Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-04 / 29. szám, hétfő
A mának és a holnapnak Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója nemcsak a hivatásos művészek számára jelent ösztönző forrást. Ugyanolyan figyelmet szentelnek neki az amatőr művészeti együttesek is. Talán nincs is csoport, amely működési helyén ne mutatna be műsort az évforduló tiszteletére már ezekben a hetekben vagy majd a májusi ünnepségeken. Számos lehetőség kínálkozik számukra, csak rajtuk múlik, hogyan élnek velük. Egyes népművelési intézményekben azonban másra is gondolnak az évforduló kapcsán. Nagyon jó kezdeményezésről van szó, hangsúlyozzuk. Hogy miről? Napjainkban még élnek közöttünk olyan emberek sokan, akik vagy harcoltak a fasizmus ellen, vagy nagyon jól emlékeznek az 1944 októbere és 1945 májusa közötti mozgalmas hónapokra, amikor hazánk területére fokozatosan elérkezett a régen várt szabadság. A népművelési dolgozók kisebb-nagyobb önkéntes aktívákkal együttműködve arra irányították tevékenységüket, hogy ezektől az emberektől összegyújt- senek minden olyan dokumentumot, amelyek a felszabaduláshoz fűződő eseményekre emlékeztetik őket. Nemcsak fényképekről van szó, hanem a birtokukban lévő LEMEZ így írtok ti Amikor Karinthy Frigyes Így írtok ti című kötetének első kiadása megjelent 1909-ben, mind az olvasók, mind a kritikusok igen kedvezően értékelték az új Karinthy- művet. A kritikusok a jeles magyar írók műveit „leutánzó" kis remekművek műfaji meghatározásában nem voltak egységesek. Egyesek paródiának, mások travesztiának vagy persziflázsnak nevezték ezeket a Karinthy-írásokat. A tizenegy évvel később megjelent és lényegesen bővített második kiadás előszavában aztán maga Karinthy határozta meg az írások műfaját: irodalmi karikatúra. Találó ez a meghatározás, hiszen a karikatúra (képzőművészeti vonatkozásban is) elsősorban nem a megsemmisítő" gúnyolódás, csipkelődés fegyverével él, hanem némi stílusbeli és egyéb - kétségtelenül létező - írói modorosságokat kíván az éleslátás és a szellemesség eszközeivel felnagyítani. Karinthy Frigyesnek ez nagyszerűen sikerült, ezért méltán valljuk őt a magyar irodalmi karikatúra megteremtőjének és legkiválóbb művelőjének. Az így írtok ti napjainkban is újabb és újabb kiadásokat ér meg, kitűnő szórakozást kínálva az olvasónak, tanulságul szolgálva korunk magyar íróinak. Nem véletlen, hogy e sikeres Karinthy-kötet- ből a közelmúltban Szalay Károly szerkesztésében és Szörény Rezső rendezésében válogatást adott ki a Magyar hanglemezgyártó Vállalat Hungaroton-felvételen. Tizenkét költő és négy prózaíró modorosságaira vagy egyszerűen csak stílusára sziporkázó szellemességgel utaló Karinthy-karika- túra hallható a lemezen Haumann Péter kiváló előadásában. Haumann Péter művészi kvalitásairól, művészetének sokoldalúságáról valamennyien meggyőződhettünk, akik drámai és vígjátékszerepekben, kabaréjelenetekben vagy akár énekesként láthattuk-hallhat- tuk őt (a közelmúltban kiadott néhány hanglemezen sanzon- és táncdalénekesként is szerepel), s méltán tarthatjuk őt korunk magyar színművészete egyik legsokoldalúbb tehetségének. Nem az ő hibája, hogy az új és érdekes Hungaroton-lemez dramaturgiájával - sajnos - nem lehetünk teljesen elégedettek. A lemezen Karinthy (és Haumann Péter) által karikírozott 16 költő és író egy-egy sajátos és jelentős színfoltot képvisel a magyar irodalom sokszínű palettáján. Haumannal szemben olyan követelményt támasztottak, a lemez szerkesztői, mint amikor egy szintetizátornak egy egész zenekart kell pótolnia. Elmondhatjuk, hogy jól megbirkózott a feladattal. Ám éppen az írók és költők mondanivalójának, sajátos kifejezési eszközeiknek sokfélesége miatt feltétlenül több színészre (előadóművészre) kellett volna bízni a 16 kis irodalmi karikatúra bemutatását. így ugyanis (egyetlen előadóművész interpretációjában) óhatatlanul egysíkúvá, monotonná válik, elszürkül a produkció. Az is a lemez javára vált volna, ha az egyes szöveges részeket apró groteszk zenei betétekkel választják el egymástól. SÁGI TÓTH TIBOR tárgyakról is, ajándékokról, melyeket a felszabadítóktól kaptak, továbbá naplójegyzetekról stb. Különösen érdekesek a ma is élő szemtanúk autentikus vallomásai, melyeket magnetofonszalagra rögzítenek. Ezek szubjektív szemszögből tekintenek vissza a nagy történelmi eseményekre, és nem egy esetben erős érzelmi töltéssel. Mindebből a gazdagságból sokat lehet hasznosítani kiállítások készítésekor; nem egy dokumentum kerül be a forradalmi hagyományok szobájába vagy az adott település krónikájába. A történelem felfedezése vitathatatlanul nemes cselekedet, értékét nemcsak a városok és a falvak mai lakosai becsülik meg, hanem a majdani utódok is. Hisz mindenkor érvényes a tétel, miszerint minél jobban ismerik az emberek történelmüket, gyökereiket, annál biztosabban és céltudatosabban lépnek a jövő felé.-ckýSzéles skálán A Dunamenti Múzeum kiállításairól Komáromnak (Komárno) még nincs képzőművészeti galériája. A képzőművészeti tárlatok szervezését immár 15 éve a Dunamenti Múzeum vállalja magára, sajátos feladatai mellett. Milyen volt az elmúlt év, milyen lesz az idei? - erről beszélgettünk Farkas Veronika művészettörténésszel, a múzeum tárlatszervezőjével.- A tervek összeállításakor meglehetősen sok szempontot veszünk figyelembe. Fontosnak tartjuk, hogy időről időre bemutassunk neves, vezető szlovákiai képzőművészeket. Ugyanúgy természetes kötelességünk nyomon követni és megismertetni hazai magyar képzőművészeink munkásságát. További szempont a változatosság, eszerint széles skálán igyekszünk közönség elé vinni a képzőművészetet, beleértve az amatőr alkotók munkáit is, melyeket kamaratárlat-sorozat keretében mutatunk be.- Milyen kiállításaik voltak az elmúlt évben?- Bartusz Júlia naiv festő kamaratárlatával nyitottuk kiállításaink sorát, majd a Dunamenti motívumok című tárlaton láthatták az érdeklődők Janiga József, Kopócs Tibor, Kocsis Ernő és Lipcsey György alkotásait. Ezután gyer- mekrajz-kiállítás következett. A Jókai-napok szerves részeként rendeztük meg a Dél-Szlovákia amatőr képzőművészete című kiállítást, s szintén a Jókai-napokkal egyidőben valósult meg a Komár- no-Komárom fotókiállítás is, amely a két testvérváros fotoklub- jai tízéves együttműködésének eredményeit volt hivatva bemutatni. Vincent Hložník nemzeti művész nagyszabású tárlatát az SZNF 40. évfordulójának és a művész 65. születésnapjának alkalmából rendeztük. Ezt követően a nyitrai Studený Galériától vettünk át egy kiállítást, amelyen hét neves szlovákiai művésznő kézi szövésű textiljeit láthatták az érdeklődők. Bíró Bélának, múzeumunk fotósának a felvételeiből is rendeztünk tárlatot, majd a hurba- novói Óvónői Szakközépiskola növendékeinek képzőművészeti munkáiból. A sor a hetvenöt éves Csemiczky László nemzeti művész - közel hatvanéves munkásságát átfogó - kiállításával folytatódott, és Broczky Béla amatőr képzőművész kamaratárlatával zárult. Bátdrkeszin (Vojnice) az ottani művelődési házzal közösen rendeztük meg Barta Gyula tárlatát.- Bizonyos hiányosságai ellenére igen kedvező visszhangot váltott ki a Dél-Szlovákia amatőr képzőművészetét bemutató tárlat. Tervezik-e a folytatását?- Igen, bár kicsit más formában, mint azt az elmúlt évben csináltuk. A CSEMADOK Központi Bizottsága is felkért bennünket a rendszeresítésére, de mivel hathatós külső segítség nélkül a tavalyi formában ezt nem lennénk képesek méltó szinten megszervezni, úgy tervezzük, hogy minden évben Dél-Szlovákia egy-egy alkotó csoportjának, képzőművészeti körének munkásságát mutatjuk majd be, időzítve a Jókai-napokra. Ebben az évben például a bodrogközi Tice klub mutatkozik be.- A nyolcvanötös év további kiállításai?- Január huszonötödikén nyitottuk meg Lőrincz Gyula kiállítását, a művész születésének 75. évfordulója alkalmából. Egy másik nemzeti művész, Július Nemčík is bemutatkozik majd Komáromban, s a felszabadulás 40. évfordulójának tiszteletére megrendezzük a nyugat-szlovákiai képzőművészek csoportos tárlatát. Ismét lesz gyermekrajz-kiállítás, és természetvédelmi plakátkiállítást is tervezünk. Minden bizonnyal nagy sikere lesz annak a tárlatnak, melyet a múzeum XVIII. és XIX. századi legértékesebb alkotásaiból állítunk össze. Ez februártól egészen az év végéig lesz megtekinthető a múzeum nagytermében.- Visszatérve még a nyolcvannégyes esztendő tárlataira, melyiket tartja a legsikeresebbnek?- Nehéz a választás. Igen nagy sikere volt Vincent Hložník és Csemiczky László nemzeti művészek tárlatának. Jómagam azonban talán mégis az óvónői szakközépiskola kiállítását érzem a legsikeresebbnek, mert valami újat, ötletek halmazát hozta kiállítótermünkbe. Igen sokrétű anyag került bemutatásra, a krumplinyomattól, báboktól kezdve a plasztikáig. Rengeteg gyerek, rengeteg pedagógus látta, ötleteket merítve munkájukhoz.- Az utóbbi időben bővült a kiállítási lehetőség a városban. Hosz- szabb ideje vannak kamaratárlatok az ifjúsági klub Kisgalériájá- ban, s az elmúlt évben már rendszeresek voltak a kiállítások a CSEMADOK Galériában is.- Mindez nagyon örvendetes, a legfontosabb azonban, hogy ne konkurrálni akarjunk egymással, hanem koordináljuk elképzeléseinket, egészítsük ki egymás tevékenységét, hogy a legtöbbet nyújthassuk a művészetnek, az alkotóknak és nem utolsósorban a közönségnek. Az eddigiek azt mutatják, hogy közös tevékenységünk jó irányban halad. NÉMETH GYULA Janiga József: Tanya P éldálóztak a minap. Bezzeg ott könnyű, mert X. Y. érti a dolgát. Mintha elfelejtenék, hogy egyetlen ember szakértelme, elkötelezettsége és szakmájába vetett hite kevés ahhoz, hogy egy faluban a kulturális élet kimozduljon nyugalmi helyzetéből. Néptáncegyütteseink, amatőr színjátszó csoportjaink vezetői köEgy fecske...? zött többen is vannak, akik látszatra egyedül hordozzák vállukon az együttes minden gondját. Kétségtelen, hogy olykor az áldatlan körülmények, a hiányzó támogatás, a csekély költségvetés pótlást kívánnak. Ezt pedig leginkább az elhivatottság, a jó ügy mellett való kiállás és a másokat is tettekre serkentő megszállottság pótolhatja. Persze nem a végtelenségig. Jó esetben az elért eredmények, a bizonyítás támogatókat is szerez az amatőr művészeti csoportnak. Előfordul azonban, hogy évekig nem változik semmi, s a rossz körülmények ellenére elért szakmai, művészi sikerek, számottevő anyagi támogatás nélkül, már nem fokozhatók. Az elért színvonal pedig éppen az időközben igényesebbé, önmagukkal szemben követelményeket támasztó tagság számára már nem elegendő. Ilyenkor általában rövidre zárul a kör, s a csoportok megszűnnek létezni. Mondják ezt virághervadásnak, rövid életű dicsőségnek, meg egyebeknek, de akik ezt mondják, rendszerint nem látnak a dolgok mélyére. Az amatőr művészeti mozgalmunkban lehet valaki kiemelkedően képzett, tehetséges, de a közösségi életformához kötődő tevékenység sajátosságai miatt magányosan soha sem érhet el eredményt. Ha nem talál társakra, ha nem talál rokonlelkekre - nem alakíthat néptáncegyüttest, kisszin- padot, vagy kórust. Ezért is érzem sértőnek a megjegyzéseket, amelyek olykor egyéni törekvéseik eredményeinek mondják ezt vagy azt a sikert. Kétségtelen, hogy csoportjuk - az általuk irányított közösség - érdekében kérnek, követelnek, de sohasem önmaguk dicsőségére teszik ezt. Ha mégis, akkor sérült jellemű lehet az illető, olyan ritka kivétel, aki szerint nem ítélhető meg a nagy többség. Példálóztak a minap. Bezzeg elfeledték, hogy X. Y. társak, szövetségesek nélkül szélmalomharcot vivna. Holott ő a szélmalmokat is a maga oldalára állította. Nem a saját, hanem a közösség búzáját őrleti lisztté. (d-n) ÚJ SZÚ 4 1985. II. 4.
