Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-09 / 34. szám, szombat

Az FKP XXV. kongresszusának vitája Bírálatok a kormány gazdaságpolitikájának címére (ČSTK) - A Francia Kommunis­ta Párt XXV. kongresszusán teg­nap folytatódott a vita. Számos felszólaló foglalkozott a központi bizottság beszámolójának fő té­májával, vagyis Franciaország gazdasági és társadalmi válságá­val és a válságból vezető kiutak keresésével a kommunista párt vezette széles körű népi egyesü­lés révén. Különös erővel hangzott el a párt akcióegységének köve­telménye. A felszólalók elítélték a frakciók kialakítására vagy a de­mokratikus centralizmus alapelvé­nek kétségbe vonására irányuló összes kísérletet. Philippe Herzog, az FKP Politi­kai Bizottságának tagja elemezte a szocialisták kormányának jelen­legi gazdaságpolitikáját. Rámuta­tott, hogy ez a politika alárendelt a pénzügyi burzsoáziának, és ez fékezi a gazdasági fejlődést, a bel­ső piac bővülését és támogatja a töke eláramlását. Számos vitafelszólalásban a küldöttek beszámoltak a párt­munka konkrét tapasztalatairól az egyes ipari üzemekben és a me­zőgazdaságban. Michel Cheva­lier, a Creusot-Loire gyár példája alapján rámutatott, hogy lehetsé­ges a különböző nézetű emberek egyesítése a vállalat megmenté­sére. A kommunista párt által szervezett akciókhoz óriási szám­ban csatlakoztak az emberek. Az FKP XXV. kongresszusának vitája ma folytatódik. Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége, amelyet Josef Haman, a CSKP KB Elnök­ségének póttagja, a központi bi­zottság titkára vezet, tegnap Ab- ranches normandiai város közelé­ben ellátogatott a Formancé kor­szerű tejipari üzembe. Megtekin­tette a sajtgyártó részleg és más tejtermékeket gyártó részlegek berendezéseit, amelyek helyi tej­termelő szövetkezetek csoportjá­nak igazgatása alatt állnak. Nem szabotálni kell, hanem megtartani a kötelezettségeket A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke Nagyra értékelték a két testvérpárt kapcsolatait (Folytatás az 1. oldalról) nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a béke megőrzésére és a nem­zetközi megértésre. Ezzel kapcsolatban Vasil Bil'ak és Franz Muhri hangsúlyozta Csehszlovákia és Ausztria jó­szomszédi kapcsolatainak kölcsö­nös hasznosságát, amely kapcso­latok mindkét nép javát szolgálják, és közös hozzájárulást jelentenek az európai stabilitáshoz és a nem­zetközi enyhülés folyamatának folytatásához. Ismételten kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a két ország kölcsönösen előnyös és egyenjogú kapcsolatai tovább fej­leszthetők és mélyíthetők. A felek kifejezték pártjuknak azt a készsé­gét, hogy konstruktívan hozzájá­ruljanak a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság és az Osztrák Köztársaság politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak sok­oldalú fejlesztéséhez. Vasil Bil'ak elvtárs Franz Muhri elvtársnak átnyújtotta a Barátság Érdemrendet, amelyet jubileuma alkalmából Muhri elvtársnak köz- társasági elnökünk adományozott, Nagyra értékelte Muhri elvtárs te­vékenységét, személyes hozzájá­rulását az Osztrák Kommunista Párt és Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja testvéri kapcsolatainak Tisztelet a pártos életmű előtt Lőrincz Gyula kiállítása Budapesten (Kiküldött tudósítónktól)- Tegnap Budapesten, a Műcsar­nokban ünnepélyesen megnyitot­ták Lőrincz Gyula nemzeti mű­vész alkotásainak reprezentatív kiállítását. A megnyitón megjelent Tóth Dezső, a Magyar Népköztár­saság művelődési miniszterhe­lyettese, Ondrej Durej, hazánk magyarországi nagykövete, to­vábbá a művész özvegye, számos harcostársa, barátja és tisztelője. Először Sinkovits Imre Kos- suth-dijas színművész szavalt Ady-verseket, majd Borbély László művészettörténész méltat­ta Lőrincz Gyula elkötelezett élet­művét, kimagasló politikai és mű­vészi pályafutását. ,,A műcsarnoki bemutató - hangsúlyozta - tisztel­gés a pártos művész és humanista előtt, s újabb bizonysága a Duna- medence népei egymásrautaltsá­gának, együvé tartozásának. Ezt követően Orest Dubay nemzeti művész, a Csehszlovákiai Képzőművészek Szövetsége el­nökségének tagja mondott köszö­netét a rendezőknek, és meggyő­ződését fejezte ki, hogy ez a kiállí­tás is hozzájárul szocialista kultú­ránk értékeinek alapos megisme­réséhez s internacionalista kap­csolataink további elmélyítésé­hez SZILVÁSSY JÓZSEF Fokozottabb elkötelezettséggel dolgoznak (Folytatás az 1. oldalról) Igazgatóságán dolgozó kommu­nisták kötelességérzete és arra .irányuló igyekezete, hogy vállala­tuk az idén is eredményesen, ha lehet határidő előtt teljesíthesse a tervezett feladatokat. (kulik) Megtartották év eleji taggyűlé­süket a štúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár 03-as szá­mú üzeme 3. pártalapszervezeté- nek tagjai. Az 55 kommunista és az öt tagjelölt szívélyesen üdvö­zölte Anton Bartovič elvtársat, az érsekújvári (Nové Zámky) járási pártbizottság titkárát. A párttagoknak a gazdasági fel­adatok teljesítéséhez való hozzá­járulását beszámolójában Ladis­lav Hevo elvtárs, az alapszerve­zet elnöke értékelte. Megállapítot­ta, hogy az üzem sikeresen telje­sítette múlt évi tervfeladatait, sőt a tervezett 98 300 helyett 99 528 tonna hullámpapírt gyártott. Áru­termelésének értéke 81 millió 345 ezer korona volt, ami 108,4 száza­lékos tervteljesítést jelent. Az idei terv 99 ezer tonna hul­lámpapír előállítását irányozza elő. összesen 33,4 millió korona értékű első osztályú terméket kell előállítaniuk, s nagy gondot kell fordítaniuk a 02-es és a 03-as állami célprogram feladatainak tel­jesítésére. A kommunisták meg­ígérték, hogy az idei feladatokat sikeresen valóra váltják, Alica Babindaiová (ČSTK) - A moszkvai Pravda mai száma „Nem szabotálni kell, hanem megtartani a kötelezettségeket“ címmel szerkesztőségi cikket közöl. Ezt olvashatjuk benne: fejlesztéséhez, valamint az Oszt­rák Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népe kö­zötti barátság és együttműködés megszilárdítására tett erőfeszíté­seit. Ezzel kapcsolatban Vasil Bil’ak elvtárs hangsúlyozta: Csehszlová­kia mindig arra törekedett és tö­rekszik, hogy a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság és az Osztrák Köztársaság kapcsolatai jók le­gyenek. Sajnos, ez nem mindig sikerül. Ausztriában voltak és van­nak bizonyos erők, amelyeknek nem volt és ma sem érdekük, hogy kapcsolataink jószomszédi kapcsolatokként sikeresen fejlőd­jenek mindkét nép javára. Franz Muhri elvtárs köszönetét mondott a magas kitüntetésért, amelyet az osztrák kommunisták által a dolgozók érdekeiért kifejtett fáradhatatlan tevékenység és az ezért vívott harc elismerésének tekint. Biztosított arról, hogy az Osztrák Kommunista Párt tovább­ra is sikraszáll Csehszlovákia és Ausztria népe baráti kapcsolatai­nak fejlesztéséért, ami egyúttal Ausztria nemzeti érdeke. Az osztrák vendégek Jozef Le- nárttal, a CSKP KB Elnöksége tagjával, az SZLKP KB első titká­rával is találkoztak. Az egész világ figyelme a március 12-én. kezdődő, az atom- és az űrfegy­verekről tartandó szovjet-amerikai tár­gyalásokra összpontosul. Jogos remé­nyekkel és elvárásokkal tekintenek a megbeszélések elé. A nemrég tartott genfi találkozón meghatározták a tárgyalások napi­rendjén szereplő kérdések megvitatá­sának és megoldásának reális és a je­lenlegi helyzetben egyedüli lehetséges sémáját. Kitűzték a végső célt is, amelyre mindkét fél erőfeszítéseinek kell irányulnia, ez pedig az atomfegy­verek teljes és általános felszámolása. A tárgyalásokhoz való becsületes hoz­záállás, a jóakarat, s a készség az ésszerű kompromisszumokra és a fon­tos megállapodások kidolgozására, ha erre mindkét fél törekszik - amint ezt Konsztantyin Csernyenko Stuart Loorynak, az amerikai televízió munka­társának kérdéseire válaszolva hang­súlyozta - lehetővé teszi a béke meg­őrzése alapvető problémáinak megol­dását. A genfi tárgyalásokról született meg­egyezés azt a hitet keltette az embe­rekben, hogy meg lehet állítani a hely­zet veszélyes alakulását új megállapo­dások és egyezmények megkötésével, amelyek célja a, lázas fegyverkezés megállítása és a leszerelés megkezdé­se - hangsúlyozza a lap. Mint ismere­tes, a hetvenes években e téren sok hasznos történt. Az utóbbi években azonban az amerikai kormány politiká­ja és gyakorlati lépései következtében a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés folyamata súlyos károkat szenvedett, sőt a valóságban teljesen szervezet- lenné vált. Egyidejűleg Washington egyre gyakrabban figyelmen kívül hagyta az e téren korábban kötött egyezménye­ket, vagy közvetlenül is kijelentette, hogy meg akarja szüntetni vagy háttér­be akarja szorítani őket. A washingtoni kormány minden ter­ve egy dologra összpontosult: minden­áron katonai fölényre akart szert tenni a Szovjetunióval szemben. És ha eb­ben v gátolták a különféle nemzetközi kötelezettségek, akkor az Egyesült Ál­lamokban azt mondták, hogy ez annál rosszabb az ilyen kötelezettségekre nézve. Washington számára állítólag nem érvényesek a nemzetközi törvé­nyek és erkölcsi normák, sem pedig a nemzetközi kapcsolatok általánosan elismert szabályai. Ugyanebben a szellemben az Egye­sült Államok szabotálta és végül lehe­tetlenné tette a hadászati fegyverekről és a közepes hatótávolságú európai atomfegyverekről folytatott tárgyaláso­kat, s olyan katonai programok végre­hajtását kezdte meg, amelyek soha nem látott méretűek. Washington ál­landóan megszegte és megkerülte az érvényes atomfegyver-korlátozási egyezményeket. Minderre a Szovjetunió nem egyszer figyelmeztette az amerikai kormányt, s konkrét, cáfolhatatlan tényeket hozott fel. Elegendő megemlíteni az Egyesült Államok külügyminisztériumának janu­ár 27-én átadott szovjet memorandu­mot és a TASZSZ 1984. október 21-i nyilatkozatát. Megfelelő súlyos figyel­meztetéseket a Szovjetunió az ameri­kai félnek nem egyszer átnyújtott ab­ban az állandó tanácsadó bizottságban is, amelyet a hadászati fegyverek kor­látozásával kapcsolatos egyezmények céljainak és cikkelyeinek támogatására hoztak létre. Az Egyesült Államok a szovjet félnek ezekre a kérdéseire mindeddig világosan nem válaszolt an­nak ellenére, hogy nagyon súlyos dol­gokról van szó. Először: Az Egyesült Államok a ra­kétavédelemről aláírt és időhöz nem kötött 1972. évi szerzdődés megsze­gésére törekedett. Ezt a célt valójában hivatalosan maga az Egyesült Államok elnöke jelentette be, amikor meghirdet­te ,,a csillagok háborújának“ program­ját, amely a világűrben elhelyezett ele­mekből álló nagyszabású rakétaelhárí­tó Vendszer létrehozását feltételezi, ezt pedig az említett szerződés egyenesen tiltja. Az elítélésre méltó cél elérésére az Egyesült Államok már 26 milliárd dollár kiutalását tervezi. Ez csak kez­deti hozzájárulás a lázas fegyverke­zést és a hadászati egyensúly meg­bontását célzó tervekhez, amelyek megvalósítására Washington több mint egybillió dollárt kész fordítani. Az Egyesült Államok ennek során nemcsak elméleti és tudományos kuta­tásokkal foglalkozik. Teljes ütemben folytatja a munkálatokat a mozgatható rakétaelhárító rádiólokátorok létreho­zásán, és a Minuteman típusú rakétá­kat úgy módosítják, hogy rakétaelhárí­tó rakétákként szolgálhassanak, s több­szörös robbanófejeket fejlesztenek ki az ilyen rakétákhoz. Mindez világosan el­lentmond az 1972. évi szerződés egyértelmű cikkelyeinek. A nagyszabású rakétaelhárító rend­szer létrehozására tett washingtoni tö­rekvés részét képezi a PAVE PAWS típusú védelmi jeladó rádiolokátorok telepítése az Egyesült Államokban, amelyek az Egyesült Államok területé­nek nagy részét fedik. Ezek köztudott tények, amelyeket az Egyesült Államok kormányában senki sem próbál cáfolni. Másodszor: Ami a SALT-II. szer­ződést illeti, az amerikai fél - amint ez most kiderült - nem is szándékozott „tartózkodni az olyan akcióktól“ ame­lyek ezt a szerződést meghiúsították. Arra számított, hogy amíg a másik féltől elvárják a szerződés teljesítését, addig számos intézkedést tesznek a katonai egyensúly megbontására és az első megsemmisítő csapásmérés képességének megszerzésére. Az USA úgy tett, mintha nem lenne kifogása a nagy hatótávolságú cirkáló­rakéták korlátozása ellen, de a való­ságban ezen az új veszélyes hadászati támadófegyverek tömeges telepítésé­re készülődött, s ez a telepítés már folyik is. Tárgyalt arról a kötelezettség­ről, hogy nem kerüli meg a SALT-II. szerződést, amely katonai és hadásza­ti paritást szabott meg, de a valóság­ban már korábban kidolgozta azt a ter­vet, hogy több száz, lényegében hadá­szati atomrakétát telepit Európába a Szovjetunió és szövetségesei ellen. Aláírta az egyenlőség és az azonos biztonság elvét, de megtett mindent azért, hogy ne legyen azonos bizton­ság, hanem az Egyesült Államoknak elsöprő katonai fölénye legyen. Olyan fölénye, amelyre támaszkodva az Egyesült Államok büntetlenül végre­hajthatja agresszív tetteit, felöltheti a parancsnoki öltönyt, és rákényszerít­heti akaratát más népekre. Harmadszor: Vegyük a földalatti atomfegyver-kísérletek korlátozásáról megkötött 1974. évi szerződést. Itt is ugyanilyen törekvéseket, ugyanilyen aláírást látunk. Az Egyesült Államok a szerződést aláírta, de már 11 éve nem akarja ratifikálni. Ennek oka egy­szerű, és Washingtonban nem is akar­ják túlságosan titkolni. Félnek mozgás­ba lendíteni a robbantások ereje ellen­őrzésének pontos és hatékony rend­szerét, amelyet a szerződés megszab. Ha az Egyesült Államok beleegyezne ebbe az ellenőrzésbe, sokkal nehe­zebb lenne számára egyre újabb atom­tölteteket, s ezzel együtt új, hatékony támadórakétákat kifejleszteni. Amíg a nevadai lőtéren az atomhá­borút gyakorolják be, és kísérleteket végeznek atomtöltetekkel, amelyek robbanóereje a megállapodott 150 ki- lotonnás küszöb fölött van, s radioaktív anyagokat bocsátanak a levegőbe, ad­dig a hivatalos amerikai hatóságok kü­lönféle indokokat találnak ki, hogy ne kelljen betartaniuk a földalatti atomrob­bantások megszabott korlátozásait, s ne engedjék meg a tárgyalások újra­kezdését az atomfegyver-kísérletek teljes és általános tilalmáról. Negyedszer: Az emberiséget nemcsak az atompusztulás veszélye fenyegeti. Ugyanolyan fenyegetést je­lentenek az emberekre nézve az olyan barbár tömegpusztító eszközök, mint a vegyi fegyverek. Az 1925. évi genfi jegyzőkönyv - amelynek első aláírói közé tartozott a Szovjetunió, és szigo­rúan megtartja minden rendelkezését - a vegyi hadviselést törvényen kívül helyezte. Az Egyesült Államoknak 50 évre volt szüksége ahhoz, hogy csak ratifikálja a genfi jegyzőkönyvet. Idő­közben azonban az amerikai mérgező anyagok megölték és megbénították Indokína sok ezer lakosát, és helyre­hozhatatlan károkat okoztak a térség természeti viszonyaiban. Sok amerikai katona is áldozata lett a vegyi hadvise­lésnek, amelyet a Pentagon Délkelet- Ázsiában folytatott. Az Egyesült Államok kormánya, amely úgy tesz, mintha a vegyi fegyve­rek tilalmának hive lenne, lényegében ma is megakadályoz minden ezzel kapcsolatos egyezményt, és vegyi fegyverekkel látja el az afgán banditá­kat, akik saját népük ellen harcolnak, s kész egész Amerika vegyi felfegyver­zésére. Itt is égbekiáltó ellentét van az Egyesült Államok kötelezettségei és Washington gyakorlati tettei között, amelyek célja e kötelezettségek meg nem tartása és megkerülése. ötödször: Az Egyesült Államok aláírta a helsinki Záróokmányt és mint ismeretes, annak idején jelentős erőfe­szítéseket tett, hogy csatlakozhasson hozzá. Más államokkal együtt ünnepé­lyesen kötelezte magát arra, hogy elő­segíti az európai békét és biztonságot, az európai államokkal való közeledést és együttműködést és hozzájárul ah­hoz, hogy az európai enyhülés folya­mata elmélyüljön, fejlődjön és szilár­duljon. De milyen volt az Egyesült Államok valódi politikája az európai kérdések­ben? Fokozta az európai katonai fe­szültséget, új, elsőcsapásmérő atom­fegyvereket telepített európai terüle­ten, kísérleteket tett a mai európai valóság kétségbe vonására, a normális kereskedelmi, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés aláásásá- ra - ez az amerikai „hozzájárulás“ a helsinki folyamat továbbviteléhez. Itt is az Egyesült Államok mást ir alá és mást cselekszik. Az említett tények, amelyekből sok­kal többet is felsorolhatnánk, szükség­szerűen felvetnek egy lényeges és alapvető kérdést, azt, mennyire becsü­letesen viszonyul Washington elfoga­dott nemzetközi kötelezettségeihez, s mennyire lehet megbízni politikájában. Amint ez látható, érezni kezdik ezt az amerikai kormányban is. Nem von­ják le azonban ebből a szükséges következtetéseket. Valami mással fog­lalkoznak. A másik fél hazug rágalma­zásával próbálják leplezni politikájukat, amely a nemzetközi feszültség és a lá­zas fegyverkezés fokozására, az érvé­nyes megállapodások megszegésére irányul. Különböző „jelentéseket“ ta­lálnak ki és küldenek a Kongresszus­nak, s majdnem hogy a nemzetközi jog és törvényesség védelmezőinek tünte­tik fel magukat. A közelmúltban a Fehér Ház egy további ilyen müvet szült. Az unalomig ismétlődnek benne az ismert valótlan állítások a Szovjetunió által állítólag elkövetett „kötelezettségszegésekről“! A koholmányok és az álérvek az állandó ismételgetéssel sem lesznek meggyőzőek. Akkor miért ismétlik őket újra és éppen most? Először, a Szovjetunió politikájának befeketitésével szeretnék elérni a Kongresszusban az újabb katonai programok jóváhagyását. Másodszor, arra törekednek, hogy semmissé tegyék és eltemessék az eddigi nemzetközi megállapodásokat a fegyverzetcsökkentésekről, azok állí­tólagos hatékonysága hiányának ürü­gyével. Harmadszor, mindjárt kezdettől fog­va rossz árnyékot akarnak vetni a kü­szöbönálló genfi tárgyalásokra, és két­ségbe vonni a Szovjetunióval való megállapodások lehetőségét és hasz­nosságát. Mindezzel egy célt követnek - a közvéleménybe be akarják oltani azt a nézetet, hogy az egyedüli éssze­rű lehetőség az USA kormányának jelenlegi irányvonala a katonai előké­születek fokozására, hogy a lázas fegyverkezés állítólag elkerülhetetlen és hiábavalóak a megállítására tett erőfeszítések. A washingtoni politikusoknak sosem sikerült megrendíteniük a Szovjetunió politikájának tekintélyét és természete­sen ez ezentúl sem sikerül nekik. A Szovjetunió pontosan teljesíti nem­zetközi kötelezettségeit és ezt tudja az egész világ. Azonban feltétlenül kétségeket vált ki az, hogy Washington ezeket a lépé­seket a genfi tárgyalások küszöbén teszi azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megmérgezze légkörüket és ne­hezítse a Genfben megoldandó prob­lémák tárgyszerű és konstruktív megvi­tatását. Ha Washingtonban úgy vélik, hogy propagandatrükkökkel megszabadul­hatnak a szovjet-amerikai kapcsolatok kedvezőtlen helyzete miatti felelősség­től, attól a felelősségtől, hogy semmi­lyen haladás sincs a fegyverzetkorláto­zás terén és nem csökken a háborús veszély, akkor ezek a számításaik nem reálisak. Ideje, hogy az USA vég­re véget vessen a vállalt kötelezettsé­gek megszegése gyakorlatának, és ne csak szavakban, de tetteivel is töre­kedjen a lázas fegyverkezés elhárítá­sára a világűrben és megállítására a földön. Erre kötelezi az Egyesült Államokat a szovjet-amerikai megálla­podás a genfi tárgyalások megrende­zéséről, amelyet egész terjedelmében pontosan teljesíteni kell. Választási előkészületek (ČSTK) - Moszkvában tegnap ülést tartott az OSZSZSZK legfelsőbb taná­csi választásait előkészítő központi vá­lasztási bizottság. A bizottság megtár­gyalta a’képviselőjelöltek bejegyzésé­nek az eredményeit, meghallgatta az egyes körzeti választási bizottságok vezetőinek a tájékoztatóját a köztársa­ság legfelsőbb törvényhozó szervébe való választások előkészületeiről. Az ülésen hangsúlyozták, hogy a szovjet emberek teljes mértékben támogatják az SZKP bel- és külpolitikáját, amely­nek célja a szocialista haza erejének a megszilárdítása, a nép életszínvona­lának az emelése, valamint a világbéke megőrzése. ÚJ SZÚ 2 1985. II. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom