Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-18 / 91. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK j JAPÁN VÁLASZÚT ELŐTT Piacnyitás vagy amerikai „megtorlás“ Alig három héttel a hét legfejlettebb tőkés ország bonni gazdasági csúcstalálkozója előtt semmiképpen sem biztató előjel az amerikai-japán kereskedelmi viták kiújulása. Az utóbbi hetekben szokatlanul élesre fordult a két ország között évek óta folyó kereskedelmi háború, s úgy tűnik, a végső megoldás - ha egyáltalán a gyakorlatban létezik ilyesmi - a hét állam- és kormányfőre vár majd májusban. Az elmúlt hét végén külügyminiszteri szinten foglalkoztak a kétoldalú kapcsolatokban minden korábbinál nagyobb feszültséget előidéző problémával, de eredménytelenül. A washingtoni külügyminisztérium George Shultz és Abe Sintaro ugyan arról biztosította a kérdezősködő újságírókat, hogy haladás történt a vitás kérdések megoldásában, ám szűkre szabott válaszaikból arra lehetett következtetni, hogy nem sikerült enyhíteni a meglevő kereskedelmi ellentéteket. Mindketten kitérő válaszokat adtak, amikor arról faggatták őket, hogy részletekbe menően mit is értenek az előrelépés szó alatt. Az egymás országaiba irányuló kölcsönös export kérdésében tehát minden maradt a régiben, Japán naponta újabb aktívumot könyvelhet el a bilaterális kereskedelemben, viszont nőttön-nő az amerikai deficit. Tavaly az Egyesült Államok 37 milliárd dollárral kevesebb értékű terméket adott el Japánnak, mint amennyit a távolkeleti országtól vásárolt. Az amerikai kereskedelmi deficit tavaly 127 milliárd dollár körül mozgott, tehát a deficit majdnem egynegyede a japán-amerikai kereskedelemre esett. Washington ezt a deficitet annak tulajdonítja, hogy a japán behozatali védővámok miatt árui nem képesek betörni a szigetország piacaira. Shultz az ABC tévétársaság értesülése szerint éppen ezért szokatlanul erélyes hangnemben azt követelte tokiói kollégájától, hogy Japán késedelem nélkül tárja ki piacait az amerikai áruk előtt. Tokióban homlok- egyenest másként ítélik meg a helyzetet: ha ,,bűnbakot" kell keresni, akkor az a Reagan-kor- mányzat önző pénzügyi politikája. A hónapok óta irreálisan magas dollárárfolyam - az amerikai valuta értéke az utóbbi évben 60 százalékkal nőtt a nyugat-európai valutákéhoz képest - az oka annak, hogy a drága dollár miatt dráguló ,,made in USA“ védjegyű áruk nem tudnak betörni az olcsó hazai árukkal elárasztott piacra. Tokiói megítélés szerint tehát csakis a washingtoni pénzügyi politika az oka annak, hogy az amerikai termékek nem konkurrenciaképesek. A két külügyminiszter előtt már megpróbálkozott a viták elsimításával Gaston Sigur, Reagan japán ügyekben illetékes tanácsadója, aki a közelmúltban Tokióban járt és magával vitte az elnök üzenetét. Reagan levelét egyértelmű fenyegetésként kell értékelni. Kilátásba helyezte ugyanis, ha Japán nem nyitja meg piacait a magas behozatali vámok leépítésével, akkor a washingtoni törvényhozás szigorú vámintézkedéseket hoz a japán export feltartóztatására. Minden jel arra vall, hogy ez nem puszta fenyegetés volt. A képviselöház 394:19 arányú elsöprő többséggel elfogadott határozatában gazdasági szankciókat sürgetett Japán ellen. A határozat még nem kötelező érvényű a kormányzatra nézve, de ha a szenátus továbbviszi a törvényjavaslatot, s a Kongresszus törvényerőre emeli, akkor az elnöknek állást kell foglalnia: aláírja vagy megvétózza azt. A republikánus szenátusi többség vezetője úgy nyilatkozott, hogy a javaslatot egyelőre nem terjesztik a szenátus elé, mert szerinte „haladnak“ a megbeszélések Japánnal. Az egyik törvényhozó úgy értékelte a képviselőházi döntést, hogy ,, Japán fölött továbbra is Damoklész kardjaként függ az amerikai megtorlások lehetősége“. A tervezetnek meglett a kétségtelen hatása. A tokiói kormány ugyan hivatalosan nyilatkozatban utasította vissza a szenátus döntését, ám a Nakaszone-kabinet pár nap leforgása alatt, már április 9-én piacnyitó csomagtervet jelentett be. A korábbi tervekhez hasonlóan ez a legutóbbi sem elégítette ki az Egyesült Államokat. Washingtoni részről változatlanul nagyon erős bírálatokat hangoztatnak Japán címére. O'Neill, a képviselőház elnöke egyenesen úgy nyilatkozott, ha Japán nem akar kutyaszorítóba kerülni, jobb, ha önként teszi meg a Fehér Ház által elvárt piacnyitó intézkedéseket, nem pedig egy esetleges ,,kényszer“ hatására. Egyelőre tehát nehéz belátni, hogy mikor is kerül pont a kereskedelmi vita végére. A napokban alacsonyabb szinten újabb kétoldalú megbeszélések kezdődnek elsősorban amerikai távközlési berendezések és műholdak Japánnak történő eladásáról, s ezeken is felszínre kerülnek a meglévő nézeteltérések. A megbeszéléseken amerikai részről arra próbálják Japánt rávenni, hogy optikai-elektronikai berendezések szállításával járuljon hozzá Reagan „csillagháborús“ terveinek a megvalósításához. Ugyanakkor azt ajánlják Tokiónak, hogy fokozott amerikai fegyverek nagyobb arányú megvásárlásával járuljon hozzá a kétoldalú kereskedelemben mutatkozó nagy arányú amerikai deficit csökkentéséhez. P. VONYIK ERZSÉBET INNEN - ONNAN • SPANYOLORSZÁG ÉS PORTUGÁLIA közöspiaci csatlakozásával Jugoszláviának kedvezőtlen változásokra kell számítania az árucsere-forgalomban és a munkaerőmozgásban. A két ibériai ország belépésével Jugoszlávia tizenöt legfontosabb exportterméke közül kilenc veszít versenyképességéből az EGK-országok piacain. Az EGK- piac bővülésével várhatóan nő viszont olyan jugoszláv termékek kivitele, melyekből hiány van a közöspiaci országokban így például a rizs, a szójabab, a kukorica, az állati takarmányok és a dohány exportja. Az újonnan belépőkkel tovább súlyosbodik az EGK- tagországokban a munkanélküliség, ezért sok jugoszláv munkás hazatérése várható az EGK-országokból. Ez automatikusan maga után vonja a külföldön munkát vállaló jugoszlávok hazautalásainak csökkenését és az állást keresők számának növekedését Jugoszláviában. • KÍNÁBAN új bérezési rendszert kívánnak bevezetni, melyben jobban érvényesül a munka szerinti elosztás elve. A kormányhivatalokban, intézményekben július 1 -tői szeretnék elindítani az új rendszert, melynek részletein egyelőre még dolgoznak. Az állami vállalatoknál a bér a vállalat gazdasági teljesítményének függvényében alakul majd. A jelenlegi, merev bérkategóriás rendszerben főleg a munkahelyen eltöltött évek száma, s nem a teljesítmény határozza meg a bér nagyságát. Számos helyen - egy ideig - még a régi módszerek maradnak érvényben. • SZOVJET ÉS FINN hajógyarak atomjégtörő hajók közös gyártására készülnek. Az első példány, az ötvenezer lóerős Tajmir még az évtized vége előtt munkához láthat a sarki tengereken. A jégtörők mindkét ország műszaki-tudományos eredményeit egyesítik magukban: a hajótest és a személyzeti helyiségek a híres finn hajógyár, a Wärtsilä üzemeiben készülnek, az atomreaktort pedig a leningrádi Balti Hajógyárban szerelik be. A Szovjetunió rendelkezik a világ egyetlen nukleáris meghajtású jégtörőflottájával. Az első ilyen hajót, a Lenint 1939-ben bocsátották vízre Leningrádban. • A SZUEZI-CSATORNA szélesítésének munkálatai a befejezésükhöz közelednek - jelentették be azon az ünnepségen, amelyet abból az alkalomból tartottak, hogy a csatornán áthaladt a kétszázezredik hajó, az 1975- ben történt újbóli megnyitás óta. A csatornát most mindkét oldalon huszonöt méterrel szélesítik, ami lehetővé teszi a forgalom jelentős emelkedését. Jelenleg 370 ezer tonnás hajók is képesek áthaladni a csatornán, a napi áruforgalom átlagosan egymillió tonna fölé emelkedett. A csatorna évi bevétele idén várhatóan meghaladja az egymil- liárd dollárt. • A TÖRÖK HATÓSÁGOK huszonkilenc vállalatot kértek fel, hogy tegyenek ajánlatot egy pontonhíd megépítésére Isztambulban. Az előreláthatólag tizmilliárd török lírás (huszonegy- millió dolláros) költséggel építendő híd hatsávos lesz, teljes hossza pedig eléri a négyszázhatvannyolc métert, és a lebontásra ítélt, hetvenhárom éves pontonhíd szerepét kell átvennie. A munkálatokat 1987 közepén kezdik meg. • A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK gazdaságainak átlagos növekedési üteme 3,6 százalékos volt tavaly, ez előrelépés az előző évi 2,3 százalékhoz képest. 1980 óta a népesség szaporodása először tavaly maradt a gazdaság növekedési üteme mögött és igy öt éven belül első ízben nőtt az egy főre jutó jövedelem a fejlődő országok átlagában. Az átlagos adat azonban nagy különbségeket takar. A Világbank szakértőinek előjelzése szerint a fejlett ipari országok háromszázalékos idei gazdasági növekedési üteme a fejlődök számára hétszázalékos exportbővítést és várhatóan 4,3 százalékos gazdasági növekedést tehet lehetővé. Az 1984-85-ös évről közölt adósságtáblázat adataiból kitűnik, hogy az eddigi programok eredményeként általában mérséklődött a folyó fizetési mérlegek hiánya. Az erdők hónapjában Napjainkban a népgazdaság sok megoldásra váró feladata mellett egyre több figyelmet fordítunk a környezetvédelemre. Jóllehet, hajlamosak vagyunk arra, hogy esetenként csak szűkebb környezetünkre gondoljunk, a feladat azonban korántsem ilyen egyszerű. Hiszen a környezetvédelemnek elválaszthatatlan része az erdőgazdálkodás is, melynek problémáit az elmúlt időszakban úgy tűnik, kissé lebecsültük. Most, az erdők hónapjában különösen időszerű szólni az erdőgazdálkodásban eddig elért eredményekről és természetesen azokról a gondokról is, amelyeket a lehető legrövidebb időn belül meg kell oldani. Az 1971-től terjedő időszakban az erdőgazdaság dolgozói fokozott figyelmet fordítottak erdőink fahozamának növelésére. Jelentősen emelkedett a kiültetésre szánt facsemeték száma, amely mindenekelőtt a csemetekertek kibővítésének tudható be. A közel tizenöt év alatt több mint 299 ezer hektár erdőt létesítettek és az sem elhanyagolható, hogy ebből mindössze 74 ezer hektár volt mezőgazdasági terület. Az új erdők létesítése mellett a régiek felújítása és ápolása sem kisebb jelentőségű, hiszen erdeinkben rengeteg a kiszáradt, kidőlt fa, s a „természetbarátok“ erdőlátogatásának nyomait is el kell takarítani. Nem vitás, az eltelt csaknem tizenöt év alatt az erdőgazdaság dolgozói alapos munkát végeztek, megoldásra váró feladatból azonban még van elég. Hiszen az utóbbi években erdeinkben objektív okoknál fogva sok kár keletkezett. Például az erdőket károsító sokféle betegség és a kártevők elszaporodása következtében évente megközelítőleg egymillió köbméter fa megy tönkre, további 200 ezer köbméter pedig erdőtűz áldozatává válik. Az utolsó egy-két évben a tölgyfák pusztulása is gondot okoz, és kedvezőtlenül befolyásolja a lomblevelű fák tervezett kitermelését. Az objektív tényezők mellett azonban a munkaszervezés fogyatékosságai és a felelőtlenség is sok bajt okoznak. Nagyok a veszteségek például a szállítások folyamán, és a már említett erdőtüzek jelentős hányada sem a természeti csapások, hanem a turisták gondatlanságának a következménye. Sok esetben a faállomány kitermelése sem folyik ésszerűen. Nem egy példa van már arra, hogy a tűlevelű fák kitermelése jóval túllépte a tervezett mennyiséget, miközben a kevésbé keresett cserből, akácból és gyertyánból a szükségesnél gyorsabban növekedtek a készletek. Ez természetesen nemcsak erdőgazdálkodási szempontbóT helytelen, hanem tovább növeli a kereslet és a kínálat, illetve a lehetőségek közti aránytalanságokat. Sajnos, a véletlenszerű fakitermelés sem ritkaság, s ennek kedvezőtlen hatását az is fokozza, hogy a legtöbbször éppen a legjobb fákat vágják ki, miközben néhol az erdők elöregedése fenyeget. Ha belegondolunk, hogy mennyi idő alatt lesz a facsemetékből kivágásra, illetve faipari célokra alkalmas fa, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy az említett problémák megoldása most már nem tűr halasztást. Igaz, a már meglevő faállománynak az eddiginél ésszerűbb felhasználása is csökkent- heti a faipar gondjait. Ezt a célt szolgálja majd a vranovi Bukózában az a központi raktár, amelynek építése már folyik. Nem szabad viszont megfeledkezni arról, hogy a haszonfák kitermelésének alapvető feltétele az új erdők létesítése. Nincs tehát idő a várakozásra, hiszen önmagában a tervszerű gazdálkodás nem oldja meg az erdőgazdaság gondjait. Kézzelfogható intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a cse-. metekertek területe a kívánt mértékben növekedjen, hogy új erdeink megfelelő összetételűek legyenek, hogy a jövőben ne pusztíthasson az erdőtűz, hogy az erdő termőképességét ne csökkentsék a különböző káros tényezők, röviden: hogy egészséges, ellenálló erdőt nevelhessünk. S ez mindannyiunk feladata, de nemcsak áprilisban. KOVÁCS EDIT A trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézet munkatársai nagy gondot fordítanak új, nagy hozamú fajták kinemesítésére és nagyüzemi eljárások kifejlesztésére. A nyárasdi (Topol'niky) nemesítő állomással együtt az utóbbi években több minőségi hibridet állítottak elő. A képen: Mária Hippíková (baloldalt) és Marta Ferenčíková, a genetikai laboratórium dolgozói az új hibridekről készítenek statisztikát. (Ivan Lužák felvétele - ČSTK) Előtérben a háziállatok tenyésztése (ČSTK) - A CSKP XVI. kongresszusa feladatul tűzte ki, hogy megteremtsék a feltételeket a háziállatok tenyésztésének továbbfejlesztéséhez a háztáji gazdaságokban és a kistenyésztőknél. E tevékenység felkarolására számos intézkedés történt, amelyek például adópolitikai jellegűek; bevezették a kedvezményes kölcsönt a kisállattenyésztők támogatására és a szerződéses állathizlalást. Ezeknek az intézkedéseknek a kedvező hatása már kezd megmutatkozni.. Sikerült megállítani a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiállomány csökkenését, s növelni a juhállományt. A jelenlegi ötéves tervidőszak kezdete óta a kisállattenyésztők sertéseinek száma 544 ezerről 607 ezerre, a szarvasmarha-állomány pedig 177 ezerre növekedett. Ezenkívül jelentősen fellendült a juhtenyésztés: míg 1980-ban a magánszektorban 330 ezer juhot tartottak nyilván, ma már ez a szám 411 ezer. ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 18. A hét grafikonja: 104 fejlődő ország hosszú lejáratú adósságállománya milliárd dollárban Magánbankokkal szembeni tartozások Kormányokkal szembeni tartozások 1984 1985 becslés összesen 412 252 470 296 VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG
