Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-03 / 31. szám

A boldog unokák közt ◄-------------------------­fel sorolt követelményeket érintették, amelyeket Beneá miniszterelnök moszk­vai tartózkodása idején Sztálinnak ter­jesztett elő; az „ejtőernyős akcióra“ vo­natkoztak, vagyis a csehszlovák egysé­gek bedobására Csehszlovákiába, szov­jet fegyveres erők részvételével. ,,A mi­niszterelnök úr által a Kremlben előter­jesztett memorandum további kérdéseit Golikov nem tartja túlságosan időszerű­nek, mivel elvben lényegében meg­egyeztek, úgy amint azt Sztálin megígér­te,“ jegyezte meg Fierlinger a Beneánek küldött sürgönyben. ,,Megfelelő pillanat­ban a részletek hamar megtárgyalhatok s megvalósítható a maximum - jegyezte meg Golikov vezérezredes és hozzátette: ,,Ma azonban nincs idő elméleti érteke­zésekre.“ A feljegyzés véíjén Fierlinger hozzáfűzte: „ Szovjet részről nincs kifo­gás ellene, hogy mind a két brigádunk közös stáb alatt egyesüljön, s kifelé ma­gasabb taktikai egységet képviseljen, könnyű hadtest néven." A szlovákiai felkelés terveiről így fog­ható össze a szovjet; vélemény: amíg a Vörös Hadsereg nem közeledik Szlová­kia területéhez, lehetetlen olyan erőket bevetni a felkelés megsegítésére, ame­■ muninin wmfl hmm II I■■■«■■■■III« HIMUm mini Az országos felkelés gondolata a csehek és szlovákok nemzeti felszaba­dító harcának korszakában mindvégig rendkívül élénk volt. A Kommunista Internacionálé 1943. január 5-i irányelvei a CSKP további tevékenységére vonatkozóan a felszabadító harcok kibontakozását és megerősítését, a váro­sokban fegyveres csoportok, a falvakban partizáncsoportok megalakítását, s országszerte a partizánmozgalom kiszélesítését hangsúlyozták. A népi felszabadító mozgalom iránt megnövekedett követelményekkel kapcsolatban a CSKP célul tűzte ki, hogy a partizánmozgalom a nemzeti felszabadító harc fő láncszemévé váljon. A londoni csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium eredetileg Szlovákiában és a cseh országrészekben katonai fordulat­ra számított. A szlovák hadseregnek fel kellett volna lázadnia, megdönteni a kleri- kofasiszta kormányt, Szlovákia területét szilárdan tartani, majd pedig átadni a ha­talmat a londoni csehszlovák kormány szerveinek. Ezekben a tervekben még nem számoltak a szovjet hadsereg bevo­nulásával Csehszlovákiába; a Szovjet­uniónak azonban segíteni kellett volna a katonai fordulat végrehajtásában, de úgy, hogy a hadserege nem lép Szlová­kia területére, hanem megkerüli - észa­kon Lengyelország, délen Magyarország felől. nők ezt egyenesen meg is mondta), s hogy legalábbis egyelőre irányadó he­lyeken nem tanúsítanak iránta különö­sebb érdeklődést. A legkisebb érdeklő­dés, szinte meg nem értés a légügyi minisztérium részéről tapasztalható“ - említette S. Ingr a tárgyalás feljegyezé- seiben. A csehszlovákiai felkelés iránt tanúsí­tott brit közömbösség nyomására a nem­zetvédelmi minisztérium képviselői a Szovjetuniótól próbáltak segítséget kérni. 1944. március 3-án Fierlinger nagykövet szigorúan bizalmassürgönyt küldött a londoni csehszlovák külügymi­lyek nagyobb területeket huzamosabb ideig védhetnének. Azonkívül figyelembe kell venni az ellátás szükségességét, s az ezzel összefüggő egyéb nehéz feladato­kat. A Vörös Hadsereg képviselői Píka és Hasal tábornokokkal folytatott tárgyalá­saik során 1944. március 2-án abból az elvből indultak ki, hogy nem szabad koc­káztatni és hamarabb megindítani a fel­kelést, mivel a szovjet hadsereg még messze van, Belorussziában és Nyugat- Ukrajnában harcol. Szerintük ebben a helyzetben elsősorban a partizánharc jöhetne számításba, amely nem kapcso­lódna bizonyos területek védelméhez. Javasolták, hogy a Szovjetunióból cseh­szlovák ejtőernyős brigádot és a parti­zánharcokban tapasztalattal rendelkező kisebb szovjet egységeket küldjenek a harcok megsegítésére. ,,Ezeka szovjet egységek a partizánegységek káderei le­hetnének, politikai jelentőséggel bírná­nak, bizonyítékul szolgálhatnának arra, hogy a Szovjetunió, illetve a szovjet had­sereg komolyan gondolja a Csehszlová­kiának nyújtandó segítséget“ - rögzítik a tárgyalások feljegyzései. Ebből nyilván­való, hogy legelőször a csehszlovákiai felszabadító mozgalmat kell aktivizálni. 1943 nyarán a németellenes beállított­ságú szlovák tisztek között élénk vita folyt a szlovák hadsereg bevonásának lehető­ségéről a felkelésbe. Benes moszkvai tartózkodása idején, 1943 decemberé­ben a csehszlovák katonai misszió pa­rancsnoka, Heliodor Píka tábornok, a londoni csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium beleegyezésével előter­jesztette a szovjet főparancsnokságnak a felkelés tervét, mely szerint a szlovák hadsereg a szovjet hadsereg megérke­zéséig tartja Közép- és Kelet-Szlovákiát. Beneá miniszterelnök azzal egészítette ki a tervet, hogy Szlovákiába csehszlovák katonai egységeket vetnének be a Szov­jetunióból. Tehát Benes és a londoni csehszlovák kormány elképzelése szerint Szlovákiában a felkelés katonai fordulat jellegű lett volna, célja pedig a csehszlo­vák köztársaság München előtti határai­nak visszaállítása, lényegében a Mün­chen előtti mintára. 1944 január elején a csehszlovák ka­tonai képviselők - Heliodor Píka tábor­nok, Antonín Hasal-Nizborsky tábornok, a köztársasági elnök katonai hivatalának parancsnoka - Moszkvában néhányszor tárgyaltak a szlovákiai németellenes fel­kelés előkészítéséről. Ettől függetlenül 1944. január 5-én a nemzetvédelmi mi­niszter, Sergéj Ingr találkozott Nye brit tábornokkal, s igyekezett elérni, hogy a brit kormány változtassa meg elutasító álláspontját a csehszlovákiai felkelésnek nyújtandó katonai segítséget illetően. ,, Lényegében a Nye tábornokkal folyta­■tott párbeszéd és egyéb tárgyalások is, Aj szú amelyeket a britekkel folytattam ez ügy­ben, art a benyomást tették rám, hogy a britek semmire sem akarják magukat elkötelezni előre (egyébként Nye tábor­3 nisztériumnak, Benes miniszterelnöknek címezve. A szovjet katonai képviselőkkel, Golikov vezérezredessel, Fokin altábor­naggyal és Zsukov, valamint Jevsztig- nyejev tábornokokkal folytatott tárgyalá­sáról számolt be. A tárgyalásra előző nap került sor A. Hasal és H. Píka tábornokok részvételével - s a „közvetlen akcióról“ folyt, vagyis a megszállt Csehszlovákiá­ban végrehajtandó katonai fordulatról. A szovjet képviselők minden segítséget megígértek, egyidejűleg kijelentették, hogy szovjet részről nem gördítenek aka­dályokat, hogy az angolok - amennyiben óhajtják - közvetlen repülőgépekkel cseh­szlovák tisztek első csoportját szállítsák Szlovákiába. Fierlinger nagykövet megje­gyezte, hogy a londoni tárgyalások során hivatkozhatnak erre a közlésre. A további kérdések a memorandumban 1944 márciusában Beneá a Banská Bystrica-i szlovák hadsereg parancsnok­sága törzskarának főnökét, Jan Golian alezredest parancsnokká nevezte ki, aki majd a felkelés katonai előkészítéséért felel. Golian az illegális nemzeti katonai központ élére állt - röviden katonai központ -, amely a szlovák hadsereg németellenes beállítottságú tisztjeit tö­mörítetté. 1944 március elején Törökországból Bratislavába érkezett Jaroslav Krátky százados, aki 1942-töl Isztambulban mű­ködött J. Hájícek alezredes hírszerző csoportjában - ez egyike volt a londoni csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium Frantiéek Moravec tábornok vezette ki- rendeltségének. Krátky százados F. Mo­ravec és S. Ingr miniszter utasítására utazott Bratislavába. összekötő tisztként érkezett, azzal a feladattal, hogy titkos leadók útján biztosítsa a hazai ellenálló csoportok összeköttetését a londoni csehszlovák hírszerző központtal. Krátky még 1944 márciusában tárgyalt Golian- nal. A londoni csehszlovák kormány és katonai szervei befolyást kezdtek gyako­rolni nemcsak a szlovák hadsereg akciói­ra, hanem a felkelés előkészítésére is. Krátky százados rendszeres, ám célza- tos híreket és információkat továbbított a szlovákiai helyzetről. Ezzel azonban kiéleződött a fasisztaellenes erők között a hadsereg megszerzéséért folytatott harc vagy a csehszlovák kormány tervei számára, vagy a Szlovákia Kommunista Pártja képviselte erők tervei számára. Felesleges hangsúlyozni, hogy Krátky százados mint Moravec titkos szolgálatá­nak megbízottja, szorosan együttműkö­dött a brit Intelligence Service-szel, s a szlovákiai németellenes mozgalom­ban mindenekelőtt a brit érdekeket kép­viselte. Negyvennégy márciusának közepén Golian a Szlovák Nemzeti Tanács képvi­selőivel tárgyalt Bratislavában. Ismertette a fasisztaellenes fegyveres harc prog­ramját és perspektíváit, valamint a had­sereg feladatát. A katonai központ meg­bízást kapott, hogy készítse fel a hadse­reget a hitleri Németország és a hazai klerofasiszták elleni aktív harcra és dol­gozza ki a katonai megmozdulás megfe­lelő tervét. Attól kezdve a felkelés előké­szítése a katonai központ és a Szlovák Nemzeti Tanács közös ügye lett. A Szlovák Nemzeti Tanács és a kato­nai központ gondosan figyelte a kelet­szlovákiai fejleményeket. Május/2-án Ti- so nemzetvédelmi minisztériuma két tá­bori hadosztályt vezényelt oda, hogy Szlovákia északkeleti határán megerősít­se a védelmet és megakadályozza a Vö­rös Hadsereg bevonulását a térségbe. Mindkét hadosztályt feltöltötték, és új hadtestet alakítottak belőlük, kelet-szlo­vákiai hadtest néven. A felkelés terveze­tében a központi kérdést akkor az jelen­tette, hogy mikor és hogyan éri el a Vörös Hadsereg Szlovákia területét. A felkelő erők idejében való csatlakozása a szovjet hadsereghez a felkelés egzisztenciális feltétele lett. Goliant figyelmeztették: fon­tos, hogy a felkelés tervében számolja­nak a kelet-szlovákiai hadtesttel, amely­nek szabaddá kell tennie az utat a Vörös Hadsereg számára a Kárpátokon keresz­tül. A németellenes felkelés tervével a Ti- so kormány nemzetvédelmi minisztere, Ferdinand Catloé is foglalkozni kezdett. Mindaddig a klerofasiszta rendszer oda­adó híve volt. A szovjet hadsereg előnyo­mulása ráébresztette Őatloát és híveit, hogy Németország összeomlás előtt áll, éppen ezért idejében alibit akart szerezni németellenes gondolkodásának. Saját szeparatista katonai akciót tervezett, amelynek azonban semmi köze nem volt a Szlovák Nemzeti Tanács és a Golian vezette katonai központhoz. Először megpróbált lemondani, de a bratislavai német követ, H. S. Ludin közbelépésére megmaradt nemzetvédelmi miniszternek, lévén nélkülözhetetlen a német érdekek számára. Catloé folytatta az alibizmust: valamiféle memorandumot dolgozott ki, amelyet a szovjet parancsnokságnak szándékozott átadni. Catloé tervei szerint a szlovák hadseregnek palotaforradalmat kell végrehajtania, katonai diktatúrát be­vezetni, s a legmegfelelőbb pillanatban lehetővé tenni a Vörös Hadseregnek, hogy a Kárpátok hágóin bevonuljon Szlo­vákiába. Golian alezredes együttműködött a Szlovák Nemzeti Tanáccsal, ennélfog­va a kommunistákkal is, de továbbra is a londoni csehszlovák kormány nemzet- védelmi minisztériumának beosztottja ma­radt, s ennek megbízásából saját felkelé­si stábot szervezett. Március végén jelen­tették Londonnak, hogy egy hónap múlva befejeződnek a felkelés előkészületei. A „fordulat“ terveivel ellentétben állt a partizánmozgalom koncepiója, mely­nek célja a hitleristák és hazai kiszolgáló­ik elleni szüntelen harc volt, a népi erők aktivizálása az országos fasisztaellenes felkelésre. Ez a népi-nemzeti felszabadí­tó mozgalom a CSKP moszkvai bizottsá­gának programját képezte, s gyors fellen­dítése érdekében további intézkedéseket hoztak. A burzsoázia londoni képviselői­vel ellentétben a kommunista párt kihar­colta a csehek és szlovákok nemzeti szabadságának megújításáért folytatott harc népi tömegmozgalmának koncepció­ját, ami az első lépést jelentette az új, szociális, politikai és nemzetiségi tekin­tetben igazságos Csehszlovákia létreho­zásához. ÖESTMÍR ÁMORT >84. VIII.3. Együtt harcoltak (Molnár János felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom