Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-09 / 58. szám, szombat

Az SZKP KB Politikai Bizottságának ülése Jóváhagyták az utasításokat a genfi delegációnak (ČSTK) - Az SZKP KB Politikai Bizottsága legutóbbi ülésén meg­vitatta és jóváhagyta azokat az utasításokat, amelyeket a március 12-én Genfben kezdődő új szov­jet-amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség kapott. A testület hangsúlyozta, hogy a tárgyalások lehetőséget adnak a fegyverkezési hajsza megaka­dályozására a világűrben és meg­állítására a földön, amennyiben erre mindkét fél késznek mutatko­zik. Ez Igen jelentős lépés lenne a nukleáris fegyverek teljes és általános megsemmisítése útján. A tárgyalásokon a Szovjetunió ha­tározott és építő jellegű magatar­tást fog tanúsítani, az egyenlőség és egyenlő biztonság elvéből indul ki, s feltétlenül szem előtt tartja azt a január 8-án létrejött szovjet-a­merikai megállapodást, amelynek értelmében a nukleáris és úrfegy­verzet kérdéseit egymással összefüggésben kell megvitatni és megoldani. A politikai bizottság meghallgat­ta Mihail Zimjanyinnak, az SZKP KB titkárának beszámolóját a szo­cialista országok kommunista és munkáspártjai ideológiai és propa­gandakérdésekkel foglalkozó kb- titkárainak moszkvai találkozó­járól. A politikai bizottság meghallgat­ta és elfogadta Andrej Gromiko Provokatív hadgyakorlat (ČSTK) - A Nimitz amerikai repülő- gép-anyahajóval az élén 12 hadihajó­ból álló csoport a Karib-tenger térségé­ben, Puerto Rico közelében a közeli napokban néhány hetes hadgyakorla­tot tart. A washingtoni haditengerészet bejelentése nem tartalmazza a konkrét dátumot, de a Nimitz már tegnap a tér­ségbe indult. Tekintettel Washington Nicaragua-ellenes politikájára, a had­gyakorlat provokatív jellegéhez nem fér kétség. beszámolóját Olaszországban és Spanyolországban tett látogatásá­ról. A testület fontosnak nevezte, hogy az említett két ország he­lyesli azt a megállapodást, amely a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között jött létre a kozmikus és a nukleáris fegyverzetekről folyta­tandó tárgyalások tárgyáról és cél­járól. A politikai bizottság elfogadta továbbá Andrej Gromiko beszá­molóját Hans-Dietrich Genscher alkancellárral, nyugatnémet kül­ügyminiszterrel folytatott megbe­széléseiről. Az ülésen hangsú­lyozták, hogy a szovjet vezetés az NSZK-val fenntartott kölcsönösen előnyős együttműködés fejleszté­sének híve. Újból felhívták azon­ban a figyelmet arra is, hogy a szovjet-nyugatnémet viszony­ban meghatározók voltak és ma­radnak a biztonsági kérdések. Nemzetközi békemenet (ČSTK) - A közép-amerikai ál­lamok belügyeibe való beavatko­zás, valamint az USA Nicaraguá­val szembeni agressziója elleni til­takozásul a norvég békeaktivisták és a latin-amerikai népekkel való szolidaritási szervezetek Közép- Amerika országain keresztül nem­zetközi békemenetet rendeznek. Az akció célja az lesz, hogy megmutassa az amerikai kor­mánynak, a nemzetközi közvéle­mény nem kíván belenyugodni az USA közép-amerikai politikájába, s kész támogatást nyújtani a tér­ség valamennyi országának. A Békerpenet ’85 elnevezésű ak­ció Panamában kezdődik, majd Costa Rica, Nicaragua, Honduras, Guatemala és Salvador lesz az útja, s végül - az előzetes elkép­zelések szerint - két és fél hónap után Mexikóban ér véget. A menet magvát a világ 80-100 országa béke- és szolidaritási szervezetei­nek mintegy ötszáz képviselője fogja alkotni. Szovjet-angolai-kubai konzultációk (ČSTK) - Szovjet, angolai és kubai politikai és katonai vezetők konzultációját tartották meg márci­us 6-án Moszkvában az Afrika déli részén kialakult helyzetről. A talál­kozó résztvevői egyhangúlag megállapították, hogy az 1984 ja­nuárjában megtartott háromoldalú konzultáció óta eltelt időszakban nem csökkent a térségben a fe­szültség. Rámutattak arra, hogy Délnyugat-Afrikában csak akkor javulhat a helyzet, ha figyelembe veszik Angola és az elismerten a SWAPO által képviselt namibiai nép törvényes érdekeit. Az angolai kormány álláspontja igazságos alapot teremt olyan megállapodá­sok kidolgozásához, amelyek biz­tosítanák Délnyugat-Afrika függet­lenségét, biztonságát és békéjét. A Lusakában létrejött megállapo­dást megsértve a dél-afrikai re­Közép-amerikai hírek Lelepleződött a CIA újabb terve FALVAKAT BOMBÁZ A SALVADORI LÉGIERŐ (ČSTK) - A nicaraguai belügy­minisztérium leleplezte a CIA-nak azt a tervét, amely az egyik nica­raguai ellenzéki vezető esetleges meggyilkolásával • számol. Az összeesküvésben Arturo Cruz reakciós politikusnak jutott volna a főszerep. Cruz nemrégiben ellá­togatott a somozista ellenforradal­márok egyik hondurasi bázisára, s ott a sandinista kormány elleni durva kirohanásokat tartalmazó beszédet mondott, s felszólított a nicaraguai rendszer katonai úton történő megdöntésére. A CIA uta­sítására Cruznak vissza kell térnie Nicaraguába, számítva arra, hogy a hatóságok ellenforradalmi tevé­kenységéért őrizetbe veszik. Ez azután ürügyként szolgálhatna a managuai kormány elleni kam­pányhoz. Amennyiben Cruzt nem tartóztatnák le, a nicaraguai kém­elhárítás értesülései szerint a CIA merényletet szervezne ellene. Természetesen a politikus meg­gyilkolásával is a sandinista kor­mányt vádolnák meg. A nicaraguai belügyminisztérium a sandinista rendszer lejáratására tett újabb kí­sérletként értékelte a CIA tervét. Roberto Calderón, a sandinis­ta hadsereg 5. katonai körzetének parancsnoka egy manaugai nép- gyúlésen közölte, hogy az ellen- forradalmi bandák a Costa Rica-i határon legkevesebb tíz esetben hajtottak végre durva fegyveres provokációt. A salvadori rezsim légiereje az utóbbi napokban a partizánok által ellenőrzött területeken levő falva­kat bombázott. A partizánok rádió­adója beszámolt róla, hogy az ország északi részén 11 ezer ki- logrammnyi különböző bombát dobtak le a kormány repülőgépei. Az anyagi kár rendkívül jelentős, s a bombázás sok ember életét is kioltotta. Holland felszólalás Bécsben ÚJ SZÚ 1985. (ČSTK) - A közép-európai had- erő-. és fegyverzetcsökkentési bécsi tárgyalásokon csütörtökön felszólalt Jan Hein van de Mortel, a holland küldöttség vezetője. Beszédéből kitűnt, a Nyugat Bécsben csupán taktikázik, hogy növelhesse az észak-atlanti •pak­tum katonai erejét. Halogatja a vá­laszt arra a javaslatra is, amelyet három héttel ezelőtt nyújtottak be a szocialista országok, hogy kös­senek egyezményt a Szovjetunió és az USA Közép-Európában állo­másozó csapatai és fegyverzete kezdeti csökkentéséről, valamint a fegyveres erők és fegyverzet befagyasztásáról e térségben. A javaslat feltételezi, hogy mi­helyt az erre vonatkozó megálla­podás érvénybe lépne, a Szovjet­unió és az USA szárazföldi csapa­tainak létszáma Közép-Európá­ban egy év leforgása alatt 20 ezer, illetve 13 ezer fővel csökkenne. A javasolt dokumentum abból in­dul ki, hogy folytatódnának a tár­gyalások a fegyveres erők és a fegyverzet további nagyarányú csökkentéséről úgy, hogy a fegy­veres erők maximális létszáma Közép-Európában 900 ezer főt tenne ki mindkét oldalon, ebből a szárazföldi erők tagjainak lét­száma 700 ezer. zsim azonban még mindig nem vonta ki csapatait Angola területé­ről, és nem jelölte meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa 425-ös hatá­rozata megkezdésének időpontját. A résztvevők megállapították, hogy a jövőben is összehangolják a három országnak azokat a lépé­seit, amelyek célja Angola függet­lenségének, szuverenitásának és területi egységének elősegítése. A találkozón szovjet részről részt vett Andrej Gromiko kül­ügyminiszter, Borisz Ponomar- jov, a KB titkára, Szergej Szoko­lov marsall, honvédelmi miniszter. Angolai részről jelen volt Manuel Duarte Rodrigues belügyminisz­ter, Antonio dós Santos Franca vezérkari főnök és Jósé César Augusto, az MPLA KB tagja, moszkvai nagykövet. A kubai kül­döttség tagja volt Jorge Risquet Valdes, a Kubai KP KB Politikai Bizottságának és titkárságának tagja, Lionel Soto, a KB titkársá­gának tagja, moszkvai nagykövet, Chueg Colas, a kubai forradalmi fegyveres erők vezérkari főnöké­nek helyettese és Raul Roa Kouri külügyminiszter-helyettes. Stroessner Bonnba látogat (ČSTK) - Bonnban bejelentet­ték, hivatalos NSZK-beli látoga­tásra hívták meg Alfredo Stroess­ner paraguayi elnököt. A köz­vélemény felháborodását megelő­zendő, a kormány néhány „ma­gyarázó információt“ küldött a ter­vezett látogatáshoz. Az igazság­ügyi minisztérium képviselője pél­dául közölte, Kohl kancellár igen határozottan közölni kívánja a dik­tátorral, hogy az NSZK minden erejéből keresi Mengele háborús bűnöst, aki a legutóbbi hírek sze­rint Paraguay északi részén bujkál. Az emberi jogokról (ČSTK) - Genfben az emberi jogok bizottságának ülésén Marta Slámová csehszlovák küldött felszólalásában bí­rálta az emberi jogok tömeges megsér­tését Salvadorban és Guatemalában, s bírálta az említett országok lakossá­ga elleni durva megtorló intézkedé­seket. Leszögezte, hogy az imperialista or­szágok támogatásának köszönhetően lehetséges, hogy az itteni diktátorrezsi- mek már hosszú éveken át megszegik az emberi és szabadságjogokat. Sür­gette, hogy a bizottság vizsgálja meg azokat az alapvető okokat, amelyek a világ különböző térségeiben lehetővé teszik az emberi jogok megszegését. Laurent Fabius választási beszéde (ČSTK) - Laurent Fabius fran­cia miniszterelnök egy toulouse-i választási naggyűlésen élesen tá­madta a jobboldali pártokat, s fel­szólította a franciákat, a vasárnapi járási választásokon utasítsák vissza a faji megkülönböztetést. Fabius ezzel a kijelentésével a szélsőjobboldali Nemzeti Front választási kampányára utalt, amely során a Le Pen-féle erők fajüldöző jelszavakat hirdettek. Fabius a gyűlésen ismét védel­mébe vette Mitterrand elnök úgy­nevezett takarékossági politikáját, s még a választások előestéjén sem igyekezett eltitkolni, hogy a kormány folytatja a népszerűtlen gazdasági intézkedéseket. A nemzetközi pénzpiacok mindig érzékeny műszer­ként reagálnak a politikusok nyilat­kozataira, illetve a valutaúgyletek- re befolyással bíró eseményekre, így történt február derekán is, ami­kor Washingtonban nyilvánosság­ra hozták az Egyesült Államok költségvetésének tervezetét. A Reagan elnök által javasolt vál­tozat félreérthetetlenné tette, hogy a második elnöki periódusban aligha van remény a költségvetési hiány csökkentésére. Ismeretes, hogy az új költség- vetés békeidőben a legmagasabb összeget irányozza elő katonai célokra, s elsősorban ez az oka a csillagászati nagyságú deficit­nek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kormányzat változatlanul a leg­nagyobb kölcsönfelvevőként je­lentkezik. Számítások szerint jö­vőre 180 milliárd dolláros hitelt kíván felvenni a valószínűleg a kétbillió dollárt is meghaladó államháztartási hiány finanszíro­zására. Ez igy előrevetíti, hogy a közeljövőben nem várható az amerikai kamatszint lényeges csökkentése. Ebben az esetben viszont a dollár megőrzi mestersé­gesen magas kurzusát - éppen a nagy kölcsönéhség miatt. Alig hangzott el a költségvetés ismertetése, a devizapiacokon a dollár árfolyama a korábbi he­teknél gyorsabb ütemben újabb tizedekkel kúszni kezdett felfelé. Reagan elnök sajtóértekezletén tett kijelentésével, miszerint nem tesznek semmit a mesterségesen magas árfolyam letöréséért, még „rátett egy lapáttal“. Ezekben a napokban egy dollár megközelí­tőleg 3,35 nyugatnémet márkát, 1,1 font sterlinget, 10,2 francia frankot, 23,5 osztrák sillinget ért. Valutapiaci szakértők úgy vélték, egyelőre nem lehet számítani az amerikai valuta gyengülésére. En­nek tudható be, hogy a nyugat­európai bankok az elmúlt héten végre közös cselekvésre szánták el magukat, és pénzpiaci „roha­mot“ indítottak a dollár ellen. L ondoni, bonni, párizsi, római és egyéb bankok nagyobb mennyiségű dollárt dobtak egyidő- ben saját tartalékaikból piacra, hogy pénzbőséget teremtve visz- szafogják az újabb rekordokat ro­hamozó dollárt. Akciójuk csak át­menetileg hatott, mert alig pár órá­ra esett némileg a dollár kurzusa, a múlt hét végén már mindenütt csaknem elérte a korábbi árfo­lyamcsúcsokat. A sikertelen „roham“ után pénzpiaci szakértők úgy vélték, hogy a nyugat-európai bankok egyedül tehetetlenek, és hiába erőlködnek, mert a fordulat első­sorban az Egyesült Államnoktól függ. amíg Washington nem mó­dosít csupán saját szempontjait szem előtt tartó pénzügyi politiká­ján, addig minden marad a ré­giben. Érdekes felfigyelni arra, hogy az akció valószínűleg azért vallott kudarcot, mert nem minden or­szág lépett fel egyforma eréllyel saját pénzének védelmében. Ez pedig abból fakad, hogy nem min­den közöspiaci ország aggódik egyformán a „dolláragresszió“ miatt. Leginkább London lóg ki a sorból. Thatcher asszony ugyan két hete Washingtonban finoman nemtetszését fejezte ki „a dollár­henger“ miatt, de szemmel látha­tóan a brit kormány aggódik is meg nem is. Tény, hogy sajátos helyzetben van, mivel a brit olajért dollárban fizetnek vevői, s mivel a font hozzá képest gyengül, nö­vekedtek az északi-tengeri olajból származó bevételek. A többi nyugat-európai kor­mány is - szavakban ugyan keményen - bírálja a ten­gerentúli pénzügyi politikát, de el­lenlépéseket alig tesz. A vélemé­nyek abban megegyeznek, hogy a dollár károsítja gazdasági érde­keit - a magas kamat Amerikába csalja a pénztőkét, s odahaza nincs miből beruházni -, másrészt viszont külkereskedelmi előnyöket hoz, mert versenyképesebbé teszi külföldön az olcsóbbá váló termé­keiket épp az erős dollár miatt drága amerikai termékekkel szemben. Ha mérlegre tesszük „pro“ és „kontra“ érveiket, akkor az utóbbiak vannak túlsúlyban. Az Egyesült Államok európai partne­rei azt is sérelmezik, hogy a Fehér Ház semmilyen lépést nem kon­zultál velük, s egyoldalú, vissza­vonhatatlan döntéseket hoz rová­sukra. Az amerikai kormányzat a jelek szerint azonban továbbra sem hajlandó kikérni atlanti szö­vetségeseinek véleményét egyes pénzügyi lépéseinek megtétele előtt. így van ez Reagan első elnö­ki periódusának kezdete óta. A re­publikánus kormányzat szakított a Carter által alkalmazott „felhígí­tott pénz“ politikájával - a demok­raták bankjegyek kibocsátásával finanszírozták a deficitet -, míg Reaganék fordulatot hajtottak végre, és a drága pénzre épülő monetáris politikába kezdtek. Je­lentős bankókö- tegek bevonásá­val mesterséges pénzszűkét idéz­tek elő, s a dollár olyan keresett lett, hogy a bankok már 1981-ben 21,5 százalékra verhették fel a kamatlábat. A kö­vetkező években a kétszámjegyű kamatszint mellett az alacsony inf­láció - amelyet könyörtelen intéz­kedésekkel 13,5 százalékról há­rom és fél százalék közelébe nyomtak le - jelentette azt a két pillért, amelyre a drága dollár poli­tikája épült. Az amerikai valuta azóta egyfolytában felfelé kúszik az árfolyamlétrán. A „dollárkarriernek“ nevezett jelenség láttán nincs nap, hogy fel ne merülne a kérdés: meddig tart a „szuperdollár“ korszaka? Ala­posan megindokolt, egyértelműen elfogadható válasz mindeddig nincs erre, s amerikai és európai bankszakértők között is nagy elté­rések mutatkoznak e tekintetben. Mindenekelőtt másként látják a helyzetet előidéző okokat. Az amerikaiak szerint valutájuk ereje a gazdasági fellendülésben rejlik, ami kedvet teremt más vállalko­zóknak ahhoz, hogy az USA-ban ruházzanak be. Nyugat-Európa szerint viszont a dollár keresettsé­gének az oka kizárólag a magas kalatláb. Az előbbi álláspont mögött az a félreérthetetlen szándék húzódik meg, hogy elhitessék: nincs mit tenni, el kell viselni a „szuperdol­lárt“, és el kell ismerni, hogy az USA a világ vezető tőkés hatalma. Az utóbbiak viszont azt mondják, hogy ez nem természetes, hanem irreális állapot, ami Washington kíméletlen gazdasági politikájának a következménye, éppen ezért a Fehér Ház kötelessége olcsóbb hitelekkel és a deficit visszafogá­sával az egyensúly helyreállítása. Sérülés - ahogy az International Herald Tribune karikaturistája látja M ég egy kérdés is felmerül: vajon az amerikai gazda­ság meddig tudja elviselni a drága dollárt, mert van ennek egy árny­oldala is. A drága dollár rendkívül drágává teszi az amerikai expor­tot, s így nem csoda hogy évről évre egyre csökken az Egyesült Államok kivitele, viszont a beözön­lő olcsó áruk miatt egyre nagyobb hiány mutatkozik a külkereskedel­mi mérlegben. Tehát folytonosan nő a kereskedelmi, a pénzügyi és a költségvetési deficit is. Közgaz­dászok egyre sűrűbben vetik fel, vajon meddig tarthat ez az állapot, amely egy bizonyos ponton aláás­hatja a dollár helyzetét. Ha robban a „deficit-bomba“, akkor nem két­séges, hogy a dollár rendíthetet­lennek tűnő trónja alapjaiban inog meg. P. VONYIK ERZSÉBET Meddig a csúcson?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom