Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-03 / 31. szám

Vasárnap 1984. augusztus 5. A NAP kel - Kelet-Szlová­kia: 5.15, nyugszik 20.06 Közép-Szlovákia: 5.22, nyugszik 20.13 Nyugat-Szlovákia: 5.28, nyugszik 20.19 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 15.17, nyugszik 0.10 Közép-Szlovákia: 15.24, nyugszik 0.17 Nyugat-Szlovákia: 15.30, nyugszik 0.23 órakor Névnapjukon szeretettel köszpntjük Krisztina és Hortenzia nevű kedves olvasóinkat • 1844-ben született Ufa Jefitnovics REPIN a XX. szá­zadi orosz realista festészet kiemelkedő képviselője (f1930) • 1964-ben halt meg Mária RÁZUSOVÁ-MARTÁ- KOVA szlovák regényíró, ér­demes művész (szül. 1905) AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A LENINI POLITIKA TÖRTÉNELMI GYŐZELME irta: Július Varga, a CSKP KB osztályvezetője ERŐT ADÓ HIT Kopasz Csilla írása KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ-HAZAI FORRÁSBÓL J. Mészáros Károly írása TURISTAKÖRÚTON Zolczer János riportja BÁTORSÁGBÓL^ HAZASZERETETBŐL VIZSGÁZOTT Németh János írása KELL-E REKLÁM A REKLÁMNAK? Deák Teréz riportja ÚJRA AZ ÚJ NEMZEDÉK Szaszák György írása MIRE ELTŰNTEK A HALÁLFEJES JELVÉNYEK Tóth Dezső novellája E gyre több hazai és külföldi turis­ta látogat el a duklai emlékműhöz, a szabad­ságunkért folyt hősi har­cok színhelyére. Ezért határozták el a 73-as műét Nizny Komárnik és Dukla közötti szaka­szának felújítását. A Kassai (Kösice) Út­építő vállalat preéovi üzemének dolgozói a 70 millió koronás be­ruházás keretében 4 km hosszú úttestet, felüljá­rót és a szabadtéri mú­zeum egyes részlegei­hez vezető járdákat épí­tenek. Az SZNF 40. év­fordulója tiszteletére tett vállalásukkal 5 nappal előbbre hozták az át­adás határidejét. A felső felvételen bal­ról Rudolf Sitár építés­vezető, Fábián Dráő, az üzem főmérnöke és Ján Smajda, az aszfaltozók csoportvezetője rövid megbeszélést tart. A középső felvételen Jaroslav Vedral-Sá- zavsky tábornok emlék­műve, melynek környé­két Andrej Marcinek (balra) és Frantiéek Sá­rán rendezi. Az alsó fel­vétel a járda utolsó mé­tereinek betonozásáról készült. Svätopluk Písecky - ŐSTK felvételei IDŐSZERŰ GONDOLATOK A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy az imperialista államokban a militarizmus foko­zódását a szocialista országok ellen irányuló ideológiai felforgató tevékenység erősödé­se, rágalmazó kampányok kibontakoztatása, a belügyeikben való durva beavatkozási kí­sérletek és különféle gazdasági szankciók al­kalmazása kíséri. Ugyanakkor megállapították, hogy az im­perializmusnak a fegyverkezési hajsza to­vábbi fokozására irányuló politikája közvet­len kapcsolatban áll a monopóliumoknak, a tőkés országok dolgozói létérdekei ellen intézett támadásával, a társadalmi változá­sok érdekében fellépő haladó mozgalmak elfojtásával. Az imperializmus a világpoliti­kában az erőre építve egyre nyíltabban támo­gatja a sovinizmust és a fajgyűlöletet, teret enged a revansizmusnak, és az állami politi­ka rangjára emeli a népek elleni terrorizmust. A tanácskozáson hangsúlyozták annak szükségességét, hogy erőteljesebben kell népszerűsíteni a létező szocializmus előnye­it és eredményeit, amelyek a gyakorlatban biztosították a munkához, a tanuláshoz, az államügyekben való demokratikus részvétel­hez, a személyiség szabad fejlődéséhez való jogot. Az imperialista reakció a demokrácia és a dolgozók szociális jogai elleni támadást azzal a demagóg kampánnyal próbálja lep­lezni, hogy a szocialista országokban állító­lag megsértik az emberi jogokat. Azon kívül, hogy meggyőzően cáfoljuk az ilyen és ha­sonló rágalmakat fontos, hogy konkrét té­nyekkel bizonyítsuk, a tőkés világban milyen gátlástalanul megsértik az emberi jogokat és milyen következményekkel jár a dolgozókra nézve a munkanélküliség, a kizsákmányolás, a faji és nemzeti hovatartozás alapján való hátrányos megkülönböztetés, a bűnözés, a kábítószerélvezet és az erőszak elterjedé­se, a nemzetek és az emberek közötti gyűlö­let szítása. A testvérpártok küldöttségei kiemelték, hogy a KGST-országok felső szintű gazdasá­gi értekezletén elfogadott határozatok új, kedvező távlatokat nyitnak ezen országok nemzetgazdálkodása és az egész szocialista közösség gyors fejlődése, valamint a szocia­lista világrendszer ereje és tekintélye növe­kedése előtt. A tanácskozás bizonyította a KGST-országok egységének és összefor- rottságának erősödését, s azt az elhatározá­sukat, hogy még jobban felhasználják együttműködésüket népgazdaságunk tovább­fejlesztésére, a tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsítására, a dolgozók életszín­vonalának emelésére. A testvérpártok és testvéri államok vezetői által egyeztetett, az együttes munkára vonatkozó alapvető hosz- szú távú irányvonal alkotó célokat követ. (A szocialista országok kommunista és munkáspártjai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó KB-titkárainak prágai értekezletéről kiadott közleményből) Foglalkozásának említése gyermekkoromban többünket hozott lázba. Jónéhányszor. Történt ez annak következté­ben, hogy idősebbik fiával egy osztályba jártunk, s valahány­szor szüléink szakmájáról esett szó, osztálytársunk nem kis büszkeséggel mondta, hogy édesapja trolibuszvezető Nekünk, falun élő mátyusföldi gyerkőcöknek egyszerre tűnt vonzónak és távolinak ez a foglalkozás. Azóta közel két évtizednyi esztendő is eltelt már. És id. Süli Árpád máig trolibuszt ve­zet Bratislava utcáin. Kisebb megszakítással im­máron huszonhetedik éve. Korábban már nem egyszer utaztam vele, akárcsak napon­ta több száz ember. Most még­is kissé szorongok, amikor a Béke téri megállónál várom érkezését. Vajon meg tudok-e róla többet, mint amennyit ed­digi kötetlen beszélgetéseink adtak? Sikerül-e a vezetés lát­ványán túl mélyebbre hatolni belső énjébe? Tolakodnának elő a közös emlékek, csak éppen nincs rá­juk idő, mert közben megérke­zik a 212-es trolibusz. Volánja mögött messziről felismerem. Derűs arca, szinte folytonos jókedve nyugalmat áraszt az utasokra. S amint felszállók, rám is. A tükörbe pillant, bezárja az ajtókat, s máris indulunk. Úticél (Nagy László felvétele) nélkül járom vele a várost, két órán keresztül. De nem hasz­talanul, mert rengeteget elárul magáról. Tetteivel és mondani­valójával egyaránt. Egy megállónál 5-6 év körüli kisfiú fészkelődik közénk. Me­net közben fél szemmel az utat, fél szemmel a trolibusz vezetőjét lesi...- Gyermekkorában id. Süli Ár­pádnak is volt egy ilyen utazá­sa. Olyan hatással volt rá, hogy már akkor elhatározta, egyszer majd ő is kipróbálja. Aztán az élet másfelé sodorta. Apja kovács lévén, legidősebb fiából is azt szeretett volna ne­velni. Kemény, férfias munká-. val telt fiatalsága. Amikor csa­ládot alapított, megpróbált más állás után nézni, de valahogy sehol sem sikerült megkapasz­kodnia. Egyszer egyik rokoná­tól kapta az ajánlatot: jöjjön fel trolibuszvetetónek Bratislavá- ba. Megörült neki, s élt is az alkalommal. Első próbaútja olyan jól sikerült, hogy még a késérője is meglepődött azon, milyen érzékkel vezeti a trolit.- Erre születni kell - mondja menet közben. - Ismerek olyan kollégákat, akik alig vár­ják a műszak végét, annyira el­fáradnak. Én még sohasem fá­radtam el vezetés közben. Ne­kem ez pihenés, felüdülés. Hogy miért? Hát azért, mert élvezem, amit csinálok. Dalol- gatok, fütyörészek magamnak és viszem az utasokat megál­lóról megállóra. Nyáridöben hat vonalon is járok, attól füg­gően, hova osztanak be, más­kor csak háromra jutok el. Bratislava utcáin több száz­ezer kilométert vezetett már le. Hovatovább nehezebb kö­rülmények között. Hűségéért, balesetmentes vezetéséért négyszer jutalmazták, leg­utóbb az 500 000. kilométer megtétele után. Eddig csak egyszer fordított hátat a trolibuszvezetésnek. Valaki elcsalta teherkocsira, de rövidesen visszatért onnan, ötvenhat évesen már nem fog­lalkoztatja hasonló kísérlet, de még van egy régi vágya, szíve­sen vezetne 613-ast, mint hi­vatásos sofőr. Harmincöt éve van távol ott­honától. Amikor végez, s tehe­ti, leutazik családjához Jókára (Jelka). Víg kedélye ilyenkor hazakíséri. Szabad jdejében sakkozik, gyufásskatulya-gyúj- teményével foglalatoskodik, vagy éppen családja körében van. És csak beszél, szinte meg­állás nélkül. Élményeiből merít. Utazási szokásainkról mondott elmarasztaló észrevételeit a gyakorlatban is van alkal­mam látni. Tőle hallottam, hogy 10-15 évvel ezelőtt még előfordult; gyümölcs volt a ju­talma, ha segített valamelyik utason. Ma gyakran a köszö­nöm is elmarad. Közös utazá­sunk alatt most mindenki meg­köszönte a trolibuszvezető fi­gyelmességét. Mindig egy hangos kérem járt viszont. Tö­megközlekedési járművek ve­zetőitől ritkán látni, hallani ilyet. Orrunk előtt becsapódó ajtó­kat, mogorva tekinteteket an­nál inkább. Ezért kissé irigylem azokat, akik id. Süli Árpád troli­buszára naponta felszállhat­nak. J. MÉSZÁROS KÁROLY A TROLIBUSZVEZETŐ u j siú 2 1984. Vili.

Next

/
Oldalképek
Tartalom