Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-08 / 57. szám, péntek
Helytállnak a munka és az élei minden területén Pártunk és államunk vezetői fogadják évről évre - immár hagyományosan - a nemzetközi nőnap alkalmából azokat a nőket, akik társadalmunk derékhadát képviselik. Köszönetét mondanak nekik és közvetítésükkel milliónyi társuknak munkájukért és helytállásukért életünk minden területén. E fogadások résztvevői közül mutatunk be az alábbiakban néhányat. Faluból a várba A föld - amely az életet jelenti- hosszú évszázadokon át csak nehéz,. fáradságos munka árán adta cserébe terményeit, és ezért, mint megannyi más földművelő családban, igy Somodiban (Drie- novec) Simkóéknál is nem alaptalanul mondogatta gyermekeinek az édesanya: Csak tanuljatok, hogy nektek könnyebb legyen az életetek.- Mégis, szüléinknek nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy a három gyerek közül legalább az egyik, Béla, a mezőgazdaságot választotta. Szegény anyám, ha még élne, biztosan büszke lenne rá, hogy egy évvel ezelőtt a buzitai egyesitett szövetkezet elnökének az ő fiát választották meg. A másik testvérem, Jenő, pedagógus lett, a szomotori alapiskolában tanit- mondja Hidvéghiné Simkó Mária, a kassai (Košice) Műszaki Főiskola számítástechnikai intézetének munkatársa, majd a saját indulására visszaemlékezve igy folytatja: - A mi időnkben sokkal nehezebb volt a pályaválasztás, mint most. A szülők akkoriban el sem tudták képzelni, hogy például egy lánygyerek elmenjen otthonról. Somodiban akkor én voltam az egyedüli lány, akit hosszas megfontolás után elengedtek a gimnáziumba. 1955-ben érettségiztem. Nagy kedvem lett volna a továbbtanuláshoz. A tanáraim orvosi pályára javasoltak, de én mindenáron építészmérnök akartam lenni. A bratislavai Műszaki Főiskolára jelentkeztem, de a szüleim nem engedtek el a felvételire. „Van Hidvéghiné Simkó Mária (H. Pokorná felvétele) érettségid, neked már férjhez kell menni, gyereket szülni, felnevelni, hogy akarsz te még tovább tanulni?“ - kérdezték féltő, aggódó szeretettel. Mondtam, hogy én inkább nem megyek férjhez, csak engedjenek tanulni. Látták, hogy mennyire akarok, ezért beleegyeztek, hogy a közelebb levő kassai Műszaki Főiskolára jelentkezzem. Hát, végül is így történt, hogy kohómérnök lettem. Kohómérnök, mint ahogy az a szimpatikus falubeli fiú - Hid- véghi Gyula - is, aki Máriának mindig igyekezett segíteni a tanulásban, s helytállásra bátorította. A kettejük között kialakult kölcsönös rokonszenv végül is házasságot eredményezett.- Harmadikos voltam, amikor férjez mentem. Úgy terveztük, ÚJ SZÚ 1985. III. 8. Munkabrigádját képviseli Erősen szorította meg jobbomat, a szemembe nézett és hallgatott. Jó néhány perce ültünk már így egymással szemben, mire Hatala Erzsébet megszólalt. Előbb csendesen - „dolgozni szeretek, nem a munkáról beszélni“ majd egyre nagyobb hévvel.- Tizenhetedik éve dolgozom az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit vállalatnál. Kezdetben a szerelőcsarnokban, a szalag mellett töltöttem néhány évet, később áthelyeztek raktári munkásnak. Jelenleg is ott dolgozom. A műhelyünkben nyolcvanan vagyunk. Mindannyian bekapcsolódtunk a szocialista brigádmozgalomba, s vagy harmincan megszereztük már az arany jelvényt. Az eltelt évek alatt nagyon összeszoktunk. Egytől egyig arra törekszünk, hogy a tőlünk kikerülő világítótestek kiváló minőségűek legyenek. Hogy milyen is a munkám? Érdekes. Gyakran a gyorsaságunktól függ - hárman vagyunk a raktárban hogy a többiek idejében megkapják a szükséges alkatrészeket. S ha jó az összmunka, akkor jók az eredmények is. A beszélgetést menet közben folytattuk. Úticélunk a műhely volt. Megtudtam, hogy a 34 éves munkásnő pártcsoportvezető, tagja a szak- szervezeti mühelybizottságnak és aktívan részt vesz a többi tömegszervezet munkájában is. Büszkén közölte, hogy műhelye elnyerte a szocialista munka műhelye címet.- Otthon, Andódon (Andovce) képviselőként már a második választási időszakomat töltöm. Szeretem az embereket és igyekszem segíteni azokon, akik tanácsért hozzám fordulnak. Községünkben nagy családként élünk. A falu gondja mindannyiunk gondja. Szépítését is közös erővel végezzük. Társadalmi összefogással felépítettünk egy óvodát, és átadás előtt áll a ravatalozó is. Annak ellenére, hogy majdnem mindegyikünknek kertje is van, amelyet tavasztól késő őszig művelünk, találtunk időt a közösre is. Megtudtam azt is hogy Erzsébet asszony kedvenc szórakozása az autóvezetés és a sport. A sportbizottságot is ő vezeti. Talán azért, mert öt évig tagja volt az újvári női focicsapatnak. - Sajnos, időhiány miatt abba kellett hagynom kedvtelésemet - mondja. A műhelybe érve bemutat Alžbeta Hlaváčková mesternek, a brigád vezetőjének, aki azonnal átveszi a szót:- Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Erzsiké részt vesz a prágai nőnapi fogadáson. Ne tűnjék szerénytelenségnek, de a mi brigádunkból már többen voltunk ezen a fogadáson. Nem is csodálkoztam hát, hogy ismét lányaim egyikét érte ez a megtiszteltetés. Erzsiké lelkiismeretes, jó munkaerő. Rá mindig lehet számítani. Szinte megérzi, hol, mikor van rá szükség. Szó nélkül elvállalja a többletmunkát is. Talán ezért szereti őt mindenki - mondja, s Erzsébethez fordul: - Készül már az új ruhád? Mert szépnek, csinosnak kell lenned - hiszen minket is képviselsz!- Hogyan fogadta az utazás hírét a család? - kérdezem, s Hatala Erzsébet szerényen válaszol: - Amikor odahaza elmondtam, hogy engem is kiválasztottak a nőnapi fogadásra, szüleim, férjem szemébe örömkönnyek szöktek. S noha szerintem sokan érdemelnék meg ugyanezt az elismerést, boldog vagyok. PÉTERFI SZÓN Y A Hatala Erzsébet hogy a tanulmányiank befejezése után gyárba megyünk dolgozni. A Kelet-szlovákiai Vasmű ekkor még nem létezett, ezért úgy gondoltuk, hogy Podbrezovára megyünk majd, de aztán minden mégis másképpen alakult. A férjem korábban végzett, mint én, és mivel kitűnő tanuló volt, szerették és nagyon kérték, hogy maradjon tanársegédnek a főiskolán. Ugyanez történt Máriával is, őt is marasztalták. Tizenöt éven át a lehető legnagyobb odaadással foglalkozott a főiskolások oktatásával, s a közösségi életből is igyekezett cselekvően kivenni a részét. A Műszaki Főiskolán a nőszövetség egyik alapító tagja volt, s előbb alelnöki, majd később a titkári tennivalók végzésével bízták meg. Nem titkolják, Hidvéghi Máriának ma is igen nagy szerepe van abban, hogy Kassán a nőszövetség 10. alapszervezete a legjobban dolgozók egyike. Meggyőződéssel végzett munka, alaposság, pontosság - úgy mondják - ezek azok a fogalmak, amelyek legjobban jellemzik Hidvéghi Máriát. Ehhez még azt is hozzá teszik: olyan egyéniség ő, aki a jó ügy érdekében mindenre képes, azaz akaratereje szinte határtalan. A kassai Műszaki Főiskola számítástechnikai intézetében, ahol Hidvéghi Mária a hetvenes évek közepétől felelős beosztásban dolgozik, ezekre a tulajdonságokra bizony nagy szükség van. összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy az az út, amit Hidvéghi Mária maga mögött tudhat, nem volt könnyű, de ennek ellenére mégis szép. Öröme telik a munkában és a családjában is. A lányának az sikerült, ami neki nem, építész- mérnök lett, a fia pedig most másodikos a villamosmérnöki karon. SZÁSZAK GYÖRGY Markó Magdolna Szakértelemmel és felelősségérzettel Többször elmondottam: valóban nem tévedés, hogy őt keresem. Hiszen az adatok, melyek alapján meglátogattam, megegyeztek a tényekkel: Markó Magdolna nagycsalomijai (Veľká Calo- mija) lakos, két gyermek anyja, az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) Ipolymente Efsz állattenyésztési szakaszának dolgozója. Hihetetlennek tűnt neki, hogy éppen öt választották a gazdaság dolgozói közül, hogy valamennyiüket képviselje a nőnap alkalmából rendezett hagyományos fogadáson. Oldottabbá válik, amikor a munkája kerül szóba.- Iskolás koromban eszembe sem jutott, hogy ezt a munkát végzem majd. Akkoriban a végzősöknek a mi környékünkön nemigen volt miben válogatniuk. Losoncra (Lučenec) kerültem a Poľana vállalat szakmunkásképzőjébe. El is végeztem, de nemsokára férjhez mentem, s akkor az utazás miatt lemondtam erről a szakmáról. Aztán jöttek a gyerekek, s amikor felcseperedtek, munkát kerestem. A sertéstelep volt a legközelebb, gondoltam, megpróbálom. Azóta, immár tizenegy éve, ott dolgozom. Sem vonzónak, de még könnyűnek sem mondható a munkája. Igaz ugyan, hogy a gépek sokat segítenek, de ezek is csak akkor működnek hibátlanul, ha kezelőjük megfelelő szakértelemmel, felelősségérzettel ügyel arra, minden rendben van-e. Nem kevésbé érzékenyek az állatok is.- Naponta fél ötkor van az ébresztő. Nyáron kerékpáron, télidőben gyalog járok. Az a legnehezebb nap, amikor mérjük az elszállításra szánt állatokat, és a megüresedett állásokat kell alaposan kitisztítani. A meleg és a hideg váltakozása, a pára, a nedvesség bizony alaposan próbára teszi az egészségünket. Soha nem jövök haza anélkül, hogy le ne zuhanyozzam. így télen gyakran megfázom, de ennek szerencsére eddig - a náthán kívül - komolyabb következményei nem voltak, s remélem, hogy nem is lesznek. Munkájában nincsenek szombatok, vasárnapok és ünnapnapok. Csak szabad napok, de ezek bizony nem pótolják az előbbieket. Még ilyenkor is gyakran eszébe jut, vajon az őt felváltó kolléganője ugyanúgy ellátja-e az állatokat, mint ő. A kollektíva összetartásán múlnak az eredmények. A család csak hétvégén van együtt. S ha ilyenkor Magda asszony épp munkában van, csak délután lehet közös programjuk. Férje hosszú évek óta ingázik. Zvolenban dolgozik egy útépítő vállalatnál. A nagyobbik lány Losoncra jár egészségügyi szakközépiskolába, a hetedikes kislány pedig már segít az anyukának a ház körüli teendőkben.- A kikapcsolódást, a szórakozást, amelyre a községben nem sok lehetőség adódik, csak a kisebb kirándulásokkal pótoljuk. Ezekkel tesszük tarkábbá a dolgos hétköznapokat - mondotta. Gondolatban már bizonyára készül a legközelebbi „kirándulásra“: Szlovákia fővárosába, a várba, ahol közéletünk vezetőivel találkozik. Hogy teljesebb legyen a róla alkotott kép, érdemes még néhány adatot felsorakoztatni, melyeket Csernus László ágazatvezető nem kis megelégedéssel ismertetett. Markó Magda a rábízott sertéseknél napi 560 dkg-os súlygyarapodást ért el, 1 kg hús kitermeléséhez 3,78 kg abrakot használt fel, termelési egységekként két dekát takarított meg. S ez összesen 24,6 mázsa takarmány megtakarítását jelentette. DEÁK TERÉZ Jók között a legjobb Két évvel ezelőtt Béna (Belina) község alapiskolájának igazgatónőjét érte a megtiszteltetés, hogy a losonci (Lučenec) járás nődolgozóinak képviseletében részt vehetett a fővárosunkban rendezett nőnapi fogadáson. A sors különös szeszélye folytán az idén ismét a Fülek (Fiľakovo) melletti kisközségben ke'lett keresnünk a nemzetközi nőnap egyik kitüntetettjét. Farkas Idát - mert hisz róla van szó - teljesen váratlanul érte a jelölés. Mint elmondotta, munkáséletének közel két és fél évtizede alatt soha nem állt a történés középpontjában. Csak a dolgát végezte, a lehető legnagyobb igyekezettel és szorgalommal. Miután férjhez ment, hat évet a füleki Kovosmaltban töltött el. Tisztelték, becsülték, de igazén nem érezte jól magát a gyárban. Öt mindig a kinti munka, a mezőgazdaság vonzotta. A föld szeretetét szüleitől örökölte, hiszen gyermekéveit - az iskola, a tanulás mellett - jószerivel a mezőn élte, és a háziállatok is nagyon a szivéhez nőttek.- Tizenöt évvel ezelőtt még a helybeli földművesszövetkezetben kezdtem növendékállatokkal foglalkozni. Később, amikor az állami gazdasághoz kerültünk, fejőnő lettem, de talán pontosabb a gondozói megfogalmazás, hiszen tizenhét tehén etetéséről, tisztántartásáról és fejéséröl kell gondoskodnom. Hagyományos istállónk van, melyben kissé több a munka, mint a most épített korszerű farmokon. Előnye viszont, hogy ilyenkor télen sem fáznak az állatok, s megfelelő szinten tudjuk tartani a termelést. Nagyon, nagyon szeretem ezt a munkát, s még azt sem érzem igazán fáFarkas Ida rasztónak, hogy hajnali fél négykor kell kelnem, s bizony alkonyo- dik már, amikor vége van a délutáni műszaknak. Napközben a borjak itatása mellett a ház körüli teendőket végzi. Mindig akad elfoglaltsága, hiszen férje az építőiparban dolgozik, csak keveset segíthet. Itthon is vannak apróállataik, s a velük való törődés bizony néha már a nagymamára marad. Meg aztán reggelenként ő kelti fel a gyerekeket, reggelit készít nekik. Jól is jön a segítség, hiszen Farkaséknál nagy a család. A munkahelyi kötelességek mellett négy gyermek neveléséről is gondoskodni kell. Illetve most már csak háromról, hiszen a nagylány, aki építészeti technikumot végzett, a közelmúltban férjhez ment. A legidősebb fiú is mind ritkább vendég otthon. Főiskolára jár, gépészmérnök lesz. Tihamér és Ernő viszont még csak alapiskolai tanulók.- Délelőtt általában főzök és mosok, délutánonként viszont a fiúkkal foglalkozom. Mindkettő virgonc, eleven gyerek, önszántukból nem igen vennék elő a könyvet. így aztán néha bizony kényszert kell alkalmaznom, mert szeretnénk, ha ők is vinnék valamire az életben. A hallottak után azt már alig merem megkérdezni, hogy a gondos feleségnek és édesanyának jut-e kevéske ideje pihenésre, szórakozásra?- Bizony nem nagyon! Még szerencse, hogy a televízió helybe hozza a filmet és a színházat. Különben erre már tényleg nem jutna erő és energia. Korábban több tömegszervezetben is aktiv tag voltam, de most már csak a Vöröskeresztben tevékenykedem. Néhány éve szocialista munkabrigádot alakítottak, s tavaly már elnyerték a bronzfokozatot. Azon túl, hogy egymást segítve versenyeznek a minél jobb termelési eredmények elérésében, összejöveteleket, kirándulásokat is szerveznek. Az utóbbi két évben például magyarországi termálfürdőkbe látogattak. Persze legalább ennyire fontos, hogy feletteseik biztosítják a jó munkahelyi közérzetet, törődnek velük. Amint az állami gazdaság vezetői elmondották, mindezt meg is érdemlik a bénái asszonyok. Tíz farm versenyében most is az első helyen állnak, s még a legzordabb januári és februári napokban is 8,36 liter tejet fejtek átlagosan egy-egy tehéntől, s nagy részük van a tervfeladatok túlteljesítésében. Farkas Ida pedig a jó dolgozók között is a legjobbak közé tartozik. HACSI ATTILA
