Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-23 / 95. szám, kedd
Levelezőink írják Ünnepköszöntő vállalások A szerkesztőségünkbe naponta érkező beszámolók levelezőinktől többek között arról is hírt adnak, hogy több üzemben, vállalatnál, gazdaságban és intézményben számos, jelentős hasznot hozó feladat elvégzésére vállalkoztak a dolgozók. Több munkahelyen már megvonták a felszabadulásunk 40. évfordulójának a tiszteletére végzett plussz munka mérlegét. Másutt a vállalt feladatok teljesítése még folyamatban van. Az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) átrakóállomáson 2946 dolgozó kapcsolódott be az évforduló kapcsán megrendezett üzemi versenybe. A pártbizottság megállapította, hogy annak során szép eredmények születtek. Terven felül négyszázezer tonna árut raktak át. Megtakarítottak 206 490 kWh áramot, 5962 liter benzint, 12 555 liter gázolajat, háromszáznegy- vennégy tonna kokszot és százharminchét tonna szenet. Több mint négyszáz tonna ócskavasat, öt és fél tonna papírt és ötszázhetvenhat kilogramm színesfémet gyűjtöttek. Társadalmi munkában elvégezték az állomás szociális berendezéseinek karbantartását. Tizenháromezer órát dolgoztak az üzem korszerűsítésének során és a pionírtábor létesítményei rendbehozásánál. Sivák Béla A poltári Haladás Egységes Földmüvesszövetkezet dolgozói egymillió 774 ezer korona értékű felajánlást tettek. Ennyivel járulnak hozzá 82 millió 332 ezer korona értékű, jubileumot köszöntő vállalásához. Kanizsa István A Csécsi (Čečejovce) Efsz-nek, a járás egyik legjobb eredményeket elérő gazdaságának dolgozói az évforduló évében nemcsak nyolc és fél ezer korona értékű munka elvégzésére vállalkoztak, hanem a hetedik ötéves tervidőszak feladatait is túl akarják teljesíteni. Különösen a jobb minőségű állati termékek előállítására fordítanak nagyobb gondot. Több mint negyedmillió korona értékű üzem- és tüzelőanyagot, valamint egyéb nyersanyagokat takarítanak meg. Megszervezték a másodlagos nyersanyagok begyűjtését is. Iván Sándor Másfélmillió korona az értéke annak a munkának, melyek elvégzésére a Zelenina zöldség- és Igényes feladatok öt ifjúsági alapszervezetben dolgozott eddig az egyházkarcsai (Kostolné Kračany) Barátság Efsz 115 fiatalja. Legutóbb egy szervezetté alakultak át. Igényes feladatokat tűztek maguk elé munkatervükben. Különböző politikai, kulturális és sportrendezvényeken kívül vállalták, hogy a XII. VIT tiszteletére 960 órát dolgoznak társadalmi munkában a mezőgazdasági csúcsmunkák során, 1660 órát a Nemzeti Front választási programja teljesítésénél és 2500 koronát gyűjtenek a szolidaritási alapra. Csiffári Ferenc gyümölcsforgalmazó vállalat galántai (Galanta) járási felvásárló üzemének dolgozói vállalkoztak. Nyolc kollektív és huszonöt egyéni vállalást tettek. Az elárusítók ötszázezer koronával teljesítik túl forgalmi tervüket. A raktárak csomagoló részlegeiből a tervezettnél tíz tonnával több árut szállítanak csomagolva a boltokba. Oláh Gyula A hétszázötven lakosú Mihályfa (Michal na Ostrove) kis település, de a lakosság lelkes. Z-akció során ledolgoznak 11 450 órát társadalmi munkában. A kolónia-telep rendezése csinosítása folyamatban van. Kiültettek négyezer díszbokrot és továbbra is ápolják a falut díszítő 12 500 rózsabokrot. Hulladékgyűjtést rendeztek. Az eredmény: ötszáz kilogramm üveg, harmincöt tonna vas, száz kilogramm papír- és kétszáz kilogramm textilhulladék. Megkezdték a véradók toborzását. Harminc újabb véradót szeretnének megnyerni az ügynek. Csibáné Kertész Lídia Nagy siker volt Szép élményben lehetett részük mindazoknak, akik részt vettek a nagyfödémesi (Veľké Úľany) Béke Efsz ifjúsági szervezete színjátszó csoportjának előadásán. A színjátszó csoport tagjait, akik Siposs Jenő: Dalol a nyár című három felvonásos vígjátékát mutatták be sikerrel Szencen (Se- nec), a közönség nagy tapssal jutalmazta. Tóth Éva Hidegtálkészítőtanfolyam Jól működik a CSEMADOK ekecsi (Okoč) helyi szervezete. A közelmúltban a szervezet vezetősége hidegtálkészítő-tanfolya- mot rendezett az érdeklődőknek. Horváth Jánost, a dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) mesterszakácsot már másodszor hívták meg az ekecsiek. Tavaly a főzőtanfolyamon a hús különböző elkészítési módjaira tanította meg az asz- szonyokat, most pedig azt mutatta be, hogyan kell ízlésesen elkészíteni a hidegtálakat. Amíg a hidegtálak készültek, a mesterszakács a konyhaművészet hasznos tanácsaival látta el a tanfolyam résztvevőit. A sikeres rendezvény a szebbnél szebb hidegtálak elfogyasztásával ért véget. Lukovics Györgyi Beceneve: csülökcsárda Ismét meglepte fogyasztóit a komáromi (Komárno) Jednota fogyasztási szövetkezet: falatozót nyitott a járás székhelyén. Fő kínálata főtt csülök, sült hurka és házikolbász. Ezenkívül a húskészítmények széles választéka várja a fogyasztókat. Ha a vásárló otthon akarja elfogyasztani a kiválasztott ínyencfalatokat, kívánságára papírtálcára teszik és fóliával légmentesen lezárják. Az ételhez házikenyeret adnak. A város ilyen jellegű első létesítménye máris nagy népszerűségnek örvend, amit bizonyít, hogy a nyitás napján becenevet kapott: a fogyasztók csülökcsárdának hívják. A felvételen Mészáros Eszter üzletvezető kívánságra becsomagolja az árut. Sztrecskó Rudolf Egy járás életéből Bensőséges beszélgetés követte Mária Kováfová pszichológus előadását, melyben a fiatalok problémáival foglalkozott. A nagy érdeklődésre való tekintettel a tornaváraljai (Turnianské Podhradie) művelődési ház vezetősége tervbe vette, hogy a jövőben előadássorozatot indítanak erre a témára, A nyitrai (Nitra) járásban az idén 3500 tizenöt éves fiatal kap személyazonossági igazolványt, ebből a járási székhelyen 1500-an. A felvételen Mária Slízková, a városi nemzeti bizottság küldötte Monika Kozlová elsős vendéglátóipari tanulónak adja át személyi igazolványát ünnepélyes keretek között Pavol Matis felvétele mert a fiatalok újabb és újabb kérdéseket vetettek föl. A szociális gondoskodás egyik formája hazánkban az idős embereknek ebéd biztosítása. Az Újbódvai (Nová Bodva) Helyi Nemzeti Bizottság nagy figyelemmel oldotta meg ezt mindhárom községben. A tornai (Turňa nad Bodvou) Cementgyárból szállítják naponta 35 nyugdíjas részére az ebédet, amit a klubban osztanak szét. A napokban kedves találkozóra került sor az Újbódvai Efsz-ben. Megrendezték a nyugdíjasok napját. A találkozón a nyugdíjasok érdeklődéssel hallgatták a szövetkezet vezetőségének beszámolóját az elért eredményekről és örültek a szép sikereknek. Farkas Rózsa A járművezetők örömére Rimaszombatban (Rimavská Sobota) az akasztóhegyi lakótelepen nemrég a Baruma vállalat új üzletét adták át, ahol a gépkocsikhoz szükséges gumiabroncsokon kívül mindenfajta járműre - kerékpárokra, motorkerékpárokra, utánfutókra stb. - vásárolhatnak az emberek gumiabroncsokat, ezen kívül ékszíjakat, gumicsöveket, gumimatracokat és még sokféle gumiipari készítményt. Az üzlet megnyitásával nagy örömet szereztek a járás gépkocsivezetőinek, mivel eddig a szükséges gumiabroncsokat messzeesó városokban tudták csak megvásárolni. Torpis József Jakoby Gyula halálára ,, Mikor egy kicsit kivilágosodik az agyam, de még nem ébredek tudatára, hogy élek, az nagyon rossz. Nehezen ébredek. Az első gondolatom az, hogy megint nehéz nap van előttem. Aztán jön a munka reménye - és ez mindig lökést ad ahhoz, hogy a napot elkezdjem. Sokat vívódom. Rettenetes bizonytalanság, kínlódások közepette élek. Lehet, hogy most is csinálok valami jót, csak nincs bátorságom azt mondani a képre, hogy igen, ez az. A halált kívánom, de félek tőle. Félek attól a fizikai szenvedéstől, aminek az árán eljutok odáig“- mondotta két évvel ezelőtt egy vásárnap délelőtti meghitt beszélgetés alkalmával Jakoby Gyula. Nyolcvanéves volt akkor. Még nem tudta, csak sejtette, hogy a fizikai szenvedés elkerülhetetlen lesz számára. A szíve 1985. április 15-ig bírta a harcot. A halál egy európai rangú festőművész életművét zárta le. Jakoby Gyula 1903. március 28-án született, Kassán (Košice); az elemi és szakközépiskoláit is itt végezte. Kiváló rajztudása már ekkor nyilvánvaló volt. Indulása szempontjából szerencsés körülménynek tekinthető, hogy a század húszas éveiben Kassán pezsgő képzőművészeti élet volt, itt alkotott például Csordák Lajos, Halász-Hradil Elemér, s emigránsként ugyancsak itt telepedett le a konstruktivista felfogású Krón Jenő is, aki képzőművészeti szabadiskolát nyitott. Jakoby képzőművészeti tanulmányait előbb Halász-Hradil Elemérnél kezdte, majd Krón Jenőnél folytatta. Ügyesen dolgozott. 1924-ben Kassán, a Remb- randt-szalonban már szerepelt a helybéli művészek kiállításán. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolára Kontuly Bélának, egykori osztálytársának és barátjának a biztatására jelentkezett. 1926-28-ban Réti István osztályába járt, majd hazatért és végleg Kassán telepedett le. Több mint hat évtizeden át úgyszólván ki sem mozdult ebből a városból - személyi függetlenségét megőrizve csak a művészetnek élt, méghozzá úgy, hogy soha sem hagyta magát elragadni a kor csábító művészeti divathullámai által. Szilárd jellem volt. Emberi és gondolkodói tisztaságát a két világháború borzalmainak átélése után is megőrizte, s nagy művésszé talán éppen azért válhatott, mert az énjében zajló érzelmi és tudati folyamatokat irgalmatlan őszinteséggel vitte vászonra. Senkit sem utánzott, valóságunkat - önmagát mondta, sajátos nyelven.-Bevallása szerint a fehér vászon elótt mindig remegett. A tiszta vászon neki olyan kihívást, feladatot jelentett, amit halálkomolyan vett. Képei egyszuszra, felfokozott érzelmi állapotban, a pillanatok és véletlenek szerencsés találkozásainak pontján születtek. Szigorú kritikájának különben sok festménye áldozatául esett. Hogy hány képet kapart le, semmisített meg - azt csak ő tudta volna megmondani, vagy talán még ő sem. Csak azokat a képeket hagyta meg, amelyek megnyugtatták. Ezektől nem is akart megválni. Ha képvásárlók kopogtattak be hozzá, inkább lebeszélte őket a szándékukról. Élete folyamán aránylag kevés önálló kiállításon szerepelt, de ez elég volt ahhoz, hogy ismert és elismert" művésszé váljon. Itt jegyezzük meg, hogy 1963-ban a Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítették, 1968-ban megkapta az érdemes művész címet, 1970- ben pedig a Szlovákiai képzőművészet fejlesztésében elért eredményekért című kitüntetést adományozták neki. Megérte, hogy a figyelem az országhatáron túlról is feléje fordult, igaz, hajlott korára való tekintettel a Belgiumba szóló meghívást már nem fogadhatta el, s képeinek párizsi kiállításába is csak elvileg egyezett bele, de annak nagyon örült, hogy a budapesti Műcsarnokban 1984. december 14-től 1985. január 7-ig huszonöt év után ismét bemutathatta munkáit. Jakoby Gyula pikturájában egyes művészettörténészek olyan szociális, pszichikai és művészeti jegyeket véltek felfedezni, mint amilyenek Soutine, Ensor, Rouault, Matisse, Bonnart műveiben találhatók. Jakoby művészete azonban annyira egyéni, hogy művészettörténeti helyének meghatározására akár egy tucatnyi vele rokonítható művész nevét is felsorolhatnék, és ezzel még mindig nem határoznánk meg művészetének sajátosságait. Ahogy egyik elemzője rámutatott, a festészet klasszikus hagyományainak értelmében Jakoby figurái nem hősök, hanem a hétköznapok apróságaitól megtépázott lények, akiket a rajzi torzítás eszközeivel és a színek felfokozásával a groteszk irónia világába tudott transzportálni. A néző azonban nem csupán a karakterek telitalálataiban lelheti meg örömét, hanem az eszközök egyéni változatosságában is. Jakoby mestere a torzítással kifejezővé tett vonalnak, amelyet még egy-egy színnel is gazdagít. Kiváló ritmusérzékének segítségével művészetének egyik alapképletét, a színes körvonalat egyensúlyba tudta hozni a tartalmi vonatkozásokat kiemelő színfoltokkal. Humor és tragikum, irónia és döbbenet - ezek Jakoby művészetének jellegzetes kategóriái. Ironikus felhangú utóda a múlt század végén Weimarban kialakult ún. armeleutmalerei-nek (sze- gényember-festészetnek), melynek örökségét Daumier grafikájára emlékeztetően franciás könnyed- ségűvé és játékosan elegánssá varázsolja. Jakoby Gyula elment. Testét a kassai krematóriumban ma elhamvasztják, de tudjuk, hogy mégsem hagy el végleg bennünket. A képeivel való találkozás sokakban váltott és vált ki bizonyára a jövőben is katartikus élményeket. Sorolni lehetne azokat a verseket, amelyeket hozzá, képei alá írtak költők. Életműve kétségtelenül olyan örökség, melynek kisugárzó ereje nem gyöngülni, hanem erősödni fog. SZASZÁK GYÖRGY ÚJ SZÚ 6 1985. IV. 23.
