Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-24 / 96. szám, szerda

Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) megköveteli a jelenlegi helyzet alapos megértését, a merész megoldásokat és határozott tet­teket. Országunk jelentős sikereket ért el a társadalmi élet minden területén. Az új rendszer előnyeire támaszkodva történelmileg rövid idő alatt a gazdasági és társadalmi haladás csúcsaira ért. A Szovjet­unió jelenleg hatalmas és sok­oldalúan fejlett gazdasággal, ma­gasan képzett munkáskáderekkel, szakemberekkel és tudósokkal rendelkezik. A termelés, a tudo­mány és a technika fejlődésének számos területén szilárdan tartjuk első helyünket a világban. Mélyreható változások álltak be a társadalmi életben is. A történe­lemben először vált a dolgozó em­ber saját országának gazdájává, sorsának alakítójává. A munkához és a munkáért járó jutalomhoz való jog biztosítása, a társadalom gondoskodása az emberről meg­születésétől egészen öregkoráig, a szellemi kultúrához való hozzá­jutás széles körű lehetőségei, az egyén méltóságának és jogainak tiszteletben tartása, a dolgozók mind szélesebb körű bevonása az irányításba - mindez a szocialista életmód tartós értékeihez és elvá­laszthatatlan vonásaihoz tartozik. Épp ezek jelentik a politikai stabili­tás, a társadalmi optimizmus és a jövő iránti bizalom legfontosabb forrását. A szovjet emberek joggal büsz­kék erre. Azonban az élet, annak dinamikája további módosításokat és változtatásokat követel, s meg­követeli a társadalom új, a szó legszélesebb értelmében vett mi­nőségi szintjének elérését. Ez pe­dig elsősorban a műszaki-tudo­mányos innováció és a munkater­melékenység igen magas világ- színvonalának az elérése. Ide tar­tozik a társadalmi viszonyok, min­denekelőtt a gazdasági viszonyok tökéletesítése. Ugyancsak ide so­rolhatók a munkatevékenység szférájában, az emberek életének anyagi és szellemi feltételeiben végrehajtandó változások, s úgy­szintén a politikai és társadalmi intézmények egész rendszerének aktivizálása, a szocialista demok­rácia és a népi önigazgatás elmé­lyítése. A szovjet társadalom fejlődése döntő mértékben a gazdaság mi­nőségi változásaitól, az intenzív fejlesztésére való átállástól, a ha­tékonyság sokoldalú növelésétől függ. Épp ebből a szempontból kell értékelni a népgazdaság hely­zetét, illetve meghatározni a jövő feladatait. Mint ismeretes, az elért sikerek mellett a népgazdaság fejlődésé­ben az utóbbi években felerősöd­tek a kedvezőtlen tendenciák és nem kevés nehézség keletkezett. A párt aktiv tevékenységének kö­szönhetően 1983-tól sikerült javí­tani a népgazdaság számos lánc­szemének a munkáját és némi­képp javult az általános helyzet is. A nehézségeket azonban távolról sem küzdöttük le, és nagy erőfe­szítéseket kell kifejtenünk annak érdekében, hogy a gyors előreha­ladáshoz megteremtsük a meg­bízható alapokat. Miben rejlik a nehézségek oka? A válasz erre a kérdésre - bizo­nyára megértik - a párt számára elvi jelentőségű. Érezhető volt a természeti és más külső tényezők hatása. Véle­ményem szerint azonban a leg­fontosabb az volt, hogy nem mér­legeltük időben a termelés fejlesz­tésének objektív feltételeiben be­következett változásokat, vonat­kozik ez a termelés intenzivebbé tételének meggyorsítására, a gaz­dálkodás módszereinek a megvál­toztatására, s ami különösen fon­tos: a gazdasági szférában hozott széles körű intézkedések előké­szítése és megvalósítása nem volt következetes. Tudatában kell lennünk és ala­posan elemeznünk kell a helyzetet és le kell vonnunk a legmesszebb­menő tanulságokat. Az ország sorsa és a szocializmus helyzete a jelenlegi világban jelentős mér­tékben attól függ, miként cselek­szünk a jövőben. Széles körben kell kihasználnunk a tudományos- műszaki forradalom eredményeit, a szocialista gazdálkodás formáit összhangba kell hoznunk a mai feltételekkel és szükségletekkel, s lényegesen meg kell gyorsíta­nunk a szociális és gazdasági elő­rehaladást. Egyszóval: más út nem létezik. Épp ez határozza meg ma a szocializmus és a kommuniz­mus sikerét, épp ebből ered az a hatalmas felelősség, amely a pártra, annak központi bizottsá­gára és valamennyi pártszerve­zetre hárul a jelenlegi rendkívül fontos történelmi időszakban. És mi, kommunisták, kötelesek va­gyunk mindent megtenni azért, hogy sikerrel viseljük ezt a felelős­séget és teljesítsük a kor által reánk rótt nagy feladatokat. A legfontosabb kérdés jelenleg az, hogy hogyan és milyen eszkö­zökkel gyorsíthatja meg orszá­gunk a gazdasági fejlődést. Ami­kor erről a kérdésről a Politikai Bizottságban tárgyaltunk, egyön­tetűen arra a következtetésre ju­tottunk, hogy ehhez adottak a reá­lis lehetőségek. Teljes mértékben megvalósítható a növekedési ütem lényeges gyorsításával összefüggő feladat, ha minden munkánk középpontjában a gaz­daság intenzifikálása és a tudo­mányos-műszaki haladás meg­gyorsítása lesz, ha átszervezzük az irányítást és a tervezést, ha módosítunk a szerkezeti és beru­házási politikán, ha mindenütt ja­vítunk a szervezettség színvona­lán és a fegyelmen, s végső soron, ha lényegesen javítunk a munka stílusán. Úgy vélem, hogy az ülés részt­vevői támogatják ezt a következ­tetést. Viszonylag gyors eredmény ér­hető el a szervezési-gazdasági és szociális tartalékok mozgósításá­val mindenekelőtt az emberi té­nyező aktivizálásával, és ha elér­jük, hogy mindenki lelkiismerete­sen, a maximumot nyújtva dolgoz­zon munkahelyén. Az e téren mutatkozó nagy le­hetőségekről szóltunk az SZKP Központi Bizottságának székhá­zában a munkásokkal, gazdasági vezetőkkel, szakemberekkel és tudósokkal nemrég megtartott ta­nácskozásunkon is. A tanácsko­zás résztvevői leszögezték, hogy ez szükséges, s csakis oly módon lehetséges, hogy a kollektívák és vezetőik megfeszítik erőiket, job­ban kezdenek dolgozni, és így rövid időn belül sikerül nekik olyan mértékben fokozni a munkaterme­lékenységet, amely idővel össze­hasonlítható lesz az egész ötéves időszak tervfeladataival. Hasonló tartalékok minden vál­lalatban, minden építkezésen, minden kolhozban és szovhozban léteznek. Ezeket senki nem ismeri jobban, mint maguk a dolgozó kol­lektívák, azok pártszervezetei és gazdasági vezetői. Sok függ tehát az ő munkához való viszonyuktól, aktivitásuktól, attól a képességük­től, hogy érdekeltté tegyék az em­bereket a termelés növelését és a hatékonyság emelését eredmé­nyező lehetőségek maximális ki­használásában. A felelősség és a fegyelem té­makörének fontos vetülete a nyersanyagok, tüzelőanyagok, késztermékek időben és jó minő­ségben történő szállítása. A fele­lősség ott is világosan meg van határozva. A népgazdaságban már érezhető bizonyos fokú válto­zás a szerződéses fegyelem meg­szilárdulásában. Ezt tovább kell erősíteni, s a szerződéses kötele­zettségek teljesítését szigorúbban meg kell követelni az objektív kö­rülményekre való hivatkozás mel­lőzésével. További tartalék a pazarlás és a veszteségek elleni harc, amely­hez határozottan hozzá kell látni. Több minisztérium és vállalat ve­zető dolgozói egyre több beruhá­zást, gépet, nyersanyagot és tüze­lőanyagot próbálnak „kisajtolni“ az államtól. Másrészt viszont gyakran felelőtlenül viszonyulnak ezek ésszerű kihasználásához. A felszerelt berendezések olykor nem üzemelnek, vagy nincsenek teljes mértékben kihasználva. És mi történik a beruházások területén? Számos létesítmény aránytalanul hosszú ideig épül, ami jelentős anyagi értékeket köt le. A kapacitások fejlesztése aka­dályozva van és az ország nem kapja meg időben a szükséges termékeket. Nem megnyugtató a termelési alapok kihasználási tervének telje­sítése. Az üzemek és az építkezé­sek raktáraiban jelentős mennyi­ségű kihasználatlan berendezés halmozódott föl. Az anyagi értékek jelentős, közvetlen veszteségeket szenvednek, például a cement, a szén, a műtrágyák és a fa, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek a szállítási, a raktá­rozási, valamint a felhasználási gondatlanság folytán. Az ilyen pazarlásnak azonnal véget kell vetni. Csupán felhívá­sokkal azonban, mint látható, nem tehetünk sokat, ezekből már több volt, mint elég. Növelni kell a konk­rét személyek felelősségét, ezen belül jogi felelősségét is, vala­mennyi anyagi érték gazdaságos és helyes kihasználásáért. Meg­felelő rendet kell bevezetni min­den üzemben, minden építkezé­sen, minden kolhozban és szov­hozban, minden szervezetben. Semmilyen ésszerű gazdálkodás­ról és a gazdaság hatékonyabbá tételéről e nélkül egyáltalán nem lehet szó. A népgazdaság intenzívebbé tételének és a megszerzett poten­ciál jobb kihasználásának legfőbb stratégiai eszközeként a párt első­sorban a tudományos-műszaki haladás lényeges meggyorsításá­ra helyezi a hangsúlyt. Az SZKP Központi Bizottságán júniusban külön értekezletre kerül sor, ame­lyen erről a kérdésről lesz szó. Ma e kérdéssel kapcsolatban néhány alapvető gondolatot szeretnék fel­vetni. Az ágazatok többségében a tu­dományos-műszaki haladás las­sú, lényegében evolúciós - túl­nyomórészt az eddigi technológi­ák tökéletesítésével, a gépek és a berendezések részleges korsze­rűsítésével valósul meg. Ezek az intézkedések természetesen hoz­nak bizonyos eredményt, azonban túl kicsit. Forradalmi változásokra van szükségünk, az alapvetően új technológiai rendszerek, a techni­ka legutóbbi, s egyben leghatéko­nyabb generációinak bevezetésé­re. Lényegében a népgazdaság valamennyi ágazatának a tudo­mány és a technika legújabb ered­ményei alapján történő átépítésé­ről van szó. Ez a kérdés azért is olyan sür­gető, mivel az utóbbi időszakban az ország termelőeszközei jelen­tős mértékben elöregedtek és csökkent a termelési alapok felújí­tásának koeficiense. A 12. ötéves tervidőszak elsőrendű feladata kell, hogy legyen a berendezések felújítási koeficiensének lényeges növelése. Döntő szerepet kap a gépipar. Fejlesztését előnyben kell része­síteni, hogy már a 12. ötéves terv­időszakban 50-100 százalékkal gyorsuljon ennek az ágazatnak a növekedése. A legfőbb feladat az olyan új generációjú gépek és berendezések gyártására való gyors átállás, amelyek képesek lennének biztosítani a progresszív technológia bevezetését, a mun­katermelékenység sokszoros nö­velését, az anyagigényesség csökkentését és az alapok haté­konyságának fokozását. Különös figyelmet kell fordítani a szer­számgépek gyártásának tökélete­sítésére, valamint a számítástech­nika fejlesztésének, az elektro­technikai és az elektronikai beren­dezések gyártásának - mint a tu­dományos-műszaki haladás leg­főbb katalizátorainak - meggyor­sítására. E feladatokra való tekintettel nem lehet normálisnak tekinteni, hogy csökken a technikusok és a mérnökök munkájának tekinté­lye. E téren nincs minden rend­ben. Növelni kell a művezetők, a mérnökök, a konstruktőrök és technológusok szerepét és tekin­télyét, munkájuk anyagi és erköl­csi elismerését. A tudományos-műszaki hala­dás meggyorsítását és a termelés hatékonyságának növelését nem lehet elválasztani a termékek mi­nőségének jelentős javításától. Ha nem felelnek meg a jelenlegi mü- szaki-gazdasági, valamint esztéti­kai követelményeknek és a fo­gyasztók más igényeinek - s gyakran nyilvánvaló selejtekről van szó -, akkor valójában az anyagi források elherdálásáról, népünk munkájának pazarlásáról van szó. A termékek minőségének sokoldalú javítása ezért is kell, hogy gazdaságpolitikánk fő tartal­ma legyen. Minőség és még egy­szer minőség - ez jelenlegi jelsza­vunk. Ha megoldjuk a minőség problémáját, megoldhatjuk a mennyiség problémáját is. Ez az egyedüli megbízható útja annak, hogy minél teljesebb mértékben elégítsük ki országunk szükségle­teit a korszerű technika iránt, a la­kosság növekvő igényeit a külön­böző árucikkek iránt, s csak így küzdhetjük le a népgazdaságban mutatkozó áruhiányt. Bármilyen kérdést vitassunk meg, bármilyen oldalról is közelít­sük meg a gazdaságot, végül min­den ahhoz vezet, hogy lényege­sen javítani kell az irányítást és a gazdasági mechanizmust, mint egészet. Erről ismét meggyőződ­tünk a munkásokkal és a gazda­sági vezetőkkel az SZKP Központi Bizottságán lezajlott nemrégi talál­kozó alkalmával, s ugyancsak a ZIL gyárban tett látogatásunk során. A találkozó résztvevői nagy aggodalommal szóltak arról, mi bántja őket, arról, hogyan bonyo­lódtak a munkafeltételek az irányí­tás tökéletlen rendszere miatt, szőrszálhasogató parancsolgatás és a fölösleges papírmunka követ­keztében. Ebből a helyzetből csak egy kiút van - azonnali és határo­zott intézkedéseket kell hozni az irányítással összefüggő kérdések egész komplexumát illetően. A gazdasági mechanizmus át­építésének koncepcióját ma vilá­gosabban látjuk. A centralizmus elvének továbbfejlesztése, a stra­tégiai feladatok teljesítése során bátrabban kell előrelépnünk az üzemek jogainak, önállóságának a bővítésében, az önelszámolási rendszer bevezetésében, s ennek alapján kell növelni a dolgozó kol­lektívák felelősségét munkájuk végeredményéért, illetve anyagi érdekeltségüket. Az e téren megvalósuló széles körű kísérlet eredményei, úgy tű­nik, nem rosszak. Teljes mérték­ben azonban nem nyugtathatnak meg bennünket. Olyan szakasz­hoz értünk, amikor a kísérlettől a gazdálkodás és az irányítás ki­forrott rendszerébe kell átlépnünk. Ez pedig azt jelenti, hogy meg kell kezdeni a gazdaságirányítás leg­felsőbb láncszemei munkarend- szerének gyakorlati átépítését, el­sősorban a távlati szociális, gaz­dasági és tudományos-műszaki feladatok megoldására, a tudo­mány és a termelés leghatéko­nyabb összekapcsolási formáinak keresésére kell őket orientálni. Az élet egyre nagyobb követel­ményeket támaszt a tervezéssel szemben, amely az irányítás mag­va. Aktiv eszközzé kell, hogy vál­jon a termelés intenzifikálásában, a progresszív gazdasági megol­dások megvalósításában, biztosí­tania kell a gazdaság kiegyensú­lyozott és dinamikus fejlődését. A társulások és vállalatok terveit ugyanakkor mentesíteni kell a tervmutatók nagy számától és jobban érvényre kell juttatni a gaz­dasági szabályozókat, amelyek teret engednek a kezdeménye­zésnek és a vállalkozókedvnek. Itt az ideje annak, hogy elkez­dődjön az irányítás szervezési struktúrájának tökéletesítése, az irányítás felesleges elemeinek a felszámolása, az apparátus egy­szerűsítése és hatékonyságának a fokozása. Azért is meg kell tenni ezt, mert az irányítás egyes ele­mei akadállyá és fékező tényező­vé váltak. Lényegesen csökkente­ni kell az utasítások, rendeletek és módszertani előírások számát, amelyekben időnként önkényesen interpretálják a párt és a kormány döntéseit, és amelyek korlátozzák a vállalatok önállóságát. Rendkívül fontos, hogy az önel­számolás alapelvei a legkisebb munkacsoportban, minden mun­kahelyen meghonosodjanak. Ez lehetővé teszi a felülről lefelé ható irányítási rendszer tökéletesítését célzó intézkedések egyesítését az alsóbb szinteken a szervezés kol­lektív formáinak a fejlesztésével, és a munkakezdeményezés lent­ről történő ösztönzését, a dolgo­zók aktivitásának a fokozását. (A beszéd befejező részét la­punk holnapi számában kö­zöljük) A Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia együttes ünnepi közgyűlése (ČSTK) - A Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia tegnap együttes ünnepi közgyűlést tartott a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca betetőzésének és hazánk szovjet hadse­reg általi felszabadításának 40. évfordulója alkalmából. Josef Rimán akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Aka­démia alelnöke a közgyűlésen üd­vözölte Josef Havlínt, a CSKP KB titkárát, Karol Lacót, a szövetségi kormány alelnökét, Miloslav Dočkalt, a CSKP KB osztályvezetőjét és a többi vendé­get. Jelen volt a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának küldött­sége is Konsztantyin Frolov aka­démikussal, az Akadémia alelnö- kével az élen. Ott voltak a Szovjet­unió csehszlovákiai nagykövetsé­gének képviselői is. Ünnepi beszédében Zdenék Snítil akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia alelnöke a tudósok és a tudomány szerepé­ről szólt. Kijelentette, hogy ma már világszerte egyre több tudós és feltaláló tudatosítja azt a veszélyt, amely a világbékét fenyegeti a tu­dományos felfedezéseknek az amerikai imperializmus agresszív katonai és nagyhatalmi céljaira való felhasználása folytán. A Csehszlovák és a Szlovák Tu­dományos Akadémia tagjai és munkatársai az antiimperialista békefront szilárd részét képezik. Ezért kötelességünknek tartjuk, hogy hozzájáruljunk a különböző országok tudósainak megértésé­hez, tekintet nélkül a bennünket elválasztó politikai és ideológiai különbségekre. Az ünnepi közgyűlés résztvevői levelet küldtek a CSKP Központi Bizottságának, amelyben kötelez­ték magukat, hogy a tudományt a kutatás kulcsfontosságú terüle­teire összpontosítják, úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a tudományos isme­retek érvényesítéséhez szocialista társadalmunk minden szakaszán. Ugyancsak levelet küldtek a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának, amely többek között megállapítja: legfelsőbb tudomá­nyos intézményünk a szovjet tu­dósokkal együtt kész részt venni az emberiség békés jövője érde­két szolgáló tudomány sokoldalú fejlesztésében. Ismerkedtek a pedagógusképzéssel (ČSTK) - A Köpeczi Béla mű­velődési miniszter vezette magyar oktatási és kulturális küldöttség tegnap Nyitrára (Nitra) látogatott. A küldöttséget elkísérte Juraj Bu­ša szlovák oktatási miniszter is. A vendégek ismerkedtek a pe­dagógusképzéssel, s ellátogattak a Mezőgazdasági Főiskolára is, amely évente 900 mérnököt ké­pez mezőgazdaságunk számára. A magyar küldöttség kétnapos csehszlovákiai látogatásának vé­gén Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda) utazott, ahol a magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági szakközépiskolában alkalmazott oktatási módszerekkel ismerke­dett meg. ÚJ szú 2 1985. IV. 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom