Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-20 / 43. szám, szerda
Lenin a nacionalizmusról, a hazafiságról és az internacionalizmusról Osztoznak a bánatban és az örömben ÚJ szú 1985. II. 20. Abban az időben, amikor Lenin megírta és közzé tette A nagyoroszok nemzeti büszkeségéről című tanulmányát, már néhány hónapja tartott az első világháború. A monarchista és burzsoá kormánykörök a háború kitörése előtt és a háború folyamán hatalmas nacionalista hullámot indítottak el. Minden háborúskodó országban ,,a haza védelmének“ jelszavával akarták elkendőzni a háború imperialista jellegét, a német, az osztrák-magyar, az orosz, a francia, vagy az angol burzsoázia érdekeit. Az imperialisták csakis a nacionalista jelszavak segítségével, a soviniszta hangulat terjesztésével tudták kiélezni a nemzetek között az ellenségeskedést, s tompítani a munkásosztály és a dolgozók jelentős részének osztály- és internacionalista öntudatát. A dolgozókat csakis így tudták egy olyan háborúba kergetni, amely ellentétben állt a tömegek érdekeivel. Tragédiát jelentett, hogy az In- ternacionálé jobboldali vezetői is támogatták a burzsoázia igyekezetét és az ún. centristák sem tudtak következetesen a háború ellen küzdeni. A kispolgárság opportunizmusa által évek óta bomlasztott Internacionálé a nacionalizmus hatására szétesett. Vezetőinek többsége elárulta a szocialista eszméket és a szociáldemokrata pártok zöme azonosult a „haza védelmének“ jelmondatával, amelynek az imperialista háború idejében nyilvánvalóan nacionalista tartalma volt. A nemzetközi munkásmozgalomban a baloldali képviselők aránylag kis csoportja volt az egyedüli, amely nem támogatta a burzsoázia háborús kirohanásait és megvédte a forradalmi proletár mozgalom becsületét. Köztük olyan kiváló forradalmárok voltak mint Kari Liebknecht, Róza Luxemburg, Franz Mehring, Klára Zetkin, Dimitr Blagojev, Georgi Dimitrov és mások. A nemzetközi munkásmozgalomban a legkövetkezetesebb internacionalisták az orosz bolsevikek voltak, élükön Vlagyimir lljics Leninnel, aki az imperialista háború kezdetétől arra törekedett, hogy ezt a háborút polgári háborúvá, a saját kormány ellen folytatott háborúvá változtassa, ami megfelelt az 1912. évi bázeli kongresszus határozatának is. Az internacionalistákat és a háború ellenzőit támadták a burzsoá és a jobboldali opportunisták (szo- ciálsoviniszták), azt állították- róluk, hogy elárulták hazájukat, hiányzik belőlük a nemzeti büszkeség, mivel nem támogatják országuk, nemzetük háborúját más nemzetek ellen. Ebben a nacionalista őrület által jellemzett légkörben tette közzé 1914. december 12-én a bolsevik párt Szocial-Demokrat című lapjában Lenin az igazi hazafi és internacionalista büszke vallomását. A nem egész ötoldalas tanulmány - Lenin műveinek 21. kötetében található meg - fényes példája annak, hogy a proletár internacionalizmus nincs ellentétben a kommunisták és a munkásosztály valódi, belső hazafiságával, hanem annak szerves részét képezi. Az ilyen hazafiságnak azonban nincsen és nem is lehet semmi köze a burzsoázia álhazafiságához, a nacionalizmushoz és a sovinizmushoz, amely az egyik nemzet felülrendeltségét hirdeti másokkal szemben és ellenségeskedést szít a nemzetek között. Lenin tanulmányában rámutatott, hogy a munkások és a forradalmár internacionalisták hazafi- ságának osztálytartalma van, a nemzetek demokratikus és forradalmi hagyományaiból ered, respektálja a többi nemzet szuverenitását és jogait is. Az öntudatos orosz proletárok számára nem idegen a nemzeti büszkeség, szeretik nyelvüket, hazájukat és nagy fájdalmat okoz nekik, amikor látják, hogy a cári gyilkosok, a nemesség és a kapitalisták milyen erőszakot követnek el hazájuk ellen, hogyan nyomják el a tömegeket. Büszkének kell lenni arra, hogy éppen az orosz nemzet alakított ki egy ilyen forradalmi osztályt és példát tud mutatni az emberiségnek a szabadságért és szocializmusért folytatott harcával. Lenin ebben az írásában is hangsúlyozta, hogy a forradalmi munkásosztály képviselői olyan Oroszországért harcolnak, amelyben a nemzeti elnyomás alól felszabadult nemzetek, egyenrangú nemzetek élnek majd. E nemes cél elérése érdekében „minden forradami eszközzel a monarchia, saját hazánk földbirtokosai és tőkései, azaz szülőföldünk leggonoszabb ellenségei ellen harcolunk“. Az első imperialista háború idejében csakis ily módon lehetett védelmezni a hazát és semmiképpen sem azáltal, hogy a nép támogatta volna a kapitalisták által vezetett hódító, igazságtalan háborút. Az internacionalizmus és a hazafiság Lenin egész munkásságát áthatja a proletár internacionalizmus eszméje. Beszédeiben ugyanilyen hangsúlyt helyez az orosz nemzet és más nemzetek haladó nemzeti és forradalmi hagyományaira. A neves forradalmárok, akik megértették a marxizmus-leniniz- mus forradalmi lényegét, ezt a tanítást alkotóan tovább tudták fejleszteni, felvértezték vele saját országuk munkásosztályát és többi dolgozóját, példát mutattak az internacionalista tudat és a hazafiság szerves összekapcsolásában. Internacionalizmusuk összefonódik országuk szeretetével, népük munkájának és nemzetük haladó hagyományainak megbecsülésével. Ezzel kapcsolatban elegendő, ha emlékeztetünk Klement Gott- waldra, Georgi Dimitrovra, Ernst Thälmannra, a kommunista- és munkásmozgalom számos további jelentős képviselőjére. A marxizmus-leninizmus proletár internacionalizmus által áthatott ideológiája teljes mértékben respektálja a nemzeti sajátosságokat és pozitívan viszonyul a valódi nemzeti értékekhez. Ugyanakkor éppen a proletár internacionalizmus érvényesítése, a más nemzetek munkásosztályának és dolgozóinak felszabadító harcával vállalt internacionalista osztályszolidaritás akadályozza meg, hogy a nemzeti öntudat, a nemzeti hovatartozás tudata nacionalizmussá változzon. A nemzeti öntudat és a hazafiság nem absztrakt, befolyásolja az osztályöntudat, szüntelenül gazdagítja az internacionalizmus, valamint az is, hogyan változik a társadalom. A szocialista társadalomban a dolgozók viszonya a hazához nemcsak a haladó nemzeti hagyományokra, az adott nemzet megteremtett anyagi és szellemi javaira vonatkozik, hanem egyúttal az új társadalmi rendszer iránti viszonyt is kifejezi. A szocialista forradalom után, a szocialista építés feltételei között minőségileg új társadalmi tudat és szocialista életmód alakul ki. Kiküszöbölődik a nemzet korábbi elszigeteltsége és elzárkózottsága, megszűnik a kölcsönös bizalmatlanság, gyakran ellenségeskedés, vagyis az, amit a kizsákmányoló osztályok évszázadokon keresztül tudatosan kialakítottak, ami megfelel osztályérdekeiknek és céljuknak: oszd meg és uralkodj! A szocialista társadalom egész élete, a különböző nemzetiségű dolgozók egyesítésére törekvő kommunista- és munkáspártok tevékenysége, a munkásosztály haladó ideológiájával együtt megtisztítja a nemzeti öntudatot attól, ami a burzsoá társadalomban a nemzetiségek között akadályokat emel. Különösen a szocializmus alapjainak kiépítése, a kizsákmányoló osztályok felszámolása és a baráti osztályok és társadalmi csoportok (munkásosztály, szövetkezeti parasztság és szocialista értelmiség) társadalmi struktúrájának kialakulása után a munkásosztály és kommunista pártja vezetésével szocialista nemzetek formálódnak, amelyek történelmi szempontból új típusú nemzetek. A mozgalom egységének megszilárdítása A szocialista haza iránti viszonyt kifejező szocialista hazafiság motiválja az állampolgárok társadalmi aktivitását, a fejlett szocialista társadalom építése és tökéletesítése, valamint a dolgozók hazájának és a szocializmus vívmányainak védelme során. Egyre jobban tudatosítják a forradalmi és haladó erőknek az imperializmus és agresszív tervei ellen folytatott küzdelmének internacionalista összefüggéseit. Egyre több állampolgár tudatosítja, hogy a forradalmi erők sikerei mindig attól függtek és függnek, hogy milyen,egység alakult ki. A proletár internacionalizmus tudata a szocialista rendszer jellegéből adódik. Fontos azonban az a tény is, hogy a tőkés országokban is évről évre többen védelmezik határozottan a nemzetek közötti békét és barátságot. Ennek a sorsdöntő küzdelemnek az eredménye mindenekelőtt attól függ, hogy a kommunisták milyen következetesen teljesítik történelmi küldetésüket. A kommunisták számtalanszor bebizonyították hazafiságukat, hazájuk forró szeretetét még mielőtt szocialistává vált volna az. Elegendő, ha megemlítjük a második világháború előtt és folyamán a fasizmus ellen folytatott sok áldozatot követelő küzdelmüket. Internacionalizmusuk abból ered, hogy a munkának a tőke ellen folytatott harca objektíve világjellegű és az új társadalmi rend építése során végbemegy a társadalmi élet in- ternacionalizálása. így értelmezte V. I. Lenin és igy értelmezik a kommunisták ma is a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság viszonyát. JOSEF HŔIBEK Életünknek van néhány olyan állomása, amely az átlagosnál érzékenyebben érinti az embert. A születésnap, névnap, más jelentős jubileum, mind olyan esemény, amikor jólesik a figyelmesség. A házasságkötés szintén emlékezetes családi ünnep és feljegyzik a dátumát annak a napnak is, amikor az ember eltávozik az élők sorából. Társadalmunk azt szorgalmazza, hogy bármilyen öröm vagy fájdalom ér bennünket, azt emberhez méltóan ünnepeljük meg, illetve viseljük el. Ebben nyújtanak segítséget a polgári ügyek testületei. Bodrogköz központjában, a gazdag munkásmozgalmi múltú Királyhelmecen (Kráľovský szekcióban működő harminctagú testület munkáját további 41 lakos segíti az egyes vállalatoknál, üzemekben tevékenykedő 13 aktíva keretében. Rendkívül igényes feladat a halottbúcsúztatás. A városban és környékén sokan tudják, hogy Molnár Zoltán - a kerületi nemzeti bizottság képviselője, a királyhelmeci városi pártbizottság elnöke és a helyi iskola igazgatója - bár nagyon elfoglalt ember, - talál arra időt, hogy a polgári temetéseken beszédeket mondjon. Hogyan és miért vállalja ezt? Erre a kérdésre ő adta meg a választ.- Azt vallom, kölcsönösen érez- nünk kell egymás jelenlétét, ha öröm, vagy bánat ér. Az örömet Chlmec) szép hagyományai vannak a testület tevékenységének. Erről Lakatos Jánosné, a városi nemzeti bizottság titkárnője igy vélekedik:- Nem véletlen, hogy a mi városunkban valóban több évtizedes hagyománya van a polgári rendezvényeknek. A város vezetésében tisztségeket betöltő elődeink példásan gondoskodtak a polgári szertartásokról s ezt tesszük ma mi is. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ennek gyökereit városunk forradalmi múltjában kell keresnünk. A polgári szertartások folyamatos tökéletesítésével elértük, hogy városunk lakossága megértette ezek társadalmi fontosságát és értelmét s egyre nagyobb arányban igényli a polgári ügyek testületének szolgálatait.- Milyen volt a mérleg például tavaly?- Az elmúlt esztendő folyamán városunkban 136 gyerek született, 95 százalékuknak mi szerveztük a névadó ünnepségét. Az említett időszakban 111 fiatal házaspár kelt egybe, közülük 102 egyházi szertartás nélkül. Az ötven elhalá- lozottól 28 esetben polgári temetésen búcsúztak a hozzátartozók. Véleményünk szerint a jövőben ez az arány tovább növekszik. A polgári temetkezési szertartások színvonala egyre magasabb. Olyan kiváló szónokok búcsúztatnak, mint Molnár Zoltán, Szalay László, Michal Loškár, Péter Imre. Külön említést érdemel Margita Ilona, a nemzeti bizottság egyik munkatársa, aki nagyon lelkiismeretesen és immár több évtizedes tapasztalatok birtokában főszervezője a polgári temetéseknek. A többi polgári szertartás, a névadó ünnepségek, házasságkötések stb. szervezése szintén megkülönböztetett figyelmet élvez Ki- rályhelmec városában. A három hevíteni, a bánatot enyhíteni kell. Vannak dolgok, melyek különösen érzékenyen érintik az embert. Például szeretteink, családtagjaink, barátaink elhalálozása. A gyászoló család segítségre szorul, fájdalmán enyhíteni kell. Ha érži ezt az együttérzést, túrhetőbb a fájdalom elviselése. A mi városunkban a polgári ügyek testülete és a nemzeti bizottság igyekszik színvonalas polgári temetéseket szervezni. Járási szinten sajnos, mindmáig nem sikerült eldönteni, hogy kinek kellene a temetkezési szolgáltatásokat biztosítani. Olykor-olykor bizonyos kapkodást, bizonytalankodást észleltem, ami nem segítheti a gyászoló család fájdalmának enyhítését. Talán ez is hozzájárul, hogy nem kevés feladataim ellenére, részt vállalok a polgári szertartásokból. Minden esetben csak azért, hogy a fájdalmas órákban szavaimmal, beszédemmel valamennyire enyhíthessem embertársaim bánatát. Szeretném hangsúlyozni, semmivel sem érzem magam rátermettebbnek társaimnál.- Mégis, miért csinálja?- Mert van értelme, a visszajelzések is ezt bizonyítják. A sok közül csupán kettőt említek. Az egyik írásban érkezett: ,,Köszönöm, hogy férjem utolsó útját beszédével felejthetetlenné tette számomra!“ Egy másik esetben az egyik polgári temetés után, egy idősebb néni ezekkel a szavakkal állított meg: ,,Molnár úr, én ugyan vallásos vagyok, de megkérem, ha meghalok, mondjon beszédet a temetésemen.“ Ebből is látom, hogy fáradozásom nem hiábavaló. Mindezekből világosan kiérződik: Királyhelmec városában a polgári ügyek testületének tagjai és a tisztségviselők, valóban jól dolgoznak. KULIK GELLÉRT A dolgozók üdülését szolgálja Tovább növekedett a hótakaró vastagsága az Óriáshegységben, ennek a sizök örülnek, az útkarbantartók már kevésbé. A képen: üdülők a Benecko üdülőközpontban. (Miroslav Vodéra felvétele) (ČSTK) - A felszabadulás után a Magas-Tátra a dolgozók üdülését és pihenését kezdte szolgálni. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom számos üdülőközpontot vett át, és a Tátra a dolgozóké jelszóval rohamos ütemben kezdte fejleszteni a szakszervezeti üdültetést. A hatvanas évek elején a Tátrában évente mintegy 35 ezer dolgozó pihent, az elmúlt években már tízszer annyi. Új, korszerű szakszervezeti üdülőket nyitottak a Csorba-tónál, Štrbá- ban, Tatranská Lomnicában és 'másutt A gyermekek üdültetésére és megelőző gyógykezelésére több szanatórium és erdei iskola létesült. A háború utáni években lényegesen bővítették a szanatóriumok kapacitását. Számos új is épült. Növelték az idegenforgalmi kapacitásokat. Új szállodák épültek. A Magas-Tátra anyagi-műszaki alapjának fejlesztésével párhuzamosan gyors ütemben nőtt a látogatók szarna, különösen 1971 után, amikor si-világbajnokságot rendeztek itt. A jelentős esemény előkészületeinek időszakában több mint egymilliárd koronát fektettek be. Új szállodákat nyitottak, és Csorba-tó üdülőtelepen világszínvonalú síközpont épült. Ugyancsak lényegesen fejlődött a magas-tátrai közlekedés. Lakatos Jánosné: „Nálunk hagyományai vannak a polgári szertartásoknak.“ Molnár Zoltán: „Fáradozásom nem hiábavaló“ (Molnár János felvételei)
