Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-07 / 56. szám, csütörtök

A Szovjetunió szerint van lehetőség kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésére A LEGFELSŐBB TANÁCS KÜLDÖTTSÉGÉNEK MEGBESZÉLÉSEI WASHINGTONBAN (ČSTK) - A szovjet parlamenti küldöttség, melyet Vlagyimir Scserbickij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP első titkára vezet, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagjaival találko­zott. A szovjet politikus megállapítot­ta, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között komoly ellentétek vannak, de a Szovjetunió reméli, hogy van lehetőség a megálla­podások elérésére. Rámutatott, voltak időszakok, amikor a két or­szág együttműködött, szövetsége­sek voltak a második világháború­ban. így volt ez azokban a máso­dik világháború utáni években, amikor közös igyekezettel sokat tettek a nemzetközi stabilitás megszilárdításáért, a feszültség enyhüléséért és a fegyverkezés korlátozásáért. Azoknak az ameri­kaiaknak címezve, akik el akarják hitetni, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatokban az ellenségeske­Craxi is beadta a derekát (ČSTK) - A Ronald Reagannal folytatott tárgyalásai után Bettino Craxi olasz kormányfő teljes tá­mogatásáról biztosította az amerikai elnök „csillaghábo­rús“ terveit. A kétórás párbeszéd után kijelentette: Reagan biztosí­totta őt arról, hogy e tervekből, melyeknek kutatásaira az Egye­sült Államok 26 milliárd dollárt irányzott elő - mind az USA-nak, mind pedig Olaszországnak hasz­na lesz. Hasonló szellemben nyi­latkozott az újságírók előtt Reagan is és az olasz miniszterelnök ma­gatartását „a nyugati országok szolidáris megnyilvánulásaként“ jellemezte. Az USA több szövetségesének azonban komoly fenntartásai van­nak az ún. stratégiai védelmi kez­deményezéssel szemben. Ezek azt hangsúlyozzák, hogy a prog­ram megvalósítása a világűr mili- tarizálásához vezetne, s veszé­lyeztetné a genfi tárgyalások si­kerét. dés és a feszültség természetes állapot, Scserbickij kijelentette, hogy ilyen pozícióból felelős politi­ka nem indulhat ki semmilyen idő­szakban, különösen nem az atom­korszakban. „Mi a Szovjetunióban tiszteljük az önök országának a gazdaság, a tudomány és a kultúra terén elért nagy eredményeit, tiszteljük Ame­rika tehetséges, dolgos népét“- hangsúlyozta Scserbickij. ,,Ami a Szovjetuniót illeti, dinamikusan fejlődik és hatalmas tartalékai vannak. Problémáink a fejlődés problémái és nagyon tévednek azok, akik azt gondolják, hogy nem tudjuk őket megoldani“- mondotta. A szovjet küldöttség- vezető aláhúzta, hogy a nagyha­talmi helyzet mindkét országra nagy felelősségtudatot hárít a vi­lág előtt. Alapvető követelmény az, hogy egymással szemben mértéktartóak legyünk és kölcsö­nösen tartsuk tiszteletben törvé­nyeinket, érdekeinket. A legfon­tosabb, hogy a két ország politi­kája a nukleáris katasztrófa el­hárítására, az atomfegyverek felszámolására irányuljon. A küszöbönálló szovjet-ameri­kai tárgyalásokkal összefüggés­ben bírálóan szólt azokról, akik azt állítják, hogy azok talán egy egész évtizedig is eltarthatnak, amíg si­kerül megtalálni a nukleáris- és űrfegyverek problémájának meg­oldásához szükséges közös hoz­záállást. Mint mondotta, azok be­szélnek igy, akik nem hajlandók teljes igyekezettel munkálkodni a pozitív eredmények elérésén. Az amerikai „csillagháborús“ tervek­kel kapcsolatban ismét hangsú­lyozta, hogy azok utat nyitnának a világűr militarizálása felé. E ter­vek ugyanis az elsőcsapás méré­sére alkalmas potenciál megszer­zését célozzák, ezért hamisak az állítások a tervezett rakétavédelmi rendszer „védelmi“ jellegéről. A szándék a katonai fölény megszerzése, ezt azonban a Szovjetunió nem engedi meg. Meggyőződésünk mondotta, hogy a Szovjetunió és az USA között nincsenek megoldhatatlan kérdések. Csupán az szükséges, hogy ne akarjuk másokra kény­szeríteni saját eszméinket, el­képzeléseinket, életmódunkat. Különbözőek vagyunk, és ezzel számolni kell. Az ilyen megértés hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megtaláljuk a közös nevezőt és a valóban komoly feladatok kölcsönösen előnyös megoldását, ami népeink és az egész világ javát szolgálja. Kulikov-Jaruzelski találkozó (ČSTK) - Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB el­ső titkára, a minisztertanács elnö­ke, a honvédelmi bizottság elnöke kedden fogadta Viktor Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főpa­rancsnokát. A baráti légkörű találkozón megvitatták a lengyel néphadse­reg együttműködésének egyes kérdéseit a Varsói Szerződés töb­bi tagállamának hadseregeivel. A találkozón részt vett Flórian Siwicki hadseregtábornok, a Len­gyel Népköztársaság honvédelmi minisztere. „Nyugtatószer“ A dél-koreai diktátorrezsim teg­nap nagy csinnadrattával jelentette be, hogy ,, feloldja a politikai tevé­kenység tilalmát“ a burzsoá ellen­zék 14 tagja, köztük az eddig házi- őrizetben tartott Kim De Dzsung és Kim Jong Szám számára is. Tokiói megfigyelők egybehang­zóan úgy értékelték ezt a lépést, mint „nyugtató tablettát“ az ameri­kai Kongresszus számára. Csőn Tu Hvan elnök ugyanis áprilisban Washingtonba készül. Ha a szöuli rezsimnek ez a lépé­se meg is nyugtatja Washingtont, a rezsim ellenzékét távolról sem elégíti ki, mivel szó sincs a szólás- és gyülekezésszabadság beveze­téséről, vagy a politikai foglyok szabadon bocsátásáról, a betiltott szakszervezetek és diákszerveze­tek elleni terror beszüntetéséről. (ČSTK) Hajókból és motorcsónakokból álló flotta zárta el a napokban Sydney kikötőjét, hogy megakadályozza a Buchnan és a John Young amerikai atomtorpedórombolók behajózását, amelyeknek az amerikai-ausztráliai haditengerészeti gyakorlaton kell részt venni. A többszáz tüntető az amerikai hajók azonnali távozását köve­telte. (ČSTK felvétele) SZÍRIA Újjászületés Al Baath azt jelenti: újjászüle­tés. Amikor 1963. március 8-án az Arab Újjászületés Szocialista Pártja, vagyis rövidebb és közis­mertebb nevén a Baath-párt átvet­te a hatalmat, Szíria már nagyon megérett arra, hogy új alapokon kiépítse politikai és gazdasági éle­tét. Csakhogy a Baath-pártnak a reakciós szárnya került hatalom­ra, amely lényegében ott folytatta, ahol a Nemzeti Pártból, a tegnapi gyarmatosítókkal együttműködő, a nagy- és középburzsoázia s a földbirtokosok érdekeit képvi­selő pártból kikerült elődjeik abba­hagyták. Hét évvel az utolsó fran­cia egységek távozása után sem volt képes a Baath-párti jobb­szárny szakítani a múlttal. A valódi fordulat 1966 február­jában következett be, amikor kato­nai hatalomátvétel formájában a Baath-párt balszárnya került az ország élére. Ekkorra Szíriában szinte ez vált a kormányváltozá­sok megszokott módjává. A füg­getlenség elnyerése, 1946 áprilisa és 1970 novembere, Hafez Asz- szad kormányfővé (majd négy hó­nappal később államfővé) való ki­nevezése között összesen 21 ka­tonai puccsot élt meg az ország. Ami figyelemreméltó: azóta egy­szer sem fordult elő, hogy a had­sereg „önállósította“ volna magát. S nemcsak azért, mert katonás, pontosabban katona az elnök (a légierő tisztje, aki már 31 évesen tábornok volt, 36 évesen pedig hadügyminiszter). Arról van szó, hogy az Asszad-féle vezetés hala­dó belpolitikai reformokat valósí­tott meg, az ország biztonságát és szuverenitását tartja szem előtt. Ezt az irányvonalat erősítette meg az is, hogy 1972. március 7- én az államfő kezdeményezésére megalakult a Nemzeti Haladás Frontja, amelyben a Baath-párt mellett helyet kapott a Szíriai Kommunista Párt és több más haladó, hazafias párt és mozga­lom is. Az új vezetés által a hetvenes években kezdett, sokszor túl me­résznek tartott, de végül kivitelez­hetőnek és szükségesnek bizo­nyult nagyszabású gazdaságfej­lesztési programok megalapozták az ország gazdasági és politikai stabilitását, a nép bizalmát a veze­tés iránt. Lehetővé tették Szíria katonai erejének növelését, ami rendkívül fontos, hiszen frontor­szág. A gyors eredmények elérését nagyban elősegítette, hogy Da­maszkusz baráti viszonyt épített ki a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával, így hazánkkal is. Jelentős támogatást nyújtanak Szíriának a gazdag arab olajor­szágok, mégha nem is nézik jó szemmel a számukra túlontúl radi­kálisnak látszó damaszkuszi irányvonalat. Azt azonban elisme­rik, hogy Egyiptom kiválása után az arab táborból Szíria lényegé­ben egyedül áll Izraellel szemben. A palesztin ellenállási mozgalmon belül bekövetkezett szakadás óta ez még inkább érvényes. Az arab-izraeli háborúk lefolyá­sa és a harcokat követő tűzszüneti és csapatszétválasztási egyezmé­nyek létrejötte alapján alakult ki az a vélemény, hogy a Közel-Keleten nem lehet háborúzni Egyiptom és békét kötni Szíria nélkül. A libano­ni háború cáfolta ennek az állítás­nak az első, de megerősítette má­sodik részét. Izrael Libanonban nemcsak a helyi nemzeti és haza­fias erők, valamint a palesztinok szívós ellenállásának köszönhető­en szenvedett kudarcot, hanem elsősorban Szíria határozott állás­pontjának következtében. Tel Avivnak és Washingtonnak tudo­másul kellett vennie, hogy Da­maszkusz nem hajlandó behódol­ni nekik, hogy Asszad nem Sza- dat, Szíria nem Egyiptom. S bár az Egyesült Államok még mindig bí­zik abban, hogy a jordán uralkodó és mellette Jasszer Arafat hajlan­dóságot mutat a Camp David-ihez hasonló kiegyezésre, tapasztalni­uk kell, hogy erre mindeddig ép­pen a szíriai határozott álláspont miatt nem került sor. Jordánia a palesztinok nélkül nem komoly tárgyalópartner, viszont a palesz­tin ellenállási szervezetek jelentős része Damaszkusz politikáját tette magáévá. Szíria gazdasági és politikai stabilitásával, számottevő katonai erejével, határozott külpolitikájával olyan pozíciót vívott ki magának az arab világban, hogy a térség békéjének megteremtésére irá­nyuló erőfeszítések csak vele le­hetnek eredményesek, nélküle, s főleg ellene semmiképp sem. (görföl) Dél-Libanonban folytatódnak az izraeli terrorakciók (ČSTK) - Libanon állandó ENSZ- képviselője Javier-Pérez de Cuellar- nak, a világszervezet főtitkárának átadta azt a levelet, amelyben a libano­ni kormány felszólítja a nemzetközi közvéleményt, ítélje el az izraeli egysé­gek megtorló hadműveleteit a meg­szállt Dél-Libanonban és követelje azok azonnali beszüntetését. Az ENSZ-főtitkár szóvivője közölte: Javier-Pérez de Cuellar komoly nyug­talanságát fejezte ki az újabb izraeli KÖZÖSPIACI DILEMMÁK V annak nyilatkozatok, amelyek megtevői nagyon jól tudják, hogy azok tartalmát elsősorban nem is a megnevezett „címzett­nek“ szánják. Ilyen esetben többnyire az üze­netet vevő is ráérez arra, hogy a feladó a mondandót valójában nem is hozzá intézi. Hogy nevén nevezzük a gyereket: helyet­tesítsük be a képletbe a spanyol kormányfőt és a NATO vezérkarát. Az üzenet pedig a kö­vetkező: Madrid sokadszor megerősiti, hogy Spanyolország - amely két éve lépett be a NATO-ba - továbbra is az atlanti tömb tagja kíván maradni. A NATO tábornokai nyilván elégedetten nyugtázták Felipe González szavait, amelye­ket úgy fogtak fel, hogy ki akarja engesztelni a brüsszeli vezérkart két héttel ezelőtt elhang­zott, a tömb csúcsain kétségtelen rosszallást kiváltott nyilatkozatáért. (A spanyol miniszter- elnök, mint ismeretes, hangsúlyozta, amíg ő áll a madridi kormány élén, nem engedi, hogy az ország területén nukleáris fegyvereket helyezzenek el.) González két nappal ezelőtt elhangzott kije­lentését azonban nem elsősorban ilyen szán­dékkal tette. Brüsszelnek címezte ugyan, de nem a NATO főhadiszállásának, hanem az ugyancsak itt székelő Közös Piac illetékesei­nek. González bizonyára azért választotta a kerülő utat, mert két legyet akart ütni egycsa- pásra. Egyfelől, a NATO-t látványosan arról biztosította, hogy kormányának szándékában Nem tudni, hogy Felipe González legújabb megnyilatkozása mennyire mozdítja elő a nyolc éve húzódó közöspiaci belépés ügyét. Nyilvánvaló, hogy kijelentésével a holtponton veszteglő csatlakozási tárgyalásokat akarja kijuttatni a zsákutcából. A jelenleg tíztagú közösség bővítése alig tíz hónap múlva ese­dékes, ám a dolgok jelenlegi állása szerint nem kizárt, hogy nem sikerül tartani a csatla­kozás dátumául még tavaly ősszel kitűzött időpontot. Hogy még mindig függőben van a spanyol csatlakozás ügye - és a vele egyidőben belépő Portugáliáé - elsősorban a római és a párizsi kormánynak „köszönhe­tő“, mivel a két ibériai országban komoly agrárkonkurrenciát látnak, s emiatt minden lehetséges eszközzel elodázzák a közösség bővítését. A Közös Piac brüsszeli bizottságának az érdeke mindenképpen az, hogy ne kelljen változtatni az eredeti időponton, s Madrid is emellett kardoskodik, A González-kormány a csatlakozástól a gazdasági helyzet megjavu-' lását várja. A Spanyolországot harmadik éve kormányzó szocialistapárti kabinet abban bí­zik, hogy a belépés után a közösség legelma­radottabb országaként bőségesen kap majd a regionális fejlesztési alapból. Csakhogy ugyanebből az alapból kér egyre nagyobb részt a közösség „fenegyerekének“ számító Görögország és a közös kasszából örökösen többet visszakövetelő London is. Éppen ezért a Közös Piac vezetői valahogy úgy vannak Spanyolországgal, hogy kellene is, meg nem is az újabb „fenegyerek“. P illanatnyilag lehetetlen megmondani, mi­kor bocsátják be Spanyolországot és Portugáliát a közösség kapuján. A döntést azonban nem lehet a végtelenségig halogatni. Úgy tűnik, hogy a közeli napokban aligha történik gyökeres fordulat a kérdésben, jólle­het a közösség illetékes miniszterei még meg­kísérlik ezt, akárcsak Kohl nyugatnémet kan­cellár is, aki március 25-én esedékes újabb párizsi látogatásától reméli, hogy jobb belátás­ra bírja a francia kisparasztok érdekeit védel­mező Mitterrand elnököt. Ha nem, akkor a kö­zösség bővítésének ügyében a március végi csúcsértekezlet mondja ki valószínűleg a vég­szót. P. VONYIK ERZSÉBET akció miatt és nagyon feszültnek minő­sítette a dél-libanoni helyzetet. Az izraeliek Dél-Libanonban folytat­ják terrorakcióikat. Kedden a Szúr ki­kötő közelében fekvő Szilaa falut ro­hanták le. A hasonló akciók elleni tilta­kozásul Dél-Libanonban több helyen sztrájkoltak és tüntetésre került sor a fővárosban is. Közben Bejrutban Amin Gemajel államfővel és Rasid Karami miniszter- elnökkel Abdel Halim Khaddam szíri­ai alelnök folytatott tárgyalásokat Liba­non biztonsága garantálásának lehető­ségeiről. Elutazása előtt Khaddam po­zitívan értékelte tárgyalásait, amelye­ket - mint közölte - a legközelebbi napokban újabb megbeszélések kö­vetnek. Az izraeli parlamenti ellenzék bizal­matlansági indítványt terjesztett elő a Peresz-kormány ellen a dél-libano­ni megtorló politika miatt, de a kor­mánytöbbség elvetette a javaslatot. Taufik Tubi kommunista képviselő kijelentette, a kormány új háborút folytat a libanoni nép ellen és Wa­shingtonnal együtt igyekszik meg­akadályozni az igazságos közel-ke­leti rendezést. Szovjet-francia konzultációk (ČSTK) - A korábbi megállapo­dások értelmében Párizsban szovjet-francia konzultációkra ke­rült sor.a világűr militarizálása elhárításának kérdéséről. A megbeszéléseken szovjet részről Nyikolaj Amelko tenger­nagy, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese, francia részről G. de Brusson tengernagy, a francia fegyveres erők vezérkari főnökének helyet­tese vett részt. Félelem a „fenegyerektől“ áll Spanyolországot megtartani a NATO-n be­lül, jóllehet a tagság ellen tiltakozó közvéle­mény lecsillapítására népszavazást ígért jövő februárra. Másrészt, igy ország-világ előtt a Közös Piac tudomására akarta hozni, hogy a nyugat-európai gazdasági integráció brüsz- szeli központjában úgy számolhatnak az ibé­riai országgal, mint a NATO szilárd tagjával. Madridban ugyanis pontosan tudják, hogy nincs közöspiaci tagság NATO-tagság nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom