Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-09 / 7. szám, szerda
Előtérben a minőségi követelmények kielégítése [ KOMMENTÁLJUK | Az idő egyértelműen igazolta, hogy a CSKP XVI. kongresszusán jóváhagyott program, amely a minőség javítására, a hatékonyság növelésére és a gazdaság intenzív fejlesztésére irányult, helyes volt. Természetesen a nyugatszlovákiai kerület dolgozói is ezekre a célokra törekedtek, ami az elmúlt évi eredményekben is visszatükröződött. Az ipari termelés szakaszán például a saját termelési érték tervét 102,2 százalékra teljesítették, ami 317,5 millió korona értékű többletet jelentett. A megelőző év szintjéhez viszonyítva ez 7,7 százalékos növekedésnek felel meg. Ugyancsak kedvezően fejlődött a saját termelési értékre számított munkatermelékenység is, melynek tervét 102,6 százalékra teljesítették. Kerületünk pozitív eredményeket ért el az anyag- és az energiaigényesség csökkentésében, a kiviteli termelésben, a lakásépítés szakaszán és más területeken. E rövid értékelés alapján úgy tűnhetne, hogy az elmúlt évre nagyon elégedetten tekintünk vissza, s hogy nem tudatosítjuk eléggé a hibáinkat és fogyatékosságainkat. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Az idén rendkívül igényes feladatok előtt állunk, s az önelégültség minden megnyilvánulása megnehezítené ezek teljesítését. Az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának irányelve szerint az idén a kerület ipari termelését további 6,2 százalékkal kell növelni, ezen belül a saját termelési értéket 8,9 százalékkal, s a növekményt több mint 80 százalékos arányban a munkatermelékenység fokozásával kell elérni. Ezért minden vállalatnál és üzemben a termelés egyenletes és jó minőségű biztosítása, s a tudományos-műszaki haladás gyorsabb érvényesítése került a figyelem középpontjába. Nem kevésbé igényes feladatok várnak ránk a beruházások idejében való befejezése és az új létesítmények zavartalan üzembe helyezése területén. Jelenleg olyan jelentős beruházások kivitelezése van folyamatban, amilyen például a Jaslovské Bo- hunice-i és a mochovcei atomerőmű, a dunai vízműrendszer, a lábi földgáztároló stb. Emellett a belkereskedelem ellátásáról sem feledkezünk meg. Ezen a szakaszon el akarjuk érni, hogy a nem fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok termelési értéküknek legalább egy százalékos arányában a fogyasztói szükségletek kielégítéséről is gondoskodjanak. A jelenlegi időszakban a terv következetes, céltudatos és átgondolt lebontása a legfontosabb feladat. Ezt a követelményt nem először hangsúlyozzuk, mert kerületünk vállalatainál és üzemeiben előfordulnak bizonyos hiányosságok ebben a munkában. A kommunistáknak minden alapszervezetben nyomást kell gyakorolniuk a gazdasági vezetésre, hogy a feladatokat részletesen lebontsák az egyes munkahelyekre, egészen az egyes dolgozókig. Ugyanakkor a dolgozók alkotó kezdeményezését is teljes mértékben ki kell használni. Az is fontos követelmény, hogy a dolgozók törekvése a vezetés céltudatos irányítása alapján, s a pártszervezetek hatékony támogatása mellett elsősorban a terv minőségi feladataira irányuljon, vagyis a minőség és a hatékonyság javítására, a legújabb tudományos és műszaki ismeretek kihasználására, a szocialista gazdasági integráció, elmélyítésére irányuljon. A pártszervezeteknek és a pártbizottságoknak pótolhatatlan szerepük van ezen a területen. Nem arról van szó, hogy a tanácskozásaikon részletesen foglalkozzanak egyik-másik termék minőségével, hanem arról, hogy komplex módon értékeljék a minőség fejlődését az egyes vállalatoknál és üzemekben, figyelembe véve a legmagasabb pártszervek határozatait, s a feladatok hiányos teljesítése esetén a felelős dolgozókkal szemben levonják a szükséges következtetéseket. Ebben az összefüggésben szükségesnek tartom felidézni Gustáv Husák elvtársnak az elmúlt év végén a kohó- és nehézipari, az általános gépipari es elektrotechnikai ipari dolgozókhoz intézett szavait: „Változtatni kell egyes gazdasági, politikai és szakszervezeti dolgozók gondolkodásán, fel kell számolni azt a csökkevényt, hogy egyoldalúan csak a termelés mennyiségi szempontjait veszik figyelembe, és beérik átlagos eredményekkel, s mindenütt a figyelem homlokterébe kell kerülnie a minőségnek, a hatékonyságnak és a magas műszaki színvonalnak. Ennek kell alávetni az irányítás és a tervezés rendszerét, a bérezés és a kádermunka gyakorlatát“. Ez kétségkívül jogos követelmény, azonban mindannyiunknak megkülönböztetett módon kell hozzá viszonyulnunk. Erról van szó, hogy a gondolkodásban és viselkedésben bekövetkező minőségi változás minden egyes személynél a konkrét munkában s annak eredményeiben nyilvánuljon meg. Érthető ugyanis, hogy például az igazgató vagy egy esztergályos hozzáállása és viselkedése nem lehet teljesen azonos, bár mindketten ugyanazt a célt - a társadalmi érdeket követik. A gondolkodás- és cselekvés- mód megváltoztatását szorosan össze kell kapcsolni az eszmei politikai munka színvonalasabbá tételével, fáradhatatlanul magyaráznunk kell politikánk céljait és e politikának meg kell nyerni a dolgozók széles tömegeit. Figyelmesen meg kell hallgatnunk véleményüket, javaslataikat és észrevételeiket, meg kell vitatni velük az egyes kérdéseket, s ugyanakkor gyorsan fel kell számolni a fogyatékosságokat is. Ebben az összefüggésben is ismételten alá kell húzni a pártellenőrzés és általában az ellenőrzés szerepének a jelentőségét. A vállalatoknál és az üzemekben erős ellenőrző alakulatok működnek, például a népi ellenőrzés üzemi bizottságai, melyekben kommunisták is dolgoznak. Mindenekelőtt nekik kellene arra törekedniük, hogy az ellenőrzés minden szakasza magasabb szintre kerüljön. Persze, az ellenőrzésben a munka lényeges részét az irányító dolgozóknak kell elvégezni. Ezt kétségkívül elősegíti a feladatok konkrét meghatározása is, ami lényegesen leegyszerűsíti az ellenőrzést. Az említett és a további kérdésekkel foglalkozniuk kell a kommunistáknak a januári és a februári taggyűléseken is, beleértve a káderpolitikát. Ezeken a gyűléseken nem az elért eredményeket és a teljesítendő feladatokat kellene felsorolni, hanem azt kell keresni, hogy miként lehet az idei terv döntő mutatóit a leggyorsabban és a legjobb minőségben teljesíteni. Biztosak vagyunk benne, hogy a pártszervezetek döntő többsége kerületünkben is ezen az úton fog haladni, ami pozitívan tükröződik majd az idei terv és az egész ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésében. ONDREJ KVAKA, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának titkára Még hatékonyabban Amint az efsz-ek X. kongresszusának beszámolója is megállapította az utóbbi években az állattenyésztésben több kedvező jelenséget észlelhettünk. Teljesítettük a termelési és felvásárlási terveket, Az értékelés szerint az eredmények főleg az állatok termelékenysége fokozódásának köszönhetőek. Ki kell emelni, hogy például a tejtermelésben csökkent az egy liter tej előállításához szükséges abraktakarmány mennyisége. A hús termeléséhez - egy egységre számítva - is kevesebb abraktakarmányt használunk fel, mint pár évvel ezelőtt. Nagy erdménynek számít, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben már 3,66 kilogramm abraktakarmányból állítanak elő a mezőgazdasági vállalatok egy kilogramm sertéshúst. Ezek a megállapítások, adatok bizonyítják, hogy a mező- gazdasági vállalatok döntő többségében tervszerűen, az állatállomány összetétele és az állatok súlycsoportja szerint határozzák meg a takarmányadagokat. Pontosan nyilvántartják a fogyasztást, hogy idejében intézkedéseket tehessenek az esetleges pazarlás megelőzésére. A zootechnikusok, csoportvezetők és a gondozók is tudják, hogy bizonyos takarmánymennyiségtől mennyit gyarapodhatnak az állatok. A szakismeretek felhasználásával számítanak a lehető legnagyobb súlygyarapodás elérésére. Ezen a téren nagyon előnyösnek ígérkezik a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat üzemeinek és a mezőgazdasági vállalatoknak együttműködése. A bratislavai felvásárló vállalat 104 szerződést kötött a mezőgazdasági vállalatokkal szavatolt súlygyarapodásra. Az ilyen szerződések alapján hizlalt sertések napi átlagos súlygyarapodása 531 dkg volt, s egy kilogramm hús előállításához csak 3,58 kilogramm abraktakarmányt használtak fel. Az utóbbi adat azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági vállalatok dolgozói jó minőségű és megfelelő tápanyagössze- tételü takarmánykeveréket etettek az állatokkal. Az abraktakarmány-fogyasztást - amint a jó példák is bizonyítják - jó minőségi tömegtakarmány etetésével is csökkenthetjük. Nem kis jelentősége van az élelmiszeripari vállalatok különböző melléktermékei feletetésének is. Ezek nagyon sok fehérjét és más tápanyagot tartalmaznak. Ezért számos mezőgazdasági vállalatnál már évek óta etetik az állatokkal a sörgyári malátát, a szeszgyári moslékot, a húskombinátok melléktermékeit. Biztató jelenség, hogy az élelmiszeripari melléktermékeket egyre korszerűbb körülmények között és a higiéniai előírások megtartásával dolgozzák fel és szállítják a mezőgazdasági vállalatoknak. Pépes vagy folyékony állapotban is kapnak melléktermékeket az állatok. Az év elején elégedetten könyvelhetjük el, hogy az állattenyésztésben fokozódott a termelés dinamikája. Gazdaságosabban használjuk fel az értékes takarmányt, amelynek egy részét a rekord gabonatermés ellenére még mindig külföldről hozzuk be. A példák bizonyítják, hogy jó úton haladunk, de még sok a tennivaló és még nagyon sok kedvező lehetőség kínálkozik a takarékosabb takarmányfelhasználásra. A mező- gazdasági vállalatok dolgozói mindent megtesznek azért, hogy kevesebb ráfordítással, még több állattenyésztési teméket állítsanak elő. BALLA JÓZSEF HITELLEL IS GAZDASÁGOSAN Több mint 1300 újítási javaslatot és találmányt nyújtottak be tavaly a Dubnica nad Váhom-i Nehézgépipari Vállalat dolgozói. A vállalatnál 900 újító tevékenykedik. A képen jobbról: Vladimír Kubištík újító, Rudolf červený esztergályos és Marián Krajčírik mérnök egy újítási javaslat realizálását tanulmányozza. (Vladimír Gabčo felvétele — ČSTK) Vállalataink, üzemeink hatékony gazdálkodásáról, annak alapvető feltételeiről sok szó esett már. Az esetleges fogyatékosságok okait rendszerint a gazdasági szervezeteken belül keressük. Nem vitás, a vállalatokon belüli tartalékok feltárásának, s gazdaságos kihasználásának óriási jelentősége van, de munkájuk megítélésének korántsem ez az egyedüli mércéje. Az elemzéskor sok szempontot kell figyelembe venni, többek között a vállalat hitelgazdálkodásáról sem szabad megfeledkezni. Talán ellentmondásnak tűnik, mégis sok esetben a banktól kapott hitel, a kamatláb magassága is eredményes munkáról tanúskodhat, s az ideiglenes pénzhiányból, amelyet a vállalat hitellel hidal át, még nem következtethetünk kevésbé jó gazdálkodásra. Hiszen a hitelnyújtás egyik alapvető feltétele éppen a hatékony gazdálkodás. A vállalatok, szövetkezetek, intézmények a hitelt a banktól kérik és kapják. Ivan Zelinka mérnökkel, a Csehszlovák Állami Bank szlovákiai főigazgatósága dolgozójával a hitelgazdálkodásról beszélgettünk.- Bankhitellel a forgóeszközök körülbelül 50 százalékát, az állóeszközöknek pedig több mint az egynegyedét finanszírozzuk - mondja Ivan Zelinka, - Jóllehet a hitelek összege törvényszerűen növekvő tendenciát mutat, az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva a növekedés üteme csaknem a felére csökkent. A hitelnyújtás ilyen irányú alakulása nem fékezte a gazdasági növekedést és a vállalatok kölcsönös eladósodását sem növelte. Ez annak tudható be, hogy a hitelnyújtás feltételeit az előző ötéves tervhez viszonyítva megszigorítottuk, s a gazdaságosságra helyeztünk nagy súlyt.- Milyen feltételeket kell a vállalatoknak teljesíteni ahhoz, hogy a bank a hitelkérelmüket elfogadja?- A hitel odaítélésének több feltétele van, az egyik alapvető viszont az, hogy a megvalósításra váró, kizárólag hatékony intézkedések, beruházások a tervfeladatok között szerepeljenek, s finanszírozásukra a lehető legnagyobb mértékben saját eszközöket hozzon létre a vállalat. Ha a hitelkérelmet a bank jóváhagyta, még nem biztos, hogy a szervezet a hitel egész összegét meg is kapja. Ugyanis nemcsak a hitel odaítélésének, hanem a vele való gazdálkodásnak is megvannak az alapvető szabályai, amelyeket meg kell tartani. Ellenkező esetben- ha például a vállalat nem a meghatározott intézkedés finanszírozására használná a hitelt, vagy a beruházás befejezésének időpontját figyelmen kívül hagyná- a bank azonnali hatállyal leállítja a hitel folyósítását, vagy esetleg nem vesz részt az akció finanszírozásában.- Az említettek pusztán általános feltételek, amelyek attól függően változnak, hogy forgó- vagy állóeszközök finanszírozásáról van-e szó - folytatja Ivan Zelinka,- A forgóeszközhitelek legnagyobb részét a készletek finanszírozására nyújtjuk. A hitelt például csak abban az esetben kapja meg a vállalat, ha a készletekkel hatékonyan gazdálkodik, s növeli azok forgási sebességét. A hitelért 3-10 százalékos kamatot fizet attól függően, hogyan növeli a forgási sebességet. Állóeszközhitelt viszont csak akkor kaphat a vállalat, ha a beruházási terv írja elő, s azonkívül a vállalat eleget tesz * más hitelnyújtási követelményeknek is. A beruházás megvalósítása folyamán a bank felügyel arra, hogy a realizáció a terv szerint történjen, s egyben ösztönzi a kivitelezőt arra, hogy a munkálatokat határidőben befejezze. Egyébként az álló- és forgóeszközhitelek nyújtásának még számos feltétele van; a hitelkérelem benyújtásától a bankhitel folyósításáig, illetve annak visszafizetéséig nagyon bonyolult és hosszú az út.- Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a hitelnyújtással hatékonyan befolyásolható egy vállalat gazdálkodása.- Sajnos, ez nem egészen így van. Arra ugyanis még nem volt példa, hogy ha egy vállalattól megtagadtuk a hitelt, az a hitelkérelemben megjelölt intézkedést, beruházást nem valósította volna meg. Az viszont más kérdés, hogy a kamatpolitikával valóban hatást gyakorolunk a szervezetek gazdálkodására. Persze, csak akkor, ha már a hitelt odaítéltük, illetve folyósítjuk. A kamat ugyanis a vállalat költségeit terheli, s a hitellel való jó vagy kevésbé jó gazdálkodás alapján a hitelszerződésben megállapított kamatot csökkentjük vagy növeljük. Az utóbbi esetben természetesen a vállalat nyeresége és béralapja is csökken, összegezve az elmondottakat, a hitelpolitikának a vállalatok gazdálkodására gyakorolt hatása még nem felel meg a várakozásoknak. A hitelnyújtással kapcsolatos tevékenységek leegyszerűsítése azonban nagy előrelépést jelentene.- Bár a hitelnyújtás a pénzügyi rendszerben nem mindig tölti be szerepét, eredményes gazdálkodást, s csupán ideiglenes pénzhiányt> feltételez. Vannak azonban vállalatok, amelyek tartósan pénzügyi nehézségekkel küzdenek.- Ezek a vállalatok is kaphatnak hitelt, miközben gazdálkodásukat rendszeresen ellenőrizzük. A visz- szafizetésre hat, nyolc, sőt egyes esetekben tizenkét év áll rendelkezésükre. A leggyengébben gazdálkodó vállalatoknak konszolidációs hitelt nyújtunk. Egyébként a 7. ötéves tervidőszak első négy évében építő- és bútoripari vállalatok fordultak hozzánk tartós pénzügyi nehézségekkel. KOVÁCS EDIT ÚJ SZÚ 4 1985. I. 9.
