Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-03 / 31. szám
A gyerek egész éjszaka az álom és az ébrenlét határán vergődött, s ha egy pillanatra el is szenderült, utána azonnal felébredt. Fázott. Néha olyan remegés fogta el kamaszodé testét, hogy fogai kereplőként vacogtak. Pedig szinte gomolyaggá görnyedt; olyannyira, hogy még a csontjai is belefájdultak, de mindhiába: - sem bírt felmelegedni. Csak akkor e'nyhült valamelyest a didergése, ha szorosabban a mellette alvó Lajos bátyához bújt. Ó ilyenkor megmozdult; mocorgott egy kicsit, aztán mackósán magához vonta, és aludt tovább, mint a tej. Az sem zavarta, hogy a közös takaróként használt katonaköpenyt lassan lehúzta róla. Továbbra is egyenletesen szuszogott, amit néha-néha apró horkolással cifrázott. Az alvó Vince Lajos apja közeli barátja volt, aki öt csak Kisöcsinek szólította. Akkor mondta először így neki, amikor négy évvel ezelőtt apjával együtt „Ferenc Jóska hívására“ elvitték a háborúba.- No, Kisöcsi, ezután te leszel a gazda - s közben búcsúzóul egy barackot nyomott a fejére. - Segíts édesanyádnak és vigyázz a testvéreidre! Amíg a közeli városban katonáskodtak, onnan gyakran hazajártak. Aztán messzebb kerültek, de még onnan is hazajöttek elvégezni a tavaszi munkát, később az aratást. A következő évben már egyik sem jött, csak édesapjától a szürke tábori lapok. Azok is egyre ritkábban, míg teljesen elmaradtak. Aztán egy fehér papír „... hősi halált halt a Doberdó környéki harcokban. Rapáj temetőjében van eltemetve.“ Apja barátjáról is sokáig nem jött semmi hír. Azt suttogták róla faluszerte, hogy eltűnt. A háború negyedik évében aztán hazajött; tizedesként és egy ezüstkereszt kitüntetéssel a mellén. Megérkezésére felbolydult az egész falu. Mindenki tőle remélt hírt a hozzátartozójáról: férjéről, fiáról, testvéréről. Házuk kilincsét éjjelnappal egymásnak adták a látogatók. * Harmadnap aztán maga is szétnézett a faluban. Benézett Kisöcsiékhez is. Ahogy „leszervuszolt“ agyerekkel, meglepetését nem titkolva huncutkodva mondta:- No, lám, igazi férfiember lett belőled! Maholnap már a menyecskék után fogsz járni..., de most azt nézzük, hogyan gazdálkodtál...? Körbejárta az udvart, mindent megvizsgált. Amikor az istálló felé vette útját, a gyerek szorongva követte. Igaz, apja két öreg lova még meg volt, de jócskán kiállt a bordájuk. Rajtuk kívül még egy tehénke búslakodott a sarokban. A két ló éppen azzal a maroknyi szénával volt elfoglalva, amit Vince Lajos érkezése előtt vetett nekik. A tizedes gyakorlott mozdulattal végigveregette az ösztövér állatokat, de amikor benézett a jászolba, összevonta a szemöldökét:- Hohó, Kisöcsi! - így nem élünk meg! A szénát nem ilyenkor kell elpazarolni, arra még szükség lesz a tavaszi munkáknál. Ami igaz, az igaz. A gyerek is belátta, hogy igaza van. Alig volt belőle egy petrencényi a rakodóban. Tehénkéjük már hetek óta csak szalmát kapott. A lovaknak is inkább apja iránti tiszteletből vetett néha egy ölnyi szénát. Bent a lakásban aztán mindenről szó esett, különösen a háborúról. Arra is jutott idő, hogy Vince Lajos Kisöcsi édesanyjával és nagyanyjával megbeszélje a gazdaság problémáit. Ó javasolta, hogy a lovakat kihajtja a legelőre. Hiába tiltakozott a két asszony, hogy még alig eredt meg a fű, hiszen éjszakai fagyok vannak. A tizedes kérlelhetetlen maradt:- Kicsapjuk őket a legelőre; a miénket is, a tiéteket is. Kisöcsi is velem jön!*- A gyereket nem engedem, megfázik - jelentette ki határozottan a fiú édesanyja.- Hol fázna meg, ha velem lesz. Legényember ez már a javából... - csapott a vállára -, meg aztán: ha még sokáig eltart ez az átkozott háború, akkor még a lövészárkokat is megjárhatja. Az pedig nem cicázás! Ezzel mintha mindenkit meggyőzött volna. A gyerek sem tiltakozott, inkább büszkeséggel töltötte el, hogy vele tarthat. Amikor délután kiindultak a faluból, Kati lovuk hátán úgy szegődött Vince Lajos két lovának nyomába, mintha járőrbe indulnának. Az sem zavarta, hogy a grófi legelő felé vették útjukat, mert ő csak a tizedest látta. Pedig nyáron arrafelé helybeli lovak nem legeltek, mert a krasznahorkai gróf lovainak volt fenntartva a legelő legszebb része. Amikor a lovakat szabadon engedték, tábort vertek maguknak a völgyoldalban egy vadkörtefa alatt. Vince Lajos a katonaviselt emberek gyakorlatiságával avarból és harasztból vackot készített kettejük részére, mégpedig úgy, hogy onnan jól látható volt az egész környék. Amikor befészkelte magát, helyet szorított maga mellett a gyereknek. Mikor az is elhelyezkedett, ponyványi katonaköpenyét csak akkor húzta magukra. Keveset beszéltek. Inkább a tizedes kérdezett az otthoniakról. Fél szemét állandóan a lovakon tartotta. Amikor látta, hogy egy vízmosás közelében megállapodtak, befúrta magát az avarba, s csakhamar elaludt. A gyerek ott kuporgott mellette. Kezdetben aludt egy nyúlfarknyit, de annál alig többet. Ott vergődött a mély éjszakában, mint egy sötét tengeren: az álom és az álmatlanság állandó hullámverésében. Amikor hajnal felé kinézett a katonaköpeny zsíros gallérja alól, azt hitte, hogy már virrad. Ahogy jobban körülnézett, akkor tudatosította, hogy a völgyben elomló kevéske világosság nem az égboltról ered, hanem a rétről. Az éjszaka dér" lepte be a határt, az fénylett, csillogott, mint egy összefüggő hótakaró. Csak a négy ló feketéllett a közeli horhos aljában. Olyan közel álltak egymáshoz, mintha összekötötték volna őket, pedig azok is csak egymást melengették. A lovak láttán megnyugodott, dermedt arcát visszahúzta a takaró alá. Aztán újra elfogta a reszketés; rázta, remegtette egész testét. Erre már az alvó is megmozdult. Nagyot nyújtózkodott, kidörgölte szeméből az álmot, s csodálkozva nézett a gyerekre:- Csak nem fázol? Katonadolog ez, kiskomám! Amikor látta, hogy erre sem melegszik fel a gyerek, hangot változtatott:- No, jól van. Tüzet rakunk, aztán minden rendben lesz... Rögtön hozzá is fogott. A gyereket jól bebugyolálta, ö meg elindult a közeli bozótba gallyat szedni.- Hát, most már ehetnénk valamit - javasolta, s közben mindkét kezét a lángok fölött jól megropogtatta aztán majd meglátjuk a többit. Kis oldaltáskájából elővette a kenyeret és szalonnát. Hol a fiúnak, hol önmagának vágott egy szeletet, közben kérdezősködött: « Aztán van mit enni itthon?- Nem sok. Még az a szerencse, hogy krumpli meg tej azért akad.- Es a segély, amit édesapád után kaptok?- Valamit kapunk, de a jegyző úr mindig levon belőle. Vince Lajos összevonta szemöldökét, szemében villámot vetett a harag. Mivel a kenyérnek és szalonnának éppen a végére értek, összekattintotta bicskáját.- Ne félj, Kisöcsi, nem lesz már itt sokáig gróf meg jegyző, kitekerjük mindegyiknek a nyakát - mondta magabiztosan a tizedes, s közben felállt, hogy megigazítsa ruháját. - Úgy teszünk velük, mint Szovjet-Oroszországban. Most rajtunk a sor. Kell már errefelé is egy kis cécó. A fiú úgy hallgatta, mint valamikor Kovács Gyula tanító urat. Két évvel ezelőtt került ki előle, amikor elvégezte a hatodik osztályt. Éppen a napokban hallotta, hogy tanítója is bevonult. Ábrándozva jegyezte meg:- Ott Oroszországban már biztosan csendőrök sincsenek...- Miért gondolod?- Hát csak azért, mert az itteniek sokat kegyetlenkednek, különösen a mi őrmesterünk.- Az a Bulyáki...?- Az. Tegnap is megbüntette édesanyámat. Azt mondta, hogy nem tartjuk be a tűzvédelmi előírásokat. Már harmadszor büntet meg bennünket ezért... Ha megnövök, kitekerem a nyakát! Olyan gyűlölettel beszélt a gyerek, mintha azonnal be is váltaná ígéretét. A tizedesnek tetszett, s közben maga is hozzátette:- Másoktól is hallottam, hogy basás- kodik a falu felett. De majd mi utánanézünk ennek az itthoni hősnek... Közben maga is odaült a fiú mellé. Bal kezével magához vonta, jobb kezével dobott néhány ágat a tűzre. A fiú az újraéledő tüzet figyelte, aztán a környéket. A közeli völgyekben köd fehérlett, a távolabbi hegyeken ezüstösen fénylett a zúzmara. Arra gondolt, hogy biztosan a hegyek mögött van az az ország, ahol mindenki egyenlő. Nyugodtan ült a hatalmas kar ölelésében, nem fészkelődött, mert úgy érezte, visszatért a meleg a testébe, most folyik szét minden tagjában, és már egy cseppet sem fázik. xxx A falu északi szélárnyékba épült, legmagasabb pontján a templommal. Három utca volt az egész. Az utcák találkozásánál pincék sorakoztak. A pincék fölötti dombot egyesek Tejdombnak, mások Kerepecnek hívták. Ez a Kerepec volt a falu központja. Különösen a fiatalok és a gyerekek kedvelték. Télen a lejtőkön csúszkálni lehetett, nyáron meg a közeli akácfák alatt sokáig elszórakoztak. Jó kilátás nyílott innen a falura, akármi történt a három utcában, innen látni lehetett. Egyedüli hibája az volt ennek a helynek, hogy közel esett a csendörőrshöz. Bulyáki őrmester az ablakából látta, mi történik a Kerepecen. Ha nagy volt a zajongás, rajcsúrozás, akkor sokszor szétkergette a fiatalokat. Az is megesett, hogy pofonokat is osztogatott; fiúknak, lányoknak egyaránt. így aztán nem akárki bátorkodott a Kerepec tájékára. A legbátrabbak is csak akkor jöttek ide, ha megneszelték, hogy az őrmestert elszólította valahová a kötelessége. Vince Lajos tizedes Szabados Imre közkatonával előző este a Czelder-kocs- mában abban egyezett meg, hogy másnap este a Kerepecen találkoznak, aztán bemennek elbeszélgetni a csendőrőrmesterhez. Elsőként Vince Lajos érkezett bő katonaköpenyben. Beállt egy akácfa alá. Alig észlelt mozgást a faluban. A koratavaszi csípős szél a házakban tartotta az embereket. Amikor barátját üdvözölte, feltűnt neki, hogy az mintha nem is azért bújt volna köpenybe, mert fázik, hanem mintha valamit rejtegetne alatta.- Bemegyünk...? - kérdezte izgatottan a tizedestől.- Nem! - válaszolta határozottan a tizedes. - Kijön ő magától is. Megvárjuk!- Meglátod, ez mindkettőnket lecsu- ■ kát. Nekem már azt üzente az édes- • anyámmal, hogy hagyjak fel a lázító hírekkel, mert elveszi a szabadságos papíromat. Az pedig tudod, mit jelent...?- ... azt, hogy katonaszökevény vagy! Szabados Imre tehetetlenségében csak toporgott, a düh és gyűlölet elborította agyát. így fakadt ki:- Csak egy napra jönne ki a lövészárokba, én menten lepuffantanám!- Ne olyan hevesen, beszélünk vele...- Nem, ne! Hiszen ez egy vadállat. Lecsukat mindkettőnket... Inkább gyerünk haza - bizonytalanodott el Szabados. A tizedes arcán csalódottság jelent meg. Anélkül, hogy kivette volna köpenye zsebéből a kezét, szétlebbentette azt. Szabados Imre ereiben megfagyott a vér. Egy puska volt Vince Lajos köpenye alatt, könnyű kis karabély, amit a lovasságnál használtak. Szét volt szedve, szíjánál fogva a nyakába akasztva. Igaz hát a mendemonda, hogy Vince Lajos fegyvert hozott haza. A tizedes gyakorlott mozdulattal kiemelte nyakából a fegyvert, pillanatok alatt összeszerelte, s ezzel a szavakkal Szabados Imre kezébe nyomta:- Nesze, itt van, puffantsd le! Annak felvillant a szeme, kezébe fogta a karabélyt, szakértelemmel megvizsgálta. Azonnal megállapította: csőre van töltve.- De, tudod mi jár ezért...? - kérdezte riadtan.- Semmi! Meglátod nemsokára más világ lesz errefelé. Addig meg leszámolunk ezekkel az itthoni szoknyavitézekkel. .. Szavai olyan meggyőzően hatottak cimborájára, hogy az szinte az eseményeket már megtörténteknek vette, s valahogy úgy érezte: ők ketten jelentik az igazságszolgáltatást a faluban, nekik kell végrehajtani a nép ítéletét. Szinte egyszerre léptek fel az akácfára. A koratavaszi este, ha kényelmesen is, de végül mégis rátelepedett a falura. Itt-ott apró fények gyúltak, megvilágosodott a csendőrőrs ablaka is. Valaki mozdult a fényben. Vince Lajos felismerte: az őrmester igazgatja- bozontos bajuszát a tükörben.-Valahova készül. Nem látom jól. Nem tudom jól megcélozni.- Majd én - ajánlkozott Szabados. A tizedes átadta neki a karabélyt. Társa izgett-mozgott, s közbe-közbe összpontosított, de minden kivárás után elmaradt a lövés. Lemondóan suttogta:- Nem lehet! így nem lehet...- No, várj csak! - biztatta a tizedes. - Még van valami, amivel nem próbálkoztunk. Kezéből tölcsért formált, aztán jó hangosan kiáltotta:- Bulyáki, hol vagy? Gyere ki! Az esti csendbe burkolózó falu csendjébe éles pengeként hasított a hang. Az őrmester is hallhatott valamit, mert az ablaknál termett, s kinyitotta azt.- Ki az?! Ki van itt...? - szólt a parancsoláshoz szokott érces hang. Ekkor csattant a lövés. Meteorként zuhant a falura, elsöpörve minden más hangot. Alig ért földet a lábuk, amikor dermesztő női sikoly hallatszott a csendőrőrs ablakából:- Segítség! Segítség! Megölték... xxx Lassan virradt. A sötét tavaszi égbolt súlyosan borult a falura. Dermesztő bizonytalanságban kezdődött az új nap, alig mozdult valaki az utcákon. Mindenki várt. Délelőtt hire kelt, hogy az üzlet zárva maradt, mert a boltosnak nyoma veszett. Az ott várakozó asszonyok betörték az ajtót, de a polcokon alig találtak árut. Az üzletet elárasztó tömeg mindent összetört. Vince Lajos és Szabados Imre akkor érkezett a bolt előtti térre, amikor a tömeg hangulata csillapodóban volt. Az össze- sereglett emberek csoportokban tárgyalták meg az eseményeket. Érkezésükre a nyugtalanság újabb áramütése vonult végig a tömegen.- Gyerünk a jegyzőlakba! - kiáltotta el magát valaki a tömegben. S mintha parancsszó hangzott volna el, az emberek elindultak a háború éveiben befejezett palota felé. Kisöcsi édesanyjától hallott a történtekről. Hiábavaló volt anyja minden fáradozása, hogy otthon tartsa, kisurrant az utcára. Ő is a többiekhez csatlakozott. Addig furakodott előre az emberek között, amíg Lajos bátyához nem ért. Ott ment ő is a legbátrabbakkal az élen. A jegyzőlak mindkét bejáratát úgy lepte el a tömeg, mint egy ellenséges várat az ostromló sereg. Nagy kavarodás, tolongás keletkezett. Ebben a zűrzavarban szakadt el a gyerek Lajos bátyától. Mindenki a jegyzőt kereste. Mindhiába. Kisöcsi néhány ember nyomába feljutott a padlásra. Ott is mindent megvizsgáltak, de a jegyzőt nem találták. A többiek már csalódottan lefelé indultak, amikor a gyermek még benézett a kéménynyílásba. Ijedtében majdnem felsikoltott. A kiszélesített kéménynyílásban a jegyzőt pillantotta meg. Ott kuporgott, lapult kormosán. A gyerek a többiek nyomába eredt. Nem szólt senkinek. Szemével Vince Lajost kereste. Az éppen egy vasszekrény felnyitásával bajlódott. Mindjárt észrevette a gyereken, hogy valamit találhatott. A sarokba vitte és halkan megkérdezte:- Nos, mi van?- Megtalált, boldogan a g>- Hol? -<- Ott, a kér A tizedes s lant, aztán rr Szorosan mac- Egy szót: A gyerek el. A faluban te tek a környéki falvak esendői tagot szervez vezette őket. A kommanc behatolt a fali Vince Lajost é tatták. A jegyz üzletet szűrön; csendőrök őri; A két letarl hallgatták ki. a szomszéd ki ott éktelenkec tokra tépett ir> katussal ejtett biztonságból Négyen kísért vésre kész pi mukban puskí valamelyik biz követő csendi csapott. A hadnagy méterre követi A két falu h pataknál járh. parancsot adc- Megállni! Vince Lajoí fáradt tekintet kérdően feléje- Megpihen döntése. - Öli A foglyok r sokáig bajlódc kiszabadította velgő gunyorr- No, men tok... Ök ketten Vince Lajost o amilyen az el amikor megír hogy megnőtt súlya. Szabados látta. Éppen f kor hátulról lö gódott el. Vince Lajos valami szörny már dördült í esett, így zuh; Amikor a cs dött, hogy min it visszaparar a falut, de fog; tek hazaszál lí terhe alatt tó gazdát. Köztx tattak. Férfial össze. Riadali Kisöcsi ke dett. Onnan fii Amikor a letai . ták el, egy isrr- Mi folyik i az ismerős he A gyerek I Kovács Gy*j); egyenruhábar férfiakat kíséri- Főhadnac tem, ezek itt a csendőrhar bekísérni ókel- Ezek nei ismerem. Mir- jelentette ki; tartalékos föh lók értük!-Azt nen a csendőrtiszl- Hadnagy- emelte me- Azonnal erx Erre a háti hadnagy elbiz tette embereit- Menjenek a letartóztatot Azok kisisk Szétszéledtek- Maga is nagy úr? - a csendőrtiszl vács Gyulát. A tanító má hanem a ke szekeret. Las gazda gyalog Közben Kis a kapuoszlop eléjük épL- Ar lábon a Lajos kirázta a hidei kereste. Kisen valami szórni egész teste. MÁTÉ LÁSZLÓ M UMlÍíWTíJIí
