Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-18 / 91. szám, csütörtök

Tervszerű víz- és talajvédelem Egy járás környezetvédelmi gondjai és eredményei A Tőketerebesi (Trebišov) Járási Nemzeti Bizottság plenáris ülése a közelmúltban foglalkozott a környezetvédelem helyzetével. Vannak-e a járásban ezen a téren gondok? De még mennyire, hogy vannak. A tőketerebesi járást ebben a tekintetben a szélsőségek jellemzik. Kelet-Szlovákiában itt van a legtöbb folyómeder - összesen 225 kilométer tehát a kerület folyamainak egyötöde, évente há­romszor kiadós áradásokkal. Va­lamennyi kelet-szlovákiai folyó megduzzadva érkezik járásunkba, hogy aztán a Bodrogba torkollva elhagyja hazánkat. Sok a víz, vi­szont kevés az ivóvíz. Járásunk lakosságának csupán 33 százalé­ka van rákapcsolva a vezetékes vízhálózatra. Pedig Battyán (Bo­tany) térségében 300 liter vizet nyerünk a Latorca és a Tisza föld­alatti vízgyűjtő területéből. A Slo­venské Nové Mesto-i kutak má­sodpercenként 90 liter jó minősé­gű vizet biztosítanak Bodrogköz lakosságának. Kedvezőtlenebb képet mutat a járás északi része, ahol egy most felépített vízmű Parchovany és Božčice között csupán 80 liter vizet ad. Pedig itt vannak a járás vízre szomjas élel­miszerüzemei, a cukorgyár, cso­koládégyár, tejfeldolgozó üzem, az egész járást ellátó kenyérgyár, a Frucona gyümölcs- és zöldség- tartósitó üzeme, az élesztőgyár és a befejezés előtt álló húsfeldolgo­zó üzem. Másodpercenként hat­vanhárom litert fogyaszt csupán az élelmiszeripar, hogyan fedez­hető tehát a lakosság kb. ugyan­olyan mennyiségű szükséglete? A Szalánci hegyek dargói lejtőin újabb vízforrásra bukkantak, amely lehetővé teszi, hogy má­sodpercenként 20 literrel növeljük a fogyasztást. Továbbra is ki kell használni a járási székhely hatá­rában lévő forrásokat, amelyeket az Ondava, Trnavka és a Topl’á- ból vezetett csatorna táplál. Innen másodpercenként további 50 liter vizet kapunk, ez teljes mértékben az élelmiszeripar rendelkezésére áll. A járás vízellátásának problé­mái végérvényesen csak úgy old­hatók meg, hogy vagy elvezetjük Bodrogköz ivóvizét Terebesre, ami kb. 25 kilométer csővezeték lefektetését igényelné, vagy pedig a távlati terv szerint a humennéi járásban épülő Starina víztározó­ból kapnánk meg a szükséges vízmennyiséget. Nem volt teljes az örömünk, amikor 1984-ben üzembe helyez­tük a battyáni és božčicei vízerő­művet, ahonnan a járás másod­percenként 380 liter ivóvizet kap. Az ivóvíz minősége mindkét he­lyen veszélyeztetve van. A Topl’a és az Ondava összefolyása alatt Csak néhány problémát említettem meg a jnb ülésén felvetettek közül. Maga a beszámoló és a vitafelszólalások kiterjedtek sok más fontos kérdésre, a tavaly jóváhagyott környezetvédelmi koncepció valamennyi pontjára. Tény, hogy már túl vagyunk azon az időszakon, amikor csak beszéltünk a környezetvédelemről, konstatáltuk a tényállást és hagytuk tovább futni a kedvezőtlen folyamatot. Járásunk területén valamennyi üzemnek, valamennyi helyi nemzeti bizottságnak van környezetvédelmi terve, ezeket a járási programból kiindulva dol­gozták ki. A tervek megvalósítását a jnb környezetvédelmi bizott­sága rendszeresen értékeli. Meggyőződésem, hogy ezen a területen minőségi változásoknak nézünk elé. VERES SÁNDOR mérnök, a Tőketerebesi Jnb alelnöke meghúzódó forrásokat a Bukóza és a Chemko Strážske által kibo­csátott vegyianyag, ami pedig a battyáni vízmüvet illeti, forrásait az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) átrakóállomáson földbe szivárgott kőolaj és más vegyihulladékok szennyezik. Az első esetben az illetékes minisztériumokat kértük meg, hogy segítsenek, mivel a szennyeződés helye járásunk területén kívül van. Ágcsernyő esetében komoly szanálási mun­kálatokat rendeltünk el, melyeket az állomás fokozatosan teljesít is. A vízszennyezés igazi oka az ipar nem körültekintő fejlesztése, amely során évtizedekkel ezelőtt nem vették figyelembe a környe­zetvédelem alapvető szabályait sem. Komoly gondot okoz a szenny­víz elvezetése, annak tisztítása járásunk három városában. Nagy- kaposon (Veľké Kapušany) a szennyvíztisztító állomás kapa­citása teljesen kimerült, ami 3-^4 évre fékezheti a város fejlesztését, mert további építkezési engedé­lyeket nem lehet kiadni. Hasonló helyzet várható a nyolcadik ötéves tervidőszak végére a járás szék­helyén, Tőketerebesen. Királyhel- mecen (Kráľovský Chlmec) ez a probléma talán már 1986-ra megoldódik, mert a szennyvíztisz­tító állomás építése ekkorra befe­jeződik. Az ipari és a mezőgazdasági üzemek sem állnak ebben a tekin­tetben sokkal jobban. Két üzem szennyvíztisztító-állomások építé­sével akarja a múlt hibáit kiküszö­bölni, mégpedig az ágcsernyői át­rakóállomás és a vajáni (Vojany) hőerőmű. A mezőgazdasági üze­mek közül a lastovcei és a perbe- nyiki (Pribenik) sertéstelep veszé­lyezteti talajvizünk tisztaságát. A húsz év előtt tervezett telepeken nem tudták tökéletesen megoldani a szennyvíz felfogását, és ennek gazdaságos felhasználását. ÚJ szú 5 1985. IV. 18. Délután a telepen Egy-két ember megy be, vagy jön ki az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) Csehszlo­vák-Magyar Barátság Efsz gazdasági udvarának kapuján. Ilyenkor, a kora délutáni órák­ban csak a sorosok teljesíte­nek szolgálatot az istállókban. Egy kis szobába zsúfolva hár­man görnyednek a kimutatá­sok fölé. Pavlik Ferenc főzoo- technikus, Melicher István mérnök, takarmányfelelős és Saróka Lajos, az új korszerű telep zootechnikusa. Számol­gatják, mit hozott a negyedév, milyenek a kilátások és a jövő­ben milyen módon termelhet­nek még több tejet. Abban megegyeznek, hogy bizony elég sok a tennivaló. A terme­lés intenzifikálásának fokozá­sára még csak most tették meg az első lépéseket,. Nehezen jutnak jó kerékvágásba. Szóba kerül a takarmányo­zás, a későn nyílt tavasz miatt keletkezett problémák. Fogy a tömegtakarmány és abrakta­karmányból sem bővelkednek. Ezért be kell osztani minden napra, hogy az újig kitartson. Ezzel kapcsolatban megtettek minden intézkedést. A közpon­ti takarmánykeverőben készítik elő a silókukoricát, más silóta­karmányokat, takarmányszal­mát és a szénát etetésre. A jó minőségű széna nagy részét nem adhatják a keverőbe, mert azt a borjakkal etetik. Mindhár­man megegyeznek abban, hogy közös összefogással, az agronómusokkal való együtt­működéssel a jövőben na­gyobb gondot kell fordítaniuk a takarmánytermelésre. Lé­nyegesen javul a helyzet, ha a telep mellett mintegy száz hektáros területen legeltethetik az állatokat. A mozgás, a sza­bad levegőn való tartózkodás hozzájárul az állatok egész­ségügyi állapotának javítá­sához. A takarmány minőségéről is sokat beszélnek. A minták alapján a silózott kukorica első osztályú. A szenázs viszont másodosztályú, de jelentős ré­sze harmadosztályú. Ilyen ta­karmány etetésekor nem nagy az állatok termelékenysége. Ezen a helyzeten tehát változ­tatniuk kell. Igaz, nem könnyű feladatról van szó, mert az idei tavaszon is nagy területeket öntött el az Ipoly, tönkretéve a vetések egy részét és késlel­tetve a fű növekedését. A főzootechnikus egyre gyakrabban emlegeti, hogy a tejtermelő telep - amelyben 730 tehenet helyeztek el - épí­tése nem sikerült. Az isiállók­ban nem érzik jól magukat az állatok. Ezért újabb beruházá­sokkal az épületeket megfelelő állapotba hozzák. Egy új istál­lóba összpontosítják a friss fe­jős teheneket, amelyeket opti­mális takarmányadaggal etet­nek és a lehető legnagyobb tejhozamot akarják elérni. Az állatok termelékenysége terén igen sok a teendő. A múlt év­ben a tehenek átlagos tejhoza­ma 3009 liter volt. A jelenlegi időszakban a napi tejhozam tehenenként 7 liter. Ez is mu­tatja, hogy szűkiben vannak a takarmánynak és az állatok termelékenysége sem a leg­jobb. Ezért meggyorsítják az állatok keresztezését. A három fiatalember alapos elemzést végez. Sokat beszél­nek a mulasztásokról - egy­részt az építőkről, másrészt az állattenyésztésben dolgozók­ról. Az idei év tavaszán elért eredményekről. Mert a tejel­adás tervét az első negyedév­ben túlteljeseítették. A felvásárló üzem az összes tejet elsőosz­tályúnak minősítette. Ha a tej­termelés szintje nem is magas, de a minőségi mutatókban nem kell szégyenkezniük a já­rásban. Amikor ezt emlegetik, kissé jobb kedvre derülnek, összecsomagolva holmijukat, bezárva a kis szobácskát, min­denki munkához lát. BALLA JÓZSEF A strašnicei Tesla vállalat nemrég megkezdte a Mánes Color típusú hordozható színestévé-készülékek szállítását a piacra. A képernyő átmérője 32 centiméter. Az új típusból az idén 15 ezer készül. A képen: Ladislav Makovec beállítja a készülékeket. (Petr Josek felvétele - ČSTK) Katonák, akik bizonyítanak... A néphadseregben nap mint nap történik feljegyezni való olyan esemény, cselekedet, amely közérdeklődésre tarthat számot. Az egyik helyen arról értesülhetünk, hogy emberéletet mentettek meg, a másikon a tényleges katonai szolgálatát töltő fiatal büszke arra, hogy a néphadseregben új szakmát szerzett. A harmadik helyen az egésznapos kiképzés után szorgalmasan készülnek a spartakiádra, de közben a katonák gondolatmenete afelé irányul, hogy a kikép­zési év végére szakaszuk, rajuk megszerezze a példás címet. Hogy ez így van, erről tanúskodnak az alábbi sorok is. Felnéznek rá A gyakorlaton a gépesített lö­vésznek, harckocsizónak nem egy nehézséggel kell szembenéznie, tanúbizonyságot tenni arról, hogy fegyverének mestere. Nem ké­peznek kivételt a javítók sem, akiknek tábori feltételek mellett, gyakran éjszaka kell rendbe ten­niük a meghibásodott harci jármű­vet. Zbynek Štava, Roman Lanko tizedesek raja a gyakorlatok során is úgy dolgozik, mintha a laktanyá­ban jól felszerelt műhelyben vol­nának. Megjavítják az egyik harc­kocsi lánctalpát, a másikon sebes­ségváltót cserélnek. Fekete ove- ralljuk, kezük, sőt még az arcuk is olajos.- A polgári életben a géplaka­tos szakmát tanultam ki a jihlavai Motorpal vállalatnál - jegyzi meg munka közben Štava közlegény. - Amikor bevonultam, s túlestem az alapkiképzésen, altiszti iskolá­ba küldtek, hogy utána harckocsi­mechanikus leszek. Abban az idő­ben meg is írtam ezt apámnak, aki hivatásos gépkocsivezető. S tudja mit írt vissza? ,,Hiszen még egy kerékpárt sem tudsz megjavítani“. S ez bosszantott. Eszébe jutottak a szakmunkás- képzőben eltöltött évek és Milan Dopitá mester, akit mindig példa­képének tekintett. Ez ösztönözte az altiszti iskolában is a tanulásra. Arra, hogy minden szabad idejét a műhelyben töltse. Ha valamit nem tudott, vagy nem értett, meg­kérdezte az oktatóktól. Egy másodéves katonával közepes ja­vítást végeztek az egyik harcko­csin. Az alvázon mindent le kellett szerelni és szétszedni. A felénél sem tartottak a munkának, amikor magára maradt, mert a társa le­szerelt. Ö azonban nem adta fel. Egyedül is befejezte a javítást. Ettől a perctől megjött az önbizal­ma, s ráébredt, hogy minden mes­terségnek, a legnehezebbnek is, megvan a szépsége. Az egységben jó névre tett szert. Felettesei tudják, hogy ahol megjelenik javítórajával, ott nem lehet baj. Életmentők... Alkonyodik. A Klement Gott- wald Katonai Politikai Főiskola diákszállójának szobáiban meg- gyúlnak a lámpafények. Vizs­gaidőszak előtt mindenki igyek­szik, tanul. Nincs ez másképpen abban a szobában sem, ahol To­máš Burian, Peter Matlák és Mi­roslav Popivčák törzsőrmesterek laknak. Tomáš, ha késő este belefárad a tanulásba, kézbe veszi Karéi Čapek egyik könyvét. Csakhogy az asztali lámpa nem világit. Hoz­záfog, hogy kicserélje az égőt. Éles villanás hasítja át a levegőt. Tomás elveszti az eszméletét, a földre zuhan. Miroslav azonnal Tomáš pulzu­sát ellenőrzi, Peter pedig a tele­fonhoz szalad, s amikor a vonal másik végén az egészségügyi ügyeletes jelentkezik, izgatottan mondja: „Jöjjenek gyorsan, Burian törzsőrmestert áramütés érte“. Majd szívmasszázst, mesterséges légzést alkalmaz. Gyorsan telnek a percek, de minden jel arra vall, hogy a sérült már túl van az élet­veszélyen. Ezt állapítja meg a helyszínre érkező orvos is, aki megköszöni a két fiúnak lélekje­lenlétüket. Tomáš Buriant kórház­ba szállítják, ahová két barátja is elkíséri... Néhány nappal az eset után Miroslav Smatlák törzsőr­mestert az akadémia parancsnoka és politikai osztályának vezetője fogadja. Az elismerő szavak kísé­retében tárgyi jutalmat nyújtanak át az életmentőnek. Tegyük hoz­zá, megérdemelten.- A legfontosabb, hogy Tomáš újra itt van közöttünk - mondja a fogadás után a törzsőrmester társainak, majd így folytatja: - Más sem cselekedett volna más­képpen. A tettek embere Az egésznapos kiképzés után jól esne a pihenés, de a Rudolf Jasi- okról elnevezett harckocsizó egy­ségben a legénység a spartakiád­ra készül. Köztük van a vrbovéi Milan Trnka közlegény, akit a munkahelyén, a Trikota vállalat­ban, ahol karbantartóként dolgo­zott, vették fel a pártba tagjelölt­nek. A szünetben először arról beszél, hogy ő is ott szeretne lenni a strahovi stadionban. Aztán más­ra tereli a szót:- A kiképzési év végére szeret­ném megszerezni a Példás katona jelvényt, s elérni azt, hogy rajunk is megkapja a példás címet. Erre megvan minden előfeltételünk... Megszólal a zene, újra elkezdő­dik a gyakorlat. Milan Dmka közle­gény igyekszik itt is épp úgy jó pél­dával elöljárni, mint a gyakorlóté­ren. Hiszen tagjelölt, sőt néhány hónapja a szakasz agitátora is. Mit szólnának társai, ha ó a szavak és nem a tettek embere volna. Azt tartja, hogy a személyes példamu­tatás az agitátor legjobb meggyő­ző eszköze. N.J. Sok gondot okoz a talaj pusztí­tása is. A szilád mezei utak hiá­nyában sok helyen széles mezei utak keletkeznek, amelyek felesle­gesen csökkentik a termőföldet. Ugyanez vonatkozik a rendetlen szalmakazlakra és a kihasználat­lan parcellákra is. A járási mező- gazdasági igazgatóság adatai szerint az elmúlt évben több mint 10 millió koronát fordítottak kör­nyezetvédelemre és a munkahelyi környezet javítására. Ez az összeg azonban kevésnek bizo­nyult, a mezőgazdaságban a kör­nyezetvédelmi intézkedések meg­valósítása - tekintetbe véve a múlt hibáit és a gazdasági udvarok el­évülését - még több esztendőt fog igénybe venni. Ami a levegőszennyeződést il­leti kerületi méretben szintén első­séget élvezünk. A vajáni hőerő­műből évente több mint nyolcvan- ezer tonna kéndioxid száll a leve­gőbe és huszonötezer tonnányi hamu szennyezi a talajt. A szeny- nyeződés helyét az északi-déli irányú szelek .határozzák meg. Ezek szerencsére elkerülik a leg­nagyobb települést - Nagykapost, de az erős szelek idején valósá­gos hamufelhő borítja a szél irá­nyában fekvő községeket. Bár a hőerőmű több milliós bírságot fizet a járásnak és néhány egysé­ges földművesszövetkezetnek kártérítést ad, a szennyezés na­gyobb mérvű mérséklését csak két év múlva tudja megoldani. Vannak azonban pozitív jelen­ségek is a környezetvédelemben. A vajáni Slovnaft szennyvíztisztító állomása például tisztább vizet bo­csát ki, mint a Laboréból nyert technológiai célokra felhasznált folyóvíz. Sok esetben segít a szomszédos hőerőmű gondjai­nak orvoslásában is. Ugyanez mondható az itt található hulladék­égetőről. A Slovnaft ebben az esetben is segítségére volt az ág­csernyői átrakóállomásnak az évek során felgyülemlett olajma­radványok felszámolásában, amelyek a battyáni ivóvízkutak vi­zének minőségét fenyegették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom