Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-20 / 93. szám, szombat
IPIÍOMUNKHNK TÜKRE NAGYÜZEM A KYSUCA PARTJÁN Szlovákia nagyszabású iparosítási programja keretében már 1947 közepén döntést hozott a kormány egy gördülőcsapágy- gyár létesítéséről. A helyszínen sem kellett sokáig töprengeni, hiszen Kysucké Nové Mesto abban az időben még az ország legelmaradottabb települései közé tartozott. Három évvel a határozat után az alig félig elkészült üzemcsarnokokban már a termelés is megkezdődött.- A gazdasági kényszer hatására döntöttek így az illetékesek, hiszen az 1948-as februári események után a nyugati országok felfüggesztették a hazánkkal való együttműködést - emlékszik visz- sza a kezdet kezdetére František Švaňa elvtárs, aki akkor ifjúmunkás volt, 1969 óta viszont a közel 1500 kommunistát tömörítő párt- szervezet üzemi bizottságának elnöke, s tagja az SZLKP Központi Bizottságának. Középpontban az ember A termelés fokozása, a termékskála bővítése továbbra is a legfontosabb feladat marad, ugyanakkor egy pillanatra sem feledkeznek meg az értékeket létrehozó ember munka- és életkörülményeinek javításáról. A közel hétezer dolgozó illetve szakmunkás- tanuló növekvő igényeinek kielégítése nem kis feladat, s ez túlzás nélkül hatással van az egész város, sőt a környék lakosságára is. Csupán az elmúlt évtizedben két óvodát és egy bölcsődét építettek, s vállalati közreműködéssel épült fel több járulékos beruházás is. A lakásépítést minden időszakban fontosnak tartották, az utóbbi öthat esztendőben például közel ötszáz család költözhetett új otthonba. Az egészségügyi ellátás is minden igényt kielégít, s szükség esetén mód van a dolgozók hosz- szabb utókezelésére, üdültetésére is. A szakszervezet a különböző Nagy szakmai tudást igényel a csapágygyár dolgozóinak munkája (A szerző felvétele) ÚJ SZÚ 1985. IV. 20.- Abban az időben bizony rend kívül jól jött a Szovjetunió üzemeinek segítsége, melyek több mint kilencszáz csapágytípus termeléséhez kölcsönöztek tervdokumentációt. A cseh elvtársak, főként a brnói Zbrojovka szakembereinek segítségéről sem feledkezhetünk meg, hiszen abban az időben Észak-Szlovákiában a gépgyártás még csak gyermekcipőben járt. Küzdelmes, nehéz esztendőket éltünk át, s aligha gondoltuk volna, hogy harminc év elteltével az ország legjelentősebb gördülőcsapágygyára leszünk, s szerepünk a KGST tagországok nemzetközi munkamegosztásában is jelentős lesz. Bizony, hosszú volt az út odáig, amíg a kysucai kisemmizett zsellérek, elszegényedett kézművesek és az országutak egykori vándorai elsajátították a komoly szakmai tudást, s nagy pontosságot igénylő munkát. A gyár fejlődésével és eredményességével párhuzamosan gyökeresen megváltozott az itt élő, dolgozó emberek élete is. Széles körű hazai felhasználás - külföldi értékesítés A gördülőcsapágyak felhasználása a technika mai fejlett világában sem csökken, sőt fokozódik. Az autó vagy a motorkerékpárgyártás terén éppúgy nélkülözhetetlen, mint a repülő-, a traktor-, a mozdony- vagy a mezőgépgyártásban, de említhetnénk akár a kozmikus felhasználást is. Napjainkban az ország legnagyobb gyárában 217 alaptípus készül, s a módosított változatok száma meghaladja a hétszázat. A ma gyártott legnagyobb gördülőcsapágy külső átmérője 320 mm, súlya 32 kilogramm. A gyár töretlen fejlődésében mérföldkövet jelentett az 1978-as esztendő, amikor a termelési érték már meghaladta az 1 milliárd koronát. A széles körű hazai felhasználás mellett ma már termékeiknek több mint egynegyedét exportálják. Legnagyobb vásárlójuk a Szovjetunió, jelentős kereskedelmi partnerük a többi KGST ország is, s közvetett formában a világ számos fejlett országában és a fejlődő országok piacán is jelen vannak. beutalók vásárlásán kívül saját üdülőközpontot üzemeltet az árvái vízduzzasztónál és Ostrá térségében. Dolgozói számára rendszeres üdültetést biztosít a Léva (Levice) melletti Margita-llona strandfürdőn és a bolgár tengerparton is. Az üzem területén egy központi konyha és öt étterem van, melyekben naponta 1600-1700 ebédet szolgálnak fel. A dolgozók kulturális és művelődési igényeit is kielégíti a vállalat. Jól berendezett klubházaiban helyet kapnak a különböző szakkörök és hobbi-klubok, országos hírnévre tettek szert például a modellezők. Aktív színjátszó és folklórcsoportjuk rendszeresen részt vesz az országos rendezvényeken. A tömegsportra is rendkívül sókat áldoznak. Jelenleg szinte minden korcsoportban készülnek a spartakiádra s a sportegyesületen belül ígéretesen folyik az utánpótlásnevelés az atlétikában és a labdarúgásban is. Az elkövetkező években az üzem több tíz millió koronát fordít a szakmunkásképző és az új egészségügyi központ építésére, s tervezik az üzemi étkeztetés bővítését, s újabb bölcsődék és óvodák építését. A szakmai fejlesztésről, az utánpótlásnevelésről sem feledkeznek meg. A szakmunkásképzőben közel hétszázan tanulnak, s van esti tagozatú szakközépiskolájuk is. A műszaki fejlesztés fontossága Ahhoz persze, hogy dolgozóik a jövőben is hasonló szociális juttatásokban részesüljenek, a gyárban folyó mindennapi munkát is javítani kell.- Az ország sok más iparvállalatához hasonlóan ezekben a hetekben mi is azon munkálkodunk, hogy még eredményesebbé tegyük a termelést - mondja Švaňa elvtárs - s ez egyre nehezebb feladat. Az elmúlt esztendőkben ugyanis megváltoztak a gazdálkodás feltételei, s ugyanakkor növekedtek a termékeinkkel szembeni minőségi követelmények. Törvényszerűen kerül tehát előtérbe a műszaki fejlesztés, komoly erőfeszítéseket teszünk a technika és a tudomány vívmányainak mielőbbi gyakorlati alkalmazása érdekében. S nem is eredménytelenül. Innovációs programunk keretében például sikerült a vasúti közlekedés számára olyan gördülőcsap- ágyakat előállítanunk, melyek a korábbiaknál sokkal nagyobb igény- bevételre is alkalmasak, az óránkénti 200 kilométeres, vagy ennél nagyobb sebességet is kibírják. A fejlesztés terén nagy hasznát látjuk a Szlovák Tudományos és Műszaki Társasággal való együttműködésnek, valamint a testvéri szocialista országokkal folytatott rendszeres konzultációknak. Mindemellett tudatában vagyunk annak, hogy saját műszaki dolgozóink és szakembereink tehetik a legtöbbet az előrehaladásért. Az újító és feltaláló mozgalmat mi központilag irányítjuk, s a formalitás béklyóitól már régen megszabadítottuk. Nem ritka az olyan esztendő, amikor a bíráló bizottságnak 700-800 beterjesztett javaslatról kell döntenie. Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva bátran tervezhetünk 6-7 millió koronás gazdasági hasznot a benyújtott és elfogadott újítások révén. Legalább ennyire fontos a dolgozók munkakezdeményezésé, versenyszellemének fokozása. Jól kamatoztatjuk a történelmi évfordulók tiszteletére kibontakoztatott kötelezettségvállalási mozgalmakat céljaink elérésére. Hazánk fel- szabadulásának 40. évfordulója tiszteletére például 5805 egyéni és 215 kollektív vállalást tettünk, s ez eleve biztosítéka feladataink teljesítésének. Persze a felajánlások révén mi ennél többet szeretnénk elérni. Az árutermelés tervét legalább egymillió koronával túlteljesíteni, s a Szovjetunióba irányuló exportkötelezettségeinket november elejére teljesíteni. Az önköltségek csökkentése is nagyon fontos feladat. A legnagyobb eredményt ezen a téren gépkapacitásunk jobb kihasználásával és az alapanyagok, valamint az üzemanyagok takarékos felhasználásával érhetjük el. Számításaink szerint a fémfelhasználást 1350 tonnával csökkentjük s ezzel közel hét és fél millió koronát nyerhetünk, a tüzelő és a villamosenergiatakarékosság révén pedig mintegy 2 és fél millió koronát. Az idén terven felül nyolc go- lyóscsapágytipust fejlesztünk ki, s ha a sorozatgyártás is elkezdődhet, ez újabb 10 millió korona pluszbevételt jelent számunkra. Jelentős összegeket kívánunk megtakarítani a gépek élettartamának meghosszabbításával. Szó van például egy már korábban kiselejtezett ROTO-1 típusú gép megjavításáról, melynek újbóli üzembehelyezésével közel egymillió koronás értéket tudnánk előállítani. Talán az elmondottakkal is sikerült érzékeltetnem, hogy vannak még tartalékaink, s ezek fel- használásával még jobb eredményeket tudunk a jövőben elérni. Az idei 27 millió koronás kötelezettségvállalásunk mindenesetre jelzi, hogy nagy erő rejlik a munkáskollektívában. A gyár vezetői végezetül azt is elmondották, hogy a jövő miatt sem kell aggódniuk a dolgozóknak. A már jóváhagyott ötéves üzemfejlesztési terv szerint ugyanis újabb beruházásokat eszközölnek, melyek a termelési folyamat korszerűsítését, a környezetvédelmet, a munka és életkörülmények javítását szolgálják majd. Ennek értelmében a jelenlegi termelési érték az évtized végéig közel 300 millió koronával növekszik, s bérekre mintegy 40 millió koronával fizetnek ki többet az ideinél. Töretlenül fejlődik, gyarapodik tehát ez a gyár, ez a város, ez az egykor oly szegény országrész. A Kysuca mentén lakó emberek élete gyökeresen megváltozott, ma már meg sem fordul fejükben az a gondolat, hogy máshol keressenek maguknak megélhetést. HACSI ATTILA A Slovosivo termelési-gazdasági egységhez tartozó Pieäťanyi Növénytermesztési Kutatóintézet új, magas terméshozamú gabona-, takarmány- és hüvelyes-fajták ki- nemesítésével és progresszív technológiai eljárások kifejlesztésével foglalkozik. A kutatási feladatok megoldása során együttműködik intézményekkel, például a bratislavai Ko- menský Egyetem természettudományi karával és a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolával. Képünkön: Vladimír Mego kandidátus, a biokémiai és fiziológiai osztály vezetője az egyik berendezést ellenőrzi. (Ivan Ružák felvétele - ČSTK) Fiatalok vére folyt A radotíni tragédia 55. évfordulójára Mai életünknek mélyre nyúló gyökerei vannak népünk forradalmi múltjában. Éppen ezért nem feledkezhetünk meg azokról a nemzedékekről, amelyeknek tagjai úttörői voltak a forradalmi gondolatoknak, harcoltak a München előtti Csehszlovákia kizsákmányoló társadalmi rendje ellen. Fáradhatatlanul küzdöttek a munkásosztály érdekeiért a kommunista párt vezetésével azok a fiatalok is, akik megtalálták útjukat a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. A forradalmi harcok, a munkáért, a kenyérért, a politikai, a demokratikus és szociális jogokért vívott küzdelmek során többször ontották vérüket az emberek, áldozták életüket, hiszen a tüntetők, a sztrájkok résztvevői ellen brutálisan léptek fel. 1919 és 1935 között az uralkodó burzsoázia nem habozott osztályhelyzetének védelmére és a forradalmi erők elfojtására felhasználni a rendőri gumibotokat, a puskákat, szuronyokat. Igen kiéleződött a feszültség a dolgozók és a burzsoázia között a nagy gazdasági válság idején, mely Csehszlovákiát is sújtotta. Következményei - a kormánykörök megnyugtatásai ellenére - a munkásosztály, a kisparasz- tok, a falusi szegénység vállára nehezedtek. A munkanélküliek több mint 1 milliós hadseregébe tartozott a csaknem 200 ezer fiatal is, akiknek életkora 14-24 év között volt. A munkalehetőség állandó hiánya, a középiskolai és főiskolai végzettségűek ki nem használása, az amúgy is alacsony bérek állandó csökkentése, főleg Szlovákia területén, valamint más korlátozások, nagy csalódást, lemondást és jogos rettegést váltottak ki a fiatalokban. Az utat az a politikai munka mutatta, amelyet a kommunisták végeztek. A munkásosztály és a fiatalok körében a csehszlovák tőke kizsákmányoló intézkedései elégedetlenséget, radikalizálódási folyamatot és forradalmi hullámot váltottak ki. Ennek tudatában volt a burzsoázia is, ezért munkásellenes támadásra mozgósította minden erejét, az államhatalmi gépezetet, a hadsereget, a bíróságokat és a rendőrséget. Rendkívül éles módszereket alkalmazott 1919-től 1932-ig, amikor is a burzsoá apparátust az agrárpárti Dr. Juraj Slávik belügyminiszter irányította. Az az esemény, mely a 30-as évek elején megrendítette az egész csehszlovákiai haladó nyilvánosságot, a Prága közelében levő Radotínban történt, ahol a csendőrök felvonuló fiatalokba és gyermekekbe lőttek. A Csehszlovák Komszomol tevékenységével igyekezett csökkenteni a válságnak a fiatalság vállaira háruló súlyát. Egyebek között hagyományos találkozók, és egyéb rendezvények szervezésével, melyeken a CSKP képviselői, a Komszomol tisztségviselői rávilágítottak a csehszlovákiai gazdasági válság igazi okaira, valamint a belőle kivezető forradalmi útra, melyet fokozatosan a kommunista párt mutatott meg. Az egész országban folyó rendezvények egyike a prágai kerület kommunistáinak gyűlése volt, melyet 1930. április 20-ra terveztek Radotínban. A hivatalok ezt, akárcsak sok más munkás és kommunista akciót, nem engedélyezték. Az ifjúság azonban, tiltakozásul kilátástalan helyzete és a burzsoázia elnyomása ellen, egybegyült a közeli Kosor községben. Amikor véget ért a gyülekezés, résztvevői menetben tértek vissza Radotín- ba, hogy vonaton folytathassák útjukat Prágába, fegyveres rendőrök állták el útjukat. Annak ellenére, hogy világos volt: gyermekekről és fiatalokról van szó, lőni kezdtek beléjük. Golyóik öt fiatal lányt találtak el, akik közül a legfiatalabb 13, a legidősebb 20 éves volt. Az a tény, hogy fegyvert emeltek a gyermekek és a fiatalok menetére, óriási felháborodást és tiltakozást váltott ki. Még aznap Prágában az ifjúság és a dolgozók tüntetésére került sor, melyet további ilyan akciók követtek az egész országban. A radotíni tragédiának nagy volt a visszhangja azokban a felhívásokban is, melyeket az 1930. május elsején megtartott felvonulások résztvevői fogadtak el. A kommunista párt által szervezett több mint 300 felvonuláson 290 ezren vettek részt, köztük sok fiatal is. Ezzel kapcsolatban Klement Gottwald rámutatott: az ellenség kénytelen volt fogcsikorgatva beismerni, a májusi tiltakozásokon szokatlanul nagy számú proletár fiatal vett részt, ami azt bizonyítja, hogy a fiatal dolgozók és kisparasztok a haladás oldalán állnak. A kommunista képviselők a nemzetgyűlésben szigorúan tiltakoztak, rámutatva a tragédia igazi bűnöseire. A Rudé právo és a Tvorba az igazságot tárta föl a radotíni véres eseménnyel kapcsolatban, míg a Právo lidu és a České slovo - mint arra Július Fučík rámutatott - csupán sajnálkozását fejezte ki és megjegyezte, hogy a sortüz okait vizsgálják. A történelmi igazsággal kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy csupán a CSKP szállt szembe következetesen a burzsoázia praktikáival. Politikai és szervező tevékenységét arra irányította, hogy a munkás és egyéb fiatalokat megnyerje. Jelszava ez volt: „Az ifjú proletár nemzedékért vívott harc - a munkásosztály többségéért vívott harc“. Különösen nagy jelentőségű volt Klement Gott- waldnak a Rudé právo 1930. május 18-i számában közölt elvi cikke, amely a kommunistákat az ifjúsággal való munka új formáira ösztönözte. Ez „Ifjúságunk - a jelen“ - címmel jelent meg. A fiatalok helyzetével a gazdasági válság, illetve a radotíni tragédia idején a CSKP KB is foglalkozott 1930. május 24-én és 25-én megtartott ülésén. A burzsoázia tettét élesen elítélte politikai felhívásában. A harcok nem értek véget. A munkásosztálynak s a haladó erőknek még nem egy áldozatot kellett hozniuk, számos nehéz harcban kellett részt venniük. Fegyverek dördültek el Duch- covban, Mostban, Dolná Lipo- vában, Polomkában és másutt. Ezért most, amikor a gyermekek és fiatalok vérontására emlékezünk, tisztelettel gondolunk mindazokra, akik a legnagyobb áldozatokat is vállalva harcoltak jelenünkért. Tetteiket - mint arra pártunk XVI. kongresszusa is rámutatott - a jövő nemzedékek örökre megőrzik emlékezetükben. FRANTIŠEK MORAVICKÝ
