Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-23 / 70. szám, szombat

IPIIOMUNKHNir TUKRt Gyarapodás - gyárkapun innen és túl Az erdőborította hegyvonulat tövében száz méternél is magasabb gyárkémény s ki tudja hány hatalmas csarnok. Innen indulnak el megrendelőjükhöz a csapágyak, a sebességváltók és a kohászati félkészáruk. Országjáró körutunk további állomása: a Považská Bystrica-i Vág menti Gépgyár. Fegyverek, tejeskannák motorkerékpárok... A portai telefonvonal túlsó vé­gén Ján Ševčík, üzemi „króni­kás“. Fél óra múlva dolgozószo­bájában brosúrákat, kimutatáso­kat, jelentéseket rak elém. Bön­gészni-, olvasnivaló hát akad bőven. 1929. július 7-ét mutatott a nap­tár, amikor beindult a gyárban a termelés. Az akkori, már háború felé hajló idők szükségleteinek megfelelően kézifegyvert és lő­szert gyártottak, egészen a felsza­badulásig. A nagy fordulópont 1945. október 27, amikor államo­sították a vállalatot. A következő év tavaszán lett Vág menti Gép­gyár, negyvennyolc novemberé­ben pedig felvette Klement Gott­A legnagyobbakból - minőségük eléri a világszínvonalat - hazai és külföldi megrendelőknek. Hatezer­féle színesfémkohászati félkész­áru kerül ki tőlünk, s idén olyan kezdeményező terveket fogadtunk el, amelyek teljesítésével az ere­detinél 12 millió korona értékű ter­mékkel többet állítunk elő. S nem raktárra termelünk, mivel az érté­kesítést már jó előre megoldottuk. Most többletvállalásaink megvaló­sításán fáradozunk. Munkánk eredményességét bizonyítja, hogy a nagy teljesítményű fémmeg­munkáló gépeink, a BHP és BRH köszörűgépek és az esztergagép­sorok, nem egy nemzetközi vásá­ron díjat kaptak.- Mégis a kismotorok a legköz­kedveltebbek, - vetettem közbe, mire Ján Ševčík elmondta, hogy A sebességváltó fogaskerekei - gyártás közben ÚJ SZÚ 5 1985. III. 23. wald nevét. Méltó volt rá, hisz kezdettől fogva öntudatos munká­sok dolgoztak itt. Erős bástyája volt a gyár mindig a Vág menti munkásságnak. Az ő utódaik hoz­ták létre Szlovákia egyetlen válla­lati múzeumát. A felújított orlovéi kastélyban kapott helyet, s tavaly májustól a gyár és az egész Vág mente helytörténeti érdekességeit és történelmi múltját ismerteti a lá­togatókkal. S az utóbbi negyven évet is. A felszabadulás után sok min­dent gyártottak, mindig a népgaz­daság szükségleteinek megfelelő­en. Sportfegyvereket, tejeskanná­kat, bronz- és rézedényeket, gyer­mekkocsikat, rollereket, iskolai bú­torokat. Némi szakosodás - ez is az újfent változó állapotok tükre - ötvenháromtól következett be. Kohászati félkészáru, fémmeg­munkáló gépek, mérőműszerek, csapágyak, motorkerékpárok, se­bességváltók és sokfajta szer­szám hagyta el a gyárat. Szlová­kia iparosításából is kivették ré­szüket az itteniek: bekapcsolódtak a Zlaté Moravce-i Calex, a sninai Vihorlat, a Stará Tura-i Chirana, a myjavai Szlovák Szerelvény­gyár, a Kysucké Nové Mesto-i gépgyár építésébe. A vállalat fokozatosan a cseh­szlovák népgazdaság döntő fon­tosságú gépgyárai közé került. Nyolcvanegytől konszernvállalat. Nyolcvankettótől hatáskörébe tar­tozik a nagymegyeri (Öalovo) Elektrosvit üzem is. Együttvéve kilenc termelési és egy fejlesztési üzeme van, ezek döntő többsége itt, Považská Bystricában. A válla­lat 13 ezer embert foglalkoztat. Széles körű kínálat - de nem raktárra A vállalat gyarapodásával kap­csolatban Ján Ševčík elmondta, hogy a legnagyobb fejlődés az ötödik ötéves tervidőszakban kö­vetkezett be.- Hetvennégytől egyre inkább állandósult és fokozatosan bővült a termelési program. Nincs olyan iparága népgazdaságunknak, amelynek ne szállítanánk termé­keinkből. A csapágy-gyártás automati­zált. E fontos gépi alkatrészekből különféle méretűeket gyártunk. negyvennyolctól a motorkerékpá­rok első típusától - a Manet 90- estől - a kisűrtartalmú motorokon, a Jawa 50-en és a Mustangon keresztül óriásit fejlődött a motor­kerékpár-gyártás. A legújabb mo­pedtípus, a Babetta 207 300-as. Automata sebességváltó, tiriszto- ros gyújtás, hátsó rúgózás jellem­zi. Világszínvonalú gép. Motorja Rajecban készül, Kolárovóban szerelik össze, s innen indítják útnak a világ csaknem száz orszá­gába. Az óriásgyár emberközpontúsága Néhány példa a sok közül arra, hogy a Vág menti Gépgyár miképp járul hozzá Považská Bystrica és az egész járás gyarapodásához, a vállalat kazánházai látják el hő­energiával a város nagy részét, a lakások 80 százalékát is innen származó meleggel fűtik. A gyár a helybeliek ezreinek ad munkát, s mivel vonzza a környékbeli mun­kaerőt - műszakváltás idején 50-60 autóbusz is megfordul a gyár előtti térségen, embereket hoznak és visznek menetrendsze­rű pontossággal -, urbanizációs hatása is van. Duzzad a város lakossága, számuk jelenleg már 32 ezer. De egyidejűleg bővül a szolgáltató hálózat is, kulturális létesítmények épülnek, gazdago­dik a város sportélete. Nem vélet­len, hogy épp itt rendezték meg - kétszer is - a terepmotorkerék­párosok nem hivatalos világbaj­nokságát. Az évek óta tartó egyenletes tervteljesítés egyfajta vetülete az is, hogy az óriásgyár támogatni tudja a környező falvak, települések fejlesztését, felkarolja sportéletüket. Fontos ez, hisz a gyár alkalmazottainak többsége naponta jár be ezekből a kisebb- nagyobb településekből. Van-e utánpótlás, izgat a kér­dés, hisz nem mindegyik gépgyár­ba tódulnak a fiatalok. Považská Bystricában az ottani szakmun­kásképző biztosítja az utánpótlást, s csak bizonyos szakmákban mu­tatkozik némi munkaerőhiány. A fi­atalokkal alapiskolás korukban ve­szik fel a kapcsolatot. Találkoznak velük, mesélnek nekik a gépipari szakmákról. Az egykori földmű­vesből lett gyári munkás ma már nemegyszer fiát is hasonló pályá­ra irányítja, nem ritka, hogy apa és fia egyazon műhelyben keresi a kenyerét. Ez a dolgozókról való komplex gondoskodásnak is kö­szönhető. Egyre kézzelfoghatóbban raj­zolódnak ki a gyár távlatai: a tudo­mányos-műszaki fejlesztés útján a csapágy-gyártásban újabb elő­relépés várható. Tökéletesítik a sebességváltókat és a kohászati termelést. A Szovjetunióval folyta­tott kölcsönös együttműködés és hosszú távú kooperáció - amely­nek eredményeként új termelési program indul a gyárban s a többi KGST-országgal folyta­tott kapcsolatok elmélyítése is elő­segíti a fejlődést. Csapágy-gyártók között Körülnézünk egy termelési csarnokban is. Nyílegyenes so­rokban elhelyezett munkagépek. Rozsdásodó acélgyűrükből lesz a csillogó, nagyméretű csapágy. Sok-sok műveleten keresztül ala­kítják - gépek és kezelőik. Dušan Pecho a gyűrű belső falát köszörüli, amikor odalépek hozzá. Ó a fiatalabbak közé tarto­zik. Munkája számomra egyhan­gúnak tűnik. Meg is mondom neki, amit gondolok, a fémköszörűs azonban megcáfol:- Tizenegy éve csinálom, de ez még egyszer sem jutott eszembe. Miért is jutna, ha a munkám leköti a figyelmemet. Érdekel, amit csi­nálok. Változatosnak találom. Pe­dig naponta csak három-öt darab ilyen gyűrűt készítek el. Jó a kol­lektíva is, nincs miért panasz­kodnom. Valamivel távolabb egy jól meg­termett fekete szakállas férfi lép mellém, amikor köszörűgépének munkáját figyelem.- Éppen egy moszkvai bemuta­tóra készítem ezt a csapágyat - újságolja. - Tudja, ilyenkor job­ban odafigyel az ember, hisz végül is munkánkat adjuk közszemlére. Hetedik éve dolgozom ezzel a géppel. Szeretem, akárcsak azt. amit csinálok. Világéletemben munkás voltam, bár földművelő családból származom, Dél-Szlo- vákiában, Sládkovičovóban szü­lettem. Tízéves lehettem, amikor szüleim visszaköltöztek Považská Bystricába. Fiatalon bányászként kezdtem, csak később kerültem ebbe a szakmába. Vannak itt ám jobbak is... ezért a nevem nem fontos. Csak azt írja meg: jó ez a kollektíva, jól érezzük magunkat munkahelyünkön. J. MÉSZÁROS KÁROLY Készül a Jawa 50-es motor - Lengyelországba. Hazai piacra csak pótalkatrészeket szállítanak hozzá (ČSTK felvételek) A Harmaneci Papírgyár dol­gozói az idén a tőkés és a fej­lődő országok­ba 23 millió 800 ezer korona ér­tékű árut szállí­tanak. Termé­keiket kiváló minőségükről több mint 50 or­szágban isme­rik. A képen: Štefan Smidák kiszedi a papírt a papírgyártó gépből. (ČSTK-felvétel) KORONÁKBÓL SZÁZEZREK A szocialista kötelezettségvállalások mindenkire ösztönzően hatnak A termelés jellege szerint két, egymástól teljesen elkülönülő részlegre tagolódik a tanyi (Tôň) len- és kenderfeldolgozó üzem. A egyiken a hagyománynak meg­felelően évente megközelítően ezer tonna kendert, illetve újab­ban, a mezőgazdasági üzemek termeléséhez igazodva részben lent dolgoznak fel. A később léte­sített másik részlegen évente kö­zel egymillió méter nem szőtt bú­tortextília készül. Üzemlátogatásunkat ez utóbbi részlegen kezdtük. A szövetet var­ró gépek zakatolása betöltötte az egész csarnokot, így Antala Jolán­nal, a huszonkét varrónőt tömörítő szocialista munkabrigád vezetőjé­vel csak hangosan tudtunk szót érteni. Csendesebb helyen, a mester irodájában is beszélget­hettünk volna, de mégis a gép mellett maradtunk. Itt ugyanis vál­lalásaik lényegét konkrét példák­kal érzékeltethette.- Vállalásunk legfontosabb pontjai a minőség javítására és az anyaggal, való takarékoskodásra vonatkoznak. A minőség elsősor­ban a fegyelmezett munkán és a figyelmen múlik. Ha elszakad egy szál - a gép nem áll le, hanem tovább varr, de már hibásan. Még­is vállaltuk, hogy a minőségben az előírt normánál jobb százalék- arányt érünk el, és adott szavun­kat eddig teljesítjük. Intett, hogy menjünk át a gép ellenkező oldalára, ott folytatta.- Az anyagtakarékosság alapja és lényege, hogy az összevarrt rétegek tekercsét teljes egészé­ben kifuttatjuk. Még az utolsó mé­tert is, amit nagyon nehéz jól el- varrni. A lemaradó széleket összegyűjtjük és visszaadjuk újra­feldolgozásra. Ebben is jobb érté­keket érünk el az előírt normáknál. Úgy igyekszünk, hogy a tavalyi évhez hasonlóan az idén is meg­takarítsunk legalább egynapi ter­meléshez szükséges mennyi­séget.- A brigádról még több jót is el lehet mondani - folytatta Csépi Zoltán mester. - Ha hiányzik vala­ki, a többiek helyettesítik, igy a kollektíva naponta teljesíti fel­adatait. Nemcsak az alapanya­gokkal bánnak gazdaságosan, ha­nem a cérnával is. Többletmunka árán is vállalták, hogy a géppel már letekercselhetetlen és az or­són maradó részeket áttekercse­lik, és igy a cérna minden méterét értékesítik. Mint mester mindeb­ben nagy szerepet tulajdonítok a jó kollektív szellemnek és az összetartásnak. A felmerülő prob­lémákat munkaértekezleten vitat­juk meg. Ilyenkor mindenki őszin­tén és nyíltan elmondja vélemé­nyét, s minden kérdésre kimerítő feleletet adunk. A problémákat megoldjuk és a jogos kéréseket teljesítjük. Mindez ösztönzően hat a dolgozókra, és alapja a vállalá­soknak. Tegyük hozzá, hogy nemcsak itt, ezen a részlegen és ebben a brigádban van ez így, hanem az egész üzemben. A 250 dolgozó érzi és tudatosítja, hogy meghall­gatják kéréseiket és odafigyelnek a javaslataikra, s ezért ők is igye­keznek. Úgy, hogy vállalásaikkal összhangban a tervezettnél többet termelnek. Ezzel kapcsolatban mondotta Koczkás Zoltán, a szak- szervezet üzemi bizottságának el­nöke:- Üzemünk dolgozói hazánk felszabadulásának 40. évforduló­ját értékes vállalásokkal köszöntik. A 13 kollektív és 218 egyéni válla­lás értéke több százezer korona. A tervezett és az állami normáknál jobb minőségi mutatókkal 252 ezer korona többletbevételt érünk el. Ilyen tekintetben Szendi László kollektívája érdemel leginkább di­cséretet. A varrónők szinte kivétel nélkül minden hónapban külön prémiumot kapnak a jó minősé­gért. A levonás náluk úgyszólván ismeretlen fogalom. A vállalás további pontjával összhangban a termelési tervmu­tatókat közel százezer koronával teljesítik túl. Ebben a legjobb pél­dát Csémy László mester kollektí­vája mutatja. A munkafeltételek javításából és a munkakörnyezet szépítéséből Sárik István mester­rel az élen elsősorban az áztatok veszik ki részüket. Az üzem terü­letén sok száz kiültetett fa dicséri szorgalmukat, de az is sokat bi­zonyít, hogy amíg a kenderázta- tásban az állami norma szerint 22 százalék lehet a veszteség, náluk ez 19,5 százalék. Csémi László mester szemé­lyesen is elmondta, hogy csoportja mive! járul hozzá a felszabadulás tiszteletére szervezett munkaver­seny sikeréhez. S mivel ő a párt­alapszervezet elnöke, arról is szólt, hogy a kezdeményezésben a kommunistáknak milyen az irá­nyító szerepe.- A kendertilolás napjainkban sem tartozik a könnyű munkák közé. Ennek ellenére tizennégy tagú kollektívánk példásan teljesíti feladatait. A tervezett napi negy­venöt mázsa helyett 48-50 má­zsás teljesítményt érünk el. A hi­ányzó kollégát társaik helyettesí­tik, s ugyanakkor a minőségre és a balesetmentes munkára is ügye­lünk. Versenyben vagyunk a szo­cialista munkabrigád címért, amit jó munkával akarunk kiérdemelni. Elmondta azt is, hogy a munka­verseny szervezését a pártalap­szervezet a szakszervezettel kö­zösen végzi. A kollektívák a múlt év decemberében megkapták az irányelveket, hogy az üzemre váró feladatokkal összhangban mire kell a vállalásokat összpontosíta­ni. A dolgozók az irányelvek alap­ján tették meg javaslataikat, amit összegeztek és az üzemi konfe­rencián fogadtak el. Az egyes részlegek tanácskozásain a kom­munisták megmagyarázták az igé­nyek lényegét és személyes pél­dával is ösztönözték társaikat a többletmunka vállalására. Párt- gyűléseken és nyilvános taggyűlé­seken is rendszeresen értékelik a vállalások teljesítését. Ha vala­hol kiesés mutatkozik a termelés­ben, akkor a pártcsoportok foglal­koznak a helyzettel és megoldá­sokat javasolnak a lemaradás pót­lására. így tettek most januárban is, amikor a hideg okozta áramki­maradás miatt keletkezett a hiány. Munkaszervezési változtatásokkal és hosszabbított műszakokkal már a hónap végére pótolták a kiesé­seket. Mindez együtt alap és feltétel, hogy az üzem a hagyományhoz híven az idén is sikeres évet zár, s ezzel, valamint a vállalások telje­sítésével a dolgozók méltóan kö­szöntik hazánk felszabadulásának jelentős jubileumát. EGRI FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom