Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-25 / 97. szám, csütörtök
Az SZKP XXVII. kongresszusának előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos pártfeladatok (Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára beszédének - amelyet a keddi KB-ülésen mondott - első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Nem kevésbé fontos a köztársasági és helyi szervek felelősségének a fokozása a gazdasági, szociális és kulturális fejlesztés irányításában és a dolgozók szükségleteinek a kielégítésében. Ennek érdekében természetesen elengedhetetlen a helyi szervek jogkörének a bővítése, a termelés növelésében, a források kihasználásában és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javításában való érdekeltségük és ezzel kapcsolatos kezdeményezésük fokozása. Elengedhetetlen tehát, hogy a helyi szervek teljes mértékben felelősek legyenek a hatáskörükbe tartozó valamennyi kérdés megoldásáért és gyorsan felhagyjanak azzal a szokásukkal, hogy külső segítségben bízzanak. Elvtársak! Az SZKP az ország szociális és gazdasági fejlesztése meggyorsításának legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy szüntelenül, lépésről, lépésre emelkedni fog a nép életszínvonala, minden vonatkozásban javulnak a szovjet emberek életkörülményei és hogy kedvező feltételek jönnek létre a személyiség harmonikus fejlődéséhez. Emellett következetesen a szociális igazságosság megszilárdítására kell törekedni az anyagi és szellemi értékek elosztásához és erősíteni kell a szociális tényezők hatását a gazdaság fejlődésére és hatékonyságának emelésére. Ezt az irányvonalat teljes mértékben helyeslik és támogatják a szovjet emberek. Most arról van szó, hogy meghatározzuk azokat a konkrét és hatékony intézkedéseket, amelyek célja az elosztási mechanizmusban tapasztalt nive- lizáció felszámolása lenne, amelyek kizárnák a munka nélkül szerzett jövedelmet és kiküszöbölnék mindazt, ami ellentétben áll gazdasági normáinkkal és társadalmunk erkölcsi ideáljaival, és amelyek megteremtenék a közvetlen összefüggést minden dolgozó és minden kollektíva anyagi helyzete és munkájának eredményei között. A párt továbbra is a leghatározottabban harcol minden olyan negatív jelenség ellen, amely a szocialista életmódtól és a mi kommunista erkölcsünktől idegen. Jelenleg folyamatban van a szociális program gondos kidolgozása, amelyet a párt a XXVII. kongresszusán terjeszt elő. Vannak azonban halaszthatatlan feladatok, amelyek különleges figyelmet igényelnek. Ez elsősorban az élelmiszerprogram megvalósítására vonatkozik. Az utóbbi években pozitív változások történtek a mezőgazdaság fejlődésében és némileg javult a lakosság élelmiszer-ellátása. Azonban még távolról sem olyan mint amilyennek lennie kellene. A kolhozoknak, szovhozoknak és a feldolgozó üzemeknek lehetőségeik vannak az élelmiszeripari termékek előállításának a jelentős növelésére. Csak helyesen kell bánni ezekkel a lehetőségekkel és hatékonyan ki kell őket használni. Néhányszor találkozunk olyan irányú törekvésekkel, hogy a helyi szervek a lakosság élelmiszerrel való ellátása, de mindenekelőtt a takarmányok biztosítása terén felmerülő gondokat a központi szervekre próbálják áthárítani. Ez a gyakorlat elfogadhatatlan. A feladat az, hogy a kolhozokban és a szovhozokban egyaránt, de még az állampolgárok háztáji gazdaságaiban és a vállalatok melléküzem- ágaiban is jobban kihasználjuk az élelmiszer-termelés növelésére kínálkozó tartalékokat. Elvtársak, tömören mondva, intenzívebbé kell tenni a munkát az élelmiszer-program teljesítése érdekében és az agráripari komplexumhoz tartozó feldolgozó ágazatok fejlesztését célzó fontos intézMihail Gorbacsov elvtárs beszéde kedésekkel kell ezt kiegészíteni, annak érdekében, hogy a hozzá tartozó üzemek szorosabban együttműködjenek a kolhozokkal és szovhozokkal. A Politikai Bizottság ezt szintén feladatul adta a Szovjetunió Állami Tervbizottságának és az illetékes minisztériumoknak, s ezeknek az intézményeknek teljes felelősséggel és alapossággal hozzá kell látniuk a megvalósításhoz. Tovább kell tökéletesítenünk a mezőgazdasági-ipari komplexum irányítását is. E téren még távolról sem tettünk meg mindent. A reszortérdekek következtében a kerületi és területi társulások gyakran nem tudják megfelelően és egybehangolva megoldani a mezőgazdaság és a kapcsolódó ágazatok komplex fejlesztésével összefüggő kérdéseket. Ha az a szilárd meggyőződésünk, hogy a földön egyetlen gazdának kell lennie és hogy az agráripari tömörülések viselik a teljes felelősséget az élelmiszer-program teljesítéséért, amiben gondolom, senki sem kételkedik, akkor olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek lehetővé teszik minden szinten a mezőgazdasági-ipari komplexum egységes egészként történő irányítását, tervezését és finanszírozását. Ilyen értelemben állapodtunk meg az SZKP KB 1982 májusában megtartott ülésén is. Sokat kell még tenni az iparcikkek és szolgáltatások iránti kereslet teljesebb kielégítése érdekében, az igényelt árucikkeket kell forgalmazni, biztosítani a piac telítettségét, javítani kell a minőséget, szükséges a termelt áruk választékának a szélesítése, rugalmasabb árrendszert kell alkalmazni és javítani a kereskedelem kultú- ráltságán. E feladatok megoldását célozza a közszükségleti cikkek termelésének és a szolgáltatások fejlesztésének átfogó programja. Ez előirányozza a kiváló minőségű ruházati és cipőipari termékek, korszerű napi közszükségleti cikkek gyártásának a lényeges növelését, valamint a kulturális szükségletek jobb kielégítését és a szolgáltatások legkülönfélébb fajtáinak a fejlesztését. Ezt a programot a közeljövőben hagyjuk jóvá. Amint önök is tudják, a program számos pontjával kapcsolatosan a Központi Bizottság és a Szovjetunió Minisztertanácsa már határozatokat hagyott jóvá. A cipőgyártás fokozásáról, a helyi jellegű ipar, továbbá a lakások építésével és karbantartásával összefüggő szolgáltatások fejlesztéséről, a telefonhálózat javításáról van szó. Szükséges, hogy a szovjet emberek már a legközelebbi jövőben tapasztalhassák a javulást. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a változásokat, amelyek a vásárlóképes kereslet szerkezetében következtek be. A dolgozók bevételeik nagyobb részét lakás- körülményeik javítására, kulturális és anyagi igényeik jobb kielégítésére, pihenésre, turisztikára és más célokra akarják fordítani. Ezeket az igényeket és szükségleteket jobban ki kell elégíteni. Ez előnyös az állam szempontjából is. Az e téren kínálkozó lehetőségeket azonban elégtelenül használjuk ki. Vegyünk, például, egy olyan konkrét kérdést, mint a kertbarátok mozgalmának fejlesztése. Ez nagyon hasznos dolog és rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik meg iránta. Mindeddig azonban nem bontakozott ki eléggé. A telkekre, hétvégi házakra, építőanyagra és más felszerelésre vonatkozó igényeket távolról sem sikerült maradéktalanul kielégíteni. A Politikai Bizottság részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel és olyan vonatkozó intézkedések elfogadását ajánlotta, amelyek maximálisan összhangban lennének az emberek elvárásaival és amelyek elősegítenék az indokolatlan akadályok elhárítását. A társadalom és minden ember életében, így tehát a párt szociális politikájában is egyre nagyobb jelentőségűek az olyan területek, mint az egészségügy és az iskolaügy. Ezek fejlesztésében már sokat elértünk, és biztosítottuk, hogy minden állampolgár egyformán részesedjen ezekből a létfontosságú vívmányokból. E téren azonban új feladatok merülnek fel. A jelenlegi követelményekre való tekintettel szükséges az egészségügy anyagi-műszaki bázisának, az egészségügyi ellátás minőségének és a gyógyszerellátásnak a lényeges javítása. A Politikai Bizottság a közelmúltban tárgyalt az ezzel kapcsolatos szerió- zus intézkedések szükségességéről. Ezekkel számolni kell a 12. ötéves terv feladataiban. Megkezdtük az oktatási reform megvalósítását, amely országunk jövője szempontjából mérhetetlenül fontos. Most nem formálisan, hanem ténylegesen hozzá kell fogni a kitűzött feladatok megvalósításához, az alapoktól kezdve javítani kell a felnövekvő nemzedékek oktatását és nevelését, valamint a társadalmilag hasznos munka végzésére való felkészítésüket. Számos más kérdés is felmerül, amelyeken alaposan el kell gondolkodni és meg kell találni megoldásuk módját. Ide tartozik a kiváló dolgozók anyagi helyzetének a javítása, mindenekelőtt azoké, akik már rég megérdemelt pihenőjüket töltik, továbbá a fiatal családok életkörülményeinek, valamint az anyákról és gyermekekről való gondoskodásnak a javítása. Természetesen továbbra is fokozott erőfeszítéseket kell tenni olyan szociális kérdések megoldására, mint a lakáskérdés, hogy távlatilag minden család önálló lakást vagy jól felszerelt házat kapjon. Mindenekfelett rendkívüli figyelemmel kell követnünk az emberrel, munkájával, anyagi helyzetével és pihenésével összefüggő dolgokat. Ez számunkra kulcsfontosságú politikai kérdés. Most pedig az éves terv teljesítésével összefüggő néhány időszerű kérdésről szólok. Az indulás nem volt túl jó, az első negyedévben az ipari termelés növekménye csak két százalék volt. A lemaradás mindenekelőtt a köolajkiter- melésben és a fémiparban, az energetikában és a szállításban tapasztalható. Csökkent a munkatermelékenység emelkedésének az üteme. Nem jobb a helyzet a termelési költségek, a nyereség és más mutatók alakulása terén sem. Áprilisban a helyzet kissé kiegyenlítődött, de fokozott erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a hátralevő nyolc hónapban behozzuk a lemaradást. Mondjuk meg nyíltan, hogy ez nem lesz egyszerű feladat. Az 1985-ös tervet viszont teljesíteni kell, méghozzá bárminemű módosítások nélkül. Erre kell irányulnia a szocialista munkaversenynek, minden szervező és politikai munkának. Felelősségteljes feladatok várnak a mezőgazdasági dolgozókra is. Úgy kell dolgozniuk, hogy jó eredményeikkel megörvendeztessék országunkat. Biztosítani kell ugyanakkor a jövő évre szóló és a 12. ötéves terv alapos előkészítését. Célszerű lenne éppen ezért már a legközelebbi jövőben a minisztériumok és reszortok, egyesülések és vállalatok rendelkezésére bocsátani az egyes irányszámokat és normatívákat. Ez lehetővé tenné, hogy jobban figyelembe vegyék a dolgozó kollektívák javaslatait a tartalékok feltárására és - ami a legfontosabb - a jövő év kezdetén szervezetten lépjünk az új, 12. ötéves tervidőszakba, amelyet határozott rajttal kell kezdeni. Elvtársak! Az életünk valamennyi összetevőjét érintő jelenlegi bonyolult és széles körű feladatokat csak akkor lehet megoldani, ha a nép alkotó erejére, bölcsességére, tehetségére és munkájára támaszkodunk. A feladatok teljesítésére kell mozgósítanunk a dolgozók millióit, állandóan fejlesztenünk kell a munkásosztály, a parasztság és értelmiség kezdeményezését és munkakedvét, mozgásba kell hoznunk azokat a kimeríthetetlen lehetőségeket, amelyekkel a szocialista társadalom rendelkezik, és erőteljesebben kell támogatnunk minden hasznos kezdeményezést. A nép élcsapatát mindig is a lenini párt, a kommunisták pártja alkotta és alkotja most is. Jelenleg az a küldetése, hogy az ország szociális és gazdasági fejlődését meggyorsító össznépi mozgalom élére álljon. Ehhez arra van szükség, hogy minden pártszervezet, minden kommunista részt vegyen a legközelebbi és távolabbi célok eléréséért folyó küzdelemben. A kongresszusi előkészületeknek, a beszámoló taggyűléseknek és a választásoknak sokoldalúan elő kell segíteniük a kommunisták aktivitásának és felelősségének a kiteljesedését, a pártszervezetek cselekvőképességének fokozását, a tömegekhez fűződő kapcsolatuk megszilárdítását és ezzel a párt vezető szerepének a megszilárdítását is. A kongresszust megelőző kampány - a tevékenységről való beszámolás és a pártszervek megválasztása - az alapszervezetekben kezdődik, amelyek a párt legfőbb potenciálját alkotják. A párt politikája itt válik reális tettekké. Itt különösen szembetűnően érzékelhetők sikereink és hiányosságaink, lehetőségeink és tartalékaink. Ezért olyan fontos, hogy a kommunisták gyűlésein lenini módon, hamis idealizálás és meddő szó- cséplések nélkül összegezzék az elért eredményeket, hogy részenként összegyűjtsék a pozitív tapasztalatokat, bátran feltárják a hiányosságokat, rámutassanak a termelés növelésének a gazdasági hatékonyság fokozásának és a helyzet javításának lehetőségeire és konkrét útjaira. A pártbizottságok kötelessége a lehető legnagyobb mértékben gondoskodni arról, hogy az alapszervezetek taggyűlései tárgysze- rűek legyenek, nyílt bolsevik szellemben folyjanak, hogy a bírálat és az önbírálat jegyében megtárgyalják a kollektívák életével összefüggő legégetőbb kérdéseket és a munkát akadályozó körülmények felszámolásának lehetőségeit. Biztosítani kell, hogy minden párttag élhessen az alapszabályzatban rögzített jogával, miszerint előterjesztheti javaslatait és hozzáfűzéseit, hogy egyetlen bíráló észrevétel se kallódjon el. Jelenleg rendkívül időszerű a rend és a fegyelem megszilárdításának a kérdése. Ez napjaink sürgető követelménye, amelyet a szovjet emberek átfogóan értelmeznek, beleértve a fegyelmet a termelésben és a szolgáltatások szférájában, a társadalmi életben és az emberek mindennapi életében, minden dolgozó kollektívában, minden városban és valamennyi faluban. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ez a rend országunkban megszilárduljon. Az élet igazolta, hogy az emberek egyöntetűen helyeslik a rend megteremtését célzó intézkedéseket és azt milyen kézzel fogható eredményeket hoznak ezek. Nyíltan meg kell azonban mondani, hogy az utóbbi időben csökkenő figyelmet szenteltünk ennek a rendkívül fontos kérdésnek. Éppen ezért jóval többet kell megkövetelni főleg a dolgozó kollektívák vezetőitől, akik személyesen felelősek a fegyelemért. Gyakran találkozunk azzal, hogy a vállalatok vezetői elnézőek a dolgozók fegyelmezetlenségével szemben abban bízva, hogy beosztottjaik viszont elnézőek lesznek az ő hibáikkal szemben. A kölcsönös megbocsátás eféle lélektanát nem tűrjük meg. A fegyelem és a rend megszilárdításának még egy fontos feltétele van. Mindenkinek törődnie kell munkájával és lelkiismeretesebben kell teljesítenie a reá háruló kötelességeket. A tevékenység egyetlen szférájában sem érhetünk el lényeges eredményeket mindaddig, amíg a pártapparátus dolgozója végzi a gazdasági vezető, a mérnök pedig a küldönc munkáját, amig a tudós zöldségesüzletben fog dolgozni, a szövőnő pedig a farmon. Sajnos, ez gyakran igy van. Ez a helyzet természetesen nem máról holnapra jött létre, mindenütt az ismert nehézségek következtében állt elő, és egy nap leforgása alatt nem lehet változtatni rajta. Ezt azonban mindenképpen meg kell tenni, Csakis igy számolhatjuk fel a felelőtlenséget és a nemtörődömséget. Fokozni kell a küszöbönálló járási, városi, kerületi és határterületi pártértekezletek, valamint a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai kongresszusainak megfelelő légköre, tárgyszerűsége és igényessége iránti követelményeket. Ezeken nem szabad megengedni - amint ez néha megtörténik - a dícsérgetéseket és a bókokat, azokat a kísérleteket, hogy a dolgok lényegét általános szavak mögé rejtsék és objektív körülményekre vagy az egyes reszortok közti rossz egyeztetésére hárítsák a felelősséget a felmerülő hiányosságok miatt. Úgy tervezzük, hogy az irányitó káderek, a Központi Bizottság tagjai, a minisztériumok és a reszortok vezető beosztású dolgozói közvetlenül részt vesznek nemcsak a pártkonferenciákon, hanem az alapszervezetek tanácskozásain is, és mindent megtesznek azért, hogy a kommunisták kongresszus előtti kollektív vitái a lehető legkonstruktívabb légkörben és biráló szellemben folyjanak. A kongresszust megelőző tanácskozásoknak és a párt XXVII. kongresszusára történő előkészületeknek a központi motívuma, fő jelszava kell, hogy legyen az alkotó munka, a szavak és a tettek egysége, a kezdeményezőkészség és a felelősség, a saját magunkkal és elvtársainkkal szembeni igényesség. E téren a kommunistáknak kell példát mutatniuk. Minden párttagtól következetesebben kell megkövetelni, hogy felelősségteljesen viszonyuljon a társadalomhoz, a párthatározatok teljesítéséhez és mint párttag, becsületes és tisztességes legyen. A kommunistát magatartása és tettei alapján kell értékelni. Más mérce nincs és nem is lehet. A beszámoló taggyűléseken megválasztják a vezető pártszerveket, azokat friss erőkkel töltik fel és megoldják az időszerű káderkérdéseket. A pártbizottságok közelmúltban megtartott ülései meggyőzően igazolták, hogy a pártnak milyen kiforrott káderei vannak. Azt is újra alátámasztották, hogy szükség van a káderek kiválasztása, széthelyezése és nevelése lenini elveinek lehető legszigorúbb megtartására. Ott, ahol ezeket az elveket megszegik, ahol a dolgozókat a személyes rokonszenv, lekenyerezés és protekció útján juttatják egyes tisztségekbe, ott szükségképpen elhal a bírálat és az önbírálat, meggyengül a párt és (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 25.
