Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-03 / 31. szám
A boldog unokák közt ◄-------------------------fel sorolt követelményeket érintették, amelyeket Beneá miniszterelnök moszkvai tartózkodása idején Sztálinnak terjesztett elő; az „ejtőernyős akcióra“ vonatkoztak, vagyis a csehszlovák egységek bedobására Csehszlovákiába, szovjet fegyveres erők részvételével. ,,A miniszterelnök úr által a Kremlben előterjesztett memorandum további kérdéseit Golikov nem tartja túlságosan időszerűnek, mivel elvben lényegében megegyeztek, úgy amint azt Sztálin megígérte,“ jegyezte meg Fierlinger a Beneánek küldött sürgönyben. ,,Megfelelő pillanatban a részletek hamar megtárgyalhatok s megvalósítható a maximum - jegyezte meg Golikov vezérezredes és hozzátette: ,,Ma azonban nincs idő elméleti értekezésekre.“ A feljegyzés véíjén Fierlinger hozzáfűzte: „ Szovjet részről nincs kifogás ellene, hogy mind a két brigádunk közös stáb alatt egyesüljön, s kifelé magasabb taktikai egységet képviseljen, könnyű hadtest néven." A szlovákiai felkelés terveiről így fogható össze a szovjet; vélemény: amíg a Vörös Hadsereg nem közeledik Szlovákia területéhez, lehetetlen olyan erőket bevetni a felkelés megsegítésére, ame■ muninin wmfl hmm II I■■■«■■■■III« HIMUm mini Az országos felkelés gondolata a csehek és szlovákok nemzeti felszabadító harcának korszakában mindvégig rendkívül élénk volt. A Kommunista Internacionálé 1943. január 5-i irányelvei a CSKP további tevékenységére vonatkozóan a felszabadító harcok kibontakozását és megerősítését, a városokban fegyveres csoportok, a falvakban partizáncsoportok megalakítását, s országszerte a partizánmozgalom kiszélesítését hangsúlyozták. A népi felszabadító mozgalom iránt megnövekedett követelményekkel kapcsolatban a CSKP célul tűzte ki, hogy a partizánmozgalom a nemzeti felszabadító harc fő láncszemévé váljon. A londoni csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium eredetileg Szlovákiában és a cseh országrészekben katonai fordulatra számított. A szlovák hadseregnek fel kellett volna lázadnia, megdönteni a kleri- kofasiszta kormányt, Szlovákia területét szilárdan tartani, majd pedig átadni a hatalmat a londoni csehszlovák kormány szerveinek. Ezekben a tervekben még nem számoltak a szovjet hadsereg bevonulásával Csehszlovákiába; a Szovjetuniónak azonban segíteni kellett volna a katonai fordulat végrehajtásában, de úgy, hogy a hadserege nem lép Szlovákia területére, hanem megkerüli - északon Lengyelország, délen Magyarország felől. nők ezt egyenesen meg is mondta), s hogy legalábbis egyelőre irányadó helyeken nem tanúsítanak iránta különösebb érdeklődést. A legkisebb érdeklődés, szinte meg nem értés a légügyi minisztérium részéről tapasztalható“ - említette S. Ingr a tárgyalás feljegyezé- seiben. A csehszlovákiai felkelés iránt tanúsított brit közömbösség nyomására a nemzetvédelmi minisztérium képviselői a Szovjetuniótól próbáltak segítséget kérni. 1944. március 3-án Fierlinger nagykövet szigorúan bizalmassürgönyt küldött a londoni csehszlovák külügymilyek nagyobb területeket huzamosabb ideig védhetnének. Azonkívül figyelembe kell venni az ellátás szükségességét, s az ezzel összefüggő egyéb nehéz feladatokat. A Vörös Hadsereg képviselői Píka és Hasal tábornokokkal folytatott tárgyalásaik során 1944. március 2-án abból az elvből indultak ki, hogy nem szabad kockáztatni és hamarabb megindítani a felkelést, mivel a szovjet hadsereg még messze van, Belorussziában és Nyugat- Ukrajnában harcol. Szerintük ebben a helyzetben elsősorban a partizánharc jöhetne számításba, amely nem kapcsolódna bizonyos területek védelméhez. Javasolták, hogy a Szovjetunióból csehszlovák ejtőernyős brigádot és a partizánharcokban tapasztalattal rendelkező kisebb szovjet egységeket küldjenek a harcok megsegítésére. ,,Ezeka szovjet egységek a partizánegységek káderei lehetnének, politikai jelentőséggel bírnának, bizonyítékul szolgálhatnának arra, hogy a Szovjetunió, illetve a szovjet hadsereg komolyan gondolja a Csehszlovákiának nyújtandó segítséget“ - rögzítik a tárgyalások feljegyzései. Ebből nyilvánvaló, hogy legelőször a csehszlovákiai felszabadító mozgalmat kell aktivizálni. 1943 nyarán a németellenes beállítottságú szlovák tisztek között élénk vita folyt a szlovák hadsereg bevonásának lehetőségéről a felkelésbe. Benes moszkvai tartózkodása idején, 1943 decemberében a csehszlovák katonai misszió parancsnoka, Heliodor Píka tábornok, a londoni csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium beleegyezésével előterjesztette a szovjet főparancsnokságnak a felkelés tervét, mely szerint a szlovák hadsereg a szovjet hadsereg megérkezéséig tartja Közép- és Kelet-Szlovákiát. Beneá miniszterelnök azzal egészítette ki a tervet, hogy Szlovákiába csehszlovák katonai egységeket vetnének be a Szovjetunióból. Tehát Benes és a londoni csehszlovák kormány elképzelése szerint Szlovákiában a felkelés katonai fordulat jellegű lett volna, célja pedig a csehszlovák köztársaság München előtti határainak visszaállítása, lényegében a München előtti mintára. 1944 január elején a csehszlovák katonai képviselők - Heliodor Píka tábornok, Antonín Hasal-Nizborsky tábornok, a köztársasági elnök katonai hivatalának parancsnoka - Moszkvában néhányszor tárgyaltak a szlovákiai németellenes felkelés előkészítéséről. Ettől függetlenül 1944. január 5-én a nemzetvédelmi miniszter, Sergéj Ingr találkozott Nye brit tábornokkal, s igyekezett elérni, hogy a brit kormány változtassa meg elutasító álláspontját a csehszlovákiai felkelésnek nyújtandó katonai segítséget illetően. ,, Lényegében a Nye tábornokkal folyta■tott párbeszéd és egyéb tárgyalások is, Aj szú amelyeket a britekkel folytattam ez ügyben, art a benyomást tették rám, hogy a britek semmire sem akarják magukat elkötelezni előre (egyébként Nye tábor3 nisztériumnak, Benes miniszterelnöknek címezve. A szovjet katonai képviselőkkel, Golikov vezérezredessel, Fokin altábornaggyal és Zsukov, valamint Jevsztig- nyejev tábornokokkal folytatott tárgyalásáról számolt be. A tárgyalásra előző nap került sor A. Hasal és H. Píka tábornokok részvételével - s a „közvetlen akcióról“ folyt, vagyis a megszállt Csehszlovákiában végrehajtandó katonai fordulatról. A szovjet képviselők minden segítséget megígértek, egyidejűleg kijelentették, hogy szovjet részről nem gördítenek akadályokat, hogy az angolok - amennyiben óhajtják - közvetlen repülőgépekkel csehszlovák tisztek első csoportját szállítsák Szlovákiába. Fierlinger nagykövet megjegyezte, hogy a londoni tárgyalások során hivatkozhatnak erre a közlésre. A további kérdések a memorandumban 1944 márciusában Beneá a Banská Bystrica-i szlovák hadsereg parancsnoksága törzskarának főnökét, Jan Golian alezredest parancsnokká nevezte ki, aki majd a felkelés katonai előkészítéséért felel. Golian az illegális nemzeti katonai központ élére állt - röviden katonai központ -, amely a szlovák hadsereg németellenes beállítottságú tisztjeit tömörítetté. 1944 március elején Törökországból Bratislavába érkezett Jaroslav Krátky százados, aki 1942-töl Isztambulban működött J. Hájícek alezredes hírszerző csoportjában - ez egyike volt a londoni csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium Frantiéek Moravec tábornok vezette ki- rendeltségének. Krátky százados F. Moravec és S. Ingr miniszter utasítására utazott Bratislavába. összekötő tisztként érkezett, azzal a feladattal, hogy titkos leadók útján biztosítsa a hazai ellenálló csoportok összeköttetését a londoni csehszlovák hírszerző központtal. Krátky még 1944 márciusában tárgyalt Golian- nal. A londoni csehszlovák kormány és katonai szervei befolyást kezdtek gyakorolni nemcsak a szlovák hadsereg akcióira, hanem a felkelés előkészítésére is. Krátky százados rendszeres, ám célza- tos híreket és információkat továbbított a szlovákiai helyzetről. Ezzel azonban kiéleződött a fasisztaellenes erők között a hadsereg megszerzéséért folytatott harc vagy a csehszlovák kormány tervei számára, vagy a Szlovákia Kommunista Pártja képviselte erők tervei számára. Felesleges hangsúlyozni, hogy Krátky százados mint Moravec titkos szolgálatának megbízottja, szorosan együttműködött a brit Intelligence Service-szel, s a szlovákiai németellenes mozgalomban mindenekelőtt a brit érdekeket képviselte. Negyvennégy márciusának közepén Golian a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőivel tárgyalt Bratislavában. Ismertette a fasisztaellenes fegyveres harc programját és perspektíváit, valamint a hadsereg feladatát. A katonai központ megbízást kapott, hogy készítse fel a hadsereget a hitleri Németország és a hazai klerofasiszták elleni aktív harcra és dolgozza ki a katonai megmozdulás megfelelő tervét. Attól kezdve a felkelés előkészítése a katonai központ és a Szlovák Nemzeti Tanács közös ügye lett. A Szlovák Nemzeti Tanács és a katonai központ gondosan figyelte a keletszlovákiai fejleményeket. Május/2-án Ti- so nemzetvédelmi minisztériuma két tábori hadosztályt vezényelt oda, hogy Szlovákia északkeleti határán megerősítse a védelmet és megakadályozza a Vörös Hadsereg bevonulását a térségbe. Mindkét hadosztályt feltöltötték, és új hadtestet alakítottak belőlük, kelet-szlovákiai hadtest néven. A felkelés tervezetében a központi kérdést akkor az jelentette, hogy mikor és hogyan éri el a Vörös Hadsereg Szlovákia területét. A felkelő erők idejében való csatlakozása a szovjet hadsereghez a felkelés egzisztenciális feltétele lett. Goliant figyelmeztették: fontos, hogy a felkelés tervében számoljanak a kelet-szlovákiai hadtesttel, amelynek szabaddá kell tennie az utat a Vörös Hadsereg számára a Kárpátokon keresztül. A németellenes felkelés tervével a Ti- so kormány nemzetvédelmi minisztere, Ferdinand Catloé is foglalkozni kezdett. Mindaddig a klerofasiszta rendszer odaadó híve volt. A szovjet hadsereg előnyomulása ráébresztette Őatloát és híveit, hogy Németország összeomlás előtt áll, éppen ezért idejében alibit akart szerezni németellenes gondolkodásának. Saját szeparatista katonai akciót tervezett, amelynek azonban semmi köze nem volt a Szlovák Nemzeti Tanács és a Golian vezette katonai központhoz. Először megpróbált lemondani, de a bratislavai német követ, H. S. Ludin közbelépésére megmaradt nemzetvédelmi miniszternek, lévén nélkülözhetetlen a német érdekek számára. Catloé folytatta az alibizmust: valamiféle memorandumot dolgozott ki, amelyet a szovjet parancsnokságnak szándékozott átadni. Catloé tervei szerint a szlovák hadseregnek palotaforradalmat kell végrehajtania, katonai diktatúrát bevezetni, s a legmegfelelőbb pillanatban lehetővé tenni a Vörös Hadseregnek, hogy a Kárpátok hágóin bevonuljon Szlovákiába. Golian alezredes együttműködött a Szlovák Nemzeti Tanáccsal, ennélfogva a kommunistákkal is, de továbbra is a londoni csehszlovák kormány nemzet- védelmi minisztériumának beosztottja maradt, s ennek megbízásából saját felkelési stábot szervezett. Március végén jelentették Londonnak, hogy egy hónap múlva befejeződnek a felkelés előkészületei. A „fordulat“ terveivel ellentétben állt a partizánmozgalom koncepiója, melynek célja a hitleristák és hazai kiszolgálóik elleni szüntelen harc volt, a népi erők aktivizálása az országos fasisztaellenes felkelésre. Ez a népi-nemzeti felszabadító mozgalom a CSKP moszkvai bizottságának programját képezte, s gyors fellendítése érdekében további intézkedéseket hoztak. A burzsoázia londoni képviselőivel ellentétben a kommunista párt kiharcolta a csehek és szlovákok nemzeti szabadságának megújításáért folytatott harc népi tömegmozgalmának koncepcióját, ami az első lépést jelentette az új, szociális, politikai és nemzetiségi tekintetben igazságos Csehszlovákia létrehozásához. ÖESTMÍR ÁMORT >84. VIII.3. Együtt harcoltak (Molnár János felvételei)
