Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-27 / 49. szám, szerda

A bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésének programja GAZDASÁGI ÉLETÜNK FEJLŐDÉSÉÉRT írtai Nagy Kázmér, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere új szú 5 1985. II. 27. A 7. ötéves tervidőszakban népgazdaságunk alapvető felada­ta a munka hatékonyságának, mi­nőségének és gazdaságosságá­nak javítása. Ezt a feladatot a CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa tűzte ki, egyidejűleg hangsúlyozva annak szükségét, hogy a bérek fejlődé­sének összhangban kell állnia munkánk eredményeivel, a lakos­ság jövedelmének az anyagi erő­forrásokkal és a javadalmazásban következetesen érvényesülnie kell az érdemek alapelvének. Ezért az utóbbi években a bérpolitikának is az a célja, hogy cselekvően fel­használja az anyagi érdekeltsé­get, céltudatosan tökéletesítse a normabázist. Ez a termelési, a technológiai és a munkafegye­lem szilárdításának fontos előfel­tétele és egyben a termelési folya­matban az emberi tényező aktivi­tása mozgósításának leghatáso­sabb eszköze. A párt- és az állami szervek ezért kiemelt figyelmet szentelnek ezeknek a feladatoknak. A gazda­ságirányítás minden szintjét arra ösztönzik, hogy a bérpolitika gya­korlásában érvényesítsék a kon- cepciózitást és a tervszerűséget és elmélyítsék a kereset differen­ciálását, összhangban az egyének és a munkakollektivák tényleges hozamával. A vállalati, az üzemi és a személyi érdekeltségben el­sőrendű fontossága van annak, hogy biztosítsuk a kiváló minősé­get, a hatékony exportot, a gya­korlatban gyorsan alkalmazzuk a tudományos-műszak fejlődés eredményeit, gazdaságosan fel­használjuk a nyersanyagot, az energiát, az üzemanyagot és az emberi munkát. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a dolgozók helyesen érvényesített anyagi és erkölcsi érdekeltsége olyan hatásos eszköz, amely na­gyon ösztönzően hat és támogatja a tervfeladatok sikeres teljesí­tését. Ezért a népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítése komplex intézkedéseinek szerves része­ként fontos lépésekre került sor az anyagi érdekeltség rendszerében. A béreszközök létrehozását és szabályozását szolgáló előírások­ban megvalósított módosítások és változtatások célja az arányos bérfejlesztés - a kifizetésre kerülő bérek volumenjének szigorú össz­hangja a nemzeti jövedelem tény­leges gyarapításával. Az eddigi eredmények meg­erősítik, hogy a 7. ötéves tervidő­szakban érvényes szabályok ked­vezően hatnak a dolgozó kollektí­vák magatartására és anyagi ér­dekeltségének orientációjára. Er­ről tanúskodik például a termelés anyag- és energiaigényességé­nek kedvező alakulása. Ez az anyag- és energiaigényesség az utóbbi években az előző ötéves tervidőszak éveihez és a 7. ötéves tervhez képest gyorsabban csök­kent. Ennek ellenére ezeket az eredményeket nem becsülhetjük túl, hiszen elsősorban a könnyeb­ben feltárható tartalékok felhasz­nálásának köszönhetőek. Egy lépés előre a normák objektivitásában a' szövetségi kormány 1980- ban jóváhagyta a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelé­se programjának alapelveit, felté­teleit, kritériumait és módját. Meg­valósítása első szakaszában, 1981-től népgazdaságunkban ar­ra törekedtünk, hogy:- elterjesszük és tökéletesítsük a munkafogyasztás normáit és az egyéb műszaki-gazdasági normá­kat és érvényesítésüket a termelé­si és a bérgyakorlatban;- elmélyítsük a bérezés ösztön­ző formáinak hatását;- következetesebben érvénye­sítsük a javadalmazásban, a mun­ka- és bérfegyelem szilárdításá­ban az érdemek alapelvét. A bérrendszer gazdasági haté­konysága növelése programjának értékelése szerint az 1981-1984- es években az alapvető termelési tárcákban lényegében eleget tet­tünk a munka normázása és ész- szerűsítése feladatainak. Az SZSZK kormánya által irányított tárcákban az új normák több mint 70 ezer dolgozóra vonatkoznak. Ezekben a tárcákban jelenleg a dolgozóknak mintegy 60 száza­léka dolgozik a munkafogyasztási normák szerint. A teljesitménynor- mák objektivizálását követően fő­leg az ipari szervezetekben csök­kent az ilyen normák nem kívána­tosán magas átlagos túlteljesíté­sének mértéke. Hozzáfogtak ah­hoz is, hogy normázzák a műsza­ki-gazdasági dolgozók létszámát. A normák objektivizálásának fo­lyamata azonban a vállalatoknál nem volt egyformán következetes. Előfordult, hogy a normák egy ré­szét az elavult termelési és tech­nológiai eljárások alapján pontosí­tották, nem indultak ki a munka ésszerű megszervezéséből. Ezért egyes pontosított és új normák esetében jelentősek a tartalékok és ezek a normák nem eléggé kiegyensúlyozottak. Hiányosság az is, hogy különféle okoknál fog­va a termelési és a bérezési gya­korlatban elodázták az új, objekti- vizált normák alkalmazását. Na­gyok a tartalékok mindmáig az egyéb műszaki-gazdasági nor­máknak - a minőségi, a nyers-, az alapanyag és az energia fogyasz­tása, az energia, a kapacitás, a készletek kihasználtsága nor­máinak elterjedettségében és színvonalában. Elterjesztésükkel és színvonaluk javításával a szer­vezeteknek meg kell teremteniük a premizálás és a jutalmazás megbízhatóbb bázisát. Az alapvető bérezési formák te­kintetében fokozatosan csökkent az időbér és növekedett a teljesít­ménybér hányada. A szervezetek zöme a premizálás és a jutalma­zás mutatóit határozottabban ori­entálta a terv minőségi vetületeire. Az egyének viszonylatában a pré­miumok differenciált szintje szoro­sabban kötődött a munka igényes­ségéhez. Pozitívan értékelhető az is, hogy elterjedtebbé vált a mun­kások valamint a műszaki-gazda­sági dolgozók személyi értékelé­se. Eredményesen alkalmazzák a munka szervezésének és java­dalmazásának brigádrendszerű formáját. A gyakorlat arról tanús­kodik, hogy ez az érdemek szerinti javadalmazás elmélyítésének ha­tásos eszköze. A bérrendszer gazdasági hatékonysága növelése második szakaszának fő céljai Ez év elejétől fokozatosan hoz­záfogtunk a bérrendszer gazdasá­gi hatékonysága növelése prog­ramja második szakaszának meg­valósításához. Ez a szakasz szer­vesen kötődik az első szakasz lépéseihez és eredményeihez. Folytatását jelenti a munkafo­gyasztási normák objektivizálásá­nak és elterjesztésének, a munká­sok és a műszaki-gazdasági dol­gozók új bértarifái bevezetésének. A normázás fontos ésszerűsítő lé­pése az, hogy a műszaki-gazda- sági dolgozók javadalmazására vonatkozó új, egységes országos előírással, amely minden iparága­zatra vonatkozik, helyettesítjük az egyes tárcák eddig érvényes 87 bérezési előírását. Ennek az elő­írásnak része az egységes képesí­tési katalógus is, amely követke­zetesen épül a széleskörűen értel­mezett funkciókra. Kiadás előtt áll a munkáshivatások képzettségi katalógusának kiegészítése is, amely magába foglalja a nevelési­oktatási rendszer új törvénye vég­rehajtó intézkedéseinek hatását is. E program második szakaszá­nak megvalósításához csak azok a vállalatok foghatnak hozzá, amelyek sikeresen eleget tettek már az első szakasz feladatainak. A program második szakaszá­nak fő céljai és szándékai a követ- kezöek.- a munka javadalmazásában következetesen érvényesíteni az érdemek alapelveit és a személyi anyagi érdekeltséget a gazdaság- fejlesztés fő feladataira, a magas fokú hatékonyságra, a minőségre, a gazdaságosságra, a műszaki fejlesztésre és az exportra orien­tálni;- a bérintézkedéseket a legszo­rosabban egybekapcsolni a telje­sítőképesség és a társadalmi munkatermelékenység növekedé­sével; ezzel kell hozzájárulni a magas fokú igényesség légköré­nek kialakításához, a termelési, a munka- és a bérfegyelem meg­tartásához, a munka mértékének és javadalmazásának ellenőrzé­séhez;- elterjeszteni és tökéletesíteni a normabázist, érvényesíteni a bérezés hatásos ösztönző for­máit és azokat a társadalmilag döntő fontosságú irányokra orien­tálni;- elmélyíteni a tarifarendszer­nek - a képesítési katalógusoknak és a bértarifáknak - szerepét és összehangolni a gazdaságfejlesz­tés időszerű szükségleteivel;- szélesebb mértékben alkal­mazni a munkások és a műszaki­gazdasági dolgozók személyes értékelését és ezzel elmélyíteni a kereset-differenciálást, össz­hangban a hosszú távú megbíz­ható teljesítményekkel, a szaktu­dással és a munkakezdeménye­zéssel;- nagyobb elismerésben része­síteni a termelést megelőző sza­kaszok képesített és sokoldalúan felkészített dolgozóit, valamint a kiváló szakembereket, közvetlen függőviszonyban munkájuk és a gazdálkodás eredményeivel;- leegyszerűsíteni a bérrend­szert, megszilárdítani a vállalaton belüli gazdasági elszámolást, foly­tatni a munka és a javadalmazás szervezése brigádrendszerű for­májának bevezetését, aktivizálni a dolgozók részvételét az irányí­tásban és fejleszteni a munkakez­deményezésnek valamint a szo­cialista munkaversenynek sokrétű formáit. A bérrendszer gazdasági haté­konysága növelése programja második szakasza megvalósítá­sának előkészítéséhez az irányí­tás minden szintjén az állami, a párt-, a gazdasági, a szakszer­vezeti, valamint az ifjúsági szervek és szervezetek egységes eljárá­sának alapelvei szerint fogtak hozzá. A fő termelési tárcák, a ter­melési-gazdasági egységek és a gazdasági vállalatok politikai­szervezési intézkedéseket tettek az előkészületek biztosítására. A program második szakasza előkészítésének és fokozatos megvalósításának rendkívüli je­lentőségét az is kiemeli, hogy a Kormány Bérbizottsága, a mun­ka- és a szociálisügyi minisztériu­mok, az ágazati központi szervek, a termelési-gazdasági egységek szüntelenül figyelemmel kísérik és ellenőrzik. A második szakasz fel­adatai megvalósítása eldöntésé­nél elsőrendű szempont a terme­lési-műszaki és a gazdasági ered­mények javításának hozama. A program második szakaszá­nak konkrét politikai termelési-mű- szaki és bérezési-műszaki előké­szítése a leginkább előrehaladott azoknál a vállalatoknál, amelyek a központi szervekkel egyetértés­ben már ez idén számolnak e sza­kasz megvalósításával. A Kor­mány Bérbizottsága 1985. január elsejei hatállyal jóváhagyta a meg­valósítást az első két szervezet­ben, a Kelet-szlovákiai Vasműben valamint a ČKD Kutná Hora-i üze­mében. Az SZSZK kormánya által irá­nyított tárcákban a program máso­dik szakaszának 1985. évi megva­lósítása iránt eddig 213 ezer dol­gozót foglalkoztató 76 szervezet tanúsított érdeklődést. Erre vonatkozó kérelmük meg­tárgyalásának és jóváhagyásának a kővetkező előfeltételei vannak;- a program második szaka­szának megvalósítása csak azok­nak a szervezeteknek engedé­lyezhető, amelyek maradéktalanul eleget tesznek a szövetségi kor­mány 32/1984 sz. határozatával jóváhagyott kritériumokból és elő­feltételekből következő felada­toknak;- a szervezetek kérelmét, ame­lyeket a Kormány Bérbizottsága ítél meg, az illetékes központi szerv, a szövetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium elé ter­jeszti;- azokat a kérelmeket, amelyek megítélésre nem kerülnek a Kor­mány Bérbizottsága elé, az egyes tárcák irányító bizottságai döntik el;- az illetékes munka- és szoci­álisügyi minisztérium képviselői, akik tagjai az egyes tárcák irányító bizottságainak, indokolt esetben fenntartással élhetnek a program második szakasza megvalósítá­sával kapcsolatban. Az ilyen ese­tekben a szervezetek kérésére ezt a kérdést az illetékes munka- és szociálisügyi miniszter, illetve az ágazati miniszter, az SZKT titkára, illetve a Cseh vagy a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkára szintjén döntik el. Amennyiben itt sem kerül sor megegyezésre, a kérelmet a Kormány Bérbizott­sága elé terjesztik;- azok a szervezetek, amelyek 1984. évi gazdasági tevékenysé­gének eredményeit „fenntartás­sal“ fogadták és előirányozták a „különleges ellenőrzési rend­szer“ alkalmazását, szintén hozzá­foghatnak a program második sza­kasza megvalósításának előkészí­téséhez. Az új bérezési feltételek alkalmazásával azonban csak ab­ban az évben számolhatnak, amelyben megteremtik a kedvező gazdasági eredményeknek és a színvonalas politikai-szervezési felkészítésnek sokoldalú előfelté­teleit;- a központi szervek a szövet­ségi kormány 324/84 sz. határozata értelmében az 1984-ben felhasz­nálatlan béreszközöket felhasz­nálhatják a program második sza­kaszának megvalósítására;- a központi szerv - a szövet­ségi kormány 324/84 sz. határo­zata értelmében - annak a szer­vezetnek, amelynek engedélyt adott a program második szaka­szának megvalósítására, bele­egyezését adhatja, hogy ehhez a megvalósításhoz felhasználja az 1984. évi jutalmazási alapnak ma­radék részét, mégpedig legfeljebb a tervezett éves béreszköz-volu- men egy százalékáig terjedően; az adott tárca olyan szervezetei, amelyek engedélyt kapnak a prog­ram második szakaszának meg­valósítására, globálisan a béresz­közök tervezett éves volumenjé­nek legfeljebb a 0,5 százalékát használhatják fel;- a központi szerv vagy a tárca irányító bizottsága az 1984. évi jutalmazási alap fennmaradt részé­nek felhasználását csak azoknak a szervezeteknek engedélyezheti, amelyek legkésőbb 1986. január 1 - éig beleegyezést kapnak a prog­ram második szakaszának megva­lósítására;- a központi szerv, illetve a tár­ca irányitó bizottsága az 1984. évi jutalmazási alap fennmaradt ré­szének felhasználhatóságát füg­gővé teszi a munkatermelékeny­ség és az átlagbérek növekedése közti arány megtartásától; ezt az arányt a szervedet számára meg­szabja. Ennek az aránynak meg nem tartását a terv- és a bérfegye­lem megszegésének minősiti és ezért a felelős dolgozókat bírsá­golja. A bérrendszer gazdasági haté­konysága növelése programjának megvalósítása nagy mértékben függ a javadalmazás erőforrásai­tól. A szervezeteknek elsősorban a munkatermelékenység növelé­sével, a jobb gazdálkodással és nagyobb hatékonysággal kell elő­teremteniük az új bértarifák beve­zetéséhez, s ezáltal az átlagkere­setek gyorsabb növeléséhez szükséges eszközöket. Ezzel egyidejűleg a terven felüli béresz­közök létrehozása elsősorban a kezdeményezőtervek elfogadá­sától, s az ebből következő - bér­eszközöket gyarapító - előnyöktől függ. Az átlagkeresetek növelésének jelentős erőforrásává kell hogy váljon a munkaerő abszolút meg­takarítása, vagyis a tervfeladatok teljesítése kevesebb dolgozóval. A szervezet az igy megtakarított béreszközöket felhasználhatja a személyes anyagi érdekeltség növelésére. E tekintetben tapasz­talataink szerint ta(án a legna­gyobb tartalékok vannak számos szervezetben. Ezeket eredménye­sebben kell felhasználni a bér­rendszer gazdasági hatékonysága növelése programjának megvaló­sítására. A szervezetek az órabérek nö­velésének bizonyos erőforrásaira tehetnek szert a túlórák csökken­tésével is. Hiszen mindmáig szá­mos vállalatnál túl sok a túlóra, ami főleg az irányító munka hiá­nyosságaival magyarázható. Minisztériumunk gesztorként következetesen igényelni fogja, hogy az egyes tárcák, a termelési­gazdasági egységek, a vállalatok, felelős dolgozóik, valamint az irá­nyító és a szakmai bizottságok felelősségteljesen ismertessék a dolgozókkal a bérrendszer gaz­dasági-hatékonysága növelése programja második szakaszának előkészületeit és megvalósítását. Már az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy ez rendkívül igényes munka, amely hatásos és átfogó szakmai valamint tömegpo­litikai és szervézési előkészülete­ket követel nemcsak az irányitó szervek szintjén, hanem minden dolgozótól. Ezért minden vezető gazdasági dolgozónak, az FSZM és a többi társadalmi szervezet tisztségviselőinek, a munkakollek- tiváknak, valamint az összes dol­gozónak érdeke, hogy a pártszer­vezetek cselekvő támogatásával és irányításával minél szélesebb körben bekapcsolódjapak a bér­rendszer gazdasági hatékonysága növelése programjának megvaló­sításába, ezáltal hozzájáruljanak gazdaságunk intenzifikálásához és a díjazásban az érdemek szocialis­ta alapelve hathatósabb érvényesí­téséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom