt cikkeiben megvilágította az orosz forradalom jellegét és mozgató erejét. Meghatározta fő feladatait: a cári önkényuralom felszámolását, a demokratikus köztársaság megteremtését, a nagybirtokosok földjének elkobzását és szétosztását a parasztok között, valamint a nyolcórás munkaidő bevezetését. Megállapította, hogy a proletariátus a cárizmus megdöntése után nem elégszik meg az elért győzelemmel, hanem azonnal a szocialista forradalomra való áttérést követeli. Lenin a harmadik kongresszuson szólt a fegyveres felkelésről, a szociáldemokráciának az ideiglenes forradalmi kormányban való részvételéről, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt nyilt politikai fellépéséről, a párt alapszabályzatáról, viszonyáról a parasztmozgalomban a liberálisokhoz, valamint más kérdésekről. Lenin dolgozta ki a harmadik kongresszuson elfogadott legfontosabb határozatokat is, például a fegyveres felkelésről, az ideiglenes forradalmi kormányról, a párt politikai fellépéséről, a kaukázusi eseményekről és másokról. Az egyik legfontosabb kérdés az ideiglenes forradalmi kormány kérdése volt. E kormánynak a burzsoá demokratikus forradalom győzelme után a proletariátus és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrájának szervévé kellett válnia. Lenin ezzel kapcsolatban megállapította, hogy csakis ez a forradalmi demokratikus diktatúra szavatolhatja Oroszországban a gyökeres forradalmi változások végrehajtását, teheti lehetővé, hogy a proletariátus áttérjen a szocialista forradalomra. Az agrármozgalommal kapcsolatos határozatban a harmadik kongresszus meghatározta a pártnak a parasztsággal kapcsolatos politikáját. Támogatta a parasztság agrárköveteléseit egészen a nagybirtokosok földjének elkobzásáig. Felszólította a mezőgazdasági dolgozókat, hogy alakítsanak agrárbizottságokat, amelyek végrehajtanák a nagybirtokosok földjének elkobzását. A kongresszus elítélte a men- sevikeket, a szervezeti és taktikai kérdésben elfoglalt opportunista álláspontjukat. Hangsúlyozta a proletariátus egységének szükségességét, s feladatul adta a központi bizottságnak, hogy oszlassa fel azokat a mensevik szervezeteket, amelyek elutasították a harmadik kongresszus határozatait. A kongresszus a párt alapszabályzatát is módosította. Érvénytelenítette az alapszabályzatnak az első cikkelyét, amelyet a második kongresszuson Martov javaslatára fogadtak el. Helyére Lenin meqfoqalmazása került, amely az új típusú párt megalapításának alapjává vált. Megalakult a bolsevik központi bizottság, élén Vlagyimir lljics Leninnel. Az Iszkra helyére, amely abban az időben opportunista irányvonalat követett, a kongresz- szus megbízta a központi bizottságot, hogy Ploretarij címmel új sajtószervet hozzon létre. Szerkesztője Lenin lett. A harmadik kongresszus így létrehozta a forradalom irányításának bolsevik törzskarát, és kidolgozta a burzsoá demokratikus forradalom szocialista forradalomba történő átmenetének stratégiai tervét. Meghatározta a proletárpártnak a demokratikus forradalomban követett taktikáját. Lenin a párt harmadik kongresszusának határozatait elméletileg A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban című könyvében dolgozta fel, amelyben a mensevikek taktikájának klasszikus bírálatát adta, s megindokolta a bolsevik taktikát. Továbbfejlesztette és feldolgozta a proletariátus hegemóniájának, a munkásosztály és a parasztság szövetségének kérdését, valamint a fegyveres felkelésnek mint a cári önkényuralom megdöntése fő eszközének kérdését. Ugyanígy járt el a munkásosztály és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrájának, az ideiglenes forradalmi kormánynak, a burzsoá demokratikus forradalom szocialista forradalommá változtatásának és a proletariátus politikai pártja létrehozásának kérdésével, azért, hogy a proletariátus a népi forradalom vezérévé váljon. A harmadik kongresszus utáni események igazolták határozatainak helyességét. Napról napra nőtt Oroszországban a forradalmi hullám. Az első orosz forradalom harcainak tetőpontját a moszkvai decemberi fegyveres felkelés jelentette. A forradalom idején Oroszország-szerte - Moszkvában, Pétervárott, Kijevben, az Urál-vidékén és más városokban - a munkások, a parasztok és a katonák forradalmi hatalmi szervei, tanácsai jöttek létre. Bár az első orosz forradalmat leverték, Lenin szerint mégis a Nagy Októberi Szocialista Forradalom főpróbája volt. A párt harmadik kongresszusának határozatai a szocialista forradalom lenini elméleti feldolgozásával együtt a marxista-leninista tanítás részévé, valamint az orosz és a nemzetközi proletariátus győzelmeinek alapjává vált. Lenin a Proletary című folyóirat első számában a harmadik kongresszus történelmi jelentőségét értékelve ezt irta: „Oroszország az önkény elleni sokéves harca végéhez közeledik. Ma már senkinek sem fér kétsége ahhoz, hogy ebben a harcban a legenergikusabban a proletariátus vesz részt, s épp az ő részvétele dönt az oroszországi forradalom eredményéről. Nekünk szociáldemokratáknak most meg kell mutatnunk, hogy a legforradalmibb osztály méltó képviselői és vezetői vagyunk, s hogy képesek vagyunk kivívni a legnagyobb szabadságot, a szocializmusba való győzelmes átmenet biztosítékát „Leninnek ez a jóslata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével, a szocialista világ- rendszer megalakulásával és azzal vált valóra, hogy a nemzetközi munkásosztály győzelmesen halad előre a szocializmus, a szabadság, a demokrácia és a társadalmi haladás felé vezető úton. Dr. MILAN HRBEK docens, kandidátus