Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-25 / 97. szám, csütörtök

Az SZKP XXVII. kongresszusának előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos pártfeladatok (Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára beszédének - amelyet a keddi KB-ülésen mondott - el­ső részét lapunk tegnapi szá­mában közöltük.) Nem kevésbé fontos a köztár­sasági és helyi szervek felelőssé­gének a fokozása a gazdasági, szociális és kulturális fejlesztés irányításában és a dolgozók szük­ségleteinek a kielégítésében. En­nek érdekében természetesen elengedhetetlen a helyi szervek jogkörének a bővítése, a termelés növelésében, a források kihaszná­lásában és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javításában való érdekeltségük és ezzel kapcsola­tos kezdeményezésük fokozása. Elengedhetetlen tehát, hogy a he­lyi szervek teljes mértékben felelő­sek legyenek a hatáskörükbe tar­tozó valamennyi kérdés megoldá­sáért és gyorsan felhagyjanak az­zal a szokásukkal, hogy külső se­gítségben bízzanak. Elvtársak! Az SZKP az ország szociális és gazdasági fejlesztése meggyorsí­tásának legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy szüntelenül, lé­pésről, lépésre emelkedni fog a nép életszínvonala, minden vo­natkozásban javulnak a szovjet emberek életkörülményei és hogy kedvező feltételek jönnek létre a személyiség harmonikus fejlő­déséhez. Emellett következetesen a szociális igazságosság megszi­lárdítására kell törekedni az anya­gi és szellemi értékek elosztásá­hoz és erősíteni kell a szociális tényezők hatását a gazdaság fej­lődésére és hatékonyságának emelésére. Ezt az irányvonalat teljes mér­tékben helyeslik és támogatják a szovjet emberek. Most arról van szó, hogy meghatározzuk azokat a konkrét és hatékony intézkedé­seket, amelyek célja az elosztási mechanizmusban tapasztalt nive- lizáció felszámolása lenne, ame­lyek kizárnák a munka nélkül szer­zett jövedelmet és kiküszöbölnék mindazt, ami ellentétben áll gaz­dasági normáinkkal és társadal­munk erkölcsi ideáljaival, és ame­lyek megteremtenék a közvetlen összefüggést minden dolgozó és minden kollektíva anyagi helyzete és munkájának eredményei kö­zött. A párt továbbra is a leghatá­rozottabban harcol minden olyan negatív jelenség ellen, amely a szocialista életmódtól és a mi kommunista erkölcsünktől idegen. Jelenleg folyamatban van a szociális program gondos kidol­gozása, amelyet a párt a XXVII. kongresszusán terjeszt elő. Van­nak azonban halaszthatatlan fela­datok, amelyek különleges figyel­met igényelnek. Ez elsősorban az élelmiszerprogram megvalósítá­sára vonatkozik. Az utóbbi évek­ben pozitív változások történtek a mezőgazdaság fejlődésében és némileg javult a lakosság élelmi­szer-ellátása. Azonban még távol­ról sem olyan mint amilyennek lennie kellene. A kolhozoknak, szovhozoknak és a feldolgozó üzemeknek lehetőségeik vannak az élelmiszeripari termékek előál­lításának a jelentős növelésére. Csak helyesen kell bánni ezekkel a lehetőségekkel és hatékonyan ki kell őket használni. Néhányszor találkozunk olyan irányú törekvésekkel, hogy a helyi szervek a lakosság élelmiszerrel való ellátása, de mindenekelőtt a takarmányok biztosítása terén felmerülő gondokat a központi szervekre próbálják áthárítani. Ez a gyakorlat elfogadhatatlan. A fel­adat az, hogy a kolhozokban és a szovhozokban egyaránt, de még az állampolgárok háztáji gazdasá­gaiban és a vállalatok melléküzem- ágaiban is jobban kihasználjuk az élelmiszer-termelés növelésére kínálkozó tartalékokat. Elvtársak, tömören mondva, in­tenzívebbé kell tenni a munkát az élelmiszer-program teljesítése ér­dekében és az agráripari komple­xumhoz tartozó feldolgozó ágaza­tok fejlesztését célzó fontos intéz­Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde kedésekkel kell ezt kiegészíteni, annak érdekében, hogy a hozzá tartozó üzemek szorosabban együttműködjenek a kolhozokkal és szovhozokkal. A Politikai Bi­zottság ezt szintén feladatul adta a Szovjetunió Állami Tervbizottsá­gának és az illetékes minisztériu­moknak, s ezeknek az intézmé­nyeknek teljes felelősséggel és alapossággal hozzá kell látniuk a megvalósításhoz. Tovább kell tökéletesítenünk a mezőgazdasági-ipari komple­xum irányítását is. E téren még távolról sem tettünk meg mindent. A reszortérdekek következtében a kerületi és területi társulások gyakran nem tudják megfelelően és egybehangolva megoldani a me­zőgazdaság és a kapcsolódó ága­zatok komplex fejlesztésével összefüggő kérdéseket. Ha az a szilárd meggyőződésünk, hogy a földön egyetlen gazdának kell lennie és hogy az agráripari tömö­rülések viselik a teljes felelősséget az élelmiszer-program teljesítésé­ért, amiben gondolom, senki sem kételkedik, akkor olyan intézkedé­seket kell foganatosítani, amelyek lehetővé teszik minden szinten a mezőgazdasági-ipari komple­xum egységes egészként történő irányítását, tervezését és finanszí­rozását. Ilyen értelemben állapod­tunk meg az SZKP KB 1982 máju­sában megtartott ülésén is. Sokat kell még tenni az iparcik­kek és szolgáltatások iránti keres­let teljesebb kielégítése érdeké­ben, az igényelt árucikkeket kell forgalmazni, biztosítani a piac telí­tettségét, javítani kell a minőséget, szükséges a termelt áruk válasz­tékának a szélesítése, rugalma­sabb árrendszert kell alkalmazni és javítani a kereskedelem kultú- ráltságán. E feladatok megoldását célozza a közszükségleti cikkek termelésének és a szolgáltatások fejlesztésének átfogó programja. Ez előirányozza a kiváló minőségű ruházati és cipőipari termékek, korszerű napi közszükségleti cik­kek gyártásának a lényeges növe­lését, valamint a kulturális szük­ségletek jobb kielégítését és a szolgáltatások legkülönfélébb fajtáinak a fejlesztését. Ezt a programot a közeljövőben hagyjuk jóvá. Amint önök is tudják, a program számos pontjával kap­csolatosan a Központi Bizottság és a Szovjetunió Minisztertanácsa már határozatokat hagyott jóvá. A cipőgyártás fokozásáról, a helyi jellegű ipar, továbbá a lakások építésével és karbantartásával összefüggő szolgáltatások fejlesz­téséről, a telefonhálózat javításá­ról van szó. Szükséges, hogy a szovjet emberek már a legköze­lebbi jövőben tapasztalhassák a javulást. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a változásokat, amelyek a vásárlóképes kereslet szerkeze­tében következtek be. A dolgozók bevételeik nagyobb részét lakás- körülményeik javítására, kulturális és anyagi igényeik jobb kielégíté­sére, pihenésre, turisztikára és más célokra akarják fordítani. Ezeket az igényeket és szükség­leteket jobban ki kell elégíteni. Ez előnyös az állam szempontjából is. Az e téren kínálkozó lehetősé­geket azonban elégtelenül hasz­náljuk ki. Vegyünk, például, egy olyan konkrét kérdést, mint a kert­barátok mozgalmának fejlesztése. Ez nagyon hasznos dolog és rendkívül nagy érdeklődés mutat­kozik meg iránta. Mindeddig azon­ban nem bontakozott ki eléggé. A telkekre, hétvégi házakra, építő­anyagra és más felszerelésre vo­natkozó igényeket távolról sem si­került maradéktalanul kielégíteni. A Politikai Bizottság részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel és olyan vonatkozó intézkedések el­fogadását ajánlotta, amelyek ma­ximálisan összhangban lennének az emberek elvárásaival és ame­lyek elősegítenék az indokolatlan akadályok elhárítását. A társadalom és minden ember életében, így tehát a párt szociális politikájában is egyre nagyobb je­lentőségűek az olyan területek, mint az egészségügy és az iskola­ügy. Ezek fejlesztésében már so­kat elértünk, és biztosítottuk, hogy minden állampolgár egyformán ré­szesedjen ezekből a létfontosságú vívmányokból. E téren azonban új feladatok merülnek fel. A jelenlegi követelményekre való tekintettel szükséges az egészségügy anyagi-műszaki bá­zisának, az egészségügyi ellátás minőségének és a gyógyszerellá­tásnak a lényeges javítása. A Poli­tikai Bizottság a közelmúltban tár­gyalt az ezzel kapcsolatos szerió- zus intézkedések szükségességé­ről. Ezekkel számolni kell a 12. ötéves terv feladataiban. Megkezdtük az oktatási reform megvalósítását, amely országunk jövője szempontjából mérhetetle­nül fontos. Most nem formálisan, hanem ténylegesen hozzá kell fogni a kitűzött feladatok megvaló­sításához, az alapoktól kezdve ja­vítani kell a felnövekvő nemzedé­kek oktatását és nevelését, vala­mint a társadalmilag hasznos munka végzésére való felkészíté­süket. Számos más kérdés is felmerül, amelyeken alaposan el kell gon­dolkodni és meg kell találni megol­dásuk módját. Ide tartozik a kiváló dolgozók anyagi helyzetének a ja­vítása, mindenekelőtt azoké, akik már rég megérdemelt pihenőjüket töltik, továbbá a fiatal családok életkörülményeinek, valamint az anyákról és gyermekekről való gondoskodásnak a javítása. Ter­mészetesen továbbra is fokozott erőfeszítéseket kell tenni olyan szociális kérdések megoldására, mint a lakáskérdés, hogy távlatilag minden család önálló lakást vagy jól felszerelt házat kapjon. Mindenekfelett rendkívüli figye­lemmel kell követnünk az ember­rel, munkájával, anyagi helyzeté­vel és pihenésével összefüggő dolgokat. Ez számunkra kulcsfon­tosságú politikai kérdés. Most pedig az éves terv teljesí­tésével összefüggő néhány idő­szerű kérdésről szólok. Az indulás nem volt túl jó, az első negyedév­ben az ipari termelés növekménye csak két százalék volt. A lemara­dás mindenekelőtt a köolajkiter- melésben és a fémiparban, az energetikában és a szállításban tapasztalható. Csökkent a munka­termelékenység emelkedésének az üteme. Nem jobb a helyzet a termelési költségek, a nyereség és más mutatók alakulása terén sem. Áprilisban a helyzet kissé kiegyenlítődött, de fokozott erőfe­szítésekre van szükség annak ér­dekében, hogy a hátralevő nyolc hónapban behozzuk a lemara­dást. Mondjuk meg nyíltan, hogy ez nem lesz egyszerű feladat. Az 1985-ös tervet viszont teljesíteni kell, méghozzá bárminemű módo­sítások nélkül. Erre kell irányulnia a szocialista munkaversenynek, minden szervező és politikai mun­kának. Felelősségteljes feladatok vár­nak a mezőgazdasági dolgozókra is. Úgy kell dolgozniuk, hogy jó eredményeikkel megörvendeztes­sék országunkat. Biztosítani kell ugyanakkor a jö­vő évre szóló és a 12. ötéves terv alapos előkészítését. Célszerű lenne éppen ezért már a legköze­lebbi jövőben a minisztériumok és reszortok, egyesülések és vállala­tok rendelkezésére bocsátani az egyes irányszámokat és normatí­vákat. Ez lehetővé tenné, hogy jobban figyelembe vegyék a dol­gozó kollektívák javaslatait a tarta­lékok feltárására és - ami a leg­fontosabb - a jövő év kezdetén szervezetten lépjünk az új, 12. ötéves tervidőszakba, amelyet ha­tározott rajttal kell kezdeni. Elvtársak! Az életünk vala­mennyi összetevőjét érintő jelen­legi bonyolult és széles körű fel­adatokat csak akkor lehet megolda­ni, ha a nép alkotó erejére, böl­csességére, tehetségére és mun­kájára támaszkodunk. A feladatok teljesítésére kell mozgósítanunk a dolgozók millióit, állandóan fej­lesztenünk kell a munkásosztály, a parasztság és értelmiség kezde­ményezését és munkakedvét, mozgásba kell hoznunk azokat a kimeríthetetlen lehetőségeket, amelyekkel a szocialista társada­lom rendelkezik, és erőteljeseb­ben kell támogatnunk minden hasznos kezdeményezést. A nép élcsapatát mindig is a le­nini párt, a kommunisták pártja alkotta és alkotja most is. Jelenleg az a küldetése, hogy az ország szociális és gazdasági fejlődését meggyorsító össznépi mozgalom élére álljon. Ehhez arra van szük­ség, hogy minden pártszervezet, minden kommunista részt vegyen a legközelebbi és távolabbi célok eléréséért folyó küzdelemben. A kongresszusi előkészületek­nek, a beszámoló taggyűléseknek és a választásoknak sokoldalúan elő kell segíteniük a kommunisták aktivitásának és felelősségének a kiteljesedését, a pártszerveze­tek cselekvőképességének foko­zását, a tömegekhez fűződő kap­csolatuk megszilárdítását és ezzel a párt vezető szerepének a meg­szilárdítását is. A kongresszust megelőző kam­pány - a tevékenységről való be­számolás és a pártszervek meg­választása - az alapszervezetek­ben kezdődik, amelyek a párt leg­főbb potenciálját alkotják. A párt politikája itt válik reális tettekké. Itt különösen szembetűnően érzé­kelhetők sikereink és hiányossá­gaink, lehetőségeink és tartalé­kaink. Ezért olyan fontos, hogy a kom­munisták gyűlésein lenini módon, hamis idealizálás és meddő szó- cséplések nélkül összegezzék az elért eredményeket, hogy részen­ként összegyűjtsék a pozitív ta­pasztalatokat, bátran feltárják a hi­ányosságokat, rámutassanak a termelés növelésének a gazda­sági hatékonyság fokozásának és a helyzet javításának lehetőségei­re és konkrét útjaira. A pártbizottságok kötelessége a lehető legnagyobb mértékben gondoskodni arról, hogy az alap­szervezetek taggyűlései tárgysze- rűek legyenek, nyílt bolsevik szel­lemben folyjanak, hogy a bírálat és az önbírálat jegyében megtár­gyalják a kollektívák életével összefüggő legégetőbb kérdése­ket és a munkát akadályozó körül­mények felszámolásának lehető­ségeit. Biztosítani kell, hogy min­den párttag élhessen az alapsza­bályzatban rögzített jogával, mi­szerint előterjesztheti javaslatait és hozzáfűzéseit, hogy egyetlen bíráló észrevétel se kallódjon el. Jelenleg rendkívül időszerű a rend és a fegyelem megszilárdí­tásának a kérdése. Ez napjaink sürgető követelménye, amelyet a szovjet emberek átfogóan értel­meznek, beleértve a fegyelmet a termelésben és a szolgáltatások szférájában, a társadalmi életben és az emberek mindennapi életé­ben, minden dolgozó kollektívában, minden városban és valamennyi faluban. Minden erőnkkel azon le­szünk, hogy ez a rend országunk­ban megszilárduljon. Az élet iga­zolta, hogy az emberek egyönte­tűen helyeslik a rend megteremté­sét célzó intézkedéseket és azt mi­lyen kézzel fogható eredményeket hoznak ezek. Nyíltan meg kell azonban mondani, hogy az utóbbi időben csökkenő figyelmet szen­teltünk ennek a rendkívül fontos kérdésnek. Éppen ezért jóval töb­bet kell megkövetelni főleg a dol­gozó kollektívák vezetőitől, akik személyesen felelősek a fegyele­mért. Gyakran találkozunk azzal, hogy a vállalatok vezetői elnézőek a dolgozók fegyelmezetlenségé­vel szemben abban bízva, hogy beosztottjaik viszont elnézőek lesznek az ő hibáikkal szemben. A kölcsönös megbocsátás eféle lélektanát nem tűrjük meg. A fegyelem és a rend megszi­lárdításának még egy fontos felté­tele van. Mindenkinek törődnie kell munkájával és lelkiismereteseb­ben kell teljesítenie a reá háruló kötelességeket. A tevékenység egyetlen szférájában sem érhe­tünk el lényeges eredményeket mindaddig, amíg a pártapparátus dolgozója végzi a gazdasági veze­tő, a mérnök pedig a küldönc mun­káját, amig a tudós zöldségesüz­letben fog dolgozni, a szövőnő pedig a farmon. Sajnos, ez gyak­ran igy van. Ez a helyzet termé­szetesen nem máról holnapra jött létre, mindenütt az ismert nehézsé­gek következtében állt elő, és egy nap leforgása alatt nem lehet vál­toztatni rajta. Ezt azonban min­denképpen meg kell tenni, Csakis igy számolhatjuk fel a felelőtlensé­get és a nemtörődömséget. Fokozni kell a küszöbönálló já­rási, városi, kerületi és határterü­leti pártértekezletek, valamint a szövetségi köztársaságok kom­munista pártjai kongresszusainak megfelelő légköre, tárgyszerűsé­ge és igényessége iránti követel­ményeket. Ezeken nem szabad megengedni - amint ez néha megtörténik - a dícsérgetéseket és a bókokat, azokat a kísérlete­ket, hogy a dolgok lényegét általá­nos szavak mögé rejtsék és objek­tív körülményekre vagy az egyes reszortok közti rossz egyeztetésé­re hárítsák a felelősséget a felme­rülő hiányosságok miatt. Úgy tervezzük, hogy az irányitó káderek, a Központi Bizottság tag­jai, a minisztériumok és a reszor­tok vezető beosztású dolgozói közvetlenül részt vesznek nem­csak a pártkonferenciákon, hanem az alapszervezetek tanácskozá­sain is, és mindent megtesznek azért, hogy a kommunisták kong­resszus előtti kollektív vitái a lehe­tő legkonstruktívabb légkörben és biráló szellemben folyjanak. A kongresszust megelőző ta­nácskozásoknak és a párt XXVII. kongresszusára történő előkészü­leteknek a központi motívuma, fő jelszava kell, hogy legyen az alko­tó munka, a szavak és a tettek egysége, a kezdeményezőkész­ség és a felelősség, a saját ma­gunkkal és elvtársainkkal szembe­ni igényesség. E téren a kommu­nistáknak kell példát mutatniuk. Minden párttagtól következete­sebben kell megkövetelni, hogy felelősségteljesen viszonyuljon a társadalomhoz, a párthatároza­tok teljesítéséhez és mint párttag, becsületes és tisztességes le­gyen. A kommunistát magatartása és tettei alapján kell értékelni. Más mérce nincs és nem is lehet. A beszámoló taggyűléseken megválasztják a vezető pártszer­veket, azokat friss erőkkel töltik fel és megoldják az időszerű káder­kérdéseket. A pártbizottságok kö­zelmúltban megtartott ülései meg­győzően igazolták, hogy a pártnak milyen kiforrott káderei vannak. Azt is újra alátámasztották, hogy szükség van a káderek kiválasztá­sa, széthelyezése és nevelése le­nini elveinek lehető legszigorúbb megtartására. Ott, ahol ezeket az elveket megszegik, ahol a dolgo­zókat a személyes rokonszenv, lekenyerezés és protekció útján juttatják egyes tisztségekbe, ott szükségképpen elhal a bírálat és az önbírálat, meggyengül a párt és (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom