Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-08 / 57. szám, péntek
Rangos rendezvénysorozat A csehszlovák kulturális napok nagy sikere a Szovjetunióban A technika, pontosabban a tömegtájékoztató eszközök jóvoltából azok is részesei lehettek a csehszlovákiai kulturális napok Szovjetunióbeli eseménysorozatának, akik nem vettek részt az egyes hangversenyeken, színházi és filmbemutatókon. A csehszlovákiai nézők egy része szintén nyomon követhette a szovjet televízió gyakori egyenes adásait, összefoglalóit. E képsorok közül sok megelevenedett a csehszlovák tévé képernyőjén is. Hasonló nagy figyelmet szentelt e rangos politikai eseménynek a szovjet rádió és sajtó, úgyhogy nem túlzás a megállapítás: milliók látták művészeink, együtteseink fellépéseit. Az újságíró nincs könnyű helyzetben, amikor a nagyszabású rendezvénysorozat végén összefoglalót ír, s mérlegelnie kell, mit válasszon a bőség kosarából, a sok-sok műsor, baráti találkozó, megbeszélés, az emlékezetes programok közül melyiket emelje ki. A csehszlovák kulturális napok méreteire jellemző, hogy több mint ezerkétszáz művészünk szerepelt az elmúlt tíz nap során a testvéri országban, s ezen kívül különbző kiállításokon, filmbemutatókon további alkotásokkal is megismerkedhetett a szovjet közönség. Az ünnepi megnyitón a Prágai Nemzeti Színház művészei adták elő nagy sikerrel Smetana világhírű operáját, Az eladott menyasz- szonyt. A következő napokon a Dalibort és Janáček müvét vitték szinre ugyancsak nagy sikerrel. A Szovjetszkaja Kultura terjedelmes kritikában méltatja az előadások magas színvonalát. Több szovjet lap riportban számol be arról a forró hangulatú hangversenyről, amelyet a prágai művészek adtak a moszkvai go- lyóscsapágy-gyár munkásainak. A koncerten ismert cseh zenemüvek részletei csendültek föl. Különösen nagy sikere volt Daniela Šounová-Broukovának, aki Ma- ŕenka áriáját énekelte, s többször visszatapsolták Václav Ziteket is. A műsor nem ért véget a hangversennyel: a moszkvai dolgozók órákon át beszélgettek a cseh művészekkel. Zdenék Košler nemzeti művész zárszavában ki is emelte, hogy ezek a napok a barátság, a testvériség napjai is, mert a hivatalos programon kivül lehetőséget teremtenek a kötetlen eszmecserére, egymás életének, munkájának mélyebb megismerésére. Megérdemelt sikert aratott a Szlovák Filharmónia és énekkara is. A szakmai elismerés egyik jele, hogy a moszkvai Pravda terjedelmes cikkben méltatja moszkvai, leningrádi és vilniuszi szereplésüket, Sergej Kopčák virtuozitását, Oliver Dohnányi kivételes karmesteri kvalitásait, a filharmónia énekkarának kiemelkedő művészi teljesítményét. Andrej Zolotov az Izvesztyija hasábjain különösen a Sosztakovics-mű magas színvonalú interpretálását emeli ki. A csehszlovák kulturális napok rendezvényeire természetesen nemcsak a szovjet fővárosban került sor. Leningrádban például Jozef Šturdik nemzeti művész állította ki azokat a festményeit és rajzait, amelyeknek megalkotására e hős szovjet város és környéke ihlette őt.- Jozef Šturdik e művei alapján kicsit a miénk is - nyilatkozta a szovjet televízióban Valentyina Tovsztuhova, a Szovjet Képzőművészek Szövetsége leningrádi szekciójának osztályvezetője. Különösen a Fehér éjszakák, a Dosztojevszkij és a Finn öböl című festménye közel áll a lenin- grádiak szivéhez. Szavainak igazát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy naponta több ezren tekintették meg ezt a tárlatot. Hasonló nagy érdeklődés kisérte a cseh és az azerbajdzsán képzőművészek bakui közös kiállítását is. Itt azokat az alkotásokat láthatták, amelyek a művészek tanulmányútjai során születtek hazánkban, illetve a Szovjetunióban. Régi barátok, ismerősök találkoztak azon a hangversenyen, amelyen a Moszkvai OperettszinÉrdeklödö moszkvaiak a csehszlovák hanglemezkiállitáson (Képtávírón érkezett - ČSTK) ház, a Karlíni Zenés Színház és a Bratislavai Új Színpad művészei léptek föl. E két hazai társulatunk tudvalévőén évek óta bensőséges, baráti kapcsolatot tart fenn a neves szovjet színházzal; ennek keretében rendezők cseréjére, vendégfellépések egész sorára kerül sor. Milivoj Uzelac, a moszkvai társulat karmestere azt nyilatkozta a hangverseny előtt, hogy különösebb próbára nem is volt szükség, annyira ismerik egymást, egymás repertoárját. Folytathatjuk a sort azzal a könyvkiállitással,.amelyen az elmúlt négy évtized kiemelkedő alkotásait tekinthették meg az érdeklődők. Nagy visszhangja volt a három csehszlovákiai hanglemezgyártó vállalat, a Supraphon, a Pánton és az Opus árusítással egybekötött kiállításának. S mintáz egyik beszámolóból megtudtuk, szerencsés embernek számított az, aki jegyet tudott szerezni a Prágai Nemzeti Színház és a prágai kamarabalett moszkvai és leningrádi fellépéseire, akkora volt az érdeklődés. Ugyancsak telt házak előtt került sor a cseh és szlovák filmek szemléjére, s a további - szinte megszámlálhatatlanul sok - rendezvényre is. A csehszlovák kulturális napokon magas szintű küldöttség is részt vett. Josef Haviin, a CSKP KB titkára, a küldöttség vezetője több fontos megbeszélésen találkozott szovjet partnereivel. Matej Lúčan szövetségi miniszterelnökhelyettes nyitotta meg Moszkvában azt a nagyszabású kiállítást, amely a csehszlovákiai oktatásügy és közművelődés fejlődését dokumentálja. Találkoztak a szovjet és a csehszlovák művészi alkotószövetségek vezetői, a kulturális intézmények képviselői is, és több fontos szerződést írtak alá, amelyek előirányozzák a két testvéri ország kulturális értékeinek további cseréjét, kapcsolataink további elmélyítését. Josef Havlín elvtárs a megnyitó előtt írta, hogy a csehszlovák kulturális napok jellegüknél és jelentőségüknél fogva messze túllépik a kultúrpolitikai rendezvények kereteit. Ennek a rendezvénynek alapvető politikai jelentősége van, mert híven tükrözi nemzeteink, népeink megbonthatatlan barátságát, szövetségét. Ezt az eseményt is a szocialista internacionalizmus és a két testvéri ország népei közötti barátság és együttműködés fennkölt eszméi hatják át. Tíz nap elteltével, a csehszlovák kulturális napok nagy sikere után bízvást elmondhatjuk, hogy az elvárásból gyümölcsöző valóság lett. Barátaink - a szakemberek és más érdeklődők - reális és sokszínű képet kaptak szocialista kultúránk négyévtizedes eredményeiről, értékeiről, népünk műveltségi színvonaláról. SZILVÁSSY JÓZSEF A kiállítás egy részlete (ČSTK-felvétel) Az élet védelmében Politikai plakát ’85 Környezetünkben - ma már tulajdonképpen függetlenül attól, hogy városban vagy falun élünk, - időről időre plakátok tucatjai jelennek meg a középületeken, kirakatokban, különböző termek belső falain. Sőt újabban mind többen használnak lakásdiszitésre is efféle „képeket“, legifjabb változatukkal, a poszterrel együtt Közülük egyesek történelmi események évfordulójára, államünnepek tiszteletére készülnek, mások környezetünk védelmére szólítanak fel, helyes táplálkozásra ösztönöznek vagy éppen énekesnő fellépését hirdetik. Nem egy plakát köztudottan igazi művészi alkotás, azaz az agitativ jellegen megnyilvánuló elsődleges funkciójukkal párhuzamosan esztétikai értékek hordozói következésképpen üditik-szépítik környezetünket, formálják ízlésünket. Elmondható ez annak a szlovákiai méretű plakátkiállitásnak számos darabjáról is, melyet a bratislavai Gorkij utcai kiállitóteremben rendeztek Politikai plakát ’85 címmel. Mintegy fél száz művész alkotásai láthatók itt, főként a múlt évi és - már - a nyolcvanötös termésből, ami egyben azt is jeAz irodalom ereje Könyvszemle ’85 Az évről évre megrendezésre kerülő országos könyvbemutatót látogatók bizonyára gondoltak már arra, hogy a kiállított könyvek sokaságának csak töredékét olvashatták. Ez természetes dolog, olyan tény, amelynek vitatásába dőreség belefogni. Ahhoz, hogy csak a Szlovákiában egy esztendő alatt megjelenő könyveket valaki végig olvassa, több évre lenne szüksége, nem is szólva a birkatü- relemröl, amelyre a fiktiv olvasónak az érdektelen, a rossz, az unalmas könyvek elolvasásához szüksége van. 1984-ben összesen 3014 mű jelent meg a szlovákiai könyvkiadóknál. Ez 108 alkotással kevesebb, mint 1983-ban. Vagyis bizonyos mértékű csökkenés mutatkozik, amely több tényezőtől is függ. Az Írói alkotókedv csökkenésével, a kiadói mérce emelésével együtt ennek gazdasági összetevői is vannak. Ehhez mérten azonban viszonylagosan növekedett a kiadott könyvek példányszáma. Mindezeket figyelembevéve és az idei Könyvszemle tárlóit látva megállapítható, hogy a CSKP művelődési politikája elsősorban a gazdasági és szociális célok megvalósítását segíti. Mindenekelőtt az új oktatási program bevezetéséhez szükséges középiskolai tankönyvek tükrözik ezt, amelyek mind didaktikai, mind eszmei, és szakmai szempontból korszerűeknek számítanak. Tekintélyes a száma azoknak a kiadványoknak, amelyek a felszabadulás negyvenedik évfordulóját megelőzően eredményeinket összegező szándékkal jelentek meg. Nemcsak a közreadott tényanyagok, fotók, rajzok bizonyítják a szocialista fejlődés eredményeit. Az ellentmondások, a nehézségek leküzdése során új tapasztalatokkal felvértezett, új típusú emberek formálódtak. A fejlődésnek ezt az emberi vetületét, a társadalmi lét és tudat konfliktusoktól sem mentes, ellentmondásokat is szülő minőségi változását elsősorban a szépirodalom tükrözi. Tavaly a szlovák írók műhelyében 30 eredeti irodalmi alkotás született. A kiállításon a tizennyolc hazai kiadó és az APN kiadványai között ott találjuk a Madách Könyv- és Lapkiadó könyveit is, amelyek a csehszlovákiai magyar irodalmat és könyvkiadásunk értékközvetítő funkcióját dokumentálják. Szembetűnő változás, hogy egyre több a szép kivitelű, modern műszaki tervezőmunka eredményeként készített könyv. Megszaporodtak a gyermekkönyvek, és néhány első kötetes fiatal alkotónk mellett, az előttük járók második kötetükkel is bemutatkoznak. Irodalmunk folytonosságát, értékorientáltságát mindenekelőtt a derékhad irói, költői képviselik. Jóleső érzés végig tekinteni a Madách tárlóit, amikor az összegzést látva vitathatatlanná válik a nem kis műszaki nehézségekkel küzdő kiadó előrelépése. Ennek kapcsán feltétlen szükséges szólni a Madách-könyvek előnyükre változó külalakjáról. A tartalmi elemzések egész esztendőben több-kevesebb rendszerességgel jelentek meg, de a „szép könyv“ kategóriájának fizikai, tárgyi összetevőjét csak esetlegesen, elvétve méltatták a recenzensek, a kritikusok. Mindenekelőtt a könyvek tervezőiről illik szólni. Feltűnt, hogy a megszokottak - Varga Lajos, René Murát, Salamon Zoltán - mellett több fiatal is kapott megbízást a kiadótól. Turcsan László immár állandó munkatársa a kiadónak, de reméljük, ugyanígy kap majd további megbízásokat Németh Ilona, Dolán György és mások is. Bár a könyvtervező művészek, az illusztrációkat készítő grafikusok munkájának végső kivitelezői a nyomdák, mégsem lehet minden esetben csak rájuk hárítani egyegy sikerületlen borítólapú vagy kötésű könyvért a felelősséget. A Madách Kiadó műszaki osztályának dolgozói mégis gyakran találják magukat szembe a nyomdák hanyag munkájával. Sajnos akadnak még mindig „elfuserált“ könyvek, amelyek a nyomdák műszaki fejlődését egyáltalán nem tükrözik. Olykor az illusztrációk reprodukálása is lerontja a könyv összhatását, nem is szólva a hanyag kötés után olykor félig olvashatatlanná váló oldalakról. Ilyen esetben lehet bármilyen értékes a benne foglalt gondolatok csokra, az olvasói élményt megkeseríti a kezük között lapokra hulló könyv látványa. A könyvnek lelke van. Ezt nemcsak az írók, de a tervezők, a nyomdászok, a könyvkötők is teremtik. Ezért sem lehet a könyvet két szélsőséges véleménnyel „csak a gondolat közvetítőjének“ vagy „csupán esztetizált tárgynak“ tekinteni. A szélsőségek így kizárják egymást, de nem szabad elfelejteni, hogy a könyv egyszerre irodalmi alkotás és iparművészeti tárgy. Értékét a benne olvasható művészi tartalom és az ezt közvetítő művészi tárgyi forma adja. Ezért sem lehet mellékes, hogy a csehszlovákiai magyar irodalmárok műveit milyen köntösben veheti kézbe az olvasó. Végül is ugyanazt az irodalmi művet, ugyanazon a papíron, ugyanazzal a betűkkel, ugyanabban a nyomdában és könyvkötő műhelyben többféle minőségben is elkészíthetik... A hangsúly azonban mégiscsak az irodalmi alkotásokon van, amelyek egy szocialista nemzetiség életében fontos szerepet töltenek be. Tudatformáinak szinte egyetlen vetületét jelentik, az irodalom rádöbbentő ereje, gondolati töltése, stílusbeli mívessége, formai tökélye, esztétikai értéke párosul a nyelvi értékkel is. A hagyományos társadalmi funkciókat ellátó irodalom így lehet fontosabb önmagánál: önbecsülést és valós azonosságtudatot, szocialista internacionalizmust és hazafiságot építő. DUSZA ISTVÁN lenti, hogy például nemcsak a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója alkalmából készült plakátok szerepelnek a tárlaton, hanem az idei esztendő jelentős évfordulói, a felszabadulás jubileuma előtt tisztelgők is, emlékeztetve az egykori harcokra, ugyanakkor idézve a szocialista építés során elért eredményeket. Ezeket a motívumokat, többek között, megtaláljuk a Februári Győzelem, a május elseje és kilencedike, a nemzetközi nőnap vagy a gyermeknap alkalmából készült plakátokon is, változatos formai megoldásokban. A kivitelezési eszközök és technikák úgyszintén sokfélék: akvareli, kollázs, grafika, tempera, olaj, vegyes technika, fotográfia. Hasonló módon tárulnak elénk az olyan állandó, mindenkor időszerű témák, mint a békeharc, az egészség- és környezetvédelem, a társadalmi tulajdon védelme, a bürokrácia vagy az alkoholizmus elleni küzdelem, ami egyúttal jelzi, hogy a politikai plakát meglehetősen széles fogalommá vált; az említett feladatok, célok valóban politikai feladatok és célok (is), melyek elérése érdekében természetszerűleg nemcsak a jelenből - a múltból is meríteni kell. Auschwitz - kialudt és füstölgő gyertyák, mint sírkövek Čestmir Pechr plakátján, szürkés-fekete világ, megrázó. Jozef Dobié háborúellenes sorozatának egyik lapján egy boríték, benne rakéta, kilátszik a hegye, a borítékon az amerikai hadsereg pecsétje, és a címzett: Mrs. Európa. Védjétek meg a békét, beszélgessetek, játsszatok velünk többet, ne hagyjatok el bennünket, apu, anyu, ne veszekedjedtek és ne váljatok el - mindezt egyszerre sugallja Frantiéek Tomiknak a gyermeknap tiszteletére készült két fotográfiája, a két szép, egészséges - mélyről beszélő - gyermekarc. A gyermek tematikájú alkotások közül említsünk egy játékosabbat is, a Peter Galvanekét: könnyed rajzformában sárga nap szájában piros cumli. A kiállítás legötletesebb, kivitelezésükben is legnívósabb plakátjai közé tartoznak azok, amelyek ugyancsak aktuális témával, a környezetvédelemmel foglalkoznak. Miluéa Oravcová plakátján labirintusszerű erődítmény közepén egy dús lombú fa - talán az utolsó. Ehhez hasonló Milan Ma- chajdik alkotása: éles vonalú betonfalakon piros nyilak jelzik a zöld fához vezető utat. Igor Oékvarek triptichonján zöld mező fölött szürke aktahalmaz, alatta, a zöld felületben vágott térben vérző fatörzsek, majd lakótömb ereszkedik alá, illeszkedve a kimetszett részbe, és végül feketévé válik a zöld. Ha kivitelezésében eléggé elnagyolt is, de motívumaiban és mondanivalójában rendkívül erős Ondrej Zimkának a Vénusz születése című plakátja. A háttérben két oldalról füstölgő gyárak, melyek csővezetékeiből vastagon ömlik a szennyvíz a folyóba, ahol Vénusz alakja magasodik egy durván felbontott konzervdobozból - ölén, mellén, szemén fekete szalag, azaz oda a termékenysége, mely nélkül fél, nem tud vagy nem mer már a szemünkbe se nézni. Nem kell mondani, miért, ezekből a plakátokból úgyszintén jó lenne többet látni környezetünkben, városon és falun egyaránt. (bodnár) DJ SZÓ 1985. III. 8.
