Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-09 / 58. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Március 2-töl 8-ig Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hivatalos látogatása befejeztével elutazott Spanyolországból- Dániel Ortega nicaraguai államfő Montevideoban találkozott George Shultz amerikai külügyminisz­terrel - India néhány szövetségi államában helyi választásokat tartottak Szovjet parlamenti küldöttség utazott az Egyesült Államokba - Az izraeli kormány úgy döntött, hogy megkezdi csapatai Dél-Libanonból való kivonásá­nak második szakaszát Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügymi­niszter rövid munkalátogatásra Moszkvába érke­zett - Egynapos munkalátogatást tett Szófiában Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, kor­mányfő Egyéves sztrájk után a brit bányászok felvették a munkát - Havannában hivatalosan bejelentették, hogy Managua döntésével összhangban Kuba má­jusban száz katonai tanácsadót kivon Nicaragu­ából Helsinkiből Varsóba érkezett az NSZK külügymi­nisztere, majd csütörtökön tovább utazott Szófiába- Moszkvában megtartották a szocialista országok kommunista és munkáspártjai propaganda- és ideológiai kérdésekkel foglalkozó KB-titkárainak tanácskozását - Londonban megkezdte hivatalos tárgyalásait Várkonyi Péter magyar külügymi­niszter Rómába utazott Felipe Gonzalez spanyol kormány­fő - Az SZKP KB Politikai Bizottsága rendkívüli ülésén jóváhagyta a szovjet tárgyalóküldöttség irányelveit a genfi tárgyalásokra - Reagan elnök fogadta Vlagyimir Scserbickijt Hoszni Mubarak egyiptomi elnök Párizsba érkezett, ahonnan ma Washingtonba utazik Genfbe készülve Az elmúlt hetet élénk diplomá­ciai tevékenység jellemezte, főleg kelet-nyugati vonatkozásban. Va­lamennyi tárgyalás, eszmecsere vezető témája volt a kedden Genf­ben kezdődő szovjet-amerikai tár­gyalássorozat a nukleáris és az űrfegyverekről. A legnagyobb érdeklődés ter­mészetesen a szovjet parlamenti delegáció egyesült államokbeli lá­togatását kísérte. A két ország kapcsolatainak kiemelkedő szak­értőiből álló küldöttséget Vlagyi­mir Scserbickij, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, az Ukrán KP KB első titkára vezette. A szovjet képviselők tárgyaltak az amerikai törvényhozókkal, vezető­jüket fogadta Shultz külügyminisz­ter és Reagan elnök is. Washing­tonban rámutattak arra, hogy Leo- nyid Brezsnyev 1973-ban tett láto­gatása óta Andrej Gromiko kül­ügyminiszteren kívül Scserbickij az első politikai bizottsági tag, aki tárgyal a legfelsőbb amerikai kép­viselőkkel. A szovjet küldöttség szerdán fejezte be tárgyalásait az amerikai törvényhozókkal. A megbeszélé­seket sajtókonferencián értékelve Vlagyimir Scserbickij kijelentette: őszinték, nyíltak és hasznosak voltak, a két ország kapcsolatai­nak igen széles körét ölelték fel* A figyelem középpontjában a nuk­leáris háború veszélyének elhárí­tása állt. Hangsúlyozta: meg kell akadályozni, hogy a lázas fegy­verkezés átterjedjen a világűrre, s véget kell vetni ennek a verseny­nek a földön. Pozitívan nyilatko­zott a megbeszélésekről Thomas Foley, az amerikai tárgyaló kül­döttség vezetője is. Rámutatott, mindkét fél szerint folytatni kell a két ország parlamentje közötti érintkezés fejlesztését. Szovjet részről kiemelték, a két ország közötti párbeszéd most különösen fontos, mivel kapcsolataik alakulá­sa jelentősen befolyásolja a világ politikai légkörét. Míg a két parlamenti delegáció közti megbeszélések során leg­alább néhány kérdésről, ha nem is azonosan, de hasonlóan véleked­tek a politikusok, a Scserbickij- Shultz és a Scserbickij-Reagan tárgyalásokról ez aligha mondható el. Az elnök - külügyminiszteréhez hasonlóan - ismét védelmébe vet­te ürfegyverkezési programját, s kijelentette, ha Genfben nem születik haladás, az USA folytatja fegyverzete korszerűsítését. Vagy­is az érdemi tárgyalásokra való felkészülés helyett az USA már előre keresi az ürügyeket a tár­gyalások késleltetésére, a megál­lapodások elodázására. Pedig Scserbickij többször leszögezte, a Szovjetunió következetesen tar­tani fogja magát a tárgyalások tár­gyáról és céljairól létrejött elvi megállapodáshoz, és ezt elvárja az Egyesült Államoktól is. A szov­jet politikus arra is figyelmeztetett, hogy országa nem törekszik egyoldalú előnyökre, nem akar erőfölénybe kerülni, de ezt a má­sik félnek sem engedi meg, tehát ha az USA újabb korszerű fegy­verrendszereket fejleszt ki, és állít hadrendbe, ezt megfelelő szovjet válaszintézkedés fogja követni. Az amerikai elnök a héten egy további magas rangú politikussal, Bettino Craxi olasz kormányfővel, a Közös Piac soros elnökével is tárgyalt - többek között - a genfi tárgyalásokról. Az olasz miniszter- elnök üdvözölte a leszerelési tár­gyalások felújítását, hangsúlyoz­va, hogy meg kell akadályozni a nukleáris konfliktus kirobbaná­sát, csökkenteni kell a nukleáris fegyverkezést. Óvatos formában ugyan, de igent mondott viszont az űrfegyverkezési tervre. Ezt a Fehér Ház úgy értelmezte, hogy Olaszország egyetért e tervvel, bár kifejezetten nem támogatja. A kormány szóvivője újságírók előtt kijelentette, az amerikai ve­A dél-libanoni Maraki lakosai az áldozatok után kutatnak a felrob­bantott mecset romjai között (Telefoto: ČSTK) zetésnek ez nem okoz gondot, mert nyugati szövetségeseinek „nem kell aláírniuk az okmány alján a szaggatott vonalon a ne­vüket“. A Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter által kezdeménye­zett rövid moszkvai munkalátoga­tásának egyik fő témája is a genfi szovjet-amerikai párbeszéd volt. Andrej Gromiko megismételte, a Szovjetunió konstruktívan akar tárgyalni az űr- és nukleáris fegy­verkezés kérdéseiről. Aggodalom­mal szólt arról, hogy az NSZK is részt kíván venni az USA ürfegy­verkezési programjában. Rámuta­tott, az NSZK nagyban elősegít­hetné a genfi tárgyalások sikerét, ha beszüntetné a területén folyó rakétatelepítést. Genscher ugyan szorgalmazta a feszültség enyhí­tését és a kelet-nyugati párbe­széd folytatását, de egyúttal meg­ismételte az NSZK korábbi, a ra­kétatelepítést pártoló álláspontját, s eltorzítva próbálta magyarázni az amerikai űrfegyverkezési lépé­seket. A nyugatnémet külügyminiszter Moszkvából Helsinkibe utazott, ahol csatlakozott Wiezsácker ál­lamfő kíséretéhez, majd Varsóban és Szófiában tett látogatást. Diplo­máciai aktivitása azt a benyomást keltette, hogy Genf küszöbén az NSZK legalább látszólag igyekszik felmelegíteni kapcsolatait a szo­cialista országokkal. Kikényszerített kivonulás Izrael - megszálló csapatainak Dél-Libanonból való kivonulása első szakaszának befejeztével- az utóbbi két hétben a még megszállt övezet polgári lakossá­ga elleni megtorló akcióival mint­egy demonstrálni akarta erejét, és cáfolni azokat a véleményeket, hogy a libanoni hazafiak gerilla­harca késztette kivonulásra. A ter­rorakciók azonban inkább hasonlí­tottak a vereséget szenvedett el­vakult bosszújára, mintsem ereje fitogtatására. A hazafiakat sem si­került megfélemlíteni* az izraeli megtorló intézkedésekkel egye­nes arányban tovább növekedett aktivitásuk, súlyos veszteségeket okoztak a megszállóknak és a ve­lük együttműködő ún. dél-libanoni hadseregnek. Mindezek után az izraeli kor­mány vasárnapi döntése, hogy megkezdi csapatai kivonásának második szakaszát, egyértelműen úgy hatott: Tel Aviv elismeri újabb vereségét. A csapatkivonásokról a kor­mányszóvivő csak annyit közölt, három hónapon belül hajtják vég­re, mivel több erődítményt is le kell bontaniuk a visszavonuló egysé­geknek. Arról viszont nem tett em­lítést, hol húzódik majd az új front­vonal. Ebből arra lehet következ­tetni, hogy Tel Aviv manőverezni próbál, hiszen három hónap alatt sok minden történhet, s majd csak a kialakult helyzet alapján dönt az új megszállási vonal kijelöléséről. Ez is az izraeli kormánykörök ha­tározatlanságát igazolja, ami Liba­nont illeti. A Tyr közelében hétfőn végrehajtott mecsetrobbantás, a falvak körülzárása, a letartózta­tások és gyilkosságok nem a várt reagálást váltották ki. Ezt Tel Aviv kénytelen volt tudomásul venni. A mecset romjai alatt vesztette életét a síita Amal mozgalom két vezetője, a népi ellenállás ismert irányítói. Ez azonban nem „fejezte le“ a partizánokat, ellenkezőleg, harcuk tovább fokozódott. Ebben a helyzetben - bár példátlan- nem meglepő, hogy Samir izraeli külügyminiszter felszólította Ge- majel elnököt, győzze meg az ellen­állók vezetőit, az izraeli katonák elleni akciók beszüntetésének szükségességéről, mivel csak igy állítható helyre a nyugalom Dél- Libanonban. Meg persze úgy, ha a megszállók minél előbb kivonul­nak. De ezt már Samir - termé­szetesen - nem mondta... GÖRFÖL ZUZSA KIS ______ NYELVŐR Fe jében a kalap Több olvasónak szeget ütött a fejébe, hogy bár a kalapot, sapkát fejünknek nem a belsejében, hanem a felületén viseljük, gyakran mégis így mondjuk: fejében a kalap. A nyelvszokás a különféle nyelvekben gyakran teremt olyan sajátos kifejezéseket, amelyek a más nyelvekben tükröződő gondolkodásmódnak szokatlanok s olykor talán nem is egészen logikusak. Az effajta kifejezések rendszerint jellemzők az illető nyelvekre, különös nemzeti, sajátos szint adnak nekik. A mi nyelvünkben ilyen sajátosan magyaros kifejezés a szóba hozott fejében a kalap. Más hasonló kifejezéseink is vannak: sálat visel a nyakában, megigazítja a gyöngyöt a nyakában; vagy a hova? kérdésre felelő helyhatározók köréből: mellbe üt, oldalba bök, arcába fúj a szél stb. - Azelőtt más testrésznevek mellé is tettek -ban, -ben ragot, ha azt akarták kifejezni, hogy valami rajtuk van. Ezek időközben kikoptak a használatból; ma már -n ragos határozót alkalmazunk helyettük: oldalán, lábán, ujján. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy valami valaminek a felületén helyezkedik el, rajta van, akkor általában -n, (-on, -en, -ön) ragot használunk: „Ekhós szekerek csikorogtak a meredek utakon“ (Mikszáth); „Vörös szekér a tengeren“ (Ady egyik versének címe). Azt pedig, hogy valami valaminek a belsejében foglal helyet, benne van valamiben, rendszerint -ban, -ben raggal fejezzük ki:.....a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, he vertek“ (Petőfi: A Tisza); hagyta, hogy ereiben végigcso­rogjon az emlékezés“ (Móricz). A helyhatározó ragok használatá­nak ehhez az általánosabb, szélesebb körű szabályához képest a -ban, -ben rag használata a rajta létei kifejezésére a testrészne­vek mellett mindig is kivételszámba menő, kis körű jelenség volt. Amikor tehát az oldalában, lábában, ujjábán határozót a szóban forgó értelemben kiszorította az oldalán, lábán, ujján, voltaképpen az történt, hogy a kivétel köre szűkült, de ezáltal az egyeteme­sebb szabály érvényességi köre kitágult. Ez a tendencia a fejé­ben, nyakában esetében is kezd tért hódítani. Persze az -n (-on, -en, -ön) rag a rajta léteit (az úgynevezett külviszonyt) a testrésznevek ragozásában nemcsak másodlago­san, a -ban, -ben ragot háttérbe szorítva fejezheti ki, hanem elsődlegesen is. A ,,Hátán háza, kebelén kenyere“ szólás eleje sohasem élt „Hátában háza“ formában. Sári néni című versében Petőfi magától értetődő természetességgel írta azt, hogy „Csak úgy líg-lóg derekán ruhája“ (nem derekában). S a hova? kér­désre felelő határozók körében is a hátba vág mellett régóta, járja a tarkón üt vagy a bokán rúg. A tanulság mindebből az, hogy a fejében a kalap-féle kifejezé­seket nem szabad a logika nevében elmarasztalnunk, meg kell becsülnünk, mert sajátos, magyaros kifejezések. De azért az újabban terjedő fején van a kalap-féle kifejezéseket sem kell kakukkfiókának tekintenünk. RUZSICZKY ÉVA Gondatlanul szerkesztett kifejezéseink Valaki megalkotja e kifejezéseket anélkül, hogy ellenőrizné a jelentésüket, a másik, sőt a harmadik szerző is átveszi őket kritikátlanul, s egyszer csak azt vesszük észre, hogy széltében- hosszában használatossá váltak. Egyre több lapban találkoztunk az idei év, tavalyi év kifejezé­sekkel, különösen határozóragos alakokban. Például ilyen mon­datokban: „Az idei évben nagyobb hektárhozamokat értünk el, mint a tavalyiban“; „A tavalyi évben kevesebb gondjuk volt a takarmány begyűjtésével, mint az ideiben“, stb. Ezek a szókap­csolatok nem szabatosak, hiszen tulajdonképpen két-két helyes kifejezésünk szavai keverednek össze bennük. A tavalyi évben helyett mondhatjuk: tavaly vagy a múlt évben; az idei évben helyett meg: az idén vagy ebben az évben. Tehát válaszhatjuk a jó kifejezések közül azt, amelyiket akarjuk. Mondhatjuk: „Az idén nagyobb hektárhozamot értünk el, mint tavaly“; „Ebben az évben nagyobb hektárhozamot értünk el, mint a múlt évben“; s e kifejezések még keresztben párosítva is alkalmazhatók. Gyakran olvashatunk a mezőgazdasági dolgozók vagy a vas­utasok önfeláldozó munkájáról. Általában azt a munkát minősítik a szerzők önfeláldozónak, amelynek végzése nehézségekkel jár, akadályokba ütközik. Elismerjük a nehéz munkát végző vagy nagy feladatokat megoldó dolgozók érdemeit, az önfeláldozó jelzőt mégis túlzónak érezzük ilyenkor a munka szó előtt. Kétségtelen, hogy az önfeláldozó szó nemcsak arra a sze­mélyre illik rá, aki hajlandó valakiért vagy valami nemes célért az életét is áldozni, hanem arra is, aki a családjáért, társaiért saját érdekeit feláldozza, jelentős áldozatokat vállal, illetve arra a tettre is, amelyet ilyen személy hajt végre. De ennek bizony igen nagy dolognak kell lennie. Talán igazságosabban mérjük az elismerést, illetve a valósághoz hűbbek vagyunk, ha ilyenkor áldozatos munkáról beszélünk, nem önfeláldozóról. Egyik járási lapunk még a mezőgazdaságnak társadalmi munkában segítőket is önfelál­dozó önkénteseknek minősíti. Lehet, hoqy ők is áldozatot hoztak, hogy segítsenek, de bizonyára maguk is túlzónak tartották ezért az önfeláldozó jelzőt. Azok az újságírók sem találják fején a szöget, akik a díjmentes véradók kifejezést használják. Elsősorban is véradókra, vagyis személyekre nem illik a díjmentes jelző. Ez nem személyre, hanem valamilyen szolgáltatásra, dologra vonatkozhat, amelyért nem kell díjat fizetni, vagyis amelyet mentesítenek a díjtól. De még magára a véradásra sem a díjmentes jelzőt szoktuk hasz­nálni, ugyanis a vérért kifizetett pénz nem tekinthető díjnak, hanem térítésnek. Ennek megfelelően maga a véradás lehet térítéses és térítésmentes. A díjmentes véradás helyett tehát a térítésmentes véradás kifejezés használata a helyénvaló. A térítésmentes véradásra jelentkezők meg önkéntes véradók. Nem ismeri jól a szavak jelentését az a szerző sem, aki az egyik szocialista brigádról azt írta, hogy „a tiszteletbeli CSSZB nevet“ viseli (vagyis a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet). Tiszteletbeli ugyanis a tiszteletből kapott, fizetéssel nem járó cím, tisztség, állás lehet. Különösen régen voltak ilyen állások, de tiszteletbeli doktorok, tiszteletbeli tagok (az utóbbiak valamely szervezetben) ma is vannak. E brigád esetében nem ilyesmiről van szó, hanem arról, hogy rájuk nézve megtisztelő a név, amelyet viselnek. De akkor nem a tiszteletbeli, hanem a megtisz­telő CSSZB nevet viselik. JAKAB ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom