Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-27 / 30. szám
amim-amatoa — Szakállas aranyigazság ez, amelyet kár lenne akár egy percre is elfelejteni. — Vagyis, heverni hagyni azt a sok-sok megírásra érdemes riporttémát, ame— lyekkel az utazó ember találkozik. Kis és nagy dolgok, amelyeket egy-egy ZZZ utazás során szedtem fel s most közre adom. Es hadd kérjem meg a kedves — olvasót: örömmel veszem, ha az ilyen témákra felhívja a figyelmemet. A szemétdombon Talán már többször is elhajtottam a Hidasi (Most pri Bratislave) Efsz gondozásába tartozó, két falu között lévő hatalmas szemétdomb, pontosabban szeméttelep mellett. Különösebben sosem keltette fel a figyelmemet a szeméthalmaz, így nem is álltam meg. Ám most, egyszerűen meg kellett állni.! Ugyanis arra lettem figyelmes, hogy a szemétdomb melletti úton vagy egy tucatnyi személykocsi áll. Utasaik pedig a szemét között turkálnak, s egymás elől kapkodják el a piros, fekete, barna darabokat. Megálltam. Közelebbről a látvány még különösebbnek bizonyult. Az emberek múbőrdarabokat hajtogattak össze kisebb-nagyobb csomagokba, s rakták be azokat autóikba. Műbőr. Hatalmas darabok. Egy-másfél- szer tíz, tizenöt méter hosszúak is szép számban voltak köztük. Első ránézésre hibátlanok. Jobban megszemlélve azonban kiderült, hogy a darabok néhol lyukasok, sértettek. De nem az egész. Még jobban elfogott a kíváncsiság. Egyik darabot a másik után húztam ki a hatalmas halomból. Volt ott nemegy több négyzet- méteres műbőr darab is, amelynek - laikus szemmel nézve - hibája sincs.- Viszi vagy nem viszi - förmedt rám egy biciklis apóka, aki már kerékpárját roskadásig megpakolta műbőrrel. - Mert ha nem viszi, viszem én. Kérdezősködtem. Kiderült, táskákat, bőrkabátokat, autóülésekre huzatot lehet belőle varrni. A környék lakosai tudják, mikor érkezik egy-egy újabb szállítmány, s akkor ellepik a szemétdombot. Azonnal felmerült a kérdés: ha ezt a több teherautónyi műbőrt a környék lakosai, vagy akárki még tudja hasznosítani, akkor miért nem tud vele mit kezdeni az az üzem, amely ide mint selejtet, hulladékot kiszállítja? Hogy pontos legyek, a Kozatex vállalat, mert mint később a szeméttelep gondnokától megtudtam, ók hoznak ide hetente többször ilyen szállítmányokat. A gondnok azt mondja:- Ugyan már kérem, nem jó az semmire. Meghibásodott anyag mind. Úgy mint minden, ami ide a szemétdombra kerül. Legyen bontási törmelék, faanyag, régi bútor, egyebek. Hogy elvétve talál közte valami jót is... ?! Megesik, de csak igen ritkán. Tudom, fölösleges lenne most az idős gondnok hivatalos véleményével vitatkozni. Neki egyébként is csak az a dolga, hogy az ide szállított hulladékot (?) minél előbb gödrökbe tolják a munkagépek. Nem is örülnek annak, ha embertömeg lábatlankodik az útjukban. Mert guberáló van itt mindig bőven. Sokan ólmot keresnek, arra specializálódnak. Azt jó pénzért átveszi a hulladékgyűjtő vállalat. Mások másra. S minden bizonnyal, ha jönnek, ha nekik megéri, akkor van is a dologban valami. És felvetődik egy újabb kérdés: ha nekik megéri, a vállalatoknak, akik hozzák a szemetet (?) miért nem éri meg. Ilyen gazdagok vagyunk? Jó, jó már hallom is az „illetékes“ választ: „Néhány kiló hulladékot vállalati szinten nem érdemes raktározni, elszállítani, leadni..Lehet, néhány kilót valóban nem. De a sok kicsi sokra megy. Ide naponta több tucat teherautó jár különféle vállalattól, üzemtől. Ez pedig, már tetemes mennyiséget, összeget tehetne ki. És ha már nem csak kilókról, hanem mázsákról, tonnákról van szó, akkor sem éri meg?... Tudom, nem épp ildomos dolog a mások szemétdombján, egyáltalán szemétdombon kapargálni. Csakhát nem is másokról van szó, hanem rólunk! Mindnyájunkról. Az egyszer már megtermelt, előállított, tehát pénzben is kifejezhető értékekről. Vagyis: a közös pénztárcáról.- Ugyan már, kérem, nem kell ennyire borúlátónak lenni - mondja a gondnok. Mondja, hiszen ő a saját, pontosabban a szövetkezet érdekét védi. Mert a szöObrecz Erzsébet, a virágkertészet vezetője (A szerző felvételei) vetkezetnek az érdeke, hogy a hatalmas gödrök minél előbb megteljenek, s ezáltal nyerjenek néhány hektár termőföldet. Kételkedek, már-már gyanúsítok. Épp ezért néhány „vég“ műbőrt én is összecsomagoltam, beraktam a kocsiba. Nincs szükségem rá, nem is fogom felhasználni. Csupán azért vittem el a szemétdom- ról, ha valaki kételkedne, esetleg szeretne utána nézni a műbőrök minőségének - megtehesse. Szívesen adom át megvizsgálásra - valóban szemétdombra való-e vagy sem. Kondoros nincs körülállva... ... sem zsandárokkal - mint azt a nóta mondja -, sem vendégekkel. Én sem nagyon szoktam a Dunaszerdahely (Du- najská Streda) előtti csárdában megállni, mivel az utóbbi években esett a színvonala, többször kerültaz ember konfliktusba a személyzettel. Pedig közvetlenül az út mellett van. Hétköznap, ebédidő van, és most sem áll a csárda parkolójában egyetlen kocsi sem. Mi lehet az oka? Jellegzetes tájételek kerülnek az étlapra Csak azért is megállók - körülnézni. A csárda vezetője, Milan Suchoh azonnal a rendelkezésemre áll. Mondja, két hete főnök csupán, de semmi akadálya, hogy nyilatkozzon. Hamar kiderül, hogy az emberek, a vendégek hasonló okokból nem jöttek ide, mint én.- Járásunkban csupán egy első osztályú, és két másod osztályú üzemegység működik. Az utóbbiak közül mi vagyunk az egyik. Megengedhetetlen, hogy a színvonal ne feleljen meg a követelményeknek. A hiányosságok a konyhában a legnagyobbak. Azonnal szükségünk van egy ügyes föszakácsra, meg néhány jó, becsületes pincérre. Olyanokra, akik értik a dolgukat, akik megszerettetik a vendéggel a csárdát. Mert a tervezett havi forgalmunk 250 ezer korona. Ezt nem sikerült az utóbbi hónapokban elérnünk. Sokat és hosszan beszélgetek Milan Suchon-nyal. A fiatal vezető olyan magatartást, hozzáállást képvisel, ami sajnos, nagyon ritka vendéglátóiparunkban. Például azt mondja, a vendéget szeretni, tisztelni kell. És nevelni is. Például, hogy -« tudatosítsa: II. osztályú üzletegységröl van szó, ahol esténként nem illik munkaruhában sörözni. Amint ezt a környékbeliek tették. Mert akkor „elzavarják“ az ide valóban szórakozni, vacsorázni járó vendéget.- Persze - mondja az üzletvezető- brutális megoldás lenne, ha azt mondanánk a munkaruhába érkezőnek, hogy távozzon. Nem. Olyan kiszolgáló személyzetet akarok ide hozni, amelyik a kiszolgálás kulturáltságával, az étterem kellemes környezetével magától értetődően, szinte szó nélkül figyelmezteti a vendéget - mit és hogyan engedhet meg magának. Szóval, nagy változások vannak kilátásban a Kondorosi Csárdában. Megváltozik az étlap. Jellegzetes, magyar és szlovák tájételek kerülnek a régiek helyébe. Kapható lesz különféle rétes — melegen tálalva. És lesz pogácsa is. S állandóan hétféle üdítő ital. Bár a csárda hűtőkapacitása nagyon kicsi, mégis azon lesznek, hogy a nyári melegben a vendég elé csak hűtött ital kerüljön. Fűt a víz Tikkasztó a hőség. Hiába húzom le a kocsi ablakát, alig lehet kibírni. Csurog rólam a víz, amikor az út mentén hatalmas üvegházakra leszek figyelmes. Megállók a felsöpatonyi (Horná Potön) határban, a helyi efsz üvegházainál: vajon az üvegházak alatt hogyan bírják a meleget? Obrecz Erzsébet, a virágkertészet vezetője:- Bírjuk, mert bírni kell! Senki sem szedi le helyettünk a virágot - mondja az egyik üvegházban. Helyettük a virágot senki sem szedi le, mint ahogy sokáig úgy látszott, hogy a décíni vállalat helyett senki sem építi fel az új üvegházat, amely alatt már régen teremnie kellene zöldségnek, virágnak. A munkásokat ugyanis egyik napról a másikra visszahívták - félbe hagyva a munkát. Aztán hetek, hónapok teltek el. majd a járási Agrostav vállalat vette át az építkezést. Hogy a késés miatt a szövetkezet több százezer korona jövedelemtől- mi vásárlók pedig virágtól, zöldségtől- esett el, mintha senkit sem érdekelne. Pedig a felsőpatonyiak az ország tíz különböző pontjára szállítanak virágot. És ami még nagyon fontos: nincs szükségük szénre, fűtőolajra. A helyi hetven fokos termálvízzel teljes mértékben megoldják a fűtést. (Itt jegyzem meg, hogy míg másutt áldják a termálvizet, a Komárom (Komárno) határában lévő üvegházak termálvízfűtését leállították. Megkérdeztem miért. Azt mondták, számukra nem volt kifizetődő. Nem?... Amikor mindenütt kifizetődő...?!) Télen húszfokos meleget érnek el az üvegházakban. Félelmetes mennyiségű szenet, fűtőolajat takarítanak meg ezáltal. Jó lenne ha minden gazdaság nemcsak szavakban, hanem a valóságban is kiaknázná a tartalékokat. Elsősorban és mindenekelőtt energiahordozókban. Hiszen hazánk termálvizekben nagyon gazdag ország, s azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy „gazdagságunkat“ hagyjuk elfolyni a semmibe. Amikor így is lehet hasznosítani. Jó példa van már bőven, csak követni kell. . ZOLCZER JÁNOS Kerek hét évvel ezelőtt Komáromban (Komárno) a párt- és az államvezetés járási képviselőinek, az illetékes szakembereknek és aktivistáknak részvételével nagyszabású konferenciát rendeztek a környezetvédelem kérdéseiről. Ezen megvitatták és elfogadták a járás környezeti viszonyai képzésének és védelmének 1990-ig szóló koncepcióját. Annak idején erről szóló cikkünk zárómondata ez volt: „Most már valóban a következetes, folyamatos cselekvésen van a sor, hogy ez a szép kezdeményezés, amelyért a komáromi elvtársak dicséretet érdemelnek, a szavakból és elképzelésekből tetté izmosodjon.“ Ennek felmérésére most alkalom az, hogy ez idén a járási nemzeti bizottság szakosztályai átfogó jelentést dolgoztak ki a járási környezeti viszonyok alakulásáról az elmúlt években. Ezt az anyagot megtárgyalták a járás vezető testületéi is, és ezen a fontos területen nyilván egyik kiindulópontja lesz a további hatékony lépéseknek. Mi Eredmények, tennivalók a komáromi járás környezetvédelmi koncepciója megvalósításában most csak arra szorítkozunk, hogy a levegő, a viz és a termőföld védelme szempontjából nagy vonalakban egybevessük a korábbi állapotokat a maiakkal. A harangot még nem kell félreverni A levegő szennyezettsége alakulásának van egy kedvező és egy kedvezőtlen mutatója. A kedvező az, hogy a harminchat szlovákiai járás közül a komáromi ebben a tekintetben a harminckettedik helyet foglalja el, vagyis egyike a legkevésbé szennyezetteknek. A közelmúlthoz képest - hangsúlyozzuk: viszonylagosan - még javult is a helyzet. Az érem másik oldala viszont az, hogy abszolút számokat véve alapul, folyamatosan mind több szilárd halmazállapotú és gáznemü szennyeződés került a járás légterébe. Mennyiségi növekedése az 1970-1980- as években figyelmeztetően magas, 49 százalékos volt. A felmérések szerint ennek fő oka a rossz minőségű tüzelőanyag használata és egyes tisztító berendezések alacsony hatásfoka. Az utóbbi időben a különféle kisebb kazánházak égéstermékei is jelentősen rontanak a helyzeten. Tavalyelőtt például 1123 tonna hamu és 1424 tonna kéndioxid szennyezte a levegőt. Ez főleg a járási székhelyen éreztette hatását. (E tekintetben a múlthoz képest javulás köszönhető annak, hogy a városcentrumból ez év elején kizárták az országközi kamionközlekedést és így csökkent a kipufogógázok általi légszennyeződés. Márpedig ezek a gázok nyolcszorta ártalmasabbak az ipari légszennyezésnél.) Előrelépés az is, hogy míg 1977-ben a járásban 35 levegőt szennyező üzemet tartottak nyilván, addig jelenleg - csökkenő-irányzat mellett - csak 11 köteles ilyen címen illetéket fizetni. Általában tehát azt mondhatjuk, hogy ebben a járásban - elsősorban mezőgazdasági jellegének és fekvésének, de néhány hatékony intézkedésnek köszönhetően is - a levegő minősége tekintetében nem kell félreverni a harangokat. Viszont a szennyeződés említett növekedése indokolttá teszi a jelentésben is javasolt intézkedéseket. Egyebek között azt, hogy változtatni kellene a tüzelőanyag minőségi összetételén (ez az adott energetikai helyzetben, amikor is kénytelenek vagyunk hasznosítani a rosszabb minőségű szenet, nem lesz éppen egyszerű feladat). Könnyebben megvalósítható viszont az az elképzelés, hogy a legnagyobb szennyezőnek elkönyvelt üzemekben változtassanak a termelés technológiáján, vagy akár korlátozzák termelési programjukat. Érvényt szerezni a törvénynek A járás már szennyezett állapotban „veszi át“ felszíni vizeit s ezen önerejéből aligha tud változtatni - ez a régebbi megállapítás tartós érvényű. Az viszont 1984. VII. 2
