Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-09 / 58. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Március 2-töl 8-ig Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hivatalos látogatása befejeztével elutazott Spanyolországból- Dániel Ortega nicaraguai államfő Montevideoban találkozott George Shultz amerikai külügyminiszterrel - India néhány szövetségi államában helyi választásokat tartottak Szovjet parlamenti küldöttség utazott az Egyesült Államokba - Az izraeli kormány úgy döntött, hogy megkezdi csapatai Dél-Libanonból való kivonásának második szakaszát Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter rövid munkalátogatásra Moszkvába érkezett - Egynapos munkalátogatást tett Szófiában Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, kormányfő Egyéves sztrájk után a brit bányászok felvették a munkát - Havannában hivatalosan bejelentették, hogy Managua döntésével összhangban Kuba májusban száz katonai tanácsadót kivon Nicaraguából Helsinkiből Varsóba érkezett az NSZK külügyminisztere, majd csütörtökön tovább utazott Szófiába- Moszkvában megtartották a szocialista országok kommunista és munkáspártjai propaganda- és ideológiai kérdésekkel foglalkozó KB-titkárainak tanácskozását - Londonban megkezdte hivatalos tárgyalásait Várkonyi Péter magyar külügyminiszter Rómába utazott Felipe Gonzalez spanyol kormányfő - Az SZKP KB Politikai Bizottsága rendkívüli ülésén jóváhagyta a szovjet tárgyalóküldöttség irányelveit a genfi tárgyalásokra - Reagan elnök fogadta Vlagyimir Scserbickijt Hoszni Mubarak egyiptomi elnök Párizsba érkezett, ahonnan ma Washingtonba utazik Genfbe készülve Az elmúlt hetet élénk diplomáciai tevékenység jellemezte, főleg kelet-nyugati vonatkozásban. Valamennyi tárgyalás, eszmecsere vezető témája volt a kedden Genfben kezdődő szovjet-amerikai tárgyalássorozat a nukleáris és az űrfegyverekről. A legnagyobb érdeklődés természetesen a szovjet parlamenti delegáció egyesült államokbeli látogatását kísérte. A két ország kapcsolatainak kiemelkedő szakértőiből álló küldöttséget Vlagyimir Scserbickij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP KB első titkára vezette. A szovjet képviselők tárgyaltak az amerikai törvényhozókkal, vezetőjüket fogadta Shultz külügyminiszter és Reagan elnök is. Washingtonban rámutattak arra, hogy Leo- nyid Brezsnyev 1973-ban tett látogatása óta Andrej Gromiko külügyminiszteren kívül Scserbickij az első politikai bizottsági tag, aki tárgyal a legfelsőbb amerikai képviselőkkel. A szovjet küldöttség szerdán fejezte be tárgyalásait az amerikai törvényhozókkal. A megbeszéléseket sajtókonferencián értékelve Vlagyimir Scserbickij kijelentette: őszinték, nyíltak és hasznosak voltak, a két ország kapcsolatainak igen széles körét ölelték fel* A figyelem középpontjában a nukleáris háború veszélyének elhárítása állt. Hangsúlyozta: meg kell akadályozni, hogy a lázas fegyverkezés átterjedjen a világűrre, s véget kell vetni ennek a versenynek a földön. Pozitívan nyilatkozott a megbeszélésekről Thomas Foley, az amerikai tárgyaló küldöttség vezetője is. Rámutatott, mindkét fél szerint folytatni kell a két ország parlamentje közötti érintkezés fejlesztését. Szovjet részről kiemelték, a két ország közötti párbeszéd most különösen fontos, mivel kapcsolataik alakulása jelentősen befolyásolja a világ politikai légkörét. Míg a két parlamenti delegáció közti megbeszélések során legalább néhány kérdésről, ha nem is azonosan, de hasonlóan vélekedtek a politikusok, a Scserbickij- Shultz és a Scserbickij-Reagan tárgyalásokról ez aligha mondható el. Az elnök - külügyminiszteréhez hasonlóan - ismét védelmébe vette ürfegyverkezési programját, s kijelentette, ha Genfben nem születik haladás, az USA folytatja fegyverzete korszerűsítését. Vagyis az érdemi tárgyalásokra való felkészülés helyett az USA már előre keresi az ürügyeket a tárgyalások késleltetésére, a megállapodások elodázására. Pedig Scserbickij többször leszögezte, a Szovjetunió következetesen tartani fogja magát a tárgyalások tárgyáról és céljairól létrejött elvi megállapodáshoz, és ezt elvárja az Egyesült Államoktól is. A szovjet politikus arra is figyelmeztetett, hogy országa nem törekszik egyoldalú előnyökre, nem akar erőfölénybe kerülni, de ezt a másik félnek sem engedi meg, tehát ha az USA újabb korszerű fegyverrendszereket fejleszt ki, és állít hadrendbe, ezt megfelelő szovjet válaszintézkedés fogja követni. Az amerikai elnök a héten egy további magas rangú politikussal, Bettino Craxi olasz kormányfővel, a Közös Piac soros elnökével is tárgyalt - többek között - a genfi tárgyalásokról. Az olasz miniszter- elnök üdvözölte a leszerelési tárgyalások felújítását, hangsúlyozva, hogy meg kell akadályozni a nukleáris konfliktus kirobbanását, csökkenteni kell a nukleáris fegyverkezést. Óvatos formában ugyan, de igent mondott viszont az űrfegyverkezési tervre. Ezt a Fehér Ház úgy értelmezte, hogy Olaszország egyetért e tervvel, bár kifejezetten nem támogatja. A kormány szóvivője újságírók előtt kijelentette, az amerikai veA dél-libanoni Maraki lakosai az áldozatok után kutatnak a felrobbantott mecset romjai között (Telefoto: ČSTK) zetésnek ez nem okoz gondot, mert nyugati szövetségeseinek „nem kell aláírniuk az okmány alján a szaggatott vonalon a nevüket“. A Genscher nyugatnémet külügyminiszter által kezdeményezett rövid moszkvai munkalátogatásának egyik fő témája is a genfi szovjet-amerikai párbeszéd volt. Andrej Gromiko megismételte, a Szovjetunió konstruktívan akar tárgyalni az űr- és nukleáris fegyverkezés kérdéseiről. Aggodalommal szólt arról, hogy az NSZK is részt kíván venni az USA ürfegyverkezési programjában. Rámutatott, az NSZK nagyban elősegíthetné a genfi tárgyalások sikerét, ha beszüntetné a területén folyó rakétatelepítést. Genscher ugyan szorgalmazta a feszültség enyhítését és a kelet-nyugati párbeszéd folytatását, de egyúttal megismételte az NSZK korábbi, a rakétatelepítést pártoló álláspontját, s eltorzítva próbálta magyarázni az amerikai űrfegyverkezési lépéseket. A nyugatnémet külügyminiszter Moszkvából Helsinkibe utazott, ahol csatlakozott Wiezsácker államfő kíséretéhez, majd Varsóban és Szófiában tett látogatást. Diplomáciai aktivitása azt a benyomást keltette, hogy Genf küszöbén az NSZK legalább látszólag igyekszik felmelegíteni kapcsolatait a szocialista országokkal. Kikényszerített kivonulás Izrael - megszálló csapatainak Dél-Libanonból való kivonulása első szakaszának befejeztével- az utóbbi két hétben a még megszállt övezet polgári lakossága elleni megtorló akcióival mintegy demonstrálni akarta erejét, és cáfolni azokat a véleményeket, hogy a libanoni hazafiak gerillaharca késztette kivonulásra. A terrorakciók azonban inkább hasonlítottak a vereséget szenvedett elvakult bosszújára, mintsem ereje fitogtatására. A hazafiakat sem sikerült megfélemlíteni* az izraeli megtorló intézkedésekkel egyenes arányban tovább növekedett aktivitásuk, súlyos veszteségeket okoztak a megszállóknak és a velük együttműködő ún. dél-libanoni hadseregnek. Mindezek után az izraeli kormány vasárnapi döntése, hogy megkezdi csapatai kivonásának második szakaszát, egyértelműen úgy hatott: Tel Aviv elismeri újabb vereségét. A csapatkivonásokról a kormányszóvivő csak annyit közölt, három hónapon belül hajtják végre, mivel több erődítményt is le kell bontaniuk a visszavonuló egységeknek. Arról viszont nem tett említést, hol húzódik majd az új frontvonal. Ebből arra lehet következtetni, hogy Tel Aviv manőverezni próbál, hiszen három hónap alatt sok minden történhet, s majd csak a kialakult helyzet alapján dönt az új megszállási vonal kijelöléséről. Ez is az izraeli kormánykörök határozatlanságát igazolja, ami Libanont illeti. A Tyr közelében hétfőn végrehajtott mecsetrobbantás, a falvak körülzárása, a letartóztatások és gyilkosságok nem a várt reagálást váltották ki. Ezt Tel Aviv kénytelen volt tudomásul venni. A mecset romjai alatt vesztette életét a síita Amal mozgalom két vezetője, a népi ellenállás ismert irányítói. Ez azonban nem „fejezte le“ a partizánokat, ellenkezőleg, harcuk tovább fokozódott. Ebben a helyzetben - bár példátlan- nem meglepő, hogy Samir izraeli külügyminiszter felszólította Ge- majel elnököt, győzze meg az ellenállók vezetőit, az izraeli katonák elleni akciók beszüntetésének szükségességéről, mivel csak igy állítható helyre a nyugalom Dél- Libanonban. Meg persze úgy, ha a megszállók minél előbb kivonulnak. De ezt már Samir - természetesen - nem mondta... GÖRFÖL ZUZSA KIS ______ NYELVŐR Fe jében a kalap Több olvasónak szeget ütött a fejébe, hogy bár a kalapot, sapkát fejünknek nem a belsejében, hanem a felületén viseljük, gyakran mégis így mondjuk: fejében a kalap. A nyelvszokás a különféle nyelvekben gyakran teremt olyan sajátos kifejezéseket, amelyek a más nyelvekben tükröződő gondolkodásmódnak szokatlanok s olykor talán nem is egészen logikusak. Az effajta kifejezések rendszerint jellemzők az illető nyelvekre, különös nemzeti, sajátos szint adnak nekik. A mi nyelvünkben ilyen sajátosan magyaros kifejezés a szóba hozott fejében a kalap. Más hasonló kifejezéseink is vannak: sálat visel a nyakában, megigazítja a gyöngyöt a nyakában; vagy a hova? kérdésre felelő helyhatározók köréből: mellbe üt, oldalba bök, arcába fúj a szél stb. - Azelőtt más testrésznevek mellé is tettek -ban, -ben ragot, ha azt akarták kifejezni, hogy valami rajtuk van. Ezek időközben kikoptak a használatból; ma már -n ragos határozót alkalmazunk helyettük: oldalán, lábán, ujján. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy valami valaminek a felületén helyezkedik el, rajta van, akkor általában -n, (-on, -en, -ön) ragot használunk: „Ekhós szekerek csikorogtak a meredek utakon“ (Mikszáth); „Vörös szekér a tengeren“ (Ady egyik versének címe). Azt pedig, hogy valami valaminek a belsejében foglal helyet, benne van valamiben, rendszerint -ban, -ben raggal fejezzük ki:.....a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, he vertek“ (Petőfi: A Tisza); hagyta, hogy ereiben végigcsorogjon az emlékezés“ (Móricz). A helyhatározó ragok használatának ehhez az általánosabb, szélesebb körű szabályához képest a -ban, -ben rag használata a rajta létei kifejezésére a testrésznevek mellett mindig is kivételszámba menő, kis körű jelenség volt. Amikor tehát az oldalában, lábában, ujjábán határozót a szóban forgó értelemben kiszorította az oldalán, lábán, ujján, voltaképpen az történt, hogy a kivétel köre szűkült, de ezáltal az egyetemesebb szabály érvényességi köre kitágult. Ez a tendencia a fejében, nyakában esetében is kezd tért hódítani. Persze az -n (-on, -en, -ön) rag a rajta léteit (az úgynevezett külviszonyt) a testrésznevek ragozásában nemcsak másodlagosan, a -ban, -ben ragot háttérbe szorítva fejezheti ki, hanem elsődlegesen is. A ,,Hátán háza, kebelén kenyere“ szólás eleje sohasem élt „Hátában háza“ formában. Sári néni című versében Petőfi magától értetődő természetességgel írta azt, hogy „Csak úgy líg-lóg derekán ruhája“ (nem derekában). S a hova? kérdésre felelő határozók körében is a hátba vág mellett régóta, járja a tarkón üt vagy a bokán rúg. A tanulság mindebből az, hogy a fejében a kalap-féle kifejezéseket nem szabad a logika nevében elmarasztalnunk, meg kell becsülnünk, mert sajátos, magyaros kifejezések. De azért az újabban terjedő fején van a kalap-féle kifejezéseket sem kell kakukkfiókának tekintenünk. RUZSICZKY ÉVA Gondatlanul szerkesztett kifejezéseink Valaki megalkotja e kifejezéseket anélkül, hogy ellenőrizné a jelentésüket, a másik, sőt a harmadik szerző is átveszi őket kritikátlanul, s egyszer csak azt vesszük észre, hogy széltében- hosszában használatossá váltak. Egyre több lapban találkoztunk az idei év, tavalyi év kifejezésekkel, különösen határozóragos alakokban. Például ilyen mondatokban: „Az idei évben nagyobb hektárhozamokat értünk el, mint a tavalyiban“; „A tavalyi évben kevesebb gondjuk volt a takarmány begyűjtésével, mint az ideiben“, stb. Ezek a szókapcsolatok nem szabatosak, hiszen tulajdonképpen két-két helyes kifejezésünk szavai keverednek össze bennük. A tavalyi évben helyett mondhatjuk: tavaly vagy a múlt évben; az idei évben helyett meg: az idén vagy ebben az évben. Tehát válaszhatjuk a jó kifejezések közül azt, amelyiket akarjuk. Mondhatjuk: „Az idén nagyobb hektárhozamot értünk el, mint tavaly“; „Ebben az évben nagyobb hektárhozamot értünk el, mint a múlt évben“; s e kifejezések még keresztben párosítva is alkalmazhatók. Gyakran olvashatunk a mezőgazdasági dolgozók vagy a vasutasok önfeláldozó munkájáról. Általában azt a munkát minősítik a szerzők önfeláldozónak, amelynek végzése nehézségekkel jár, akadályokba ütközik. Elismerjük a nehéz munkát végző vagy nagy feladatokat megoldó dolgozók érdemeit, az önfeláldozó jelzőt mégis túlzónak érezzük ilyenkor a munka szó előtt. Kétségtelen, hogy az önfeláldozó szó nemcsak arra a személyre illik rá, aki hajlandó valakiért vagy valami nemes célért az életét is áldozni, hanem arra is, aki a családjáért, társaiért saját érdekeit feláldozza, jelentős áldozatokat vállal, illetve arra a tettre is, amelyet ilyen személy hajt végre. De ennek bizony igen nagy dolognak kell lennie. Talán igazságosabban mérjük az elismerést, illetve a valósághoz hűbbek vagyunk, ha ilyenkor áldozatos munkáról beszélünk, nem önfeláldozóról. Egyik járási lapunk még a mezőgazdaságnak társadalmi munkában segítőket is önfeláldozó önkénteseknek minősíti. Lehet, hoqy ők is áldozatot hoztak, hogy segítsenek, de bizonyára maguk is túlzónak tartották ezért az önfeláldozó jelzőt. Azok az újságírók sem találják fején a szöget, akik a díjmentes véradók kifejezést használják. Elsősorban is véradókra, vagyis személyekre nem illik a díjmentes jelző. Ez nem személyre, hanem valamilyen szolgáltatásra, dologra vonatkozhat, amelyért nem kell díjat fizetni, vagyis amelyet mentesítenek a díjtól. De még magára a véradásra sem a díjmentes jelzőt szoktuk használni, ugyanis a vérért kifizetett pénz nem tekinthető díjnak, hanem térítésnek. Ennek megfelelően maga a véradás lehet térítéses és térítésmentes. A díjmentes véradás helyett tehát a térítésmentes véradás kifejezés használata a helyénvaló. A térítésmentes véradásra jelentkezők meg önkéntes véradók. Nem ismeri jól a szavak jelentését az a szerző sem, aki az egyik szocialista brigádról azt írta, hogy „a tiszteletbeli CSSZB nevet“ viseli (vagyis a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet). Tiszteletbeli ugyanis a tiszteletből kapott, fizetéssel nem járó cím, tisztség, állás lehet. Különösen régen voltak ilyen állások, de tiszteletbeli doktorok, tiszteletbeli tagok (az utóbbiak valamely szervezetben) ma is vannak. E brigád esetében nem ilyesmiről van szó, hanem arról, hogy rájuk nézve megtisztelő a név, amelyet viselnek. De akkor nem a tiszteletbeli, hanem a megtisztelő CSSZB nevet viselik. JAKAB ISTVÁN
