Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-22 / 69. szám, péntek
Jubileum előtt Beszélgetés az Ifjú Szívek igazgatójával Rövidesen fennállásának három évtizedes évfordulóját ünnepli az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes. Népszerű, félhivatásos együttesünk jubileumi műsorokkal készül erre az eseményre. Az előkészületekről, az együttes munkájáról kérdeztük Kulcsár Tibor igazgatót. • Olvasóink az utóbbi időben jórészt hirek, rövid tudósítások alapján értesülhettek az Ifjú Szivek tevékenységéről. Ezért arra kérem, röviden értékelje az együttes elmúlt évadbeli és idei művészi munkáját.- Legutóbbi premierünk, a Ko- dály-centenárium alkalmából 1982. decemberében bemutatott ének- és zenekari hangverseny óta jó két év telt el. Az 1983/84-es évadban három műsort tartottunk repertoárunkon: az említett hangverseny mellett az Ide jöttünk muzsikálni cimű kamaramüsorunkat, s a Hazai tájakon című nagymü- sort. Ez utóbbit eddig mintegy há- romszázszor láthatta a közönség. Évi műsortervünk rendszeres teljesítése mellett már a múlt évadban megkezdtük jubileumi műsoraink dramaturgiai előkészítését, s fokozatosan az egyes műsorszámok betanítását. • Félhivatásos együttesnél bizonyos határig természetes a tagok cserélődése. Ennek tudatában is úgy véljük, hogy az Ifjú Szívekben fontos változásokra került sor. Véleménye szerint ezek a. változások változtatnak-e az együttes eddigi stílusán, művészi kifejezőeszközein?- Tagságunk egy része minden évben cserélődik. Azok a főiskolások, középiskolások, akik tanulmányaik befejeztével vidéken helyezkednek el, megválni kényszerülnek az együttestől. Az idén a legnagyobb méretű cserére a tánckarban került sor, valóságos generációváltás zajlott le ebben a művészi részlegben, örvendetes, hogy több olyan táncossal erősödtünk, akik már előzőleg más együttesekben elsajátították a néptánc alapjait. Énekkarunk is több jó hangú és lelkes fiatallal bővült, s bár növekedett a konzervatórium hallgatóinak száma a kórusban, még mindig nem elegendő a kottaismerettel rendelkező, képzett énekes. Zenekarunkban is sok az új és fiatal tag, a régiek közül többen a fent említett okok miatt távozni kényszerültek. Lényeges tényezőként szeretném megemlíteni, hogy hosszú idő után hivatásos művészi dolgozóink létszámát is bővíthettük, a múlt évadtól mint dramaturg és koreográfus az együttesünkben dolgozik Katona István. Egy-egy művészi csoport, együttes, intézmény arcélét, stílusát az egyes műsorok alkotóinak szemlélete, stílusa határozza meg. S bár ez hosszabb időt igénylő folyamat, bizonyos, hogy új műsorunk is sok lényeges változást tartalmaz. • Az együttes egyik feladata a dél-szlovákiai folklór gyűjtése és közkinccsé tétele. E téren milyen eredményeket értek el?- Úgy hiszem, meghaladja e beszélgetés terjedelmi korlátait annak feltérképezése vagy felmérése, mit tett az együttes ezen a téren fennállásának harminc éve alatt. Annak ellenére, hogy műsor- számaink túlnyomó része hazai anyagra épül, bizonyos, hogy nem eleget Függetlenített néprajzosunk erre a munkaszakaszra még ma sincs, s az első éveket leszámítva egészen a tavalyi évadig ezt a munkát csak alkalomszerűen és amatőr módon végezhettük. Ezen a téren is előre léptünk, s további célkitűzéseink között szerepel a hazai tájegységek anyagának felgyűjtése és rendszerezése. • Milyenek a művészi munka feltételei?- Fenntartó és irányító szervünk, az SZSZK Kulturális Minisztériuma minden anyagi támogatást megad együttesünknek. Az együttes úgynevezett félhivatásos jellegéből adódó állandó „objektív“ nehézségeken kívül jelentősen nehezíti munkánkat, hogy az együttes egyes részlegei - voltaképpen idestova már harminc éve - a főváros öt különböző helyén, egymástól távol eső épületekben, termekben vannak elhelyezve. A minisztérium hathatós anyagi A Bach-évforduló jegyében Jegyzetek Lipcse mai kulturális életéről Kulcsár Tibor támogatásával megtettük az első lépéseket, hogy kialakítsuk az együttes székházát s egy helyre összpontosítsuk művészi, adminisztratív és technikai részlegünket. • Végezetül az együttes új műsorairól kérünk előzetest.- Együttesünk fennállásának harmincadik évfordulója alkalmából két önálló, egész estét betöltő műsort készítettünk. Ének- és zenekari hangversenyünkön 1985. március 24-én a Szlovák Filharmónia koncerttermében több olyan művet mutatunk be, amely most hangzik el majd először. Ezek közé tartozik Vavrinecz Bélának az együttes számára írt két új müve, az Ipolymenti öreg ver- bunk Lajtha László gyűjtéséből, és a Három ballada, amelyet a szerző Ág Tibor Vétessék ki szóló szívem című gyűjteményének anyagából választott. Csehszlovákiai bemutatóként hangzik el Farkas Ferenc Partita all’Ungaresca című zenekari kompozíciója és Bárdos Lajos II. népdalrapszódia című kórusmüve. Itt említem Szíj- jártó Jenő Zoborvidéki lakodalmas cimű népdalszvitjét is, amelyet az együttes - 27 év után - felújított bemutatóként tanult be a jubileumi évfordulóra. Másik bemutatónkra aTavaszköszöntöcimú „nagy műsorunkra“ április 20-án kerül sor SZILVÁSSY JÓZSEF Részlet az együttes készülő új műsorából (Gyökeres György felvételei) A szlovák epikai költészet megteremtője KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÁN HOLLÝ Kétszáz évvel ezelőtt született Borský Mikulásban Ján Hollý, a klasszicizmus korának jelentős képviselője. Irodalmi tevékenységét műfordításokkal kezdte. Már tanulmányai idején megismerkedett a nagy ókori görög és római költők alkotásaival, többet közülük le is fordított. Könyvalakban 1824- ben adta ki műfordításait, melyek Vergilius, Theokritosz, Homérosz, Ovidius, Tyrtaeus és Horatius lírai költeményeit és elégiáit tolmácsolták a szlovák olvasóknak. Lefordította Vergilius Aeneis című müvét is. Már ezek a nagyszerű műfordítások is sejtetni engedték a későbbi nagy költőt. Az időmértékes verselés adta megkötöttség ellenére Hollý kiaknázta a Bernolák-féle irodalmi nyelv minden szépségét, líraiságát, könnyedén és mesteri szinten használta ezt a nyelvet, hogy bebizonyítsa: a szlovák nyelv a többi európai nyelvhez hasonlóan képes az antik költészet nagy alkotásainak hű tolmácsolására. Hollý azonban nem csupán műfordításokkal kívánta bizonyítani anyanyelvének szépségeit; 1827- ben hozzálátott Svätopluk című történelmi eposzának megírásához. Történelemszemléletét befolyásolták kora irodalmának olyan egyéniségei, mint Juraj Fándly, a költő vagy Juraj Papánek történész. A történelmi múlt némi idealizálásával, a hazaszeretettől és a történelmi hagyományok tiszte- leletben tartásától fűtve irta meg első nagy eposzát, amely könyvalakban 1833-ban jelent meg Trnavában. Két évvel később Budán került kiadásra Cirillo-Metodi- ada cimű történelmi eposza, amely a két szláv hittérítő, Cyrill és Metod tevékenységének állít emléket. Nem sok sikere volt Hollý harmadik eposzának, amely Sláv címmel jelent meg. Szerkezetileg és nyelvi szempontból ugyanolyan kiválónak bizonyult, mint az első két eposz. A misztikus történet azonban nem nyerte el sem az olvasók, sem a kritikusok tetszését. Üde színfoltot jelentenek Hollý költői életművének palettáján azok a falusi életképek, melyek Selanky (az orosz szelő - falu szóból) címmel láttak napvilágot. Ez a huszonegy időmértékes költemény, melynek mindegyike a lírai és epikai motívumok ötvözete, némileg a Rousseau által meghirdetett ,, Vissza a természethez“ jelszó jegyében fogant. E hangulatos, idillikus költemények nemcsak szép nyelvezetükkel, hanem a költői képek szépségével, atmoszférát teremtő lendületükkel, könnyedségükkel és líraiságukkal is megragadják az olvasót. A pásztorélet, a falusi ember életének megannyi szépsége, a természetábrázolás, népszokások, dalok, táncok, mesék, szerelmi idillek kavalkádja teszi lüktetővé, életizűvé, szívet-lelket gyö- nyörködtetövé ezeket a költeményeket. Ezt a költői látásmódot, a természetábrázolásnak ezt a módszerét fejlesztették tovább költészetükben például Sládkovič, Botto, Hviezdoslav, Rázus, Smrek és mások. Hollý életművében az antik költészet további műfajait is megtaláljuk. írt több ódát és elégiát is. Ezek is ugyanazt a költői látásmódot és világképet tükrözik, ami eposzaira is jellemző. Kifejezői a nemzeti öntudatnak, a nemzeti újjászületésbe vetett hitnek, a történelmi hagyományápolás szükségességéről vallott nézeteknek. Ján Hollý költői életművét nagyra értékeli az irodalomtörténet, hiszen a szlovák irodalomban ő volt az első, aki valóban nagy epikai müveket alkotott. Életműve azért is jelentős, mert a népek egyenjogúságának és szabadságának követelményét bátran szembeállította a feudalizmus merev és elavult ideológiájával. Példát mutatott a későbbi nemzedékeknek, melyek világosan látták, hogy a helyesen kialakított eszményképek a néptömegekkel való kapcsolat nélkül nem reálisak, csupán meddő ábrándozások. SÁGI TÓTH TIBOR Nem paradoxon, ha egy ilyen témájú jegyzetet a múltba való tekintéssel kezd a jegyzetíró, hiszen Lipcsének,a z NDK második legnagyobb városának mai kulturális életét elsősorban egy nagyszabású emlékünnepség-sorozat határozza meg. Három nagy zeneszerző - Johann Sebastian Bach, Georg Frid- rich Hándel és Heinrich Schütz - jubileumát ünnepli idén a zenekedvelő világ; három olyan szellemi nagyság előtt tiszteleg Lipcse és az NDK is, akik a barokk zene meghatározó alkotói voltak. Schütz száz évvel megelőzte a két óriást, mintegy utat verve nekik, művészetével a történelmi haladást is képviselő protestantizmus mellé állva. A zene új irányzatának megteremtése mellett írta a Daf- nét, az első német operát is. Száz esztendővel később született Hándel, aki vele szemben már szélesebb kitekintésű alkotó volt. Itália, Anglia voltak színhelyei ze- nészi működésének, így nem véletlen, hogy alkotói világa egy sokszorosan összetett ízlésvilágot és irányzatot képvisel. A Rinaldo, a Berenice és a Július Caesar cimű operái mellett elsősorban oratóriumai és az ismert Vizizene fémjelzik nevét. Közöttük is azonban legnagyobb, iskolateremtő és korát messze megelőző alkotó volt Bach. Modernségét elméleti fejtegetések mellett elsősorban mai népszerűsége jelzi, zenéje termékenyít és hat, eleven élményt jelent. Nem véletlen, hogy az évfordulók során éppen ó a meghatározó, a leginkább ünnepelt, bár nem egészen mellékes körülmény, hogy életének legjelentősebb alkotói és pedagógusi korszakát a régi vásárvárosban, Lipcsében töltötte. A híres Tamás-templom orgonistája,, karnagya és zenepedagógusa ebben a műemléknek nyilvánított épületben van eltemetve. Hogy milyen elemi erejű volt az a zenei előrelépés, amely a németországi reformációt követte, azt leginkább Bach zenéje bizonyítja. Egy a maga korában haladást jelentő világkép teljes kifejeződése ez a zene, amelyet a napokban hangversenyteremmé is változott’Tamás-templom falai között ezrek hallgathatnak. Mindez persze csupán egyik része a zenei eseményeknek a híres Gewandhaus-Orchester városában. Az alig egy esztendeje átadott impozáns épületben hallható koncertek méltóak ahhoz a hagyományhoz, amelyet annak idején a Gewandhaus-szal az alapító Mendelssohn alapozott meg, majd a késöbbiekban Arthur Nikisch, Wilhelm Furtwängler és Bruno Walter erősített. Napjainkban a vásárváros eseményeinek megnyitása is általában ebben a új hangversenyteremben zajlik, s igy volt ez az idei tavaszi nagyvásár esetében is. A patinás együttes Bach és Sosztakovics művekkel köszöntötte a város vendégeit. Nem volt ez az egyedüli hangverseny, hiszen egyetlen hét alatt hallhattuk a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarát, a Gewandhaus Bach Kamarazenekarát, a Tamástemplom orgonakoncertjeit és a számtalan zenész és énekes szólistát. Érzéketlenségről vallana, ha a Gewandhaus új épületéről néhány mondatban nem emlékeznék meg. Bár modern formákból'alkot- ták meg, nem hivalkodó. A Karl- Marx-Platzon, az Operaházzal szemben emelkedik a magasba, ám messziről nézve jól látható, hogy tervezői mennyire figyelembe vették a másik zenei központ méreteit. Építészeti értékei elsősorban az esti díszkivilágításban szembetűnőek. Színeivel, felnagyított ember-alakjaival akkor dominál a két emeletnyi magasságba nyúló monumentális freskó, amelynek központi motívuma a Föld gömbjén álló, ölelkező emberpár. Mintegy az emberiség továbbélését szimbolizálja a férfi és a nő. Az Operaházban felváltva játszik a zenei társulat és a balett. Ez utóbbinak Don Quijote-variációit láttam, amely három balett-darabban más-más gondolati indíttatással tálalja az örök témát. Megszállottságról, tisztaságról, az emberi jóságba vetett hitről, a rossz le- győzhetőségéről „szóltak“ a tánc nyelvén. Néhány rendezői következetlenségtől eltekintve izgalmas, képzettársításokra ösztönző produkciót láttam. A zenei jubileumok legnagyobbika, a Bach-tricentenárium rányomja bélyegét Lipcse egyéb rendezvényeinek jellegére is. Például a 275 évvel ezelőtt alapított meisseni porcelán-manufaktúrát bemutató kiállítás is Bach korát idézi. Egy másik kiállításon a Georgi Dimitrov Múzeumban Bach kora a festészetben címmel láthatnak kiállítást a képzőművészet kedvelői. A nagy német festők, az olasz Canaletto, a németalföldiek, a magyar Mányoki Ádám mellett a szinte csak zenei témájú képek alkotójaként ismert Ján Kupecký festményeit is ott láthatjuk. Ezekben a napokban számtalan hangversenyt tartanak a Bach Emlékünnepség keretében, amely március 16-tól március 31-ig tart. A nemzetközi tudományos szemináriumot jól illusztrálják majd a Gewandhaus hangversenyei, a Tamás-templom orgonakoncertjei, a számtalan kamarahangverseny és az oratóriumok előadásai. A napokban nyitották meg a Bach Múzeumot is, amely néhány lépésnyi távolságra áll a nagy zeneszerző működési helyétől. A tervek szerint a már meglévő patinás múzeumok mellett, ez is otthont ad majd kamarahangversenyeknek, mintegy tovább gazdagítva Lipcse zenei életét. DUSZA ISTVÁN Saint-Exupéryről - Párizsban A kis herceg világhírű, nagyon fiatalon elhunyt írója is kiállítást kapott Párizsban, a Hotel de Rohan termeiben. Az anyag nagy részét az író családja és az Országos Levéltár kölcsönözte a rendezőknek. Művei, levelezése, nagy fényképanyag, filmek és korabeli hangfelvételek alkotját a kiállítást. Anyagának zöme 1931-ből való. André Gide ekkor fedezte fel az író Éjszakai repülés című regényét, amely meg is kapta a Femina- díjat. Az 1905-től 1944-ig élő Antoine de Saint-Exupéry csak hobbiból írt; tevékenysége legalább olyan jelentős volt a francia polgári repülés, a filmforgatókönyv-írás, a rajz és festészet terén, mint az irodalomban. Ezt tükrözi a Franciaországon kívül is nagy érdeklődéssel kísért kiállítás, melynek nagy része Saint-Exu- péryvel, a pilótával foglalkozik. Szívósan, 26 éves korától törekedett rá, hogy a repülést, mint kifizetődő vállalkozást elfogadtassa. 1926-ban már óránként 120 kilométeres sebességgel szelte át az országot. Ami ma megmosolyognivaló, az akkor hősies vállalkozás volt. Ö kapcsolta be a francia gyarmatok egy részét is a polgári légiforgalomba és eközben megírta első regényét. Amikor az argentin légipostái szolgálat szervezésére kérték fel, akkor is maradt ideje az említett, irodalmi díjat nyert regényének a megírására. Európába való visszatérése után sem hagyta abba a repülést. Többször hajszál híján összetörte a gépét, illetve saját magát. A spanyol polgárháború idején a Paris Soir riportere volt! Szél, homok és csillagok című riportgyűjteményével 1939-ben a Francia Akadémia irodalmi nagydíját nyerte el. Szabad idejében több tucat, repüléssel kapcsolatos találmányát jelentette be. A második világháború alatt távolsági felderítő pilótaként szolgált; 1943-ban írta az általa illusztrált A kis herceget. Számtalan nyelvre fordították le a ma már klasszikusnak számító müvet. írója egy évvel később a Földközitenger felett, felderítés közben nyomtalanul eltűnt. (MN) DJ SZÓ 1985. III. 22.
