Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-08 / 33. szám, péntek
Cseh kulturális mozaik Új közművelődési fórum Január közepén új színfolttal gazdagodott a cseh kulturális sajtó. A CSSZK Kulturális Minisztériuma kiadásában, a Panorama kiadó gondozásában napvilágot látott a Kulturni rozvoj című lap első száma. A 16 oldalas, havonta kétszer megjelenő újság célkitűzéseiről Milan Klusák cseh kulturális miniszter lapindító cikkéből értesülünk közelebbről. A Kulturni rozvoj fő feladata, hogy elősegítse a kultúra társadalmi feladatainak megvalósulását, azaz hozzájáruljon a szocialista arculatú ember neveléséhez. Az új lap szerepet vállal a művelődéspolitika, a közművelődés és a kulturális kutatás céljainak valóra váltásában. Jóllehet, tartalmával elsősorban az állami és társadalmi szervek, közművelődési létesítmények, az oktatási intézmények dolgozóinak igényeit elégíti ki, de egyúttal fontos fóruma lesz az amatőr művészeti mozgalomnak is. Ugyancsak helyet kapnak a lapban az új, szocialista hagyományokat teremtő polgári ügyek testületeinek tapasztalatairól szóló cikkek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Kulturni rozvoj sajátos arculatú sajtókiadvány lesz, amely tartalmával nem a már meglevő kulturális lapokat utánozza, hanem a széles tömegeket érintő közművelődési gyakorlat igényeire reagáló, újabb eredmények elérésére ösztönző fórum kíván lenni. A harmincezres példányszámban megjelenő Kulturni rozvoj első számának szerzői egyebek közt foglalkoznak a kultúra és a tudományos-technikai forradalom ösz- szefüggéseivel, riportokban mutatják be egyes csehországi ének- és táncegyüttesek munkáját. De olvashatunk a lapban a lakótelepek kulturális életének problémáiról és a szabadidő kihasználásának szociológiai, lélektani vizsgálatának eredményeiről. Megemlékezik a lap Karéi Čapek születésének 95., illetve Vit Nejedlý halálának 40. évfordulójáról is. Irodalmi klub a tévében A Csehszlovák Televízió prágai szerkesztőségének irodalmi stúdiója január 27-én új kezdeményezéssel lépett a nyilvánosság elé. Irodalmi klub (Literárni klub) elnevezésű új műsorának fő célja, hogy írók, költők, kritikusok és előadóművészek részvételével mélyebb betekintést nyújtson a mai cseh irodalom fő áramlataiba. Elsőként ebben az adásban a Cseh írók Szövetsége díjainak tavalyi nyertesei - Karéi Boušek, Járomira Kolárová és Alexej Pludek érdemes művészek, Petr Skarlant, Petr Cincibuch, Iva Herciková, František Stavinoha és mások mutatkoztak be^a nézőknek. De szót kapnak a klub következő műsoraiban az olvasók, a cseh kiadó- vállalatok főszerkesztői, s az irodalomtudomány képviselői is. A klub műsorában résztvevő vendégek különböző szempontokból vitatják meg az irodalom és a társadalom viszonyát. Az eszmecserék során egyes alkotások tévéfeldolgozásait is megvitatják. Az elsők közt szó lesz Jan Kozák Nemzeti művész Ádám és Éva című regényéből készült 3 részes tévéfilmről. A műsorban népszerű előadóművészek, énekesek is fellépnek. A szerkesztők azt a célt is követik, hogy ez az adás emberközelbe hozza a nézőkhöz az írókat, költőket és kritikusokat, s igy a nézők százezrei közelebb kerülhessenek a mai cseh irodalom képviselőihez, azokhoz, akiknek műveit ismerik, de arcukat, reagálásaikat nem. Jan Kozák, a Csehszlovák írószövetség elnöke így summázta az irodalmi tévéklub jelentőségét:- Abban, hogy az írók rendszeresen szót kapnak a tévékamerák előtt, annak a lehetőségét is látom, hogy ez az irodalmi klub fokozatosan az írók fórumává válhat; olyan fórummá, amely segít abban, hogy még pontosabb képet kapjunk íróinknak az alkotáshoz, a művészethez és a társadalomhoz való viszonyáról. Új művekre van szükség-A Cseh írók Szövetségének egyik fő feladata szocialista társadalmunkat, valamennyiünket gazdagító értékes új alkotások létrejöttének támogatása - hangoztatta egyik interjújában Ivan Skála nemzeti művész, a Cseh írók Szövetségének elnöke. - Következésképpen nemcsak a megírt művekről kell tudnunk, hanem arról is, hogy íróink mit írnak most, és mit szeretnének a jövőben alkotni. Mindezt azért, hogy szövetségünk segíthesse őket munkájukban... Továbbra is szorgalmazzuk az irók találkozásait politikusokkal, gazdasági és kulturális életünk vezetőivel. Ezek a találkozók nemcsak ösztönzéseket adhatnak, de alaposabb betekintést is nyújthatnak társadalmunk életének egyes területeire. A szövetség életében, a felszabadulás 40. évfordulójának évében, az egyik legjelentősebb esemény egy nemzetközi konferencia összehívása lesz. Ennek programján a cseh nép és a cseh irodalom antifasiszta harcának áttekintése, illetve az elmúlt négy évtized cseh irodalma fejlődésének értékelése szerepel. A Československý spisovatel kiadóvállalat Negyven év könyvtára címmel új sorozatot indít, amelyben öt év alatt megjelenteti a háború utáni cseh széppróza legjelentősebb alkotásait. Ugyancsak tervbe vette a kiadó az 1945-1983-as időszakot felölelő cseh irodalomtörténet vázlatának, s nem utolsó sorban a cseh írólexikon kiadását is. A Cseh Drámaművészek Szövetségének idei terveiről Jirina Švorcová nemzeti művész nyilatkozott. Elmondta, hogy a szövetség tavaly azzal a kéréssel fordult írókhoz és költőkhöz, hogy a 40. évfordulóra írjanak új műveket. A szövetség több szemináriumot rendezett drámaírók, dramaturgok, forgatókönyvírók, rendezők és előadóművészek számára azzal a céllal, hogy az alkotók tudatosítsák: milyen feladatok állnak társadalmunk előtt.-Abban a reményben léptünk az új esztendőbe, hogy az új drámairodalmi alkotások érdekében tett erőfeszítéseink eredményesek lesznek. A szövetség idei munkatervében kiemelkedő eseménynek számít a Színház a mának elnevezésű országos színházi szemle Kassán (Košice), továbbá az országos balettverseny koreográfiái része Bratislavában, és a chebi monodráma-fesztivál, - mondotta Jirina Švorcová. SOMOGYI MÁTYÁS KI MIÉRT FELELŐS? Az Új Szó 1985. február 1-i számában Fehérváry Magda és Ratimorsky Piroska, a komáromi Dunamenti Múzeum dolgozói Megjelent egy könyv... cimű cikkükben bírálták Szénássy Zoltán Komáromi Olympos című müvét, amelyet a Madách Könyv- és Lapkiadó adott ki 1984-ben. A bírálat a szerzőnek a szóban forgó könyvben közölt egynémely adatait, állításait cáfolja, illetve igazítja helyre, hivatkozással a megfelelő hiteles forrásokra. Ezzel a hibafelsorolással nem akarunk vitába szállni, a szerző dolga, hogy megvédje a maga állításait - ha tudja. A kiadó csak azért nem hagyVálasz egy bírálatra hatja válasz nélkül ezt a nyilvánvalóan jószándékú és ügyszeretet vezette bírálatot, mert a bírálók hivatkoznak a kiadó egyik vezető szerkesztőjével folytatott beszélgetésre (amely a Hétben jelent meg), s annak alapján megállapítják, hogy a kiadó „e könyv születésénél a munkafolyamat egyik láncszemét - a külső lektori véleményezést - vagy kihagyta, vagy a bírálók nem álltak feladatuk magaslatán.“ Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy a kiadó nem hagyta ki a munkafolyamatnak semmilyen láncszemét, a szóban forgó mű kéziratát szabályszerűen elbíráltatta két külső lektorral. TéBorzi László felvétele A tél örömei ciklusból védés azonban azt hinni, hogy a külső bíráló (lektor) dolga az egyes adatok ellenőrzése. A bíráló a kéziratot egészében véleményezi, és természetesen sok részlet- kérdésre is felhívja a figyelmet, amint ebben az esetben is történt, s a szerkesztő a bírálók megjegyzéseit figyelembe is veszi, az adott esetben is ezt tette. Az olyan jellegű mű kéziratának megmunkálása, mint Szénássy Zoltán szóban forgó műve, igen sok gondot, munkát igényelt. A szerkesztőnek azonban nem feladata egy hely- történeti jellegű mű minden egyes adatát ellenőrizni, hiszen a kutatómunkát a szerző végezte (nem beszélve arról, hogy a szerkesztőnek nincs is módja a nehezen hozzáférhető adatoknak a felülbírálására). Az adatok helyessége, pontossága a szerzői etika kérdéskörébe tartozik, különösen vonatkozik ez a nem általános jellegű, a lexikonokban, kézikönyvekben nem található, nehezen ellenőrizhető helyi jellegű adatokra. A kiadó egyébként köszönettel fogadja a bírálatot, mert az elősegíti a munkáját. Hagyományfeltáró, tájaink művelődéstörténetét feldolgozó művek kiadását a jövőben is szívügyünknek tartjuk - fokozva a minőségi követelményeket a szerzői erudícióval, a tudományos adatfeltárás és -feldolgozás kutatói etikájával szemben. Mayer Judit, a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v. eredeti irodalmi szerkesztőségének vezetője A KÖZLEKEDÉSI ÉS TÁVKÖZLÉSI FŐISKOLA MUNKÁJÁRÓL A prágai Cseh Műszaki Főiskolán - a kormány határozata alapján - 1952. október 1-én ideiglenesen vasúti mérnöki kart létesítettek. Pontosan egy év múlva, az 1953/54-es tanévben már önálló Vasúti Főiskolán kezdhették meg, illetve folytathatták tanulmányaikat a diákok. Abban a tanévben a főiskola közlekedés-, építész-, gé- pész- és villamosmérnöki karán az első és második évfolyamban összesen 630 diák hallgatta az előadásokat. A pegagógiai munkán túl az intézmény nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az oktatói állásokat szakképzett emberek foglalják el, s hogy tankönyvek kiadásával, valamint kutatási célokat szolgáló laboratóriumok létrehozásával egyre jobb feltételeket teremtsenek növendékeik képzéséhez. Később a szak- tantárgyak körét kibővítették és a vasúti közlekedésen kívül a légi és közúti közlekedés, valamint a távközlés alapjaival is megismerkedhettek a diákok. Az 1959/62-es években a főiskolát fokozatosan Prágából Žilinára helyezték. 1980-tól az intézmények jegyzékében Közlekedési és Távközlési Főiskolaként szerepel, ahol a már említett ismereteken kívül a városi és üzemi közlekedés, valamint a gépipari technológia alapjait is elsajátíthatják a hallgatók. Anton Puškár professzornak, a főiskola rektorának tájékoztatása szerint az elmúlt 32 év alatt több mint 16 500-an kaptak diplomát a Közlekedési és Távközlési Főiskolán. Most, az 1984/85-ös tanévben összesen 5060 hallgatójuk van. A 4979 hazai diákon kívül (akik közül 3185 szlovák, 1721 cseh, 28 magyar, 12 ukrán, 22 lengyel, 2 német és 9 más nemzetiségű) 81 külföldi is tanul az intézményben. Az érettségiző diákok körében évről évre nagyobb az érdeklődés a főiskola iránt. Ezt igazolja az a tény is, hogy tavaly a nappali tagozatra 2496 pályázó jelentkezett. Közülük 1270-et vehettek volna fel, de a felvételi bizottság csak 1255 felvételiző kérelmének tudott eleget tenni. Bár jelentkező volt elég, a cseh iskolákból érkezett diákok gyenge felvételi eredményei miatt azonban ebben a tanévben a tervezettnél kevesebb diák iratkozhatott be a főiskolára. Az eredetileg tervezett létszámot utólagos felvételi vizsgákkal sem tudták volna pótolni, mert a diákok az első évfolyam megkezdése előtt szakmai gyakorlaton vesznek részt, amelyet mindig júliusban tartanak. Az utólagos felvételi vizsgákra pedig rendszerint augusztus végén kerül sor a főiskolákon. Egyébként a pályázóknak csaknem 60 százaléka gimnáziumban érettségizett, a többiek pedig közlekedési és más szakközépiskolákból, valamint szakmunkásképzőkből kérik felvételüket. A főiskola oktatóinak tapasztalatai szerint a felvételi vizsgákon a gimnáziumból érkezők érik el a legjobb eredményeket, a közlekedési és más szakközépiskolákból jelentkezők már kevésbé felelnek meg a követelményeknek. A legtöbbször aztán a tanulmányi eredmények is ennek megfelelően alakulnak, főként a természettudományi tantárgyak esetében az első és a második évfolyamban. A négy vagy öt évig tartó tanulmányok befejezése után az újdonsült szakembereknek az elhelyezkedés nem okozna gondot, ha a hallgatók jobban figyelembe vennék a népgazdaság szükségleteit, s jelentkezési lapjukat nem küldenék azokhoz a vállalatokhoz, ahol nem tudják őket elhelyezni. Ezek a problémák viszont előbb-utóbb megoldódnak, hiszen a Közlekedési és Távközlési Főiskola diplomásaira nagy szükség van nemcsak a vasúti, a közúti és a légi közlekedés szervezésében és irányításában, hanem a vállalatoknál, az üzemekben, a távközlésben, a gépiparban és a népgazdaság többi ágazatában is. S az sem mellékes, hogy a fiatalok a kutatásban is jól érvényesülnek. A kutatómunkába már a tudományos diákköri tevékenység keretében bekapcsolódnak a hallgatók. Szakdolgozataiknak mintegy 85 százaléka szorosan kapcsolódik az ötéves tervben kitűzött tudományos kutatási feladatokhoz, s jelentős részük gyakorlati problémákat próbál megoldani - nem kevés sikerrel. A kutatásban azonban az iskola falain túl már korántsem ilyen jó a helyzet. Hiszen míg a gépipar, az elektrotechnika és más ágazatok az alapkutatásban külön-külön szakterületet jelentenek, addig a közlekedés és távközlés még nem szerepel önálló ágazatként, sőt problémáival a tudományos akadémián sem foglalkozik külön munkacsoport. Ennek következtében az alapkutatás tervébe sem soroltak be feladatot kizárólag az említett ágazat számára. Az elméleti szakemberek ezt azzal indokolják, hogy mivel az alapkutatásnak nincsenek kézzelfogható eredményei, a közlekedésnek pedig különösebb sajátosságai, nem szükséges azt külön vizsgálni. A žilinai Közlekedési és Távközlési Főiskola oktatóinak viszont más a véleményük. Szerintük - s úgy hiszem, nekik kell igazat adnunk - a közlekedés és távközlés amolyan áthelyezési folyamat, amelynek sajátosságai több szempontból is meghatározóak más ágazatok számára. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy például egyik-másik vállalatnál mennyit költenek közlekedésre, vagy éppen milyen állapotban vannak a közlekedési eszközök, a közutak. Ezekkel a kérdésekkel az alapkutatásban eddig sajnos nem foglalkoztak, csupán a főiskolán készült több tudományos munka. Ezeknek eredményei viszont kétséget kizáróan alátámasztják azt a tényt, hogy az alapkutatásban a közlekedést és a távközlést önálló szakterületként kell megjelölni. A hetedik ötéves tervben erre még nem került sor, a nyolcadikban viszont két fontos feladat vár az alapkutatásban dolgozókra. Az egyik közlekedési rendszerünk optimálisabbá tételére, irányítására és megfelelő szervezésére irányul, míg a másik a közlekedési eszközökkel és a közlekedés biztonságával foglalkozik majd. Mindkét feladat megoldásában jelentős szerep hárul a Közlekedési és Távközlési Főiskolára. Nem vitás, a közlekedésnek és távközlésnek a lehető legrövidebb időn belül az alapkutatás szerves részévé kell válnia, s ahhoz sem fér kétség, hogy jó eredményeket csak akkor lehet felmutatni, ha ezt a munkát összekapcsoljuk a más területeken végzett kutatással. KOVÁCS EDIT ÚJ SZÚ 6 1985. II. 8. I Fontos feladatok
