Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-03 / 2. szám, csütörtök

A modern zene kedvelőinek Sosztakovics-bemutató a Szlovák Nemzeti Színházban A huszadik századi operairoda­lom lényegében az expresszioniz- mus időszakára korlátozódik, még akkor is, ha figyelembe vesszük a más zenei irányzatokkal próbál­kozó operaszerzők műveit is. A drámaiság, bármennyire előtér­be kerül is a szöveg, mindig a ze­ne eszpresszív erejére épít. Még mai szemmel nézve sem határoz­ható meg teljes bizonysággal az, hogy századunk muzsikája külön­böző izmusainak, korszakainak egyes alkotásai közül melyek vál­nak maradandó értékké, az vi­szont már minden zeneértő szá­mára nyilvánvaló, hogy az általá­nos művészi értékeket felmutató Jekatyerina Izmajlova, Dmitrij Sosztakovics második zenedrá­mája figyelemreméltó alkotás. Ezt a művet mutatta be november 23- án és 24-én a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata Miroslav Fischer betanításában, Tibor Fre- šo érdemes művész vezényleté­vel. A téma, amelyet Sosztakovics e művében drámailag kibontakoz­tat, az elmaradott cári Oroszor­szág szigorú társadalomkritikája, egy olyan társadalom tükre, mely kétségbeesett cselekedetekre kényszeríti a tisztán, az őszintén élni akarókat. Leszkov hősnője egy ilyen tiszta érzés miatt koc­káztatott, áldozott fel mindent, nem fogadva el álszent környezete ér­tékorientációját. Sosztakovics zenei nyelvezeté­ben adva lett volna a lehetőség az egyes emberi jellemek össze- egyeztethetetlenségének megfor­málására, abban az esetben, ha a szerző nem inkább a drámai szituációk kidolgozására összpon­tosít. Kritikai szemmel nézve talán ezzel magyarázható, hogy a kom­ponista további operaterveiről le­mondva, a későbbiekben kizáróla­gosan az abszolút zene felé orien­tálódott. Sosztakovics művészete vitathatatlan érzelmi töltete mellett ugyanis mindig akkor a leghitele­sebb, amikor formai építkezése pontosan meghatározható szerke­zeti összetevőkre bontható le. Az értetlenség, amely Jekatyerina Iz­majlova bemutatását fogadta (1934-ben) így talán nem is a mo­dern hangzások, a szokatlan, sok helyütt felfedező hangszerelési megoldások ellen irányult s nem is a kora társadalmi arculatát fel­Új szovjet - NDK film A jövő év májusában a fasiszta Né­metország felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából mutatják be az Alekszandr Csakovszkij regényéből készült Győzelem című filmet. A szov- jet-NDK koprodukcióban készülő alko­tás forgatása a végéhez közeledik. Jevgenyij Matvejev, a film rendezője és egyik főszereplője mondja: ,,A Győze­lem című film két középponti alakja Mihail Voronov újságíró és kollégája, az amerikai Charles Bright, akik elő­ször 1945-ben találkoznak, majd részt vesznek az 1975-ös helsinki tanácsko­záson. A tanácskozás színhelyén, a Finnlandia palotában emlékeznek vissza a múltra. Csakovszkij regénye 30 évet fog át. Potsdamtól Helsinkiig. Az író a Szovjetunió békeharcáról be­szél. Mély meggyőződésem, hogy min­den becsületes embernek választ kell tudni adnia arra a nehéz kérdésre, mit tett a béke megőrzéséért. Erre keresett választ Alekszandr Csakovszkij is, mi­kor regényét írta, és ezért keltett ben­nem visszhangot a Győzelem. A film­ben hatalmas információmennyiséget kellett bemutatnom. Annak érdekében, hogy ezeket minél hívebben eljuttas­sam a nézőkhöz, a játékfilm gyakorla­tában először alkalmaztunk úgyneve­zett osžtottképes módszert: időről időre a vetítővászon több részre oszlik, de mindegyiknek önálló jelentése van. A főszerepeket Alekszandr Mihajlov (Mihail Voronov) és Andrej Mironov (Charles Brigth) játssza. Jómagam Karpov tábornokot játszom, akinek az volt a feladata, hogy kapcsolatot te­remtsen a szövetségesek parancsnok­ságával. Nem először alakítok katona­szerepet. Mint ilyenkor mindig, most is arra gondolok, hogy a háborúnak csak a művészi alkotásokban lehet he­ly6"' (APN) táró tragikus sorsú hősnő színpadi környezetbe átültetett történeté­nek ösztönös elutasításán ala­pult, mint ahogy az korábban a Traviata és a Carmen premier­jén történt. A romantikus operán nevelkedett hallgatóság inkább az operai formába adaptált modern zenei kifejezési eszközöket utasí­totta el, amelyek a szimfonikus zenében és a kamaramuzsikában abban az időben már megszokottá s elfogadottá váltak. Sosztakovics 1963-ban bizonyos korrekciókat eszközölt művén, s ezzel a formá­val ismerkedhetett meg a Nemzeti Színház közönsége. Miroslav Fischer élve a drámai szituációk szerkezeti logikájának ismeretével, rendezőileg egységes koncepcióhoz igazodva találta meg azt a formát, amely a mű mondanivalóját a leghűségeseb­ben juttatja érvényre. Ezt a célt szolgálták Ladislav Vychodil nem­zeti művész monumentálisán ható díszletei és Helena Bezáková ízlé­ses kosztümjei is. Borisz Tyimofejevics Izmajlov, a gazdag falusi kupec, alakítója számára hálás szerepét Jozef Špaček érdemes művész énekelte megbízható intonációval, hangja széles spektrumának érvényesíté­sével. A fiát, Zinovijt éneklő Peter Oswaldnak viszont megdöbbentő­en bizonytalan színészi teljesítmé­nye mellett még közismerten gyenge énekesi diszpozíciót sem sikerült meghaladnia. A hősnő szerelmét alakító František Livora érdemes művész a tőle megszo­kott jó értelemben vett professzio­nalizmussal énekelte Szergej sze­repét, tág teret biztosítva így a Je- katyerinát megformáló Magdaléna Blahušiaková ragyogó drámai te­hetsége kibontakozásához. Bla­hušiaková már a brnói opera szín­padán gazdag tapasztalatokat szerzett a modern operairodalom interpretációja terén. Bratislavai bemutatkozásával ismét bebizo­nyította magas fokú szakmai tudá­sát, érvényre juttatta a különböző fekvésekben kiegyensúlyozottan zengő drámai szopránját s opera­színészként is elkápráztatta mű­vészete csodálóit. Tetszett még Peter Mikuláš megkapóan őszinte átéléssel megformált öreg fegyen- ce és Pavol Gábor érdemes mű­vész élethű részeges parasztja. A kisebb szerepekben Anna Cza- kovát, Stanislav Benačkát, Szűcs Róbertet, Juraj Oniščenkó érde­mes művészt és az érthetetlenül indiszponált Ľuba Baricová érde­mes művészt hallhattuk. A megszokottnál meglepően jobb teljesítményt nyújtott a zene­kar, mintegy újra bizonyítva nem mindig kihasznált kvalitásait. Kifo­gásolható volt a kórus koncepciót­lan koreografálása, mely teret nyi­tott a helyenként egyénieskedő kórustagok magamutogatásának mintegy feledtetve azt, hogy külde­tésük az egy tömbben való érvé­nyesülés lenne. A bratislavai opera dramaturgi­ája bátor választásának köszön­hetően igazi csemegéhez juthat­nak a modern zene kedvelői. Sosztakovics műve nemcsak a hazai operaszínpadok reperto­árját bővíti, hanem egyúttal meg­emlékezik egy jeles évfordulóról is: az opera ősbemutatója a Mcenszki járás Lady Macbethje címen 50 évvel ezelőtt hangzott el Leningrádban. rAcztibor A Tvorba rólunk Az ismert cseh politikai, tudo­mányos és kulturális hetilap ha­zánk egyes kerületeinek bemuta­tásával érzékelteti azokat az ered­ményeket, amelyeket a felszaba­dulás óta értünk el. A tavalyi 50. számban a nyugat-szlovákiai ke­rület forradalmi hagyományairól, gazdasági eredményeiről és kultu­rális életéről olvashattunk átfogó és változatos írásokat. Ignác Janák, a CSKP KB tagja, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbi­zottság vezető titkára A forradalmi változások kerülete című cikkében a gazdasági építőmunka eredmé­nyeit méltatja, szól a kerület mű­szaki-tudományos előrehaladásá­ról, a gazdasági és szociális ered­ményekről külön méltatva a szo­cialista nagyüzemi mezőgazdaság páratlan fejlődését. írásában kellő teret szentel a magyar nemzetisé­gű kultúrának is, elismerően említi jelenlegi színvonalát, hangsúlyoz­ván, hogy ez is a lenini nemzetisé­gi politika vívmánya. Ebben a számban több írást olvashatunk a szlovákiai magyar szellemi életről is. Jiŕí Kotalík, a prágai Nemzeti Galéria főigaz­gatója írásában a nyugat-szlová- kiai kerület képzőművészeti ha­gyományait, képtárainak figyelem­re méltó tevékenységét méltatja. Említést tesz az érsekújvári (Nové Zámky) képtárról, amelynek alap- ják Zmeták Ernő művei alkotják. Felhívja a figyelmet arra is, hogy ebben az intézményben több is­mert magyar festő műve is megta­lálható, például Kassák Lajos szá­mos alkotása. A komáromi (Ko­márno) Dunamenti Múzeum kép- gyűjteményéről szólva kifejezi re­ményét, hogy ez a gazdag anyag a jövőben egy önálló képtár alap­ját is képezheti. A dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múzeum képgyűjteményébe első­sorban az e vidékhez kapcsolódó alkotások kerültek, de - olvassuk a cikkben -, a Szlovák Nemzeti Galéria irányításával már folynak az előkészületek a Lőrincz Gyula nemzeti művész életművét bemu­tató állandó tárlat létrehozására. Ebben a lapszámban olvashat­juk Zs. Nagy Lajos és Tóth László néhány versét Jaroslav Čejka cseh költő fordításában. Naďa Klevisová Duha Gyula érdemes művésszel a Madách Kiadó fő­szerkesztőjével készített interjút a csehszlovákiai magyar könyvki­adásról. A Magyar Területi Szín­ház idei évadbeli első bemutatójá­ról - Vaszilij Suksin Energikus em­berek című szatíráját mutatták be - Szilvássy József írt kritikát. A ke­rület zenei hagyományairól Zden­ko Nováček, a Csehszlovákiai Ze­neszerzők Szövetségének elnöke számolt be egyebek közt utalva Liszt Ferenc, Lehár Ferenc, Ko­dály Zoltán és Kadosa Pál nyugat­szlovákiai vonatkozásaira. A hetilap oldalain jó részt nyu­gat-szlovákiai festők rajzaival, il­lusztrációival találkozunk. Almási Róbert illusztrálta Vojtech Kondrót verseit. A Tvorba kiemelkedő he­lyen emlékezik meg Ladislav No- vomeský születésének közelgő, 80. évfordulójáról, s más érdekes írások is napvilágot láttak. Jozef Dunajovec tollából olvashatunk ri­portot a szlovákiai mezőgazdasági tudomány úttörőiről, Oldrich Zá- bojník pedig a komáromi Steiner Gábor Hajógyár dolgozóiról, éle­tükről és munkájukról számol be. Ebben a számban jelent meg mél­tatás arról a gyümölcsöző együtt­működésről, amely immár évek óta létezik a nyugat-szlovákiai ke­rület és Győr-Sopron megye, illet­ve a hallei kerület között. Ismeretes, hogy a Tvorba meg­jelenése óta nagy figyelemmel kí­séri a szlovákiai kulturális élet eseményeit, példamutatóan ápolja a cseh-szlovák kulturális együtt­működés és kölcsönösség esz­méit, s rendszeresen teret ad a csehszlovákiai nemzetiségek kulturális életét bemutató írások­nak is. Az ismertetett szám is erről a következetességről, hazánk nemzetei és nemzetiségei együvé tartozását szilárdító szerkesztői koncepcióról tanúskodik. SOMOGYI MÁTYÁS Hat évtized - színpadon Oľga Borodáčová-Országhová nyolcvanöt éves Oľga Borodáčová-Országhová nemzeti művész a szlovák szín­házművészet alapító tagjai közé tartozik. Az első szlovák hivatásos színművészként is emlegetik őt, s ezzel még jobban kidomborítják úttörő szerepét és kezdeménye­zését. Nem minden esetben törté­nik meg azonban, hogy az első vagy az alapító jelző az adott sze­mélyiség értékeinek a fokmérője is legyen. Hiszen nem minden első volt egyidejűleg a legjobb is. Olga Borodáčová-Országhovára ez nem vonatkozik. Hiszen nem csak az elsők között volt, de több mint hatvanéves előadóművészi tevé­kenysége azt is igazolja: a legjobb szlovák hivatásos színművészek közé tartozott. Nyolcvanöt évvel ezelőtt szüle­tett a Martin melletti Záturčieben. A színházművészet elemi ismere­teit az 1918-1921-es években Prágában, az Állami Konzervatóri­umban sajátította el. A szlovák hivatásos színházművészet ab­ban az időben még gyermekcipő­ben járt. Oľga Borodáčová-Or­szághová színészi pályafutását Kassán (Košice) kezdte, de rövi­desen Bratislavába került, a Szlo­vák Nemzeti Színházba. Itt formá­lódott a szlovák színházművészet úttörőinek (Janko Borodáč, Andrej Bagar, Ján Jamnický) irányításá­val színészi arculata. Janko Boro­dáč tevékenységüknek nemcsak erkölcsi-eszmei értelmet adott, hanem kiaknázta belőle mindazt, amire szüksége volt eszmei-mű­vészi szándékainak megvalósításá­hoz. Arra törekedett, hogy kialakít­sa bennük a szlovák színházmű­vészet első nemzedékének törté­nelmi küldetéstudatát, s a színház egyes tagjait lelkesen felsorakoz­tatta művészi célkitűzései mellé. Azt a meggyőződésüket igyeke­zett megszilárdítani, hogy színhá­zuk legfőbb művészi célja és tár­sadalmi szerepe az eredeti reper­toár kialakítása - írta erről az idő­szakról Zoltán Rámpák. Oľga Borodáčová-Országhová az elsők közé tartozott, akik elját­szották azokat a figurákat, ame­lyek ma máraszlovákdrámaművé- szet klasszikus alakjaivá váltak. Számos nőalak - Jozef Gregor Tajovský, Ivan Stodola, Štefan Králik, Ján Barč-lvan és mások müveinek női figurái - éppen Bo- rodáčová-Országhová megformá­lásában keltek életre először a színpadon. Ilyen volt például Ivan Stodola A számadó feleségé­nek Éva szerepe. Zoltán Rámpák a szlovák szerzők műveinek be­mutatóit elemezve Oľga Borodá­čová-Országhová játékáról meg­állapította, hogy az a páratlan kre­atív képesség eredménye volt. Ilyen alakítása Ján Barč-lvan Anya című művének címszerepe. Andrej Mráz a bemutató idején azt írta, hogy Borodáčová-Országho­vá színészi eszközeinek széles skáláján játszott, erejének teljes megfeszítésével. S így anyájának nem csupán hősiességét csodál­(ČSTK-felvétel) hatták meg a nézők, hanem ro­konszenves és rendkívül életszerű egyéniségét is. Színészi eszközeinek skálája valóban gazdag és sokrétű volt. Ez lehetővé tette számára, hogy utánozhatatlanul állítja színpadra az egyetemes színházművészet klasszikus nőalakjait. A sok-sok szerep közül említsük meg leg­alább Angliai Erzsébetet, Ferdi­nand Bruckner müvében, mellyel 1931-ben nagy figyelmet keltett. Zoltán Rámpák e teljesítményt így jellemezte: Oľga Borodáčová-Or- szághová jellemábrázolásában re­mekül kifejezésre juttatta szug- gesztivitását, játékában jól érvé­nyesült árnyalt intonálása, a szö­veg ritmikus tagolása és kiegyen­súlyozott stilizált gesztusai. Színházi működése, illetve egész pályafutása alatt - hiszen gyakran játszott a televízióban, filmben vagy a rádióban is - több mint háromszáz szerepet formált meg. Csaknem valamennyi alakí­tása arról tanúskodik, hogy az első és alapító megjelölés az ő eseté­ben valóban értékmérő, Oľga Bo- rodáčová-Országhová ugyanis a szlovák kortárs színházművé­szet egyik alakítója-formálója. M. B. Hírnevükhöz méltóan Várják a jelentkezőket egész Szlovákiából Noha iskoláinkban az évi mun­kát júniusban értékelik, a mostani napok azért bizonyos értelemben mégis számvetést jelentenek. Pe­dagógusaink - egyebek mellett - ilyenkor értékelik, hogyan rajtol­tak az új tanévben, azaz képe­sek-e a tanrend szerint haladni. Pásztó András, a kassai (Košice) Schönherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Ipariskola igaz­gatóhelyettese erről a következő­ket mondotta:- Az 1984-es esztendőtől azzal a jóleső érzéssel búcsúzhattunk, hogy az új oktatási program tovább­fejlesztésének megvalósításában jó eredményeket sikerült elér­nünk. Iskolánkban újdonságnak számít, hogy szeptembertől kez­dődően öt első osztályunk közül a három gépészeti osztály tovább szakosodott, ami azt jelenti, hogy diákjaink most már három irányzat közül - gépészeti technológia, gépszerkesztés, a gépi berende­zések üzemeltetése - választhat­nak. Megjegyzem még, hogy két elektrotechnikai osztályunkban is a jól bevált módszerek szerint fog­lalkozunk a fiatalok képzésével. Az 1984-ben érettségizett tanulók egyharmada különben tovább­tanul egyetemeken, főiskolákon, a többiek pedig már a gyakorlat­ban kamatoztatják az iskolában szerzett elméleti műszaki ismere­teiket. A múlt év számunkra kima­gasló eredményeket is hozott. A középiskolások szakmunkáinak kerületi szemléjén diákjaink mun­káit első, második és harmadik díjjal jutalmazták. De nem csak műszaki téren büszkélkedhetünk eredményekkel. Szép sikereket könyvelhetünk el a sportban és a kulturális tevékenységben is. Nem sorolom fel - sok lenne hogy sportolóink a különböző ver­senyekről hány érmét hoztak ha­za, azt viszont megemlítem, hogy 1984-ben az énekkaron kívül isko­lánkban megalakult a tánccsoport is és kisszínpadunk 3. díjat nyert a Jókai-napokon. Hogy mit várunk az új esztendőtől? Nos, még jobb eredményeket, mint tavaly. Hírne­vünkhöz méltóan akarunk tovább­ra is dolgozni. Szeretnénk, ha az iskola nevelőmunkájának javulá­sához hatékonyan járulna hozzá a felszabadulás 40. évfordulójának megünneplése, szeretnénk, ha a lelkiismeretes felkészítés ered­ményeként ott lennének tanulóink Prágában a spartakiádon és 1985-ben is szeretettel várjuk öt első osztályunkba a fiúkat és lá­nyokat. Természetesen nemcsak a Kelet-szlovákiai, hanem a kö­zép- és a nyugat-szlovákiai kerü­letből is, hiszen minden tanulónk­nak diákotthoni elhelyezést tudunk biztosítani. (-szák) DJ SZÓ 1985. I. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom