Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-27 / 49. szám, szerda
Az unokák nem felejtenek PARTIZÁNHARCOK MYJAVA KÖRNYÉKÉN 1944 szeptember közepén huszonegy szovjet és szlovák partizán indult útnak Szlovákia felé a kijevi repülőtérről. A csoport parancsnoka Hja Dibrov volt. Az ejtőernyősök Žabokrekyban értek a földre és onnan a morva-szlovák határ felé tartottak. Kapcsolatba léptek Miloš Uher Húrban partizáncsoportjával és a parancsnokok megbeszélése eredményeként megalakult a II. Sztálin partizánbrigád. A brigád néhány nappal megalakulása után eredményes támadást intézett Stará Túrában a német helyőrség ellen. A következő nap, október 13-a, szomorúan végződött. - Mičov határában Dib- rovval és Miloš Uherral együtt az erdő felé mentünk - emlékezik Jozef Brunovský, a brigád volt tagja. - Hirtelen lövés dördült el. Ekkor figyeltem fel a bokrok mögött lapuló német tábori csendőrökre. Kezemet találat érte, de azért célba vettem a támadókat. Újabb ellenséges lövés süvített el mellettem és Hja Dibrov összeesett. A karomban halt meg. Egy tanyán temettük el. A háború után holttestét szülőfalujába, az ukrajnai Alek- szandrijba vitték át. Dibrov halála után a brigád vezetését Jozef Brunovský vette át. 1944-1945 telén az ellenség hátországában eredményesen folytatták harcukat. Myjava és Stará Tura környékén is azt bizonyították, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelést nem tudták leverni. A Bzince pod Javorinou melletti Cetuna települést és környékét csillogó hótakaró borította negyven évvel ezelőtt. Hajnalban az őrségben levő Borisz hangja szakította félbe a mély csendet: - Jelszó! - öt - válaszolt Martin Kavický. Az őrhelyről azonnal elhangzott a következő szám - Négy. A számokat sokszor változtatták, de összegük mindig csak kilenc lehetett. Ha nem ennyi volt, az őr azonnal lőtt. Az éberség rendkívül fontos volt, hiszen az öltözet alapján nem lehetett megkülönböztetni a partizánokat a fasisztáktól. Csupán annyi volt az eltérés köztük, hogy a partizánok sapkáján csehszlovák nemzeti színű szalag volt, míg Thun őrnagy Edeleiss egységének gyilkosai vörös kendőt hordtak a nyakukban. A partizánok február 27-én támadták meg a német és szlovák fasisztákból álló Edelweiss egységet. Hajnalban értesítették Miloš Uhert, a II. Sztálin brigád alapját képező Húrban egység parancsnokát, hogy a fasiszták elfoglalták Cetunát, rabolnak és a lakosságot ki akarják végezni, mert segítséget nyújtott a partizánoknak. Azonnal támadásba lendültek. Egész nap ropogtak a fegyverek. Minden házért súlyos harcokat kellett folytatni. Látták, hogy a faluban nemcsak negyven raboló gárdista volt, amint azt az első jelentések említették. Ján Repta csapatának és a Jozef Brunovský vezényletével harcoló osztagnak a segítségével sem sikerült bevenni a vendéglőt és a szomszédos épületeket. A partizánok egymás után háromszor is támadást intéztek a vendéglő ellen, amelyből egy nehéz golyószóró szüntelenül golyózáport zúdított rájuk. Csak később derült ki, hogy Cetu- nában az Edelweiss 500 katonájával vette fel a harcot a 360 partizán.- Gašparikék pajtájánál, a cetu- ni bolt közelében álltunk. Miloš Uher innen irányította a harcot. ,,Tartsunk ki, fiúk“ mondotta éppen, amikor a halálos találat érte. Anton Jakubík, parancsnokhelyettes is akkor esett el. összesen 16 partizán vesztette életét, huszonhármán megsebesültek. A sérülteket a lakosok segítségével a partizánok tábori kórházába vitték. A fasiszták közül 160-an haltak meg, hetvenen megsebesültek. Uher és Jakubík halála után Martin Kavický vette át a Húrban csoport vezetését. Martin Kavický ma a myjavai Szlovák Szerelvénygyárban dolgozik, ott beszélgettünk a négy évtizeddel ezelőtti eseményekről. Miloš Uherre, az SZNF hősére emlékezett, aki a háború elején esztergályosként dolgozott. - Kiváló szakember volt. A felkelés kitörése után először azt a feladatot kapta, hogy további elvtársakkal együtt szerezzen fegyvereket a Nové Mesto nad Váhom-i kaszárnyából és juttassa el ezeket a Stará Turá környéki tanyákra. Már azelőtt is kapcsolatban állt a szökött szovjet hadifoglyokkal. Megemlékezett a többi myjavai partizánról is, akik közül sokan életüket vesztették a harcokban. A II. Sztálin brigád Uher halála után is folytatta a harcokat. A partizánok többsége a nappalokat a havas erdőkben töltötte, éjjel a tanyasiak adtak nekik szállást. Sokuk fagyási sérüléseket szenvedtek, de ez sem akadályozta őket abban, hogy szüntelenül támadásokat intézzenek a gyűlölt fasiszták ellen.- Találkozásunkat a Vörös Hadsereg katonáival sohasem felejtem el. Április 7-én Dolný Lopa- šov mellett Csamarov ezredes katonáihoz csatlakoztunk és együtt szabadítottuk fel Brezová pod Bradlom-ot - emlékezik Martin Kavický. A II. Sztálin brigád 265 ütközetet vívott, több mint háromezer fasisztát tett harcképtelenné. A brigád tagjaival beszélgetve valamennyien megemlítették, a helyi lakosság óriási áldozatvállalását, a partizánoknak nyújtott segítségét. - A tanyasiak nélkül meg sem tudtunk volna mozdulni - hangsúlyozta Martin Kavický. - Segítettek azzal, hogy szállást adtak, megosztották velünk utolsó falatjukat, ruhát kaptunk tőlük és értékes híreket az ellenség megmozdulásairól. Ezek a családok nagy kockázatot vállaltak. Mi megköszöntük a segítséget, harcba mentünk vagy az erdei bunkerekbe húzódtunk. Ők azonban maradtak. A fasiszták pedig vallatták, megverték őket, felgyújtották házaikat. Ennek ellenére senkit sem árultak el közülünk. Mindig tudtuk, hogy jó emberek között járunk, akik készségesen segítenek nekünk. Csakis a lakosság támogatásával harcolhattunk a fasiszták ellen a végső győzelemig. Cetunában, Stará Túrában, Myjavában járva örömmel tapasztaltuk, hogy a nemzeti felszabadító harc hagyományai ma is élnek. Stará Túrában a forradalmi hagyományok emlékszobájában egy barna bőrkabátot őriznek, amelyen még ma is látható annak a lövésnek a nyoma, amely kioltotta Miloš Uher életét. A helyi iskola tanulói büszkék, hogy hajdan az ő iskolájukba járt az SZNF hőse. Gyűjtik az emlékeket, az iskolai újságba írnak a partizánokról és azokról, akik segítették őket. Pionírcsapatukat Dibrovról nevezték el. A Chirana üzemben két szocialista munkabrigád viseli a szovjet hős nevét. A myjavai szerelvénygyárban több brigádot neveztek el Miloš Uherről. A Nové Mesto nad Váhom-i katonai iskola a javorinai partizánokról van elnevezve. A katonák esküjüket, a pionírok fogadalmukat a Roh hegyen teszik le Miloš Uher és társainak sírjánál. A pionírok gyakran helyeznek el virágot a partizánok cetunai emlékművénél is. A vidéken sok emlékszoba van, ezekben számos érdekes emléktárgyat, a negyven évvel ezelőtti eseményeket meg- örökitő fényképet őriznek. Látogatottságuk azt bizonyítja, a partizánok és az őket segítő lakosok unokái nem feledkeznek meg arról, mit köszönhetnek a bátor harcosoknak, akik fegyvert ragadtak a fasiszták ellen. KAREL KROUPA A rozsnyói (Rožňava) járásban a Honcei Efsz-ben a kiegészítő tevékenységként végzett galvanizálás és építőipari munka az össztermelés 34 százalékát teszi ki. Ezt a szövetkezetei a Gočaltovói Efsz követi a sorrendben. Ezzel szemben a Jelšavai Állami Gazdaságban a kiegészítő tevékenység keretében csupán kőfejtéssel foglalkoznak, ami mindössze 4 százalékos arányt képvisel a vállalat termelési értékében. Ez év elején a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság elemezte a járás mezőgazdasági vállalatainak melléküzemági tevékenységét. Megállapították, hogy minden mezőgazdasági üzemben foglalkoznak valamilyen kiegészítő tevékenységgel. Négy helyen többek között kőfejtéssel foglalkoznak, tíz helyen építési munkákat vállalnak, öt vállalat fafeldolgozással próbálja javítani gazdasági mérlegét, máshol pedig alkatrészket és motorokat gyártanak, valamint gépi berendezéseket javítanak. A Hosszúszói (Dlhá Ves) Efsz-ben például ékszíjtárcsákat készítenek gabonakombájnokra, a lu- beníki és a gočaltovói szövetkezetben gépkocsialkatrészeket javítanak, a Pelsőci (Plešivec) Efsz kombájntengelyeket gyárt és fékberendezéseket javít. A melléküzemági termelésben összesen 199 személy dolgozik, s évi teljesítményük értéke a múlt évben 75 millió korona volt. Amint azt az említett járási szervek is megerősítették, a következő években tovább kell fejleszteni a melléküzemági termelést, méghozzá úgy, hogy az ne menjen a mezőgazdasági termelés rovására. Ezt a tevékenységet úgy kell szervezni, hogy az elsősorban a téli időszakban nyújtson munkalehetőséget a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, s az ott dolgozó személyek az idénymunkák elvégzéséhez minden nehézség nélkül a növénytermesztés rendelkezésére állhassanak. Fontos követelmény az is, hogy ez a tevékenység főleg a mező- gazdaság érdekeit szolgálja, s rend legyen a munkaerő-gazdálkodás és a bérezés kérdéseiben. A tervek szerint a rozsnyói járásban a melléküzemági termelés évi értékének 1990-re el kellene érnie a 148 millió koronát, az ebből származó nyereségnek pedig 30-32 millió korona körül kellene mozognia. (gazdag) Pillanatfelvétel a Lednické Rovne-i Üveggyárból. (Igor Grossmann felvétele) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1985. február 27-én ünnepük házasságkötésük 25. évfordulóját a legdrágább szülők, Miklós Vendel és felesége, Miklós Lujza Jányokon (Janiky). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak szeretettel fiaik: Tibi és Vendi. A jókívánságokhoz csatlakoznak a rokonok és az ismerősök is. Ú-233 ■ Február 15-én ünnepelte 60. születésnapját a drága jó édesapa és nagyapa, Kacska Imre Bodza Lúkyban. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak gyermekei, vejei, menye, unokái: Zolko, Szilviké, Helenka, Ildikó és a kis Kristinka, akik a nagyapa munkában elfáradt kezét sokszor csókolják. A jókívánságokhoz csatlakoznak testvérei családjukkal. Ú-486 ■ 1985. február 27-én ünnepük házasságkötésük 25. évfordulóját a drága jó szülők, Szabó József és felesége, Szabó Gizella Nádszegen (Trstice). E szép ünnep alkalmából kívánnak szívbői, örömteli, hosszan tartó boldogságot, jó erőt, egészséget családjuk körében fiuk: Árpi és Józsika, lányuk: Icu, férje: Laci és a nagymama. Ú-515 ■ Kovács Lajos és felesége Mali- novóban február 27-én ünnepük 39. házassági évfordulójukat. E szép alkalomból szívből gratulálnak, erőt, egészséget kívánnak lányaik: Teri, Gizi, vejük Gyuszi, unokáik: Lali, Gyuszika és Zolika. Ú-533 ■ A legdrágább nagynéninek, Nagyvendégi Máriának Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda — Maié Blahovo) jubileumi születésnapja alkalmából kívánják, hogy szerettei körében töltsön el még sok-sok boldog évet, valamint további nagyon jó egészséget sok-sok szeretettel Gyöngyi férjével, Tiborral és a kis Lóránt. Ú-595 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden rokonnak, ismerősnek, barátnak, akik 1984. december 11-én elkísérték utolsó útjára az apácaszakállasi (Opatovský Sokolec) temetőbe a drága édesanyát, testvért, nagymamát, László Juliannát, akit a halál 64 éves korában ragadott ki szerettei köréből. A gyászoló család. Ú-477 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak és ismerősnek, akik 1985. január 26-án elkísérték utolsó útjára a balonyi (Balon) temetőbe a szerető édesapát, apóst és nagyapát, id. Vass Imrét. Köszönjük a koszorúkat és a sok virágot, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-485 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a Rimaszécsi (Rimavská Seč) Efsz vezetőségének, dolgozóinak, a falu lakosságának, akik 1985. január 29-én elkísérték utolsó útjára a rimaszécsi temetőbe Jéney Nagy Árpádot, akit a halál hosszan tartó, súlyos betegség után, 64 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a virágokat, résztvétnyilvánitásokat, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-510 ■ Fájdalmas gyászunkban hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. január 28-án elkísérték utolsó útjára a csúzi (Dubník) temetőbe a drága jó édesanyát, nagymamát és dédmamát, özv. Bartal Júliát, akit a halál 89. évében ragadott ki szerettei köréből. Emlékét örökké őrzik: lánya, llus, veje Mihály, unokái: Kati, Misi, Gizi, Jozsko, 13 dédunokája és az egész gyászoló rokonság. Ú-539 ■ Megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak és jó ismerősöknek, valamint a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Prefa üzem vezetőségének és a munkatársaknak, akik 1985. február 5-én elkísérték utolsó útjára a vásárúti (Trhové Mýto) temetőbe a drága jó férjet és édesapát, Csölle Bélát, akit a halál 38 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a részvétet és a sok virágot. Gyászoló felesége, fia és leánya. Ú-545 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, akik 1985. január 31 -én elkísérték utolsó útjára a kolárovói temetőbe drága halottunkat, a szeretett feleséget, a drága édesanyát, anyóst és nagymamát, Angyal Rozáliát, akit a halál 56 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút, amelyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló mély fájdalmunkat. Emlékét örökké őrző férje, fiai, menyei, lányai, vejei, unokái: Krisztián, Nikolett, Marián, Arnold, Szabolcs, Richárd és Szabina, valamint testvérei és az egész gyászoló rokonság. Ú-547 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel gondolunk a drága, jó édesanyára és nagymamára, özv. Karácsony Józsefné Ollári Máriára (Izsap - lžop), aki 1980. február 27-én távozott közülünk. Emlékét és szeretetét megőrzik: leánya, Magda és unokái: Irén, Frédi és Bernadett. Ú-380 Hasznos tevékenység ÚJ SZÚ GT 1985. II. 27. Miloš Uher Martin Kavický negyven évvel ezelőtt (Archív felvételek)