Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-08 / 33. szám, péntek
EPITONUNKHNIT TÜKRE Az élvonalban A Kassa (Košice)-vidéki járás tizenhét egységes földművesszövetkezete között a mezőgazda- sági földterület nagyságát tekintve a 2646 hektáros perényi (Perin-Chym) Győzelmes Út Efsz a tizenkettedik helyen áll, viszont a termelési eredmények alapján az utóbbi években — sportnyelven szólva - biztos dobogós. Ugyanakkor a keletszlovákiai „kerületi bajnokságban“ is kiválóan képviseli a csereháti három községnek, Perény- nek, Hímnek és Felsóláncnak (Vyšný Lanec) a színeit - ott is a legjobbak közé tartozik. Példás szövetkezet, állítják róla azok, akik nemcsak az eredményeit ismerik, hanem az ottani munkaszervezést, a határt, a gazdasági telepeket, a munkamenetet és a rendet is. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben elért eredményeiért, továbbá a munkakörülmények javításában, a községfejlesztésben és a szocialista társadalom építésében eddig kifejtett munkájáért 1980 után 1984-ben újból megkapta hazánk kormányának, valamint a Földművesszövetkezeti Dolgozók Szövetsége Központi Bizottságának vörös zászlaját. Az üzem múltjáról, jelenéről és részben jövőjéről a minap négy tagjával, Kendi Ferenc elnökkel, Közel Gyulával, a közösben évtizedekig traktorral dolgozó, ma pedig kapuőrként tevékenykedő perényi nyugdíjassal, továbbá a fel- sőlánci lakosú Kapalo Gézával, a gépesítési ágazat közlekedési osztályának vezetőjével, valamint Milan Vukušičcsal, a hími tehénfarm vezetőjével beszélgettünk.- Községeink közül elsőnek nálunk, Perényben talált visszhangra a párt IX. kongresszusának szö- vetkezetesítési terve, a falu szocializálásának gondolata. Igaz, az előkészítő bizottságnak 1949-ben mindössze hót, vagy nyolc kisgazdát sikerült meggyőznie, egy évvel később viszont erősödött, életképesebbé vált a mozgalom, 1952- ben pedig már - akkor léptem be én is - majdnem az egész falu aláírta a belépési nyilatkozatot. Mi tagadás, kezdetben bizony döcösultak, a miénk, azaz a felsőlánci pedig 1971 - ben csatlakozott hozzájuk. Az egyesülés nem folyt zökkenőmentesen, illetve nem tetszett mindenkinek. A fiatalok jónak látták a nagyobb mezőgazdasági üzem kialakítását, az idősebbek ódzkodtak tőle. Ma már senki sem sírja vissza a régit, mindenki elégedett az újjal. Jobbak lettek a munkakörülmények, szépek az eredményeink, s a nagy üzemek minden hozzá tartozó községgel jó az együttműködése. Az emberek körében néha felvetődik a kérdés: vajon kinek jobb a sora, a szövetkezeti tagnak, vagy a környék ipari üzemeiben dolgozó helyi lakosnak? Nos, én nem érzem magam hátrányos helyzetben az ipari dolgozókkal szemben. Nem vitás, a földműveseknek hosszabb a munkaideje, mint mondjuk az ugyanannyit kereső gyári munkásnak, ám az is igaz, hogy mi többet vagyunk a friss levegőn, a terméKapalo Géza (balról), Milán Vukušič és Közel Gyula (A szerző felvétele) ÚJ SZÚ 1985. II. 8. gött a közös gazdálkodás - emlékezik vissza a három évtizeddel ezelőtti Időkre és eseményekre Közel Gyula. - Egyesek nem bíztak a közös gazdaság jövőjében, inkább az iparba távoztak tőlünk. Mi, akik itthon maradtunk, megpróbáltunk kicsikarni valamit az összeszántott parcellákból, s ezt a törekvésünket hol nagyobb, hol kisebb siker koronázta, néha pedig kudarc ért. Én 1953-ban traktorra kerültein - akkor csak négyen, Galko Feri, Trembecky Feri, Józsi öcsém és jómagam vállaltuk ezt a szakmát -, s 1981 -ben szálltam le róla véglegesen, miközben jóformán minden típusú traktort kipróbáltam. Annak idején, amikor teherautónk még nem volt, rengetegszer megjártam Kassát. A malátáért, vagy abrakért sokszor éjszaka kettőkor indultam, hogy reggelre már itthon lehessek és folytathassam a munkámat a mezőn. Persze, a többieknek is jutott tennivaló bőven. Az első évek valóban nehezek voltak. Később aztán fokozatosan javult a helyzet, egyre jobban belejöttünk a közös termelésbe, egyre több pénz jutott a gazdasági telepek építésére, a gépek vásárlására, no meg a munkaegység értéke is növekedett. Ma itt nem nehéz traktorosnak lenni, hiszen eshet az eső, lehet tavasz, vagy ősz, határunk mezei útjain nincs sár, nem ragad be a gép. Az utak aszfaltozottak. Harminc évvel ezelőtt erről nem is álmodtunk. Azt sem igen hittük volna, hogy néhány évtized alatt ennyire megváltozik majd a határ képe és a dűlők termőképessége. Kapalo Géza a fiatalabb nemzedéknek, a mostani középkor- osztálynak a képviselője. 1966- tól dolgozik az efsz-ben.-Úgy tudom, a perényi és a hími szövetkezetek 1960-ban társzetben. Meg aztán itt van egy másik dolog is. Nekem mindig az az érzésem, hogy a földműves- szövetkezeti tagnak nemcsak a munkahelye van közelebb a faluhoz, hanem ő maga is szorosabb kapcsolatban áll vele, sokkal több a lehetősége, hogy hozzájáruljon alakításához, mint az, akinek a munkahelye és a lakhelye között nincs semmi kapcsolat. Ami pedig a gépesítést illeti, nem is tudok olyan gépről, amire a termelésben szükségünk van és ne lenne nekünk belőle. Nem mondom, egy új gabonakombájnt elfogadnánk, de az legyen a legnagyobb gondunk. Ezen a téren a közeljövőben a korszerűsítés a legfontosabb feladatunk, no meg dolgozóink szaktudásának a folyamatos tökéletesítése. Milan Vukušič nem sokkal a mesterlevél megszerzése után, 1976-ban került a szövetkezet legkorszerűbb tehénfarmjára, a hímire, gépkezelőnek. Feladatát ügyesen és felelősségteljesen végezte, ezért 1979-ben kinevezték a farm vezetőjének.- Egy kicsit tartottam az új beosztástól, de később megszoktam ezt a munkakört, az emberek pedig engem. A legfontosabb közös feladatunk a tejtermelés növelése volt, ugyanis a farmnak az egy tehénre eső akkori 2570 literes évi fejési átlagával nem voltunk elégedettek. A legjelentősebb változás a két műszakos munkaidő bevezetése volt. Akadt, akinek ez nem tetszett és otthagyott minket, s volt, aki jónak látta és maradt, illetve belépett hozzánk. Az utóbbi néhány évben tehát ezen a farmon váltott műszakban dolgoznak az állatgondozók, a fejők, s ma aligha akadna valaki is, aki ezt a rendszert szívesen visszacserélné a régire. Aligha, mert így sokkal több a szabad idejük, s mindamellett a keresetük is nagyobb. Azért nagyobb, mert ma becsületesebben végzik a munkájukat és több a tej - évente már 3200-3300 liter az átlag. A tej pedig pénz. Pénzforrás az üzemnek és az állatgondozóknak is. Kendi Ferenc mérnök abban az időben jött a cserháti földművesszövetkezetbe, amikor arra eléggé nehéz napok és nehéz évek jártak - a hatvanas évek derekán. Bodrogközből érkezett. Az új munkahelyén először üzemgazdászként dolgozott, majd 1970-ben a tagság rá bízta a gazdaság irányítását, megválasztotta elnökének.- Olyan emberek közé kerültem, akik a közösen szőtt terveink és elképzeléseink megvalósítását komolyan vették és veszik. Hogy dolgosak és igyekvőek, azt az eredményeink igazolják a leghűbben. Igaz, amíg idáig eljutottunk, az rengeteg munkába került, de megérte. Több fontos épület elkészítésével, valamint berendezésével, a géppark feltöltésóvel és korszerűsítésével megteremtettük a helyi adottságoknak legjobban megfelelő termelési rendszer alapvető műszaki feltételeit, a termőföldek lecsapolásával, a talaj javításával, a mezei utak kiépítésével pedig rendbe szedtük a határt. Közben folyt a termelés is, a munkafegyelemben, valamint a jutalmazásban megszoktunk egy bizonyos rendet. Részben ennek köszönhető, hogy szövetkezetünkben jó a közhangulat, hogy termelésünk már évek óta kiegyensúlyozott, stabil, s hogy jól állunk, illetve jobban, mint néhány más mezőgazdasági üzem.- Hogy hol tartunk most? Az évi bruttó mezőgazdasági termelésünk meghaladja a 43—45 millió koronát, a gabonafélékből 5 tonna körüli az átlagos hektárhozamunk, szemes kukoricából 6-7 tonnás, a cukorrépából 37 tonnás a terméshozam. Kedvező években a napraforgóból nem ritkaság a 2,6 tonnás átlag, a repcéből pedig 2,2 tonnánál tartunk. A legnagyobb baj eddig a zöldségtermesztéssel volt, viszont tavaly már teljesítettük feladatunkat, valószínű, hogy egy-két éven belül ez az ágazat is felzárkózik a többihez. A tejtermelésben tavalyelőtt 3544 liter volt az egy tehénre eső fejési átlag, tavaly 3579. Nincsenek különösebb nehézségeink a hústermelésben sem, abban is sikeresen teljesítjük a hetedik ötéves tervidőszakra megszabott feladatainkat. Némi lemaradás csak az olajosnövények termesztésében mutatkozik, de ezt az idén be szeretnénk pótolni. Az évi tiszta nyereségünk 6 millió korona körüli. Igaz, az eredményeink nem rosszak, ám én azt állítom, hogy fokozatosan még tovább javíthatók. Ha kisebb léptekkel is, mint eddig, de azért haladnunk kell. Az itteni föld és a mezőgazdasági dolgozók ugyanis a jelenleginél többre is képesek, ha élni tudunk a tudomány és a technika adta újabb és újabb lehetőségekkel. Mindenesetre szeretnénk vele élni. A neheze még hátravan- Nagyobb lett a jogkörünk, több lett a gondunk - ezekkel a szavakkal fogad Komlósi Ferenc, a hnb elnöke. - Január 1-tól a központi községek sorába léptünk. A jövőben tehát jobban kell dolgoznunk, hogy helytállhassunk. Azt valljuk, hogy ami ma elég, holnap már kevésnek bizonyulhat. Farkasd (Vlčany), a Vág parti település, a felszabadulás óta sokat fejlődött, számos létesítménynyel gyarapodott. Legtöbbjét társadalmi munkával, Z-akcióban építették fel. Az egyik óvodát átalakítással, a másikat Z-akcióban építették. Bölcsődéjük is van, ami vidéki településeken ritkaságnak számit.- Amikor annak idején felvetődött az új egészségügyi központ építésének gondolata, a szomszédos település, Negyed vezetőségével úgy határoztunk, hogy a két község határán építjük fel - folytatja az elnök. - Egyforma távolságot kell megtennünk, ha orvoshoz megyünk. A különböző rendelőkön kívül a gyógyszertár is ott kapott helyet, sőt rehabilitációs részlegünk is van. Z-akcióban épült fel a ravatalozó, a tornaterem, a szabadtéri színpad. Rövidesen befejezik a vizvezetékhálózat építését, ma már közel nyolcszáz háztartásba jut el az egészséges ivóvíz. Sokat dolgozott a lakosság a sportpályán, már csak a lelátó befejezése van hátra. Portalanitották az utak nagy részét is. Mindent megteszünk azért, hogy a lakosok jól érezzék magukat - vélekedik Krommel István, a hnb nyugalmazott titkára, a falusi pártszervezet elnöke. - Az év eleji pártgyűlésen is szóba került, hogy az idén egy üzletet építünk, Iványi Károly, a kisüzem vezetője amely ha minden jól megy, karácsonykor már a vásárlók rendelkezésére állhat. Faluszemlére indulunk. Mindent hótakaró borít. Kísérőm így nem tudja megmutatni az utcákat szegélyező virágsávokat. Csupán ebben a megbízatási időszakban 3500 fát és díszcserjét ültettek ki. Az iskola előtt elhaladva az elnök megjegyzi:-Ez a 22 tantermes iskola hat évvel ezelőtt épült fel. Két településről közel hatszáz tanuló látogatja. Van napközi otthonunk, iskolai éttermünk, amelyben közel ötszáz tanuló étkezik. Kiérünk a Vághoz. A komp a túloldalon vesztegel. Az innenső parton rakodógépek dolgoznak, teherautóra rakják a homokot. A hnb kisüzemének az emberei szorgoskodnak, hogy a tervezett tízezer köbméternyi építőanyag mielőbb a megrendelőkhöz kerüljön. '- A kisüzemben mintegy negyven ember dolgozik - nyújt felvilágosítást Iványi Károly, a kisüzem vezetője. - Tizenkét fajta szolgáltató tevékenységet végzünk. Mivel nálunk és a környéken is nagy az építkezési kedv, központi betonkeverőt létesítettünk. Fényképészetünkben is mindig akad munka. A múlt ősszel szücsmúhelyt nyitottunk meg, s a jövőben szeretnénk vízvezeték-szerelő csoportot létrehozni. A múlt évben több mint négymillió korona volt a bevételünk, s a nyereségből egymillió koronát utaltunk át a helyi nemzeti bizottság alapjára. Visszatérve a hnb irodájába Kalmár István, képviselő, a műszaki részleg vezetője várja az elnököt. A központi szeméttelep kérdése kerül szóba.- A településen több mocsaras helyet töltöttünk már fel szeméttel, ezeket a területeket már parkosítottuk is - mondja Kalmár István. - Most olyan telephelyet jelöltek ki számunkra, ami véleményünk szerint nem felel meg a környezet- védelmi előírásoknak. Több lesz, a kár, mint a haszon, pedig három település szemétjének elszállítását kell megoldanunk. Tervek, elképzelések kerülnek szóba. Amint mondják, jól jönne egy hulladékfelvásárló létesítése, szükség volna a nyugdíjasok napközi otthonára, s szeretnék, ha a termálvizet nemcsak mezőgazdasági célokra hasznosítanák. A magánépítkezők számára újabb 32 telket jelöltek ki, s bővítik a kisüzem műhelyeit is.-Július 1-től az építkezési hivatal is megkezdi működését - álKomlósi Ferenc, a hnb elnöke lítja az elnök. - Kőrös Sándorné személyében építészmérnököt találtunk a hivatal élére. Eddig a szlovák fővárosban dolgozott.- Nehogy később itt hagyja magukat - vetem közbe.- Erről szó sincs - adja meg a határozott választ a mérnöknó. - Itt építettünk családi házat s ami ennél is fontosabb, szeretem a falusi életet. A településen az áruellátás jónak mondható. A körút során hét élelmiszerüzletet, négy vendéglőt számoltam meg. Az utóbbiak egyikében félkész árut is tartanak. Számos szaküzlet is van a településen, még az építkezési anyagot is helyben meg lehet vásárolni. A falu vezetői viszont kifogásolják, hogy az üzletek nem megfelelő épületekben üzemelnek. Véleményük szerint szükség lenne egy bevásárlóközpontra, amelyet előreláthatólag a Jednotával közösen építenek majd fel.- Lakosaink nagy része szabad idejében zöldségtermesztéssel foglalkozik, de a társadalmi munKrommel István, pártelnök (A szerző felvételei) kából is kiveszik a részüket. Az idei felajánlásukban 57 380 óra társadalmi munka elvégzését vállalták - jegyzi meg a pártelnök. Év közben diafilmeket készítenek az egyes munkálatokról, a legaktívabb lakosokról. Ezeket az év végi nyilvános gyűlésen levetítik. S ki ne szeretne filmre, a falu figyelmének középpontjába kerülni?- Azzal, hogy központi község lettünk, közelebb került az ügyintézés a lakossághoz, de időbe telik míg elegendő tapasztalatot gyűjtünk ezen a téren - mondja búcsúzóul Komlósi Ferenc. - Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a ,.próbaüzemelés“ minél rövidebb legyen. NÉMETH JÁNOS Ha a perényi sikerek nyitját keressük, szinte biztos, hogy a munkaszervezésen, a pártmunkán, az ésszerűsítési- és újítómozgalmon át mindig az emberekhez jutunk. Tőlük, belőlük ered a közös ereje, ők a siker kovácsai, az eredményesség megalapozói. Ókét ismerve szinte biztosra vehető, hogy ez a mezőgazdasági üzem a jövőben is sikeresen fejlődik. GAZDAG JÓZSEF
