Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-21 / 44. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK ^ - - - - - - - A beruházások egyötöde energetikai célokra A Szovjetunióban az idén záruló ötéves tervidőszak, s még erőteljesebben az idei éves terv energiagazdálkodási feladatai már figyelembe veszik a megváltozott helyzetet és a fejlesztési lehetőségeket. A statisztikai adatok tükrében a Szovjetunió villamosenergia-termelése az el-, múlt években egészében véve jó ütemben bővült, az ötéves terv első évében, 1981-ben 1325, 1982-ben 1366, 1983-ban 1416, tavaly pedig 1493 milliárd kilowattóra volt. Az idei terv 1540 milliárd kilowattóra, amely alig marad el az ötéves terv céljától. A villamosenergia-termelés mintegy 80 százalékát a hőerőművek, 7,8 százalékát az atomerőmüvek, 12-13 százalékát pedig a vízi erőművek adják. Az utóbbiak gyors ütemű fejlesztése kiemelt feladat, a hőerőművek változatlanul hosszú távon is megőrzik vezető szerepüket. Az energia- hordozók közül az ötéves tervnek megfelelően a földgáztermelés nőtt a legdinamikusabban - az 1981-es 465 milliárd köbméterről tavaly 578 miliárd köbméterre. Az idei terv 532 milliárd köbméter, ami megközelíti az ötéves tervelőirányzatban szereplő felső határt. A növekmény teljes egészében a nyugat-szibériai lelőhelyekről származik, elsősorban az északisarkkörön túli területekről, s ez érvényes a következő évekre is. A tervek szerint a jamburgi gáz 1986-ban jut el először a fogyasztókhoz. A nyugat-szibériai mezőknek kell biztosítaniuk a kőolajtermelés változatlanul magas szintjét, az elmúlt négy évben megőrizték a 600 millió tonnán felüli szintet; a legjobbnak az 1983-as 616 millió tonnás termelés számított. Tavaly azonban nemcsak a tervtől maradtak el, hanem bizonyos visszaesés is bekövetkezett (a termelés 613 millió tonna volt), s ezt a tyumeni körzet gondjaira vezetik vissza, ami nem egyszerűen csak a rossz természeti feltételekkel függ össze. Az Izvesztyija egyik elemzése a gazdálkodás, a tervezés és a műszaki fejlesztés gondjait emelte ki. Az elmúlt évtizedekben bizonyos értelemben kizsákmányolták a könnyen kiaknázható készleteket, s megfeledkeztek a szisztematikus, megbízható művelésről. Az átállás pedig nemcsak a technikai-anyagi bázis megerősítését, hanem a gondolkodás- mód megváltoztatását is megkívánja. Az idei terv 628 millió tonnával számol, ami megfelel az ötéves terv céljainak. Jóllehet, a következő ötéves terv feladatai még csak most körvonalazódnak, az irányokról határozott jelzést ad a hosszú távú energiaprogram. Ennek első, az 1990-es évek elejéig tartó szakaszában a fő feladat a kőolajtermelés magas szintjének a megőrzése, a szibériai gázkitermelés gyors növelése, az atomenergetika meggyorsított fejlesztése. A második szakaszban, az ezredfordulóig követelmény a földgáztermelés stabilizálása az elért maximális szinten, a növekmény biztosítása, az atomenergia, a külszíni szénfejtések és a megújítható energia- források révén. E feladatok közül feltétlenül küINNEN-ONNAN • A MAGYAR-SZOVJET árucsere-forgalom volumenje idén éri el első Ízben a tervek szerint a 9 milliárd rubelt, ami a tavalyi évhez viszonyítva 4 százalékos növekedést jelent. A Szovjetunió a Magyar Népköztársaság legfontosabb külkereskedelmi partnere. Szovjet forrásból fedezik a magyar földgáz-import 95 százalékát, a vasérc esetében 90 százalék, a kőolaj vonatkozásában több, mint 80 százalék ez a mutató. A Szovjetunióba irányuló magyar kivitel csaknem felét gépek és berendezések, több, mint 30 százalékát pedig agrártermékek alkotják. • BELGIUMBAN felmérések szerint a diákok és főiskolások 89 százaléka kész azonnal abbahagyni tanulmányait, ha menet közben bármilyen alkalmazási ajánlatot kapnak. Kilencven százalékuk hajlandó végzettségüknek nem megfelelő munkát is végezni, attól tartva, hogy az iskola befejezése után nem jutnának munkaalkalomhoz. cipíze míe Az energiaforrások és a felhasználás alakulása a Szovjetunióban lön is kell utalni az atomenergia szerepére, növekedésére. Az ütem meggyorsításáról tavaly szeptemberben külön is határozott az SZKP KB Politikai Bizottsága. Elsősorban az európai országrészben épülnek új atomerőművek - évente 10 ezer megawatt új kapacitás belépését tervezik, ami hozzájárulna a kőolaj helyettesítéséhez. A z energiaszerkezet átalakítása mellett e program rendkívül fontos jellemzője a fel- használás, a gazdálkodás ésszerűsítése, ami minden korábbinál határozottabban megfogalmazott követelmény. Elgondolások szerint az ezredfordulóra a nemzeti jövedelem fajlagos energiaigényének 12-17 százalékos csökkentését kívánják elérni. (F) A magánszektor térhódítása Kínában Az Izvesztyija szovjet napilap egyik minapi számában a magánvállalkozás korábban nem tapasztalt méreteket öltő térhódítására hívja fel a figyelmet Kínában. A szovjet lap az Új Kína hírügynökség jelentését idézi, amely szerint az utóbbi hat évben a magánszektorban alkalmazottak száma megnyolcvan- szorozódott. 1984 végén több, mint 11 milliónyian dolgoztak a magánszektorhoz tartozó kereskedelmi és ipari ágazatokban, közülük 2,7 millió személy városokban és csaknem 8,4 milliónyian pedig vidéken. A lap a továbbiakban arra a megállapításra jut, hogy a múlt év végétől megfigyelhető a kínai városokban a magánvállalkozás szembetűnő fel- élénkülése. Engedélyezték az orvosi magánpraxist, egyre több a magániskola és az utcákon mind sűrűbben tűnnek fel magántaxisok. A kínai sajtóban egyre gyakrabban használt új fogalom - ,,a harmadik ipar“ kifejezés - bukkan fel, amiben elképzelések szerint kulcsfontosságú feladatot kell, hogy játsszon a „magánkezdeményezés“. (A fogalom alatt Kínában a kereskedelem és a szolgáltatások szféráját értjük. - A szerk. megjegyz.) A kínai lapok ugyanakkor több olyan anyagot közölnek, amelyekben különféle ügyeskedéseket és ,,gazdasági bűntetteket“ lepleznek le. Az Izvesztyija cikkének végén arra a megállapításra jut, hogy a felsorolt tények szerint a kínai gazdaságban egyre aktívabb szerephez jut a nem állami szektor. Milliomosok menekülése Svédországról még jó pár évvel ezelőtt általában úgy Írtak, mint az ,,örökös jólét“ országáról. A gazdasági visszaesés azonban végleg eltemette ezt a mítoszt. Néhány vonatkozásban azonban a skandináv országot a mai napig ,,nem sikerült lekörözni“. Változatlanul a legalacsonyabb szintű a csecsemőhalandóság és az átlagos életkor tekintetében is vezető helyet foglal el a világranglistán. Az egy lakosra eső telefonok és televíziókészülékek számát tekintve megelőzi az Egyesült Államokat. Az is igaz viszont, hogy az egy lakosra jutó 3100 dollárnyi adóssággal Svédország a leginkább eladósodottabb országok közé sorolható, s az egy lakosra eső hányadot tekintve toronymagasan megelőzi Brazíliát. Svédország ugyanakkor azon országok közé tartozik, ahol a legmagasabb az adószint. Az állam bevételeinek jelentős részét adóelvonás útján szerzi, és jóllehet, az utóbbi években az adók tovább emelkedtek, mégsem képesek ezekből fedezni az egyes gazdasági programokat. Egyre aggasztóbb jelenség a lakosság külföldre való távozása. Most nem a nyomor elől menekülnek, mint hajdanában a századelőn, hanem vagyonmentés céljából. Nemrég terjedelmes tanulmányt közölt erről a svéd gazdasági körök hetilapja, a Veckans Affaerer, amely igy jellemzi az emigránsok új csoportját: többnyire a középrétegekhez tartoznak, szinte kizárólag magas jövedelmű személyek, jelentős vagyonuk és általában főiskolai végzettségük van. Elsősorban a magas adók elől menekülnek, mivel adatok szerint Svédországban a jövedelem 34,2 százalékát fölözik le átlagosan adó formájában. Abban a reményben távoznak, hogy másutt ,,adóparadicsomra“ lelnek, vagy legalábbis kedvezőbb tőkebefektetési feltételekre. Ilyen reményekkel keresik fel az Egyesült Államokat vagy a szomszédos skandináv országokat, továbbá az NSZK-t, Nagy-Britanniát, Franciaországot. Az idézett lap szerint sokuk számára az emigráció ,,átmeneti szakaszt“ jelent, többen csak bizonyos időre hagyják el hazájukat, majd később visszatérnek, de pénzbetéteiket külföldi bankoknál helyezik el. Az emigráció új hulláma 1974 elején indult meg, amikor a távozók 274 millió svéd korona összeget vittek ki magukkal. 1983-ban ez az összeg már 902 millió svéd koronára emelkedett. Tavaly meredeken tovább emelkedett és meghaladta a kétmilliárd svéd koronát. (Dollárra átszámítva az 1983-mas adat mintegy 100 millió dollárnak, a tavalyi pedig 240 millió dollárnak felel meg.) A svéd gazdasági hetilap hozzáfűzi, hogy nemcsak a töke kiáramlásáról, hanem az értelmiségiek valóságos meneküléséről van szó. Az emigránsok túlsúlyban ugyanis magas szakképesítéssel bíró közgazdászok, műszakiak, vállalkozók, orvosok és egyetemi professzorok A svéd nemzeti bank adatai szerint az utóbbi tíz évben 1109 személy kapott engedélyt arra, hogy legkevesebb egymillió svéd koronát vihessen ki külföldre. Svéd kormánykörök növekvő aggodalommal figyelik a tőke kimenekítését az országból. A svéd pénzügyminiszter beismerte, hogy az ,,újkori emigránsok“ különféle legális manipulációk következtében Svédországban egyáltalán nem fizettek adót. (pc) ÉSSZERŰ TAKARÉKOSKODÁSSAL Ma már aligha akad olyan munkahely, ahol nem foglalkoztatja rendszeresen a dolgozókat a takarékoskodás kérdése. Érthető tehát, hogy a pártalapszervezetek év eleji tanácskozásain is a figyelem homlokterében áll az alapanyagokkal, anyagokkal, energiával való spórolás problémája. Különösen a termelésben tevékenykedő pártalapszervezetek tanácskozásain, melyekre ezekben a napokban kerül sor. A pártbizottságok beszámolói értékelik a takarékoskodásban elért eredményeket, kiemelve az e téren kimagasló kollektívákat és egyéneket, s bírálva azokat, akik nem tulajdonítottak kellő fontosságot ennek az időszerű társadalmi követelménynek. Igen, kollektívák és egyének egyaránt sokat tehetnek a takarékoskodásért. S természetesen tesznek is, amit az ilyen jellegű kollektív és egyéni szocialista kötelezettségvállalások is bizonyítanak. Például a szocialista munkabrigádok vállalásai szinte kivétel nélkül tartalmaznak olyan pontot, mely anyag és energia megtakarítására vonatkozik. A kollektív vállalások pedig egyéni kötelezettségvállalásokra épülnek. Vagyis a közösség globális vállalását lebontják a kollektíva egyes tagjaira. Ez több szempontból is helyes, hiszen így a kötelezettségvállalás pontosan ellenőrizhető, az eredmény értékelhető, az egyén igyekezete méltányolható (erkölcsileg és anyagilag egyaránt), s aki nem tartja meg szavát, bírálható. A takarékoskodásban elért eredmények egyénenkénti értékelését az év eleji tanácskozásokon elhangzó felszólalók is helyeslik, a serkentés egyik eszközét látják benne. Leghatásosabb módja a dolgozók serkentésének, persze, a helyes anyagi érdekeltség. Ahol ezt szem előtt tartják, ott valóban figyelemre méltó eredményeket érnek el. így van ez például a bardejovi JAS cipőgyárban, ahol tavaly több mint nyolc és fél millió koronát takarítottak meg a bőrrel való spórolással. Az istebnéi Oravai Vasöntő Üzemben már három éven át legalább egy-egy napon megtakarított nyersanyagot, anyagot és energiát használnak fel a termelésben. A štúrovói papírgyár gépgyártó üzemében annak érdekében, hogy a szabásnál minél kevesebb bádoglemezt használjanak fel, előre elkészített rajz szerint vágják az anyagot. Nagy részük van a takarékoskodási eredményekben az újítóknak és a feltalálóknak. Az újítások és találmányok tekintélyes része éppen a takarékoskodást segíti. Az újításokért kifizetett összeg függ az újítók társadalmi hasznától. Az év eleji taggyűléseken elhangzó észrevételek azt is igazolják, hogy az újítókedv szorosan összefügg az újítási javaslatok elfogadásának és gyakorlati megvalósításának rugalmasságával. A takarékoskodás ellentéte a pazarlás. Ma még, sajnos, erre is számos „példát“ említhetnénk. Ám örvendetes, hogy a legtöbb helyen e káros jelenség ellen egyre határozottabban harcolnak. Az is figyelemre méltó, hogy a kommunisták nemcsak a pazarlás károsságára mutatnak rá, hanem arra is, hogy a pazarlás csökkentése még nem egyenlő a takarékoskodással. Ha például egy nagy munkacsarnokban nem égetik fölöslegesen a villanyégőket, az csupán azt jelenti, hogy nem pazarolnak. Takarékoskodás ebben az esetben az lenne, ha a nagy fogyasztású villanykörték helyett lényegesen kevesebb áramot igénylő neoncsöveket szerelnének föl. Mindenképpen el kell gondolkodni azokon a felszólalásokon is, melyek a helytelenül értelmezett takarékoskodásra figyelmeztetnek. Például az olyanra, amely balesetveszéllyel, a minőség romlásával jár. Fontos tehát, hogy a pártbizottságok, az alapszervezetek, a takarékoskodással kapcsolatban elhangzott észrevételeket mérlegeljék, s a helyes ötleteknek mielőbb érvényt szerezzenek. FÜLÖP IMRE A chomutovi Jan Žižka Bányavállalat dolgozói 51-röl 55 tonnára növelték az egy dolgozóra műszakonként jutó teljesítménynormát. A mélylejtésű bányában a Munka Érdemrenddel kitüntetett Vojtech Peter vezette 49 tagú szocialista munkabrigád tagjai szovjet berendezésekkel dolgoznak, s országos rekordot állítottak fel a széntermelésben. A képen: Ota Goth a KŠ-1-KG típusú kombájn dobjának kését cseréli ki. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1985. II. 21.
