Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-04 / 29. szám, hétfő

Mától egy hétig műkorcsolya és jégtánc EB a Scandinaviumban $abo«čík: „Szép emlékeim vannak Göteborgról“ Példás együttműködés Nagyüzem volt hetekig a szlovák főváros ružinovi Téli Stadionjá­nak jegén. A Göteborgba tartó műkorcsolyázóink zöme - a Holá -Foltén jégtánckettőst kivéve - itt készült kontinensünk legjobbjainak találkozójára. TIZENHÁROM ÓRA. A korcso­lyázóknak a rövid szünet éppen annyira volt elég, hogy egy kicsit kifújják magukat, máris folytatódik az edzés. Megszólal a zene: Klasszikusok a Londoni Szimfoni­kus Zenekarának előadásában, rock ritmusban. Jozef Sabovčík melegítőben is elegáns a jégen. Kűrje ugyanaz, amit tavaly láttunk tőle, az elején a tripla Axellel.- Jó, itt vigyázz a kézmozdulat­ra! Egyenes testtartást - állítja meg többször is Agnesa Búŕilová tanítványát. Végül nekem odasúg­ja, úgy hogy védence ne hallja. - Most szinte hibátlanul futott. Próbáljuk meg még a négyes le­szúrt Rittbergert. Ez is sikerül.-Az edzéseken rendre meg- ugorja Jozef, de a versenyeken az más. Göteborgban nem fogunk kockáztatni. Havírovban megpró­báltuk volna, úgy beszéltük meg, ha sikerül a tripla Axel, jön a négy­Pillanatok múlva felcsendül a West Side story zenéje, s Barna siklik a jégen. Kürjének koreográfi­ája nagyszerű. Hat triplát ugrik, egyedül a tripla Axellel nem bír. De hát ezt még sokan nem tudják... ESTE NYOLC ÓRA. Ismét kinn van a kis csapat, újra folyik a mun­ka. Most a rövid programok van­nak műsoron. Jozef Sabovčík új összeállítással rukkol ki, tartalmi­lag teljesen más, mint az előző évi, főként a lépéskombináció új, nehezebb. Barna ebben is sokat javult, dinamikusabb, robbanéko­nyabb lett. Utánuk jönnek a páro­sok, majd a lányok, akik ugyan nem utaznak az EB-re de ők is szorgalmasan gyakorolnak. Bizony már későre jár az idő, amikor korcsolyázóink elhagyják a jeget. Fáradtan, de komolyan. Az öltözőben már újra visszatér a jókedv. Valamennyien élvezik a pihenőt, ami ugyan rövid, mert másnap újra kezdődik minden élőiről. Egészen péntekig... Akkor az­tán előkerültek a kúrruhák, a bő­röndök, s a hét végén a kis csapat elutazott Göteborgba, a Scandiná- vium csarnokba: Ez lesz az ottho­na a nyolctagú csehszlovák csa­patnak. Itt küzdenek a helyezése­kért, s Jozef Sabovčík talán az érmek valamelyikéért.- Szép lenne, - mondta búcsú­zóul legjobb versenyzőnk - ha sikerülne dobogóra kerülnöm. A Scandináviumban jutottam első ízben a legjobb tíz közé. Az 1980- ban volt, s én 16 éves voltam. Reméljük öt év elteltével még szebb emlékekkel tér haza Jozef Sabovčík, s vele együtt a csapat többi tagja. URBÁN KLÁRA Holnap stadionavatás Holnap a mexikói Queretaroban Miguel de la Madrid, Mexikó köz- társasági elnöke, Joao Havelan- ge, a FIFA elnöke és Hermann Neuberger, a FIFA világbajnoki szervező bizottsága elnökének je­lenlétében felavatják az 1986. évi világbajnokság döntőjére készült stadiont. Egyébként Neuberger a FIFA megbízottjaként végigjárta a to­vábbi 11 stadiont, hogy meggyő­ződjék az átalakítási munkák me­netéről. E napokban Joao Havelange ismerteti elképzeléseit, amelyek szerint december 15-én akarják elkészíteni a világbajnoki 24 tagú döntő hat csoportjának beosz­tását. Ahol sokoldalú sporttevékenységre van lehetőség ÚJ SZÚ 1985. II. 4. Ipolybalogon (Balog nad Ipľom) 1929-ben hallottak először a lab­darúgásról beszélni. Akkor még a rongylabdát rúgták, olykor az országúton majd levonultak a li­balegelőre. Ott létesült az első labdarúgó-pálya. Az első tétre menő mérkőzés egyúttal nemzet­közi találkozó volt, hiszen az Ipoly túloldalán levő magyarországi Ipolyvecével mérték össze tudá­sukat. Akkor még mezítláb rúgták a rongylabdát, a játék kedvéért senki sem akarta tönkretenni egyetlen ünnepi cipőjét. Azután tavasztól őszig vasárnap délutá­nonként folyt a labdarúgás, szinte az egész falu kíváncsian nézte a mérkőzéseket. A negyvenes évek elején már a szomszédos falukba is ellátogattak mérkőzésekre és Ipolybalog labdarúgását másutt is megismerték. A második világháború előtt többen jártak városon iskolába, ott tanultak, laktak, megismerkedtek a labdarúgással, s hazatérve a többieket is tanították. Az ötve­nes évek legjobbjai már a szó akkori értelmében vett modern csapatot alakítottak. Ez volt az első a kékkői (Modrý Kameň) járás területén. A járási bajnokságban szereplő csapatok sorra az ipoly- balogiakat szerették volna legyőz­ni. Az egyes mérkőzések után az Ipoly-menti községben a csapat tagjai egy-egy ellenfelüket meg­vendégelték, így tették szorosab­bá a sportkapcsolatot. A szerelést a játékosok maguk vásárolták. A losonci (Lučenec) járási baj­noki küzdelmekbe 1962-ben be­neveztek, öt év múlva a kerületi I. osztályban szerepeltek. Városi csapatokkal is játszottak, de a fa­lucska csapata nem bírta sokáig az utazásokat, edzés nélkül a mérkőzések iramát. A hetvenes években az efsz támogatásával sportpálya épült új gyepszőnyeggel, kerítéssel, elké­szült az öltöző, s az efsz azóta is hathatós támogatást nyújt az egyesületnek. A nyolcvanas évek elejéig a járási bajnokság II. osztá­lyának középmezőnyében tanyá­zott a csapat. Jelenleg új együttes van alakulóban és Mihalovics Já­nos játékosedző irányításával már két esztendeje a járási II. osztályú küzdelmek élmezőnyében vég­zett. A cél: bajnoki címet szerezni mind az ifjúsági, mind a felnőtt csapattal. A diákegyüttes két esz­tendeje a járás legjobbja. Biztosí­tottnak látszik az utánpótlás. Az egyesület legeredménye­sebb szakosztálya továbbra is a sakkozóké. A kerületi bajnokság legjobbjai közé tartoznak. Számos járási, kerületi és nemzetközi tor­na győztesei. Alakulófélben Buris Antal vezetésével az asztalitenisz­szakosztály. Készül a tenisz- és atlétikai pálya, tehát újabb szak­osztályokkal bővülhet az egye­sület. Nem feledkeznek meg Ipolyba­logon a tömegsportról sem. Há­rom éve innen indult a legtöbb részvevő a felnőttek járási ráter- mettségi jelvényszerző verse­nyén. Két éve ugyanezt a versenyt már e falu sportegyesülete ren­dezhette meg. Az alapiskola fedett uszodával rendelkezik. Tornater­mében természetesen adottak a sportolási lehetőségek, örven­detes tényként állapíthatjuk meg: fellendülőben van a mintegy ezer lakosú, jelentős sportmúlttal ren­delkező község testnevelése. ZOLCZER LÁSZLÓ Aki az utóbbi időben figyelem­mel követi a jégkorongozók kelet­szlovákiai kerületi bajnokságát, az bizonyára észrevette, hogy ott a hazai csapatokon kívül egy kül­földi együttes is szerepel - a Mis­kolci Kinizsi. Az észak-magyaror­szági gárda tavaly a keleti cso­portban küzdött, idén pedig Spišs­ká Nová Ves, Kežmarok, Levoča, Krompachy, Teplička és Letanov- ce csapatával együtt a nyugati csoportban játszik. A miskolciaknak a Družstevník Letanovce elleni mérkőzésüket megtekintettük. A színhely a Spišská Nová Ves-i sportcsar­nok volt. Az összecsapás a házigazdák fergeteges támadásaival kezdő­dött - a szepességiek fürgébben mozogtak, ügyesebben korcso­lyáztak és magabiztosabban ke­zelték a korongot, összjátékuk is jóval gördülékenyebb volt, mint az ellenfelüké. Az első négy-öt lövést a miskolci kapus még hárítani tud­ta, ám utána néhány percen belül 3:0-ra vezettek a hazaiak. Felföldi György, a miskolciak vezetője: ,,A szakosztályunk mindössze tíz évvel ezelőtt ala­kult. Induláskor nem szőttünk nagy terveket, csupán azt akartuk elérni, hogy a minálunk kevésbé népszerű jégkorongsport helyi hí­vei versenyszerűen is űzhessék kedvtelésüket. Később azon kezd­tük törni a fejünket, hogyan halad­hatnánk e sportág fejlesztésében nagyobb léptekkel. Mivel Magyar- országon kevés a tanítómester, arra gondoltunk, megpróbálunk a szlovákiai szakembereknél ko­pogtatni. Az ötlet megvalósítása eleinte nehezen ment, ám végül is sikerrel járt s az 1983/84-es baj­nokságban minket is besoroltak a kelet-szlovákiai csapatok közé. Tavaly a keleti csoportban indul­tunk, most a nyugatiban. Igaz, nem játsszuk végig a bajnokságot, hanem csak az első felét, mert utána a hazai kötelességeinknek kell eleget tennünk - otthon az OB ll-ben indulunk. Nekünk az is so­kat jelent, ha csak egy idényt játszhatunk a kelet-szlovákiaiak­kal, annyi idő alatt is rengeteget tanulunk tőlük. Nem vitás, az OB ll-re való felkészülés során hazai csapatokkal is játszhatnánk előké­születi találkozókat, de... Szlová­kiában sokkal jobb csapatokkal mérkőzhetünk. A kelet-szlovákiai­akkal kialakított jó kapcsolatunk­nak köszönhetően kassai edzők is segítenek nekünk, nyáron pedig néhány napra igénybe vehetjük a kassai téli stadion jegét.“ A hazaiak mezőnyfölénye a mérkőzés további részében is tartott, ám olykor szóhoz jutottak a borsod-abaúj-zemplén megyei­ek is, 0:5 után kétszer is betaláltak a letaňovceiek kapujába. Dr. Lukács György, a miskolci­ak játékos-edzője: ,,Nem titok, a szlovákiai csapatok erősebbek, idegenben és a saját jegünkön is legyőznek minket. Mi emiatt nem búsulunk. Tanulni akarunk, s tőlük lehet. Amikor néhány évvel ezelőtt otthon beneveztünk az OB ll-be, az ellenfeleinktől egy-egy mérkő­zésen 15-20 gólt is kaptunk, s közben mi csak hármat-négyet ütöttünk. Az utóbbi időben fordul a kocka. Tavaly a nyolc tagú me­zőnyben már a második helyen végeztünk. Kétségtelen, a szom­szédos ország sportolóival való együttműködés számunkra rend­kívül hasznos. Játékosaink a ke- let-szlovákiai kerületi bajnokság­ban tanulták meg a gyors, kemény játékot, ott sajátították el e sportág elemeit.“ A második harmad vége felé a magyarországi csapat néhány percig méltó ellenfele tudott lenni a házigazdának. Akkor két legta­pasztaltabb jégkorongozója, Bíró Ignác, a többszörös romániai válo­gatottból lett miskolci játékos (oda nősült), valamint az FTC-ből áti­gazolt Kiss András rengeteget küzdve eredményesen szervezte Dr. Lukács György, aki edző is, játékos is. a szerző felvétele a piros mezesek játékát, s volt egynéhány dicséretet érdemlő alakítása az országos ifjúsági vá­logatottban szereplő Majoros Ist­vánnak. Agárdy Csabának és Agárdy Tibornak is. Takács Lajos, a Miskolci Kini­zsi SE jégkorong szakosztályának elnöke: „Rendkívül hálásak va­gyunk a két ország illetékes sport­hatóságainak azért, hogy tervünk megvalósításában támogatnak minket. A kelet-szlovákiai csapa­tokat azért is köszönet illeti, mert vállalják az oktató szerepét, vala­mint az utazásokkal járó többletki­adásokat. Mi tagadás, részben az ó érdemük is, hogy városunkban a jégkorongsport szinte szemláto­mást fejlődik és egyre népszerűb­bé válik. Megjegyzem, Miskolcon 1981-óta van műjégpálya... Ami pedig a terveinket illeti: egy-két éven belül szeretnénk bekerülni az NB l-be.“ Miroslav Staško, a CSSZTSZ Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsá­ga jégkorong szakosztályának el­nöke: „Szívesen nyújtottunk és nyújtunk segítő kezet a miskolci jégkorongozóknak, hiszen mind­ezt a sport fejlődéséért, népeink barátságának további elmélyíté­séért tesszük. Ha ők hozzánk for­dultak ezzel a kérésükkel, nekünk becsületbeli kötelességünk azt a lehető legmegfelelőbben teljesí­teni. Egyesületeinknek a „nem­zetközi bajnokság“ nem jelent kü­lönösebb megterhelést. Ha Mis­kolcra utaznak, elég délután elin­dulniuk, estére odaérnek, éjfélre pedig visszajöhetnek. Nyelvi ne­hézségek nincsenek, megértjük egymást. Kár, hogy a vendégeink csak a bajnokság első felében szerepelnek együtt a mieink- k©l *4 GAZDAG JÓZSEF A férfiak nem akarnak szégyent vallani (Tudósítónktól)- Az elmúlt hét végén Kassán (Košice) talál­koztak a férfiak országos sparta- ______________kiád gyakorlatá­nak szlovákiai oktatói. Megbeszél­ték a felkészülés eddigi tapaszta­latait és megvitatták a további te­endőket. A szemináriumon többek között részt vett Jaroslav Nakla­dal, az említett gyakorlat országos vezetőjének helyettese, valamint Jan Jurčík, a gyakorlat szlovákiai vezetője is. Amint azt az illetéke­sek ezen az értekezleten elmond­ták: eddig szinte mindenütt jól ha­lad a férfiak spartakiádgyakorlatá­na k betanítása, a csoportok több­sége az időrendi terv szerint dol­gozik, készül az idei legnagyobb tömegsport-seregszemlére. Ja­roslav Nakladal külön köszönetét mondott a keletszlovákiaiaknak. Ebben a kerületben ugyanis az eredeti elképzelésnek megfelelő­en 3000 férfi tornázik. A szemináriumon megjelent vendégek ellátogattak a Cseh­szlovák Testnevelési Szövetség kerületi bizottságára is. Ott Tibor Zitrický, a szövetség kerületi titká­ra tájékoztatta őket a kerület álta­lános fejlődéséről, a felszabadulás óta eltelt 40 esztendő építőmun­kájának eredményeiről. (gazdag) A MÚLT HÉT EGYIK NAPJA, DÉLI 12 ÓRA. A jég egyik szélén Jozef Sabovčík már egy órája szorgalmasan gyakorolja a kötele­ző figurákat. Körzővel újabb nyol­casokat rajzol. A horog után bosz- szúsan megáll, valami nem tetszik neki. Agnesa Búŕilová edző és Karol Divín szakfelügyelő köze­lebb megy, alaposan szemügyre veszi a jégbe vésett vonalakat.- Itt, a másik körbe való elru­gaszkodásnál a hiba - hangzik a két kritikus szempár ítélete. - Milliméternyire pontosan kell visszamenni ugyanazon a vona­lon, mert a szigorú pontozóbírák a legkisebb hibát is kíméletlenül büntetik. A szarajevói olimpia bronzér­mese nincs könnyű helyzetben. A havírovi országos bajnokságon vereséget szenvedett Petr Barná­tól. így most még nagyobb oda­adással gyakorol. Búŕilová edző ennek ellenére borúlátó.- Jozef sokáig sérült volt, előbb víz volt a térdé­ben, aztán beteg volt, s csak októ­berben kezdett edzeni. Emiatt maradt el a nem­zetközi verse­nyekről. Egyedül Tokióban állt rajt­hoz. Aztán újabb balszeren­cse érte, nem is merem mondani, az új cipő csú­nyán feltörte a lá­bát, a lábujjától a bokájáig be­gyulladtak az inak. Emiatt két hétre kiesett az edzés. Néhány mé­terrel arrébb az újdonsült bajnok, Petr Barna rója a köröket.- Kitűnő - bó­logat elismerően a közben nagy táskákkal érkező Jarmila Martin­ská, a göteborgi küldöttség veze­tője tavaly óta rengeteget javult a fiú iskolagyakorlata. A párosok a pálya másik felé­ben kaptak helyet. Lenka Knapová és René Novotný, Dagmar Ková- ŕová és Jozef Komár most szóló­ban próbálgatja az ugrásokat, a lépéskombinációkat. Jozef Sabovčík és Agnesa Búŕilová - útra készen (ČSTK - felvétel) fordulatos is. De nem sikerült... Tudja, érdekes típusú versenyző Jozef. Van úgy, hogy nem megy az elején, s mégis fantasztikusan harcol tovább, önmagát is felül­múlja. Máskor viszont a kezdeti balsiker teljesen letöri.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom