Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-23 / 70. szám, szombat
Az apartheid elleni harc napján Dél-afrikai rendörsortűz Az AESZ a BT sürgős összehívását kéri (ČSTK) - Uitenhage városban a dél-afrikai rendőrség 18 embert lelőtt és további 25-öt megsebesített, amikor csütörtökön brutálisan szétzavarta a faji megkülönböztetés ellen tüntetők menetét. A város közelében fekvő néger gettó kb. 4000 lakója vett részt a menetben, amelyre a rendőrség tüzet nyitott, mivel a felvonulók nem tettek eleget a rendőrök felhívásának, hogy oszoljanak szét. Az újabb tömeggyilkosságra az ENSZ által 1960-ban meghirdetett, a faji megkülönböztetés elleni harc nemzetközi napján került sor. 1960. március 21-én Sharpeville városban a rendőrség hasonló beavatkozás során 69 embert ölt meg és 180-at sebesitett meg. Ennek a tragikus eseménynek az emlékére hirdette ki az ENSZ a fajüldözés elleni harc napját. A csütörtöki rendörsortűz színhelyén tegnap feszült nyugalom uralkodott. Uitenhage feketebórü lakossága nem vette fel a munkát, tiltakozásul a véres cselekmények ellen. A rendőrség brutális akciója hatalmas felháborodást váltott ki a Dél-afrikai Köztársaságban és külföldön egyaránt. Az ország valamennyi ellenzéki csoportja, az egyház és néhány újság is elítélte a fajüldöző rezsimet. Az Afrikai Egységszervezet Addisz Abebá- ban kiadott nyilatkozatában a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte az ügyben. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár felhívására a világ- szervezetben akkreditált diplomaták egyperces néma felállással tisztelegtek a meggyilkolt néger tüntetők emlékének. Az ENSZ-fó- titkár kijelentette, hogy Pretoria fajüldöző politikája egyértelműen ellentétben áll az emberi jogok általános nyilatkozatával és hangsúlyozta, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban mindaddig nem lesz béke, míg a lakosság többségét megfosztják alapvető emberi jogaitól. Köztudott, hogy Pretoria a nyugati országok, elsősorban az USA támogatásának köszönhetően folytathatja büntetlenül fajüldöző politikáját. Az újabb halálos áldozatok ellenére Reagan amerikai elnök mégis megerősítette, hogy kormánya politikája Pretoriával szemben változatlan marad. Moszkvában tanácskozik a BVT Elnöksége (ČSTK) - Moszkvában tegnap megkezdődött a Béke-világtanács Elnökségének ülésszaka. Megvitatja a második világháborúban a fasizmus felett aratott győzelem történelmi jelentőségét és a háború tanulságait a nukleáris háború veszélye elleni jelenlegi harc szempontjából. Ugyancsak napirenden szerepel a világméretű békemozgalom feladatainak kitűzése. A tanácskozás résztvevőinek Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára tolmácsolta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének üzenetét. A tömeges háborúellenes mozgalomban különböző társadalmi helyzetű, eltérő politikai nézeteket valló és különböző eszmei meggyőződésű emberek vesznek részt. A tömegek tudatosítják a háború szörnyű veszélyét és ez vezeti őket a harcra az élet megmentéséért a Földön - állapítja meg az üzenet, és hangsúlyozza, hogy a jelenlegi veszélyes helyzet a háborúellenes erők még hatalmasabb fellépését kívánja meg az emberek békés életre való törekvése gyakorlati megvalósítása érdekében. Reagan sajtóértekezlete Az USA folytatja fegyverkezési politikáját (ČSTK) - Ronald Reagan tegnapi sajtóértekezletén világosan értésre adta, hogy az Egyesült Államok, tekintet nélkül a Genfben folyó szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokra, folytatja a lázas fegyverkezés politikáját abból a célból, hogy katonai fölényre tegyen szert és végrehajthassa hegemonista terveit. Az amerikai elnök idei harmadik sajtóértekezletét a várakozásoknak megfelelően arra használta ki, hogy nyomást gyakoroljon a képviselőházra is, hogy az a szenátushoz hasonlóan szintén hozzájáruljon az MX rakétaprogram folytatásához. Ennek kapcsán nem győzte dicsérni a szenátust, amely az elmúlt napokban csekély szavazattöbbséggel megszavazta további 21 MX rakéta gyártásához szükséges másfél milliárd dolláros összeget. Kijelentette, hogy a szaÜnnepi ülés Vientianeban (ČSTK) - Vientianeban ünnepi ülést tartottak a Laoszi Népi Forradalmi Párt megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Souphanouvong, az LNFP KB Politikai Bizottsága tagjának megnyitó beszéde után a föbeszámolót Kaysone Phomvihane, a párt főtitkára tartotta. A párt feladatait elemezve rámutatott arra, hogy a jelenlegi átmeneti időszakban meg kell szilárdítani az ország gazdaságának anyagi-műszaki bázisát, s ezzel egyidőben növelni az emberek politikai öntudatát. A pártnak több mint 40 ezer tagja van, akik a III. kongresszus határozatai megvalósításáért tett erőfeszítések élén állnak. Gazdasági kérdésekről szólva Phomvihane rámutatott, elsőrendű jelentőséggel bír a mezőgazdaság és a vele szorosan összefüggő ágazatok fejlesztése. vazás során a képviselóház tagjaitól is „bátorságot“ vár el, s nemcsak ó, hanem az Egyesült Államok európai NATO-szövetsége- sei is, akik hasonló „bátorságot“ tanúsítottak, amikor beleegyeztek az amerikai rakéták telepítésébe több NATO-ország területén. Reagan a tényekkel ellentétben ismét azt állította, hogy az egyenként tíz nukleáris robbanófejjel ellátott MX rakéták hozzájárulnak az Egyesült Államok biztonságának garantálásához. Ronald Reagan válaszaiból ezúttal sem hiányoztak a törvényes nicaraguai kormány címére szóló szokásos ellenséges és sértő kirohanások. Megerősítette, hogy az Egyesült Államok továbbra is sokoldalú támogatásban részesíti a managuai törvényes kormány megdöntésére törekvő ellenforradalmi bandákat. Közös Piac Újabb halasztás (ČSTK) - A Közös Piac külügyminiszterei ötnapos maratoni tárgyalássorozaton sem tudtak megegyezni a tervezett spanyol és portugál belépés feltételeiről. Brüsszelben tegnapra virradóan a fennálló nagy nézeteltérések miatt az ülést elnapolták és abban állapodtak meg, hogy a jövő hét csütörtökén ismét összeülnek. Fernando Mórán spanyol külügyminiszter szüntelenül hangoztatta, hogy országa rendkívül ér-, dekelt a közöspiaci tagságban, hangsúlyozta viszont azt is, hogy mindenekelőtt Franciaország hátráltatja az előrelépést, amely attól tart, hogy a spanyol halászati flotta és az ibériai ország agrártermékeinek konkurrenciája tönkreteszi a francia kistermelőket. A tíz tagállam külügyminiszterei meggyőződésüket fejezték ki, hogy a csütörtöki ülésen sikerül áthidalni a belépés feltételei kapcsán felmerült ellentéteket. Ellenkező esetben nem kizárt, hogy elhalasztják a közösség jövő hét végén esedékes csúcsértekezletét. Ezt Giulio Andreotti olasz külügyminiszter is megerősítette a tegnap hajnalba nyúló eredménytelen ülés után. FKP-értékelés a választásokról (ČSTK) - A Franciaországban megtartott járási választásokon az utóbbi választásokkal összehasonlítva mérsékelten emelkedett az FKP jelöltjeire leadott szavazatok száma, ami a párt politikai bizottságának tegnap Párizsban közzétett nyilatkozata szerint az FKP XXV. kongresszusán kitűzött új irányvonal következménye. A politikai bizottság azon a véleIrak-lrán Nagy veszteségeket okozó katonai akciók mindkét részről ÚJ SZÓ 1985. III. 23. (ČSTK) - A Bászra iraki kikötőváros közelében fekvő Haviza mocsaras térségben folytatódnak a harcok az iraki és iráni erők között. Az iraki katonai közlemény szerint az elmúlt három nap során egységeik két sikeres hadműveletet hajtottak végre, melynek során Irán 420 katonát veszített. Irak azt is közölte, hogy légiereje bombázta az ellenfél állásait a Tigris folyótól keletre. Az ÍRNA iráni hírügynökség jelentette, hogy Ham nyugat-iráni tartomány 25 városát érte ellenséges légitámadás. A bombázásoknak 12 halottja és 45 sebesültje van. A hírügynökség közölte, hogy az iráni tüzérség Bászra és Man- dali iraki városokat lőtte, nagy veszteségeket okozva az ellenségnek. Francois Giuliani, az ENSZfőtitkár helyettese New York-ban közölte, hogy Javier Pérez de Cuellar gyakorlatilag állandóan kapcsolatban áll a harcoló felekkel, s igyekszik őket rávenni a harcok beszüntetésére, de egyelőre sikertelenül. Ennek ellenére folytatja erőfeszítéseit a háború befejezése érdekében. Moamer Kadhafi líbiai vezető az ENSZ-fótitkárhoz intézett felhívásában tájékoztatott arról, hogy a polgári objektumok bombázásának beszüntetésére szólította fel Irakot és Iránt. Az Al Ahram kairói napilap tegnapi számában azt írta, hogy Szaddam Husszein iraki elnök Mubarak egyiptomi államfővel és Husszein jordán királlyal folytatott megbeszélésein közölte: Irak kész a harcok végleges beszüntetésére, de elutasítja az ideiglenes tűzszünetet. ményen van, hogy a választási eredményeket az egyre mélyülő válság fényében kell értékelni, amely miatt sok francia távolmaradt az urnáktól. A nyilatkozat leszögezte, hogy a közelmúltban tartott kongresz- szuson kitűzött irányvonal már meghozta első gyümölcseit anélkül, hogy eddig átfogóan alkalmazták volna az élet minden területén. Az FKP rámutatott arra, hogy a második fordulóban a kommunisták a jobb helyzetben levő szocialista párti jelölteket támogatták, hogy ily módon akadályozzák meg a jobboldal jelöltjének a győzelmét, a szocialisták ezt azonban sehol sem viszonozták. Észak és Dél - Bejrút ellen A jelek szerint a libanoni szélsőjobboldal és Izrael egyszerre döntött úgy, hogy - az ö szemszögükből - túlságosan is jól halad a libanoni belső megbékélési folyamat. Még valószínűbb, hogy együtt jutottak erre a következtetésre. Néha már úgy tűnik, talán túlzás minden libanoni baj, gond, tragédia mögött Izraelt keresni, de ezúttal - mint az esetek többségében - bőven akad bizonyíték, kézenfekvőek az összefüggések. Tel Aviv nem a jószomszédi kapcsolatok kiépítésére gondolva döntött csapatai kivonásáról Dél- Libanonból. Erre az késztette, hogy az izraeliek mind nagyobb része ellenzi a megszállást, sokallja és értelmetlennek tartja az áldozatokat, az anyagi terheket. A korábbi agresszor - beismeri-e vagy sem - utóvédharcra kényszerült Dél-Libanonban. A megszálló egységek a hazafiak sorozatos támadásainak vannak kitéve. A főleg siíta muzulmán ellenállók csak februárban 133 rajtaütést hajtottak végre az izraeliek ellen. A gerillaakciók számának és méreteinek növekedését elősegítette a központi kormány erkölcsi, de anyagi támogatása is, elsősorban a kormányban képviselt muzulmán pártok és vallási csoportok részéről. Tel Aviv, amikor kivonta egységeit Szidon térségéből, fenntartotta magának a jogot az új demarkációs vonal átlépésére, s ezt azóta többször is megtette. így kerülhetett sor február végén a ,Jegek" összecsapására: harminchét év elteltével Szidonnál ismét közvetlen harcba keveredett a libanoni és az izraeli hadsereg, a térség egyik leggyengébb hadserege a legerősebbel. Győztesről nem beszélhetünk, de tény: az izraeliek visszavonultak az általuk kijelölt vonal mögé. A z izraeli kormányt az is dühíti, hogy lényegesen megváltozott a Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ-erők (UNIFIL) magatartása, mégpedig a számára nem kívánatos irányban. Míg az 1982-es invázió idején az UNIFIL-egységek simán átengedték az agresszorokat az általuk ellenőrzött területeken, újabban mind határozottabban akadályozzák a megszállók garázdálkodásait. A Tel Avivban meghirdetett ,,vaskezű politika“ részeként a síita falvak elleni izraeli rajtaütések mind gyakrabban hiúsulnak meg, főleg az UNIFIL legnagyobb, 1490-fős francia kontingensének fellépése következtében, Rabin hadügyminiszter nem is hagyta ezt szó nélkül, a knesz- szetben ,,piszkos csirkefogóknak" nevezte a francia ENSZ-katoná- kat. Míg az izraeli parlament ennél jóval durvább kijelentésekhez is hozzászokott, nem úgy a franciák. Roland Dumas külügyminiszter magához kérette az izraeli nagykövetet, s a leghatározottabban utasította vissza a durva sértegetéseket. Ennyi libanoni kudarc után Tel Aviv a korábban már bevált módszerhez folyamodott: felmelegítette a valójában soha ki nem hűlt kapcsolatait a libanoni szélsőjobb erőivel, a falangista milíciákkal. A dolog könnyen ment, hiszen a keresztény fegyvereseket fölöttébb bántotta, hogy a merénylet áldozatául esett öccsével, Basirral ellentétben Amin Gemajel elnök N‘ lemondott a muzulmán erökel való végleges leszámolásról, a keresztény egyeduralom megszerzéséről, szembefordult a korábbi szövetségessel, Izraellel, és Damasz- kuszban keresett pártfogókat a nemzeti megbékélés elősegítéséhez. A megbékélési folyamat megtorpanását használta ki Izrael délen a terror fokozására, a falangista milíciák pedig északon a hivatalos pártvezetés, s így közvetve Gemajel elnök és a kormány elleni lázadásra. Az amúgy is ingatag bejrúti hatalom két tűz közé került- kétszeresen is. Az ország északi és déli részén veszélybe kerültek a helyzet stabilizálására irányuló törekvései, s bírálatok érték a jobb- és baloldal részéről egyaránt. A legnehezebb helyzetben az államfő van - nem is először. Másra kötelezi a Gemajel név és egészen másra elnöki tisztsége. Jabih Berri, a síiták és Valid Dzsumblatt, a drúzok vezetője, de a többi muzulmán csoport is a lázadókkal való határozott szembeszállást követel az elnöktől, amiért cserébe egyértelmű támogatásukról biztosítják. A lázadók visszaszorítására tett szíriai lépések nem hagynak kétséget afelől, hogy Damaszkusz is azt várja Gemajeltól, amit a muzulmán erők. Nagyon fontos tényező, hogy a legtekintélyesebb keresztény politikusok és vallási vezetők elhatárolták magukat a lázadóktól. Nem valószínű azonban, hogy helyeselnék a lázadás katonai erővel való leverését is, bár ez nem lenne különösebb probléma, hiszen csak öt-hatezer fő a számuk, s eddigi sikereiket annak köszönhetik, hogy akciójuk váratlan, meglepetésszerű volt. Ezt az ügyes - és pillanatnyilag még mindig hatásosnak tűnő- taktikát nyilvánvalóan Izrael közreműködésével munkálták ki. Erre utal az izraeli és falangista akciók pontos időbeni egyeztetése és az is, hogy a milíciák volt parancsnoka, Fadi Frem közvetlenül a lázadás előtt jött vissza Libanonba háromhónapos izraeli tartózkodás után. Fény derült arra is, hogy a még mindig falangista ellenőrzés alatt álló kikötőkbe jelentős mennyiségű izraeli fegyverszállítmányok érkeztek. Az sem meglepő, hogy a lázadók egyik legfőbb követelése, a hatalom decentralizálása, vagyis Libanon feldarabolása egybeesik az izraeli elképzelésekkel. Szamír Zsazsa parancsnok lázadói tehát minden jel szerint idegen zsoldba szegődtek- mint már annyiszor a múltban. Zsazsa viszont vagy elfelejtette, hogy alig másfél évvel ezelőtt milyen csúfos vereséget szenvedtek egységei a Súf-hegységben a drúz miliciáktól, vagy a lázadást azt is számba véve hajtotta végre, hogy most az átszervezett központi hadsereg, az összes muzulmán erő és nem utolsósorban a jól képzett szíriai egységek állnak vele szemben. Valószínű, hogy így volt, és ez ismét csak azt igazolja, a háttérben Izrael áll, s a lázadással nem volt egyéb céljuk, mint a libanoni rendezési folyamat el- gáncsolása. E gyébként azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok evakuálta bejrútból állampolgárai jelentős részét közvetlenül az előtt, hogy ismét forró lett a talaj... GÖRFÖL ZSUZSA Izraeli terrortámadás Szidon közelében (ČSTK) - Dél-Libanonban, Szi- dontól nem egészen 15 km-re délkeletre csütörtökön izraeli katonák megölték a CBS amerikai televíziós társaság két libanoni munkatársát. A külföldi és helyi újságírókat szállító két gépkocsira egy izraeli harckocsi nyitott tüzet. Az életben maradt újságírók szerint a támadást semmi sem provokálta ki, az izraeliek egyszerűen „meg akarták fölemlíteni“ az újságírókat és megakadályozni őket abban, hogy beszámoljanak az izraeli megszállás következményeiről Dél-Libanonban. A CBS társaság elnöke Edward Yoice tiltakozott az izraeli kormánynál a gyilkosság miatt és követelte az egész ügy kivizsgálását. Az incidens kivizsgálására szólította fel az izraeli kormányt az ABC amerikai televíziós társaság is. Tel Avivban ugyan Peresz kormányfő szóvivője formálisan sajnálatát fejezte ki a gyilkosság miatt, de kitérően szólt az ügy esetleges kivizsgálásáról. Azt állította, hogy a kritikus pillanatban a meggyilkolt újságírók a dél-libanoni „terroristák“, vagyis a libanoni hazafiak között tartózkodtak. Az incidens egyik szemtanúja, egy francia újságírónő szerint a két újságírót csak fegyvertelen férfiak vették körül. Egyébként a falu elleni izraeli támadásnak az újságírókkal együtt összesen 30 ember esett áldozatul, 68 megsebesült, 150-et pedig letartóztattak. Felrobbantottak 15 házat és 50 gépkocsit tettek tönkre. Megsebesült az újságírókat szállító autó sofőrje is. A libanoni külügyminisztériumba kérették tegnap a Biztonsági Tanács állandó tagjainak nagyköveteit és felkérték őket, hogy országaik tegyenek lépéseket az izraeli támadások beszüntetése céljából. Ugyancsak bejrúti hír, hogy tegnap reggel elrabolták a francia alkonzult.
