Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-22 / 69. szám, péntek
A nemzeti demokratikus forradalom programja ÚJ SZÚ 5 ' 1985. III. 22. A közeljövőben Kassán (Košice) s egész hazánkban emlékezünk meg a Kassai Kormányprogram elfogadásának negyvenedik évfordulójáról. Ez a program mélységét és kihatását tekintve nagy mértékben meghaladta egy egyszerű kormánydokumentum programját. Ugyanis széles körű társadalmi mozgás programjaként keletkezett és valósult meg, amely nálunk a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban kezdődött és a szovjet hadsereg által felszabadított területeken sikeresen folytatódott 1945 első hónapjaiban, mint a nemzeti demokratikus forradalom programja. A nemzeti demokratikus forradalom értelme a Csehszlovák Köztársaság megújítása volt - politikai, nemzetiségi és szociális szempontból - új, igazságosabb alapokon. A csehek és szlovákok megújult közös államának új tartalmi jegyeiért elsősorban a kommunista ellenállók álltak ki a határokon belül és a külföldön folytatott nemzeti felszabadító harcban, de céljaiknak fokozatosan meg tudták nyerni a fasisztaellenes ellenállási front, a társadalom haladó és demokratikus rétegeit. Londonból Moszkvába érkezett az Eduard Beneš vezette emigráns kormány, hogy működését egyezményes alapokon folytatva kifelé is hangsúlyozza: a köztársaság megújulásának folyamata fejlődésének új, minőségileg magasabb szakaszába lépett. A tárgyalásokon Csehszlovákia Kommunista Pártját öttagú küldöttség képviselte Klement Gott- wald vezetésével. A szociáldemokraták négytagú küldöttségében képviselve voltak mind a régi jobboldali orientáció, mind a baloldali, a kommunista párthoz közelitő szárny képviselői (pl. Zdenék Fierlinger). Az ellenállási front másik oldalán a négytagú nemzetiszocialista párt állt, élén J. Stránskýval, a csehszlovák bur- zsoá ellenállási csoport érdekeinek és nézeteinek tolmácsolójá- val, s a klerikális néppártot pedig két egyházi személy, Ján Šrámek és František Hála képviselte. A felszabadított szlovák területekről a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége érkezett Moszkvába. Gustáv Husák, Laco Novomeský, Vavro Šrobár, Jozef Soltész, Jozef Ursíny és Jozef Styk. Ez a küldöttség nem csoportosult pártok szerint. A kommunisták éppúgy helyet kaptak benne, mint Šrobárék, a régi „csehszlovákok“, valamint a fasisztaellenes szlovák burzsoázia képviselői. Ez az összetétel egyrészt kifejezésre juttatta azt az egységet, amely 1943-tól a Szlovák Nemzeti Tanácsban testesült meg, másrészt azért valami mást is jelentett. Amikor 1945 februárjában Klement Gottwald Gustáv Hu- sáknak azt javasolta, hogy a köztársaság felszabadított területéről ilyen összetételű küldöttséget állítsanak össze, abból a tényből indult ki, hogy Szlovákiában a politikai erők aránya egyértelműen a kommunisták javára fog eldőlni. Ez értékes tőke volt, s elvesztését a köztársaság forradalmi jövőjéért folytatott harcban nem akarták megkockáztatni azzal, hogy Moszkvában a Szlovák Nemzeti Tanács nem kommunista tagjai esetleg Beneš hatása alá kerüljenek. A Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége tehát egységes álláspontokkal érkezett a tárgyalásokra, kifejezésre juttatva azt a meggyőződést, hogy a köztársasági elnök még a hazájába való visszatérés előtt hivatalosan proklamálja a cseh és szlovák nemzet teljes egyenjogúságát, és a Szlovák Nemzeti Tanácsot, mint egyetlen törvényhozó és végrehajtó szervet, elfogadja. Az SZNT álláspontja az új köztársaság politikai élete demokratizálásának további alapelveit is tartalmazta, és progresz- szív változásokat javasolt a külpolitikai orientációban. A koncepció összességében arra irányult, hogy a felszabadulás után a csehek és a szlovákok államjogi viszonya fe- derativ elrendezésű legyen. A Nemzeti Front első kormányának összetételéről és programjáról folyó tárgyalásokat bizonyos alapokon, illetve programtervezet alapján kellett megkezdeni. Ezt a fogalmazványt a CSKP képviselői terjesztették elő. A javaslat alapjában arra a feltevésre, illetve követelményre épült, hogy minden határozatot, amely a csehszlovák állam társadalmi berendezkedését érinti - kezdve az előkészítési folyamattól, amely már a köztársaság teljes felszabadulását megelőzően megkezdődött, egészen a végső formákig -, a társadalom széles rétegeinek bevonásával kell előkészíteni, s azoknak az erőknek kell megvalósítani, amelyek a nemzeti felszabadító küzdelemben helytálltak. A programban tehát nagy hangsúlyt fektettek a nemzeti bizottságokra, mint a tényleges népi erő új szerveire. A kommunisták egyidejűleg elutasították Benešnek a Nemzeti Frontra, mint koalíciós csoportosulásra vonatkozó felfogását és az új köztársaság nemzetiségi viszonyaira vonatkozó, elsősorban a csehek és a szlovákok viszonyát érintő, csehszlovakista nézeteit. A londoni politikai emigráció képviselői nem terjesztettek elő átfogó programot - ilyet nem is voltak képesek előterjeszteni. Csak osztályszempontból motivált elképzeléseket és követelményeket hoztak magukkal, felkészültek a miniszteri tárcák elosztása körül folyó hagyományos huzavonákra és a pillanatnyi helyzetnek megfelelő alkudozásokra. Ez a körülmény nem volt épp a legmegfelelőbb az egyezség elérésére, mivel a belpolitikai frontot kialakító pártok ideológiai, politikai, elsősorban osztályszempontjai - a kiindulási alapok - lényegesen különböztek egymástól. Néhány objektív tényező viszont meghatározó mértékben befolyásolta a helyzetet, olyannyira, hogy kezdettől fogva mindenki előtt világos volt: meg kell kötni egy mindkét fél számára elfogadható egyezményt. Milyen tényezőkről volt szó? Gustáv Husák erről azt írja, hogy az európai frontokon kialakuló helyzet, a szovjet hadsereg sikerei, a Szlovák Nemzeti Felkelés tényei és sikerei, Kárpát-Ukrajna lakosságának az az elhatározása, hogy csatlakozik a Szovjetunióhoz, a Beneš-garnitúra sikertelensége a hazai frontokon falhoz szorították a burzsoá politikai képviseletet. „Ha nem akart osztozni a lengyel és a jugoszláv emigráns kormány sorsában, meg kellett egyeznie a kommunistákkal. Ha vissza akart térni szlovák területre, meg kellett egyeznie a Szlovák Nemzeti Tanáccsal, amelyben meghatározó helyzetük volt a kommunistáknak.“ A tárgyalások menete bebizonyította e feltevés helyességét. A tárgyalások március 22-én kezdődtek és 29-ig tartottak. A kommunisták javaslata realista gondolatmeneténél fogva biztosította az aránylag gyors ügymenetet ott, ahol a burzsoázia képviselői az adott helyzetben nem tudtak segíteni. Egyszerűen nem engedhették meg maguknak, hogy ne tartsák tiszteletben a nemzeti demokratikus forradalom alapvető vívmányait és irányát. Az eltérő álláspontokat - például a külpolitika irányát, a hadsereg helyét vagy a nemzeti bizottságok visszahívhatóságának elvét illetően - a CSKP képviselői egységes érvelésének köszönhetően sikerült az eredeti javaslat alapján egyeztetni. Komoly összetűzés veszélye fenyegetett azonban a hatodik fejezet megtárgyalásánál, amely Szlovákia és a szlovákok helyzetével foglalkozott az új köztársaságban. A CSKP javaslata feltételezte a szlovák nemzet önállóságának, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, mint a nép jogerős képviselőjének és a hatalom megtestesítőjének elismerését Szlovákia egész területén s a kormány ígéretét, hogy ezeket a kérdéseket alkotmányos formában is rendezi. Ez általánosabb javaslat volt annál, amelyet otthonról hoztak a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői, de alapvetően nem különbözött tőle, s végül az SZNT küldöttsége a CSKP moszkvai vezetőségének tanácsára nem ragaszkodott annak konkrét megfogalmazásához, hogy helyzeténél fogva Szlovákia politikai és gazdasági egység az államban. Erre az engedményre azért volt szükség, mert az egyezséget feltétlenül meg kellett kötni, s nem rendelkeztek elég információval a cseh országrészben folyó eseményekről sem. De a burzsoá tábor csehszlovakista erői így sem akarták tiszteletben tartani a szlovákiai forradalmi felkelés eredményeit, elsősorban is elutasították az SZNT hatalmi helyzetének elismerését, nem akartak ígéretet tenni arra, hogy Szlovákia új helyzetét rögzítik az alkotmányban, sem a csehek és szlovákok, mint két azonos jogokkal rendelkező nemzet elismerését. Az 1945. március 25-én zajló viharos tárgyalásokon az SZNT küldöttsége a program hatodik cikkelyére vonatkozó több megoldást is beterjesztett, de mindig az alkotmányos ígéret követelményével. Az ellenfélnek végül engednie kellett, a hatodik cikkely szövegét jósze- rint változatlan formában fogadták el, amely a csehszlovák politikai reprezentáció új, haladó szárnyának nagy sikere volt. A programról folyó tárgyalások során a kormány összetételéről is tárgyaltak. Zdenék Fierlinger elnökletével a kormány a paritás elve alapján alakult meg, minden párt három miniszteri tárcát kapott. A kormány 25 tagja közül 9 volt a szlovák, s a kormány elnökségében minden pártnak volt képviselője. A moszkvai tárgyalások tetőzték be a külföldi politikai képviseletnek a Csehszlovák Köztársaság megújításáért folytatott harcát. A tárgyalások eredményei a politikai erők újszerű megosztásáról tanúskodtak a társadalomban, s ezek az erők a nemzeti felszabadító küzdelemben alakultak ki, a dolgozó osztályok feladatát tükrözték, de vezető helyzetét is, amelyet a csehszlovák kommunisták harcoltak ki, ezzel járulva hozzá Csehszlovákia nemzeti és állami függetlenségének megújításához. IRENA ROHÁČOVÁ docens, a Komenský Egyetem Marxiz- mus-Leninizmus Intézetének munkatársa Az AMERTHERM portalanito berendezés PROGRAMSZERŰ KÖRNYEZETVÉDELEM Fokozatosan csökken az üzem okozta szennyeződés A hazai nyersanyagok ésszerű felhasználása minden országban fontos gazdasági feladat. Magnezitkészleteink és az ezekre épülő gyártmányok termelése a csehszlovák ipar néhány alapvető ágazata szerkezeti átépítésének jelentős bázisát képezi. A megnezit- ipar folyamatos fejlesztésének szükségességét ma már senki sem vonja kétségbe. Még akkor sem, ha tudatában van - esetleg saját bőrén is érzi - hogy a Szlovák Magnezitművek tevékenységének a jelentős népgazdasági hozam mellett, nagyon kedvezőtlen hatása is van a környezetre. Köztudott, hogy hazánk egyik legszennyezettebb vidéke a Szlovák Magnezitművek jelšavai üzemének környéke. Egyik alkalommal a jelšavai üzem volt vezetőjével, Ondrej Furman elvtárssal a Miková bánya felé tartottunk A távoli fákat gyönyörű koronák ékesítették, de a bánya felett szürke, lombtalan fák sorakoztak. Kísérőm találóan jegyezte meg. „Ezek a fák lábon halnak ki!“ Valaki, a beavatatlanok közül feltehetné a kérdést: elég volt ezt csupán tényként megállapítani és lóban céltudatos környezetvédelem folyik a jelšavai magnezitüzem körzetében. A múlt év közepén átadták a portalanító berendezést, amely 1984. július 1-től 30-ig próbaüzemeit, ám a román gyártmányú motorok gyakori meghibásodása és egyéb kisebb hibák miatt csupán bizonyos módosítások után helyezték végleg üzembe. A szakemberek által végzett mérések azt mutatták, hogy az AMERTHERM típusú portalanító berendezések jól működnek. A levegő portartalma köbméterenként az engedélyezett 50 milligramm alá süllyedt. A felfogott port nyersanyagként klinker gyártására használják fel. Ez az eredmény óriási előrehaladást jelent, de nem a végleges megoldás. Ezt állapította meg az SZSZK kormányának környezet- védelmi tanácsa is. Amellett, hogy nagyra értékelte a kelet-szlovákiai kerület, a rozsnyói (Rožňava) járás politikai és állami szerveinek szervező és ellenőrző munkáját, új programtervezetet hagyott jóvá és sürgette a megkárosított földterület újraművelésének megkezdésemmi mást nem tenni a szennyeződés, valamint következményei ellen? Nem volt elég! Ezt nagyon jól tudták mindazok, akik már néhány évtizeddel ezelőtt szorgalmazták a hatásos intézkedések megtételét. Sajnos, nem minden történt úgy, ahogyan elhatározták. Például az SZSZK kormánya 1970-ben elrendelte a magnezitipar okozta szennyeződés arányainak csökkentését, illetve megelőzését célzó ökológiai építkezések megkezdését. Ez tizenöt évvel ezelőtt történt. Viszont az építkezés jóval később került a beruházások tervébe. A kivitelező, a kassai (Košice) Kohóépítő Vállalat hat év alatt végezte el a csaknem 23 millió korona értékű építkezési munkálatokat. 1982-ben - amikor be kellett volna fejeznie az építkezést - csupán 43 százalékra teljesítette tervét. Ennek következményeként az 1979-ben megkezdett építkezést még az 1983 októberére kitűzött „póthatáridőre“ sem fejezték be. Végül kormányhatározat mondta ki: 1984. június 30-án át kell adni az építkezést. A csaknem 110 millió korona értékű AMERTHERM típusú portalanító beépítéséről volt szó. A magnezitüzem környékén kialakult helyzettel, a környezetvédelmi intézkedésekkel az SZSZK kormánya és környezetvédelmi tanácsa valamint a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa az utóbbi évek folyamán egyre gyakrabban foglalkozott. Legutóbb ez év január végén a Szlovák Magnezitmüvek jelšavai üzemében ülésezett az SZSZK kormányának környezetvédelmi tanácsa, Václav Vačoknak, a szlovák kormány alelnökének vezetésével. Az ott elhangzottak, valamint a korábbi intézkedések eredményei alapján elmondhatjuk: vasét. Elkészült Jelšava 2000-ig szóló fejlesztési terve is, amely 12 fontos beruházást tartalmaz. Felvetődhet az olvasóban egy további kérdés: nem kellett volna a Szlovák Magnezitmüvek illetékeseinek már korábban törődniük az üzemeik által okozott szennyeződés megszüntetésével? Erre a kérdésre Zoltán Prekop, az SZLKP KB póttagja, a Szlovák Magnezitmüvek vállalati igazgatója adta meg a választ.- Nincs szándékomban másokra hárítani a felelősséget, de az igazság kedvéért el kell mondanom: a mulasztást már tulajdonképpen az üzemek létesítésekor elkövették, amikor nem gondoltak a magnezitfeldolgozással járó szennyeződés megakadályozására. Adataink szerint vállalatunk az 5. és 6. ötéves tervidőszakban csaknem 180 millió koronát - a teljes beruházási összeg 30,5 százalékát - a 7. ötéves tervidőszak éveiben további 166 millió koronát, a beruházások több mint 23 százalékát fordította környezetvédelmi célokra. Igaz, mindemellett az utóbbi tíz év alatt több mint 63 millió koronát fizettünk kártérítés fejében. Rugalmasabb beavatkozásokkal valóban meg lehetett volna takarítani, illetve más célokra fordítani ezt a ,,büntetéspénzt“. Nagyon örülünk, hogy a központi és kerületi valamint járási szervek támogatását élvezve az eddiginél gyorsabb ütemben haladunk előre a környezetvédelmi feladatok teljesítésében az üzemeink által okozott szennyezés folyamatos kiküszöbölésében. A vállalati igazgató derűlátása nem indokolatlan, mert a környezetvédelem jelenleg már valóban programszerűen folyik a magnezitüzemek házatáján. KULIK GELLÉRT Ondrej Šeševička főmérnök bemutatja a vendégeknek, köztük Václav Vačoknak, az SZSZK kormánya alelnökenek és Ivan Goňkónak, a Kelet-szlovákiai Knb elnökének a beredezést (Ján Grosiar felvételei)
