Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-20 / 29. szám

A külföldi új­ságírók egyik csoportja Bulgáriai noteszlapok - 4. A volt főváros és környéke Hagyományőrzés, a régi, főleg balkáni stílusú épületek felújítása, sikátorok, kaptatok és lejtők, a várost övező zöldellő hegyek; mindenütt szemet gyönyörködtető táj - ez jellemzi a 85 ezer lakosú Veliko Tirnovót, mely ma Bulgária egyik kerületi székhelye, de egykor fővárosa is volt. Vettke Tirno- vót nemcsak a turisták kedvelik, hanem a világ különböző országaiból érkező festők is. A közeljö­vőben képtárat létesítenek Tirnovóban, ahol a vá­rosról készült képeket fogják elhelyezni. Veliko Tirnovo múzeumváros, ez azonban nem azt jelenti, hogy nem ugyanúgy élnek itt az embe­rek, mint más városokban 1957 előtt ugyan az volt az elképezelés, hogy csupán múzeum legyen, ez azonban helytelennek bizonyult. Veliko Tirnovóban és az egész 347 ezer lakosú kerületben ma pezsgő élet folyik. ígéretesen fejlődik a kerület ipara, mező- gazdasága. Ezen belül a rádióelektronika, a gép­ipar, a vegyipar, a textil- és faipar. Különösen nagy jelentőségű az élelmiszeripar, mely az egész kerü­let iparának 36 százalékát teszi ki. Fontos gabona- termelése, iparinövény-, takarmánytermesztése, szarvasmarhatenyésztése. A mezőgazdasági ter­melést tovább szeretnék növelni, ezért nagy súlyt helyeznek az öntözésre (egyelőre a termőterület 39 százalékát öntözik) és a kemizálásra. Bár Veliko Tirnovo lakosainak számát nem növe­lik, a kerületben jól halad a lakásépítési program. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 11 ezer lakás épült, a jelenlegiben 13 ezer készül el. A kerületnek 17 kórháza van, jóllehet 1947-ben még csak egy állami kórháza volt. Figyelemre méltó eredményeket értek el az óvodák és bölcsődék építésében: az igénye­ket már 96 százalékra ki tudják elégíteni. Ezt nemcsak az állami gondoskodásnak köszönhetik, hanem a kollektívák és egyének segítségének is. Ennek ellenére a kerületben kevés gyerek születik. Pedig a nők helyzetén sokféleképpen igyekeznek javítani. Például a dolgozók 63 százaléka étkezik üzemi étkezdében, de ennél többre is volna lehető­ség, csak éppen nincs érdeklődés. Mindezt Margareta Gamelovától, a kerületi párt- bizottság ideológiai és kulturális titkárától tudjuk meg, aki tisztségét 11 éve tölti be. Részletesen tájékoztat bennünket a város múltjáról, jelenéről, kulturális életéről. Elmondja, hogy Tirnovo és kör­nyékének története elválaszthatatlan az egész or­szág történetétől. A munkások szociális elnyomása ellen mozgalom is itt indult el. A kerület kulturális létesítményei figyelemre mél­tóak. A tirnovói drámai-zenei színház az egész országban ismert. Vidéken is sok színház, művelő­dési ház működik. A kerületben két főiskola és számos középiskota van, köztük az ország legré­gibb gazdasági iskolája. A kerület kilenc múzeum­mal és néhány építészeti rezervátummal büszkél­kedhet. Több mint ezer a bejegyzett műemlék. Közülük a legnagyobb a cáreveci középkori erődít­mény, melynek belső felújítását most kezdték meg. A már tatarozott műemlékek közül kiemelkedik a Péter-Pál templom. A kerületi pártbizottság impozáns, az egész vá­rosra jellemző stílustiszta épületében egy kiállítást is megtekintettünk. Ezen a kerület iparának néhány termékét láthattuk, például rádiókat, televíziókészü­lékeket, villanyírógépet, raktári berendezéseket, üvegipari termékeket. A tatarozott régi templomok közül a közeli Arba- nasz község egyik templomát tekintettük meg, melynek freskói 1632-ből származnak. A falak szondázásával azonban megállapították, hogy a látható festmények alatt még régebbi (XVI. szá­zadvégi) ikonok találhatók. A világ teremtését több mint 350 jelenet örökíti meg. A legérdekesebb kép az élet kerekét ábrázolja, mely a tudomány korabeli A régi házak a múltat idézik ismereteit is tükrözi, s igen sok bölcsességet tartal­maz. A kép közepén a Nap látható, körülötte a négy évszak és a 12 hónap helyezkedik el. Az elemek közül a Föld, a Tűz, a Víz és a Levegő került a kompozícióba. Az embert születésétől egészen a haláláig ábrázolja a kép. Egy alkotóházba is ellátogattunk Arbanaszban. Ezt újságírók, írók szokták igénybe venni. Valami­kor gazdag kereskedő háza volt, s néhány éve felújították, hogy a csöndes, tiszta levegőjű környe­zetben erőt gyűjtsenek az ideérkezők. Az alkotóház berendezése keleties. Vendéglátóink az egészsé­get jelképező zdravec nevű, különös illatú virággal fogadnak bennünket, melyet először a küldöttség legidősebb tagjának, a mongol kollégának adnak át A virágszálat kitűzve indulunk utunk további állomá­sára, a Fekete-tenger partjára, azaz a Nemzetközi Újságíró Szövetség aranyhomoki üdülőjébe, ahol három napot töltünk. FÜLÖP IMRE Munkakezdés tetszés szerint Valamikor a Kalugai Rádiólámpa Gyár bejárata fölött műszakkezdés előtt figyelmeztető felirat villant fel. Előbb kék betűkkel: „Késésben vagy!“, majd pirossal: „Elkés­tél!“ Hét éve azonban leszerelték az elektronikai figyel­meztető táblát, s azóta gyakorlatilag nincs késés, a mun­kafegyelmet ebből a szempontból nem sérti meg senki. A műszak már legalább két órá­ja elkezdődött, amikor Nagyezsda Trosina, a Kalugai Rádiólámpa Gyár szerelőnője leszállt a félig üres trolibuszról, s az üzem bejá­ratához ért. A portársnak felmutat­ta belépőjét, majd nyugodt léptek­kel bement a műhelybe, ahol dol­gozik. Nem kellett sem sietnie, sem magyarázkodnia a késésért. A belépőjére nyomtatott három betű, az RMI - rugalmas munka­idő - azt jelenti, hogy Trosina, hasonlóan a gyár dolgozóinak többségéhez (itt elsősorban nők dolgoznak) maga választja meg munkaidejének kezdetét úgy, ahogy neki a legmegfelelőbb. A KÍSÉRLET Van-e olyan dolgozó, aki ne tudná, mi a reggeli időzavar? A családos nők kiváltképp! Mielőtt munkába indulnának, oly sok a te­endőjük, hogy szinte lélegzetvé­telnyi idejük sincs: fel kell ébresz­teni a gyerekeket, reggelit adni nekik és a férjnek, aki munkába menet elviszi őket az iskolába vagy az óvodába, elmosogatni, és még saját magát is rendbe kell szednie... Ä szociológusok meg­állapították, hogy a reggeli kapko­dás és a tömött járműveken való utazás miatt legalább húsz perc kell, míg az ember magához tér, megnyugszik, és belezökken a munka ritmusába. És mi van akkor, ha nem kell munkába sietni? Ha a munkana­pot fél vagy egy órával később kezdenénk? Vagy korábban. Illet­ve akkor, amikor az illetőnek a leg­alkalmasabb.- Volt idő - mondja Zajnyetgyi- nov, a Kalugai Rádiólámpa Gyár igazgatója -, amikor a munkafe­gyelem megsértőivel, azokkal szemben, akik eikéstek vagy a műszak befejezése előtt elhagy­ták munkahelyüket, a legnagyobb szigorral léptünk fel: megvontuk tőlük a prémiumot, fegyelmit ad­tunk nekik. Ám kiderült, hogy van hatásosabb megoldás is, ha úgy­mond, törvényesítjük a szabályta­lanságot. A következőképpen jutottak a kalugaiak erre a paradox követ­keztetésre. Korábban pontosan megszabták a munkaidő kezdetét és végét, s az első és a második műszak élesen elhatárolódott egy­mástól. Ha mondjuk, valaki elké­sett, vagy személyes okok miatt hivatalos engedéllyel korábban tá­vozott (amire egyébként gyakran volt példa), az elveszett munkaidőt nem tudta pótolni. Ez az állapot nyilvánvalóan sem a vállalatnak, sem a dolgozónak nem előnyös. A dolgozónat a keresete csökkent, a vállalatnak pedig termeléskie­sést jelentett. önkényesen megtiltani az indo­kolt eltávozásokat nem lehet. Mert mi történik, ha nem engedik el a dolgozót az iskolai szülői érte­kezletre? Az illető legyint egyet, és elmegy máshová dolgozni. Mun­káskézre mindenütt szükség van. Tanakodni kezdtek, mit tegye­nek? Szociológusokhoz fordultak tanácsért, s ők javasolták, hogy térjenek át rugalmas munkakez­désre. Az üzem vezetése 1977. szeptember 1-én rászánta magát a kísérletre. Az összeszerelő mű­helyben száz munkásnő jogot ka­pott arra, hogy ettől a naptól kezd­ve 6.30 és 9 óra között a reggeli műszakot bármikor kezdheti, a dél­utánit pedig 15-16 óra között. En­nek megfelelőén a műszak 1-5.30 és 18.00, illetve 23.00 és éjjel 1 óra között fejeződik be. Az üzemi adminisztráció mun­kája természetesen megszaporo­dott: mielőtt összeállították volna minden egyes dolgozó feladat- és ütemtervét, meg kellett mérni min­den termelési művelet időtarta­mát, pontosítani-kellett a normákat és ki kellett dolgozni a megfelelő dokumentációt. Akadtak ellenzői is az újításnak, elsősorban az jdös mesterek körében. Egyesek közü­lük arra hivatkoztak, hogy bármi­lyen pontosan osztják is be a mun­kaidőt, elkerülhetetlenül „anar­chia", zűrzavar lép fel. Mások úgy vélték, hogy meg kell majd kétsze­rezni a gépparkot, mert hogyan dolgozzanak majd a munkások, ha az egyik munkaideje belecsú­szik a másikéba? Mindez pedig együttesen ahhoz vezet - mond­ták hogy felborul a termelési terv. A rugalmas munkaidő hívei azonban felsorakoztatták ellenér­veiket. Nem lesz semmiféle „anarchia", mert a rugalmas mun­kaidőre való áttérés egyik fő felté­tele, hogy hetente ledolgozzanak minimum negyvenegy órát, s nemcsak a gyári adminisztráció képviselői, hanem a szakszerve­zet és maguk a munkások is szi­gorúan ellenőrzik majd, pontosan vezetik-e, ki mennyi időt dolgozik a műhelyben. Kiszámították azt is, hogy pótlólagos gépekre egyálta­lán nincs szükség: ha valaki „át­csúszik“ a másik műszakba, az annak a helyére áll, aki ebben a műszakban kezd később. Figye­lembe kell venni azt is, hogy az emberek egy része szabadságát tölti, csúsztat vagy éppen betegál­lományban van. A biztonság kedvéért az üzem vezetése létesített néhány pót­munkahelyet, de kiderült, hogy ezekre nem is volt szükség. Ám a vele járó többletkiadásokat volt miből fedezni: az RMI révén nőt a gépek kihasználtságának hatás­foka, megszűnt a gépállás. És még két nyomós érv: rugal­mas munkaidőre csak az térhet át, aki először kifogástalan minőség­ben, másodszor az üzemvezetés által meghatározott határidőre tel­jesiti a termelési tervet ELŐNYÖK- Ugrásszerűen csökkent a munkaidőveszteség - hangsú­lyozza Zajnyetgyinov igazgató. - És ez törvényszerű: a potenciá­lis fegyelemsértőket szövetsége­seinkké tettük abban a harcban, amelyet azért folytatunk, hogy a termelés rendben menjen. Az emberek úgy vélekednek, hogy a munkaidő megválasztásának jo­ga ösztönzőleg hat, és a bizalom jele. Csökkent tehát a munkaerő­vándorlás is. A vállalat megbízhatóan dolgo­zik, valamennyi mutató szempont­jából folyamatosan teljesíti a ter­vet. A munka termelékenysége 1982- ben 1981-hez képest 11,1 százalékkal emelkedett, tavaly, 1983- ban pedig 12,1 százalékkal. A termékek túlnyomó része a leg­kiválóbb minőségben készül. Cibulko szociológus egyike azoknak a szakértőknek, akik a gyári kísérletet kidolgozták. Mint mondja, az általuk megkérdezett dolgozók 90 százaléka úgy nyilat­kozott, hogy munkája sokkal kelle­mesebb lett, megjavultak az em­beri kapcsolatok az üzemben, és jobb lett a dolgozók és a vezetők viszonya, a termelési eredmények eléréséhez pedig most kisebb erő­feszítésre van szükség. Ezt a következtetést üzemi pszichológusok is alátámasztják. Vizsgálataik bebizonyították, hogy a rugalmas munkaidőben dolgozó munkásoknál idegfáradtság csak a műszak második felének végén figyelhető meg, holott korábban már ebédszünet előtt fellépett né­mi ernyedtség. Megrövidült a szervezet úgynevezett adaptáci­ós periódusa, meghósszabodott a termékenyebb munka szakasza. Ily módon a rugalmas munka­időbeosztás végső soron a terme­lési érdek és az egyéni igény ész­szerű összehangolását szolgál­ja. (Szputnyik) A tenger partján (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom