Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-03 / 2. szám, csütörtök
Fejlődésünk kulcsfontosságú tényezői A párt káderpolitikája a nyugat-szlovákiai kerületben ÚJ SZÚ 1985. I. 3. A szocialista építés sokrétű tennivalói, a népgazdaság fejlesztésének intenzív szakasza, a tudományos-műszaki forradalom, a nemzetközi méretekben kiéleződött ideológiai harc, nem utolsósorban a párt vezető szerepének maradéktalan érvényesítése egyre fokozottabb követelményeket támaszt a vezetők munkájával szemben. A nyugat-szlovákiai kerület pártszervei és alapszervezetei tudatosították, hogy a vezetők az irányítás kulcsfontosságú tényezői. Éppen ezért nagy gondot fordítanak arra, hogy vezető tisztségre politikai, szakmai téren a legalkalmasabbakat válasszák ki. Arra törekszenek, hogy a vezető legyen a rábízott területen a szakma jó ismerője, tudjon szervezni és irányítani. A bizalom fedezete A kerületben 1970-től 153 000- ről 243 000-re nőtt azok száma, akik felső, illetve középfokú végzettséget szereztek. Közülük ez idő szerint több mint 178 ezer szakközépiskolai képesítéssel rendelkező szakember dolgozik a társadalmi élet legkülönbözőbb területein, örvendetes - az ifjú nemzedék műveltségi színvonalának a növekedése. Ma már a nőknél, minden 17., a férfiaknál pedig minden 16. diplomás. Magas a szakképzettség aránya az iparban dolgozó tisztségviselőknél. Ez különösen a nagyvállalatok, a tudományos-kutatóintézetek vezetőire vonatkozik, akiknek a termelés egyre nagyobb koncentrálása és szakosítása folytán döntő szerep jut a kerület gazdasági fejlesztésében. Jelentős minőségi változás történt a vezetők felkészültségében a mező- gazdaságban is. Jelenleg több mint 3900 főiskolát és 11 100 középiskolát végzett szakember dolgozik az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben. A vezető tisztségviselők többsége nagy felelősséggel és politikai elkötelezettséggel teljesíti feladatát. Tevékenységük kézzelfogható eredményei tükröződnek a kommunisták, a munkáskollektívák aktivitásában, a termelés irányításának tökéletesítésében, a munka- és a technológiai fegyelem javulásában. Eredményesebben valósulnak meg a beruházások, a. tervidőszak éveiben 20 milliárd korona értékű kapacitást adtak át rendeltetésének, lendületesen folytatódik az ipari termelés szerkezeti átalakítása is. A hatékonyabb gazdálkodás lehetővé tette a szociális feladatok jobb teljesítését, az életszínvonal megtartását, minőségi javítását. A munkatermelékenység növekedésével párhuzamosan a szocialista szektorban dolgozók átlagos havi keresete 2676 koronára emelkedett. Élelmiszerekből és iparcikkekből lényegében folyamatos az ellátás, mindjobban szűkül a hiánycikkek listája. Noha általában jók az eredmények, túlsúlyban vannak a pozitív tendenciák, elbizakodásra még sincs ok, mert a korábbi évekből átöröklődött hiányosságok rendszerint problémákat szülnek, súlyosbítják a gondokat, lelassítják a fejlődés ütemét. Például: az értékelt időszakban - kilenc hónap alatt - egész sor vállalatnál nem kívánt szinten teljesítették az áru- termelési, valamint a kiviteli tervet. Adósak vagyunk a hazai piac igényeinek kielégítésében is. Még mindig nem kielégítő a munkafegyelem, indokolatlanul sok a kihagyott napok száma. Az igazolatlan hiányzások miatt 55 957 munkanap esett ki a termelésből. Lassú ütemben honosítják meg a gyárakban a tudományos-műszaki kutatások eredményeit, nem nőtt az elvárásoknak megfelelően az első osztályú, illetve a korszerű gyártmányok százalékaránya. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a bajok okai zömmel a kádermunka fogyatékosságaival függnek össze. E téren még gyakori a következetlenség, ami részben abban nyilvánul meg, hogy a járási pártbizottságok sok esetben olyan személyeket is javasolnak vezető posztra, akiknek hiányos a szakmai felkészültségük, kevés a gyakorlati tapasztalatuk, nem ismerik az irányítás korszerű módszereit stb. A vezetőkkel szemben támasztott elvárásoknak különösen napjainkban van nagy jelentősége, amikor a nehezebb gazdasági körülmények között kell hatékonyabban termelni, növelni a minőség színvonalát. Ezt a tényt emelte ki a kádermunkára vonatkozóan a CSKP KB Elnökségének 1983 márciusában jóváhagyott új dokumentuma is, amely a gazdasági tisztségviselők képzettségének tervszerűbb fokozását állítja előtérbe. Ebből adódóan a kerületi pártszerveknek és az alapszervezeteknek elsőrendű feladatuk, megteremteni a dokumentumból következő feladatok teljesítésének politikai feltételeit, összehangolni a hatáskörükbe tartozó vezetők, kádertartalékok továbbképzésével kapcsolatos elképzeléseket. A meglevő képzettség szintjét, valamint a munkaköri követelményeket alapul véve kell az érintett személyekkel kapcsolatos terveket egyeztetni, gondoskodni a továbbképzésükről, és arról, hogy milyen irányú tanulmányokat folytassanak. Jóllehet, ez nem újkeletű feladat, megköveteli a vezetőkkel való munka új formáit. Egyszóval, segíteni kell, hogy ne álljanak meg fejlődésükben, tökéletesítsék ismereteiket, sajátítsák el a korszerű vezetés módszereit. Nagyra értékeljük ezen a téren annak a tanfolyamnak a létesítését, melyet az illetékes ágazat alapszervezetei, kommunistái a Piešťanyi Tesla vállalat továbbképző és konzultációs központjában kezdeményeztek a mikro- elektrotechnika térhódításának meggyorsítására. önképzéssel is A vezető dolgozóknál elengedhetetlen a nagyfokú ideológiai és politikai képzettség. A kerületben létrejött a politikai oktatás széles körű hálózata, minden feltétel megvan a vezetők eszmei-politikai fejlődéséhez. Csupán a szervezett pártoktatás rendszerében évente csaknem 140 ezren, az esti egyetemeken pedig 1200-an tanulnak. E rendszerbe jól illeszkedik a kerületi pártiskola, melynek rövid lejáratú tanfolyamain a megalakulása óta 12 ezren, három, és hathónapos tanfolyamon pedig 2000-en szereztek elméleti ismereteket. A hosszabb időtartamú tanfolyamokon és az esti egyetemeken való részvétel maximális lehetőséget nyújt a magasabb fokú politikai műveltség megszerzéséhez. Sajnos, sem a kerületi pártbizottság osztályai, sem a járási pártbizottságok illetékes osztályai nem biztosítják mindig a lehetőségek kellő kihasználásának feltételeit. így gyakran megtörtént, hogy a vezetők helyett azokat küldték tanfolyamra, akik részére ezt a tanulási formát nem írták elő. Ettől eltekintve minden vezető kötelessége, hogy önképzéssel is gazdagítsa politikai tudását. Jócskán akadnak tisztségviselők, akik ugyan rendelkeznek a tisztségük betöltéséhez szükséges szakmai-politikai ismeretekkel, de munkájukban ez nem mindig tükröződik eléggé, nem felelnek meg a szüntelen növekvő követelményeknek. Hiányzik belőlük a kezdeményezés, a szigorúbb gazdálkodási feltételekhez való igazodás készsége. A felmerülő napi problémák megoldásáról és kockázat vállalásáról nem is beszélve. Minősítés a nevelés eszköze A kerület pártszervei rendszeresen és átfogóan értékelik a vezetők munkáját. A minősítéskor nemcsak a jó tulajdonságaikat emelik ki, hanem hibáikra, mulasztásaikra is rámutatnak. Súlyosabb vétségekért fegyelmi eljárást is indítanak. A minősítés lényege az ojbektivitás és a segítő szándék. Az utóbbi két év folyamán személyi és jellembeli fogyatékosságok miatt a pártszervek 375 vezetőt váltottak le tisztségéből. Sajnos olykor az új vezetők kiválasztásakor nem elég körültekintőek az illetékes szervek. Sok esetben olyan személyeket javasolnak a kádertartalékok soraiba, akik szociális helyzetüknél és koruknál fogva eleve nem felelnek meg a vezetőkkel szemben támasztott követelményeknek. A kádertartalékok legszilárdabb bázisa a fiatalok, az élenjáró dolgozók, de ezek közül az utóbbi években kerületi méretben aránylag kevesen kerültek vezető tisztségbe. Példamutató munkát ezen a téren a hlo- hoveci Slovakofarma vállalatnál és a partizánskei cipőgyárban végeznek, ahol sok munkásból neveltek jó vezetőt. Hasonló a helyzet a nők esetében is. A vezető posztok betöltésénél az eddiginél jobban számításba kell venni az erre alkalmas nőket is. E téren is sok még a tennivaló. IMRICH STRAPEC, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára, SZOMBATH AMBRUS, az ÚJ SZÓ szerkesztője Csaknem 100 ezer liter tejet termelnek az év végéig terven felül a Chorvátsky Grob-i Haladás Efsz bernolákovói gazdaságának dolgozói. Idei másfél millió litert előíró tejtermelési tervüket már december 3-án teljesítették. Kiváló eredményeket tudnak felmutatni az egy tehénre jutó tejhozam terén. Zdena Győriová (baloldalt) és Éva Kollárová fejónők a legjobb dolgozók közé tartoznak. (Drahotin Šulla felvétele - ČSTK) A SZOCIALISTA JOGRENDSZERBE VETETT BIZALOM ELMÉLYÍTÉSE JEGYÉBEN Új közjegyzői és bírósági illetékek Ez év január 1 -i hatállyal a Szlovák Nemzeti Tanács új törvényei szabályozzák a közjegyzői és a bírósági illetékeket. Az életbe lépő változásoknak háttere és magyarázata, hogy a korábbi jogszabályozás, amelynek gyökerei évtizedekre, koncepciójában pedig a húszas évek elejére nyúlnak vissza, társadalmi viszonyaink fejlődése következtében elavult. Ezen túlmenően nem egy vonatkozásban az egyénre és a társadalomra nézve is kedvezőtlen mellékhatásokkal párosult. Ez sok esetben kiváltotta nemcsak az állampolgárok, hanem az illetékes szervek jogos bírálatát is. Lényegében arról van szó, hogy korábban, a szocialista társadalom építésének kezdeti szakaszában, az ilyen illetékeket differenciáltan szabták meg az állampolgárok vagyoni helyzetének megfelelően progresszíven emelkedő nagyságrendben és ezzel fontos politikai szabályozó szerepet is betöltötték. Közben azonban fejlődésünk egyik velejárója és jellemzője ebben a vonatkozásban az lett, hogy az állampolgárok vagyona döntő hányadában már nem minősül kizsákmányolásra épülő magántulajdonnak, hanem munkával és egyéb tisztességes módon szerzett személyi tulajdonnak, amelynek célja az illető egyén és családja szükségleteinek a kielégítése. Az így szerzett vagyon már különben is megadóztatott volt és további progresszív megadóztatása - például öröklés vagy ajándékozás címén - eltúl- zottan szigorú, esetenként az emberek jogi igazságszeretetét sértő intézkedésnek bizonyult. Nem egyszer ahhoz vezetett, hogy például a szülők és a gyerekek közti ajándékozás helyébe adásvételi szerződés lépett, hiszen ez utóbbi esetben jóval kisebb volt az illeték. Vagyis a törvény indokolatlanná vált szigorát sokan így és ehhez hasonló módon igyekeztek kijátszani, ami széles körben tapasztalt, de mind kevésbé elfogadható jelenséggé vált. A közjegyzői illetékek újszerű szabályozását tette szükségessé az a további körülmény is, hogy- szintén január elsejei hatállyal- az eddigihez képest eltérő módon becsülik fel az ingatlanvagyon értékét. Mégpedig úgy, hogy ez az érték megfeleljen a jelenlegi valós áraknak, illetve a tényleges beszerzési költségeknek. (Eddig ez az értékbecslés sok esetben- éppen a nagyobbik illeték fizetését elkerülendő - távolról sem volt mondható reálisnak.) Ennek a helyzetnek a megváltoztatása, vagyis az árszint emelése azonban nagyon érzékenyen sújtaná a lakosságot, ha változatlanok maradtak volna a közjegyzői illetékek. Az új törvény tehát változtat rajtuk. Mégpedig olyan formán, hogy ezeket az illetékeket jelentősen csökkenti, megszünteti progresszív emelkedésüket és jobban összehangolja őket. Természetesen szintjük bizonyos differenciá- ciója megmarad. Ez azonban az öröklésnél, az ajándékozásnál és az eladásnál nem a vagyoni helyzethez, hanem az érdekelt felek egyes katógóriákba történő besorolásához igazodik. Az I. kategóriába vagy csoportba tartoznak a házastársak, a gyerekek, az unokák és a szülők. A II.-ba a testvérek, a nagyszülők és az olyan személyek, akik az átruházás előtt, vagy az örökhagyó halála előtt legalább egy évig éltek közös háztartásban az átruházóval vagy az örökhagyóval, gondoskodtak a közös háztartásról, illetve rá voltak utalva az örökhagyóra. A III. csoportba tartozik az összes többi személy. Az ingatlanvagyon-átruházási, az öröklési és az ajándékozási közjegyzői illeték eddig az említett I. kategóriájú személyek esetében a szóbajövő érték 5-25 százaléka volt. Az új szabályozásnak megfelelően viszont csak 1 százaléka (legkevesefcb 100 korona). A II. kategóriában szintén egységesen szabják meg a közjegyzői illetéket, mégpedig a kérdéses személyi tulajdon értékének 5 százalékában (legalább 200 korona), a korábbi 12-30 százalék helyett. A III. kategóriában az ingatlan átruházásánál szintén 5 százalékos az illeték, viszont öröklés és ajándékozás címén ismét egységesen 20 százaléka a vagyon értékének (legalább 300 korona), míg azelőtt ez 20-55 százalékot tett ki. Itt kell megjegyeznünk, hogy az illeték megkétszereződik azokban a manapság már csak elvétve előforduló esetekben, amikor nem személyi, hanem a múlt kizsákmányoló viszonyaira épülő magántulajdon átruházásáról van szó. Az új törvény alkotói azt is tekintetbe vették, hogy az életszínvonal jelentős emelkedése következtében manapság jóval gazdagabb a háztartások ellátottsága különféle tartós fogyasztási cikkekkel, például automata mosógépekkel, hűtőszekrényekkel, tévékészülékekkel stb. Ezért a^ I. és a II. kategóriában öröklésnél és ajándékozásnál az ingóságok egészen 50 000 korona értékig mentesek a közjegyzői illeték alól. Vagyis csak az említett összegen felüli részre kötelező az ilyen illeték fizetése. Az illetékmentes érték ezt megelőzően csak 3000 korona volt. A III. kategóriába tartozók esetében illetékmentes az ingóság 3000 koronán aluli értéke. További nagyon fontos körülmény, hogy ajándékozásnál és öröklésnél a közjegyzői illeték alól mentesek nemcsak a „névre szóló“ betétkönyvek és a zsíroszám- lák, hanem - s ez új dolog - a „felmutatóra“ kiállított betétkönyvek és a folyószámlák is. Az elmúlt években bekövetkezett ármódosítások megemelték a közjegyzői ügyintézés költségeit is. Ezért a különféle lakossági ügyletek lebonyolításáért, pl. okmánymásolatok hitelesítéséért, közjegyzői jegyzőkönyvek, különféle bizonylatok kiállításáért stb. ’ megemelték az illetéket. A bírósági illetékekről szóló új SZNT-törvény lényege szintén bizonyos mérvű emelésük és néhány új illeték bevezetése. Ennek célja egyrészt fedezni a bírósági ügyletekkel kapcsolatos költségeket, másrészt pedig ezzel is odahatni, hogy lehetőleg csökkenjen az aránytalanul sok, gyakran megalapozatlan polgárjogi per száma. (1971-ben az SZSZK-ban 63 ezer, 1983-ban pedig már több mint 117 ezer polgárjogi perre került sor.) összességében a két új törvény intézkedései anyagi vonatkozásban is mindenképpen előnyösek lakosságunk számára. Az illetékek, főleg a bírósági illetékek szintemelkedése évente nagyjából ötmillió koronával terheli meg a zsebünket. Ezzel szemben a közjegyzői illetékek általunk ismertetett nagymérvű csökkenése évente hozzávetőleg 70 millió koronát takarít meg nekünk. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy ez az új szabályozás a lakosság jogos igényeinek tesz eleget s ezzel hozzájárul szociális biztonságérzete és a szocialista jogrendszerbe vetett bizalma elmélyítéséhez. GÁLY IVÁN
